Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-10-23 / 42. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1976. október *3. Kedves vendégünk Szerkesztőségünkbe kedves vendég érkezett a múlt héten, ALEKSZANDER IVANOVICS JAS1N elvtárs személyében, aki a Szovjetunió Kommunista Pártja Szaratovi Területi Bizottsága „Kommunyiszt“ című lapja agitáciős és propaganda osztályának vezetője. Jasin elvtárs nem az első szovjet újságíró-kolléga, aki szerkesztőségünkbe, illetőleg hazánkba látogatott, hiszen már az 1964-es évtől szoros baráti kapcsolat fűzi a két szerkesztőség munkatársait egymáshoz: évente cserelátngatás és tapasztaltszerzés, valamint a baráti kapcsolatok szilárdítása céljából, így fejlesztve a proletárnemzetköziség szellemét, népeink barátságát, együttműködését. Kedves vendégünket vidéki körútja alkalmával szívélyesen fogadta Anton Hlaváč, az SZLKP Komárno! járási Bizottságának vezető titkára, s elbeszélgetett vele a járást érintő problémákról. Dolný Feieren (Alsó páteren) a község és a szövetkezet vezetői tájékoztatták Jasin elvtársat a község fejlődéséről, illetőleg a közös gazdaság eredményeiről. Bemutatták a korszerű baromfifarmot. A vendég a község és az efsz vezetőinek kíséretében virágot he lyezett ei a község felszabadítása közben elesett szovjet hősök emlékművére. A Bajéi Állami Gazdaságban, az igazgató távollétében az SZLKP üzemi pártszervezetének elnöke tájékoztatta a „Kommunyiszt“ osztályvezető szerkesztőjét a gazda ságfejlesztés távlati programtervéről, majd a kedves vendég helyszíni szemle keretében ismerkedett meg a borkészítés technológiájával. Meglátogatta Jasin elvtárs még a komárnoi hajógyárat, a chotíni agrokémiai központot, a hurbanovoi sörgyárat, a Selicéi (sókszelőcei) Efsz-i, BRATISLAVA és PRÄGA történelmi, kulturális nevezetességeit. Vendégünk élményekben gazda gon, s azzal a személyes meggyőződéssel tér vissza hazájába, hogy barátságunk a legőszintébb, szívből fakadó, s fölöttébb gyümölcsöző, a proletár-nemzetköziség szellemét istápoló. (kov) Gondolatok a választásokról Az alkotó aktivitás jegyében Pártunk és kormányunk képviselőnek jelölt további személyiségei mutatkoztak be az elmúlt héten választóiknak. Domažlicén Josef HAVLlN elvtárs, a CSKP Központi Bizottsága Titkárságának tagja, a KB titkára mondott beszédet választói előtt. Miroslav HRüSKOVIC elvtárs, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének póttagja, az SZLKP Központi Bizottságának titkára a népi kamara képviselőjelöltjeként Žilinán mutatkozott be. Beszédében gazdasági kérdésekkel foglalkozva a gép- és vegyipar fontosságát domborította ki. „Ezekben az ágazatokban figyelmünket elsősorban a fejlesztési programokra kell összpontosítanunk, amelyek lehetővé teszik a gyors fejlődést, egyúttal új távlatokat nyitnak meg gazdaságunk előtt. Ebből a szempontból folytatnunk kell azon termelési ágazatok céltudatos elhelyezését Szlovákia gépipari üzemeiben, amelyek hatékonyak, jó kiviteli cikkeket eredményeznek és üzemfejlesztési stabilizációs tényezők“, — mondotta. Ján JANIK elvtárs, az SZLKP Központi Bizottságának titkára, a szlovákiai mezőgazdaság fejlesztésével fog,lalkozott šoporňal választási beszédében. Hangoztatta: „A mezőgazdaság és az élelmiszeripar legfontosabb feladata és súlyponti programja a XV. pártkongresszus utáni időszakban az, hogy még sokoldalúbban előmozdítsa a lakosság szükségleteinek kielégítését, fokozatosan elérjük a teljes gabona-önellátást és tovább növeljük önellátottságunk mértékét az élelmiszertermelésben is. Ez megköveteli, hogy még jobban használjuk ki a szlovákiai mezőgazdaság és élelmiszeripar termelési lehetőségeit az országos szükségletek fedezésére, különösen azokból a termékekből, amelyek előállításához Szlovákiában adottak a kedvező feltételek. A szlovákiai mezőgazdaságnak gyors ütemben kell továbbfejlődnie ahhoz, hogy újabb lépéssel kerüljön közelebb a csehországi termelés belterjességéhez. Gejza Siapka elvtárs, az SZLKP Központi Elnökségének tagja, a bratislavai városi pártbizottság vezető titkára a Komenský Egyetem diákotthonában a szlovák főváros dinamikus fejlődését vázolta fel választói előtt és külön foglalkozott a fiatalok problémáival. Hangoztatta: „Célunk az, hogy felsőoktatási intézményeinkből olyan sokoldalúan képzett szakemberek kerüljenek ki az életbe, akik kommunista mádon viszonyulnak a munkához, eredményesen helyt állnak a gazdasági és kulturális élet külköféle területein, a társadalom védelmére és gazdagítására törekszenek“. Jozef LENÄRT elvtárs, az SZLKP Központi Bizottságának első titkára a Dimitrov Művekben mondott választási beszédében a szocialista demokrácia kérdéseivel foglalkozott, majd felvázolta Szlovákia szocialista fejlesztésének sikereit. A gazdasági építés súlyponti kérdéseit taglalva megállapította: „A tapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy sikereink forrása a CSKP helyes, reális, a lenini elvekre épülő politikája. Ezt a politikai irányvonalat 1969 áprilisában kezdtük követni. Politikánkat a dolgozók milliói támogatják, az emberek saját ügyüknek tartják, ezért valósították meg a gyakorlatban és értünk el sikert. Másrészt eredményeink annak is köszönhetők, hogy a Szovjetunióra támaszkodunk“. Karel HOFFMANN elvtárs, a CSKP Központi Bizottság Elnökségének tagja, a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke Plzeňben mondott választási beszédet. Rendszerünk demokratikus lényegével foglalkozott és szembeszállt a tőkés Nyugat antikommunísta koholmányaival, különösen a választások küszöbén erősödő aknamunkájával. Miroslav VALEK elvtárs, az SZLKP KB Elnökségének tagja, az SZSZK kulturális minisztere, a hazafiasság kérdéseit elemezte és rámutatott a kultúra nagy szerepére a szocialista hazafiasságra nevelésben. Hazánk népe a szavazatgyüjtő urnákhoz járul, hogy állampolgári jogával élve megválassza népképviseleti szerveit s így döntsön arról a programról, amelyet az ország vezető ereje, a CSKP a Nemzeti Front szervezeteivel egyetemben egy időszakra kimunkált. Az idén mintegy félmillió olyan fiatal is érvényesíti alkotmányos jogát, aki most első ízben fog választani. Nagyon fontos esemény ez életükben s a Nemzeti Front szervezetei, elsősorban a SZISZ, meg is tettek mindent azért, hogy a fiatalok tudatosítsák választópogári mivoltuk jelentőségét. Ugyanis arról van szó, hogy fejlett szocialista társadalmunk viszonyai között sok mindent természetesnek veszünk, különösen az ifjú nemzedék, amely legfeljebb hírből, az idősebbek elbeszéléseiből Ismeri a múlt idők osztályküzdelmeit, amelyekben fontos szerepet játszott a választójog kivívása. Az első, burzsoá köztársaságban volt ugyan választójog, de különféle’ korlátozásokhoz kötötték, a burzsoá állam egész választási rendszere célzatosan olyan volt, hogy a baloldali pártokat, elsősorban a komirtunista pártot kirekesztette a hatalom gyakorlásából, eleve nem tette lehetővé nekik, hogy beleszólhassanak az ország ügyeibe. Nagy társadalmi harcnak,, a szocialista rendszer megalakulásának és megerősödésének az eredménye, hogy ma nem akármilyen választási rendszerről beszélhetünk hazánkban, hanem általános, egyenlő, közvetlen és titkos szavazati jogra épülő, a szocialista demokratizmus alapján kibontakozott választási rendszerről. Milyen a másik világnak, a kapitalizmus világának választási rendszere, illetve rendszerei? Hisz formailag többféle választási rendszer van a Nyugaton érvényben, de alapjában jellemzőjük az aránylagos vagy a többségi képviseleti elv, illetve a leggyakrabban ezek kombinációja. Pártunk nyiltan hirdeti, hogy nálunk, a szocializmusban a választások is osztályérdekeket szolgálnak. Konk-Jindrich POLEDNlK elvtárs, a CSKP Központi Bizottsága Titkárságának tagja, a SZISZ Központi Bizottságának elnöke választási beszédében a fiatalokról való gondoskodást domborította ki a Rožňov pod Radhoštémban rendezett ifjúsági választási gyűlésen. A múlt héten megtartott választási gyűlések szónokai voltak még: Pardublcén Josef KEMPNÝ elvtárs, a CSKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a KB titkára; Považská Bystrlcán Elena LITVAJOVA, az SZLKP Központi Bizottsága Elnökségének tagja, a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságának elnöke; továbbá Líberecben Marie KABRHELOVÄ, a CSKP Központi Bizottsága Titkárságának tagja, a Csehszlovákiai Nőszövetség elnöke. Ján Baryl elvtárs, a CSKP KB titkára a Nemzeti Front Központi Bizottságának legutóbbi ülésén a választási programok jelentőségét méltatva hangsúlyozta: A választások előkészítésének időszakéban fontos szerepet kap a választási program, amely nálunk már erős gyökeret eresztett, különösen az elmúlt választási időszakban komoly feladatkört töltött be. Első ízbén képezték a nemzeti bizottságok stabil ötéves tervét, amelyben az egyes Városok, fal vak és települések fejlesztésének távlatát rögzítették. Ugyanakkor a polgárok kezdeményezőkészségének kibontakozását is hatásosan segítette elő, összehangolta a nemzeti bizottság és a Nemzeti Front tömegszervezeteinek tevékenységét az egyes ipari üzemek, valamint az egységes földművésszövetkezetek tevékenységével.“ Baryl elvtárs világos megfogalmazásban hiteles helyzetképet vézolt fel. Napjainkig az új választási programokat már mindenütt kidolgozták és a választópolgárok elé terjesztették. E programokban igen megnyerő az a jelenség, hogy az egységes földművesszövetkezetek aktívan, hatékonyan vesznek részt a nemzeti bizottságok által kidolgozott tervek megvalósításában, szorosan együttműködnek az Bgyes akciók elvégzésében, hogy a falu polgárainak élete mihamarább megközelítse ég elérje a városi lakosság szintjét. Nem túlzás, ha azt állítjuk: az egységes földművesszövetkezetek választási programjában szembetűnően domborodik ki az az igyekezet, hogy minél előbb óvodát, bölcsődét, napközi otthont létesítsenek, ahol ez még hiányzik. A szövetkezetek azonban részt kérnek a közösséget szolgáié összes létesítmény, a bevásárló központ, a szolgáltatások háza, a kultúrház, a klub, a sportpálya stb. felépítésében, illetve létrehozásában. Oroszlánrészt vállalnak a község vízvezeték-hálózatának kiépítésében, az utak, á lakások, az egészségügyi központ és minden más, a társadalom szükségleteit szolgáló közmű létrehozásában. Amennyiben a „Z“-akció beruházási létesítményeit vesszük szemügyre, úgy elmondhatjuk, hogy szövetkezeteink anyagi eszközökkel is jelentős mértékben járulnak hozzá a nemzet! bizottság által tervezett, a választási programba felvett feladatok elvégzéséhez, hiszen ez is a falu lakosságának szociális ellátását, a szolgáltatások, a kultúra, a testnevelés ég az üdülési lehetőségek kibővítését célozza, s végeredményben a falu lakosságának életét gazdagítja. Faluhelyen kissé más a helyzet, mint a városon. Kevesebb a lakosok száma és az emberek, a családok már hosszú éveken át jé ismerősök, a rokoni és szomszédi kapcsolatok sokkal szorosabbak. Mindenki ismer majdnem mindenkit. Ezért a népképviseleti szervek képviselőiként csakis a legjobbak legjobbjait jelölték, akik a választópolgároknak munkájukról számot is adnak és őket felelősségteljesen képviselik. Egyúttal azonban részt vesznek a község fejlesztésében, további csinosításában, életrökeltve a CSKP XV. kongresszusának a falu életére vonatkozó határozatait. Erről beszélt a Nemzeti Front Központi Bizottságának ülésén Pavol Jónás elvtárs, a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége Központi Bizottságának országos elnöke is, amikor rámutatott arra, hogy a párt XV. kongreszszusa erősen hangsúlyozta a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság osztályszövetsége szilárdításának gon dolatát és ennek jelentőségét szocialista társadalmunk további fejlődése szempontjából. A Szövetkezeti Föld művesek Szövetsége eddigi tevékenységének helyességét igazolja, hogy szövetkezeteink és azok tagjainak aktivitása a társadalmi tevékenység terén is egyre növekszik. Ezt bizonyította a választási programok sikeres teljesítésében való részvételük, aktív feladatvállalásuk is. A választások sikere biztosítottnak' tekinthető, mert az urnák elé a jól végzett munka, az elért szép eredmények fejetti öröm érzetével járulunk, annak ellenére, hogy a természet a közelmúltban földműveseinknek bizony nem nagyon kedvezett. Ha azonban bárhol is körülnézünk, öndicséret nélkül elismerhetjük, hogy falvaink élete, földműveseink életfeltétele már eddig is jelentős mértékben javult s ez a folyamat az előttünk álló esztendőkben az új választási programok eredményeképpen tovább terebélyesedik. —ben—■ VÁLASZTÁSOK ES „VÁLASZTÁSOK“ A BURZSOÁ VÁLASZTÁSI DEMOKRÁCIA A GYAKORLATBAN rétan a munkásosztály és a veié szövetséges dolgozó osztályok és társadalmi rétegek megegýezô érdekeit szolgálják! A tőkés világ mindenképpen tagadja a választások osztályjellegét, „általános érdekekről“ beszél, de a tények mást bizonyítanak: a „legmintaszerübb“ polgári demokráciában is a burzsoázia érdekei érvényesülnek és sző sem lehet igazságos, egyenlő képviseleti élvekről, amikor korlátozó intézkedések egész sora gátolja a dolgozókat jogaik érvényesítésében, bárhogyan is leplezze ezt a burzsoá rendszer. A burzsoázia választási rendszerében ún. cenzusok érvényesülnek és szabályozzák érdekeinek megfelelően a választási jog érvényesítését. Mindenekelőtt az Ifjúságot rekesztik ki abból a lehetőségből, hogy szavazatával hasson az ország politikájára. Ausztráliában, Angliában, Belgiumban, az NSZK-ban 21 év a választási korhatár, az Egyesült Államokban csak az idén szállították le az aktív választási korhatárt 18 évre. Érthető cél: nem akarják a koránál fogva is forradalmi természtű ifjúság nagy tömegeit az urnáknál látni, mert a fiatalok kritikusabban szemlélik a társadalmi viszonyokat s véleményüket bátrabban ki merik fejezni. A passzív korhatár tekintetében még szembetűnőbbek a burzsoá viszonyok: Belgiumban például csak 40 éves személyek választhatók szenátorokká. A tőkés világban egyéb cenzusok is gátolják a választójog érvényesítését. Az Egyesült Államokban pédául az írástudás követelménye az a cenzus, amellyel a négerek tömegeit távoltarthatják természetes jogaik érvényesítésétől, mivel faji cenzust nem alkalmazhatnak az egykori rabszolgák vagy bevándorlók teljesen elamerikaisodott utódaival szemben. A Dél-Afrikai Köztársaságban és Rhodesiában mindmáig faji alapon tagadták meg az őslakos bennszülöttek választójogát Most a fajüldözés e két fellegvárában is változások jele mutatkozik. Nagyon gyakori cenzus a választók gazdasági helyzetéhez kötődik. Argentínában például csak évi legalább kétezer peso jövedelemmel rendelkező polgárt választhatnak meg szenátornak. Más tőkés országokban is csak olyan személyek jelöltethetik magukat képviseleti szervekbe, akik viselni tudják a választási költségeket. További különös cenzus értelmében például Argentínában csak az jelöltetheti magát szenátornak, aki a választások előtt hat éven át ugyanazon a helyen lakott. Az Egyesült Államok egyes tagállamaiban 10 naptól 2 évig terjedő lakóhely-cenzus van érvényben. A választójog megnyirbálásának különösen kirívó példája a nők helyzetével függ össze. Sok országban még ma sem szavazhatnak, sőt olyan hagyományos polgári demokratikus országban, amilyen Svájc, csak január őta rendelkeznek választójoggal. Ez a kirívó igazságtalanság különös magyarázatot kap egy 1973. évi statisztikai kimutatás fényében. Ugyanis a férfiak összkereSetének Dániában tized-, Franciaországban tizenheted-, Svédországban huszonnegyed-, az NSZK-ban harmlncharmad részét kapják a nők ugyanazon munkáért. Micsoda égbekiáltó igazságtalanság! A polgári demokratikus választási rendszerben a burzsoázia legalattomosabb módszere a száméra nem kívánatos rétegek kiszorítására a választásokból — a választókerületek felosztásával űzött manipuláció. Ezeket úgy határozzák meg, hogy az uralkodó polgári osztály biztosíthassa a maga uralmának és osztályérdekeinek megfelelő parlamenti képviseletet. Olaszországban, az NSZK-ban és Ausztriában, valamint más európai tőkésállamokban a munkáslakta járásokban és körzetekben, ott, ahol legtöbben szavaznak a kommunista pártra, sokkal több szavazat szükséges egy képviselői mandátum elnyeréséhez, mint a gazdagok lakta körzetekben. A majoritás és az egyenlő képviselet kombinálása burzsoá élvének kirívó példája Argentina. A valóságban ez úgy fest, hogy a legtöbb szavazatot elnyerő párt megkapja a mandátumok — mondjuk — kétharmadát, az utána következő párt a mandátumok egyharmadát, a többi pártot pedig kisemmizik. Viszonylagosan még mindig jobb a helyzet ezekben a tőkés államokban, mint például Pinochet Chiléjében vagy Uruguayban, ahol a fasiszta junta egyszerűen fittyet hány a demokratikus szabadságjogoknak. Vannak ám olyan jellegzetes „választási megnyilvánulások“ is, mint például évekkel ezelőtt a Fülöp-szigeteken, amikor az egyes érdekcsportok képviselőjelöltjei fegyveres bandáikkal hallgattatták el a „piszkos konkurenciát“. Így ecsetelhetnénk tovább a burzsoá világ választási viszonyait. Csodálkozhatunk-e azon, ha a , népnek nincs nagy kedve az urnákhoz járulni? Hisz szavazatának úgysincs súlya. Ezzel szemben nálunk minden „igen“ szavazat szocialista békepolltikánk és építési programunk megerősítését, az egész lakosság helyeslését, a legnagyobb bizalmat jelenti pártunk és szocialista hatalmi szerveink iránt. LÖR1NCZ LÁSZLÓ
