Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-11-20 / 46. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 2 1976. november 20. Hegalakult a CSSZSZK Szövetségi Gyűlése (Folytatás az 1. oldalról.) Kamara egyhangúlag tudomásul vette a jelentést. A Nemzetek Kamarájának képvise­lői ezután titkos szavazással egyhan­gúlag Dalibor Hanes elvtársat válasz­tották a Nemzetek Kamarájának el­nökévé. Elnökhelyettessé Vladimír Vedra képviselőt, az elnökség tag­jaivá Karel Bocék, Vladimír Marik, Renczés Sándor és Olga Vaekavá képviselőket választották. A Nemzetek Kamarája ezután meg-i alakította állandó bizottságait, meg­választotta az állandó bizottságok el­nökeit, valamint a Szövetségi Gyűlés Elnökségének húsz tagját. Az állandó bizottságok elnökei: al­kotmányjogi bizottság: Vladimír Ma­iik, külügyi bizottság: Viliam Kožik, védelmi és biztonsági bizottság: Vla­dimír Vedra, terv- és költségvetési bizottság: Drahoslav Krenek, ipari, közlekedési és kereskedelmi bizott­ság: Anton Blažej, mezőgazdasági és élelmezésügyi bizottság: René Zá­hradník, kulturális bizottság: Zdeno Nováček, szociálpolitikai bizottság: Oíga Vacková. A Szövetségi Gyűlés Elnökségének tagjai, a Cseh Szocialista Köztársa- Ságban megválasztott képviselők kö­zül: Helena Čermáková, Evžen Erban, Antonín Himl, Karol Holub, Alois Hnml, Marie Kabrhelová, {ose! Kemp­­ný, Jidŕích Poledník, Tomáš Trávnííek és Vladimír Vedra. A Szlovák Szocia­lista Köztársaságban megválasztott képviselők közül: Anton Blažej, Da­libor Hanes, Irena Horečná, Karol Jii­­rík, Margita Kondrčíková, Nina Leff­­lerová, Jozef Polák, Viliam Salgovič, Magdaléna Vojteková és Dezider Za­­giba. A képviselők azután megválasztot­ták az állandó bizottságok tagjait és a Nemzetek Kamarája jegyzőkönyvs hitelesítőit. A SZÖVETSÉGI GYŰLÉS KAMARAINAK ELSŐ EGYÜTTES ÜLÉSE A Szövetségi Gyűlés Népi Kamarája és a Nemzetek Kamarája november 10-én megtartotta első együttes ülé­sét. Napirendjén a Szövetségi Gyűlés elnökének, első elnökhelyettesének és elnökhelyetteseinek megválasztása szerepelt. Vasil Bifak élvtárs bevezető beszé­de, a jelenlevők számba vétele és a napirend jóváhagyása után Bilak elv­társ a CSKP Központi Bizottsága és a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága nevében előterjesztette a Szövetségi Gyűlés vezető tisztségei betöltésével kapcsolatos javaslatokat. A Szövetségi Gyűlés elnöki tisztsé­gébe Alois Indra elvtársat, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagját, első elnökhelyettesi tisztségé­be Jón Marko elvtársat, a CSKP Köz­ponti Bizottságának tagját, elnökhe­lyettesi tisztségbe Václav David és Dalibor Hanes elvtársakat választot­ták. A Nemzeti Front politikájának megfelelően további elnökhelyettesek­ké választották Bobuslav KuCerát, a Csehszlovák Szocialista Párt Központi Bizottságának elnökét, Jaroslav Srbot, a Csehszlovák Néppárt Elnökségének tagját és Michal Žákovičot, a Szlovák Szabadságpárt elnökét. Alois Indra elvtárs megköszönte a képviselők bizalmát majd hangoztat­ta, hogy a Szövetségi Gyűlés nagyon kedvező feltételek között kezdi meg tevékenységét. Bel- és külpolitikánk­ban éppúgy,- mint a parlament tör­vényhozó- és ellenőrző tevékenysé­gében világos Útmutatást nyújtanak a CSKP XV. kongresszusának határoza­tai. A parlament tennivalóinak ismerte­tése után hangoztatta: „Az előttünk állő ötéves megbízatási időszakban tovább kívánjuk mélyíteni a Szövet­ségi Gyűlés és a szövetségi kormány, a Cseh és a Szlovák Nemzeti Tanács hagyományos jő együttműködését. A testvéri cseh és szlovák nemzet sajá­tos fejlődésének támogatásával, a nemzetiségek egyenjogú helyzetének érvényre juttatásával akarjuk kivenni részünket a föderatív elrendezés el­veinek megvalósításából, s ezzel egy­séges csehszlovák államunk megszi­lárdításából.