Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-11-20 / 46. szám
1 1976. november 20. SZABAD FÖLDMŰVES 3 HOZZÁSZÓLÁS a „Merre tart a javítóipari szolgáltatás?“ ClMÜ CIKKHEZ A Szabad Földműves október 30-i dátummal felölt számában nagyon figyelemre méltó és a valóságot tükröző vezércikk késztetett arra, hogy hozzászóljak. Elöljáróban annyit, a cikkben foglaltakkal teljes mértékben egyetértek. A cikk szerzője — a boncolgatott problémákból ítélve — nagyon jól is merheti a mezőgazdasági gépjavítás jelenlegi helyzetét. Am attól tartok, hogy ez a nagyon is#gondolatébresztő írás is hasonló sorsra jut, mint az eddig megjelentek. Ha el is jut az illetékes szervhez, határozat ugyan szii létik majd, de az nem válik valóra. Márpedig, legfőbb ideje lenne ezen az áldatlan helyzeten változtatni. Természetesen, senki sem vár csodát, hogy a helyzet máról holnapra megoldódik a mezőgazdasági gépjavítást illetően, hiszen ez jól átgondolt, alapos körültekintő munkát icényel. A szóbanlevö cikkből egy lényegre tapintó mondat: „A megoldást olyan gazdasági eszközök érvényesítésében kell keresnünk, amelyek a társadalmi érdekkel összhangban elősegítik az összpontosítás és a szakosíts^ m-q gyorsulását, a javítóipari szolgáltatás megszervezéséből kiküszöbölik az anarchiát, hogy érvényesüljön a társadalmi hatékonyság tő követelménye: olcsón, jól és gyorsan javítsunk“. Ez a hiegfogalmazás véleményem szerint azt jelenti, hogyha a mezőgazdasági termelőüzemek jefsz ek, állami gazdaságok) a termelésirányítás korszerű útját járják, akkor a szolgáltató üzemek — értve ezalatt a gépjavító szolgáltatást —, ugyancsak a mai el városoknak megfelelően kell továbbfejleszteni...! Az új termelési és irá nyitási formákat mindig a legfelsőbb fórumon haggyják jóvá; nagyon csodálkozom azon. hogy a gépfelújítás nem fejlődik a kívánalmak szerint! Vagy talán olyan gazdagok vagyunk, hogy milliók mehetnek veszendőbe, a helvleten eazdálkodás következtében? Ezzel a kijelentéssel nem a mezőgazdasági üzemekben folyó sépiavítást marasztalom el. Sőt! Addig, amíg lényeges változás nem következik be, továbbra is a termelőüzemek gépjavítómííh'elyeinek dolgozóira hárul ez a nem éppen könnyű feladat. Mert, termelni kell, még hozzá többet és jobban, gazdaságosabban. Ehhez pedig jő minőségű, üzemképes gépek kellenek! Egvet’en mezőcazdasági termelőüzem sem képes jelenleg az erőgépei javítását olyan szinten végezni, mint egy szakosított javítóüzem. Sok olyan tényező játszik közre, ami kizárja ennek a lehetőségét: például az alkatrészellátás, a használt alkatrészek felújítása, a megmunkálógépek teljes mértékű kihasználása, stb. Véleményem szerint, a mezőgazdasági üzemek vezetői e! tudják hárítani az útból azokat a nehézségeket, amelyeket a cikk szerzője említ: a traktorosok idényen kívüli alkalmazása, vagy az erőgépek iaví'Ssa. гея’- *e gyenek olyan szolgáltató üzemek, amelyek a fent említett követelményeket — olcsón, jól és gyorsan javítani — teljes mértékben betartják. Ha ez a nagyon fontos gazdaságpolitikai kérdés megoldódik, lényeges megtakarítás mutatkozhat majd a népgazdaságban, nem szólva arról, hogy mily nagy mértékben elősegítheti azoknak a feladatoknak a megvalósító sát, amelyeket в B. ötéves tervben a társadalom elvár a mezőgazdasági üzemektől. ASZTALOS FERENC, a Vöélincei (méhészkei) Efsz gépesítője Erőskezfl, elvhű ember, már-már a makacsságig tartó hittel. A saját benyomásom szerint is így ál! össze a kép, felvillantva Jellemvonásait: a zsellérsorsból való lassú, szívós kitörés-adta céltudatosságát, határtalan optimizmusát, életerejét. Mindegyik pont elég lenne egy életút követéséhez kíindulónak. •Hosszú, rögös út vezetett a zsellér-gyerekkortól az iskolaigazgatóságig. Időben is szép; magatartásban, emberi hozzáállásban is. Tamás László tizennégy éves korában már napszámosként dolgozik. Nehéz munkában őrlődnek a napok. Az állóvíz azonban hamarosan felka: varodik, s ettől fogva már sorjáznak az események: 1947-től 1949-ig rffezőgazdasági munka Csehországban. Közben, negyvennyolcban apja megrokkan, ettől az időtől — szinte gyermekfejjel családfenntartó. Iskoláról, tanulásról természetesen szó sem lehet. Negyvenkilenctől bányamunkás, a Železníki bányában csilléket osztályoz. Egy hónap múlva segédvájár. Az ő keresetéből él az egész család. Ezután a katonaság -következik, s itt végre a tanulásra is alkalom adódik. Tartalékos tiszti iskolát végez. 1959- ben érettségizik. Utána pedagógiai iskolára jelentkezik, de szociális segély híján — mint családfenntartót —- állandó megélhetési gondok ostorozzák: ha ő elmegy, miből élnek majd a szülei? így lesz könyvelő a gépállomáson. 1957-től 1959-ig a főiskolán matematika-fizika szakos hallgató, kitüntetéssel végzi az iskolát. Ekkor lesz tanító Šafárikovón (Tornaiján). 1966-ban megnősül. Felesége is pedagógus, magyar—orosz szakos. 1972-től iskolaigazgató. Most feleségével együtt, az Eötvös Lóránt Tudpmányegyetemen folytatják tanulmányaikat. Számokkal, szavakkal ennyi. De hogy mi van emögött, mennyi harc és lemondás, azt csak 6 tudja. — A katonaságnál éjjel-nappal tanultam Volt idő, hogy nyolc hónap alatt egyszer voltam kint a városban. • Šafárikovón áldatlan az iskolahelyzet. Az alapiskola három épületben van, a város különböző pontjain. Hogy mekkora hátrányt jelent ez a tanításban, el lehet képzelni. A tanítók órájuk végeztével egyik épületből a másikba futnak. Időveszteséget jelent ez; a tantermek sem megfelelőek. Nemrég ugyan épült egy 8 osztályt magába fogadó fa-barakk, de ez sem jelenthet megoldást. 1964-től hadakozik ezen állapot ellen Tamás László is, mint a Járási Nemzeti Bizottság képviselője. — Tizenkét éve vagyok képviselő, most negyedik alkalommal. Legfőbb célom, továbbra is, hogy kiharcoljam végre az áhított iskolát. Eddig is benne volt minden választási program munkatervében, de egyszer sem valósult meg az építése. Hiányzik a kivitelező. A Pozemné stavby lenne hivatott fölépíteni, de annak nem fér bele a kivitelezési tervébe. A Járási Építkezési Vállalat ahogy azt Gömöralmádiban tette, nálunk is képes lenne iskola építésére. Ha ott meg tudta csinálni, itt is meg kell, hogy tegye. Ha hetvennyolcban elkezdi, nyolcvanötre készen lehetne, mikorra átállunk az új Iskolareformra. — Öt éve, 1971-től a JNB Tanácsában is dolgozom. Elég új volt nekem a tanácsi munka, aztán belejöttem. A lényeg az, hogy ne csak egy problémát lásson az ember, hanem a problémák közötti összefüggést. Tudni kell, hogy mi részesüljön előnyben, mire van nagyobb szükség. Bizony, sokszor kényszerül az em er érdekel elleni szavazásra. Mikor például választani kellett, hogy kultúrház épüljön-e vagy iskola, kultúrházra kellett szavazni. így kívánta a közérdek. Taníthatna gimnáziumban is. AZ mégis csak egy „lépcsőfokkal“ maga* sabb, s az alapiskolában nehezebb' tanítani, mint érettebb embereket. AZ 6 álláspontja más: megfutamodás lenne a könnyebb öt választása. Még aZ egyéni tervek, elképzelések is háttéij' be szorulnak gyakran. — Ha történetesen nem lennék igazgatő. jó lenne elmélyedni a fizikában. így sajnos, nem marad rá idő. — S a délutánok, a szabad őrákf — Vitával telnek. Sokat tanulunk egymástól, segítjük egymást. Sokai köszönhetek a feleségemnek, segít á nehézségek leküzdésében. Tamás I,ászióné nyerte nemrég ad országos Fábry-vetélkedőt. Még sok minden szóba kerül a vasárnap délelőtti beszélgetés közben. Színház, iskolaügy, Illyés Gyula új könyve többek között. Kisebb vita is kerekedik. Hárman egy ellen, mégsem tudjuk meggyőzni. Láthatatlanul) elemi érővel dolgozik benne az optimizmus. a bizakodás, amivel nem bírunk, akárhogyan is győzködjük. Csak később, lent az utcán Ju! eszembe, hogy éppen ez az a többlet; ami alkalmassá teszi a nehézségek leküzdésére Más ember talán már rég becsapta volna maga mögött aZ ajtót, Ö nyitva tartja. S egy nyitót! ajtó — mégha jelképesen is — sokat jelent. Kövesdi Károly Az Idő mindenki feje fölött eljár. Sárvári István is hetyke fiatalember volt, amikor kinevezték Igazgatónak a Csepregi Állami Gazdaságba. Azóta 27 újévet köszöntettek s bizony a közkedvelt Pista bácsi az idei szilveszter éjszakáján, mint igazgató, utoljára koccint munkatársaival, s nyugdíjba vonul, hogy aztán bőven legyen ideje hódolni vadászszenvedélyének. Az örök mozgó Pista bácsi sokat tudna mesélni a kezdettől napjainkig, a mezőgazdaság átalakulásáról. Hatvan lovasfogattal kezdték s csak a gazdálkodás második évében figyelhették árgus szemekkel a berregő masina munkáját. Aztán jött a többi traktor, másfajta gépek s lassanként kialakult a nagyüzemi mezőgazdaság. Sárvári elvtárs nemcsak a saját gazdaságában figyelte meg a fejlődést, hanem mint országgyűlési képviselő az egész országban Is. A minden új Iránt érdeklődő szakember sok mindent ellesett, amit aztán megvalósított az állami gazdaságban. Nem csoda, tehát, hogy munkáját megbecsülték és egyebek között a Munka Vörös Zászlaja Érdemrenddel is kitüntették. Pista bácsival és helyettesével, Kovács Ferenc mérnökkel beszélgettünk a jónevű gazdaság helyzetéről. — A közelben levő Kőszegi Mezőgazdasági Műszaki Középiskolának régebben külön tangazdasága volt — kezdte a gazdaság bemutatását Kovács mérnök. De a néhány száz hektáros gazdaságban nem lehetett bemutatni a diákoknak a nagyüzemi gazdálkodást, ^zért csatolták a mi birtokunkhoz az Iskola földjeit, mi pedig íelvettük a nevüket. De még így sem tartozunk a nagy földterülettel rendelkező nagyüzemű mezőgazdaságok közé, mert az összterületünk mindössze 4400 hektárs és ebből 3300 a szántó. A többi rét, legelő, erdő, de van egy 480 hektáros gyümölcsösünk Is, amelyből 360-on almát termesztünk. Magtermelő gazdaság vagyunk és sokfajta gabona tér mesztésével foglalkozunk. Természetesen a legjobban bevált fajtákat sokszorosítjuk. Az üzemünkben 520 a dolgozók száma, tavaly az átlagkeresetünk 36 ezer forint körül volt. Tény, hogy minden felelősségteljesebb állásban technikus és mér nők tevékenykedik, és a dolgozók 60 százaléka szakmunka nyugdíjba vonul A DIMBES-DOMBOS VAS MEGYÉBEN Igazolvánnyal rendelkezik. A gazdaságon belüli hároméves szakmunkás-képzés rendszeressé vált. A tanfolyam szakosított. Külön tanfolyamokon vesznek részt a növénytermesztésben dolgozók és azok, akik a növényvédelemmel foglalkoznak, külön az állattenyésztésben tevékenykedők, de a gépszerelők és traktorosok számára Is tartunk iskolázást. A szakmunkás igazolványt szerzett dolgozók jutalmazása magasabb, mint a képzettség nélkülieké. A gazdaságban évente mintegy százmillió forint a bevétel és ebből a tiszta haszon 10—15 millió forint között váltakozik. — Milyen az Irányítási rendszerük? — Szakágazati irányításra törekszünk. Csak hát ez nem olyan egyszerű. A gazdaság mintegy 30 kilométer hosszan húzódik el s közbeesnek termelőszövetkezetek ts. A szakágazati irányítást csak akkor tudjuk tökéletesíteni, ha megoldódik a földcsere. Gondolom ez rövidesen megvalósul, mert az az állami szerveknek is érdeke. Vas megyében sokhelyütt hasonló a határ, mint a hepehupás Gömörben. Ezért a csepregi tangazdaságban sem egyszerű a nagytáblák kialakítása. A már említett okok mellett akadályozzák ezt a közbeeső erdősávok, legelők. A talaj sem a legideálisabb, de azért a terméseredmények jó közepesek. Búzából közel ezer hektáron 43 mázsás átlaghozamot értek el -'r irVn Tflvniy kukoricából 58 mázsás volt az átlaghozam, és cukorrépából 250 hektáros területről 412 mázsás átlaghozamot takarítottak be. Repcéből 400 hektáron 20 mázsás volt az átlaghozam. A cukorrépa termesztése teljesen gépesített. Vas megyében különös gondot fordítanak a növényvédelemre, ezért lehetséges a, komplex gépesítés. Az NDK-ban gyártott betakarítőgépek szintén jó munkát végeznek. Beszélgetés közben Pista bácsi megjegyezte: — A kezdet kezdetén az egyharmadát sem termeltük a mostaninak. Igaz, akkor vajmi keveset törődtünk a tápanyagellátással. Most évenként 7—800 hektárt Is Istállótrágyázunk s emellett hektáronként mintegy 300 kg ipari trágyát Is feU használunk. (Tiszta tápanyagban.) Az állattenyésztésben a szarvasmarha tartása mérvadó. Ä 2100 szarvasállat közül 800 darab a tehén. Az évi fejésl átlag meghaladja a 3000 litert. A földterületnek mintegy 18 százalékán termesztenek lucernát, fűkeveréket és az árpaszalmát rendszeresen felhasználják takarmányozás céljára. Üzemközi vállalkozással egy préstakarmányt készítő berendezést létesítelek. Az idén sok szalmapelleiet készítettek. A tervek szerint a jövőben növelik a tehenek számát. De sor kerül a tehénállomány összpontosítására is. Meggyes-pusztán egy 840 férőhelyes korszerűen berendezett tehénistállőt építenek. Az új létesítményben minden bizonnyal gazdaságosabb lesz a tejtermelés, mint a régi istállókban. A gazdaságban a gyenge minőségű erdei talajon telepítetted gyümölcsfákat. Főleg Jonathán, Starking és Golden Delicíus fajtákat termesztenek. Az almafák döntő többsége alacsony törzsű. A további telepítéseket sövényesre tervezik. Külöribeű a hosszúhegyi gazdasággal kooperációs gyümölcstermesztési rendszert szeretnének létrehozni s a termelés mellett az eladással, illetve a gyümölcs exportálásával is foglalkozni Üzemkőzí vállalkozással már felépítettek egy 500 vagonos hütőtárolét, így megvan a lehetőség a tél) alma raktározására* A veterán igazgató nyugodt szívvel búcsúzik tehát, mert társaival derekas munkát végeztek s lerakták a korszerű mezőgazdaság alapjait. A jó folytatás már az ifjabb nemzedék feladata. TÓTH DEZSŐ Sárvári István, a Csepregi Állami Tangazdaság igazgatója, Molnár Dezső vadász társával a trófeát vizsgálja. Kovács Ferenc igazgatóhelyettes (baloldalt) az állami tangazdaság párttitkárával a napi tennivalókat beszéli meg. Foto: —-tt— I!
