Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-11-13 / 45. szám

A GYÜMÖLCSÖSBEN. Még * lombhullás előtt tüzete­sen vizsgáljuk meg a fákat, vágjuk le a száraz vagy beteg és sérült ágakat. A csonthéja­sokról távolítsuk el a vízhajtá­sokat, a koronát sürítő vagy egymást keresztező ágakat. Szedjük le a moníliás gyümöl­csöket és a gyümölcsmúmiákat. A komposztálásra kerülő fale­velek közül válogassuk ki a beteg gyümölcsöket, ezeket égessük el, ássuk be a földbe vagy főzés után komposztáljuk. Komposztáláskor a faleveleket szórjuk meg aktív mészporral. Az idősebb fák törzsét kéreg­­kaparóval vagy drótkefével ke­zeljük, majd 15 %-os mésztej­­jel bemeszeljük. A hullott falomb eltakarítása után trágyázzuk a gyümölcsöst. Egy árra 6 kg szuperfoszfátot és 8 kg káliumszulfátot vagy 3 kg kálisót adunk. Az utóbbi azonban 38 °/o klórt tartalmaz, s ezt nem minden fa tűri. A savanyú talajokon négyéven­ként 25 kg őrölt mészkövet kell kiszórni áranként. Istálló­­trágyából 400 kg-ot adhatunk egy árra, de akkor nem sza­bad meszezni a talajt. Legjobb, ha előbb komposztáljuk és csak egy év múlva használjuk fel az istállótrágyát úgy, hogy a Jövő nyáron az utolsó forga­táskor már hozzákeverjük a szuperfoszfátot és a kálisót is. A szerves trágyákat legjobb villás talajlazító kapával be­dolgozni a földbe, mert így ke­vesebb hajszálgyökeret károsí­tunk meg a felső 10—15 cm-es talajrétegben. Bedolgozás után a talaj felszínét nem kell el­egyengetni, mert így több ned­vesség és levegő jut a földbe. A málnást és szamócást véko­nyan szórjuk meg szalmás is­tállótrágyával, s azt sekélyen kapáljuk a földbe. A ribiszke és a köszméte is hálás az istál­lótrágyázásért és az azt kővető feltöltögetésért is. Az előkészített gödrökbe el­ültetjük m csemetéket. Előbb üssük be a támasztó karót és melléje ültessük, majd nyolcas­kötéssel rögzítsük a csemetét. Ültetés utón öntözzük meg a fákat és ellenőrizzük, nem ül­­tettük-e túl mélyre őket. Ha igen, inkább ismételjük meg az ültetést. Ültetéskor gondoljunk rá, hogy a föld mintegy 7—10 cm-t Ulepszik. A csemetéket lássuk el tartós névlappal, sőt a kertről készített rajzunkban is tüntessük föl, hová milyen fajtát ültettünk. Így a legköny­­nyebb ellenőrizni a fajtaazo­nosságot. Ne feledjük, hogy almát, cseresznyét, meggyet és őszi­barackot csak 20 év múlva ajánlatos önmaga után ültetni! Cseresznye, meggy és ősziba­rack helyére öt év után lehet kajszit ültetni. Alma- vagy körtefa helyére csak öt év múlva kerülhet körtefa. Javítsuk meg a kerítést, mert a kertbe juló nyulak télen te­temes károkat okozhatnak a fákban, különösen a fiatal cse­metékben! A gyümölcs tárolá­sára szolgáló helyiséget úgy szellőztessük, hogy hőmér­séklete 5—6 °C, levegőjének nedvességtartalma pedig 85— 90 %-os legyen. A tárolt gyü­mölcsöt időnként válogassuk át. A különféle kellékeket tisz­togassuk és javítsuk meg, kon­zerváljuk és tegyük száraz helyre. Készítsük elő a madár­etetőket. A fa alakú köszmétét és ri­biszkét jól rögzítsük a támasz­tó karóhoz, mert a hótakaró súlya könnyen kárt tehet ben­nük. A házilag nevelt alanyo­kat szedjük föl, tegyük hideg pincébe, s majd februárban vagy márciusban kézben oltás után iskolázzuk be vagy ültes­sük állandó helyre. Utoljára forgassuk meg a komposztot. A ZÜLDSÉGESKERTBEN. Fe­jezzük be a kései zöldségnövé­nyek betakaritésát. Egy kevés petrezselymet, paszternákot, fe­ketegyökeret, fodros- és bim­bóskelt még kínt hagyhatunk az ágyáson. A fejletlen karfiolt telepítsük át az üvegházba vagy melegágyba, s jól öntöz­zük meg. Még december végén is lehet friss karfiolunk! Ugyan így meghosszabbíthatjuk a ka­ralábé, a kelkáposzta, a póré­hagyma és a fejes télikáposzta tenyészidejét Is. Nagyobb hide­gek alkalmával perszé le kell valamivel takarni a melegágy üvegablakait. Az ágyásokat takarítsuk le, a betakarítás utáni hulladéko­kat és növényi maradványokat gyűjtsük össze és a gyümöl­­csészeti részben említett el­vek szerint komposztáljuk vagy 20 cm vastagon fölhalmozott növényi maradványokra 5 cm földet kell dobni. Az elvetett salátát és spenó tot takarjuk le fenyőágakkal. A káposztafélék, a gyümölcs­hozó és levélzöldségek számé­ra kiszemelt területeket talaj­forgatás előtt áranként 500— 1000 kg istállőtrágyával trá­gyázzuk meg. Azokat az ágyá­sokat, ahol vöröshagymát, fok­hagymát és a zeller kivételével gyökérzöldséget szándékozunk termelni az elkövetkező évben, nem szabad istállótrágyázni. A zöldségtároló helyiséget rendszeresen szellőztessük ki, mert másként hamar romlani kezd a tárolt zöldség. Nem'rit­kaság, hogy egér kerül a tá­roló helyiségbe és károsítani kezdi a zöldséget vagy gyümöl­csöt. Valamilyen úton-mődon mielőbb „számoljunk le“ a hí­vatlan vendéggel, mielőtt na­gyobb kárt tenne a betárolt terményekben. Mielőtt befagyna a föld, még elvethetjük a sárgarépát, pet­rezselymet, feketegyökeret, paszternákot és a vöröshagy mát. Ügy intézzük a vetést, hogy a növények nem kelhet­nek ki a hidegek beköszönté­séig. A földben jól áttelelnek, tavasszal korán kelnek, gyor­san fejlődnek és gazdag, korai termést adnak. Kiültethetjük a mogyoróhagymát is. A SZŐLŐBEN ÉS A BORPIN­CÉBEN. Szüret után trágyáz zuk a szőlőt. A trágyázás! terv szerint istállótrágyával és mű­trágyával (szuperfoszfát és ká­liumszulfát vagy végszükség esetén kálisó] trágyázzuk, s a trágyákat jó mélyen bedolgoz­zuk a földbe. Négyévenként magnéziumot tartalmazó műtrá­gyát is ajánlatos adni a szőlő alá. Készítsük elő a talajt (ri­­golírozzuk) az új telepítéshez, közben dolgozzuk be a szoká­sos trágyamennyiséget is. A káli- és foszfortrágyán kívül már a talajelőkészítéskor adjuk a kénsavas ammóniumot is. November második felében hozzáláthatunk a telepítéshez. Az oltványokat azonban most nem szabad úgy békurtítanl, mint a tavaszi telepítéskor; az oltványokat 20 cm hosszú haj­tással ültetjük, s amikor már leülepedett a talaj, fölkupa­­coljuk az oltványokat, nehogy kifagyjanak. A tavaszi kiülte­tésre váró oltványokat hideg pincében homokba ültetve te­leltetjük. Most már bőven akad tenni való a borospincében is, hiszen — mindannyiunk legnagyobb örömére — Ismét csordultig megteltek a hordók hegylevé­­vel. Persze mindez sok munkát is jelent egyben, hiszen sokhe­lyütt korán rothadásnak indult a szőlő, s abból bizony csak gyenge minőségű, betegségre hajlamos mustot, bort nyerhet­tek a termelők. .Vágyás, most fokozott figyelmet kell szen­telni az újborok kezelésének. Kísérjük figyelemmel a bor savtartalmát. Ha sok sav van a borban, a seprű ismételt föl­­keverésével igyekszünk mi­előbb csökkenteni a savtartal­mat. Ha kevés a sav, fejtsük le a seprűről a bort. Ezt legin­kább a Müller Thurgau fajtá­nál kell alkalmazni. Lehetőleg légmentes fejtést végezzünk, a hordókat rendszeresen töltö­gessük föl. A VIRAGOSKERTBEN.. Vágjuk le a többévesek elnyílott virá­gait, földjüket kiadósán trá­gyázzuk meg jól érett kom­­poszttal. Kiszórhatunk egy ke­vés Cereritet vagy szuperfosz­fátot is (pünkösdi rózsa, láng­virág, szarkaláb). Meleg ősz 'esetén még egy­szer lekaszáljuk és átgereb­lyézzük a pázsitot, s a jobb áttelelés érdekében fél centi­méter vastagon megszórjuk rostált földdel vagy érett kom­­poszttal. Ha van fahamunk, azt is hintsük a gyepre. A savanyú talajt kimondottan kedvelő vi­rágok és más dísznövények ki­vételével minden virág földjét ajánlatos négyévenként 10—20 kg őrölt mészkővel meghinteni áranként. A rododendronokat, azáleákat, fásszárú pünkösdi ró­zsákat vastagon szórjuk be fa­lombbal vagy takarjuk be te­­nyőgallyal, hogy kevesebb ned­vességet veszítsenek. Az isza­lagot (Clematis) és az örök­zöldeket legjobb szintén fenyő­­gallyal árnyékolni. A nehezen gyökerező díszcserjékről és né­mely rózsáról (Paul Scarlet, Climber Tausendschön, ]. Guy sfb.) szintén most kell meg­szedni és homokba ágyazva hideg pincébe betárolni a gyö­­kereztetésre alkalriias vessző­ket. A Cereritlel, esetleg 6—8 kg szuperfoszfáltal és káliumszul­fáttal megtrágyázott rózsák földjét szórjuk meg érett kom­­poszttal, a bokrok hajtásait 35—40 cm-re kurtítsuk be és kupacoljuk föl a töveket. A ró­zsafákat pedig hajlítsuk meg, koronájukat rögzítsük a kiásott gödörbe, fedjük be fenyőággal és földeljük el. Ha bekurtítjuk a korona hajtásait, a koronát szalmába burkoljuk és papír­zsákkal bekötjük, nem muszáj a rózsafát meghajlítani. A mű­anyag zsákok nem alkalmasak a csomagolásra! A szobanövényeket — a vi­rágzók kivételével — mind rit­kábban és kisebb vízadagokkal öntözzük, de a friss levegőt ne sajnáljuk tőlük. A légáram árt a virágoknak, megsárgul, le­hullik a levelük, esetleg az egész növény elpusztul. S végül: a bosszú őszi téli estéken ne resteljük elővenni a szakkönyveket, az egész év fo­lyamán gondosan félretett szaklapokat. Használjuk ki az időt ismereteink gyarapítására. Az is csak hasznára válna ne­mes ügyünknek és minden kertbarátnak, ha a tapasztalt­nál sokkal többen ragadnának tollat és megírnák, közre ad nák gyakorlati tapasztalataikat. CVlCÉLA, ALEXEJ ŕ------------^ Időszerű tennivalók ____________________________________________У Hogyan ültessünk gyümölcsfát? Itt az őszi telepítések ideje. A kezdő kertészkedők gyakran tanácstalanok, hogyan kezdje­nek darabka földjük betelepí­téséhez. Nem mindegy, hogy csak találomra vagy gondos tervezés alapján ültetjük a fá­kat. Sokan úgy vélik, a kiülte­tett fa elegendő tápanyagot talál a talajban. Ez helytelen fülfogás. A kiültetett csemete gyenge gyökérzetü, hajszálgyö­kerek hiányában nehezen tud­ja fölvenni a tápanyagokat. Ezért a talajt a nagy igénybe vétel előtt mindig fel kell töl­teni tápanyagokkal. Csakis a jó táperőben levő talaj képes az évek során kielégíteni a fák igényeit. A telepítés előtti alap­trágyázás mellett szól az a tény is, hogy csak így lehel mélyebb rétegekbe juttatni a kellő tápanyagokat. Később már csak igen költségesen és sok­szor kevés sikerrel lehet nő vélni az altalaj tápanyagtartal­mát. Telepítés előtt minél több szerves anyagot juttassunk 60 -=-70 cm mélységbe. Legjobb áranként 0—8 mázsa istállótrá­gyát vagy jól érett komposztot használni. Ezzel együtt a mű­trágyát is dolgozzuk be, mivel a nehezen oldódó foszfor- és káliumtartalmú műtrágyák is csak ekkor juthatnak le a máj dán kifejlődő gyökérzóna mély­ségébe. Aranként 15—20 kg szuperfoszfátot és 15—16 kg káliműtrágyát (lehetőleg kén­savas káliumot) ajánlatos ki­juttatni. A földet forgatőeké­­vel, traktorral legjobb meg szántani, rigolozni. Utána köny­­nyebb a gödörásás is. Az új kerttelepeken még a telekren­dezés előtt ajánlatos ezt elvé gezni. Kiskertekben nem min­denütt van mód a traktoros szántásra. Ilyenkor a gödröket jóval az októberben és novem berben esedékes telepítés előtt ássuk ki. A fákat nem muszáj mértani pontossággal széthe­­lyezni, de mindegyik fa számá ra biztosítsuk a minimálisan szükséges életteret. Ne fukar­kodjunk a gödör nagyságával, még ba fárasztó is a munka. Minél szélesebb gödröt ásnnk, annál jobban fejlődnek majd a fa gyökerei. Inkább szélesebb, mint mély gödröt ássunk, mert így terjednek jobban a gyöke­rek. Minél kötöttebb a talaj, annál nagyobb gödör kell. Leg megfelelőbb a 120X120 cm-es és 60—70 cm mély gödör. Ásás­kor a felső talajréteget az bgyik oldalra, az alsóbb réte­gekből származó földet a má­sik oldalra tegyük, hogy ülte­téskor majd megfordítva húz hassuk vissza a gödörbe. így a felső termőréteg kerül majd a gyökerekhez. A kiásott gödröt két-három hétig pihentetjük és hagyjuk jól átázni az alját az esőtől, majd visszahúzzuk a földet. Sokat vitatott kérdés, kell-e szerves trágyát tenni a gödör­be. A gyümölcsfák évekig él­nek egy helyen, közben gyö körzetükkel behálózzák a talajt és sok tápanyagot vonnak ki belőle. Tehát ott a legjobb a fejlődés, ahol elegendő táp anyag és nedvesség van a ta lajban. A tápanyagokban sze­gény földet telepítés előtt gaz­dagon meg kell trágyázni. A gödörből kikerülő földet taná­csos összekeverni érett kom poszttal és fekáltrágyával. Jó az érett istállótrágya is, de a szalmás nem. Egy gödör föld jéhez 10—12 kg szerves anya­got adjunk, esetleg egy részét a fenékre tehetjük úgy, hogy véletlenül se kerüljön közvet­len érintkezésbe a gyökérzet­tel. Szerves trágyát inkább csak a humuszban szegény ta lajokon adjunk, de műtrágyát mindenütt. Műtrágyából a talaj­viszonyoktól függetlenül tané esős minden gödör aljára 40— 50 deka szemcsézett szuper foszfátot és ugyanennyi kénsa­vas káliumot tenni. Mindkét műtrágya tápanyagai nehezen oldódnak és másként csak las san jutnának el a gyökérzóná boz. A kiásott gödröket csak ak kor temessük be, amikor már közeledik a telepítés ideje. Ta­karáskor mindig az ásáskor különtett felső talajréteget te­gyük a gödör aljára. A frissen bétakart gödör talaja igen la­za, ezért legjobb csak 8—10 nap múlva ültetni. Közben a föld megülepszik és a kívánt mélységre ültethetjük a cseme­téket. A csemetéket államilag ellen­őrzött faiskolákban állítják elő, nevelik olyan méretűre, hogy kiültetésre alkalmasak legye­nek. Evek óta sok gondot okoz a kívánt facsemeték beszerzé se. A helyzet az idén sem jobb. Mire kell ügyelni a csemeték vásárlásakor? Lehetőleg erőtel­jes,, de ne túl vastag csemeté­ket válasszunk. A túl vékony törzsüek nem rendelkeznek megfelelő tápanyag-készlettel, a túl vastag törzsüek pedig ne hezebben erednek meg. Külö­nös gondot fordítsunk a gyö­kérzetre. Nem fontos, hogy a gyökerek 30—40 cm-nél hosz­­szabbak legyenek, de minden fának legalább négy-öt sértet­len, erőteljes, világoshéjú és fehér belsejű gyökérága le­gyen. Ne vegyünk meg olyan csemetéket, amelyeknek meg­bámulták vagy kiszáradtak a gyökerei! A fáeska törzse le­gyen egyenes és Srős, rajta megfelelő magasságban három­négy erőteljes vesszőnek kell lenni, amiből kinevelhetjük a koronát. A csemeték betegség­től mentesek legyenek! Óva­kodjunk a jégkárt szenvedett vagy nyúlrágta fácskáktól! Az' előírások értelmében a faiskolák kötelesek minden el­adott fát címkével ellátni, s azon olvashatóan feltüntetni a csemete alanyát, a fajtát, a minőségi osztályt és az előál­lító faiskola pontos címét. Ez nemcsak tájékoztatás szem pontjából fontos, hanem azért is, hogy a fajtaazonossági elté­résért legyen kit felelősségre vonni. Gyümölcsöző baráti kapcsolatok Előfordul, hogy későn kap juk meg a rendelt csemetéket, s nincs módunkban azonnal ki­telepíteni őket. Ilyenkor főleg arra ügyeljünk, hogy ki ne szá radjanak vagy meg ne fagyja nak a fácskák. Ha mégis kiszá­radt vagy fagykárt szenvedett a csemeténk, akkor legjobb pincében nedves homokba ágyazva tárolni a fát. A kiszá­radt csemete fokozatosan ned­vességet vesz fel a homokból, a megfagyott fáeska pedig las­san kienged. Ha csak tavasszal keríthetünk sort a telepítésre, akkor a vásárolt csemetéket szabadföldben kell glvermeliíi. ГЕ célból 50—80 cm-^nély árkot ásunk és abban úgy helyezzük el a csemetéket, hogy a téli fagyok ne veszélyeztethessék a gyökérzetüket. Vermeléskor a­­jánlatos mérgezett búzát szórni a csemeték gyökerei közé, ez­zel elejét vehetjük az egérká­­roknak. Hogyan készítsük Noő a cse­metéket az ültetéshez? Először is fontos visszametszeni a gyö­kereket. A sérült, ösezeroncso­­lódott vagy beteg gyökereket közvetlenül a sérülés helye fö­lött visszametsszük. Metszés közben kézben tartjuk a fács­­kát, másik kezünkkel a met­szőolló metszlapját vágáskor a fa törzsére merőlegesen tart juk. tgy a gyökereken keletke­zett metszlapok a talaj felszí­nével párhuzamosak lesznek és ültetéskor hézagmentesen il­leszkednek a gödör aljához. Az oltványok kiszáradása ellen a gyökérzet pépezésével védekez­hetünk. Sűrű agyaghabarcsot készítünk és a csemetéd gyö­kérzetét gyökérnyakig, ponto­sabban addig a helyig, amilyen mélyen a csemete a faiskolá­ban el volt ültetve, belemárt­juk. Ez az intézkedés különö­sen a tavaszi ültetéskor fontos, de szárazabb időjárás esetén őszi telepítéskor sem árt meg a fácskának. ^ Most pedig röviden a tulaj­donképpeni ültetésről. Az újra­kiásott gödörbe belehelyezzük a visszametszett gyökérzetíí csemetét, gyökeréhez porhanyó földet húzunk, miközben a fát néhányszor megrázogatjuk. A- mikor a gödröt már felénél jobban betakartuk, a fa körül óvatosan megtapossuk a földet. Ogy ültessünk, hogy a gyöke­rek között ne maradjon légüres tér, mert az üreges talajban a gyökérzetet a szárazság és a fagy is károsíthatja. A gödröt teljesen betemetve, a földet újra megtapossuk. Magasabb törzsű fákhoz támasztó karókat teszünk, persze még olyankor^ amikor biztosan tudjuk, hol a gyökere, nehogy kárt tegyünk bennük. A fák körül fölkupa­­coljuk a földet, hogy megvéd­­jük a csemetét a kiszáradástól és a fagytól. Ha nincs keríté­sünk, a fákat papírral vagy sű­rű drótszövettel csavarjuk be a nyulak elleni védelem céljá­ból. Ültetés után szedjük le a fákról a faiskolai jelzőcédulátj de a kertről készített rajzunk­ban pontosan tüntessük föl, ho­vá milyen fát és fajtát telepí­tettünk, hogy később megejt­hessük a fajtaazonossági ellen­őrzést. (Vaj) A Gyümölcstermesztők és Kis­­kertészkedők Szlovákiai Szö­vetségének Központi Bizottsága nemrég kétnapos iskoláztatást tartott Nové Zámkyban a Szö­vetség instruktorai számára. Az összegyűlt 45 szakember mégismerkedett a CSKP XV. kongresszusának határozataival és az elkövetkező időszakban a kiskertészkedőkre váró igé­nyes feladatokkal. A résztvevők másnap ma­gyarországi tanulmányúton vet­tek részt. A Magyar Kertészek és Kertbarátok Szövetségének pomázi szervezete látta vendé­gül őket. Itt előbb a helyi szer­vezet képviselőivel találkoztak és baráti beszélgetés keretében kölcsönösen kicserélték gya­korlati tapasztalataikat, majd meghallgatták Török mérnök­nek, a Fundazolt gyártó vegyi üzem szakemberének a már hazánkban is keresetté vált ké­szítményről tartott értékes elő­adását. Gyümölcsöző baráti kapcsola­tot tart fenn a GYKSZSZ Krá­ľovský Chlmec-i szervezete a Magyar Kertészek és Kertbará­tok Szövetségének dunakeszi (Magyarország) szervezetével. A magyar kertbarátok már jár­tak hazánkban, most a helmed kiskértésZkedők viszonozták barátaik látogatását. Ez alka­lomból megtekintették a debre­ceni virágkiállítást, elbeszélget­tek a dunakeszi kertbarátok­kal, majd megtekintették ven­déglátóik „birodalmát“. Kisker­­tészkedőinknek a szépen ren­dezett kiskertekben a szemmel láthatóan jól gondozott és gaz­dag termést adó őszibaracko­sok tetszettek a leginkább. Részt vettek egy számukra rendezett szakelőadáson iSj melynek keretében főleg a gyümölcsfák és a szőlő gondo­zásáról, trágyázásáról és ész­szerű vegyszeres védelméről esett szó. Miko L

Next

/
Thumbnails
Contents