“ A SZÖVETSÉGI GYŰLÉS ELNÖKSÉGÉNEK ELSŐ ÜLÉSÉ A Szövetségi Gyűlés kamaráinak együttes első ülése után megtartotta első ülését a Szövetségi Gyűlés újon­nan megválasztott elnöksége is. A ta­nácskozást Alois Indra, a CSKP KB Elnökségének tagja, a Szövetségi Gyűlés elnöke vezette. Az elnökség úgy határozott, hogy a Népi Kamarának és a Nemzetek Ka­marájának 2. együttes ülését decem­ber 15-re és 16-ára hívja össze. A ta­nácskozás fő napirendi pontja a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának programnyilatkozata lesz. A Szövetségi Gyűlés kamarái de­cemberi ülésének napirendjén szere­pel még a csehszlovák államszövetség 1977. évi állami költségvetéséről szó­ló törvény kormányjavaslatának és több nemzetközi egyezménynek a megvitatása. Hivatalba lépett a CSSZSZK új kormánya (Folytatás az 1. oldalról) jesítésétől függ Csehszlovákia népének jóléte és az or­szág fejlődése, a következő időszakban minden területen maradéktalanul teljesítenünk kell, ahogy azt pártunk XV. kongresszusa kitűzte számunkra.“ A XV. kongresszus határozatával összhangban fele­lősséggel tartozunk a nemzeti kormányokkal együtt az állam igazgatásáért, az emberek biztonságáért és nyu­godt életéért, a Csehszlovák Szocialista -Köztársaság — a csehek, a szlovákok és az ország többi nemzetiségé egységes állama — nemzetközi tekintélyének további szilárdításáért. Strougal elvtárs beszédének befejező részében őszinte megbecsüléssel nyilatkozott arról a segítségről, amelyet a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya a CSKP Központi Bizottságától és személy szerint a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság elnökétől kap, és biz­tosította Gustáv Husák elvtársat, hogy a kormány tagjai nem kímélik erőiket a fejlett szocialista társadalom továbbépítésével járó igényes feladatok teljesítésében. Általános sztrájk Spanyolországban November 12-én -több mint negyven év után általános sztrájk bénította meg Spanyolország számos ipari központjának életét. A SEAT autó­gyárban például 26 ezer dolgozó nem lépett mun­kába. A spanyol rendőrség a november 12-i álta­lános sztrájk mintegy száz szervezőjét tartóztatta le a nagy iparvárosokban. Marcelino Camachot, a sokat zaklatott szakszervezeti vezetőt rendőri felügyelet alá helyezték. A kormányzat több mint százezer rendőrt ve­tett be a sztrájkoló és tüntető dolgozók ellen. A tüntetők gazdasági követelések mellett politikai követeléseket is hangoztattak. Általános amnesz­tiát sürgettek a politikai foglyoknak és követelték valamennyi politikai párt, elsősorban a kommu­nista párt legalizálását.. A rendőrség gumilövedékekkel lőtt a tüntetőkre és több mint 150 személyt letartóztatott. Őrizetbe vette Enrique Lopezt, az SKP Központi Bizottságán nak tagját és Francisco Orrnbiát, az agrárszak­szervezet 'egyik vezetőjét azzal a váddal, hogy mindketten részt vettek a tüntetésén, amelyet egyébként a hatóságok engedélyeztek. Az általános sztrájkban mintegy kétmillió dol­gozó vett részt. t Marcelino Camacho szakszervézeti vezető az eseményekkel kapcsolatban hangoztatta: „A kor­mány ügy cselekszik, hogy a munkásosztály vál­jék a gazdasági válság áldozatává. Nem hagyott nekünk más lehetőséget, minthogy a termelés be-I szüntetésével tiltakozzunk fl politika ellen.“ ___________1 Gustáv Husák köztársasági elnök válaszában szívélye­sen gratulált a csehszlovák kormány elnökének, alel­­nökeinek és tagjainak abból az alkalomból, hogy újon­nan kinevezték őket a magas állami tisztségekbe. Hangsúlyozta, hogy az elmúlt időszakban igen ked­vező eredményeket értünk §1, amelyeket a CSRP XV. kongresszusa felmért, és amelyek mögé a választásokon egész népünk is felsorakozott. Ezeknek az eredmények­nek az eléréséből jelentős mértékben kivette részét a csehszlovák kormány is. „Az új csehszlovák kormány — mondotta Husák elv­társ — azonos összetételben kezdi meg munkáját. Ez a politikai kontinuitás az állam stabilitása és minde­nekelőtt a CSKP Központi Bizottsága és a Nemzeti Front részéről a kormány, mint egész és egyes tagjai iránti bizalom megnyilvánulása. Ez a bizalom igen jelentős erő további munkájukhoz, s ugyanakkor nagy kötele­zettség is a párt és a nép iránt.“ A köztársasági Elnök a továbbiakban hangsúlyozta, hogy népünknek, a két nemzetnek és az összes nemze­tiségeknek óriási többsége teljes mértékben támogatja a CSKP XV. kongresszusának politikai irányvonalát, és a kormány munkájában támaszkodhat erre a széles körű bizalomra és támogatásra dolgozóink milliói ré­széről. Államunknak, mint a szocialista közösség szilárd láncszemének jól és megbízhatóan megalapozott a nem­zetközi tekintélye, amelyet tovább fogunk erősíteni. A kormány e tekintetben jó hátországgal rendelkezik munkájához. Hangsúlyozta, Hogy „akárcsak minden területen, a kormány munkájában is sok mindent tökéletesíteni le­het. A problémák hatékonyabb megoldásához főként mi­nőségileg meg kell javítani a munka irányítását és szervezését, s jobban ki keil bontakoztatni dolgozóink miniéinek hatalmas kezdeményezését. Csak Így érünk el még jobb eredményeket a következő években. Meggyő­ződésem, hogy ez reális és elérhető.“ VégSzetül Gustáv Husák köztársasági Elnök sok sikert kívánt az új kormánynak felelős és nagyon igényes munkájában. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányának névsora: Ľubomír Strougal, miniszterelnök, Josef Kor­öák, miniszterelnök-helyettes, Peter Colotka, miniszter­elnök-helyettes, Václav Hűla, miniszterelnök-helyettes, az Állami Tervbizottság elnöke, Karol Laco, miniszter­elnök-helyettes, Matej I.óían, miniszterelnök-helyettes, Rudolf Rohllöek, miniszterelnök-helyettes, Josef Simon, miniszterelnök-helyettes, Jindŕich Záhradník, miniszter­elnök-helyettes, Vladimír Blažek, közlekedésügyi minisz­ter, Leopold Lér, pénzügyminiszter, Zdenék Püfiek, ko­hó- és nehézipari miniszter, Martin Dzür, nemzetvédelmi miniszter, Vlastimil Ehrenberger, fűtőanyag- és energe­tikaügyi miniszter, Michal Stancel, munka- és szociális­­ügyi miniszter, Vlastimil Chalupa, távközlésügyi minisz­ter, Ladislav Šupka, műszaki- és beruházásfejlésztési miniszter, Jaromír Obzina, belügyminiszter, Pavol Bahyl, általános gépipari miniszter, Andrej Barčák, külkeres­kedelmi miniszter, Bohuslav Chüoupek, külügyminiszter, Josef Nágr, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Michal Sabnlfiík, miniszter, a Szövetségi Arhivatal elnö­ke, Vladimír Janza, miniszter, az Állami Tervbizottság alelnöke, František Ondric’n, miniszter, a Csehszlovák Népi Ellenőrző Bizottság elnöke. „Demokráciával a szocializmusért!“ Tanácskozott a Portugál Kommunista Párt Vili. kongresszusa ★ Töretlenül az internacionalizmus útján A baloldali erők és a nép egységében a jobboldali veszéllyel szemben A múlt héten tartotta négynapos VIII. kongresszusát a Portugál Kom]­­munista Párt, a több mint négy év­tizedes fasiszta diktatúra alól felsza­badult portugál dolgozó nép vezető ereje. Milyen nagy jelentőséget tulaj­donítottak a kongresszus eseményé­nek, az is bizonyítja, hogy 1200 kül­dött vett részt a kongresszus munká­jában, 5000 meghívott és 61 testvér­párt, valamint forradalmi szervezet képviselői figyelték tanácskozásait. A kongresszus tárgyalásának szel­lemét híven tükrözte a lisszaboni központi vásárcsarnok homlokzatán elhelyezett központi jelszó: „Demok­ráciával a szocializmusért!“. Valóban erről tárgyaltak több . napon a por­tugál kommunisták és fogadták el a párt irányvonalát a Jelenlegi bonyo­lult viszonyok között. A kongresszus küszöbén jelent meg Alvaro Cunhal főtitkár könyve, mely a párt négy év­tizedes antifasiszta, illegális harcá­nak történetét adja, s mely nagy ér­deklődést keltett. A VIII. kongresz­­szuson a legutóbbi két és fél év ese­ményeit, a pártnak a történésben ját­szott szérepét, politikai irányvonalát értékelték és vitatták meg. FORRADALMI ÜT Cunhal főtitkár beszámolójában a fasiszta rémuralmat megdöntő és a véres gyarmati háborúnak véget vető Portugália példáján mutatott rá, hogy „a forradalmi folyamatoknak hasonló gazdasági és politikai rendszerekben közös jellemvonásaik és objektív tör­vényeik vannak“. A belső helyzetet értékelve abban látta ennek sajátos­ságát, hogy „miközben a dolgozó nép, minden demokratikus és haladó erő érdekelt h nyugalom, a rend és a de­mokrácia megszilárdításában, az el­lenforradalom és minden reakciós erő arra törekszik, hogy megakadályozza a stabilitás körülményeinek kialaku­lását. Arról van ugyanis szó, hogy e stabilitás annak a demokratikus rend­szernek a megszilárdulását eredmé­nyezné, melyet az 1974 áprilisa óta bekövetkezett szociális, gazdasági és politikai átalakulások jellemeznek. A helyzet ellentmondásossága abban rejlik, hogy miközben a portugál kommunisták a demokrácia, a rend megszilárdítását védelmezik a reak­ció ellen, fel kell lépniük egyúttal azért is, hogy a demokratikus sza­badságjogok érvényesüljenek az or­szág egész területén. A PKP mindent megtesz azért, hogy a kialakult intéz­mények keretei között . szilárdítsák meg a demokráciát“. Cunhal a jobboldali veszéllyel kap­csolatban rámutatott a nemzetközi imperializmus és az európai szociál­demokrácia csúnya szerepére, portu­gáliai beavatkozására, zsarolására is, határozottan amellett foglalt állást, hogy az ország ne csalatkozzék a Közös Piachoz, Pártja közeli célját így foglalta össze: a népi erők ösz­­szefogásával, egységük fejlesztésével lehetséges Portugáliában a demokra tikus fejlődés továbbvitele, a forra­dalmi vívmányok megvédése és to­vábbfejlesztése. BALOLDALI EGYSÉGET A legutóbbi szocialista pártkong­resszus szélieméből kiindulva sajná­lattal nyilatkozott a szocialista párti vezetők magatartásáról, mert képte­lenek megérteni, hogy csakis a bal­oldali kibontakozás útján lehetséges a forradalmi fejlődés vívmányainak védelme. A lehetőségek még mindig megvannak egy olyan széles, a bal­oldal erőit összefogó kormányra, melyben részt vesznek a kommunis­ták és amelynek többségé lenne ia parlamentben. Csakis így lehet útját állni eredményesen a reakciós ro­hamnak. Cunhal a szocialista—kom­munista koalíciós összefogásban jelölté meg a fejlődés útját, és ilyen össze­tételű kormányt javasolt Soares JE- lenlégi kabinetjének helyébe. Am ki­jelentette: pártja nem fog következe­tesen ellenzéki magatartást tanúsítani a szocialista kormánnyal szemben. A- szerint ítéli meg lépéseit, hogy azok a dolgozók érdekeit szolgálják-e, vagy szemben állnak velük. Cunhal beszámolójában kidomborí­totta, hogy a portugál kommunisták számára a nemzeti és nemzetközi kö­telezettségek elválaszthatatlanok egy­mástól. Á portugál kommunisták tet­teit pedig a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus tet­tei vezérlik. Ezt méltatta az SZKP Központi Bi­zottságának üdvözlete is, melyet Bo­risz Ponomarjov elvtárs, az SZKP Po­litikai Bizottságának póttagja, a KB titkára, a szovjet pártküldöttség ve­zetője tolmácsolt. „A Portugál Kom­munista Párt tapasztalatai meggyő­zően tanúsítják, hogy a proletár in­ternacionalizmus elveihez való hűség és a szolidaritás minden olyan nép­pel. amely igazságos ügyért harcol, erősíti a kommunista mozgalom min­den osztagának és a mozgalom egé­szének pozícióit. A , PKP proletár in­ternacionalizmusának reális megnyil­vánulása az a szilárd, kompromisz­­szum nélküli bare is, amelyet az anti­­kommunizmus és a szovjetellenesség ellen vív, bárhonnan indul is ki az.“ HÍVEN AZ INTERNACIONALIZMUSHOZ , Ponomarjov elvtárs beszédében azt emelte ki, hogy a kommunista és a munkásmozgalom sokéves tapasztala­tai igazolták: a munkásmozgalomban működő szervezetek akcióegysége és az összes baloldali demokratikus erők együttműködése biztosan elvezet az elért vívmányok megszilárdulásához, a béke, a demokrácia és a társadal­mi haladás győzelméhez. Azt is iga­zolják, hogy semmilyen erőfeszítés sem hiábavaló a mindazok egységéért vívott harcban, akik készek együtte­sen védelmezni a szabadság ügyét. Csehszlovákia Kommunista Pártjá­nak és népének üdvözletét Vasil Bi­fak elvtárs, a CSKP Központi Bizott­sága Elnökségének tagja, a KB titká­ra, a csehszlovák pártküldöttség ve­zetője tolmácsolta. Biztosította a por­tugál elvtársakat, hogy „igazságos harcukban csakúgy, mint a múltban, a jövőben is számíthatnak kommu­nistáink és egész népünk teljes támo­gatására. A Csehszlovák Szocialista Köztársaságnak érdeke a széles Együttműködés minden portugál haia­­dő erővel, mert ez a béke és a tár­sadalmi haladás ügyét szolgálná, elő­segítené a két ország népei barátsá­gának fejlődését. Pártunk tapasztalatai azt bizonyít­ják, hogy a társadalom sikeres fejlő­désének egyetlen biztosítéka a mar­xizmus—leninizmus és a proletár in­ternacionalizmus elveinek követke­zetes érvényesítése, a szocialista or­szágok erejének és egységének szilár­dítása, az őszinte barátság és együtt­működés a Szovjetunióval, a testvért kommunista pártok kölcsönös inter­nacionalista szolidaritása.“ A PKP VIII. kongresszusa november 14-én befejezte munkáját. Egyetérté­sét fejezte ki a . központi bizottság irányvonalával, majd megválasztotta az 54 tagra és 36 póttagra bővített új központi bizottságot, melynek fő­titkára ismét Alvaro Cunhál elvtárs lett. Cunhal elvtárs zárszavában ki­domborította az egység, az erő, az összetartás és a helyes orientáció fontosságát a párt jövőbeni tevékeny­ségében. A kongresszuson elfogadott terje­delmes határozat összegezi az ország bonyolult és szabálytalan fejlődését a fasizmus utolsó éveitől Egészen napjainkig. Megállapítja, hogy a jelen­legi kisebbségi szocialista párti kor­mány képtelen a problémák megoldá­sára. A nép viszont eleve szembehe­lyezkedik bármilyen jobboldali meg­oldással. A határozat követeli a de­mokratikus jogok és szabadságjogok szavatolását az állam egész területén, továbbá a fasiszta tevékenység betil­tását, a baloldali erők üldözésének beszüntetését. Követeli a kapitalisták fokozottabb megadóztatását, a beho­zatal korlátozását, a tőke portugáliai és nemzetközi mozgásának ellenőrzé­sét. A létfenntartási kiadások emel­kedésének arányában követeli a bé­rek és nyugdijak emelését. Elutasítja az ország ügyeibe való külföldi be­avatkozást, nyomást vagy zsarolást, követeli a békepolitika folytatását, a helsinki határozatqk teljesítését, az új afrikai államok irányában megnyil­vánuló neokolonialista tendenciák végleges megszüntetését. L ő r i n c z László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents