Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-10-16 / 41. szám

Az én kertemben nincs lisztharmat! % Hazánk gyiimölcsellátása nem éppen kielégítő, és ezen változtatni kellene. E tekintet ben is az önellátás elérése a legfontosabb feladat. Nyáron még csak megoldódik az ellá­tás, mert sok féle és fajta gyű mölcs terem az országban. Ha­ním télen csaknem a téli alma az egyedüli gyümölcs, amely számításba jöhet. Szlovákia déli része, főleg a Duna és a Garant folyó mente mindén adottsággal rendelkezik az ideális gyümölcstermeléshez. A talaj könnyű, sok a homok­talaj, a folyók biztosítják a vi­zet, a hégykoszorúk megvédik a területét a nagyobb viharok­tól. Mégis mintha minden év ben kevesebb almát termel­nénk. Ennek egyik oka, hogy a házikertekbén lassan kipusz­tulnak az almafák, a nagyüze­mek telepítései még nem érték el, amit várunk tőlük. Sokan hangoztatják például, hogy Jo nathant nem érdemes telepíte­ni, mert nem felel még számé ra az éghajlatunk, meg amúgy is sokat kell permetezni, nos alig terem valamit. Ilyen kije­lentések ntán a kiskértészke Hőktől aligha várhatjuk, hogy jonathánt termeljenek. Egy szaktanácskozáson až bgyik szövetkezet agrármérnö­ke színvonalas előadást tartott a szőlő betegségeiről, kártevői­ről és az ellenük való védeke­zés hogyanjáról. Előadás után megkértem, szóljon néhány szót a téli alma, főleg a jo­­nathán termesztéséről, fgy vá­laszolt: — Megnéztem nemrég Ma­gyarországon egy 40 hektáros Jonathán ültetvényt. Összesen 18 ízben permetezték, az ered mény mégsem volt kielégítő. A lisztharmat tönkretette, ná­lunk Is tönkreteszi a fákat. Csak azt tanácsolom, akinek Jonathán fája van, mielőbb vágja ki! Ültessen helyette olyan fajtákat, amelyek job­ban kedvelik a mi éghajlatun­kat, kevesebb növényvédelmi munkát és kiadást igényelnek, mégis bő termést nyújtanak. Az értekezlet folytatódott, nem állt módomban válaszolni, véleményt mondani erről a vá laszról. Most és így, a jonathán termesztésében szerzett tapasz talalaim közreadásával szeret nék válaszolni, mert vélemé nyével nem értek egyet. Tapasztalatom szerint az al mafák lisztharmat elleni meg védéséhez nincs szükség sem drága külföldi vegyszerekre, sem fáradságos munkára. Én immár két éve egyáltalán nem permetezem a fáimat mással, csupán lévéltetvek, rovarok és moníiia elleni anyagokkal, mégsem károsítja őket a liszt harmat. Az utóbbi években megfi­gyeltem például; hogy а ко rábban gyümölcstermelésre nem használt területre telepí­tett fák 10-12 évig is szépen fejlődnek. Viszont a nagyobb fák közelébe ültetétt csemeték­nek még fiatalon elszárad a levelük, a kivágott fák helyé­re ültetett csemeték pedig oly­kor meg sem maradnak. Nem ez éghajlat alkalmatlansága miatt történik mindez, hanem mert a talaj túlságosan ki van használva. Tehát, telepítés vagy újrate lepítés előtt előbb a földet kell megfelelő biológiai állapotba hozni, hogy megéljen hinne a fa. A nagyüzemeknek — sőt néhol a kiskertészkedőknek is — már módjukban áll talaj­­vizsgálatot végezni, s az elem zések eredményei alapján el­végezni a táperőpótlást. A kis kertészkedök közül csak keve sen végeztethetnek talajvizsgá­latot. Ez azonban nem lehet akadálya az eredményes alma­­termelésnek. Egy 10 éves al mafának 3—4 kg kombinált és 1 kg nitrogén műtrágyára van szüksége. A trágyázást minden almafajta meghálálja, de a Jo­nathán különösen. Neki ugyan­is kétszer annyi nitrogénre van szüksége, mint a többi alma­fajtának. A legkeresettebb fajták kö­zé tartozik a Golden delicious és a Starking. Aránylag sze­rény körülmények közepette is szépen díszlenek és gazdagon teremnek. A Jonathán náluk­­nál sokkal igényesebb. Am ha megkapja в szükséges tápanya­gokat, főleg a nitrogént, akár két fa képes biztosítani egy négytagú család téli almaszfik­­ségletét. ) Ha a beteg szürke hajtásokat az egészséges szemig vissza­vágjuk és még ezt követően is lesznek száraz levelek az új hajtásokon, akkor még min­dig nitrogén hiányban szenved a fa. Amikor még télen is ta­lálunk a hajtásvégeken 1—Z levelet, biztosak lehetünk hen­na, hogy a gyümölcsfa már elegendő nitrogénnel rendelke­zik. Az új telepítések esetében könnyű a dolgunk, de az idő­sebb fákat csak évek folyamán lehet teljesen rendbehozni. Ta­pasztalatom szerint, a 6—10 éves fák két év alatt teljesen kigyógyithatók az ón. liszthar­mat betegségből. Ha viszont olyan helyre kell ültetnünk, ahol tudomásunk szerint nitro­génszegény, kiélt föld állna csak rendelkezésére a cseme­tének, inkább halasszuk egy évvel későbbre a telepítést, s addig hozzuk megfelelő szint­re a föld táperejét. Közvetle­nül ültetés után ugyanis nem szabad nitrogéndús műtrágyá­val kezelni a csemetéket, mert megkárosodnak a gyökerek és a csemete elpusztul. KREMMER DEZSŐ (Obid) A szirk. megjegyzése: Kér­jük olvasóinkat, hogy a fenti témához szóljanak hozzá, te­gyék közkinccsé tapasztalatai­kat.' Gyönyörködtetnek és mérgeznek Leánder A leánder (NSrium oleander L.) a legismertebb és legel­terjedtebb dísznövényeink közé tartozik. Kedvező föltételek közepette akár 3—4 méteres fácskává fejlődhet. Szétterülő koronája van. A végálló álernyőben 4 cm átmérőjű, rózsaszí­nű virágok fejlődnek. A leánder többféle változata ismeretes. A kerti változatok piros, fehér, sárga, csíkos, félig vagy töm­ve telt virágúak, esetleg tarka levelűek. Egész nyáron virág­zik. Néhol annyira közkedvelt, hogy az utak szegélyezésére használják. Már az időszámításunk előtt Is Ismerte az emberiség a leán­­"dert, sőt a feljegyzések arról tanúskodnak, hogy mérgező ha­tását Is félismerték elődeink. Persze némi tévedés volt a do­logban, mert_ csak az állatok számára tartották mérgezőnek. Ma már ismeretes, hogy az ember számára is igen veszélyes mérgező anyagokat tartalmaz. Az ember számára káros, szív­­rongálő hatású glikozidák oleandrin, neriin és nariantin néven ismeretesek. Schmlederbe'rg még 1882-ben meghatározta őket. A leánder növény minden részében megtalálhatók. A szakemberek véleménye megegyezik abban, hogy a háló­szobában nem szabad leándert tartani. Megfigyelték ugyanis, hogy a leánderral díszített szobában alvók már a leánder illatától is megbetegednek és gyakran panaszkodnak orvosuk­nak. A leggyakoribb panasz az állandó vagy gyakran ismét­lődő fejfájásokkal, a szívritmus lassulásával és az ismétlődő hányingerrel kapcsolatos. Ha az illat ártalmas, milyen káros lehet bizonyos növényi részek rágcsálása vagy fogyasztása?- Az orvosi gyakorlat ta­pasztalatai szerint 5—8 leánderlevél élfogyasztása halált okoz. Gyermekek esetében már 2—3 levél elrágcsálása is ha­lálos kimenetelű lehet. A leánder fájából nyert kivonatból 5—6 grammnyi elég hozzá, hogy a legerősebb szervezetű em­ber is örökre elköltözzön az élők sorából. A bajt legjobb megelőzni, ezért főleg a gyermekekre kell nagyon vigyázni, nehogy letépjenek és elrágcsáljanak néhány levelet. S ha már megvan a baj, azonnal intézkedjünk. Miről ismerjük föl a leánder-okozta mérgezést? jellegzete­sebb tünetei a következők: a levelekből, növényi részekből kirágcsált méreg a gyomorba jutva azonnal erős gyomorfá­jást okoz, majd hányinger, bélgörcs, hányás és hasmenés je­lentkezik. A beteg véreset vizel, kiveri a hideg veríték, szé­­düléses fejfájásra panaszkodik. Ha nagyobb adag leánderlevél vagy más növényi rész került a szervezetbe, hamarosan meg­­kékül a mérgezett személy bőre, láza fölfut 40 fokra és erőt vesznek rajta a görcsök, majd megáll a szív. A növény gliko­­zidái ugyanis a szívben halmozódnak föl, s olyan erővel ser­kentik fokozottabb tevékenységre a szívet, hogy az nem bírja az iramot, a túlterhelést és megszűnik dobogni. Nem árt tudni, hogy egyes gyógyszerek (pl. Lanatosid C, Dicitoxin, Citoxin, Acédigal stb.) megengedettnél nagyobb ada­gokban történő fogyasztása esetén hasonló mérgezés áll be. Tehát évotosan bánjunk a szíverősítő gyógyszerekkel isi A leánder-mérgezés jellegzetes tüneteinek észlelésekor a be­teget azonnal lel kell fektetni, szívtájékára hidegvizes boroga­tást vagy jeget kell tenni, s ha van kéznél, azonnal adjunk bü valamilyen nyugtatót. Egy percig se késlekedjünk a hányta­­tással, mert lehet, hogy éppen ezzel mentjük meg a beteg éle­tét. Hányás után széntablettát adunk, hogy a gyomorban fel­gyülemlett mérget lekösse és ne engedje felszívódni a szervg­­zetbé. Közben hívjunk orvost, s igyekezzünk megállapítani, mennyi levelet nyelt le a beteg. Erre az információra szük­sége lesz az orvosnakl Dr. Nagy Géxa Feladataink a törpe és a díszbaromfitenyésztésben A Szlovákiai Kisállattenyész­­tők Szövetségének törpe- és díszbaromliak tartásával fog lalkoző tagjait a Szövetség Vei ké Bierovce i székhellyel (tren ríni járás) működő speciális klubja tömöríti magéba. A Tör­pe- és Diszbaromfit Tenyész tők Klubja egyre ektívabb és eredményesebb munkát végez. As 1976—1980 as időszakra Is igényes feladatokat tartalmazó tervit dolgozott ki a klub. Tagjai és vezetői legfontosabb feladatuknak tartják a szapori tással és nemesítéssel kapcsa latos tenyészinunkát. E célki tűzés valéraváltása érdekében elhatározták, hogy az említett Időszakban kiképeznek leg alább három szakértékelőt, s megbízzák őket a klub neme sitési tevékenységének Irányi tásával. További tenyésztők is koláztatásával is számolnak, mégpedig úgy, hogy minden elterjedtebb törpe- vagy dísz­­baromfi fajtánál rendelkezze­nek egy egy szakképzett ta nácsadóval. Ezek a tanácsadók közvetlenül irányítanák az Igyes fajták esetében a te­nyésztők nemesitől tevékenysé gét. A tenyésztés és nemesítés sikerének egyik legalapvetőbb követelménye, a pontos és nap ra kész nyilvántartás. Ezért az elkövetkezőkben minden klub tagnál megvalósítják a nővén dékállatok nyilvántartásba vé telét, törzskönyvezését, s min den továbbtartásra kiválasztott kakast származási nyilvántartó lappal látnak el. Igen fontos feladat az A te nyészetek számának növelése. E tekintetben úgy kell eljárni, hogy minden közkedveltebb törpe vagy díszbaromfi fajta számára legyen legalább egy А-tenyészetük. Ezek az elismert A tenyészetek azonban csak úgy végezhetnék majd ere.dmé nyes munkát, ha megfelelően Í1 lesznek látva tenyészanyag gat. Ezért mőár 1977 ben meg kell kezdeni a törpe és disz baromfi törzstényészetek elis­merését. Csakis ily módon le­het kellő mennyiségű tenyész anyagot előállítani saját terme lésből az érdeklődő kisállattá nyésztők számára, s mindin kább csökkenteni az ismeret len származású tenyészállatok behozatalát. A törpe és dfszbaromfiak iránt már most Is aránylag nagy az érdeklődés, de a nép szerűsliés és a nevezett fajták iránti érdeklődés fokozása se hogy sem válhat kárára a ne mes ügynek. Persze nem elég népszerűsíteni a törpe és disz baromfiakat, arról is kell gon doskodni, hogy az érdeklődők beszerezhessék a tetszésük nek leginkább megfelelő ts nyészállatokat. S mivel nem minden fajta van kellőképpen elterjedve hazánkban, továbbra sem szabad teljesen elzárkózni az értékes fajták behozatalától és belföldi népszerűsítésétől. A klub tevékenységének irá nyitása során nem szabad meg feledkezni róla, hogy a törpe és diszbaromfi tenyésztés fo gaima nem azonos a törpe ás disztyúkok tenyésztésével. Vagyis, az elkövetkezőkben na gyobb figyelmet kell szentelni a díszkacsa és fácánienyész tők muakájának megsegítésére, problémáinak megoldására. A népszerűsítés legeredmé nyesebb módja a tenyésztői tevékenység eredményeinek ki állításokon való bemutatása, sajtóban történő közreadása. Ezért oda kell hatnia a klub nak, hogy tagjai minél nagyobb számban vegyenek részt az SZKSZ különböző kiállításain. Jó volna, ha a szaklapok ha sábjain is több olyan cikket olvashatnánk, amelyben maguk a tenyésztők adják közre a törpe és dtszbaromfiakkal szerzett tapasztalataikat, ür vendetes, hogy a klub már sa ját szakosított kiállítás meg rendezésére is gondol, sőt ar ra ösztönzi tagjait, hogy min den esetben vegyenek részt a Szövetség központi bizottsága által rendezett tenyészállat vásárokon. A klub vezetősége által meg hirdetet vBrseny is figyelmei érdemel, hiszen remélhetőleg hatékonyan hozzájárul majd a klub tagjai, munkájának ered erényesebbé, színvonalasabbá tételéhez. A távlati tervben feltüntetet lek szerint a klub tagjai a jö vőben is al ellátogatnak majd е8У egy szakosított hazai és külföldi apróállat bemutatóra, s továbbra is ápolni kívánják a Csehországi Kisáiiattenyész tők Szövetsége mellett működő Törpe és Diszbaromfi Tenyész (ők Klubja tagjaival fenniar tott baráti kapcsolatot. SZILÁZS — BAROMFINAK. A baromfifélék számára fűből, lucernából, heréből, hüvelye­sekből, sárgarépából, takar­mányrépából stb. készíthetünk szilázst. Leginkább a kombi­nált, tehát többféle alapanyag­ból kfszített szilázs honosodott meg. lyenek például: a 30 % fűből, 30 % sárgarépából és 40 % káposztalevélből, a 60 °/o viaszérésben levő kukoricából és 40 % répából, valamint 40 % réti növényből, 20 % lucerná­ból vagy heréből és 40 % pá­rolt burgonyából készülő szi­lázs. Persze ezen kívül más kombináció is lehetséges. A szilázs 1—1,5 hónap alatt meg­érik és etethető. ' A tyúkoknak 40—50 grammot, a kacsáknak 150—200 grammot, a ludaknak pédig 220—250 grammot adha­tunk belőle. (Záhradkár chovateľ)' SZALMA A NYULAK TAKAR­­MANYABAN. A szalma arány­lag kevés tápanyagot tartal­maz, s még az a kevés is igen nehezen emészthető formában van jelen. Az ősziek szalmája különösen kevés olyan táp­anyagot tartalmaz, ami a nyu­­lak szervezete számára is meg­felelő. A szakemberek vélemé­nye szerint a szalmából nyert tápanyagoknak mintegy 80 szá­zalékát a kérődzés folyamán felhasználja az állati szerve­zet. A tavasziak szalmája már va­lamivel értékesebb a nyulak számára. Itt elsősorban a zab­­szalmáról van szó. Nyulaink számára legmegfelelőbb a hü­velyesek szalmája, viszont 3Z meg gyakran dugulást okoz. Ezért ajánlatos mindig széná­val keverve etetni a hüvelye­sek szalmáját. A szakvélemények kivétél nélkül megegyeznek abban,­­hogy a nyulakkal csak akkor etessünk szalmát, amikor már nincs elegendő szénánk. Persze akkor Is szemesekkel és lágy­­eleséggel együtt tegyük a nyu­lak elé. (Kleintierzüchter^ Hogyan teleltetjük röpgalambjainkat? A röptetés általában szeptember közepén, végén befejezést nyer. Ilyenkor az őszi vedlés galambjainknál már előrehala­dott, s jő ha ebben az időszakban nem erőltetjük a röptetést. Igen nagy hibát követ el az, aki a nagy vedlés időszakában nyújtott teljesítmény alapján válogat és von le következteté­seket. A jövő évre kialakítandó versenyfalkát zömében a törzsállományból származó egyedekböl, a röptetési főszezón­­ban nyújtott teljesítmény alapján célszerű összeválogatni. Az egység szempontjából igen jé, ha a versenyfalka kiváló szülőktől származó, kipróbált testvérekből és egymáshoz ha­sonló tulajdonságú, rokontenyésztéssel nyert egyedekböl áll. Az őszi nagy vedlés idején a bőséges és változatos takar­mányozás lényeges szempont, mivel ettől függ a tollazat mi­nősége. Az olajos magvak dús, fényes, jó minőségű tollazatot biztosítanak. Ez a kiteleltetés és a jövő évi röptetés szem­pontjából is fontos tényező. Az eleség álljon kukoricából, bú­zából, árpából, bükkönyből, kölesből. Az olajos magvak közül a napraforgó, a kendermag, a len­mag és a repce jöhet számításba. Természetesen az olajos magvak kisebb százalékos arányban (kb. 10—15 %) szerepel­nek a takarmánykeverékben. A bükköny pótolható borsóval, a köles cirokmaggal. A vedlés után a téli időszakban helyes a napi egyszeri ete­tés. Csak annyit adjunk a galamboknak, amennyit egyszerre felszednek. A nemenkénti különválasztás szintén igen fontos tényező a vedlés, a téleltetés és a tavaszi párosítás szempontjából. Až elválasztott párok vedlésé gyorsabban zajlik le. fő, ha Ilyen­kor a galambok nem tojnak és nem nevelnek. A galambtenyésztők igen sokat vitatkoznak azon, hogy nem helyesebb-e a párokat tél folyamán is együtt tartani. A gya­korlat azt mutatja, hogy a téti pihenő kíméli a galambokat A téli fióka legtöbb esetben csak konyhai célra alkalmas és a téli nevelés sokszor az öreg párak fizikai leromlásával )áť« (Va)l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents