Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-11-27 / 47. szám
1978. NOVEMBER 27. XXVII. évfolyam. 47. szám. Ära: 1,— КС* Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának hetilapja SZAKMELLÉKLET: KERTÉSZET is KBAUATTENYESZTES Ügy igaz, a csapadékos Időjárás sok bosszúságat okozott a mezőgazdasági üzemek vezetőinek, dolgozóinak az őszi munkák végzését illetően. Egyes helyeken leállította, másutt fékezte a dologtevést. Ez tetézte a te nyészidő-eltolúdásből eredő késést. Még szerencse, hogy az esős napokat derűs hetek követték, fgy a falvak népe — több helyütt az iskolások, ipari dolgozók, néphadseregünk ka tonái segítségévei — betakaríthatta a néhol bőséges, néhol soványabb, a tervezettnél kevesebb termést. Habár egynémely járásban még akad tennivaló. ez már nem annyira számottevő. Itt ott knkorica vér még batakavényvédelmet Illetően. A vetőmagellátás sem problémamentes. Ezzel a kérdéskomplezuinmal sokkal lelkiismere tesebben, céltudatosabban kellene tö rődniük az illetékeseknek, hogy a mezőgazdasági üzemek teljesíthessék a társadalom iránti kötelezettségei két. Mint már több ízben irtunk róla, sok a rejtett, még feltáratlan tarta lék. S legtöbb éppen az emberek ben, azok tudásának, szellemi képes ségeinek jobb hasznosításában kere sendö. Mert, leleményesek, kezdőmé nyezők az emberek, főleg akkor, ha értelmét látják annak. He vélemé nyilkre, hasznos javaslataikra nem Termelés rftásra, * a* őszi mélyszintit etemét kell gyorsítani, éjjeli műszakban is végezni, nehogy sz&ntatlanul maradjon a töld. Tehit a rina, a völgy, a hegyhát színskálája leszűkült: a barna és a és művelődés Két váltásban, éjjel-nappal folyik a mélyszántás a galántai járás diakovcei (deáki) szövetkezetében. Foto: N. Kovács István ,¥ Л. zöld vélt nralkodévá. Á atéla-kosata* nincs határban zseniül, zöldall, bokroaodik az áj vetés. Feketéllö, barnállé szántások, táblaszélek, s a cukorgyárak közeliben magasodó répahegyek, a kukoricatarlókon legelésző bóklászó növendékállatok, átmentén tirpeszkedő hófogók jelzik: közeleg a tél. Persze, a határi munka gyérül. Am nem Így a szérűkön, raktárakban. Hiszen silózni kell a répaszeletet, utógondozni a termést, szakszerűen elraktározni, a szalma- és szálastakarmány kazlakat ellenőrizni, rendbehozva környéküket. Jól sáfárkodni a ta karmányalappal (számos mezőgazdasági üzemben mindaddig legeltetnek, amíg csak le nem esik a hó), betartani a gazdaságosság elvét a takarmá nyozást illetően, hogy a kora tavaszi, tavaszi hónapokra is jusson a takarmánykészletből. Az idén a tavalyinál kevesebb termést adott a lucerna, ennélfogva jól meg kell becsülni a szenázs- és szilázskészletet, a többféle össztevőjfl pelletet (préselt takarmányt), hogy az állatállomány átteleltetése a lehető legkevesebb gonddal. problémával történjen. A mostani napokban kell nagyon ügyelni arra, hogy a téli takarmányozásra áttérőben a fokozatosság elve és a szakszerűség érvényesüljön. A fokozatosság mellőzése számottevő kárt eredményezhet, hiszen nemcsak a termelékenység csappanhat, hanem az állatállomány egészségi állapotát is ronthatja, a betegségekkel szembeni ellenállóképességet áshatja alá. Jön az évi eredmények summázásá nak, s az újabb tervezéseknek az ide je. A tárgyilagos, elfogulatlan gazda sági elemzések alkalmával necsak a sikerekét vegyük számba, hanem a fogyatékosságokat is tárjuk tel, hogy azokat a jövő esztendőben ne ismételgessük. Mindmáig sok az agrotechnikai követelmények következetes be nem tartásából eredő hiba, fogyaté „osság; a mennyiségimjszolás követ kertében a minőség szenved legtöbbször csorbát, főles . a talajmövelés szakaszán, s nem utolsó sorban a helyes talajkiválasztást, az űlővete ménvt. a tapanvagpotlást és a nödolgozók — tudásuk legjavát nyújt va, szolgálták a közösség ügyét. Itt van máris az őszi-téli Idény, a jövő év tudásbeli megalapozásának ideje. Jő lenne, ha a szocialista brigádok — és az I elmért versengő munkaközösségek — minden eddiginél többet hallatnának brigádtevékenységükről, s abbéli igyekezetükről, milyen tartalmá szellemi vetélkedőket kezdeményeznek, hogyan akarják tapasztalataikat gazdagítani, mely kiváló szocialista brigáddal kötnek együttműködési egyezményt, vagy a brigádvezetők járási tapasztalatcseréjét kezdeményezzék, amelyen to kat tanulhatnak a gyöngébben mőkö dő brigádok vezetői, tagjai. Mert a tagok kulturális-művelődési igényeinek kielégítése sokhelyütt nem halad úgy, ahogy azt a kor követeli. Elenyésző szövetkezeteinkben, állami gazdaságainkban az írő-olvasö találkozó, a színvonalas könyvkiállttás, a klubélet is nem egy helyütt vérsze gény, egysíkú, nem számolnak a dolgozók különböző érdeklődési körével, szellemi felkészültségével, vagy kü lünös tehetségével. Elmaradnak a te hetségkutatő versenyek, vetélkedők. A liagyomáityszobák, tájmúzeumok felelős vezetői legtöbbször megelégszenek a helyi közönség látogatásával, halott jő közönségszervezéssel más falvakkal egyetértésben kölcsönös látogatást szervezhetnének. Most, a téli idényben felkereked hetne egy-egy szövetkezeti csoport, s meglátogathatná a pláitovceiek (palástiak), a iadiceiek (lédeciek), vagy a Samoríniak (somorjaiak) táj házát, a martovceit (martosit) és sorolhatnánk tovább... Érdekes, tanulságos látványban lesz részük a látogatóknak. Megtannlhatják, hogyan kell becsülni a múlt haladó hagyó mányait, szellemi értékeit, muzeális jellegű használati tárgyakat, stb. Végül annyit: az őszi munkák be fejéztével törődjünk többet tudás szomjunk оItngatásával, ismereteink gazdagításával, hogy sokoldalúan műveit honpolgáraivá váljunk szocialista társadalmunknak. N. Kovács István Jőnébány mezőgazdasági üzem vezetőjétől és szakemberétől hallottam az Idei nyárutón: „Rajtunk már csak a hosszú ősz segíthet...“ Ez nagyon is indokolt, sokéves tapasztalatra alapozott véleménynyilvánítás volt az Idő tájt. Főleg Nyugat-Szlovákiára, annak néhány járására vonatkoztatva, hiszen az egyes növénykultúrák tenyészideje jócskán kitolódott. Például a galántai járás mezőgazdasági üzemeiben többszáz hektárra terjedt a cukorrépa másodszori vetésé, természeti csapás — viharos erejű szél é* jégverés — következtében. Felborította a kukorica fejlődési egyensúlyát Is a hosszan tartő szárazság, úgyhogy az két-három héttel később érett be, más évekhez hasonlítva. A lucerna és más ,szálastakarmány-féle Is szűkösen honorálta a ráfordított gondoskodást. Nos, valóban a hosszú ősz, a talajmenti fagyok későbbi bekövetkezte lehetővé tette az ősziek beérését. S Uymódon a hektárhozam-csökkenés nem volt oly nagyméretű, mint ahogy a nyárutói, őszgleji kilátások azt sejtették. Még a másodvetésü cukorrépa esetében sem... A tenyésztdő-kltolődás azonban felborította az őszi termésbetakaritás megszokott, hagyományos menetét: szeptember helyett októberre, sőt novemberre helyeződött át például a cukorrépa betakarítása. Ez a többi munkát is érzékenyen érintette, hiszen köztudott, hogy a cukorrépa betakarítása nagyon is gépigénye?, a terményszállítás sok erőgépet, szállítóeszközt köt le. így volt ez többek között a diakovcei (deák!) szövetkezetben Is. Ennek ellenére Tonkő Pál mérnök, a szövetkezet elnöke úgy nyilatkozott ottjártünkkor, hogy az Idényzárásra korábban sor kerül, mint más években. (Persze, az úfabb, háromnapos esőzés legalább egy hetes késést eredményezőit, amivel 6 sem számolhatott!) A cukorrépa betakarítása után az emberi és a gépi erőt a kukorica betakarítására összpontosították. Itt azonban van egy bökkenő, melyet Ladislav Mrnka mérnök, agronőmus így fogalmazott meg: „Hiába Igyekszünk, a felvásárló üzem naponta mintegy három vagonnyi szemőskukoricát vesz át... Mi napjában tíz vagon kukorica átadására Is képesek vagyunk. De hát, az átvétel ütemének gyorsítására nincs nagy remény.“ Milyenek a hektárhozamalk? A jégkárt szenvedett cukorrépájuk bizony csak 230 mázsát adott hektáronként. # Éjjel-nappal, mélyszántás ф Magas a kukorica nedvességtartalma — lessé az átvétel üteme (A mintegy 110 hektárnyi termőterületnek a felét vlzforrás hiánya miatt nem öntözhették.) Termelési tervükben 408 mázsát irányoztak elő. ötven hektárnyi területről az iskolások és a szőlészeti dolgozók böngészték öszsze az el-elmaradozott termést, a terület másik felére épp aznap várták a helyi kilencéves alapiskola diákjait, hogy a böngészést folytassák. Bár az Illetékes cukorgyár emberei nem találtak különösebb okot, a szövetkezet vezetői, szakemberei a böngészést szorgalmazzák. S helyesen teszik, mivel az összeböngészett cukorrépa, még ha fél Is, takarmányozásra megfelelő. Személyes tapasztalatunk: akad még összegyűjtenlvalő a mér .mélyszántott területen Is, hiszen az eke kormánylemeze sokat felszínre dobott, vagy az ekevas kettévágott. A kukoricájuk Is, saját becslésük szerint, 10—11 mázsával kevesebbet ad hektáronként a tervezettnél (61 q helyett legfeljebb 50 q-ra számítanak). A kukorica hektárhozamát ugyancsak növelhetik azáltal, ha a böngészést annak rendje-mődja szerint megejtik, nem bízva azt Illetéktelenekre ... Mindenképpen szólni kell az őszi mélyszántásról. Az, hogy nincsének ezen a téren lemaradva, jórészt az éjjel-nappali műszakoknak, Illetve Pelikán .^sigmond, Szabó Károly,. Kpmjáti Béla1, Vácslav Gábor traktorosoknak köszönhető, akik aránylag nehéz körülmények között, 4—4,5 hektárnyi területet szántanak fel, egy-egy traktorral, műszakonként у De nemcsak ők jeleskednek, a szombat-vasárnapokat is beleértve: a répakiszántók, s a gépjavítók is. Például a cukorrépa betakarításának megszervezését és lebonyolítását Tnüka Pavol gépesítő, valamint Tníka Martin csoportvezető irányították. Jő, lelkiismeretes munkát végeztek a répakiszántők: Komjáti Ernő, Kukučka Pavol, valamint a répafejelők: Bogér Mihály és Kolozsi Tibor. Csupán kisebb géphíbásodások fordultak elő, amit a gépjavító szolgálat emberei rugalmasan, s szakavatottan végeztek — még szombat, vasárnap is. Hozzájárult a cukorrépabetakarítás ütemének meggyorsításához, az átlagnál rövidebb Idő alatti elvégzéshez az Is, hogy a munkaidőt nem fecsérelték el a traktorosok, gépkezelők az ebédre hazajárkálással, 'hanem nap mint nap a helyszínre szállították az ételt; amelyet a dolgozók díjmentesen карч tak. Az eddigi gyakorlat azt bizonyltja, hogy ez a megoldásforma jónak bizonyult. Hiszen az üzemanyag megtakarítását is elősegíti, azon túl, hogy a munkaidőt is célszerűbben kihasználják. Említést érdemlő még a Šaľai (vágsellyei) Gépállomás segítsége. U- gyanis, három héten át két traktor és kezelőszemélyzete ugyancsak hozzájárult a répa mielőbbi betakarításához.. Gondosan tartósítják a lédús répaszeletet, kukoricaszárral és szalmával rétegezve, úgyhogy ez kétszáz vagon takarmányt jelent az állatállomány számára. Örömmel, büszkén újságolták: eredményesnek bizonyult a másodnövény» vetési versenybe kapcsolódásuk. A kukorica — napraforgó keveréket 70 hektárnyi területen öntözték, ami jó terméssel fizetett: 170—180 mázsájával, hektáronként. Ez tgen jől jött, hiszen a lucernaterméssel az idén nemcsak ők, hanem más szövetkezetek vezetői sem dicsekedhetnek. — A következő években ugyancsak élünk majd a másodvetésű takarmányok termesztésének lehetőségével. Természetesen, úgy, ha öntözhetjük a területet... Mert, öntözés híján nem sokra mentünk volna a másodvetéssel... — hangoztatták a deáki szövetkezet illetékesei. Hát, így* néz ki az idényzárás, Mátyusföld e kis szövetkezeti gazdasá» Sábán. (kov] csak odafigyel a vezetőség, hanem napi irányitő. ellenőrző és szervező munkájában fel is használja azt, akkor nem oko® különösebb gondot egyegy komplex ésszerűsítő brigád meg szervezése. A szakemberek — és a