Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-09-25 / 38. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. szeptember 25. 14 A TRÁGYÁZÁST TERV Előkészítésének alapjai A talaj-tápanyagpótlás és az optimális növényi tápanyagellátás tudományos irányításának, valamint a szerves- és ipari trágyák hatékony kihasználásának alapvető agrotechnikai vonatkozású tényezője a trágyázást terv megfelelő színvonalú, tudományosan megalapozott kidolgozása. A trágyázást terv kidolgozásának munkamenete több szakaszból tevődik össze: 9 az előkészítési munkákból, 9 a szervestrágyázás és a talajjavítás tervének a kidolgozásából, 9 a műtrágyázást terv előkészítéséből, killön-kiilön az egyes növénykultúrák szerint, 9 a tápanyagszükséglet összegezéséből és a terv ellenőrzéséből, 9 az egyes táblák trágyázási harntunogratttjának az összeállításából. A trágyázási terv kidolgozására irányuló előkészítő munka magába foglalja a szükséges alapadatoknak a begyűjtését. Első lépésként az üzent mezőgazdaságilag hasznosított összterületét a három fő növénykultúra csoport — a szántóföldi növények, legelők és rétek, valamint a speciális növénvok (komló, szőlő, gyümölcsfélék stb.) — alapján tagolva kell a tervbe bevonni, mivel valamennyi csoport sajátos, ogyéni követelményeinek megfelelően a trágyázást tervet különböző mádon kel! összeállítani. További lépésként- meg kell állapítani a csnportokon belüli táblák méreteit és ezeknek a számét, valamint a tervezeti növényi kultúrák vetésterületét. Ezenkívül kiegészítésképpen szükséges feljegyezni — valamennyi táblára vonatkozóan — az elovetemény, az utolsó mész-, szerves- és zöldtrágyázás, továbbá a talajjavító vagy a tartalék foszfor- és káliumirágyázás időpontjának adatait. A felsorolt adatok feljegyzésére az egyes táblák trágyázási kártyái a legalkalmasabbak. A trágyázási terv kidolgozásánál ma már nélkülözhetetlen adatforrásként az állami agrotechnikai talajvizsgálatok anyagát kell felhasználni, amelyeknek a talaj kémhatásáról, a felvehető makro- és mikroelem adottságról, a mészszükségletről, valamint a többi fontos agrotechnikai tulajdonságokról. Még ennél is pontosabb adatokat nyújtanak a talaj komplex felmérésének eredményei, melyek lehetővé teszik a talajkategőriáknak a kialakítását a felvehető foszfor-, kálium- és magnézíumtartalom alapján. A trágyázási terv kidolgozásánál célszerű felhasználni — segédeszközként — a A trágyázási rendszer alapeivei összpontosított termelés esetén talaj jellemzését és a klimatikus övezetek térképét. A felsorolt adatoknak a birtokában lehetővé válik a nitrogéntrágyázás optimalizálása, alkalmazási módjának a meghatározása, valamint a megfelelő foszfor- és káliumtrágyázási rendszereknek a kidolgozása. A SZERVESTRÁGYÁZÁS TERVEZÉSE A tápanyagpótlás tartós ós rendszeres forrását a szervestrágyázás képezi, amelynek kiemelkedő szerepe van a talaj termőképességének a fokozásában is. A gazdasági (szerves) trágyák általánosan alkalmazott formái közé az istáilótrágya, a knmpuszt és a zöldtrágya tartozik. A trágyázási terv kidolgozásánál fontos tudnivaló a rendelkezésre álló gazdasági trágyának a mennyisége, ezért előzőleg fel keli mérni a hozzávetőleges évi termelésnek a kapacitását. Az istállőtrágya esetében átlagosan 100—120 mázsa friss trágya termelésével számolhatunk számosállatonként. Ebből azonban ki kell vonni a trágya tárolási ideje alatt bekövetkezett veszteséget, ami körülbelül 30 százalékot tesz ki. Az évi termelési kapacitás pontosabb kiszámításához a következő képlet alkalmazható: (az évi takarmányfogyasztás szárazanyagban + az évi alomszükséglet szárazanyagban) X 2,25. A kapott értékből azután ki kell vonni — a már említett — 30 százalékos veszteséget. Hasonló számítási eljárás alkalmazható a mélyalom és a hígtrágya esetében Is. A talajjavítási tervnél a javasolt megoldásokat az összes számításba jövő táblákra külön-külön kell kidolgozni, a saját talajelemzés adatai és a talaj komplex vizsgálata eredményeinek alapján, de tekintettel kell lenni a termesztési célokra is. A MŰTRÁGYÁZÁS TERVEZÉSE A tápanyagokban aránylag szegény talajviszonyaink között — az intenzív termelés esetén — gondoskodnunk kell mindazon tápanyaguk visszapótláséról. melyek jelentős mértékben részt vesznek a tervezett terméshozamok alakulásában. Ezért a műtrágyázás! terv keretében szükségszerű valamennyi tápanyag önálló trágyázási tervének a kidolgozása. Ezeknek az alapján minden makroelem — nevezetesen a nitrogén, a foszfor, a kálium, a kalcium és a magnézium — esetében meg kell állapítani a talajban levő és a tervezett hozamok eléréséhez, valamint a talaj optimális tápanyagszint kialakításához szükséges mennyiséget. Ezenkívül a külön-A TUDOMÁNYOS-TECHNIKÁI tájékoztató intézet , KÖZLEMÉNYE böző műtrágyaformák specifikus jellegét és alkalmazási módját is tekintetűé kell venni. Mindezek az intézkedések megkövetelik valamennyi tápanyag következetes nyilvántartását, hogy ezáltal az egyes termőhelyeken lehetővé váljon a tápanyagpótlásuak a megfelelő irányítása és a növények által kivont tápanyagmennyiségnek az ellenőrzése. A trágyázási terv kidolgozásánál és végrehajtásánál az első helyen a foszfor- és káliumtrágyázás áll. amely minden trágyázási rendszer alapvázát képezi. A többi tápanyagokkal ellentétben a talaj egész rétegében évente rendszeresen biztosítani kell a teljesmértékű visszapótlást, már a vetés előtt. Amennyiben a túladagolásnak nem áll fenn a veszélye, aránylag széles határok között adagolhatók. Ez pedig a tartaléktrágyözást teszi lehetővé. Mivel ezek a tápanyagok elsősorban a talaj tartalékaiból mozgósíthatók, nincs szükség az optimalizálásukra. mint például a nitrogén esetében. A tervezésnél a talaj foszfor- és káliumtartalmából, valamint a rendelkezésre álló műtrágyamennyiségből kell kiindulni. Minden esetben gondoskodni kell az alap „termelési adag“ biztosításáról. Ezalatt azt a tápanyagmennyiséget értjük, amelyet a vetésforgó egész területén a talajba kell juttatni. Mivel a vetésforgóban levő pillangősukat vagy ezeknek a keverékeit rendszerint nem trágyázzuk, az elővpteményeknél a tápanyagok menynyiségét arányosan kell növelni. De ha van rá mód, törekedni kell a talaj minél jobb tápanyagellátására, ezért célszerű a talaj foszfor- és káliumszintjének a telítésére irányuló trágyázás, amely a hatóanyagok egyszeri (meliorációs) vagy folyamatos — évenkénti — adagolásával történhet. Ez lehetővé teszi a termőhely természetes adottságainak megfelelő, kiegyenlített és optimális tápanyagsziut létrehozását, a vetésforgó valamennyi tábláján. A kalciumnak fontos szerepe van nz élő szervezetek biokémikus folyamataiban, a talaj kémhatásának javításában és az egyes elemek felvehetőképességének a fokozásában. A kalciumtrágyázás fontossága a termőhelyi és az éghajlati adottságoktól függ. jelentősége a talaj savanyúságával arányosan növekszik. A trágyázási terv kidolgozásának alapját a talaj kémhatása képezi. Általában a 6,0—8,5 közötti pH-érték tekinthető optimálisnak. A talaj kémhatásától függően fenntartó vagy meliorációs trágyázás alkalmazható. Az első esetben a trágyázás a növényzet által kivont vagy a kimnsódás következtében csökkent kalcium utánpótlását szolgálja. A meliorációs trágyázás a talajjavításra, kémhatásának a korrigálására irányul. Ebben az esetben a gyengén savanyú talajokon a kalciumtrágyázást ötévenként egyszeri, savanyú talajokon pedig tízévenként háromszori adagban kell a talajba juttatni, míg el nem érjük a kötött talajok esetében a 6,8— 7,0, a közepesen kötött talajokon a 6,3—6,7, a laza talajokon pedig az 5,9—8,3 között váltakozó pH-értéket. A meliorációs trágyázással egyidejűleg biztosítani kell a rendszeres szervestrágyázást és a megfelelő vetésforgó alkalmazását. Az intenzív növénytermesztés következtében ma már jelentős mértékben megnövekedett jóformán minden tápanyagnak a talajból való kivonása, ezért a magnéziumtrágyázás tervének a kidolgozása is szükségszerű. A hatóanyag mennyiségének a meghatározásánál tekintetbe kell venni a magnézium szükségletét az egész vetésforgó keretében, a termelésbe vont kultúrák tervezett hozamát, a tervezett szervesés ipari trágyákban levő magnézium mennyiségét, valamint a talaj magnóziumtartalmát. Rendszerint a magnézium ávi átlagszükséglete az alkalmazott szerves- és ipari trágyák által fedezhető. Hiánya eseten magnéziumtrágyázás szükséges, évenkénti vagy — ami sokkal előnyösebb — egyszeri adagolással, tartaléktrágyázás formájában. Míg az előbbi esetekben a trágyázás a talaj tartós és optimális tápanyagszintjének a kialakítására irányult, addig a nitrogéntrágyázás esetében az adott kultúra optimális nitrogénszükségletének a biztosításán van a súlypont. Tehát a nitrogéntrágyázásnál arra kell törekedni, hogy a talaj nitrogénszintje összhangban legyen a termésképzéshez szükséges mennyiséggel. Ennek a megállapításához ismerni kell a növények által kivont nitrogén érvényesülését, az egyes nitrogénformák különböző talaj és éghajlati körülmények közötti dinamikáját. A szükséges nitrogénmennyiséget —• hatóanyagban — ügy kapjuk meg, ha a nitrogén normatívájút beszorozzuk a tervezett terményegységek számával. A talaj nitrngénmozgósitó képességének és az elovetemény trágyázásának alapján kapott plusz vagy mínusz értékekkel korrigálni kell a kiszámított hatóanyag mennyiségét. Az utóbbi években kísérletek folynak a növények szervetlen (anorganikus) elemzésén alapuló nitrogéntrágyázás optimalizálására. A mikroelemek trágyázási rendszerének a kidolgozásánál tekintetbe kell venni a talaj mozgékony mikroelemtartalmát és a növénykultúrák mikroelemek iránti speciális igényeit. Mikrnelem-trágyázást elsősorban abban az esetben kell végezni, ha valamelyik mikroelem hiánya jelentkezik. Sürgős esetekben gyorsan ható sóoldatot lehet kipermetezni, még a vegetációs időszak alatt, különben lassúbb hatású trágyák alkalmasak. Célszerű a megelőző (preventív) mikroelem-trágyázás, amelynek célja a megfelelő mikroelem-szint fenntartása. Ez kétféleképpen valósítható meg: egyrészt a mikroelemek felvetőképességére kedvezőtlen hatású talajtulajdonságok kiküszöbölésével, másrészt a spn ciális mikroelem-tartalmú trágyák preventív adagolásával. A közeljövőben a növénytermesztés hatékony kemizálásának kérdéseit és a tudományos eredmények gyakorlói alkalmazását az agrokémiai központok létesítésével lőhet teljes mértékben megoldani. Ezeknek jelentős szolgáltató ós tanácsadó szerepük lesz és fontos feladatkörüket a trágyázási terv kidolgozásához szükséges adatdokumentációknak az előkészítése fogja képezni. (К. M.) Ahogy a szakemberek látják... Jól termesztjük-e a búzát? A búza termésátlagának növelése mellett nagyon fontos a gabona minősége, ami nagyban meghatározza az értékesítés és feldolgozás lehetőségeit. Elsősorban a minőség határozza meg a búza értékét, így a szövetkezetek és állami gazdaságok árbevételét is. Tehát minden gazdaságnak közvetlen érdeke, hogy a mennyiség mellett jó minőségű búzát termeljen. A minőség megalapozását a vetőmagtételek gondos és szakszerű tisztításával és csávázásával kell elkezdeni. A csávázás az üszögfertőzés elleni védelem legbiztosabb módszere. Elmulasztása vagy helytelen, szakszerűtlen alkalmazása komoly kárt okozhat, mert betakarításkor az aratócséplőgép összetöri a kőüszög