Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-10-09 / 40. szám

10

SZABAD FÖLDMŰVES

1976. október 9.

ÉNEKKAR, KÖNYVTÁR, ÜJSÁGOSBÓDÉ...

Három pont, helyesebben három szó — így egymás mellett csak felsorolás. Helyezzük el őket a síkban: háromszöget kapunk. Képzeletbeli háromszöget, nem 'átható vonalakkal, találkozási pont. tál. Mégis, ha már megalkottuk, próbáljuk kitölteni — a tér mindig kitöltésrg kínálja magát. Jelen esetben tegyük bele egy falu.mondjuk Gabeíkovo (Bős) kulturális életét. Legrosszabb esetben háromszögünk szétesik, ha szerencsénk van, még jobban összeáll. S ami a fő: nem marad üresen.'. Tehát kezdjük.

ELSŐ PONT: AZ ÉNEKKAR.

Horváth Endréné, iskolaigazgatóhelyettes vezeti.

— Mióta?

— 1971 őszén alakultunk, illetve alapította meg a CSEMADOK helyi szervezete. Húsz éve vezetek gyerekkórust, így személyes tapasztalataimra apellálva megkértek, vállaljam el ennek is a vezetését. Még akkor ősszel föl Is léptünk, a CSKP XIV. kongreszszusa tiszteletére.

— Belső igény diktálta afc alapítást, vagy csak „másutt is van, legyen itt ,is“ alapon történt?

— A CSEMADOK szervezte, engem csak fölkért a vezetésére. Fel akarták lendíteni a szervezet munkáját.

— Hány taggal dolgoznak?

—■ A nők száma húsz-huszonöt között mozofe, férfi kevesebb. Alapításkor volt tizennyolc férfi tagunk, most tíz-tizenkettő. így nehéz dolgozni, négy szólamot nem is tudunk énekelni.

— Mi okozza a férfiak húzódozását? Talán a vendéglő?

— A, nem járnak ezek oda. A munkájukra hivatkoznak, pedig a nőknek biztosan több a dolguk. Mosás, főzés, takarítás, gyereknevelés... Persze nők is szoktak hiányozni, de azért ők sokkal fegyelmezettebbek. Hetente pénteken szoktunk próbálni.

— És ön hogyan bírja? Ne'm túl fárasztó?

— Természetesen fárasztó. Sok munkát igényel, de ha jól megy, örömet okoz. Ha viszont sokan hiányoznak a próbákról, elveszik az ember kedvért. Vannak viszont olyan családok is, ahonnan férj és feleség Együtt járnak énekelni, vagy anya a lányával, lányaival.

— Miket énekelnek?

— Főleg munkásmozgalmi dalokat, népdalfeldolgozásokat, Bárdos Lajost, de klasszikus darabokat is.

— Merre jártak, hol fordultak meg eddig?

— Mindenekelőtt itthon, a faluban.

Aztán a környéken: Orechová Potôňban tDióspatonyban), Nové Zámkyban (Újvárban ], járási szemléken, aratóünnepélyeken. Voltunk Magyarországon is, Pázmándfaluban. Két éve Újvárban, a kezdő énekkarok fesztiválján harmadik helyet értünk el. Kerületi szemlén is voltunk. Egyáltalán, mindenüvé szivesen megyünk, ha meghívnak.

— Anyagi támogatás?

— A CSEMADOK szokott adni, vagy a rendező szervek, akik meghívnak. A gyermekkórus utazási költségeit a szülői munkaközösség fizeti.

— Hogy állnak a gyermekkórussal?

Heizer Éva tanítónő:

— Ninds sok bajunk a gyerekekkel. Szép, csengő hangúnk, szívesen énekelnek. Még a fiúk is, csak később fogy ki belőlük az éneklési kedv, a felsőbb osztályokba lépve. Itt már sokfelé forgácsolódik az energiájuk: szakkörök, több tantárgy...

— Esetleg szégyenük?

— Nem éppen. Csak, mint mondtam, sokfelé orientálódnak.

— Utánpótlás? A felnőtt énekkarra gondolok, hisz gyerekek mindig vannak az iskolában.

Horváth Endréné:

— Az utánpótlással, mint említettük bajok vannak. Főleg a férfiakkal. Morognak, hogy sok a próba. Fellépések előtt azért szívesebben jönnek, a sikert Szeretik. Aztán jó lenne, ha valami .patrónust“ találnánk.

MÁSODIK PONT: A KÖNYVTÁR.

Kicsit szebbnek képzeltem el. — bár a könyvtárakról belém ivódott kép: gyér világítás; moccanó padló, vagy linóleum; patinás, könyvektől rogyadozó polcok, s mindenütt az idő nehéz lehelete. Hát ez ilyen könyvtár. Körben a falon állványok, polcok, nagy asztal újsághalmokkal, aprócska kályha. Hideg lehet itt. télen — most csak hűvös van.

A könyvtáros fiatal, Vontszemű Editnek hívják. Barátságos mosollyal mondja:

— Majdnem hatezer könyvünk van. Most fogok vásárolni, így meg is lesz a hatezer.

— Olvassák is őket?

— Igen, hogyne. SzintS meglépő mennyit olvasnak. Van 135 felnőtt, s 258 ifjúsági olvasónk.

— Mit olvasnak a gyerekek?

— Vernét szeretik, és az indiánkönyveket. Szóval a kalandos irodalmat.

— Gyerekverseket?

— Azt is.

t- S a felnőttek?

— Szllvássyt, Berkesit. >.

— Régóta dolgozik itt?

— Csak három hónapja jöttém, helyettesíteni. Azelőtt óvodában voltam, ott is helyettesítettem.

— Gondolom szeret olvasni.

— Hogyne. De itt nem olvasok, mert mindig megzavarnak. Szeretem Moraviát, Remarque-ot, Jack Londont, hirtelenében nem is tudnám felsorolni. Nincsenek kedvenc íróim, csak kedvenc könyveim.

Kicsit körülnézek. A régi könyvek átcsomagolva (iskolások segítettek), az egyik felső polcon ronggyá olvasott krimik. Kiveszem Juhász Ferenc: Anyám-Ját, még nincs benne bejegyzés. Még egy szúrópróba: Hemingway. Ketten olvasták. Szilvásxy, Berkesi kopik a kezek között.

Tavaly fiatal költőinkkel: Kulcsár Ferenccel, Tóth Lászlóval, Varga Imrével volt író-olvasó találkozójuk, idén Ordódy Katalinnal, ősszel még tartanak egyet.

HARMADIK PONT: AZ ÚJSÄGOSBÖDÉ.

ö a legszerényebb, poros út mentén húzódik még. Legkisebb pont a három közül, de semmivel sem kevesebb azoknál.

— Néni, legyen szíves egy Új Szót.

— Tessék.

— Mondja, mit olvasnak az emberek? Mit szoktak venni?

— Új Szót, Nőt, Hetet, Új Ifjúságot ... majdnem mindent. Csak járási lapból van nagyon kevés, alig negyven-ötven példány körül.

— S több kellene?

— Hohó, bizony többi

— S mért nem hoznak többet? Mit mondanak?

— Hogy ennyi jár, elégedjünk meg fennyivel.

— És Irodalmi Szemléjük van?

— Sajnos, az nincsen.

— Nem is szokott lenni?

— Nem, nem jár nekünk.

— Még senki sem keresett itt Irodalmi Szemlét? Lehet, hogy nem is tudnak róla?

— Az bizony meglehet.

íme a három pont, s a háromszög — ha sikerült összeállnla. Benne egy nagyközség. Háromszöget emlegetek, pedig tulajdonképpen négyszögnek kellene lennie — a citerazenekarral (előre nem látott körülmények miatt) nem sikerült találkozni. Tehát háromszög, négyszög. Vagy öt-hatszögnek kellene lennie? Ne legyünk telhetetlenek. Maradjon csak így — azt hiszem nem maradt így sem üresen.

Kövesdi Károly

CSONTOS VILMOS:

Sohasem akartam sirató lenni,

Sorsom szoktatott a jajdulázra.

Hittem, a fájást al tudom föladni,

S módom lesz vigaszra, gyógyulásra.

— Sohasem akartam sirató lenni.

Úgy indultam el; óssi földbe vetve,

Mint a kenyérmag, — vészelve telet.

Vérré vált bennem ax ósi föld nedve,

S kalásszá értem, ha nyár érkezett.

— Úgy indultam el; ószi földbe vetvi.

Most ójra ősz van, most ismét vetni kell. Gondolat-magva, hullj a göröngyre,

Eressz gyökeret, s tavaszra kikelj,

S változz kenyérré, drőga örömre.

— Most újra ősz van, most ismét vetni kell.

•

Álljatok hát sorba, gondos magvetők, Hulljon a mag, a holnapi kenyér.

S ne felejtsétek 61, új kenyérszegők:

Éljetek, — azért kérgei a tenyér...

— Álljatok hát sorba, gondos magvetők.

Rugalmas

ügyintézés

я

Gerencséri utca

végig piros rózsa ... mondja a régi lóta, csak részben szólva igazat, mert Gerencséren valamikor nem csak rósa virágzott, hanem a szegénység is. ókora szegénység. Csacsifogattal járok a gerencséri emberek,

Sellyéi József barátom mondogatta annak ideién, (mert ott volt kaona a Nyitrazobori kaszárnyában,

: vasárnaponként el-el járogatott udmrolnl a szép gerencsért lányokhoz J, ходу Gerencséren a szamarak a fazekasok Idejéből maradtak meg, akik izekkel az igénytelen jószágokkal járok portékájukat árulni. ,JÓ állat a szamár, dolgos, igénytelen“ — monlogatta, — „egyszer talán majd mindízt megírom". Meg is írta, az „Elfogyott a föld alóla“ c. könyvében, amt zz elsó köztársaság magyar irodalmának maradandó értéke lett.

Gerencséren tehát kifogyott az agyag, maradtak a csacsik, a „jámborkák", ahogyan nevezték ókét, mert valóban jámbor állatok voltak. Sellyéi József barátomnak ts Igaza volt e tekintetben, csak éppen egy tulajdonságukról feledkezett meg: a csökönyösségükről. Mert ha a szamár egyszer megmakacsolja magátI — Tudok erről egy történetet.

Nyitrán már az idő tájt is volt forgalmi rendőr, a városháza előtt, a legforgalmasabb helyen, külön emelvényen „vezényeltÉppen ez alatt az emelvény alatt állt meg egyszer egy geryicséri szamárfogat. Megállt, és sehogyan sem akart tovább menni.

— Lacikat — nógatta a gazda Iónévá szamarát. — LacikaI A „Jámborka“ azonban csökönyösen állt egy helyben, s a világért sem mozdult volna. Hogy mit vett a felébe? A forgalom természetesen leállt, tülköltek az autók, kiabáltak az emberek. A járókelők csodálkozva, nevetve álltak meg az út szélén; ilyen látványosságot nem minden nap lát az ember. Csak a rendőrnek nem tetszett a dolog, mérgesen kiáltott le az atyafira:

— Vigye már onnan a szamarát, hisz leállítja az egész forgalmatl

— Vinném, vinném — vakaródzott a gazda — de hát ha egyszer nem akar menni...

S kezdte újból a nógatást. Aztán, hogy elúnta, fütyköst ragadott, s náspángolni kezdte Lacikát. Csakhogy a szamarat keményebb fából faragták mint a fütyköstl Addig állta, míg ketté nem tört a gazda kezében. Most már a rendőr is pattogni kezdett:

— Hát tán én szálljak le magának segíteni?

— Hát, Instállom, az bizony fól jönne...

Mit tesz isten, a rendőr leugrott az

emelvényről. Most már ketten fogtak neki nagy d.érrel-durral a számár észhez térítéséhez. Hiába. A járókelők is nekibuzdultak — ki ne szeretné az olcsó mulatságot — s egyre többen forgolódtak Lacika körül.

— Lacikám — fogta rimánködóra a gazda —, mért hagysz cserben?

— Hagyja csak kend, majd én segítek a dolgán — lépett hirtelen elő a sokaságból egy parasztember.

— Mért, ki maga? — csodálkozott a gerencséri.

— Zsérei vagyok — felelt amaz, mintha az, hogy Ó zséret, már maga garancia lenne. Aztán szakértői mozdulatokkal újságot vett eló, megsodorta, s Lacika jobbik felébe dugta. Gyufái vett elő, nagy sercenéssel alágyújtott a papírnak.

A szamár nem is sejtette, miféle merénylet készül ellene, hanem mikor sütni kezdte az égő papír, olyan vágtatásba kezdett, hogy a Híd utcában ts alig tudták megfogni.

Érdekelt az atyafi furfangja, hát odaléptem hozzá:

— Mégiscsak fó valamire a Prágát Magyar Hírlap... A zsérei rámnézett:

— Az? Az ugyan az urak újságja. De a papírja, az tó... — Azzal elballagott.

Ez a történet a minap jutott eszembe, amikor S z о mb a t h Ambrus tornyos házából jövet végígballagtam a gerencséri utcán. Autók mellőztek útközben, egyszerre három ts. A takaros háztetőkön TV-antennák, s a szép udvarokban sehol egy „jámborka“. Hol vagytok már. ti gerencsért szamarak?

Mártnnvölgyi

— Kihez? — kérdezte a Mindent Elvállalunk Tisztítóüzem csinos titkárnője udvariasan mosolyogva az íróasztal mögül.

— A főnököt keresem — hangzott a kissé szemrehányó válasz egy idős úr szájából.

— Milyen ügyben?

— Még kérdezi? Nézze ezt az inget, még én sem tudtam volna anynyira bepiszkolnl, mint maguk itt, pedig kéményseprő vagyok. Hát munka ez?

— Erről majd a főnök dönt. Szabad a nevét?

— ASZTALOS István.

— Lakhely?

— Téglatér 24, III. emelet.

— Rendben van, tessék, bemehet.

Miután a panaszkodó ügyfél bement a főnökhöz vezető ajtón, végre hozzámjordult a csinos titkárnő.

— Maga is a fönökhöz jött?

— Igen.

— Neve? —

— Miért fontos ez magának?

— Mert be kell magát fegyeznem.

— Miért? Csak nem eltávozást engedélyek titkos árusításával foglalkozik? — mondtam már kissé bosszankodva.

— Nem találta el a kedves ügyfél, ez tájékoztatási központ — hangzott a válasz.

— Nekem nincs szükségem semmilyen információra.

— Annál inkább nekem — emelte fel a hangját a kisasszony.

— Nem értem az egészet, micsoda bürokratikus eljárás ez!

— Micsoda, még hogy bürokráciaI Éppen fordítva. Legmesszebbmenőkig gondoskodunk ügyfeleinkről, majd mindjárt meglátja.

Valóban, igazmondásáról hamarosan meggyőződhettem. Nyílt a főnök irodájának ajtaja s megjelent az idős bácsi a küszöbön. Alig bírt néhány lépést tenni, kidüllesztette a szemét és segélykérőén tnieredt rám: — Emberek, hogy hívnak, hol lakom?

— Azonnal megmondom — válaszolt készségesen a titkárnő — Asztalos István, Téglatér 24, III. emelet.

— S a kijárat merre van? — tette fel az utolsó kérdést a bácsi.

— Itt, itt, tessék parancsolni —

nyitotta ki az ajtót a titkárnők gyöngye, melyen át én Is gyorsan távoztam. MOZKS IMRE

Felhívás

A CSEMADOK Központi Bizottsága, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságával és a hratislavai Népművelési Intézettel közösen megrendezi a csehszlovákiai magyar amatőr-táncdalénekesek országos versenyét.

A VERSENY SZERVEZÉSI SZABÁLYAI:

A verseny lefolyása: a) járási döntők,

b) országos elődöntő, ej országos döntő,

— a járási versenyeket 1977. május 30-ig keli megrendezni,

— az országot elődöntőre ét döntőre 1977 őszén kerül sor.

A VERSENY FELTÉTELEI:

1. A versenyben minden csehszlovák állampolgár részt vehet, aki:

a) 1977. december 31-ig betölti 19. életévét;

b) nem rendelkezik hivatásos előadóművészi engedéllyel;

c) jelentkezését a meghatározott határidőig beküldi;

Z. Az országos elődöntőbe a járási versenyek két legjobb versenyzője kerül;

3. A csehszlovákiai magyar amatőr táncdaiénekesek versenyébe minden résztvevő két dallal nevez be és azzal fel is lép. Az egyik dal magyar, a másik dal lehet szlovák, cseh, orosz vagy más szocialista állam zeneszerzőinek műve.

Beküldési cím és határidő: A CSEMADOK KB illetékes titkárságai,

197B. november IS.

A jelentkezést lapok beszerezhetők a CSEMADOK J3 illetékes titkárságain.