Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-07-10 / 27. szám

irtsuk a ievéltetveket! Csaknem valamennyi kultúrnövényünk veszedelmes ellensé­gei. A tetvek cukortartalmú ürülékén megtelepedő korompe­nész gombák és a kártevők által terjesztett vírusbetegségek gyakran még a közvetlen szívási kártételnél is tetemesebb károkat okoznak. Többnyire zöld, sárga vagy fekete szipókás rovarok. Tojás alakban a rügyek körül és a kéregrepedések­ben telelnek. A rügyfakadáskor kelő lárvák a zsenge levelek fonákját szívogatják, 2—3 hét alatt szárnyatlan nőstényekké, törzsanyákká fejlődnek és szűznemzéssel szaporodnak tovább. A tenyészidőben akár 10—14 generációjuk is lehet. Május vé­gén- június elején szárnykezdeményes egyedek is találhatók, amelyek vedléssel a faj továbbterjesztését végző nőstényekké fejlődnek. Amikor a levelek megkeményednek, kevesebb lesz bennük a nedvesség, ezek a nőstények nedvdús, lágy szárú növényekre szállnak át, ahol több nemzedékük fejlődik ki. Ősszel, az utolsó előtti nemzedék repül vissza a téli gazda­növényre, ahol hímeket és nőstényeket szül, s a nőstények párosodás ntán tojást raknak a rügyek köré vagy a kéregrepe­désekbe. A legtöbb levéltetű faj szabályszerűen vándorol (pl. az őszibarack, a körte-, a répa-, a zöld és a sárga szilva-, a levélpirosító ribiszke levéltetű stb.), viszont más fajok (pl. az almalevéitetű) meg nem vándorolnak és csakis egyetlen nö­vényt, gyümölcsfát károsítanak. , A kutatók megállapítása szerint a levéltetvek közül a rend­szeresen vándorlók okozzák a legtöbb kárt, mivel nagy szere­pet játszanak a vírusbetegségek terjestzésében. A beteg nö­vények gyógyítása megoldhatatlan, a fertőzés terjedését csakis az ilyen növények vegyszeres irtásával lehet korlátozni. Tehát a kórt terjesztő rovarokat is könyörtelenül irtani kell. A rend­szeresen vándorló őszibarack levéltetű például mintegy 450 növényféleségen élősködik, egyikről a másikra terjesztve a betegségeket. S a látogatott növények között csaknem az ősz­­szes zöldségnövényünk (főleg a paprika, paradicsom, burgo­nya stb.) szerepel, továbbá számos elterjedt gyomnövény, a melyek általában a gyümölcsfákra is igen veszélyes vírusbe­tegség terjesztői. A levéltetvek elleni védekezést már a tenyésznyugalmi idő ben meg kell kezdeni. Ekkor az általánosan használt Nitrosan, Arbuzol és Sulka elnevezésű készítményeket használjuk. A mechanikai növényvédelemnek egyetlen módja van: az erősen fertőzött hajtások vagy hajtásvégek levágása és elégetése. A tenyészidőben 0,2 % os Fosfotion vagy Metation, 0,05 % os Intration, 0,15 %-os Phosdrin, Anthio, Gesfid vagy Diazinon, vagy 0,05—0,075 % -os töménységű Bi 58 ЕС nyújt védelmet a tetvek ellen. A rózsát és más növényeket szintén így perme tezznk. Vigyázat! A vegyszerek csomagolásán feltűntetett egészségvédelmi várakozási időt minden esetben tartsuk be. Az Intration szisztemikus hatóanyagú, és akárcsak a Phosdrin, igen erős méreg, a hozzá nem értőknek és kiskertekbe egy­általán nem tanácsos alkalmazni. Viszont jól hasznosítható például a Pirimor DP, amiből 0,05—0,075 % os töménységű premetlevet keli készíteni. ká— Még elvégezhető: Zöldszemzés szőlőben Az utóbbi időben egyre jobban terjed az új fajták gyors el­­szaporítására és a tőkehiányok pótlására az alanyszőlőbe tör­ténő szemzés. Július közepéig végezhető. A zöldszemzés elő­nye, hogy kevésbé érzékeny az időjárásra, s így jobb az eredés. vágott, hőnaljazott — hajtás alsó ízközéhe szemzőnk, a már ismertetett módon. Később a nemes rész fejlődését úgy segítjük, hogy gondosan kitörjük, levágjuk a fejből és hónaljakból előtörő alanyhajtá sokat. (Kész) • A zöldoltás magaságában készített szemzéskor a hasíté­­kos ékoltáshoz hasonlóan az alanytőke két három jól fejtett szálvesszőjét használjuk fel munkánkhoz. Először ezekről el­távolítjuk a kacsokat és a rügyeket, majd a hajtást a szár csomó fölött 5—0 cm re visszavágjuk. A csonkot a rügy felöli részen T formában éles késsel bevágjuk a farészig. Nemes résznek egészséges, bőtermő tőke 3—4 mm vastag, kissé fásodott hajtását választjuk ki. A levelek, kacsok eltá­volítása után a metszlap szükséges hosszának alsó részén levágjuk a hajtást. A rügy mögötti oldalon a szárcsomón át olyan másfél két cm hosszú metszlapot vágunk, amelynek egy­­harmada a szárcsomó fölé, a többi része az alá kerül. A szó rosabb és jobb kötözés céljából a szarcsomó fölött félcentis, kissé ferde, a rügy felé lejtő csonkot hagyunk. Ez után az alanyhatáson, a T alakú bevágásnál a szemző­­kés fokával a héjat óvatosan kétoldalt megemeljük, és betoljuk az előkészített, pajzs formájú nemes részt. Kötözéskor műanyag fúliacsíkot használjunk. 9 Tőkenyakba is szemezhetünk. Ennek előnye, hogy később nincs szükség döntésre. Ekkor a tőkét körben kibontjuk, az alsó szárcsomó rügyeit eltávolítjuk, a tőkenyakat tiszta ruhá­­van gondosan letöröljük és T alakban bevágjuk. A nemes szem­zőpajzs behelyezését és a további munkákat a már elmondot­tak szerint végezzük. Az alany hajtásait a szemzés után két bét múlva, amikor a nemes rügy erősen duzzadt — lemetsszük. • Az alsó ízközbe szemzés során az egyéves alanytőkék főkeféjéből előtörő két fejlett — fél méter magasan vissza-Szamócapalánfák hőkezelése A telepítésre felhasznált sza­mócapalánták egészségi állapo­ta jelentős mértékben — néha egészen 50 százalék erejéig — befolyásolja az elkövetkező évek terméshozamát. A szamó­ca legnagyobb ellenségei a szamócaatkák és a különféle vírusbetegségek. Van egy mód­szer, melynek segítségével a kiskertészkedők is szert tehet­nek egészséges palántákra, il­letve gyógyíthatják, fertőtlenít­hetik megtámadott palántáikat. Ez a meleg vizes kezelési mód­szer. A nagy hőmérséklet az atkákat a tojástól kezdve min­den fejlettségi szakaszban el­pusztítja és a vírusbetegségek ellen is hat. A jól begyökerezett palántá­kat megtisztogatjuk, gyökerük­ről lemossuk a földet, részben a nagyobb leveleket is eltáv.o­lítjuk, majd a növénykéket ko­sárba téve 10 percre forró víz­be mártjuk. A fürdővíznek az áztatás egész időtartalma alatt 45—46,5 C fokosnak kell lennie. Mivel a növénykék bemártása következtében a víz körülbelül 0,5 C fokot veszít a hőmérsék­letéből, már eleve némileg me­legebbre készítsük a kelleténél a fürdőt. A fürdő hőmérsékle­tének nem szabad ingadozni, ezért hőmérővel állandóan el­lenőrizzük. Tízperces áztatás után hirte­len hideg vízbe mártjuk a pa­lántákat. A hangsúly a folya­mat gyorsaságán van. A lassú lehűlés ugyanis nagyon legyen­gíti a palántákat! Amikor a palánták már kellően lehűltek a hideg vízben, azonnal állandó helyükre ültethetjük őket. (Ihm) Mi legyen a vízhajtásokkal? Gyümölcsfáink többségén bizonyos fejlődési szakaszban — rendszerint idősebb korban vagy Ifjító metszés után — az el­öregedett korona alsó erősebb ágain buja növekedésű fiatal, hosszú, ízközű, laza szövetű vízhajtások törnek elő a rejtett rügyekből. Ha nem lfjított gyümölcsfák felkopaszodott ágain jelentkeznek az annyit jelent, a fa ifjító metszést kíván. Az ifjított fán viszont éppen a metszés következményeként fejlőd­nek ki. Az előtörő vízhajtásokból célszerű és meggondolt metszéssel új és megfiatalított gyümölcstermő ágakat nevel­hetünk még a korona alsóbb részében is. A kiskertészkedők néha meggondolatlanul eltávolítják a téli vagy a korai metszéskor ezeket a vízhajtásokat a besűrűsödött koronából. Leginkább azzal követnek el hibát, hogy nem ág­­gyűrűre vágják a vízhajtásokat, hanem 5—8 mm hajtáscson­kot hagynak. Ezzel többet ártanak, mint használnak, mert a meghagyott csonkból a levágott egy helyett olykor 3—4 új hajtás fejlődik, tovább sűrítve a koronát, gyöngítve a fát. A meghagyott csonkon ugyanis több rejtett rügy található, s a helytelen metszéssel ezeket fejlődésre kényszerítjük. Ha ezt a helytelen tavasz elejei metszést több éven keresztül megis­mételjük, csúnya és cseppet sem kívánatos daganatok képződ­nek a vízhajtások helyén. Az almafán ezeket a daganatokat rendszerint ellepik a vértetűk. Ilyen esetekben a vágás he­lyén rákos eredetű sebek keletkezhetnek, amelyek nehezen gyógyulnak és a fa pusztulását okozhatják. -Sokkal helyesebb nyáron, a tenyészidőben eltávolítani a vízhajtásokat, fokozatosan ahogyan fejlődnek, június elejétől szeptember végéig. Amikor elérik a 20—25 cm hosszúságot, ággyűrűre vágjuk vagy egyszerűen kitörjük a vízhajtásokat. Zöld állapotban könnyen kitörhetők. A 25 cm-nél rövidebb vagy a koronából kifelé növő vízhaj­tásokat hagyjuk kifejlődni és a későbbiek folyamán vágjuk le vagy törjük ki. Az utolsó metszéskor meghagyott vízhajtások­­ből a fa az elkövetkező évek folyamán termőágakat nevel. Nyáron a metszési felületeket nem fontos oltóviasszal bekenni, egy hónap alatt úgyis teljesen behegednek a sebek. A gyümölcsfák koronájából nyári vagy zöldmetszéssel távo­­lítjuk el a vízhatjásokat és nem a téli vagy a kora tavaszi metszéskor. A téli vagy kora tavaszi metszés Idején meghagy- Л juk, de bekurtítjuk 1/3-ával a vízhajtásokat, amivel az elága- f zást serkenljük. (Dš) PRÉMES ÁLLATAINK JÚLIUSBAN NYÜLTENYÉSZTÉS. A márciusi ellésból származó utódok már másodszor vedlenek. Kiváló minőségű takarmányokat ete­tünk és kellő mozgási lehetőséget biztosítunk az állatok szá­mára. Zöldtakarmányozás esetén sem szabad megfeledkezni a szükséges ivóvíz adagolásáról, de a vizet ne a déli órákban adjuk, amikor a legnagyobb meleg van, hanem este és lehe­tőleg állottat. Július végén a vedlés befejeződik. Ha anyánként négyszeri ellést igyekszünk elérni az évben, akkor július derekán, hathetes korban válasszuk el a fiókákat. Szabadon válasszuk el a kicsinyeket, hogy a nősténynek le­gyen ideje rendesen befejezni a laktáeiót. Az e fészekből szár­mazó utódok általában hizlalásra kerülnek. A választott fió­kákat azonnal nem szerinti csoportokba oszthatjuk és több fészekből is kialakíthatjuk e csoportokat. A fiókák hamar összeszoknak. Jó, ha ivartalanítjuk a bakokat. A kicsinyeket kiadósán etetjük jó minőségű takarmányokkal. A nőstényeket néhány napi pihentetés után pároztatjnk, lehetőleg az esti órákban, amikor hűvösebb, kellemesebb az idő. Ilyenkor a nőstények nagyobb hajlamosságot mutatnak a párzásra. Az egyéb nyűltenyésztői tennivalók közül legfontosabb az állatszállások, a tenyésztői berendezések állandó tisztántartá­sa, a téli száraz takarmányok bekészítése, az állomány beteg­ségek elleni védelme. A legnagyobb veszélyt jelentő myxoma­­tózis ellen védőoltással, a ketrecek szúnyoghálóval való bevo­násával óvjuk nyulainkat. RÓKATENYÉSZTÉS. Július első harmadában elválasztjuk a platina és az ezüstrókákat. A sarki rókákat a hónap második felében kell elválasztani, amikor elérik a 8—7 hetes kort. Ez az az időszak, amikor a nőstények tejtermelése jelentősen megcsappan, amit a teuyésztő hamar felismer. A kölyköket nemek, kondíció és szőrminőség szerint válogatjuk ki, válasz­táskor tetováljuk őket. A leggyengébbeket, ha erre feltétlenül szükség van, további 2—3 hétig az anyjuknál hagyhatjuk. Ugyanakkor számolnunk kell vele, hogy az ilyen tovább szop­tató nőstényeknek a következő évben nem lesznek kölykeik. A választott kölyökrókákat kettesével vagy hármasával egy ketrecbe zárjuk, s megkülönböztetett figyelmet szentelünk az etetésüknek. Ugyanolyan összetételű keverékkel etetjük őket, mint elválasztás előtt, csak a korukhoz képest rendszeresen növeljük a napi adagot. Naponta növeljük a vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag zöldségfélék, a friss csont és egyéb fontos összetevők arányát. A választott kölyköket na­ponta kétszer etetjük. Ügyeljünk rá, hogy minden állat hozzá­férjen az eleséghez a ketrecben, mert az erősebb kölykök el­űzik társaikat az élelemtől. Tartsuk be a napi etetési időren­det. Minden szoptató és olyan nőstény, amely sok utódnak adott életet, aránylag rossz kondícióban van és megkülön­böztetett gondoskodást igényel. A további tennivalók közöl megemlítjük a takarmáyozási és állattartási higiénia betartásának fontosságát, a kiegészítő téli takarmányféleségek bekészítését és azt, hogy a meleg nyári napokon különös gondot kell fordítani az állatuk rendszeres itatására. NYÉRCTENYÉSZTES. Elválasztjuk a 0—7 hetes fiókákat. Egyedi elbírálás alapján járjunk el, vegyük figyelembe az alom fiókáinak kiegyenlítettségét, a fiókák és a nőstények kondi cióját is. A kiegyenlített almokat egyszerre választjuk el, a ki­egyenlítetleneket kétszerre. Elválasztáskor vagy a nőstényt tesszük másik ketrecbe, vagy a fiókákat. Minden esetben a fiókákat 2—3 nap múlva kettescvel-hármasáva] szét kell he­lyezni külön ketrecekbe, mivel hamar bekövetkezhet a kanni­balizmus. Széthelyezéskor nem a nemi hovatartozás a fő szempont, hanem az, hogy megközelítőleg azonos nagyságú és fejlettségű egyedek kerüljenek egy csoportba. A nyércfiókákat ugyanúgy etetjük, mint elválasztás előtt, tehát fehérjékben, ásványi anyagokban és vitaminokban gaz­dag takarmányokkal. Választással egyidőben szükséges elvé­gezni a válogatást és gondosan figyelni az utódok további növekedését és fejlődését. Kéthetente mérjük az állatokat. Utódneveléskor különös gondot kell fordítani a takarmányo­zási és állattartási higiéniai követelmények betartására. Két­vagy háromnaponként kitisztítjuk a kifutókat és az ólakat, rendszeresen eltávolítjuk a tisztátaianságot a ketrecek alól és időnként nagytakarítást tartunk az egész telepen, irtjuk a csi­gákat, békákat, a földi gilisztákat és egyéb férgeket. A forró júliusi napokon árnyékoljuk a szabadon elhelyezett ketreceket, gyakran nyissuk ki és szellőztessük az ólakat. Gondoskodjunk a rendszeres friss ivóvízzel való ellátásról! A fiókák elválasztása után szenteljünk kellő figyelmet a nőstényeknek, hogy a laktáció után mielőbb az eredeti kondí­cióba kerüljenek. A felnőtt állatok — hímek és nőstények egyaránt — júliusban a legkönnyebbek. Július végén batuliz­­mus ellen oltjuk a nyérceket. NUTRIATENYÉSZTÉS. Azokban a tenyészetekben, amelyek­ben évente kétszer pároztatják elletik a nőstényeket, júliusban várják a március végén április elején pároztatott nőstények ellését. A nutria vemhessége 128—132 napig tart. Körülbelül egy héttel a várható ellés előtt alaposan kitisztítjuk az ólakat és a kifutókat és az ólakba elegendő tiszta almot teszünk. Legmegfelelőbb alom a 20 cm hosszúra vágott szalma. Ellés után azonnal ellenőrizzük az almot! A fiókák tökéletesen ki­fejlődve jönnek világra, igen fürgék és életképesek. Életük harmadik napjától kezdve rendesen táplálkoznak. Könnyen emészthető takarmányokat adhatunk nekik, még akkor is, ha fő táplálékukat ebben a korban még az anyatej képezi. Ilyen­kor a korpával vagy darával kevert apróra vágott zöldtakar­mány a legmegfelelőbb. A medence nélküli tenyészetekben nem szabad elfeledni, hogy mindig kellő mennyiségű tiszta vizet kei! biztosítani az állatoknak! Amikor a kicsinyek már kezdenek előbújni az ólból ügyel­jünk rá, nehogy átmenjenek a másik rekeszbe, mert az végze­tes lehetne számukra. Ügyeljünk tehát, begy a válaszfalak mindig rendben legyenek! A medencés tenyészetekben a víz mélységét úgy szabályozzuk, hogy a fiatal állatok kényelme­sen ki s be járkálhassanak. A választott nutriákat három­­hónapos korban nemek szerinti csoportokba kell osztani. Ügy etessünk, hogy az állatok soha ne legyenek éhesek! Annyi eleséget tegyünk eléjük, amennyit három óra alatt el bírnak fogyasztani. A nyári forróságok idején a zöldet éjszakára adhatjuk és amennyiben víz van a medencékben, a vízbe szór­va is adhatjuk a zöldet. Árnyékoljuk a kifutókat és rendsze­resen szellőztetjük az ólakat. (Rv) roljanak az eleséggel. Csakis friss, egészséges és kellően érett takarmányt etetek. Főleg arra vigyázok, nehogy befülledt eleség kerüljön az állatok elé. Azt is tudom már, hogy a túl fiatal lucerna és a túl nagy adag here megárthat az állatoknak. A kokcidiézisban szenvedő állatoW takarmányozása különös figyelmet igényel. Nyáron mindenütt elég zöld áll a tenyésztői rendelkezésére. Rosszabb a helyzet ősszel, de a probléma egy kis leleményességgel megold­ható. Erre az időre olyan takarmányfélesége­ket kell biztosítani, amelyek elviselik a kisebS fagyokat ts. Főleg a káposztafélék jöhetnek számításba, mert ezek még a mínusz 5 C fokot is károsodás nélkül átvészelik. A zöld gabona szintén jól tűri a hideget. Én előbb a lucernát és a herét etetem fel, majd a zöldre termesz­tett gabonák (árpa, zab) következnek, s utol­jára marad a káposzta. Ezt a hidegek beällui előtt felszedem, a pincében nedves földbe el­ültetem. Így akár a kővetkező év első hónap­jaira Is eltartható, igen sokat jelent GZ; nemcsak a tenyésztői munka sikerét, hanem ez állattartás pénzügyi oldalát tekintve Is. Végül még annyit: a korai fagyok által meg­csípett zöld etetéskor némi jő minőségű szé­nát Is kell adni az állatoknak. Ugyanúgy a ká­posztafélékkel ős a répalevéllel való etetéskor is, hogy elejét vegyük az esetleges hasmené­seknek. (Vtb) Zöldet - ameddig csak lehet 7 A zöldtakarmányok a legolcsóbb takarmány­féleségek közé tartoznak. A nyúltenyésztés szempontjából növeli értéküket, hogy a nyulak szívesen fogyasztják, mivel természetszerüek és ízletesek. Ezért igyekezzünk etetni nyu­­iainkkal az év lehető leghosszabb szakában. Ha magunk is megtesszük a szükséges intézkedé­seket a kedvező feltételek kialakulására, akár az év háromnegyed .részében zöldeleséggel tarthatjuk állatainkat. Én gyermekláncfűvel (pitypang) kezdem ko­ra tavasszal etetni az állatokat. Ez a növény ad hasznosítható zöldet legkorábban. A lehetó legnagyobb gyökérrel együtt vágom ki a föld­ből, majd megtisztítva teszem az állatok elé. Eleinte ebből sincs olyan sok, de ez nem is baj, mert így akaratlanul is fokozatosan kell rátérnem a téli takarmányozásról a nyárira. Napról napra növelem az adagban a zöldet, mígnem az lesz a napi eleség fő összetevője. Természetesen, mindennap adok szemet Is a nyulaknak. Abrak nélkül el sem tudom kép­zelni az intenzív nyúltartást. Némely tenyésztők súlyban adják meg, meny­nyi zöldet kaphat, fogyaszthat naponta egy nyúl. Megint mások azt fejtegetik, csak bizo­nyos Időben adható zöld a nyulaknak. Én vi­szont, amikor az állatok már megszokták a zöldet, annyit adok nekik, amennyit csak meg bírnak enni. Arra azért ügyelek, hogy ne paza-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents