Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-10-23 / 42. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1976 október 23. 12 A szalma takarmányozási hasznosítása szarvasmarháknál A;s idei rendkívül aszályos nyár kö­vetkeztében a takarmányfélék — el­sősorban a terimés takarmányok — terméshozama kedvezőtlenül alakult. A bekövetkezett takarmányhiány meg­oldása érdekében minden adott lehe­tőséget ki kell használni, s olyan megoldásokat kell alkalmazni, melyek в terimés takarmányok legcélszerűbb és leggazdaságosabb pótlását teszik lehetővé, főként a szarvasmarhák takarmányozásában. Ebből a szem­pontból jelentős lehetőséget nyújt — az eddig nem kellőképpen értékelt — a szalma takarmányozási célokra való felhasználása. Köztudott, hogy a kérődzők magas rosttartalmú gaz­dasági takarmányokat is képesek hasznosítani, sőt bizonyos mennyisé­gű nyersrost a normális emésztési folyamatokhoz nélkülözhetetlen. Egy­­egy tehén napi takarmányadagjának körülbelül három kg nyersrostot kell tartalmaznia, ami a szalma esetében nyolc kg-ot tesz ki. Ezen túlmenően a legújabb kísérleti eredmények alap­ján megállapítást nyert, hogy a szal­ma táplálóértéke lényegesen nagyobb, mint ezt a korábbi elemzések alap­ján szerzett értékek mutatták. A szál ma aránylag magas szerves- és ásvá­nyianyag tartalmával a gabonafélék energetikai értékének a negyven szá­zalékát is elérheti! A szalma jelentős fontosságú pót­­takarmánynak tekinthető, s ezért be­takarítására, tárolására és takarmá­nyozására fokozott gondot és figyel­met kel! fordítani. Hiszen optimális takarmányozási viszonyok között is az évi takarmányszalma-fogyasztás 0,5—1 tonna menyiséget képvisel szá­mosállatonként. Ezért a szalma vesz teségmentes felhasználására kell tö­rekedni, s ennék első lépésé már az aratáskor kezdődik. A vágóasztalt ügy kell beállítani, hogy a tarló ma­gassága maximálisan tíz cm legyen. A tarló minden egyes centimétere ugyanis 40 kg szalmaveszteséget je­lent hektáronként! további fontos teendő a szalma mielőbbi elszállítá­sa a földekről és megfelelő tárolása — legcélszerűbb fedett helyeken, üres raktárakban — úgy. hogy a csapadéktól vagy a nedvességtől min­denkor védve legyen. Eordított ősei­ben a szalma értéke takarmányozási és egászségügyi szempontból csökken vagy hasznavehetetlenné válik. A gazdaságos takarmányfelhaszná­­lásnak egyik előfeltétele az, hogy az állatok a takarmányadagot kellő mennyiségben és jóízűen fogyasszák. Ezért a takarmány előkészítésével, keverésével, ízesítésével és egyéb adalékok kiegészítésével tehetőség nyílik az emészthetőképességnek, a biológiai értéknek és az ízletességnek в növelésére. Ez a szalma takarmá­nyozása esetében is érvényes. Álta­lános elvnek tekinhető, hogy minél nagyobb mennyiségű szalma kerül a takarmányadagba, annál nagyobb gon­dot kell fordítani az előkészítésére, A szalma előkészítésének három alap­módszere ismeretes: mechanikai ke­zelése, ízesítése és termokémiai ke­zelése, melyek különbözőképpen kom­­binálhatók. MECHANIKAI ELŐKÉSZÍTÉSI MÓDSZEREK A szalma takarmányozásának leg­elterjedtebb, s a többi kezelési mód­szer kiinduló előkészítési módja az aprítás, 3—5 cm hosszúságú szecská­ra. Felaprítása kétfélő technológiai eljárással végezhető. Az első eset­ben a már raktározott vagy kazalban levő szalma aprítása stabil szecska­­vágó berendezéssel (például RV— 42 es típusú), a másik esetben pedig az aratás folyamata alatt — mobil járvaszecskázó (pl. E—280-as, SPS— 420-as típusú) felhasználásával old­ható meg. További módszerként a szalma darálása alkalmazható. Ezzel ugyanis fokozhatjuk a szalma emészt­hetőségét, s a darált szalma többféle eljárásnak az alapanyagát is képezi. Azon gazdaságokban, ahol pogá csázö berendezéssel is rendelkeznek, a szecskázott szalma jól hasznosftha tő egészen 64 százalékos mennyiség A TUDOMÁNYOS-TECHNIKÁI TÁJÉKOZTATÓ INTÉZET KÖZLEMÉNYE ben is. Ennél az eljárásnál a szalma emészthetősége nagymértékben javul, s az állatok még a nagyobb mennyi­ségű szalmát tartalmazó pogácsákat is szívesen fogyasztják. A pogácsák készítésénél kötőanyagként a melasz ajánlható. A gazdasági takarmányok gazdaságos etetése esetén egy-egy tehén napi takarmányadagja 8—9 kg takarmánypogácsát is tartalmazhat. A SZALMA ÍZESÍTÉSE Az előzőleg mechanikailag kezeit —szecskázott vagy darált — szalma más takarmányokkal vagy adalékok­kal történő keverésé, ízesítése nagy­mértékben fokozza a táplálőértéket és a takarmányozási hasznosítást. Az effajta ízesítési módszernek gazdag választéka és megoldási lehetősége áll rendelkezésre. A legegyszerűbb megoldások közé — a múltban álta Kínosan elterjedt — csalamádé készí­tése tartozik. Ennél a módszernél a felaprított szalmát szecskázott zöld­takarmánnyal, kisebb szárazanyag tartalmú szilázzsal, szecskázott szé­nával, aprított répával vagy élelmi­­szeripari hulladékokkal rátegezzük. A szalma a csalamádéban megpuhul, s ezáltal etethetővé válik. Az így elő­készített szalmából az állatok na­ponta 4—5 kg ot is fogyaszthatnak. A keveréket célszerű karbamiddal és ásványi anyagokkal kiegészíteni. A szalma előkészítésének egy má sik módja a melaszos kezelés. A szecskázott, vagy darált szalmát víz ben feloldott melasszal nedvesítjük. Egy kg szalma nedvesítéséhez álta­lában 1,5 liter oldatot számolhatunk. Az oldat úgyszintén karbamiddal, ta­karmánysóval, ásványi anyagokkal és vitaminokkal egészíthető ki. A szal­ma nedvesítését közvetlenül etetés előtt kell végezni, még az erjedési folyamatok kezdeté előtt. Az etetési technikának fontos alapelve, hogy a kisebb mennyiségű ízesített szalma takarmányozásánál (az adag száraz­anyag-tartalmának 25 százalékáig) ezt etetjük elsőként. Nagyobb mennyisé­gű szalma felhasználásakor először a terimés-, utána az abraktakarmányt, majd végül az ízesített szalmát etet­jük. Az előbbi módszerhez hasonló a párolt szalma készítése is. A kellő­képpen összenyomott — előzőleg ned­Olvasóink figyelmébe! Lapunkban kéthetenként jelenik^1 meg a Mezőgazdasági Tudomá-s i nyos-Technikai Tájékoztató Intézet közleményé. A sorozat keretében az olvasók megismerkedhetnek a mezőgazdasági tudomány új tech­nológiájával, mind a növényter­mesztés, mind pedig az állatte­nyésztés szakaszán, továbbá átte­kintést nyerhetnek a munkaszer­vezés és irányítás bonyolult kér­déseiről. Mivel az említett cikkek csak tömören foglalkoztak az egyes kérdésekkel, feltételezhető, hogy elsősorban a mezőgazdasági szakemberek érdeklődést tanúsíta­nak a brosúrák terjedelmes tartal­ma iránt. Az eddig szlovák nyel­ven megjelent brosúrák a kővet­kezők: 0 A szarvasmarha-tenyésztés egyes mutatóinak közgazdasági fontossága; 0 A lakarmánylucerna termesz­tésének problémái; 0 A kukoricavetések gyomosodés elleni védelme; A mezőgazdasági gépek csopor­tos alkalmazása; A nagyteljesítményű arató­cséplőgépek csoportos alkalma­zása; A zöldtrágyázás jelentősége a gabonafélék magas fokú össz­pontosítása mellett; A szántóföldi növények fajta­­összetétele öntözéses viszonyok között; A malacok korai elválasztása 8—14 napos korban; A szarvasmarha-hizlalás nagy­üzemi technológiája; A borjúnevelés iparszerű tech­nológiája; A hüvelyesek gépesített betaka­rításának lehetőségei. A felsorolt brosúrák beszerezhe­tők a következő címen: Ostav vedecko-technických informácií — pobočka, 95010 Nitra, nám. Oslobnditefov 1. vesített és Ízesített — szalmában ön­­felmelegedés jön létre. 24 óra eltel­tével az így előkészített szalma téri més takarmánnyal keverve etethető. További megoldásként a szalma „gyors savanyítása“ alkalmazható. En­nél az eljárásnál a szecskázott szál mát 20—30 cm-es vastagságban réte­­gezzük, $ 25—30 fok Celsiusra felme­legített vízzel öntözzük. Száz kg szál ma nedvesítésére 70—80 liter víz szükséges. A nedvesített szalmát jól le kell taposni, s műanyag fóliával szigetelni. A savanyítási folyamatot nagy térfogatú gödrökben célszerű végezni. Négy napi savanyítás után a szalma adalék anyagokkal kiegé­szítve etethető. A szalma előkészítésének bevált módszerét a fermentálás képezi. A fermentáló oldat készítésénél 50—60 fok Celziusra felmelegített vízbe né­hány szem hipermangánt, két két gramm zöld és kékgálicot. valamint száz gramm takarmány foszfátsavat (átlagban 4 kg szalmára számítva) feloldunk, majd egy napra, s állatra számítva 0,10—0,25 kg melasszal és 30—40 gramm karbamiddal kiegészít­jük. Egy kilogramm darált szalma nedvesítésére 1—1,5 liter fermentáló oldat szükséges. A nedvesített szál mát 75—100 cm magasra rétegezzük, majd műanyag fóliával letakarjuk. A fermentáló folyamat 30—48 óráig tart. A szalma jól hasznosítható szilázs zsal tárolva is, elsősorban a zöld és nagy nedvességtartalmú takarmányok vegyítésével. Ebben az esetben a szal­ma szárazanyag forrásként szerepel, felfogja a szilázslét, s növeli a táp lálóértéket. A felhasznált szecskázott szalma mennyisége elsősorban a siló zott anyag nedvességtartalmától függ. Fontos követelmény az is, hogy a szilázs és a szalma keveréke egyön­tetű legyen. A SZALMA TERMOKÉMIAI KEZELÉSE Ismeretes, hogy ' a szalma 85—70 százalék könnyen emészthető cellu­lózt tartalmaz, melynek nagy részét a lignin köti magába. Ennek követ­keztében a szalma emészthetőképes sége nagy mértékben csökkentett. A lignin „inkrusztációs“ hatása lúgos oldatban megbontható. Tulajdonkép­pen ez a folyamat képezi a termoké­miai módszerek alapját. A lehetősé­gek egyike a szalma ammóniás keze­lésé. Ennél a módszernél a szecská­zott szalmát silógödörben egy két mé­teres vastagságban rétegezzük, s min­den egyes rétegét 25 százalékos am­­móniaoídattal nedvesítjük. Minden mázsa szalmára 10 liter oldatot szá­molhatunk. Egyszeri kezeléssel elő­készíthető 20—50 mázsa szalma is. Kezelés után a szalmát le kell takar­ni, hogy az ammónia vesztesége mi­nél kisebb legyen. A szalma 4—5 nap után etethető, de előzőleg — legalább három órával az etetés előtt — szét kell rázni, hogy a kötetlen ammónia1 kipárologhasson. A kezelés következ­tében megpuhult szalmát az állatok szívesen fogyasztják. Naponként 4—5 kg os mennyiségben adagolható. A termokémiai eljárások másik módszere a szalma nátronlúgos keze­lése. Ennek az a lényege, hogy ezer liter vízben 50 kg nátronlúgot felol­dunk, s ezzel a mennyiséggel egy tonna szalmát bénedvesítünk. Az elő­készítés alapfeltétele, hogy a szalma nedvesítése egyenletesen történjen. Ezért ennek az előkészítéséhez ada­goló gépsor szükséges, melynek a végén egy — a nátronlúg kijuttatásá­ra megfelelő — permetező berende­zés van elhelyezve. Így a gépsoron áthaladó szecskázott szalma egyen­letes nedvesítése biztosítható. A ke­zelés utáni harmadik napon a szal­ma szilázzsal keverve — 1:3 arány­ban — etethető. Ez a módszer csak 6 fok Celsiusnál magasabb hőmér­séklet esetében alkalmazható. Hasonló előkészítési módszer a lú­­gozott szalma savanyítása. A rövidre (3—5 cm re) felaprított szalmát há­rom százalékos nátronlúgos oldattal egyenletesen nedvesítjük. Száz kilo­gramm szalmára száz liter oldat szükséges. A fel nem vett lúgot sem­legesíteni kell. Erre a célra melasz­ból és foszforsavból készült vízoldat a legmegfelelőbb. A szalma előké­szítésére silógödrök alkalmasak. E- zekben a nedvesített szalma jól ősz szetapnsható, s műanyag fóliával jól szigetelhető. Itt a cél, hogy anaerob körülmények alakuljanak ki. A lúgo­­zott szalma már 48 óra után vagy egy hónapos fermentálódás után etet­hető. A felsorolt termokémiai módszerek­nél szigorúan ügyelni kell az összes biztonsági rendszabályok betartására, mivel erős maróhatású lúgok haszná­latáról van szó! (К. M.) Számítások szerint a termelési költségekből a talajmüvilés pél­dául az őszi búzánál 20—24, a ku­koricánál 18—22, a cukorrépánál 20—24, a burgonyánál pedig 25— 35 százalékot tesz ki. A talajmü­­velés költsége, amely hazánk nö­vénytermesztésének költségvetésé­ben mintegy két milliárd kóíona kiadást jelent, a következőképpen oszlik meg: alapművelés 45—50, magágyelőkészítés 30—40 százalék. Tehát a legköltségesebb munka az alapművelés, amely a szántóterü­let 70 százalékán (a tavaszi növé­nyek esetében) az őszi szántásból áll. MIÉRT KELL AZ ŐSZI SZÄNTÄST ELVÉGEZNI? Nem szeretném elismételni mind­azt, amit a szakkönyvek írnak és a járási, valamint a kerületi elő­adásokon ismertetnek. Azt, hogý a szántott talaj jobban raktározza a téli csapadékot, hogy élénkebb a mikroorganizmusok tevékeny­sége és így több nitrogén kötődik Elmélet és gyakorlat az őszi szán­tás jelentősé­géről meg, stb. Ez mind igaz és he­lyes, helytálló megállapítás. De az utóbbi években egyre nagyobb súllyal más szempontok is előtér­be kerülnek. Mind gyakrabban használunk a mezőgazdasági termelésben is egy, az iparbői átvett kifejezést: ter­mesztési technológia, ami azoknak az eljárásoknak a sorozata, ame­lyek lehetővé teszik, hogy a ter­vezett termésátlagot az Hőirány­zott termesztési költséggel megter­meljük. Tehát lényegében mind­azokat a feltételeket kell megte­remtenünk, amelyeket a CSKP XV. kongresszusának határozatai is előirányoznak mezőgazdaságunk­nak. A jelenleg alkalmazott ter­mesztési technológia nélkülözhe­tetlen eleme az őszi szántás. A ta­vaszi kultúrák alá azért szükséges az őszi szántás, mert másképp — a Jelenlegi tudásunk és gépi ellá­tottságunk mellett — nem tudnánk eredményesen kukoricát, burgo,­­nyát, cukorrépát és takarmánynö­vényeket termeszeteni. A hiányzó nitrogén ugyan „zsákból“ még pó­tolható, a vízhiány öntözéssel, de az őszi szántás mégis nélkülözhe­tetlen. Kélet-Szlovákiában a téli idő- 0 szakra szántatlanul hagyott földe­ket a hiányos talajművelő eszkö­zökkel a gazdaságok nem tudják jól vetésre előkészíteni. A tavaszi talajelőkészítés sok gazdaságban nem volt megfelelő. A megdolgo­zott talaj durva és rögös maradt, nem ülepedett mBg kellőképpen és rossz magágyat képezett. A tavaszi szántásba vetett cu­korrépa és kukorica idén tavasz­­szal egyenlőtlenül, hiányosan kelt és kezdetben igen rosszul fejlő­dött. Nagy területen újból kellett vetni! A hektáronkénti növény­szám az ilyen kultúrákban 30 szé-­­zalékkal kisebb volt, a növények gyökere lassan fejlődött! A veté­sek a későbbi száraz Időjárást és a gyomosodást jobban megsínylet­ték. A rögös talaj, a rosszul és részletekben kelő vetés nehézzé tett§ a növényápolási munkák szakszerű elvégzését. Tehát a ter­melés rendelkezésére állé techni­kai felszerelés (borona, kultivá­tor és a termésbetakarítás gépel) az optimális szint alatt működnek, hatnak. Ilyen esetben a termés ki­sebb maradt (mint például a ko­rai burgonya esetében), a terme­lési költségek pedig növekedtek. ÜJ IRÁNYZATOK Ha jelenlegi növénytermesztési rendszerünk nélkülözhetetlen ré­sze az őszi szántás, ez még nem jelenti azt, hogy a további fejlő­dés nem teszi lehetővé a jövőben az őszi szántás nélküli növény­­termesztést. Ismeretes, hogy az utóbbi évek­ben hazánkban is több helyütt el­terjedt és nagy termésátlagot biz­tosít a minimális talajművelés rendszere. Ennek a rendszernek alapfeltétele: a talajművelés és a magágyelőkészílés munkálatai kö­zül ki kell hagyni minden olyan műveletet, mely nélkülözhető a termés csökkenése nélkül. A meg­maradó és szükségesnek mutatko­zó talajmunkákat lehetőleg össze kell vonni a vetési munkákkal, a növényvédelemmel, hogy egy me­netben minden munkát elvégez­hessünk. Ennek a művelési rendszernek egyes változataiban eimaraú az őszi szántás, sőt elmaradhat min­den talajművelés, s ez vegyszeres gyomirtással helyettesíthető. Ha­zánk kutatóintézeteiben elért ered­mények azt bizonyítják, hogy az ilyen taíajmővelési rendszer meg­felelő talaj- és éghajlati viszonyok között jelentősen csökkentheti a termelési költségeket anélkül, hogy ez a hozamok csökkenéséhez vezetne. . A hazai kísérletek eredményei azt mutatják, hogy csapadékosabb vidéken az gkére szerelt kukorica­­vető-szerkezette! tavasszal, a szán­tással egyidőben el lehet végezni a vetést. A kukoricatermesztés még Így is optimális szinten ma­radhat. Azonban az ország déli részén az őszi szántás kihagyása 30 százaléknyi terméscsökkenéssel járt a kísérletek többségében. MILYEN A fö MINŐSÉGC Őszi szäntAs? A tapasztalt szakemberek azt tartják, hogy a szántás nem tudo­mány, hanem művészet. Mégis szükséges ismerni ennek a ^mű­vészetnek“ a szabályait. A szántás minőségének a megítélésénél a következő szempontok fontosak: 0 a barázdák 'egyenes „kihúzása“, egyenletes szántáskezdés és barázdavég; 0 a teljés terület felszántása, vakbarázdák szántatlan csikók nélkül; 0 az előírt szántásmélység gon­dos betartása; 0 a jó fordítás, a növényi részek és a trágya teljes alászántása, takarása; a szántás utáni minél simább felület elérése, árkok, illetve ormok nélkül; 0 a táblaszélek és fordulók fel­szántása. Az őszi (mély) szántás mélysége 20—30 cm között ingadozik. A kí­sérlett eredmények azt mutatják, hogy tanácsos évente váltakozva mélyebben és sekélyebben szán­tani. A tavaszi kultúrák közül a hüvelyesek esetében elégséges a 20—22 cm mély szántás, kuko­rica részére megfelelő a 22—25, a cukorrépa részére pedig a 28— 30 cm-é's mélységű szántás. Korai vetések alá ajánlatos ősszel meg­tárcsázni a szántást. Az elsimított őszi szántásokat tavasszal köny­­nyebb vetés alá előkészíteni. Ha nem marad szántatlan terü­let a tél beálltáig, a jövő évi ered­mény jobb lesz! ILLÉS BERTALAN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents