Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-10-02 / 39. szám

'A pulyka-, lúd- és kausale nyésztéssel foglalkozóknak mát októberben ki kell válogatniuk a továbbtartásra kiszemelt álla tokát. Azokat a példányokat, meg a fajtákkal kapcsolatos követelményeknek, kiselejtez síik, külön rekeszbon helyezzük hl és kiadósabban takarmányoz zuk. Akinek van rá ideje, tö méssel sietteti az állatok htzá sát. Ez a sok kézi munkát igénylő tevékenység főleg a ka csák és ludak hizlalása során kifizetődő. A megfelelően hiz­lalt ludak mája a 8110 -1000 gramm súlyt is elérheti. A ka Csák mája ugyan általában ki sebb, de a pekingi és a pézs makacsa keresztezéséből szár mazó utódok mája csaknem ak kora, mint a Indáké. , A ny élten у észtók ne feled jék, hogy a fiatal vógónyulak akkor adnak legjobb minőségű dietetikus húst, ha a napi adag ban jó minőségű édes széna zab, sárgarépa vagy burgonya is található. Kukoricát csak igen kis mennyiségben adunk az állatoknak. Ezt azért hang súlyozom, mert a kisállattá nyésztók többsége sajnos, még ma is azonnal a kukoricával történő etetésre gondol, ha hiz­lalásról esik szó. Más állatok Esetében többnyire igazuk van. 'de a nyulak e tekintetben ki vételt képeznek. A kukorica, főleg ha a nagyobb mennyiség­en fordul elő a napi takar­mányadagban, kedvezőtlenül hat a nyulak emésztésére. S mondjuk meg őszintén, a ku­koricával táplált nyulak testé ben képződő zsír sem a legjobb minőségű. A fiatal nyulak hiz­lalásakor nagyon jól hasznosít ható például a friss tej vagy a reggelinél felmaradó tejeskávé Aránylag sok kenyér kerül a szemétkosarakba. Pedig a ki nyérhulladéknt — ha nem pe nészes — szintén kitűnően hasz nősíthetjük a nyúltenyésztés ben. A tenyésznyulak most kezde­nék vedleni, ezért a napi ta­karmányadagjukba soroljunk kellő mennyiségű ként, fehér jét és kevesebb zsírt tartalmazó takarmányokat. Az említett fel­tételeknek leginkább megfelelő és legkönnyebben beszerezhető takarmányféleségek egyike a napraforgómag. Nem árt meg a nyíltaknak, ha némi halzsírt is adunk nekik. Általában az ada golt szemeleséget szoktuk kis sé meglocsolni vele. A kiállításra kiszemelt állata kát rendszeresen ápoljuk, fisz fogatjuk és körültekintően táp látjuk. A hízóállatok kivételé vei fokozatosan áttérünk a nyn lak napi egyszeri etetésére. Szénából persze annyit adjunk, hogy a nap bármely szakában megfelelő mennyiség álljon az állatok rendelkezésére. A kecskéknél most éri el te főfokát az üzekedés. Különös gondot kell fordítani a tenyész­­bakok etetésére és ápolására, mert ez az időszak ugyancsak megterhelő számukra. Több za­bot adjunk a napi takarmány­­adagjukba. Nagyobb igénybevé­tel esetén tejből és három négy tyúktojásból készült italt is adjunk a kecskebaknak. A beűzetett kecskéket kiadó habban és nagyobb körültekin­téssel etetjük. A magzatok fej lödése és a kecske tejtermelés­re való felkészülésének ered inényessége elsősorban altó! függ, milyen gondosan ápoltuk és takarmányoztuk a vemhes ség idején. A gazdasági állatok közül a kecske az egyik, amely a leghosszabb emésztőrendszer rel rendelkezik. A fontosabb gazdasági állatok emésztőrend szerének a testhossz szorzatai ban kifejezett hosszúsága a kö vetkező: a juh 26, kecske 25. szarvasmarha 15, nyúl 12—13 16 12, baromfiak 4—6. Vagyis a kecske emésztőszerve 25-ször olyan hosszú, mint a teste. A különösen hosszú lamésztőrend szer lehetővé teszi a kecskék számára, hogy jól kihasználják a sok rostot tartalmazó takar mányokat is. A tenyésztők ezt igyekeznek kellő módon hasz nősíteni: borsószalmát, babszal mát stb. etetnek a kecskékkel. A kecskék, sajnos, csaknem mindent felfalnak, amit eléjük teszünk, s a nemkívánatos íz­­anyagok bizony belekerülnek a tejbe. A vemhösség idején igyekez­zünk helyesen takarmányozni a kecskét. A zöldtakarmány ugyan aránylag változatos, de igen változó minőségű is. Hasz nősítsük a konyhai és a kerti zöldséghulladékot, a szinte min denütt nagy mennyiségben elő forduló csalánt és a sarjút. Minden kapás alkalmas a kecs kék számára, sőt a még kevés­bé elterjedt csicsókát is szíve sen fogyasztják. A sárgarépái és a répát reszelve vagy szele telve, a burgonyát párolva vagy főzve, a cukorrépát főzve te­gyük az állatok elé, de ne le gyen rajtuk föld. A szemesek közül búzakorpát, árpa- vagy zabdarát adhatunk a vemhes kecskéknek. Némely tenyésztők azt javasolják, hogy lombfák leveles ágait vagy bokrok haj tásait is ésszerű felkínálni az állatoknak. A vemhes állatok napi takarmányadagjának szin­te legfontosabb összetevője a jó minőségű réti széna, aminél csak a lucerna vagy a réti here szénája megfelelőbb. Ezek ada golásával jelentős mennyiségű abrakot takaríthatunk meg. Naponta három ízben etetünk. Reggel adjuk a szemesekből készített keverék egy részét, a langyos ivóst és a szénát; az ivóst egyes tenyésztők kapás­ból, szemesből és meleg vízből készítik. Délben az abrakkeve rék másik részét, meleg ivóst és szénát, esetleg meleg vizet, este pedig a maradék szemest korpás ivóst és szénát teszünk az állatok elé. Sok tapasztalt teuyésztő annyi szénát tesz a tartóba, hogy bármikur kellő mennyiségű „harapnivaló" áll­jon az állatok rendelkezésére. Igen fontos a kecskék helyes elapasztása. Megközelítően öt nappal a tervezett elapasztás hlőtt kivonjuk a napi adagból a meleg ivóst és csak meleg vizet adunk a kecskéknek, mi közben fokozatosan a mini­mumra csökkentjük a kapások mennyiségét. Elapasztás után a harmadik naptól kezdve ismét visszatérünk a korábbi takarmá­nyozásra. Az elapasztástól egé­szen az ellésig úgy etetjük a kecskét, mintha napunta három liter tejet termelne. Az átlagos élősúlyú kecskéknek naponta és darabonként 2 kg kiváló mi­nőségű réti szénát, 2,5 kg ta­karmányrépát, 1 kg párolt bur­gonyát és 0,3 kg búzakorpái adunk. Az elles előtti és utáni napokra készítsünk be 1 kg lenmagot vagy lenmagpogácsát. A közelgő ellés előtt 0,5 kg elő­re megfőzött lenmagot vagy lenmagpogácsát adunk az állat­nak. A főzet legalább 3 litert tegyen lével együtt. Ez a főzet kedvezően befolyásolja az ellés lefolyását és az állat ellés utá­ni gyors megerősödését, ezért Sliés után ismét megkínáljuk vele a kecskét. Ha nincs mó­dunkban lenmaggal vagy len­magpogácsával etetni az álla­tot, helyette erősebb korpa­­ivóst használunk. Kezdő baromfitenyésztők gyakran panaszkodnak, hogy bár gondosan állították össze a törzset, a tenyész-apaállal mégsem váltotta be a hozzá fű­zött reményeket. Ennek okát a tenyészkakas kiválasztásakor vétett hibában kell keresni. Vagyis: fiatal tyúkokhoz idő sébb, idősebb tyúkokhoz pedig fiatal kakast kell választani, ügyelve arra, hogy a kakas még véletlenül sé legyen rokoni kapcsolatban a tyúkokkal. A kakasok kiválasztásakor a nemi jellegzetességet is szigorúan el kell bírálni és csak a minden tekintetben megfelelő tenyész­­apaállatot soroljuk be a törzs­be. A lúdtenyésztésben a gúnár impotenciáját csak akkor fe­dezzük föl, amikor a keltetési tojásokból egyetlen kislibát sem nyerünk. A legelőre vagy tóra járó ludakná) persze nem biztos, hogy ez lesz az ered­mény, mert a tehetetlen gúnárt „helyettesítik“ mások. Fajta­tiszta állatok esetében azonban nem kívánatos az ilyen „szóin szédi“ kisegítés. Leggyakrabban a gúnár hímvesszőjének fejlet­lensége idézi elő, hogy az apa­állat nem képes megterméke­nyíteni a tojót. Ezért a váloga­táskor erre is ki kell terjedni a tenyésztő figyelmének. A galambokat már korábban nemek szerinti csoportokra kü­lönítettük. Most a hímeket és a tojókat felváltva engedjük ki. röptetjük. Ez az elkülönítés egyrészt elejét veszi a téli hó­napokban cseppet sem kívána­tos párzásnak és költésnek másrészt viszont növeli a leen­dő párok partnereinek egymás iránti vonzalmát az elkövetke ző tenyészidényben. —dp— A lúdtenyésztésben főleg a gúnár kiválasztása jelent fontos, az elkövetkező tenyészidény sikeressége szempontjából döntő jelentőségű feladatot. Foto: —dek Tenyésztői teendők EGYRE BŐVÜL A KISKERTESZKEDÚKNEK NYÜJTOTT SZOLGÁLTATÁS A rugalmasabb fölvásárlásért és forgalmazásért A Gyümölcsészek és Kisker tészkedők Szlovákiai Szövetsé ge marcelovái helyi szervezeté­nek közel félezer tagja van. A többség rendszeresen foglalko­zik zöldségfélék termesztésével. A háztáji kertekben fehérlő fó­liasátrak alatt főleg páprikát és uborkát termelnek. Ahol ennyi lelkes tagju van a ktsker­­tészkedésnek, ott sok az áru, és természetesen sok a problé­ma a felvásárlással. Ezeken a problémákon igyekeztek segíte­ni, amikor a felsőbb szervek jóváhagyásával terményfelvá sárló telepet építettek a helyi kiskertészkedők. A létesítmény nemcsak a helyi szervezet tag­jainak munkáját könnyíti meg, hanem csaknem teljesen meg oldotta a környező községek kiskertészkedőlnek problémáit is. Mert nem egyszerű felvásárló központ ám ez, hanem a GYK­­SZSZ Kertészeti Szolgáltatások vállalatainak egyike. A minap Marcelován jártam s a többi között felkerestem Stefanko József elvtársat is akivel az újonnan létesített szolgáltató vállalat munkájáról, feladatairól beszélgettem. Így tájékoztatott: — Szövetségünk központi bi­zottsága úgy döntött, Ilyen kez­deményező készségről, lelkes munkáról számot adó nagy szervezet megérdemli, hogy be hatóbban foglalkozzanak a fel­merült problémák megoldású val. Így fejlesztettük tovább a terményfelvásárló telepet és alakítottuk át a Kertészeti Szol gáltatások vállalatává. Legfontosabb feladatuk, hogy megoldják a kiskertészkedők által felkínált zöldség és gyü­mölcs felvásárlása és értékesí­tése körüli problémákat. S mindezt nemcsak Marcelován, hanem a környező községekben is. A járás területén többhe­­lyütj. (Nesvady. ímef, Pribeta, Vitt, Vojnice) felvásárló tele­peket létesítettek, ahol hozzá­értő kiskertészkedők az előze­tes szerződések alapján vásá­rolják fel a zöldséget és a gyü­mölcsöt. A marcelovái Kerté szeti Szolgáltató vállalat azután — ugyancsak szerződések alap­ján — az állami felvásárló vál­lalatoknak vagy a konzervgyá raknak továbbítja a terménye­ket. KoSicétől egészen Praháig az egész ország területén van­nak üzlettársaik, akikkel már kedvező kapcsolatot alakítottak ki. — Mi mindent vásárolnak föl a kiskertészkedőktől? — érdek lődtem. — Ügyszólván mindent átve­szünk, amit a kiskertészkedők fölkínálnak, illetve amire a piacnak és a konzerviparnak szüksége van. Az első félévben például salátát, retket, csomó zott zöldhagymát, karalábét, kelt, korai káposztát, saláta­uborkát, konzervuborkát, papri­kát, borsót, később tököt, cse­resznyét, szamócát, ribiszkét, petrezselymet, fokhagymát, zöldbabot, paradicsomot, majo­ránnát vásároltunk tagjainktól. Most a kései zöldségfélék és gyümölcsök vannak soron. Az idén aránylag mostoha volt hozzánk az időjárás, mindenütt és mindenből kevesebb termett a vártnál, így most nem okoz különösebb gondot az értékesí­tés. Szinte egymás kezébe ad­ják a kilincset a felvásárló vál­lalatok és a konzervgyárak megbízottjai — mondja Stefan ко elvtárs. fis mintegy igazolásképpen kopogtatnak, azután kinyílik az ajtó és belép a szobába a Po­hronský Ruskov-i konzervgyár felvásárlója. Félórával később egy prahai rendszámú teher­gépkocsi érkezett a terményfel­­vásárló telepre és mindent föl­pakolt, amit a konzervgyáriak nem bírtak, vagy nem akartak elvinni. Közben Keszeghnével beszél gettem. Elárulta, hogy az idén talán az uborka a legkereset­tebb. Egyszerűen nem győzik kielégíteni a keresletet. Gyorsan megtelt a tehergép kocsi, egyetlen láda paprika maradt a mérlegen. Végül azt is fölpakolták — zsákba öntve, a vezetőfülkében helyezték el a markos legények. Mosolyogva mondták: márpedig ezt sem hagyjuk itt, szükség van rá a fővárosban. Holnap reggel már a prahai piacok valamelyikében mosolyog vissza a vevőkre! — A látottak alapján föltété­­lezem, hogy nincs problémájuk a fölvásárlási terv teljesítésé­vel? — kérdeztem Stefanko elvtárstől, amikor a tehergép kocsi kikanyarodott a telepről. — A terv szerint 12 millió korona forgalmat kell elér­nünk. Ebből az első hat -hónap­ban négy milliót teljesítettünk. Az „erős“ hónapok azonban ez­után következtek, július, au­gusztus, szeptember, ezekben a hónapokban jócskán megnőtt a forgalom., — Távlati elképzeléséik? — Szövetségünk központi bi­zottsága úgy vélekedik, hogy a jövőben ki kell bővíteni tevé­kenységünket az egész járás területére. Helyes felgondolás, csakhogy ehhez a föltételeket is meg kell teremteni. Most öl állandó alkalmazottunk van és ezt a létszámot csupán hat fő­vel engedik bővíteni. Félek, nem győzzük majd a munkát és ez a felvásárlás, a piaci el­látottság rovására megy. Szük­ségünk volna egy tehergépko­csira is, hogy alkalom adtán a nagyobb községekben létesített átvevőhelyekről a központi te­lepre szállíthassuk az árut. Így sokkal rugalmasabb volna az ártr szállításra való fölkészítése és forgalmazása. Különben sem gazdaságos, hogy egy messziről érkező többtonnás gépkocsinak négy-öt távoli községet kell be­járni, hogy megkapja a fölvá sárló az óhajtott árut. Mert egyelőre még így néz ki a hely­zet. Megtudtam még, hogy g szol­gáltató vállalat a jövőben né­hány nagyobb községben sza­kosított boltot szeretne nyitni, amelyben a kiskertészkedők beszerezhetnék a tevékenysé­gükhöz legszükségesebb kellé­keket. Például a vetőmagokat; vegyszereket, kerti szerszámo­kat, fóliát, ültetőanyagokat stb. Egyelőre azonban nem jutottak tovább a tárgyalásoknál, mert a községi vezetők csaknem ki­vétel nélkül helyiséghiányra hi­vatkoznak. Csupán Marcelován sikerült helyet szerezni, ahol rövidesen megnyitják a kerté­szeti kellékeket árusító boltot. A Kertészeti Szolgáltatások marcelovái telephelyén eltöl­tött néhány óra tapasztalatai­ból arra következtetek, hogy a kiskertészkedők teljes bizalom mai fogadták az új létesítményt és örülnek, hogy megoldódott a termés felvásárlásának és for­galmazásának problémája. Akik eladják többlettermékeiket, há­rom héten belül kapják kézhez az áruért járó pénzt. Az illeté­kesek most arról tárgyalnak az állami bank képviselőivel, hogy jó volna, ha a bank hitelt folyó­sítana a Kertészeti Szolgáltatá­sok vállalatának; így a kisker­tészkedők azonnal az áru átvé­tele utón megkaphatnák a ' ter­mékekért járó ellenértéket. Bi­zonyára ez is hozzájárulna a konyhakerti többlettermékek értékesítésének növekedéséhez, a piaci ellátottság javulásához. Andriskin József A Kertészeti Szolgáltatások marcelovái terményfelvásárló központjában állandóan nagy a forgalom. Egymás uláa érkeznek a különféle zöldséggel és gyümölccsel megrakott rekeszeket szállító kiskocsik, a fölös termékeiket értékesíteni óhajtó kia­­kertészkeduk és a fölvásárló vállalatok, valamint a konzervgyárak árut kereső fölvásárlói. (A szerző falvételejf

Next

/
Thumbnails
Contents