Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-07-10 / 27. szám
Gafambtörténelem — dióhéjban A kérdéssel foglalkozó kutatók közül az URÁNIA: „Állatok világa“ című sorozat „Ma darak“ kötetében Mauersberger azt írja, hogy kb. 200 millió éve a madarak története azzal kezdődött, hogy a sok Irányban fejlődésnek indult gyíkok (saurusok) csoportjából kis terme tű négy lábú állatok új életteret kíséreltek meg elfoglalni: a szabad légteret. Ehhez természetesen, alapvető anatómiai átalakulásokra, az elülső végtagpárnak szárnyakká való átalakulására volt szükség, ami újabb néhány millió évet vett igénybe. Ezzel párhuzamosan a csontváznak is alakulnia, alkalmazkodnia kellett az új életkörülmnéyekhez; ellenállóképesnek és hajlékonynak, erőteljesnek és ugyanakkor könynyűnek is kell lennie. A csont anyagában ezért számos légkatnra van a vékonyfalú légzsákrendszer nyúlványai a nagy csövescsontokba is benyomulnak. Ez a penumatikus rendszer a tudóból indul ki, de elágazódásokat bocsát a bőr alá, sőt a belek közé isi A léghólyagok igazi szerepe a repüléshez való alkalmazkodásban van. A repülés ugyanis sok energiát vesz igénybe, amit a madár szénhidrátok és zsírok gyors elégetéséből nyer. Ehhez a biológiai folyamathoz rengeteg oxigénre van szükség, amelyet csakis az a különleges felépítésű tüdő képes biztosítani. A madártüdő csatornái nem vakon, hólyagocskákban végződnek — mint az összes többi állafajnál és az embernél is —, hanem légzsákban, amelyek együttesen sokszorosan megnövelik az egész rendszer felületét. A levegő a madaraknál minden lélegzés alkalmával kétszer halad át a hajszálvékony erek mellett és így válik lehetővé a repüléshez szükséges fokozott gázcsere. A fejlődéstörténet mérföldes csizmáival újabb évmilliókat kell átugrani, hogy eljussunk a galambok legvalószínűbb őseihez, a szirti galambokhoz. Legalább öt évezreddel kellene visszamennünk, hogy a házigalamb megszelídítésénak körülményeit felderítsük. Adatok híján ma sem tudjuk teljes bizonyossággal, hogy a szirti galamb mikor vált házigalambbá, az azonban nagyon valószínű, hogy tenyésztése egyidős a tyúk tenyésztésével. A galamb valószínűleg úgy jutott az ember közelébe, hogy a galambok is olyan barlangok lakói voltak, amelyekből az életet adó vízforrások buggyantak elő. Szécsényi—Szűcs szerint, a házigalamb vadonélő rokonai közül a szirti galambról 'elmondhatjuk, hogy a környezethez való alkalmazkodásban az első helyen áll rajrokonai között. A parlagi galambot viszont a természetes szelekció alakította ki, mert csak a jól repülő példányok maradhattak fenn, amelyek el tudtak menekülni a ragadozó madarak elől és ezen felül még el tudták viselni a tél hidegét és a koplalást. Az viszont, hogy ma már többszáz fajta galamb népesíti be környezetünket az ember tudatos tenyésztői művészetének köszönhető. A galambtenyésztésben előbb a tyúk, majd a nyúltenyésztés mintájára az utóbbi évtizedben új irányzat, a húsgalambtenyésztés alakult ki és nyer egyre nagyobb népgazdasági jelentőséget. Ennek oka, hogy amíg a világ élelmiszergazdálkodása csak számtani haladvány szerint fejleszthető, addig a népesség mértani haladvány szerint nő. Ez maga után vonja az egyre félelmetesebben kibontakozó fehérje hiányt, amelynek csökkentéséhez a tyúk- és a nyúlhústermelés mellett éppen a galambhús termelésének minél nagyobbmérvű fejlesztésére van szükségl Az első tisztított galambexportunk kilogrammonként 2 dolláros áron kelt el. Talán jó volna, ha állami gazdaságainkban és szövetkezeteinkben is behatóan foglalkoznának a galambhústermelés lehetőségeinek a kihasználásával. Az exportlehetőségek szinte korlátlanok. A szlovák galarabhús iránti fokozott érdeklődés magyarázata az, hogy szemes takarmányaink tápértéke és hasznosítása példátlanul jó, aminek bizonyítására megemlítem, hogy a texán leszármazott utódai 15—20 dekával felülmúlják az eredeti import egyedekét. A fejlesztésnek azonban komoly akadályai is vannak, pl. az importárú magas ára, a galambegészségügy kezdetlegessége és hogy a galambtenyésztési tudnivalókat ma még seliol sem tanítják hazánkban. A tenyésztői tudás nincs azon a szinten, amennyit ez a kedvtelés megkíván. J. M. H. A háziállatok sztafilokokkuszos fertőzéséről E betegséget sokan kimondottan a baromfi sztafilokokkuszos fertőzése (Staphilococcosis avium) elnevezés alatt emlegetik. Helytelenül, mert a kór nem csupán a baromfiféléket betegitheti meg, hanem a többi háziállatot is. Igaz viszont, hogy a baromfinál jelentkezik legjellegzetesebben. A ki»- és nagyüzemi baromfitartás mindinkább ismert betegségévé válik, érdemes néhány szót ejteni felőle. Mint már említettem, minden háziállat egyformán inegbete gedhet, a legfiatalabb és a legöregebb ia. A kór lefolyása lehet heveny vagy idült. Megbetegedhetnek az állat belső szervei, ■ bőre, vagy az Ízületei. Okozója a Slaphilococcug pyogenes aureus baktérium. Ezek rendszerint a fertőzött takarmánnyal, ivóvízzel vagy a nyílt sebeken, a külső sérüléseken át jutnak be a szervezetbe, ahol gyorsan elszaporodnak és nem kívánatos hatást váltanak ki. A káros baktériumok normális viszonyok közepette nehezen tudnak áthatolni a belek nyálkahártyáján, de a rosszul hőkezelt húslisztekböl készült keveréktakarmányok fogyasztása következtében a szervezetbe kerülő bakteriális eredetű mérgek segítik e folyamatot. Ezek a mérgek ugyanis csökkentik a belek nyálkahártyájának ellenálló képességét, segítik a káros baktériumok szaporodását és a bélfalon való át jutását. A baktériumok gyors elszaporodását követő szepszis gyors elhullást idézhet elő. Külsőleg a betegség vagy a fertőzés nem határozható meg pontosan, csak gyanakodni lehet rá. A kísérő tünetek közül legszembetűnőbb a hasmenés, a bágyadtság, az étvágytalanság és az aluszékonyság, de megfigyelhető a sokizületi gyulladás is. Főleg az újjpereceknél jelentkezik. A tünetek egyébként igen általánosak és nem utalnak egyértelműen a nevezett kórra. A beteg állatok idővel teljesen elveszítik mozgásképessé güket, s a megtapintott gyuladásos helyeket nagyon fájlalják. Igületgyulladáskor az ínhüvelyben és az izületburkokban izgadmány vagy gennyes váladék található. Kórbonctani vizsgálatkor kivétel nélkül minden belső szervben és a bőrön is megtalálhatók az elhalásos gócok. Persze nem feltétlenül szükséges, hogy ezek kifejlődjenek. A betegség lefolyásának idült formája a gyakoribb. Ebből származnak a jelentősebb gazdasági károk is. Ilyenkor az állatok nem esznek, csökken a súlygyarapodás, a tejáshozam, sőt sok esetben el is hullanak a beteg állatok. Persze csökken az ilyen állatok vágóértéka is. Hasonlóképpen romlik a keltetési százalékarány. A megfigyelések azt mutatják, hogy a sztafilokokkuszos fertőzésre a him állatok sakkal érzékenyebbek, mint a nösté nyék. A betegség vertikálisan is (erjeszthető, vagyis a tojó meg fertőzheti a tujáson keresztül az egész jövőbeli állományt. Sőt a gyakorlatban már az is bizonyítást nyert, hogy a sztafilokokkuszok feltételezik az úgynevezett haemorhagiás diatézist, amely különösen a húshibrideknél okoz tetemes károkat. Ezt a mi többéves megfigyeléseink is alátámasztják, csakhogy a tudományos, laboratóriumi bizonyítás még hiányzik. Ha a nevezett állítást az orvostudomány végérvényesen bizonyítani tudná, nagy előbhrelépést jelentene a korszerű állattartás eredményeinek javítására törekvésben. Egyelőre a kártétel megelőzésének legfuntosabb módját az egészséges állomány biztosításában látjuk. Tehát legfontosabb a megelőzés. Biztosítsunk állataink szá mára minden tekintetben megfelelő almot, jó kifutót, hogy megelőzhessük a külső sérüléseket. Rendszeresen féregteleníteni kell, hogy elejét vehessük a belső sérüléseknek is. Féregtelenítésre Helinirazin, Fenothiazin és Davainex használható. A betegség gyógykezelése nagyon nehéz. Például több tankönyv is hangsúlyozza, hogy a kórokozók a Chloramphenicolra nem érzékenyek. Esetünkben viszont a kutatóintézet csakis ezen készítményre érzékeny kórokozókat állapított meg. A gyógykezelés módját és a legalkalmasabb gyógyszert, miudig a kutatóintézetnek kell tehát meghatározni. Ajánlhatnak antibiotikumos vagy kemuterapeutikumos kezelést. Minden esetben ajánlatos állatorvost hívni, még akkor is, ha tudjuk, hogy azonnal nem tud beavatkozni és segíteni a bajon, mert a fertőzés terjedésének megakadályozásáért viszont ugyancsak sokat tehet. Végezetül még annyit, főleg a kisállattenyésztőknek: a betegség heveny lefolyása esetén — tájagok, gennyes gócok a szervekben — az állatok húsa élvezhetetlen. Idült esetekben viszont csak a megtámadott, elváltozott szervek hasznosulta tatlanok. Dr, VARGA |ANDS KERTEK ÉS KERTÉSZEK Barátom sokévi takarékoskodással, kölcsönnel és még több szorgalmas munkával nemrégen családi házat épített. Az új otthon olyan, mint amelyhez hasonlót ezrével építettek az utóbbi években hazánkban, falun és városon egyaránt. Az épület a ma embere igényeinek megfelelő, modern, négyszobás, nagyablakos, erkélyes, lapos tetős, garázzsal ellátott, kényelemmel berendezett és gépesített. Az idei tavaszon már arra is futotta a helyi szövetkezet zootechnikusának az idejéből, hogy a ház környékével behatóbban foglalkozzon. Ebben egyébként nincs is semmi meglepő, mivel sok-sok ember igyekszik az otthona táját rendezetté, széppé és hangulatossá tenni. Munkát és pénzt sem sajnálva évról-évre csinosítják a kertjeiket; a tapasztalat szerint, egy valamiről azonban gyakran megfeledkeznek. Nevezetesen nem fordítanak jelentőségének megfelelő gondot az utakra, amelyek pedig tudvalévőén a kerteknek a gerincét kell, hogy képezzék. Ezért látni a villaszerű családi házak körül gyakran lebetonozott, néha aszfaltozott udvarokat, szürke és unalmas cementjárdákat, amelyek nemhogy emelnék, de csökkentik a ház és a kert esztétikai szépségét. Pedig egy ügyes kőműves vagy hobbyból barkácsoló, de a ház, s a kerttulajdonos házilag is többféle, hangulatos utat készíthet. Egyebek között a kert különböző részeire való átjárást szabályos vagy szabálytalan kőlapokból álló ún. tipegőkkel is meglehet oldani, mint barátom is tette. A kőlapokat annyirá besültyeztette a pázsitba, hogy azok kiálló részei se a kaszálást, se a fűnyírógép munkáját ne akadályozzák. Jó ízlésre vall különben a szép udvari járdája is, ahol a kövek közötti részekbe füvet vetett. Egészen finom, gyenge növésű pázsitfélék magjait használta, mivel a nagy csomókat képező, rövid életű fűfajták erre a célra kevésbé alkalmasak. Természetesen a kövek között növő fű csak akkor lesz szép, ha azt a kerttulajdonos rendszeresen rövidre nyírja. Ez az egyébként derékfárasztó munka csak akkor kerülhető el, ha a rések közé olyan növényeket ültet vagy vet el. amiket nem kell nyírni. Például gyorsan növő kakukkfű-féléket (Thymus), vagy hálás, a szárazságot és az állandó taposást kiválóan tűrő, mégis buján terjedő ezüstszürke levelű -madárhúrokat (Cerastiuin). Szövetkezetünk elismerten kiváló dolgozója az udvarán a kövek közé, virágszőnyegként porcsinrózsát és illatos ternyét (Alyssumj is szándékozik vetni. Ez utóbbiak finom apró magvait homokkal keverve gyengén takarva döngöli. Azért ragaszkodik ezekhez, mert — úgy olvasta egy szakkönyvben — a pprcsinrózsa sokszínű virágai igen szépek, bár csak napfény ben virágzanak; a ternye viszont ennek éppen az ellentéte, mivel fehér, lila és újabban rózsaszínű virágai egész nyáron, az elsíf kisebb fagyokig virágzanak és az akácvirágméz illatához hasonló illatot árasztanak. — Érdekes megoldás, bár eddig még nem hallottam ezekről a növényekről — jegyezte meg mérnök ismerősöm, amikor elmeséltem a barátomtól hallottakat — pedig már egy fél évtizede magam is kerttulajdonos vagyok. Egy abból a mintegy három százalékból, amely háztartások Szlovákiában kiskerttel rendelkeznek. A különböző foglalkozású embereknek kell a kikapcsolódás, ezért is terjed az ország minden részén olyan erőteljesen a kiskert-mozgalom. Én is akkor, érzem igazán jól magamat, ha szabadidőmben kimehetek a kiskertembe, ha szabad szombatokon és vasárnap reggeltől estig kedvemre kertészkedhetek. Egyebek mellett most a kerítést akarom rendbe tenni és véleményezek majd. Nem akarsz a birodalmamban meglátogatni? ■Nem tettem eleget a szíves meghívásnak. Két okból. Először akkor szombaton délelőtt a „Z“ akcióban szervezett brigádmunkán vettem részt, a másik ok pedig az volt, hogy délután a családdal egy színvonalas színházi előadást néztünk meg közösen a kultúrházban. Ennek ellenére mégsem vádolhat senki ,birtok" azaz kiskertellenességgel. Szerelem ugyanis a kiskertet — bár még nem rendelkezem vele — a növényeket és a kertészkedést, de csak addig, amíg azok valóban a felüdülést, a pihenést, a kikapcsolódást szolgálják s esetleg friss zöldséget, gyümölcsöt termelnek a család asztalára. Rögtön ellenszenvessé válik azonban, ha a kiskert, a kertészkedés valakit rabbá tesz, ha eltávolít egymástői régi, meghitt barátokat, ha emiatt nem jut idő a közösség, az önképzés, művelődés, sőt sokszor még a család, a gyermekeink számára sem, ha néha fontosabbá válik, mint szakmánk és hivatásunk. Az ilyen — szerencsére nem általános — jelenség veszélyes lehet az egyénre és a társadalomra egyaránt. Szeressük tehát a kiskertet, a kertészkedést, ha lehetjük szerezzünk, építsünk hétvégi házat — persze ne a „minnél gyorsabban és minnél szebbet“ elv alapján — csupán vigyázzunk, ügyeljünk rá, hogy megszerzett tárgyaink ne váljanak kegyetlen rabtartóinkká, amelyek kifacsarhatják erőnket, s amelyek kivonhatnak bennünket a szocialista hazát szívvel-lélekkel építő emberek közösségéből. KANIZSA ISTVÁN 4 5 Ц 1 * Ш
