Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-11-13 / 45. szám

ДО9. november 13. 8ШАО FölDMÜVES Más évektől eltérően az idén eléggé megkésett egyes növénykultúráink beérési időpontja. Ezt még tetézte a nemrég lezúduló sok eső, különösen Közép-Szlovákiában, vagyis annak egyes vidékein (két nap alatt 50— 75 mm csapadék), aminek következtében az Ipoly is kilépett medréből, tengerré változtatva nemcsak a hul­lámteret, hanem a termésben is több helyütt jelentős kárt tett. Tehát, méginkább hátráltatja ez az áldatlan állapot az amúgy is jócskán megkésett őszi betakarítást, az összetorlódott munkálatok végzését. Ez a rendkívüli helyzet minden eddiginél rugalmasabb szervezést, munkaerő-összpontosítást, a gépek tel­jes kihasználását, s társadalmi összefogást sürget. Annál is inkább, mert erősen benne járunk már az őszben — nagyon kedvező időjárást már semmiképp sem várhatunk. Nincs más hátra, minden kevésbé sürgős mun kát mellőzve, arra törekedjünk, hogy a még földeken levő termés — cukorrépa, kukorica, stb. — minél előbb a rendeltetési helyére kerüljön. (kov) SOK A GÉPKIESÉS Délután két óra“ körül érkeztünk Lenártovcére (Lénártfalvára), ebbe az országhatár menti szövetkezetbe, amelynek összterületé 3400 hektárnyi. A megnagyobbodott közös gazdaság­nak itt a központja. Hozzá tartozik číz-kúpele (Csízfürdő), Vlkyňa (Vel­­kenye) és Chanava (Hanva) határa. A főagronómus Is azt mondja, amit láttunk: halad a munka. — Nemrég fejeztük be az ősziek vetését, gyorsított ütemben folyik a cukorrépa és a kukorica betakarítása. Cukorrépából £20 mázsás hektárho­zam ígérkezik, kukoricából meg 45— 50 mázsa körül lesz hektáronként. Az istállótrágya is már ä földekre került. Folyik a silózás: meg kell menteni mindent, ami takarmányként hasznosítható — a répalevél, a lucer­na legkésőbbi termése, a kukorica­­szár és a többi. Ezzel nem állunk rosszul, csak a gépekkel — sóhajt nagyot az örökké határtjáró szakem­ber ..: Aránylag jól gépesített a ter­melésünk. Az őszi mélyszántást is két műszakban végezzük. JÖL JÖTT A SEGÍTSÉG Most szükség van minden épkézláb ember segítségére. S ezzel a lehető­séggel él is a szövetkezet. Chanaván katonákkal találkozunk. Ebédről jöt­tek a szövetkezet irodaházából. Ami­kor odaérünk a tehérgépkocsihoz, előhozakodunk a kéréssel: elvinné­­nek-e minket Lenártovcére. — Sajnos, civileket nem szállíthatnak — felel­ték. Később egy traktort állítottunk meg alkalmi taxiként. A pótkocsin három-négy ember kuporgott, a trak­toros-fülkében a vezetőn kívül két katona. Tizennyolcán érkeztek Csehország­ból, autókkal. De nemcsak fuvaroz­nak, gyalogmunkát is végeznek. Ka­tonakoromra gondolok: — Aztán van-e bora a szövetkezet­nek? — Az éppen nincs, de azért egy­két százast kapunk hetente, jól jön a katonának a zsebpénz, no meg a szövetkezet is jól jár. Kisegítjük szo­rult helyzetéből. Nemrég diákok is voltak itt, Rím. Sobotából (Rimaszombatból). A szán­tásban segítettek, nappali műszakban. Mire vissza kellett menniük, a talaj­­előkészítési munkálatok is befejeződ­tek. Mostmár győzik maguk is. A gépjavítóműhely dolgozói is se­gítenek: innen került a répaszedő­kombájnra, a kukoricát betakarító kombájnra is gépkezelő. Ugyancsak érdemleges segítséget nyújtott az őszi munkák mielőbbi elvégzéséhez a szö­vetkezet építőcsoportja, amely har­minc tagú. Megértették, most minden­nél fontosabb — és sürgősebb — a termés betakarítása, megmentése. De jöttek segíteni az autóközleke­dési vállalattól, a šafarikovoi (tor­naijai) KOVOHRON-tól és az Agro­kémiától, akik szintén bekapcsolód­tak a termésbetakarításba. SÁR, SÁR... és nagy igyekezet Az országút sáros. Mintha csak csintalan gyerekek kenték volna be lekvárral. Ez rendszerint így van. ősz­szel. A gép nem válogat. E szombati napon is ott gyúrja egy nagy mon­strum a Alázott földet — ha kijön az országúira, érdemes lesz utána nézni. A falu határában, a keresztútnál nagy halom cukorrépa, onnan már a cukorgyár teherautói szállítják to­vább. Traktorok, tehergépkocsik té­­rülnek-fordulnak, szállítják a termést. Kifordulnak a főútra, nagy csokolá­dék módján röpködnek a kerekekről a sárdarabok. Személykocsi jön, a sofőr bosszúsan kerülgeti a sarat. Pe­dig most félretehetné a bosszúságot. Itt csak a türelem segíthet, az őszi munka nem várhat. Ha esik az eső, vagy hűvös szél fúj, hétköznap, vagy hétvége, a dolog sürget — nem szü­netelhet. Dolgunk végeztével ballagunk a falu felé. Kétoldalt kukoricatarló. A főagronómus itt\jtt. lehajol, fölvesz egy-egy kukoricacsövet, mondván: „Ezt is mielőbb össze kell gyűjteni, nehogy Csáky szalmájává váljék ... Kár minden szemért.. Azt is megtudom, hogy a növendék­marháik a hegyi legelőkön edződnek mindmáig, közös megállapodás alap­ján, aminek kötését a járásiak is szorgalmazzák. Végül megkérdem a fiatal szakem­bert, mit szokott csinálni esténként. — Többnyire tévét nézünk, olva­sunk, néha römizünk. Feltéve, ha van rá időnk. Aztán a társára kacsint, aki szin­tén fiatal agronómus, és így szól: — Az is az élet velejárója, az asz-,: szonyokkal való vitatkozás, a kérdő­­revonás, miért jöttünk megint későn haza ...? A közös munka, a sok-sok tenni­való nem engedi őket haza idejében. Most is, mire a faluba érünk, az est sötétje borul a határmenti tájra. Más­nap, minden kezdődik élőiről. Ünne­pen, köznapon. Mindaddig, amíg be nem hordják a termést a határból... Ezt követeli a közösség, a dolgozó nép, a társadalom érdeke. Kövesdi Károly Borzi László felvételen MARADTAM... у A családfő még dolgozik. Az otthonos, me­leg lakószobában az asszonnyal beszélgetünk. Marika a harmadikos kislány eleinte szégyen­lősen simul, édesanyjához, pár perc múltán azonban leveti a kezdeti idegenkedést s okos szemében az érdeklődés parazsával vizsgál­­gatja a látogatókat. Odafigyel a beszélgetésre is, hiszen bátyjáról folyik a szó. — „Hűtlen“ lett a gyerek — szól az anya. — Felépítettük ezt a nagy házat apránként, sok­sok szorgalommal, s lám kiröppent közülünk, hogy észre sem vettük. A filakovoí (füleki) gimnáziumba járt. Onnan Irányították a taná­rok Prágába. Matematikát tanul a Prágai Ká­roly Egyetemen. Ügy mondja ezt, mintha neheztelne egy kicsit a fiára. Tudom, hogy nem. Sőt büszke rá. Csak egy kicsit furcsa érzés — anyai érzés — hogy a fiú mivel felnőtt, már a maga útját járja. — Te levelező] a bátyáddal, Marika? — kér dezem a szőke kislánytól, aki már megbarát kozott velünk. Amíg a mama egy pillanatra magunkra hagy, elmagyarázza, hogy azzal a hajasbabával ott a heverőn, sosem játszik, mert az dísz, van neki másik és —szerinte — már szebb játéka ts. — Levelezek hát — hangzik a határozott válasz, s közben nagylányosan végigsimítja játékos, kunkorodó hajtincseit. — Mindig meg­írom neki, milyen jegyet kaptam, s mit tanu­lunk az iskolában. Meg, ha anyu csomagot küld neki. abba ts írok... Hogy mit, ez titok marad, mert feleségével az oldalán betoppan a házigazda is Nagy Bar­nabás. A rapovceí (rappil szövetkezet kalondai részlegének állatgondozója, a közös élmunká­sa. A Szocialista Mezőgazdaság Kiváló Dolgo­zója miniszteri kitüntetés tulajdonosa. Ennyit hivatalosan. Magas keménykötésű férfi. Sűrű haját már meglepte a dér. Barátságosan szorít kezet, az­tán ismét helyet foglalunk. — Kár, hogy nem az istállóba jöttek. Meg­nézhették volna a jószágot is. Tiszta, egészsé­ges mind a harminchárom tehén, amit a gond­jaimra bíztak Akármiről esik szó: a családról, a gyönyörű emeletes házról, főiskolás fiáról, a kis Mari­káról, a végén újra és újra a munkánál kö­tünk ki. j A közős gazdaság megalakulásától kezdve, azaz 1951-től szövetkezeti tag, 15 éve állatgon­dozó. Gondokkal, örömökkel telített időszak. Nem mondta, de tudom, most is olyan lelke­sedéssel, odaadással csinálja, mint a kezdet kezdetén. Akaratlanul is tolakszik a kérdés: vajon sze­retettel csinálja-e, vagy a pénz, a haszon, a legfőbb hajtóerő? Nem sértődik meg —, de jól láttam az ar­cán, hogy csodálkozik. — Tizenöt éve nap mint nap fél négykor ke­lek. Hat zootechnikus váltotta egymást azóta, de én állom a sarat. Hol nehezen, hol köny­­nyebben születtek az eredmények, de magától sosem jött semmi. Mindig keményen dolgoz­tam. Közel a város, hívtak menjek az iparba dolgozni. Eltelik a nyolc óra, és vége’. De én maradtam. NEM EREK RA... Ugyanebben a faluban Simon Barnáné zárt kapuja előtt várunk. Hiába. Az alacsony ter­metű, tűzről pattant, szókimondó teremtés, csak tisztes távolból a családi ház verandájá­nak ajtajából beszél velünk. Nagy Barnabás családi háza. Foto: — tt­— Nem érek rá, nem foglalkozom ilyenek­kel, s különben sem nagyon szeretem az új­ságírókat. Most jöttem a munkából, vár a to­vábbi tennivaló a kukoricában, oda megyek ... — nem nyit kaput, így hát odébb állunk. Vajon miért vallottunk kudarcot? Az asszony munkaeredményei miatt bizonyára nem, hiszen ő is a közös legjobbjai közé tartozik. Talán valami sérelem érte? Nehezen hiszem, mert a zootechnikus dicsérőleg nyilatkozott róla, mint élenjáró sertésgondozőról. Lehet túl sze­rény, vagy pedig a falu szájától fél. .. ? Barak László Látogatás a kővárai gyermek­gyógyintézetben A gyógyvizéről nevezetes Kővágóvá országos hírnévnek örvend. Nem csupán turisták cél­pontja: Itt működik a „Marina“ gyermekgyógy­intézet, amely eléggé közismert. Miért j,Marína“,tehetné fel a kérdést a ked­ves olvasó. Andrej Sládkovič, szlovák költő híres költeményének a hősnője volt „Marína“, ézzei a névvel tisztelték meg ez év szeptem­berében, amikor hivatalosan is átadták rendel­tetésének. A Zvolenban megforduló vendég ritkán mulasztja el, hogy az onnan három ki­lométerre levő, kováőovái régi és új gyógyfür­dőt fel ne keresse. A fürdő közvetlen közeié ben két sportmedence épült — autókempinggel. Főidényben 10—15 ezer látogató nem is re­kordszám. Szép emlékmű épült a a fasiszták által ke­gyetlenül meggyilkolt nyolcezer ártalan ember tiszteletére. Ezt azért említem, mert hajlamo­sak vagyunk a rossz, a sötét múlt feledésére, a fasiszták barbár tetteire. Márpedig az új­­fasizmns ma sem válogat a legmodernebb kín zóeszközökben, hogy azt védtelen embereken alkalmazza. Ez főként azok számára hangsú­lyozandó, akik csak a honi politika figyelői, s nem vesznek tudomást arról, mi is történik a nagyvilágban ... A szőbanlevö fürdő rendkívül jó helyen fek­szik: a Garam völgyében, keleti lejtőin a Kremnici hegyeknek — Zvolen és Banská Byst rica között. A fürdőt egy kis park veszi körül, közvetlen környezete rétekkel, kis dombokkal, tűlevelű és lombos fákkal díszítve. Gyönyörű kilátás nyílik a legközelebbi dombtetőről, ahonnan az Alacsony-Tátra, a Nagy-Fátra. a Szlovák Erchegység látható. Az éghajlat na gyón kedvező, nedvességével, pormentes leve­gőjével együtt. Termál-ásványvizének felfedezése a szenei kutató geológusoknak köszönhető: 1898—1899- ben 405 méter mélységből 48.5 fok Celzius hő mérsékletű ásványvíz tört fel, a kitörés helyén kisebb-nagvobb tócsákat képezve. A vállalko­zók mindjárt megvásárolták a forrás környé két és egy kis fürdőt létesítettek ezen a he­lyen. Egy későbbi geológiai fúrás alkalmából 502 méterre hatoltak, ahonnan percenként 3000 liter hévíz tört elő. Ezzel a kapacitással KováSová (Kovácsfalva) Szlovákiában a leg kiadósabb hévízi források egyike lett. Balne nlógiai célokra nagyon megfelelő. Az új és hathatósabb természetvédelmi tör vények alkotásának korában még fokozottabb az érdeklődésünk a természet létmegnyilvánu­lásai iráni. MUDr. $ t r b a Ondrej fürdőigazgató távol­létében MUDr. Thárský Jozef főorvostól érdeklődtem az új gyógyintézet életéről, gond jairől, sikereiről. Megtudtam, eredetileg a gyógyintézet a gyér mekparalízis (fertőzés okozta járványos bénu­lás) orvoslására volt kiszemelve. Ezt e kiasz szikus bénulást sikerült hazánkban leküzdeni; áttértek másféle bénulások gyógyítására. — Elöljáróban el keil mondanom — kezdte tájékoztatását a főorvos —, az intézet bárom egymással összefüggő épületből áll, ami na­gyon előnyös a közlekedést illetően. A beru­házási összeg elérte az 53 millió koronát, a­­melybe beleértendők az intézeti berendezések is. Ebben az intézetben is meglátszik, álla­munk milyen humánus a szocialista egészség­ügy fejlesztését illetően. Alkalmazottaink lét­száma kétszázhúsz, többnyire nők. A házastársak részére két nyolcemeletes és a fiatalság számára egy négyemeletes épület áll rendelkezésre. Az egészségügyi dolgozók a szocialista etikához tartják magukat. A diagnózis megállapítása után két módszert alkalmaznak gyógyításra, éspedig a rehabilitá­ciót, valamint a hévíz jótékony hatását. Két osztály működik: az ortopédikus és az idegosztály. Az eiőbbin a születési, vagy más okbél előforduló gerincferdülést, baleset utá­ni, vagy műtét utáni állapotokat gyógyítják. Az idegosztályon gyógyítják a gyermek-agybé­­nulást, lélektani retardáció nélkül, továbbá a központi és a periférikus bénulást. Megállapí­tást nyert az is, hogy minden megbetegedés egyéni, emiatt gyógykezelése körülményes. Két gyógymedence áll a páciensek rendelkezésére, 36, illetve 38 fokos vízzel — ez a hőmérsék­let a legkedvezőbb gyégyhatást biztosítja. Meg­tekintettem a gyógytornatermeket, sőt az egyé­ni gyógytorna-szobákat is. Elektrotherápiás, rehabilitációs és fénykezelő helyiségek is ren­delkezésre állnak. Amennyiben a feltüntetett betegségek gyó­gyítása hosszadalmas, az iskolaköteles gyer­mekek részére, koruknak megfelelő tanterme­ket is létesítettek, képesített tanerőkkel ellátva. Tehát, a diák nem veszít el egy tanévet sem. Fokozott figyelmet szentelnek az egészség­­ügyi dolgozók arra is, hogy mindegyik beteg megtanulja az úszás művészetét, aminek a ké­sőbbi években vehetik nagy hasznát. Az inté­zet kétszáz ágyas, ez a kapacitás jelenleg fog­lalt. A betegek csapán szlovákiaiak. Épp ott­­tartúzkodásunk idején hozta he a mentőkocsi a kétszézegyedik beteget, nagyon súlyos álla­potban, nem tudott a saját lábén járni. Abbeli kérdésemre, hogy a megnyitás éta milyen eredményeket értek el a gyógyításban; a főorvos meghívott egy újabb látogatásra - — egy év múlva. A meghívást elfogadtam, s ha addig élek, a látogatást megújrázom, mert eb­be a korszerűen berendezett, tisztaságtól ra­gyogó intézetbe lépni külön élmény. Persze, nem betegen! Elsősorban szocialista államunknak, a kom­munista pártnak köszönhető, hogy a 8. ötéves tervidőszakban felépül még egy nagyobb ka­pacitású gyógyintézet, felnőtt betegek részére. J. M. Habrovsky Az új, Marina nevet viselő gyermek-gyógyintézat. (A szerző felvétele),''

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents