Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-10-02 / 39. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 137d. október 2. Jjs szünidő, a nyári üdülések ” emjéke élénken él emléke­zetünkben. Sokaknak a nyár ko­moly munkát, erőfeszítést jelent. A föld emberei a kenyérharcban égtek bronzzá, dalról, táncról, szó­rakozásról pedig az érré hivatott helyi, járási, kerületi és központi szervek gondoskodtak. Számukra is munkát, hajnaltól késő estébe halló gondot, szervezést hoztak a nyári hónapok. Annál is inkább, mert a kulturális téren tevékeny­kedő emberekre egyre komolyabb feladatok hárulnak, hiszen az élet­­színvonal növekedésével a töme­gek igénye is változik. Pártunk XV. kongresszusán be­hatóan foglalkoztak vezetőink a kulturális élet kérdéseivel,, felada­taival. Leszögezték, hogy e téren is egészséges fejlődés mutatkozott az elmúlt évek során. Üzemeink, intézményeink vezetői egyre in­kább tudomásul veszik, hogy a szocialista kultúra nemcsak a kul­turális dolgozók, népművelők, mű­vészek ügye, hanem valameny­­nyíünkké. Ezért a lehetőségekhez mérten úgyszólván mindenütt elő­segítik a kulturális tevékenységet. Konkrét példaként a Dunasjká Streda-i (dunaszerdá helyi) járás mezőgazdasági üzemeit említhet­nénk meg. A szövetkezetek, állami Ш gazdaságok vezetői, kultúrfelelő­­sei szorosan együttműködve a já­rási nemzeti bizottság kulturális osztályával, egyre több lehetősé­get biztosítanak a szabad idő ér­telmes kihasználására, ami rend­kívül összetett dolog. Elsőrendű feladat, hogy az emberek tartal­masán szórakozzanak. Ezt szolgál­ják a hivatásos és műkedvelő kul­turális dolgozók. Utat mutatnak az érdeklődőknek, merre fordul­janak a lehetőségek labirintusá­ban. Művelődési otthonok mellett működő érdekköröket, amatőr iro­dalmi színpadokat, ének- és tánc­csoportokat irányítanak és szerve­zik a sokoldalú népmővelési tevé­kenységet. Ha a legapróbb részletekig — érdekköri tevékenység, az egyes üzemekben zajló kulturális élet — boncolgatnánk az említett járás nyári kulturális életét, újságolda­lakat tölthetnénk be. Ezért csak a főbb rendezvényeket említjük. Ez év májusától napjainkig hét járási méretű rendezvényt bonyo­lítottak le. A főszervező a jnb kul­turális osztálya volt Hodossy De­zsővel az élén. Május 12—15-én került megren­dezésre í. Dunamenti Tavasz cím­mel a magyar iskolák mellett mű­ködő gyermek bábcsoportok össz­­szlovákia! fesztiválja. A rendez­vényt a járási székhelyen bonyo­lították le. A 16 bábcsoport mű­sorát háromezren tekintették meg. Elmondhatjuk tehát, hogy a kez­deményezés hasznosnak bizonyult és a mostani siker kétségkívül biztató a jövőre nézve. Május végén rendezték meg Ca­­lovon (Nagymegyeren) a Kulturá­lis napokat. Hatszázan vettek részt a rendezvényen. Ezt kővetően került sor a Csal­lóközi Kulturális Napokra, melyen 49 amatőr kultúrcsoport mutatko­zott be a kétezer főnyi közönség­nek. Ugyancsak nagy sikert aratott a Samorinban (Somorjában) ren­dezett Felső Csallóközi Kulturális Nap. A gabčíkovoi (bösi) Dal- és Táncünnepélyen 14 népi együttes­nek tapsolt az ötezer főnyi közön­ség. A Szövetkezeti dolgozók napján, amelyet Vvdranyban (Hódosban) rendeztek meg, tartalmas műsort helyt és hivatásos, többek között külföldi együttesek biztosítottak. Jólesett látni a szövetkezeti dol­gozók megelégedettségét, aratás utáni kikapcsolódását. A Veiké Blahovo-i (nagyabo­­nyi| Bihari Napok szintén élményt nyújtó vállalkozásnak bizonyult. Ennyit röviden a főbb nyári kulturális megmozdulásokról. A- zok számára, akik nem voltak a közönség soraiban, csupán száraz hírnek tűnhet ez a felsorolás. Gondoljunk azonban a rendezvé­nyek szervezőire’, akik bizony ko­moly erőfeszítéseket tettek azért, hogy lehetőleg az Igényeket kielé­gítően szórakozhassanak dolgo­zóink. Megemlíthetnénk még a Csalló­közi Múzeumban rendező» kiállí­tásokat. Három élvonalbeli festő­művész tárlatát tekinthették meg az érdeklődők. Dicséretet érdemel­nek azok a szövetkezetek, melyek patronálták ezeket a kiállításokat. A kultúra fontos feladata a „szocialista ember“ nevelésé. A jól szervezett, tartalmas rendezvé­nyek nagyban hozzájárulhatnak pártunk politikájának népszerűsí­téséhez, az egyének aktivizálódá­sához. A választási előkészületek 'ezen gondolatok jegyében folynak országszerte. A Dunajská Streda-i Járásban fontos küldetése van a kultúra dolgozóinak. Már a tavaszi és nyá­ri hónapok kulturális-nevelő mun­káját az elmúlt választást időszak­ban elért eredmények népszerűsí­tésére, valamint a XV. pártkong­resszus határozataiból kiindulva, a hatodik ötéves terv feladatainak ismertetésére irányították. Ideológiai előadások keretében foglalkoztak az emberek szocia­lista gondolkodásmódjának fejlesz­tésével. A nemzetköziség, a szo­cialista életmód, a munkához és gazdasági eredményekhez való vi­szony képezte az előadások témá­ját. A kulturális osztályon részletes terveket dolgoztak ki az ide tar­tozó intézmények, művelődési ott­honok számára. A tömegszerveze­tek tevékenységét is a választások jegyében irányították. Csak példa­ként említenénk meg, hogy az agitációs központokat is a járási szerv útmutatásának alapján ren­dezték be, szebbnél-szebb Ízléses tervrajzok szerint. Szeptember végén a képviselő­­jelöltek bemutatkozásakor a járás 60 községében rendeznek kultúr­műsorokat. Helyi amatőrök, vala­mint az iskolák mellett működő csoportok biztosítják majd a fel­lépéseket. Ha átlagosan vesszük, megállapíthatjuk, hogy ez idő' alatt naponta öt-hat községben lesz kulturális akció. A választások után, a Csehszlo­vák Szovjet Barátsági Hőnap is mozgalmas lesz. A helyi műsoro­kon kívül a járás tíz mozijában lesz ez alkalomból filmfesztivál. A fentiekben az olvasó dióhéj­ban megismerkedett egy példás járás nyári-őszi kulturális életé­vel. Dióhéjban, hiszen olyan sok­rétű tevékenységet, mint amilyen itt tapasztalható, nem is lehet egy­szeri nekigyűrkőzéssel feldolgozni. A kultúra különben is rendkívül összetett dolog. A gazdasági ered­ményektől kezdve az emberek öntudatának fejlesztéséig mindent felölel. Megállapíthatjuk, hogy Csallóköz kulturális dolgozói he­lyes felfogással, a lehető legjob­ban végzik kötelességüket. Barak László [KOSZON ÜK CSENDET" „Eva Krotká, a KoSicet Egyetem 23 éves orvostanhallgatója a Triume­­tal csúcsról való leereszkedése közben a Magas-Tátrában szombaton tragikus körülmények között...“ Sajnos, igen. Napilapjaink, ismét halálos kimenetelű balesetről számol­tak be, Ismét „vámot szedett“ a gyö­nyörű, de az olykor nagyon kegyet­len Tátra. Éva a tizedik az idén, akt a Magas-Tátrában életét vesztette. Ottjártamkor magam is tanúja le­hettem egy komoly mentési akció­nak: a Belügyminisztérium légügyi osztálya M-l—2-es helikopterének pilótája gépével legalább harmincszor megkerülte a Lomnici-csúcsot, mig végre nyomára bukkant azoknak a tapasztalt jrancia hegymászóknak, 'akik bármiféle térkép és útbaigazítás nélkül már az ötödik napja bolyong­tak a hatalmas hegyvonulat szírijei között. Amikór a pilóta gépével le­szállt a Štrbské Pleso (Csorba-tó) melletti alkalmi röptérre, a három kórházi ápolásra szoruló kimerült hegymászóval együtt, rövid tőmon­datokban így jelelt az uďi özönlő turisták kérdéseire: „Az idén már húsz alkalommal szálltam jel gépem­mel eltűnt turisták után kutatni. A sokéves átlag sajnos arról árulkodik, hogy ősszel és télen még kétszer ennyi helikopteres „bevetésre“ lesz szükség". A pilóta szavait tények, konkrétumok húzzák alá, s még va­lami, amiről igen kevesen tudnak: A Tátrának van egy „intézménye", ahol egy figyelmeztető tábla szövege a következőképpen van megfogalmaz­va: „Köszönjük a csendet". Ez a ta­pintatos figyelmeztetés a hegyrend­szer szimbolikus temetőjében van el­helyezve, ahol sziklákra erősített vas­táblácskák azon személyek neveit jelzik, akik a Tátra áldozatául estek. Az idetévedt gyalogos turisták — nem éppen a figyelmeztető tábla hatá­sára, talán inkább a meghatódottság következtében — nagy-nagy csendben olvasgatják a különböző halálesetek­ről szőlő fejtáblák szövegelt, melyek­ből sajnos számtalan van a Poprádi­­tó jelé vezetői turista út melletti jelképes tátrai temetőben. A sziklák között bolyongó és néze-A légcsavar és a vasból öntött emléktábla egy pilóta tragédiájáról tanús­kodik. (A szerző felvétele) Üzenet a múlt falujának életéi A választások tiszteletére, október elején nyitja meg kapuját egy újabb kulturális intézmény, a Šamoríni (So­­morjai) Honismereti Ház, amelyet a céltudatos kezdeményezés és a fárad­hatatlan társadalmi munka eredmé­nyeként könyvelhetünk el. A Honismereti Ház tizenhárom ter­méből kilencben a különböző népraj­zi munkaeszközök és népművészeti használati tárgyak sorakoznak. Ezek a régi tárgyak eszmei értékek is, szemléltetik a letűnt világ falusi em­berének nehéz életét. Ezen kívül nagy mértékben gazdagítják a látogató is­mereteit a városról és vidékéről, iga­zi esztétikai élményt is nyújtanak különös, tömör szépségükkel. Három esztendeje annak, hogy a somorjai diákok Csiba László igazgatóhelyettes irányításával el­kezdték a gyűjtést. A gyerekeken keresztül teremtődött meg a kapcso­lat a szülőkkel, a felnőttekkel, akik közül aztán egyre többen részt vál­laltak a munkából. Igaz, eleinte csak a gyerekek hozták a különböző kis tárgyakat, de híreket is arról, hol találhatók nagyobbak. S itt már fon­tos volt a felnőttek segítsége, hiszen csak szállítási eszközökkel szerezhet­ték meg a gyűjtők például a nagyobb niező°az‘?acá-'i ni’inkaeszkn-övct amilyen a házban látható konkolyozó, cséza, parasztszekór stb. A muzeális értékű anyagok egyre gyűltek, fgy hamarosan helyiségekre volt szükség, ezért a somorjai vnb megvásárolta a kiállítás épületét. Azonban az épület­nek, (amely 450 négyzetméteres te­rületet foglal el) és környékének rendbehozatala, a rengeteg néprajzi anyag tisztítása és tartósítása közel 4500 óra társadalmi munkát igényelt. Presinszky Lajosnak, a CSE­­MADOK honismereti szakbizottsága elnökének irányításával a somorjaiak bőven kivették részüket a munkából és megoldották a legnehezebbnek tűnő problémákat is. Rájöttek például, hogy ilyen nagy mennyiségű anyagot nem képesek szakmailag kellőképpen csoportosítani, s nem sajnálták a fá­radságot, megkeresték dr. B á r t h Jánost, a kalocsai múzeum igazgató­ját, aki mindvégig tanácsokat adott, több Ízben meglátogatta Somorját. Végül az általa vezetett etnográfusok csoportja rendezte be a múzeumot. A legnagyobb elismerés illeti az egyszerű emberek százait, ezreit, akik ezeket a tárgyakat szívesen ajándé­kozták a Honismereti Háznak. Már­pedig a kiállítási termekben sok mú­­da^ah látható. födő emberek közül nagyon sokan megállnak azelőtt a táblácska előtt, mely mottóját egy négygyerekes csa­ládapa — mérnök — hozzátartozót fogalmazták meg: A hegy volt a Te életed, A hegy lett a Te halálod. A temető szimbolikus kápolnája mellett egy olyan féjtábla található, ami mellé egy repülőgép légcsavar­ját is elhelyezték. A tábla szövege a következő eseményekről „mesél": „1938. november 22-én repülőgépével a lomnici csúcs nyugati falának üt­között Karol Löffler, kapitány, — Hradec Královéból. A szimbolikus temető látogatói kö­zül sokan levonhatták azt a szomorú következtetést, amit ottjártamkor ma­gam is megállapítottam: a Tátrában elhunytak között nem csupán felelőt­len, meggondolatlan emberek talál­hatók. Sok tapasztalt hegymászó ti halálát lelte ti.t, akik nagy része-— a munkában érdemeket szerzett — diplomás ember volt. Ügy mint másutt, az itteni hegyi mentőszolgálat emberei között is el­terjedt ez a szólás-mondás: „Akkor dolgozunk a legeredményesebben, ha nem csinálunk semmit1“. De sajnos, ezek a jól képzett mentők ritkán tét­lenkednek. Júliusban 38, augusztus­ban 42 esetben kellett komolyabban közbelépniük egyes emberek felelőt­lenségének következtében. A felsorolt számok, adatok vádol­nak, az emberek vigyázatlanságáról, meggondolatlan cselekedeteikről árul­kodnak. Itt az ősz, a tátrai „szezon­­időszak", éppen ezért szükséges, hogy újra leírjuk a százszor és ezerszer kimondott óvó szót: A Tátrában csak­is a kijelölt turista úton — hegyi térképpel birtokunkban — vágjunk neki igényesebb sétának, gyalogtúrá­nak. Képességeinket, fizikai erőnlé­tünket mindig helyesen ítéljük meg, mivel éppen ennek túlértékelése miatt került számtalan ember neve a tátrai jelképes temető szikláinak — nagyon szomorú eseményekről ta­núskodó — tábláira. Kalita Gábor Ennek köszönhető, hogy a kilenc termet sikerült tartalmasán beren­dezni, sőt különböző témakörökbe csoportosítani a gazdag anyagot, s így külön csoportosulnak a mezei munkához szükséges régi munkaesz­közök és használati tárgyak, ugyan­akkor az állattartás kellékei szintén külön helyen láthatók. A házimunka tartozékai is egységeket alkotnak, a mángorlás, a kenyérsütés, a ruha tisz­tításához szükséges tárgyak, de kü­lön csoportokat alkotnak a vidék mesterségeinek kellékei: a szíjgyártó, Néhány kellék. Foto: Prandl S. Presinszky Lajos, a .CSEMAD UK honismereti szakbizottságának elnöke. a fafaragó, a knvácsmesterség eszkö­zei. A csallóközi halászok háiófajtáit, sőt a régi halászladikot is megtalál­hatjuk egy külön teremben. Ugyan­úgy a hombárt és a kocsiszínt a be­levaló kellékekkel. Szervesen kiegészíti a Honismereti Házat a város történetének anyagával berendezett terem, amelyben az írás­beli és tárgyi dokumentumok sora­koznak a középkorból és a későbbi időszakból. További két termet tölte­nek meg a munkásmozgalmi és a szo­cializmus építésének dokumentumai, írások és fotó-felvételek, de helyet kapott Sumorja szülöttének TALLÖS PRGHÄSZKA ÍSTVÄN, akadémikus festőművésznek életműve is, a kü­lönböző festmények és rajzok. Sokrétű és gazdag lett a Somorjai Honismereti Ház, érdemes akár a többszöri megtekintésre is, mert ko­runk embere, de főként az ifjúság sokrétű tudnivalókkal és esztétikai élménnyel gyarapodhat. I t~-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents