Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-10-23 / 42. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1976. október 29. Az összpontosítás es I szakosítás utján A tenyészetek biológiai, és termelés-hatékonysági kérdései Az állattenyésztési termelés iparosításának folyamatát a gazdasági állatok összpontosításának növelése, valamint a haszon jellegű szakosítás elmélyülése jellemzi és feltételezi. Ezzel kialakulnak a technológiai folyamatok okszerű gépesítésének a feltételei. Éjen folyamatban a biológiai anyaggal szemben ú] követelményeket támasztunk. Fokozódik az állatoknak a műszaki berendezésekhez és tartástechnológiához való alkalmazkodásával kapcsolatos igénye. Ez ugyancsak vonatkozik a morfológiai és a haszontulajdonságok kiegyenlítettségére és az állattól megkívánt fokozottabb produkcióra, amelynek a termelöobjektumok felszerelésének költségnövekedésével kell aranyban lennie. EGYSÉGES BIOLÓGIAI ANYAG A szakosítás termelési-biológiai szempontból a sertés- valamint a baromfitenyésztésben elvileg feltételezi a tenyészetek nemesítésre és újratermelésre tagolását. Az alapvető kérdések koncepció szempontjából világosak, s a megoldás súlypontja átkerül a megfelelő szervezési és anyagi-műszaki, illetőleg technológiai megoldás, továbbá az élelmiszeriparral való kötődés kérdéskörébe. Eközben a termelés feltételei, de a szervezés és a technológiai rendszerek sem lépnek fel spéci fikus és változó követelésekkel a biológiai anyaggal szemben, akár a haszontulajdonságok, akár pedig takarményforrások tekintetében. A termelési feltételek jelentősen egyszerűsödnek. Ezért elérkezett az idő az egységes biológiai anyag kialakítására, az adott hasznosítási irányzat szerint. A nemesítő folyamat döntő tényezője a fogyasztók kívánsága, valamint a végtermék előállításához szükséges takarmányfelhasználás legnagyobb hatékonysága. Ezt persze az állatok megfelelő szervezeti szilárdsága és ellenállóképessége kíséretében értelmezzük. Az épületelhelyezési, a műszaki és a technológiai megoldásnak a magasfokú munkatermelékenységen kívül egyöntetűen szavatolnia kél) az állatok teljes tor melési képességének és takarékos eleségfelhasználásának op timális feltételeit. A szarvasmarha-tenyésztés szakosításának és összpontosításának feltételei ettől teljesen eltérőek, ahol jelentős a termőtalajjal való kölcsönös egymásrautaltság és többszörösen kisebb arányú az időegységre számított reprodukciós képesség. Ezen a téren további helyzethatározó tényező a tej-hús termékeiőállitási kapcsolat, de a reprodukcióképes állat elő állításának költsége is. Ezen a téren szem előtt kell tartani azt a tényt is, amelyet az idén júniusban Prievidzán tartott értekezleten Ján Janik elvtárs, a CSKP KB Elnökségének tagja, a CSKP KB titkára is kihangsúlyozott. Eszerint „a tej- és a marhahús-termelés szakosításának és összpontosításának előrehaladását döntő mértékben az új kapacitások, a korszerűsítés és a meglevő farmok kiegészítésének beruházási igényessége határozza meg“. Ebből nyilvánvalóan következik ezen folyamat végbemenésének időkeret igényessége, továbbá távlati szempontból és a fejlődés jövőben várható alakulásából eredő megoldás megközelítésének módja. amely tejet is termel.. Persze, a kéthasznú marhatípus esetén fontos a tejtermelés gazdaságossága is. A tej-hústípusú szarvasmarhák (szimentáli és hasonló fajták) nagyobb élősúlyuk és kisebb tejeiékenységük következtében, tejtermelés szempontjából kevésbé hatékony takarmányértékesítést mutatnak, mint a hús-tejhasznosítású (feketetarka lapájmarha stb.), vagy különösen a tejtermelő haszontípusok (jersey, gernsey, ayrshire). Itt tehát az úgynevezett társult termékek ökonómiai ellentéte mutatkozott. Ezért az utóbbi évek során arra irányult az igyekezet, hogy a kombinált hasznosítású fajták esetében javuljon a tejtermelést képesség, amit jobb tejelékenységű fajtákkal való keresztezéssel próbálunk elérni. BELTERJES TEJTERMELÉS A szarvasmarha-tenyésztés termelési-körzeti szakosítási és hasznosítási irányzata teljes mértékben, valamint stratégiai elrendezésben szerepel „A mezőgazdasági termelés összpontosítása és szakosítása továbbfejlesztésének és az élelmiszeriparral való integrációs viszwiy kialakításának hatodik ötéves tervidőszakra vonatkozó elveidben, amelyeket jóváhagyott a CSKP KB Elnöksége é$ a CSSZS/K kormánya. A szarvasmarha-tenyésztés hasznosítás és termelési körzetek szerinti diferenciálódásának, sőt szakosításának fontos előfeltétele a belterjes tejtermelés. Ezt előnyösen lehet fejleszteni a belterjes síkvidéki körzetekben, kötődéssel a nagy fogyasztói központokra, mint amilyen Bratislava ég Košice. Optimális feltételek Ezzel kapcsolatban célfeladat (1930-ig) elérni tehenenkénti évi átlagban a 4500, de legalább a 4000 literes termelést és a legbelterjesebb tenyészetekben az 5000—5509 literes tejprodukciót, ennek megfelelő abraktakarmány fogyasztással. Ezen feltételeknek megfelel a kialakulóban levő, hús-tejhasznosítású nagyobb tejelékenységű liaszontípus. Ebben a nagyobb testalkatú, jövedelmezőbb lapájmarha több mint 50 százalékos örökösödési arányban részesül, ami eredményesebb növekedési hatásfokot szavatol. A tejtermelés összpontosítását fokozatosan a száz hektárnyi termőterületre jutó tehenek számának növelésével kell elérni. Ebben segítségül vehetjük a hústermelésre, valamint növendék állat nevelésre beállított körzetekkel való együttműködési kapcsolatot. ELŐTÉRBEN A HÚSTERMELÉS KÜLÖNLEGES TELEPEK Az 1990-ig terjedő távlati tanulmányok és műszaki-ökonómiai koncepciók rámutattak arra, hogy körülményeink között a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésében, a megfelelő tejtermeléssel egyidőben előnybe kell helyezni a hústermelést, amelyet a mindenkori szükséglet szab meg. Ilyen termelési Irányzat vaióraváltása a reprodukciós folyamatban igénybevett állatok számának és arányának növelését követeli meg, a továbbtenyésztésre szánt üszők lehető legnagyobb számú nevelésével. így elérhető lenne egy száz darab tehenet számláló kezdő állomány évi 108—110 borjúig menő újratermelése évente. Az állományban a növendékmarhák aránya így jelentősen növekedne, és a tehenek részaránya 30 százalékos lehetne. A fiatalabb állatok arányának növekedése az állományban lehetővé teszi a termelt élősúly egységre számított takarmányfogyasztás csökkentését. Az ilyen szaporodást „modell“ termelési ütemének egyik döntő tényezője az üszőnevelés hatásosabbá tétele olymódon, hogy ennek bekapcsolódása az újratermelési és a szaporodási folyamatba (első borjazás) gyorsabban bonyolódjon le. Ennek az első célidőszakban (1990) az előhasi üszők 24—25 hónapos korában kellene lezajlania. A számítások és a modellkísérletek bebizonyították, higy az ilyen intézkedés közvetlenül lehetővé teszi a marhahús-termelés 7—8 százalékkal való növelését. Még ennél is nagyobb termelési tartalék rejtőzik a tenyészet genetikai javításában, valamint az egy termelési egységre jutó takarmány- és építési kapacitás megtakarításában. Körülményeink között különösen súlyos és bonyolult kérdés a szarvasmarha tenyésztés baszonjellegű szakosítása. Mégpedig nemcsak a tenyésztői és a termelői hagyományokra tekintettel, hanem az állatok fajtabéli különbözőségére, a tej- és a hústermelés biológiájára és ökonómiájára, továbbá a változatos termelési feltételeinkre. A nagyobb termelékenység — főként jelentősebb összpontosítás esetén és ipari tartástechnológiai formák alkalmazásakor — az előhasi tehenek tesztelőistállókban történő nagyobb kiselejtezését követeli még. A gyengébb tejelékenység miatt kiselejtezett előhasi teheneket, amelyek a tesztelt állatok teljes számának megközelítően 30 százalékát képviselik, távlatilag célszerű lesz különleges telepekre összpontosítani, amelyeket a legintenzívebb tejtermelésen kívüli körzetekben létesítenének. Az ilyen telepeken tartott teheneket hústermelésre szakosított tenyészetek bikáival, vagy a szlovák-tarka fajta nagy húshasznosítási értékű változatának bikáival folyatnák be. Az eddigi fajták és típusok bikáit, (amelyek jobb tejelékenységű fajták nagyobb örökletességi részarányban képviselt keresztezéséből származnak) célszerű lesz előnynyújtással kihasználni a növendékmarha hizlalás tervezett terjedelmének fedezésére és a kisebb, 400 kg körüli vágósúlyig (baby-beef) végzett intenzív borjúhizlalásra. Ezen hizlalás! formából a lehető legnagyobb mértékben ki kell zárni a szlovák-tarka fajtát, amely ökonómiailag előnyösebben képes a húst nagyobb élősúlyban előállítani. Az állomány többi részét tej-húshasznosftású kombinált típus alkotja majd, igen jó húshasznosítással, amelyet hazai fajtáink, főként a szlovák-tarka szarvasmarha képvisel majd. Az állományt kiegészíti továbbá a hús-tejhasznosítású típus, (az eddiginél nagyobb tejhasznosítással, de jó hústermelési képességgel), amely hazai fajtáink nemesítő keresztezésével alakult ki, miközben a jobb tejelékenységű fajták örökletes részaránya kisebb volt (25, de legfeljebb 37,5 százalékig terjedő). CÉLIDŰSZAK KÉTHASZNÜ FÁJTÁK Európában, főleg az intenzív marhatenyésztéssel és az egy lakosra számított kis földalappal rendelkező államokban, a tej-hús hasznosítású avagy kettős hasznú típusok rendszerint az egyedüli, vagy legalább is döntő arányú hústermelők. Ide tartoznak hazai fajtáink, vagy hús-tejhasznosítású típusaink (a fekete-tarka lapájmarha és hasonló típusok). Különösen érdekes, hogy például Angliában és Franciaországban, a legjelentősebb és legelterjedtebb húshasznosítású fajták hazájá ban a termelt marhahús nagyobb hányadát a kéthasznú fajták adják Ennek főként az az oka, hogy a takarmányok ener giájál és nitrogén anyagait a szarvasmarha a tejtermelésben 2—2,5-szer hatékonyabban értékesíti, mint a hústermelésben. Ezért a kéthasznú szarvasmarha bizonyos területegységről származó vagy egyforma mennyiségű takarmányból a tejben és a húsban együttesen több étkezésre alkalmas kalóriaérté két és állati fehérjét termel az ember élelmezésére, mint a húshasznú típus. A tejtermelésre való kizárólagos haszon szakosítás különbért is gyakorlatilag lehetetlen, mivel a re produkciós folyamatban megközelítően 50 százaléknyi bika borjút nyerünk, amelyeket csak hústermelésre használhatunk fel. A termelt marhahús 30—35 százalékát a kiselejtezett te henek adják, sőt intenzívebb tenyésztés és állományforgó ese tén még 40 százalékát Is. Ezért a közeljövőben is számolni kell azzal, hogy körűimé nyeink között fő hústermelő a kéthasznú marhatípus marad, Az állomány ezen részében vezető helyre kerül a hústermelés, mégpedig típus és körzet szerint megkülönböztetett tejtermelés! intenzitással, miközben az abraktakarmány fogyasztás takarékosabb (hús-t'ejtípus) sőt megszabott lenne (tejhústípus). Az intenzív tejtermelés tárgyalt fő körzetein kívül szükséges lesz a hegyi és a hegyaljai körzetekben az intenzívebb tejtermelésre megfelelő rajonokat kialakítani, — az étkezési tej szükségletének teljes fedezésére, nemesített, jobb tejelékenységű hús-tejtípusok segítségével, — esetleg az Idegen fajták nagyobb örökletes részarányával. A célidőszakban (1990-ben) a nemesített hús-tejtípusú szlovák-tarka fajta megközelítően 38D0 literes tejelékenységévol számolunk, a tej-hústípusú. tiszta vérvonalú szlovák-tarka fajta, valamint a nemesített hús-tejtípusú pinzgaui fajta eseté ben pedig hozzávetőleg 3300 literrel. Az állomány többi ré szében, amelyet zömében extenzívebb körzetekben tartott pinzgaui fajta képez, mintegy 2800 litert feltételezünk. A szarvasmarha-tenyésztés termelésileg és típus szerint megkülönböztetett modellje alapján az említett célidőszakban, össz-szlovákiai méretben fejőstehenenként kb. 3800 literes évi termelést lehetne elérni, amely mennyiség teljes mértékben fedezné az előre jelzett, s közvetlen étkezési célokra, vala mint ipari feldolgozásra (étkezési és takarmányozási célra) előrejelzett tejszükségletet, miközben a távlatilag meghatározott állományszám B40 ezer fejőstehén körüli lenne. A már említett húshasznosítású újratermelés 'teljes kihasználásával egy lakosra 36 kg marhahús termelésével számolhatunk (ebből 2 kg lennő a borjúhús). A szarvasmarha-állomány teljés létszáma Szlovákiában az állományforgó intenzitása szerint megközelítően egy millió 750 ezer és 1 millió 800 ezer darab közötti lenne. Intenzívebb -marhahús termelési szakosítást, nagyobb állómányősszpontosítással mindenekelőtt a belterjes növénytermesztési körzetekben lehet eredményesen végezni, ahol elég szénhidráttartalmú terimés takarmány termeléssel rendelkeznek, és teljesen kihasználják a szintetikus nitrogén anyagokat, továbbá takarékoskodnak a tejtermelésre felhasznált abraktakarmánnyal. HÁROM MÖDOZAT Ilyen célkitűzés elérésére biológiai alapanyagként a tiszta vérvonalú szlovák-tarka szarvasmarha szolgál, a kiváló húfhasznosítású tenyészbikák alkalmazásával. Ez esetben, tekintettel a takarékos abrakfelhasználásra és termelési irányzatra a 3500 literes évi tejelékenységet távlatilag is elegendőnek kell ítélni. Szarvasmarha-tenyésztésre szakosított termelőegységek alakításakor koncepciós kérdés a növendékállatok szétválasztásának, illetőleg csoportba sorolásának kérdése. Véleményünk szerint, az SZSZK feltételei között főleg a kővétkező három megoldási módozattal számolhatunk: ■ Alapvető megoldás a tejtáplálkozás időszaka utáni, nemileg elkülönített nevelés, mégpedig az üszőborjakra vonatkozóan az üszőnevelő üzemekben, a bikaborjak esetében pedig a hizlaldákban. ■ Az új épületekben vagy a rekonstruált, esetleg kibővített térségű istállókban, amelyekben nagyobb tehénállományt összpontosítunk, ökonómiai és szervezési szempontból előnyösnek mutatkozik a borjúnevelést legalább tejtáplálkozás időszakában (50—60 nanns korig) helyben lebonyolítani. Ezt a tehénfarmokon mindkét nem esetében három-négy hónapos korig is végezhetjük, friss szeparált tej fogyasztásával, (amelyet erőképző és ásványi-vitaminos komponensekkel egészítünk ki). Ezután a növendékállatokat nemek szerint^ széthelyezzük a neveldékben, illetőleg hizlaldákban. Ilyen tenyésztési mód alkalmazásakor a költségek a borjú három hónapos koráig még 390 koronával kisebbek, miközben megtakarítjuk a tej szárításához szükséges jelentős mennyiségű energiát. В Végül ott, ahol a feltételek nem engedik meg, nagyobb neveldék, illetőleg hizlaldák létesítését (az egyes hegyaljai és hegyi körzetekben) előnyös lehet a központi borjúnevelde. Innen az adott feltételek szerint az egyik vagy mindkét nem vonatkozásában több neveidét, illetőleg hizlaldát lehetne ellátni. A központi borjúnevelde hátránya azonban az, hogy növeli az állátok átcsoportosításának számát és ezzel hátrányosan hat. EGY TERMÉKRE SZAKOSÍTÁS A termékhasznosítás szerinti szakosítással kapcsolatban egyre inkább előtérbe kerül az a kérdés, vajon lehetséges és indokolt-e az SZSZK feltételei között a piaci tejtermelés nélküli tehéntartás. Egy termékre szakosításról, kizárólag marhasús-termelésről van szó a legköltségesebb és legigényesebb tevékenység, a fejéé kizárásával. Feltételeink között ennek két alanvető formáját kellene megkülönböztetnünk. Az első megfelelő húshasznosítású fajták tenyésztése lenne a szélsőséges teriúelési körzetekben a füves területek teljes kihasználása érdekében. Ez esetben persze minimalizálni kellene az istállózás költségeit, a munkaerő és a szemestakarmány felhasználását és biztosítani az újratermelési ciklus teljes idényjellegét, a legeltetési időszak teljes kihasználásával. A második módozat, amely a marhahús-termelést Jelentősebben is befolyásolhatná abban áll, hogy kihasználásra kerülné a hús-tejhasznosítású tenyészetek belterjes újratermelése, piaci tejtermelés nélküli tehén tenyészetek alakítására a kooperációs körzetek keretében, persze az ilyen szakosítás termeléshkörzeti arányának érvényesítésével. NEGATÍV KIVÄLASZTÄS Nemesítés és tenyésztés-szervezés szempontjából a fejés nélküli tehéntényészetek kialaktíásának legegyszerűbb eljárása az előhasi tehenek tejelékenység szerinti negatív kiválasztása. Ez azt jelenti, hogy a laktáció egy rövid szakaszában tesztéit előhasi teheneket, amelyeket csekély tejeiékenységük miatt nem használtak fél a fejőstehenek állományának feltöltésére. nem vinnék vágóhídra, hanem kiválasztott, piaci tejtermelés nélküli szakosított tehénfarmokon összpontosítanák. Itt húshasznosítású típusok keresztezésével újratermelésre használnák ki őket, hizlalásra szánt borjak produkálására (szopós neveléssel). Az így szakosított tenyészetek alakítására legalkalmasabb a szlovák-tarka fajta, valamint a tejhasznosításra nemesített típusok, de a tejelékeny fajták kisebb örökletességi részarányával. KÉTLÉPCSŐS HASZONKERESZTEZÉS A tejhasznosításra nemesített típusok esetében főként a megfelelő legelőkkel rendelkező körzetekben, a nemesítésre és tenyésztésszervezésre igényesebb modell is alkamazható. Elvileg kétfokozatú- haszonkeresztezésről van szó, (a sertés tenyésztés hibridizációs programjához hasonlóan). Ez esetben a nemesített típus üszőinek egy részét a keresztezés első fokozatában közepes testrámájú húshasznosítású fajták bikáival fedeztetjük, amelyek utódai kisebb magzatúak és az éghajlati hatásokkal szemben ellenállóbbak. Ez az üsző korábbi vemhességét (és könnyebb ellését), továbbá az utódnevelést olcsóbb istállókban teszi lehetővé. A keresztezett üszőket piaci tejtermelés nélküli tehénállományok alakítására nevelik fel, és (második fokozatban) nagyobb testalkatú húshaszonsítású bikákkal fedeztetik. Az így nyert húshasznosítási típusú utódokat hizlalják. A tejtermelés nélküli tehéntartás ilyen módozataiban nálunk az ökonómiai szempontok mérvadók. Ezek: az istállózási- és munkaköltségek legkisebb mértéke, a szemesíakarmányok kizárása, esetleg kismértékű alkalmazása (idényben); az újra termelési ciklus idényszerűsége, főleg legelőre kötődési (szoptatáses borjúnevelés a legelőn). Ez a piaci tejtermelés nélküli tehéntartással nyert nagyobb marhahús-termelés reájis potenciális tartalék, azonban gyakorlati megvalósítása, illetőleg feltételeink közötti gyakorlati terjedelme a megfelelő átigazolt formák egyetemes értékelésének eredményétől függ. Főként azonban a szarvasmarhatenyészet további teljes fejlődésén, a tej- és a marhahús termeléssel szembeni igényeken, s nem utolsó sorban a takarmánykészleten és a termelési kapacitáson múlik. Prof. JÄN PLESNlK mérnök, DrSc., a Nitrai Állattenyésztési Kutatóintézet igazgatója
