Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-10-23 / 42. szám
1978. október 23. SZABAD FÖLDMŰVES Gabonatermesztésünk kimagasló és eltérő eredményeinek összefüggései A gabonatermesztésben legutóbbi években elért kimagasló eredményeink arról tanúskodnak, hogy bár egyes járások, illetve hasonló agroökológiai teltételekkel rendelkező gazdaságok hozamában még vannak kisebb-nagyobb eltérések, az utóbbi hét Esztendőben Szlovákiában örvendetes a ja vnlás. Mégpedig azért, mert a szövetkezetek és állami gazdaságok többse gében politikai és szakmai szempontból egyaránt fejlett emberekre bízták a növénytermesztés szervezését, akik tudják, mikor és mit kell tenniük a jó termésátlagot előmozdító alapfeltételek, * a tudományos ismeretek gyakorlati megvalósítása érdekében. Manapság már sokan tudják, hogy a mezőgazdaság egyes ágazatainak belterjes fejlesztése csak színvonalas növénytermesztéssel lehetséges. Erre ösztönzött pártunk mezőgazdaságunk fejlesztését célzó előrelátó politikája, amikor a hazai önellátás fontos velejárójának jelölte meg a gabonatermesztés dinamikus fejlesztésének elengedhetetlen, történelmi szükségszerűségét, hiszen a világban a gabonát stratégiai terményként tartják számon. Az adatok és az Eredmények azt mutatják, hogy hazánkban a gabonaprogram következetes valóraváltásában legnagyobb érdeme a nyugatszlovákiai kerület mezőgazdaságának van. Ma már azt is tudjuk, hogy nemcsak azért, mert ott ehhez kellő éghajlati feltételekkel rendelkeznek, hanem főleg azért, mert a termelés fellendítését a kerületi és a járási párt- és állami szervektől kezdődően egészen a mezőgazdasági üzemekig kiiáméit gazdaságpolitikai feladatnak tekintették. A program megvalósítása során bebizonyosodott, hol, hogyan álltak rá annak realizálására. Erről az eredmények győznek meg bennünket legjobban. Felfigyelhettünk arra is, hogy a szomszédos, hasonló természeti és más feltételek közt gazdálkodó üzemek végeredménye közt esetenként meglehetősen nagy volt az eltérés. Ezt szemlélteti az alábbi példa is. A Dunajská Streda-i jdunaszerdahelyi) járásban egymással határos és megközelítően azonos feltételek közt gazdálkodik a Gabfcíkovoi (hősi) Állami Gazdaság és a vrakuüi (várkonyi) szövetkezet. Míg az előbbiben — nagy területen — idén 84,5. addig az utób biban — lényegesen kisebb területen — 47 mázsás hektárhozamot értek el gabonából! Hasonló esetekkel persze más járásokban, s egyes gazdaságokon belül is találkozhattunk. Hazánk legeredményesebb gabonatermesztő járásának — a Dunajská Stredai-nak — 28 mezőgazdasági üzemében átlagosan 50—87,82 mázsás hektárhozamot értek el gabonából. Közülük kilencben a 80 mázsét is meghaladta az átlag. A komámul (komáromi) járásban 13 gazdaságban értek el 50—66,80 mázsás átlaghozamot. Ott azonban hatvan mázsán felüli hektárátlaggal csak öt gazdaság dicsekedhetett. A galantai járásban az 50—66,78 mázsás átlagos hozamot tizenegy gazdaság érte el, de a 60 mázsán felüliek csoportjába csak bárom gazdaság jutott. A Nové Zámky-i (érsekújvári) járás termésátlaga a leggyengébb) Ott csak két gazdaság érte el az 50—51,14-mázsáig terjedő hozamot. Ez arra figyelmezteti az illetékeseket, hogy a járásban jelentős kiaknázatlan tartalékok vannak a gabonatermesztésben. Az embert rendszerint gondolkodásra késztetik a hasonló helyzetek. Ezért önkéntelenül is kutatja, mi lehet az eltérő eredmények oka. A jóhiszemű ténymegállapítás, az építő bírálat, a gyöngébb és a jobb eredmények összehasonlítása jelentős segítség lehet a problémák feltárásában. Hét év gabonatermesztési eredményei azt mutatják, hogy ezen idő alatt a Dunajská Streda-i járásban 22,6, a komárnoiban 22,3, a galantaiban 17,1 s a Nové Zámky-iban pedig 13,2 mázsával javult a kalászosok béktárhozama, ami tagadhatatlanul jó, világviszonylatban is helytálló eredmény! Eltérések azonban még vannak, ami számos tényező különféle hatásának a következménye. Az eltérést befolyásolhatta az Is, mikor és milyen mennyiségben kerültek a bőtermő fajták egy-egy járásba, közrejátszhatott továbbá az elővetemény, a talajművelés színvonala, a vetésidő, a tápanyagpótlás, a talajtelítettség, a növényvédelem stb. Hogy ez mennyire így igaz, ezt az alábbi kimagasló és gyenge hozamok is szemléltetik. A Dunajská Streda-i járásban például a legnagyobb — 90,2 q/ha —■ bűzahozamot a Száva fajtával egy 30 hektáros parcellán érték el, melynek az előveteménye szemes kukorica volt. Ezen búza 369 kg/ha NPK hatóanyagot kapott és jól beérett. Ezzel szemben egy másik — 61 hektáros — parcellán a Kaukaz, — amelynek az előveteménye őszi repce volt és táplálására 340 kg/ha hatóanyagot adtak —, csak 22,1 mázsa szemtermést nyújtott. A gyenge hozám elérésében minden bizonnyal nemcsak az elővetemény, hanem más tényező is „ludas“ volt. Ugyanígy sorolhatnánk a többi járásokat is. Lényegében megközelítő végeredménnyel. Ez arra figyelmeztet, hogy a fajtákra jellegzetes tényezők összessége jelentősen befolyásolhatja a termésátlagot, s amint a lánc egyikmásik szeme a kelleténél gyöngébb, az rögtön „elszakad“! A Nové Zámky-i járásban például a búzát követő búza utóvetemény hektáronként 45,1, az árpa utáni 47,8, az évelő növények utáni 45,8, az őszi repce utáni búza pedig 48,3 mázsás termésátlagot nyújtott. Ugyanezen elővetemények azonban a többi három járásban lényegesen jobb hatás sál voltak a búzákra, ami nagyobb hozamokban jutott kifejezésre. A vetésidőnek szeptember 20. és november 10. közötti kiterjedése a termésátlagot a galante» járásban 50,7—48,6, a komárnoíban 47,7—45,3, a Dunajská Streda-iban 50,4 (a vetést október végéig befejezték) — 57,8, a Nové Zámky-iban pedig 47,7—37,2 mázsával „jutalmazta“, miközben a szeptember 21. és október 31. közötti időszakra terjedő vetések 50—60 mázsán felüli hektárhozamot nyújtottak búzából. A termelés intenzitása tekintetében jelentős tényezőnek számít az, milyen mennyiségű NPK hatóanyagot használtak, s főleg, milyen eredménnyel, hiszen manapság a gazdaságosság is fontos. Ennek gyakorlati bizonyítására az alábbiakban térünk ki. A tápanyagok kitűnő hasznosítására Szlovákiában talán a legjellemzőbb a Dunajská Streda-i járás, ahol egy kg NPK hatóanyag felhasználásával nem kevesebb, mint 18,90 kg búzát termeltek. Ezt követi a komárnoi járás 15,5, majd a galantai 14,9, s végül a Nové Zámky-i járás, ahol egy kg hatóanyaggal csak 13,54 kg búzát értek el. Ezen adatok már jól szemléltetik, hol milyen rentabilitással termeltek. Még talán annyit, hogy a Dunajská Streda-i járásban gyomirtóval kezelték a búza teljes területét és 5,6 százalékát lisztharmat elleni szerrel permetezték. Ugyanezen károsítók ellen a Nové Zámky-i járásban például a területnek csak 89,5, illetve 5,1 százalékát vegyszerezték. A fentiek arra figyelmeztetnek, hogy mindennek van oka, ami a dialektika összefüggéseiből eredően ugyanúgy vonatkoztatható az eltérő eredményekre, mint például a társadalmi fejlődés jelenségeire. Ezért fontos, hogy az összefüggések, láncszemeit szorosan egymáshoz kapcsoljuk, mert csak így érhető el kedvező összhatás. 