Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-12-04 / 48. szám

i , SZABAD FOIDMOVBS. 1S7B. december 4. SZÖVETKEZETEINK A BARÄTSÄGI HÓNAPBAN £ vonzó példa követőkre talál A Szövetkezeti Földművesek Szö­vetségének egyik fontos feladata földművesszövetkezeteink, valamint a baráti szocialista országok szövetke­zeti földműveset közötti elvtársi kap­csolatok fejlesztése, a tagságnak a proletár Internacionalizmus szellemé­ben való nevelése, valamint a Szov­jetunió és a többi szocialista ország iránti barátság fejlesztése. Ezeket a feladatokat az SZFSZ alapszabályai is tartalmazzák. Szövetkezeteink en nek szellemében — az egész év fo­lyamán — előre kidolgozott terveik, valamint a szocialista országok szö­vetkezeti földműveseit tömörítű tár­sadalmi szervekkel megkötött egyez­ségeik alapján valósítják meg ezt a feladatot. A szovjet mezőgazdaság tapaszta­lataival szövetkezeti tagjainkat ki­váltképpen a csehszlovák—szovjet ba rátság hónapjában ismertetjük még. Ez a gyakorlat általános érvényű, úgy az SZFSZ központi szerve, mint a járások és az egyes szövetkezetek oktató és nevelő tevékenységében. A Szövetkezeti Földművesek Szövetsé­gének talán egyetlen olyan járási bi­zottsága sincs, ahol ne dolgozták vol­na ki a csehszlovák—szovjet barátsá­gi hónap eszmei tartalmának és szer­vezési biztosításának nélkülözhetetlen politikai intézkedéseit. Ez a helyzet a Žiar nad Hronom-i járásban és a járás szövetkezeteiben is. A szövetkezetek az SZFSZ járási bizottságának segítségével tervsze­rűen rendezik meg azokat a helyi akciókat, amelyek a szovjet mezőgaz­daság fejlődését bemutató és eredmé­nyeit ismertető előadások keretében igyekeznek kibővíteni szövetkezeti földműveseink látókörét. A szovjet mezőgazdaság önzetlen segítsége tet­te lehetővé, hogy kimagasló sikere­ket érjünk el különösen a gabona­­termesztésben, amit a szovjet búza­­fajták vetőmagjának szállítása alapo­zott meg. Az előző esztendők tapasz­talatából okulva az SZFSZ járási bi­zottsága a szövetkezetek figyelmét a szovjet tapasztalatok tényleges fel­­használására összpontosította, első­sorban pedig az egyes munkaközös­ségek tevékenységét igyekezett a szovjet tapasztalatok konkrét alkal­mazására irányítani. Ez azt jelenti, hogy az SZFSZ járási bizottságának szervei igyekeznek lépést tartani a fejlődéssel, mivel a megnagyobbodott, társult szövetkezetekben a politikai és szakmai nevelésnek feltétlenül az egyes munkaközösségek, a szocialista brigádok és a komplex ésszerűsítő brigádok kollektíváiban kell összpon tosulnia. Ez azért is fontos, mivel az ilyen nagy szövetkezetek tagságát igen nehéz a közös akciókra, előadá­sokra összehívni. Tartalmát tekintve a politikai névé lő munka célja megismertetni szövet­kezeteink tagságát az SZKP XXV. kongresszusának határozatával és a szovjet mezőgazdaság dinamikus fej­lődésével. A propagáció és az agitá­ció szorosan összefügg a CSKP XV. kongresszusa, valamint az SZLKP kongresszusa határozatainak megva lósításával és mozgósítania kell a dolgozókat, különösképpen az ifjúsá­got hatodik ötéves tervünk konkrét feladatainak teljesítésére. E téren az előttünk álló 1977-ez esztendő min­den egyes afsz-ünk számára komoly erőfeszítést jelent majd, habár a fel­adatok reálisak, teljesíthetők. Az SZFSZ járási bizottsága a baráti sági hónapban különös figyelmet for­dít szövetkezeteinkben a CSSZBSZ alapszervezeteinek kibővítésére, a tagság aktivizálására. Ez a CSSZBSZ falusi szervezeteinek tevékenységében a munka koordinálását követeli meg. A barátsági hónap egyik legjelentő­sebb eseménye a testvéri „Proletár!)** járás képviselőinek látogatása lesz, amire a járás összes szövetkezete fel­készült, hiszen mindegyikük szívesen elbeszélgetne a szovjet kolhozdolgo­­zókkal közös problémáikról. Termé­szetes, hogy e baráti látogatás vi­szonzására is készülnek. Érdemük szerint válogatják ki azokat, akik egy társasutazás során a Szovjetunióba utaznak majd a szovjet kolhozdolgo­zók meglátogatására. S ki ne menne szívesen abba az országba, ahol egy új társadalmi rend született és létre­hozták a szocialista nagyüzemi mező gazdasági termelés alapjait. Minden dolgozónk örömmel látogatja meg azt az országot, ahol a kolhozparasztnk milliói építik boldog és biztos jövő­jüket. Ez a barátság nem újkeletű, hiszen a Žiar nad Hronom-i járás la­kosai közül igen sokan együtt har­coltak szabadságunkért a szovjet par tizánokkal a Szlovák Nemzeti Felke­lés dicső napjaiban és számos barát­juk van a velük baráti viszonyban le­vő szovjet kolhozokban. Az SZFSZ járási bizottsága azonban közvetlen segítséget nem tud nyújtani minden egyes szövetkezetnek a ba­rátsági hónap akcióinak megszervezé­sében, mivel figyelmét mindenekelőtt azokra a szövetkezetekre összponto­sítja, amelyek a Csehszlovák—Szovjet Barátság szövetkezete megtisztelő el­nevezést viselik. Lényegében ezek a szövetkezetek hivatottak különösen most a barátság hónapjában politikai és társadalmi aktivitásukkal példát mutatni a többi szövetkezetnek. Olyan példát mutatni, amely összes szövetkezetünk számára hatalmas vonzerőt jelent. MICHAL ĎURDIAK Mindenütt előfordulhat BALE $ £T Ha munkabiztonságról hallok, önkéntelenül egy — a vízió határait zá­roló — kép jut eszembe: gimnazista koromban a szalmabegyűjtésnél segí­tettünk a szövetkezetben. Diákok, fiatalok, sseleburdlak voltunk. Sietve megpakoltok a vontatót a préselt szalmabálákkal, le sem kötöttük. Felka­paszkodtunk a tetejébe, s hajrá... mi érjünk oda előbb a kazalhoz. Már-, már úgy látszott, megelőzzük a másik traktort, amikor nem várt hirtelen­séggel inogni kezdett alattunk a szalma. Először inogni, majd hullani, potyogni. Egykettőre a földre szánkóztunk. Fura Laokoón-csoport lehet­tünk ahogy ott keveregtünk a földön. Egyikünket majdnem hasba szúrt egy vasvilla, egy másik srác a kerék elé zuhant, s csak a trakoros hirte­lent fékezése mentette meg. Különben ott marad szétlapitott fejjel. A jelenet valami öt-hat másodpercig ha tartott, mégis belénk vésődött kitörfilhetet­­lenttl. Azóta sokszor gondolkoztam rajta: csak a mi felelőtlenségünk eredmé­nye volt ez a majdnem tragikusan végződő közjáték? Vagy másokat is okoljunk érte? Természetesen nem okolhatjuk csak magunkat, vagy csak a szövetkezet vezetését. Inkább fele-fele arányban. Persze nem loholhat minden vontató után egy felelős személy, minden kombájn után egy tűz­oltó. De a figyelmeztetést, s az ellenőrzést nem lehet elhanyagolni. Leg­fontosabb azonban a megelőzés. A minap az liai (Izsa) Béke szö­vetkezetben jártunk. Itt beszélgettem Vígh Lászlóval, a szövetkezet munka­­biztonsági technikusával. Mi a hely­zet náluk a balesetekkel? — 1975-től vagyok a munkabizton­sági bizottság vezetője. A bizottság négytagú. Mi a tevékenysége? Ha fontossági sorrendet állítanék fel, az előadásokkal kellene kezdenem. Min­den tagot iskolázunk. Több ízben is évente: először tavasszal, tehát az év elején, aztán aratás előtt, s az őszi betakarítás előtt. A szövetkezet min­den munkacsoportjának kötelező a részvétele ezeken az iskolázásokon. gat ocialista rendszerünk gazda­­j^ságpolitikája nyomán új ar­­culatot kapnak falvaink is. A városiasodás jelei tapasztalhatók országszerte mindenütt. Modern kul­­túrház, bevásárlóközpont, betonjár­dák, virágos parkocskák fogadják az érkezőt majd minden faluban. A víz­vezetékkel ellátott korszerű családi házak egész sora bizonygatja, hogy lakói igyekeznek megszabadulni a régi falusi életmódtól. Természetesen ebben döntő szerepe van a nagyüze­mi gazdálkodásnak, mely nemcsak anyagi feltételeket biztosít a falun élő polgároknak, hanem gondolko­dásmódjukat is átformálja. így van ez Ožďany [Ozsgyán] köz­ségben is, amely a felszabadulás óta szinte teljesen átalakult. BODOR MI­HÁLY a hnb titkára irodájában foga­dott, ott vettük számba a megvalósult és a tervezett változásokat. Fejlődik a tanyavilág is — Költségvetésünk jelentős részét а tanyák korszerűsítésére fordítottuk — mondja Bodor Mihály hnb titkár. •— Hosszadalmas lenne felsorolni mindazt, amit a felszabadulás óta el­értünk, — mondja — hiszen az el­múlt öt esztendő alatt is rengeteget fejlődött Itt minden. Az előző válasz­tási Időszakbeli nem kevesebb mint 2 millió 344 ezer koronát fordítot­tunk a község fejlesztésére. Az ösz­­szeg Jelentős részét a községhez tar­tozó tanyák korszerűsítésére használ­tuk fel. Mind a három tanya: Bába­­híd, Molnárka és a Törökréti-puszta gazdagodott valamivel. Óvodát épí­tettünk ott, hogy megkönnyítsük a dolgozó nők helyzetét, akiknek gon­dot okozott a gyerihek elhelyzése, ha munkába akartak inanni. Üzlet is épült, hogy minden szükségeset hely­ben megvásárolhassanak, ne kelljen kilométereket kerékpározni, ha a konyhára valót akarják beszerezni. Igaz, már nem kell sárban közleked­niük, hiszen kövesút is épült, mely összeköti a községgel a tanyákat. Ré­gi gondot oldott meg a telefon beve­zetése is, ha orvost kell hívni, vagy egyéb sürgősét Intézni, egy tárcsázás csupán. A tanyák lakói így most már szoros kapcsolatban vannak a köz­séggel, melyhez tartoznak. De szük­séges is volt ez a kapcsolatteremtés, hiszen nem egyszerű kis tanyákról van szó, némelyiknek közel 200 la­kosa is van. — A községben a hnb épülete ka­pott új köntöst. Az átalakítás folya­mán olyan házasságkötő termet is lé­tesítettünk, mely a hozzátartozó he­lyiségekkel méltán szolgálhat céljá­nak. Bővült az egészségügyi köz­pont, melyben gyermekorvos, nőgyó­gyász és fogorvos is rendel. Igaz, ők csak bejárnak a községbe, de a kör­zeti orvos, dr. Steller László az első orvos-lakója községünknek. — Mivel gyarapszik Ožďany az el­következő időszakban? — Választási programunk gazdag. Számos komoly akció vár megvalósí­tásra. Első helyen említeném az új kultúrházat, melyben helyet kap majd a posta is. Ennek építését 1978-ban kezdjük el egymillió 900 ezer koro­nás költséggel. Strandfürdőt építünk a földművesszövetkezet víztárolójánál, központi fűtéssel látjuk el az Iskolát. Az egészséges ivóvízzel való ellátás érdekében a rimaszombati „fővonal­ról“ bevezetjük a vizet a községbe. Erre 1 millió 80p ezer koronát hasz­nálnánk fel. Vendéglátóüzem és hús­bolt építését kezdjük még 1977-ben, átépítjük a helyi hangosbeszélő vona­lát, több utcában betonjárdát* építünk. És végül: felszabadulási emlékművet állítunk fel a község központjában, mely örökre Idézni fogja a szabadsá­got hozó szovjet h{ísök emlékét és a boldogabb, emberibb élet korszaká­nak kezdetét. Ezek természetesen csak a jelentősebb tennivalók, de ér­tékük meghaladja az ötmillió koro­nát. — Bár nem tartozik választási programunkba, igen örvendetes, hogy megkezdődtek a „mentési munkála­tok“ a már pusztulásra ítélt Ruzsin­­szky-féle kastélyon. Ez a község fe­lett várszerűen kimagasló mintegy 90 helyiséget számláló épület jelen­tős értéket képvisel. — A községnek 1750 lakosa van, ez már jelentős szám. Megmutatko­zik ez a kultúrmunkában is? — A tömegszervezetek általában eredményesen teljesítik a munkater­vükbe foglalt célkitűzéseket. A Nő­szövetség munkáját Klacsák Zsuzsán na irányítja, a fiatalokét Maďarová — A községben cigány családok is élnek. Milyen a kapcsolatuk a köz­­ügyekkel? Van-e probléma velük? — űrömmel mondhatom: semmi panaszunk rájuk. Számuk 210, de eb­ből a régi „péróban“, a Sereg-ben már mindössze csak 90 személy lakik. A többiek beköltöztek a községbe. Házat építettek, munkaviszonyban vannak, rendes körülmények között élnek. A faluszépltésbe, társadalmi munkába éppúgy bekapcsolódnak, mint a község többi polgára. Nekik is részük van abban, hogy az előző választási Időszakban több mint 21 ezer óra társadalmi munkát végez­tünk a községben. Munkához való viszonyukkal, emberi magatartásuk-Korszerű betonútak könnyítik meg a közlekedést, ma mér nem kell a sarat dagasztani Ožďany lakosainak. (A szerző felvétel®) Lýdia szervezi. A kultúrmunkában a CSEMADOK jár az élén Péntek Bar­nabás elnök vezetésével. Bár állandó filmvetítés is van, évente legalább egy színdarabot bemutatnak. Termé­szetesen közösen, minden szervezet­ből szerepel ott valaki, hiszen majd mindenki tagja két-három szervezet­nek. Így a létrehozott mű általában közös munka gyümölcse, mint min­den, ami megvalósult. kai, régi rossz szokásaik elhagyásá­val beilleszkednek a társadalomba, mely befogadja, értékeli, segíti őket. « • • Ožďany lakói szép tervekkel lndul= nak az előttünk álló választási Idő­szakba. Megvalósításukon a hagyomá­nyos lelkesedéssel szorgoskodnak majd, melynek nyomán egyre szebb lesz lakóhelyük. Böjtös János > ♦> ♦> ❖ ♦> <♦ ♦> ♦> ♦> ❖ ♦> ♦> ♦> ♦> ♦> ❖ ❖ ♦> *1* *1* ♦> ♦♦♦ *1* * *t* *i* *i* *1* *1* *1* *i* ♦> í* *1* ❖ ♦> *1* *> * *:• *í ❖ *i* *1* *i* *i* ♦> *i* ♦> *i* •> ❖ ❖ — Melyik munkahelyet tartja a legveszélyesebbnek? Hol szokott elő­fordulni a legtöbb baleset? — Mindenütt előfordulhat, ahol el­hanyagolják az előírásokat. Az állat­­tenyésztésben balesetet okozhatnak az állatok, erre a dolgozóknak ügyel­niük kell. Veszélyes a csúszós talaj,■ ezért minden évben kapnak például gumicsizmát. Az építkezési csoport is megkapja minden évben a védőruhát, kesztyűt, védőköteleket. A műhely dolgozói kesztyűt, szemüveget. A műhellyel kapcsolatban megjegyzendő, hogy új köntöst kapott, az idén költöztünk be. Az új műhelyben minimális a baleset­­veszély. Különös figyelmet 'szentelünk a közlekedésre, tehát a kombájnosokra, traktorosokra. Minden sofőrünk egy hetes oktatáson szokott részt venni telente. Aki ezt nem végzi el, nem ülhet vissza a jármüvére. Külön fi­gyelemben részesülnek az idénymun­kák előtt. Ellenőrizzük, betartják-e a szabályokat, van-e mindegyikük járművén védőberendezés. Minden nap, mielőtt munkába állnának, ellen­őrizzük ezeket, s akiknél hiányzik, nem mehet ki a géppel, míg föl nem szereli. —■ Az őszi munkák alatt gondolom fokozottan kell a sofőröknek ügyel­niük. — Igen, főleg a répaszedő komi bájnoknál. 1970 táján volt egy súlyos baleset a környéken, azt tartjuk min­dig szem előtt. Illetéktelen szemé­lyeknek sohasem szabad a gép előtt tartózkodni, ezért minden gépkezelő felelős. Hiba esetén le kell állítani a gépet, s álló helyzetben kell vé­gezni rajta a szükséges javítást. — Hogyan állnak a villamossággal?, — Azt is komolyan vesszük. Nem­régiben például át kellett alakítani a nagyhizlaldát. Ki kellett cserélni a manipulációs asztalt, mert veszélyes volt. Most már 100 százalékos ott Is a biztonság. — A dolgozók betartják az előírá­sokat? — Igen. Ha pedig nem, más mód­szerekhez kell nyúlni. Volt egy idő* szak, amikor például Ittak a trakto­rosok. Ezt már csak büntetéssel lehe­tett megakadályozni. Meg vagyok ró­la győződve, hogy ha az illető gép­­járművezető 200 koronát kénytelen kifizetni egy könnyelműen megivott sörért, féldeciért, legközelebb már meggondolja érdemes-e. — Ma is megyek az udvaron, lá­tom, hogy szurkot olvasztanak védői szemüveg, gumiköpeny, kesztyű nél­kül. Azonnal a raktárba küldtem őket — vételezzék ki a szükséges holmit ha hiányzik nekik. — Mennyit költ a szövetkezet a munkabiztonságra? — Az idén 45 000 koronát. A beszélgetés végén a munkavé­delmi technikus papírokat szed elő Jegyzőkönyveket, kimutatásokat. Ezek szerint a szövetkezetben 1974-ben még 25 baleset fordult elő, ami 473 munkaóra-kiesést jelentett. Ez a szám 1975-ben 15-re csökkent, s kiesett órák száma 255-re. S hogyan néz ki a helyzet az Idén? Eddig 12 balese­tük volt, valamennyi apró baleset. A dolgozók 99 százaléka balesetbiztosí­tással rendelkezik. Vígh László a munkabiztonsági bi­zottság munkáját így összegezi: — Ellenvetésnek nincs helye. Leg­jobb eszközünk persze a szemléltető vagy „elrettentő“ példa. Ez hat a dolgozókra. Ha a környéken történik valami baleset, abból okul mindenki. —KVI— у

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents