Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-10-09 / 40. szám
12 , SZABAD FÖLDMŰVES Ш8. október 9. £ trágyázási rendszer alapelvei összpontosított termelés esetén A MCTRAGYAZASI rendszer alapelvei (И.) Ä trágyázási rendszer — tágabb tógáiménak értelmezése — az összéfoglaló tudományos ismereteken alapuló trágyázási eljárások gyakorlati alkalmazását foglalja magába. Alapvető célja a talajnak olyan tápanyagszint létrehozására irányul, amely — a fontos ökológiai tényezők tekintetbe vétele mellett — lehetővé teszi a növényk optimális tápanyagellátását. Emellett figyelembe veszi a rendelkezésre álló hatóanyagok forrósait és a műszaki eszközök hatékony kihasználásának lehetőségeit is. Az így értelmezett trágyázási rendszer — egy bizonyos termelési egység konkrét körülményei között — az alkalmazott trágyázás megoldását képezi és a bevezetett vetésforgó keretében állandó, rendszeresen ismétlődő trágyázási modellként szerepel. A jelenlegi helyzet alapján a trágyázási rendszerrel szembeni követelmények a következőképpen foglalhatók ösz© a munkaszükséglettel szembeni igényük minimális legyen. Ez azt jelenti, hogy az egyes műveletek gépesítését, az agrotechnikai operációk egybekötését (minimalizálását), az alkalmazott trágyák egyszeri adagolását és a trágya kezelésének maximális leegyszerősítését tegye lehetővé; © a műtrágyák választéka minél egyszerűbb legyen, ami bizonyos mértékű szakosítást követel a trágyaválaszték irányításánál; © teljes mértékben biztosítania kell a környezetvédelem tekintetbe vétele mellett az alkalmazott hatóanyagok maximális kihasználását, elsősorban a hidroszféra szempontjából. Ezen túlmenően a növények tápanyagellátásának valamennyi új tudományos irányzatához kell alkalmazkodnia. A trágyázás! rendszer az egyes növénykultúrákra és táblákra vonatkozóan kidolgozott trágyázási tervhez kapcsolódik és a trágyázás tulajdonképpeni technikájának a megoldására irányul. A hagyományos — valamennyi kultúra évenkénti — trágyázásával szemben mindinkább előtérbe kerülnek az olyan trágyázási rendszerek, amelyek a szükséges trágyamennyiség túlnyomó részének — az egész vetésforgó keretében — a leggazdaságosabb alkalmazási módjára irányulnak. Minden trágyázási rendszer alapvető kérdései közé a megfelelő hatóanyag mennyiségének, a trágyaformának, a trágyázás időpontjának és alkalmazási módjának a meghatározása tartozik. Hasonlóan, mint a trágyázási terv kidolgozásánál. a trágyázási rendszerek alkalmazását is a speciális kultúrák, a legelők és a szántóföldi növények csoportjának keretében kUlön-kiilön kell megoldani. A FOSZFOR- ÉS KALIüMTRAGYAZAS RENDSZERE Minden trágyázási rendszer alapját a foszfor- és káliumtrágyázás képezi. Mindkét tápanyag alkalmazásának módja közös trágyázási rendszer keretében oldható meg. Egy konkrét vetésforgó foszfor- és káliumtrágyáxási modelljének a kiválasztása elsősorban a rendelkezésre álló műtrágyák választékától, a termőhely adottságaitól és a vetésforgó összetételétől függ. A kiválasztott trágyázási rendszer adatait — az erre a célra speciálisan összeállított — táblázatokban lehet a legszemléltetőbben feltüntetni. Ezekbe a táblázatokba célszerű bejegyezni, hogy a vetésforgóban melyik növénykultúra alá kerül a szerves- és mésztrágya, továbbá melyiküket érinti a magnéziummal és a mikroelemekkel történő trágyázás. Az így kapott modell ismétlődő receptúrát képez a vetésforgó egy-egy kultúrájának évenkénti trágyázására. A foszfor- és káliumtrágyázási rendszerbe feltétlenül be kell illeszteni a szerves- és kalciumtrágyázást is. Ezeknek a trágyáknak a jelentő-A TUDOMÁNYOS-TECHNIKÁI v* Ý .vtyíriSS?: TÁJÉKOZTATÓ INTÉZET KÖZLEMÉNYE sége a laza, gyengén spvanyú vagy savanyú talajok esetében jelentősen megnövekszik, elsősorban a nagyadagú műtrágya alkalmazása esetében, de főleg a nagy mennyiségű ká liumtrágya talajba juttatásánál. A kalciumtrágyázás időpontját ajánlatos a többi trágya alkalmazási időpontjától elkülöníteni. Minden tápanyag esetében a szükséges trágyamennyiség a trágyázási tervben van feltüntetve. Ebben a kalciumtrágyaszükséglet — több éves időszakra — egyszeri adagban van meghatározva. A foszfor- és káliumtrágya szükséglete viszont évenkénti adagolásra van szétosztva, de ezek az adagok üszszegezhetök és évenkénti, továbbá két- vagy négyévenkénti tartalékadagban alkalmazhatók a kiválasztott trágyázási rendszer alapján. A trágyázási rendszer jelentős fontossági követelménye, hogy ezeknek a tápanyagoknak a mérlege mindén táblán kiegyenlített legyen. A jelenlegi hatékony trágyázási eljárások mellett — az egyszerű trágyaformák esetében — célszerűnek látszik minden tápanyag külön-külön kiszórása. Ennek döntő tényezője a kiszórásra kerülő trágyamennyiség, az alkalmazási technikának a teljesítőképessége, a trágyák keverésének a lehetősége és az üzemeltetési viszonyok. A trágyázási rendszerek előnyei elsősorban a magas fokú gazdaságosságban rejlenek, ezt pedig az egyes munkaműveletek csökkentett száma eredményezi. További jelentős előnyük közé tartozik, hogy a rendszeresen ismétlődő, egyforma növénysorrend esetében lehetővé válik a kiválasztott trágyázási rendszer állandó ismétlődhetősége is. Ezenkívül a trágyázandó terület is jelentős mértékben csökkenthető. Az állattenyésztés magas fokú összpontosítása jelentősen befolyásolja a trágyázási módszereket és szükségessé teszi a speciális trágyázási rendszereknek a kialakítását. Az állattenyésztés összpontosításának követ keztében egyenlőtlen trágyatermelésű kerületek alakulnak ki. Ezekben a kerületekben két fontos kérdés megoldására kell összpontosítani a figyelmet: elsősorban — a szélsőségesen kicsi vagy a tói nagy mennyiségű szervestrágyázást körülmények között — a talajerő fenntartásának, másodsorban pedig a különböző szervestrágyák hatékony és higiénikus tárolásának, kezelésének és kihasználásának a megoldására. A legelők és rétek trágyázás! rendszerének kidolgozása — a szántóföldi kultúrákkal szemben — bizonyos mértékig eltérő elvek alapján történik. Ezeken a területeken ugyanis a tápanyagok kimosődásának na-' gyobb veszélye áll fenn, mint a szántóföld esetében. Ezért a foszfor- és káliumtrágyákat legfeljebb kétéves időszakban lehet alkalmazni. A nitrogéntrágyázás esetében a réteken be kell tartani az egyszeri adagolást, és ehhez biztosítani kell az első kaszálás minél korábbi elvégzését. A legelők esetében — elsősorban öntözött körülmények között — a tenyészidő alatt a nitrogéntrágyát két-három adagban kell alkalmazni. Valamennyi trágyázási rendszerben a kalciumtrágyázást négy- vagy ötévenként kell eívégezni, egyszeri adagolásban. A- zokban a trágyázási rendszerekben, ahol trágyalé kerül alkalmazásra, a mésztrágya mennyiségét csökkenteni kall. A NITROGÉNTRÄGYAZAS TECHNIKÁJA Mig az előbbi tápanyagok esetében az optimális tápanyagszint kialakitása a cél, a nitrogéntrágyázással a terméshozamokat módosítjuk mind mennyiségi, mind pedig minőségi szempontból. Ezért a növénytermesztés keretében az egyik legfontosabb, de egyben a legbonyolultabb feladatok közé tartozik a talaj optimális nitrogénszintjének a létrehozása, a növény valamennyi fejlődési szakaszában. A nehézségeket elsősorban az okozza, hogy talajviszonyaink között gyakran nitrogénveszteségek következnek be és a talaj nitrogénszintje a minimálisra csökkenhet. A nitrogéntrágya túladagolásánál nem kívánatos mértékben felgyűlemelhetnek a növényi szervekben a nitrogénvegyületek, ami rendszerint a terméshozamok csökkenéséhez vagy minőségük romlásához vezet. De még az osztott trágyázást is, — amely a növény egyenletes nitrogénellótása szempontjából a legjobban megfelel —, kellő mértékben nehéz megoldani. Szántóföldi körülmények között a nitrogén felvehetőképességét több tényező határozza meg. A legfontosabbak közé a talajban könnyen kötött természetes nitrogéntartalom, az elővetemény hatása, elsősorban a könynyen bontható szerves anyagok C:N aránya, a talaj tulajdonságai és végül az éghajlati körülmények tartoznak. A nitrogéntrágyázás bonyolultságának és a körülmények egyéni megítélésének a szükségszerűsége következtében — az adott termelési egység keretében — ajánlatos egy saját trágyázási eljárásnak a kidolgozása, valamennyi kultúra szántára. Itt nagy súlyt kell fektetni a megfelelő trágyaforma, trágyázási időpont és trágyázási mód kiválasztására. Ezenkívül tekintetbe kell venni azt a tényt is, hogy a nitrogéntrágya szétosztását és alkalmazási technikáját a legnagyobb mértékben a klimatikus és a termőhelyi adottságok folyásolják be. E tényezők hatása alapján módosítani kell - a nitrogénnel történő alap- és fejtrágyázáson. Száraz övezetekben, pl. az őszi gabonafélék alá, a nitrogéntrágya összes mennyiségének mintegy 15—25 százaléka már kora tavasszal kiszórható egyszeri adagolásban. Nedves övezetekben kisebb adagok szükségesek a kimosódás veszélye miatt, s a tavaszi trágyázás a bokrosodás fejlődési szakaszba tolódik át. Az egyszeri nitrogén adag a gabonafélék esetében nem haladhatja meg a 90, kapás növények esetében pedig a 140 kg-ot hektáronként. A rosszul áttelelt őssi gabonaféléknél célszerű a regenerációs nitrogéntrágyázás, amit kora tavaszszal kell elvégezni. Ebben az esetben a más növények számára szánt nitrogénadagot csökkenteni kell. A gabonafélék esetében még számításba jöhet — kalászolás idején — a nitrogénes fejtrágyázás. Ez ugyanis kedvező hatással van a terméshozamok alakulására, s trágyaoldat formában repülőgéppel permetezhető a növényzetre. Nitrogéntrágyázással egyes növények — elsősorban a kapás- és takarmánynövények — hasznosítási célja nagymértékben befolyásolható. E* a trágyázási normatívák módosításával vagy a megfelelő trágyázási technika kiválasztásával történhet. Ha a nitrogén hatásfokát növelni*'akarjuk, akkor ezt a hatóanyag-normativának ax emelésével és a tervezett trágyamennyiség nagyobb részének a későbbi tenyészidőben történő alkalmazáséval érhetjük el. Ha viszont a nagy mennyiségű zöldtömeg elérése a cél, akkor a trágyaadagot a kezdeti fejlődési szakaszban kell alkalmazni. Általában az egyes növénykultúrák nem támasztanak különleges igényeket a nitrogéntrágya formáival szemben. Ha a növényzetet megfelelően látjuk el mindegyik tápanyaggal, akkor néhány nitrogénforma nagyobb hatásfoka csakis a talaj- vagy a klimatikus adottságokkal van összefüggésben. (K. M.) A Bratislava! Slovair Szlovákiában ötven Cmelák típusú repülőgéppel segíti mezőgazdaságunkat. Űjabban már a helikopterek is jó szolgálatot tesznek. Felvételünk az MI—2 típusú helikoptert mutatja be, amely a Chotíni iietényil Agrokémiai Központ körzetében dolgozik. Kép és szöveg: Krajcsovics F. Tudományos megfigyelés egy járásban A KOMPLEX TALAJJAV1TÄS KORSZAKA A korszerű földművelés ma már nem önálló, 'elszigetelt ág, hanem mindjobban összefonódik az ipar, a tudomány és a technika különböző ágazataival! Napjainkban a földalap ésszerű felhasználása' messze túlnövi a régi értelemben vett „szántás-vetés" fogalmát: komplex munka lett, amely a hajdani terméshozamok sokszorosát nyújtja. Ennek hatékonysága már nem csupán az agronómusok munkájától, hanem a talajkutatók, az agrokémikusok, a területrendezó és más szakemberek hozzáértésétől, s a tudományos előrejelzések megbízhatóságától függ. Korunk műszaki-tudományos fejlődése ezen a téren is teljes mértékben kibontakozik. Helyes az a megállapítás, hogy a századunk végére a termelésre az ipari jellSgű, modern mezőgazdálkodás, a komplex talajjavítás lesz jellemzó. A CSKP XV. kongresszusának határoxata is kimondta, hogy „nagyarányú munkálatokat kezdünk a terméketlen talajok hasznosításéért“. Ezeket a célkitűzéseket konkretizálja a földalap felhasználását szabályozó törvény, valamint a városok és falvak területrendezésére vagy az ország vízrendszerére vonatkozó hosszúlejáratú program. A nagyarányú iecsapolások, a savanyú és szikes talajok feljavítása, az érózió megszüntetése, a műtrágyák használata elképzelhetetlen lehetőségeket tár fel országszerte a mezőgazdasági termelés növelésére. A genetika új, szuperproduktív, tápláló anyagokban gazdagabb — az adott vidékek sajátos körülményeihez jobban alkalmazkodó — növényfajtákat hozott létre. Konkrét példa erre, hogy a szója ma már a rožňavai (rozsnyói) járásban is sikerrel termeszthető, s ott a kukorica és a többi növényi kultúra is megterem. Hasonló minőségi előbbrejutőst Jelentenek napjainkban a talajjavítási, vízrendezési és táblásítási programok, amelyek a tudomány új fegyvereivel küzdenek a talaj termőképességét korlátozó tényezők megszüntetéséért. Lehetővé teszik azt, hogy aránylag rövid idó alatt az alapvető élelmiszerfélékböl önellátók legyünk, megteremtve egyúttal a természeti környezet megóvásának hathatós feltételeit is. A rožňavai járásban 18 ezer 504-hektár legelő és 9045 hektár rét van. A járási pártkonferencia határozatának alapján ebben az ötéves tervidőszakban a gyengén termő legelőkből legalább háromezer hektárt át kell alakítani termőterülettél Az erózió megszüntetése, a szárazság leküzdése, a folyók szabályozása, a fagy- és a perzselő hőség „megszelídítése“ természetesen messze túlnövi a földművelés és talajjavítás eddigi szűk fogalomkörét. Valójában a természet átalakítását, megjavítását jelenti. Ma már a rožňavai járásban is egyre több szakképzett ember foglalkozik ilyen feladatokkal. A száraz Gömör dombos vidékén kévés a humusz. Az ember befolyása ezen a téren korlátozott, ezért a mezőgazdasági termelés napjainkban is függ a természet elemi szeszélyeitől. Mivel a természet törvényszerűségeit nem szüntethetjük meg, alkalmazkodunk hozzájuk. Ezért van szükség például — még egy járás területén belül is — a mezőgazdasági termelés pontos körzetesítésére, a helyi adottságoknak minél jobban megfelelő művelési és talajjavítási módszerek kialakítására és a konkrét helyi feltételekhez legjobban alkalmazkodó növényfajták előállítására. Mindez ma már magas szintű és bonyolult tudományos munkát igényel. A rožňavai járás mezőgazdaságának helyzetét vizsgálva, a mezőgazdasági igazgatóságon megtudtuk, hogy a járási pártkonferencia határozatának középpontjában a tudomány legújabb vfvmányait felhasználó, belterjes. korszerű mezőgazdaság kialakitúsa 611. A belterjesítés céljából ebben a járásban egész sor intézkedést foganatosítottak a földalap megőrzésére és feljavítására. Az intézkedésekre már valóban szükség volt, hiszen csak az Slmúlt évben 3962 hektárral csökkent a mezőgazdasági, ezen belül pedig 531 hektárral a szántóterület! A járás jelenleg 46 ezer hektár mezőgazdasági területtel rendelkezik és ebből mindössze’ 16 ezer 453 hektár a szántó. Rohamosan növekszik a mezőgazdasági termékek szükséglete Is. A hatodik ötéves tervidőszak célkitűzései és a mezőgazdasági termeléssel öszszefüggő hosszúlejáratú programjai a rožňavai járásban is reálisan számolnak ezzel a követelménnyel. Ebben a járásban nem beruházási jellegű talajjavításra például 74,7 millió koronát fordítanak. A talaj termőképességének fokozására 78,2 millió, a folyók szabályozására pedig 16 millió koronát irányoztak elő. A munkálatokat elkezdték, s jelenleg 43 akcióban nyer megvalósítást. A rožňavai járásban kompié* feladatról van sző, amSlynek minden láncszeme szorosan összefügg. Csak így léphetnek túl az eddig elért eredményeken. A régi hagyományos földművelés, talajjavítási és trágyázási módszerek ugyanis egész sor természeti jelenséggel szemben hatástalannak bizonyultak, mert a rendszer valamelyik nélkülözhetetlen láncszeme kimaradt. A járásban például mindössze 158 kg hatóanyag jut egy hektár mezőgazdasági területre! Ez valóban kevés. Manapság nem egyszer megtörténik, hogy egy-egy nagyhozamú, de állandóan kedvező talajviszonyokat igénylő növényfajta meghonosítása eredménytelen marad, mert nem tartják be vagy rosszul értelmezik a talajművelés szigorú követelményeit. Ezzel magyarázható, hogy tavaly a járás növénytermesztése a bruttó termelést mindössze 88,3 százalékra teljesítettel A sikertelenség esetében az agronómiának segítségül kell hívnia a többi tudományágat, s komplex táblásítási és talajjavítási munkával meg kell változtatni a talaj káros fizikai, kémiai, víz- és levegőgazdálkodási vagy biológiai tulajdonságait. Szükség van a vegyipar közreműködésére is, hiszen vegyszerek sokaságára van szükség. Ha a tudományos talajművelési rendszer egyetlen fázisa is kimarad, ez lerontja az összes többi eredményességét. A rožňavai járásban tehát kidolgozták a komplex talajjavítási rendszert, s realizálását is megkezdték. Például a Rožňavai Állami Gazdaságban ezer hektáron végzik a komplex talajjavítási munkálatokat. A már befejezett területen a termés mintegy 30 százalékkal volt nagyobb, mint azelőtt. Befejezésül csupán annyit, hogy a járás mezőgazdasági üzemeiben régi, jó hagyományai vannak a föld megművelésének, karbantartásának és fel javításának. Ha ezek a hagyományok párosulnak a tudomány és a technika legújabb vívmányaival, kétséget kizáróan meghozzák a várt eredményt. ILLÉS BERTALAN