szemeket és a spórák a gabonaszemeken elkenődnek, így a búza nem lesz teljes értékű. A Dlkontrt-ta] szemben rezlsztens vagy toleráns gyomok termése Is nagy mértékben rontja a minőséget. Ezek közül különösen a ragadós galaj magja okoz gondot a feldolgozás során, mert annak kiválasztása az apróbb búzaszemeket is magával viszi, ami végső soron szem veszteséggel Jár. A minőségre a betakarítás Ideje és módja hat a legdöntőbben, de nem kisebb Jelentőségű a termelő üzemekben végzett átdolgozást és kezelési tevékenység sem. Nagyon lényeges az aratás kezdetének gondos megválasztása. Nem ajánlatos a búza aratását túl korán (Igen magas nedvességtartalom mellett) megkezdeni, mert azt csak mesterséges szárítással lehet alkalmassá tenni a tárolásra. Az aratócséplőgépek beállítása is' befolyásolhatja a búza minőségét, ami meglátszik a tört szemek arányában és a kicsépelt búza tisziaságában. Aratás után egyik legfontosabb feladat a gabona tisztítása, hogy megfeleljen a kereskedelmi követélményeknek. A biztonságos tárolás másik feltétele a nedvességtartalom. Ami a gabonák esetében a fajtakiválasztást illeti, megoszlanak a vélemények. Magyarországi viszonylatban a szovjet Bezosztája 1-es búza még a legkritikusabb években sem adott olyan gyenge minőséget, hogy abból ne lehetett volna sütőipari felhasználásra alkalmas lisztet gyártani. A Mironosvzkája 808-as búza gyengébb szalmaszilárdsága miatt — a jő minőség ellenére — sem tudott tért hódítani. A magyar szakemberek először a solaryl (sósszigeti) fajtakísérleti intézet növénynemesítő állomását tekintették meg, ahol az őszi búzákkal folytatott kutatásokról, a kísérletben levő fajták tulajdonságairól és magáról az intézetről Bartalos Menyhért mérnök, nemesítő számolt be. A magyar szakemberek tudomást szereztek erről, hogy a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyt) járásban gyorsan terjesztették el a nagyhozamú Száva elnevezésű jugoszláv fajtát — két éve kezdték el, s ma már a vetésterület 25—30 százalékén termesztik. A Száva 64—80 mázsás termést adott hektáronként, de ugyanazon a területen a következő évben már ez a fajta sem hozta meg a korábbi eredményt. A látogató szakemberek gyönyörködtek a különböző ellenőrző-, továbbtermesztésre- és keresztezésre felhasznált parcellákban. Széthajlították a szárakat és vizsgálták, hogy a lisztharmat mentességről vagy fértözöttségről Is képet kapjanak. A járási mezőgazdasági Igazgatóság főagronómusa Németh János — mint a csoport kísérője — többször is kihangsúlyozta az agrotechnikai fegyelem megtartását. Mind Csehszlovákiában, mind pedig Magyarországon a jmi szakemberei rendszeresen és gyakran ellenőrzik a talajelőkészitést, a növényvédő-, vető- és betakarító munkákat. Együttműködve a szövetkezetek és állami gazdaságok szakembereivel, közösen törekednek „mindennapi kenyerünk“ biztosításáért. Hasonló, jó benyomásokat szereztek a magyar szakemberek, amikor megtekintették a zohori agrokémiai központot. E központoknak nagy szérepe van Szlovákiában a gabonatermesztés terméshozamainak fokozásában is. Nálunk Magyarországon most kezdték meg különböző körzetekben az agrokémiai központok szervezését, felhasználva a baráti Csehszlovákiának ezen a téren már összegyűjtött tapasztalatait. Amint látható, a két szomszédos népnél szinte azonosak a problémák és a feladatok a húzatermesztés menynyiségl és minőségi színvonalának további fokozása érdekében. Dr. László László tudományos kutató ■papjainkban, a műanyagok térhódításának korában jól állja a versenyt a természetes szálakból készült textília is. Közülük az egyik legnépszerűbb, a — nedvszívó tulajdonságában páratlan — len. Készítenek belőle ágyneműt, abroszt, ruhaanyagot és lakástextíliát. Ruhaszövettől függönyanyagig, nyugágyvászontől tűzoltótömlőig, szabó- és kárpitoslpari kelléktől a ponyváig seregnyi kelmét gyárt lenből, a termékeiről országhatárainkon túl is neves csehszlovák lenipar. Magjából, — amely 45 százalék olajat tartalmaz —, festékanyagot, élelmiszert és gyógyszert készítenek, pogácsáját pedig a mezőgazdaságban az állatok takarmányozására használják fel. Ha nem is szó szerint, de ilyen szavakkal nyitotta meg J á n Fellendülőben t a lentermesztés Chromý elvtárs, a Trenőlnl Slovakotex Központi Igazgatóság dolgozója a mlchalovcei járás závadkai szövetkezetének kultúrtermében a kerületi szintű bemutatót, amelyen a keletszlovákiai kerület 85 lentermesztő gazdaságának szakemberei vettek részt Hazánk jelenlegi lentermésztési helyzetéről Chromý elvtárs többek között elmondotta, hogy a feldolgozó üzemek igényét a mezőgazdaság még ütvén százalékra sem tudja kielégiteni. Évente a szükséges len behozatalára több mint 20 millió deviza koronái fordítunk. Tavaly mintegy 115 ezer tonna mennyiséggel maradt adós a mezőgazdaság. A hetvenes évek elején a lentermesztés fellendítéséről kormányprogram jelent meg, amely előírta a lentermesztés szakosítását és komplex gépesítését. A program megvalósítása érdekében komoly intézkedések történtek. Például míg 1974-ben Szlovákiában elszórtan 310 gazdaság (25 hektáros átlagos területen) foglalkozott a len termesztésével, addig az idén már 104 gazdaság szakosodott (72 hektáros átlagos területtel) a lentennesztésre. Annak ellenőré, hogy Szlovákiában a lentermesztés már mintegy 80 százalékra gépesített, a termesztése még mindig sok emberi munkát igényel. Tavaly például egy hektár len termesztésére 235 órát fordítottak a gazdaságokban. A jövőbeni tervekről Chromý elvtárs elmondotta, hogy a szövőiparnak a hatodik ötéves tervidőszak éveiben több mint 20 millió folyóméter len vásznat kell gyártania. Évente 23 ezer tonna mennyiségű lent kell termelniük a gazdaságoknak. Abhoz, hogy a feldolgozóipar eleget tudjon tenni az igényes feladatoknak, a mezőgazdasági üzemekben a jövőben bővíteni kell a len vetésterületét és növelni a hektárhozamát. A vetömagellátáson is javítani kell. Évente mintegy 125 tonna mennyiségű vetőmagot kell biztosítani és ehhez még mintegy 50 tonnát tartaléknak. Érdemes megemlíteni azt Is, hogy hazánkban évente 32 410 hektár területen termelnek lent, Szlovákiában mindössze 7410 hektáron. Annak ellenére, hogy szlovákiai méretben a kelet-szlovákiai kerületben termelik a legnagyob területen azt az igen fontos ipari növényt, mégis ebben a kerületben érik el a leggyengébb eredményeket. Kelet-Szlovákiában 20 mázsás hektárhozammal már elégedettek, holott az 50 mázsás termés is elérhető! Hektáronként 25 millió egyedszóm esetében 25 mázsa megtermés érhető el. Kelet-Szlovákiában 5 mázsás magtermés már szép eredménynek mondható! A gyakorlati bemutatón a termelő gazdaságok szakemberei megtekinthették mindazokat a gépeket, amelyek jelenleg hazátokban beszerezhetők. Különösen nagy érdeklődést váltott ki a hazai gyártmányú, SOVL—1-es típusú gép, amely a len forgatását és kötözését végzi, ötven hektáros területen jól kihasználható ügy a dombos, mint a sík vidékeken. Nyolc óra alatt 8 hektárt forgat és 5 hektárt kötöz meg. A szovjet gyártmányú, TLN—1,5 típusú önjáró lennyövő nyolc óra alatti teljesítménye 6 hektár. Ugyancsak megfelelőnek bizonyult a PTP típusú, szovjet gyártmányú kütözőgép is, akár az LK—4T típusú lenkomhájn. amely különösen a magtermesztésre nagyon bevált. Végezetül elmondhatjuk, hogy a len termesztésére a gazdaságok el vannak látva megfelelő minőségű és mennyiségű gépekkel. Most már csakis a vezetőkön, dolgozókon múlik, hogyan élnek a lehetőségekkel, hogyan váltják valóra a CSKP XV. kongresszusának idevonatkozó határozatait. (illés)