13 Agromasexpo 76 (in.) ▲ Egytengelyes, 4,5 tonna be fngadéképességű, vontatott röpítotárcsás mütrágyaszóró (Tornádó 5—T). Műszaki adatok: munkaszélessége 8—17,5 m, a kiszórható műtrágya mennyisége 280—5000 kg/ha. Rába Steiger Cougar H. négykerékhajtású traktor. Motorteljesítménye 245 LE, sebességhatárok 2,9—28,1 km/h. Gyártja a Gvőri Vagon- és Gépgyár. > ◄ A T—088-as trágyaszóró pótkocsi szervestrágyaszóró is szecskaszállító adapterral Egyaránt felszerelhető. Teherbírása 9 tonne, szórási szélességi 6 m, a területegységre kiszórható trágya mennyisége 4,93— 40 tonna/ha. Gyártja • VEB Fortschritt Kombinát, NDK. Kép és szöveg: —blm— Tapasztalatok a szántóvasak éltartósságának növeléséről A szakembereket régóta foglalkoztatja a szántóvasak éltartósságának a fejlesztése. Külföldi és újabban a magyar szakirodalomban is egyre gyakrabban találkozunk a szántóvasak ón. „önélezésének“, éltartósságának a fogalmával. A szántóvasak különböző módon kopnak, illetve vesztik el élüket. Az éltartósságut nagymértékben befolyásolja a talaj kötöttsége, összetétele, a szántás sebessége ég néni utolsó sorban a szántás mélysége. Gyakorlati megfigyelések szerint a hagyományos módon kovácsolt — élezett — szántóvasakkal nagyon mostoha talajviszonyok között csupán egy-két hektár területet lehetett felszántani. Kedvezőbb szántási viszonyokat biztosító talajok esetében is maximum 3—4 hektárt lehetett csupán jó minőségben felszántani. A gyakori szántóvas-csere által okozott időveszteség a traktorok teljesítményének a csökkentésében jelentkezett. A szövetkezetek és állami gazdaságok kialakulásának idején az ötven lóerős traktorral vontatott három vasú ekék szántási teljesítménye tíz őrás műszak alatt mindössze 8—7 hektár volt. Napjainkban a modern, nagy teljesítményű erőgépek már 5 és 7 vasó ekékkel — sőt nem ritkák a 9 vasúak sem — dolgoznak 25—30 cm-es szántási mélységben. Ugyanakkor lényegesen megnövekedett a traktorok szántási sebessége is. Míg 10—15 évvel ezelőtt a traktorok szántási sebessége — típustól függően — 3—8 km/óra között alakult, addig ma eléri a 8—13 km/óra sebességet. A megnövekedett haladási sebesség, valamint a eke fejek számának szaporodása lényegesen növelte a mai, korszerű ekék teljesítményét. Ezekből a változásokból adódik, hogy bármilyen ok miatt az erőgépek vagy az ekék szántásból való kiesése ma már nagyobb mértékben érinti a gazdaságot, mint régebben. Gyakorlati megfigyelések szerint pl. egy 5 vasú eke esetében a szántóvasak kicserélésére 1,5—2 óra szükséges. Ez idd alatt folyamatos szántás esetén három-négy hektár területet lehet felszántani. Egy adott mezőgazdasági üzem vonatkozásában, ahol pl. ezer hektár az őszi mélyszántásnak a területe, a gyakori szántóvas-cserékkel a szántás idejét kb. 20—25 százalékkal is megnyújthatjuk! Ez az időkiesés, főleg csapadékos ősz esetén azt jelenti, hogy bizonytalanná válhat az őszi mélyszántásnak teljes egészében való elvégzése. A Szovjetnnióban mór az 1930-as években felvetődött a szántóvasak éltartalma, illetve használhatósága növelésének a gondolata. Az első sikereket a GOSZNITI Kutató Intézetben érték el. Olyan szántóvasakat állítottak elő, melyeknek teljesítménye a kijevi és a szumszki területen — a hagyományos és az addig használt szántóvasakhoz viszonyítva — öt-hétszeres volt. Ennek a gyakorlati eredménynek a szakemberek nagy jelentőséget tulajdonítottak. A Szovjetunióban a szántóvasak éltartalmának a problémáját teljes mértékben csak akkor tudták megoldani, amikor a kopásálló anyagok gyártását nagyüzemi módon biztosították és lecsökkentették a felrakás munkaidejét egy percre szántóvasanként. Magyarországon a legrégibb idő óta talajművelő gépeket gyártó vállalat — KÜHNE Mezőgazdasági Gépgyár — jogutódja, a Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyár (röviden az MMG) folytatja a hagyományok ápolását. Az ott készült forrólevegős szárítóberendezések és nagyüzemi baromfitartó telepek berendezései jól ismertek Csehszlovákiában is. A vállalatnál tervszerű fejlesztési munka eredményeként kialakították a LAJTAEKECSALÄD-ot, ezt követően pedig a „KLC“ jelzésű ekéket. A vállalat dolgozói tartós ellenőrzés céljából több termelőszövetkezetben és a 32 ezer hektáros Lajta-Hansági Állami Gazdaságban vizsgálták — különböző talajviszonyok és terület teljesítmények esetében — a LAJTA-, KLC- ég az IHC-ekék, továbbá a szovjet gyártmányé P5—35 ös és az NDK gyártmányú B—200-as ekék szántóvasaira az új technológiával felrakott „kopásálló“ anyagok alakváltozásait. A vizsgálatok eredményei bebizonyították, hogy az új eljárással készült élfelrakott szántóvasaknak az éltartalma, gazdaságos mntatói megegyeznek vagy sok esetben még jobbak is a haladó külföldi (USA) gyártmányú szántóvasakétól. A kopásállóság és az önélezés alkalmazásával az új szántóvasak terület-teljesítménye — e régi szántóvasakhoz viszonyítva — tízszerére nőtt. A témában érdekelt intézmények és gazdaságok az ország más területein is végeztek hasonló vizsgálatokat. Az egyik gazdaságban pl. július l-től december 31-ig gépenként mindössze 2—4 alkalommal kellett ekevasat cserélni. Az eljárás során több mint tízféle ekevasat próbáltak ki. A talaj kötöttségétől és nedvességi állapotától függően egy készlet ekevassal 100—200 hektár területet szántottak fel. A DT—75-ös típusú lánctalpas traktorokhoz éltartósítás nélkül — a régi ekevasakból — 550 ekevasra lett volna szükség, és több mint 3300 vas élezését kellett volna elvégezni az említett hat hónap alatt. Helyette az új szántóvasakból csak mindössze 76 került felhasználásra 2180 hektár szántási művelet során. A szakemberek megfigyelték azt is, hogy az új eljárással készült ekevasaknak az élszöge az üzemelési idő alatt nem, vagy csak minimálisan változik, így a szántősi mélység az egész idény alatt azonog marad. A szántóvasak éltartősitásának hazai alkalmazása tehát terjedőben van. A további fejlesztés nagyon indokolt. Az MMG vezetősége tervbe vette egy önálló szántóvas gyártó részleg kialakítását, amely végső soron alkalmas a magyar mezőgazdaság igényein túlmenően — a KGST keretén belül a szocialista országok szárná ra is — „élfelrakott“ ekevasakat készíteni. Dr. LÁSZLÓ LÁSZLÓ, tudományos kutató
