Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-11-20 / 46. szám

SZABAD FÖLDMŰVES

1976. november 20.

VÉTSÉG

í 4 SZOVC]KíItT! tomMuvFsen sniví isicrucK

I fóHUMA

1 törvény mindenkire vonatkozik

A szocialista törvényesség megszegése szövetkezeteinkben Az ellenőrzés az irányítás szerves részét képezze

Az őszi mezőgazdasági munkák, kttlönőaen ■ burgonya és a cukorrépa szedése, a kukorica törése és behordása minden mezőgazdasági üzemet komoly föladat elé állít. Nemcsak a szövetkezeti dolgozóknak és efszleink vezetőinek, hanem egész társadalmunknak, minden polgárunknak is elsőrendű érdeke, hogy mindazt, ami megtermett, idejében, jó minőségben takarítsuk be és tároljuk. Gyakran a mostoha időjárás, máskor az, hogy a mezőgazdasági növények terméseredménye nem mindig alakul a terv szerint, bizonyos nehézségeket és problémákat támaszt. Természetes az is, hogy még a legkorszerűbb gépek használata és nagyfokú gépesítés mellett döntő tényező marad továbbra is az ember az őszi munkák idejében való elvégzésénél. Az ember, aki megszervezi, irányítja és megvalósítja a szövetkezet földjein, a gazdasági udvarokban a legigényesebb munkafolyamatokat csakúgy, mint a legegyszerűbbeket.

Szövetkezeteinkben viszont egyré kevesebb a csúcsmunkák idején bevethető munkaerő. Ezért számukra igen jől jön a szövetkezet idősebb

tagjainak — nyugdíjasainak segítsége, akik erejüktől és képességeiktől teilően segítenek a csúcsmunkák elvégzésében. Természetesen ez nem vonatkozik minden nyugdíjasra. Sokan közülük már nem tudnak ilyen

nehéz munkát végezni, hiszen a szövetkezetben a közös gazdaság megalakítása éta dolgoztak, átvészelték a kezdő évek nehézségeit és most, amikor már lényegesen könnyebb a munka a gépek segítségévei, dolgozni már képtelenek. Szocialista államunk minden szervének feladatául tűzte, hogy a lehető legjobban gondoskodjék a szövetkezetek ilyen, nagy érdemeket szerzett tagjairól: vagy olyan formában, hogy nyugdíjukat kiegészítse, esetleg a szövetkezet gondoskodjék étkeztetésük biztosításáról, üdülésükről, gyógyfürdői kezelésükről stb. A szövetkezetek túlnyomó többsége az erre vonatkozó rendelkezések és irányelvek szerint jár el. Viszont akadnak még olyan tisztségviselők, szövetkezeti vezetők, akik tévesen értelmezik és helytelenül valósítják meg a törvényeket, rendeleteket, irányelveket s ezzel megkárosítják a szövetkezet nyugdíjasait.

Néhány szövétkezeti nyugdíjast a szövetkezetek vezetősége felszólított arra, hogy a 122/1975 Zb. számú me zőgazdasági szövetkezeti törvény 110. §-a értelmében bontsák fel az efsz-el tagsági viszonyukat, mivel nem teljesítik tagsági kötelességüket. A nyugdíjasuk jogorvoslásért a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének Központi Bizottságához fordultak panaszukkal. Ez a konkrét eset késztet arra, hogy

az említett törvény meghatározásait részletesebben elemezzük és egyben arra is felhívjuk a szövetkezetek figyelmét, bogy ilyen eljárás ne ismétlődjék meg, nehogy a szövetkezeti nyugdíjasok érdekeit megkárosítsák.

Tekintettel a gyakorlati követelményekre a 122/1975 Zb. számú törvény lehetővé teszi a szövetkezeteknek, hogy végérvényesen rendezzék viszonyukat az esetleges „formális" tagokkal, tehát az olyanokkal, akik legalább egy évvel a törvény hatélyba lépése előtt (tehát 1978. január 1. előtt) nem teljesítették a szövetkezeti tagságukból eredő alap-kötelességüket, azaz semmiféle munkát nem végeztek a szövetkezetben, habár ebben koruk, egészségi állapotuk vagy inás nyomós ok (tanulás, a közös mezőgazdasági üzemben végzett munkával történt megbízás, gyermek felöli gondoskodás, közéleti tisztség betöltése stb.) nem gátolta. Az ilyen tagokkal a szövetkezet letárgyalja tagsági kötelességük további teljesítésének lehetőségét és ennek alapján javasolja azok számára, akik mélyebb érdeklődést nem mutatnak a tagsági kötelességek további teljesítésére, hogy velük ügyességet kössenek a tagsági viszony felbontásáról. Azok ban az esetekben, amikor nem kötik meg a tagsági viszony bevégzéséről szőlő egyezséget és ha a tag kizárásának feltételei nem állnak fenn, a szövetkezet dönthet affelől, hogy a tagsági viszonyt megszűntnek nyilvá nitsa. Ilyen döntést a szövetkezet vezetősége azonban legkésőbb 1976. december 31-ig hozhat.

Egységes földművesszövetkezeteink jelenleg az ilyen tagoknak csupán megegyezés alapjén javasolhatják a tagsági viszony felbontását.

Az új törvénynek az előbbiekben ismertetett és a formális tagságra, illetve ennek felbontására vonatkozó rendelkezéseivel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ez egyetlen esetben sem vonatkoztatható a szövetkezet idős tagjaira, a szövetkezeti nyugdíjasokra, hanem csakis a szövetkezetek olyan tagjaira, akik durván megsértik és elhanyagolják a szövetkezet iránti kötelességüket, habár ebben semmilyen nyomós ok, vagy elnézhető, megbocsátható akadály őket nem gátolja.

JUDr. M. DURD1AK

A festőket ihlető, moszkvai Novogyevicsijkoiostor.

Foto: —-kov—

VITÁZZUNK:

A szövetkezeti felnőttoktatásról

A Vörös Csillag-beliek példamutatása

Szellemi fokéi

kovácsolok

Ä közelmúltban hozott össze a sors a Mostovái (hidaskürti) Vörös Csillag Efsz részlegagronömusával, Kubík Istvánnal és Kaprinai Imre mérnökkel, a nagy kiterjedésű közös gazdaság elnökhelyettesével. Bár az elmélyült beszélgetésre nem éppen a legalkalmasabb Időpont állt rendelkezésre: egyiket is, másikat is nagyon felelős megbízatás teljesítése kötötte helyhez, emberekhez. Mégis, lényeges dologról váltottunk szót: a szövetkezeti felnőttoktatás hogyanjáról, mikéntjéről, hasznosságáról.

Mindjárt, bevezetőben a részlegagrognómustól érdeklődtem, miben látják az üzemi iskola, a felnőttoktatás hasznát?

— Ogy igaz, nagy hasznát vesszük a dolgozók üzemi Iskolájának — foglalt állást határozottan Kubík elvtárs. — Lemérhető a rendszeresebb tanulás hatása elsősorban a szántás-vetés jobb minőségén, a gépek gondosabb karbantartásán, s kihasználásukon, az újfajta ekék ke zelésmódján, sőt a szemléletmódot illetően is érzékelhető a különbség... — a továbbiakban is amellett tört lándzsát a közkedvelt szakember, társadalmi tisztségviselő, hogy ma már nélkülözhetetlen a szakmai-politikai ismeretgazdagítás: — Feltétlenül szükséges, hogy a dolgozók, legyenek azok növénytermesztők, vagy állattenyésztők, gyümölcs-, vagy zöldségkertészek, me-Kaprinai Imre

mérnök,

elnökhelyettes.

(A szerző felv.)

netközben új fogalmakkal, módszerekkel, eljárásokkal ismerkedjenek.

Vagyis, ha valami új eljárás bevezetését élhatározták, nem kezdenek hozzá vakon, ismeretek hiányában. Megkeresik a megfelelő ismeretforrást: először ott tanulmányozzák, ahol már alkalmazzák, s a kellő ismeret megszerzése' után alkalmazzák azt, saját viszonyaik kö-' zepette. Az ilyen speciális tapasztalatcserékre bizony, különösebb kérincsélés nélkül is eljárogattak, sok hasznát véve a tanultaknak.

S mi a helyzet most? Nagyot léptek élőre. Ök az ilyen sokatérő, járási jellegű tapasztalatcserék kezdeményezői, lebonyolítói. Erről, s az üzemi felnőttoktatásról Kaprinai mérnök, elnökhelyettes bővebben tájékoztat:

— A dolgozók műveltségi szintjének emelését sarkalatos kérdésnek tartjuk. Mégpedig azért, mert a tudás, az ismsretgazdagság termelést befolyásoló tényező. Tehát, negicsak a szövetkezeti tagnak, a közös gazdaságnak is egyik legfőbb törekvése, hogy a szakmai-politikai tudásbővítés szinte természetes napi igénnyé váljék. Mert csakis így várható jobb, eredményesebb termelőmunka, kulturált közösségi élet... Ennek érdekében

4 tökéletesítettük az oktatásformát: a gyümölcsészet és a kertészet 75 nődolgozóját átképeztük ez év tavaszán, hogy jobb minőségű munkát várhassunk tőlük. Először elméleti tudással, majd gyakorlati ismeretekkel fegyvereztük fel őket — ez utóbbira a helyszínen került sor, gyakorlott szakemberek felügyelete alatt.

Teljes mértékben tudatosították; ha a traktoros, a kombájnos, a gépkezelő a szövetkezet lelke, akkor az oktató-nevelő munkára fordított időt, pénzt sem sajnálhatják. Ugyanez mondható el az állatgondozókra is. Mert, hogyan válthatták volna valóra azt a célkitűzésüket, hogy hat telepükön két műszak legyen naponta. Ez már három hónapja valóság! Éppúgy, mint az éjjelnappali mélyszántás.

— Ebben az évben — folytatta Kaprinai mérnök —, már három műszaki napot rendeztünk. Egyet a tréflan helyes alkalmazása elsajátítása végett a cukorrépában; egy gépbemutatót ugyancsak a cukorrépa-földön; a harmadikat az automata tankoló, a SEX vetőgép átalakításáról, és a szárítóüzemben a kukoricaszemek helyes különválasztásáról... Természetesen, a járási mezőgazdasági igazgatóság, a Treflan-üzem és Bábolna Illetékeseinek közreműködésével — saját kezdeményezésre — bonyolítottuk le ezekét a műszaki napokat, az egész járás szövetkezetei érdekelt szakéra hereinek részvételével.

Íme, nemcsak önmagukkal törődnék. Jut az erejtíkbőt, leleményességükből még járási méretű kezdeményezésekre is.

És még egy dolog, ami ugyancsak említésre méltó: az üzemszervezés és irányítás tökéletesítése érdekében is teszik a magukét: nagy kiterjedésű közös gazdaságukban rövidhullámú rádió-vevő állomást rendeznek be, 45 kilométeres körzetre, 8 leadóközponttal. Ez sok idő- és költségmegtakarítást jelent majd, amellett, hogy az irányítás rugalmasabbá, gyorsabbá válik.

Hát, ilyenek a Vörös Csillag-beliek! A mind több tudásra törekvők, a másoknak is jó példát mutatók.

N. К. I.

A Szabad Földműves 43. számának Szövetségi Szemle rovatában a „Tanuljunk meg jobban, gazdaságosabban termelni“ című cikk nemcsak oldalnyitó, annál jóval fontosabb szerepet tölt be: az 1976/77. évi felnőttoktatási idény legfontosabb tennivalóira hívja fel a szövetkezeti gazdaságok vezetőinek, az efsz-tagok szakmai-politikai oktatásának elősegítéséért közvetlenül felelős egyének figyelmét. Megmagyarázza azt is, miért oly fontos a széleskörű ismeretgyarapítás: a Haladó Tapasztalatok Tévéiskolája, valamint a szövetkezeti munkaiskola, s a különféle szaktanfolyamok, tapasztalatcserék, tanulmányutak.

Tökéletesen egyetértünk az iránymutató cikkben kifejtett nézetekkel. Sőt, azzal egészítenénk ki, hogy még jobban a gyakorlati élethez, a szükségletekhez igazodjék a szövetkezeti gazdaságokban a felnőttoktatás:

1. Az utóbbi években nem egy alkalommal erőltetettség jeleit tapasztaltuk, ami főleg a Haladó Tapasztalatok Tévéiskolája tananyagai sugárzásának időpontja széthúzását illeti. Milyen gyakorlat például az, hogy a szövetkezet dolgozóinak mindkét keze telve sürgősen elvégzendő munkával, s a felettes szervek azt várják el tőlük, csapot-papot a mezőn hagyva, iskolapadba üljenek. A mezőgazdasági üzemek, szövetkezetek sajátos viszonyait jól ismerve, helyénvalónak tartanánk, ha október helyett november végén kezdődne a tévéiskola tananyagsugárzása, s január végén, vagy február közepén befejeződne. Ogy hisszük, jogtalan az előbbiekben vázolt elvárás, mert elsődleges a termés betakarítása, a munkák elvégzése.

Ezen a hibás gyakorlaton mielőbb változtatni kellene! A megszokotthoz való görcsös ragaszkodás, ez esetben nem szolgálja érdemben a közügyet.

2. Istápoljuk a versenyszellemet, az oktatás minőségi követelményeit is számon kérjük. Ez Így helyes, így jó! Am nem küzdünk eléggé következetesen a formaiságok ellen, megelégszünk felszínes, sokszor alapot nélkülöző jelentésekkel, szépet mondással, mindent „rózsaszínűvé“ testve. Ne az iskoláztatás az iskoláztatásért elve érvényesüljön, hanem a mind nagyobb közös gazdaságok szükségleteit tartsuk jobban szem előtt, összhangban a kongresszusok, pártplénumok határozataiból eredő elvárásokkal, célkitűzésekkel. Vagyis, legyén a szövetkezeti felnőttoktatás még céltudatosabb, hatékonyabb. És az ellenőrzés? Sokkal következetesebb!

3. Kapjon nagyobb teret a versenyszellem élesztgetése, társítva azzal, mi hasznosul a mindennapi gyakorlatban a megszerzett Ismeretekből? Tehát, a versenyfeltételek közé kerüljön: milyen égető problémákat oldottak meg a tanultak alapján? A tapasztalatcserék milyen módon járultak hozzá a fogyatékosságok kiküszöböléséhez, a termelés gazdaságosabbá tételéhez, a munkaszervezés tökéletesítéséhez, a munkafegyelem

szilárdításához, az új termelési módszerek, eljárások széleskörű alkalmazásához, a tudomány és technika vívmányainak gyorsabb felhasználásához.

4. Illetékeseink megállapítják: jó ez a szövetkezeti felnőttoktatási forma. Jómagunk miként vélekedünk? A fejlődés megállíthatatlanul járja kijelölt útját: újabbnál újabb követelményeket támaszt a mezőgazdasági üzemek vezetőivel, szakembereivel, technikusaival, dolgozóival szemben. Az oktatási torma viszont a régi, ti hagyományos — mondhatnám úgy is: egy helyben topog. Annak ellenére, hogy egyes szövetkezetek már mutattak követésre méltó, jó példát. Szakosították a dolgozók képzését, . előnyben részesítve a tanfolyamjelleget: áttértek a gyümölcskertészeti, szőlészeti és más belterjes termelési ágazat dolgozóinak csoportos átképzésére. S nagyon helyesen tették, hiszen a gazdaságosság, a munkatermelékenység fokozása volt legfőbb céljuk. Ezt a célt el Is érték! Hiszen a szakmai tudás (elméleti és gyakorlati) megszerzése következtében a dolgozók munkájának hibaszázaléka elenyészővé vált, s ilymódon a munkatempó is gyorsult, nagyobb munkateljesítményt produkálnak azóta. Az így átképzett dolgozóktól azután valóban minőségi munka várható. Az oktatás eme formája tehát a hatékonyabb, a célravezetőbb, hiszen a leglényegesebbről esik szó, ami mindvégig érdekli a dolgozót, az ismereteket nap mint nap a gyakorlatban hasznosíthatja. S hasznosítja isi Megkönnyíti, eredményesebbé teszi napi munkáját.

Az efféle tanulásra fordított idő nincs elfecsérelve: a költség, amit a szövetkezet e célra fordít, kamatostól megtérül. Nem úgy, mint egyes szövetkezetekben, ahol az üzemi iskolán való részvételért bizonyos öszszeget kap a résztvevő — a túlságosan általános, sőt elvont előadás nem köti le a figyelmét. Hozzászokik a füle számára keveset mondó, egyhangú szöveghez. Ogy is mondható, elengedi a fülé mellett...

A jó előadó viszont a nehéz témát Is képes érdekesen, a dolgozók figyelmét lekötve, „tálalni“. Főleg úgy, ha helyi, vagy járási jellegű példákkal „fűszerezi“ mondanivalóját. Ezért nagyon fontos az előadó, a szakember jó kiválasztása, a szemléltető segédeszközök készítése, beszerzése, s az adott témához való felhasználása.

Csupán néhány gondolat, amit papírra vetettem. Helyesnek tartanánk, ha a szövetkezetek szakoktatási felelősei (tanközpontvezetői), az előadók megírnák szerkesztőségünknek, milyen tapasztalatokat szereztek az utóbbi években, s kifejtenék mások is a szövetkezeti felnőttoktatással kapcsolatos véleményüket, elképzeléseiket. Keressék a módját, miként lehetne a szakmai-politikai oktatást még hatékonyabbá, a szerzett Ismereteket a gyakorlat számára hasznosíthatőbbá tenni. Ilymódon jövedelmezőbb lesz a termelés

N. Kovács István