Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-07-10 / 27. szám

1978. Júliu« 10. SZÖVETSÉGI SZEMLE A GABONABETAKARItAS IDŐSZAKÁBAN: Miért fontos a jó szemléltető agitáció? Az utóbbi évek megannyi értékes tapasztalata, tanulsága bizonyítja, Igenis, érdemes a szemléltető agitá­­ciót sokrétűvé és a lehető leghaté­konyabbá tenni, irányítását szakmai­lag és politikailag egyaránt fejlett dolgozóra bízni. Olyan egyénre, aki felelősségteljesen, lelkiismeretesen és hozzáértően végzi a reá háruló ebbéli feladatokat. Miért ennyire lényegesek ezek az emberi adottságok, tulajdonságok?! Egyszerűen azért, mert a helyesen irányított, hatékony szemléltető agi­táció számottevően hozzájárulhat nemcsak a gabonatermés gyors és jó minőségű betakarításához, a gabona­eladási terv teljesítéséhez és túlszár­nyalásához, hanem a dolgozó tömegek széles körű tájékozottságához, s ezen túlmenően szocialista tudatformálá­sukhoz, hazafias érzületük, haladó szemléletmódjuk kialakításához, a kritikai igényesség megszokásához is. Tehát, lényegbevágó politikei kér­désről van szól Az a vezető, vagy tisztségviselő, aki ezt fölényes kézlegyintéssel, vagy nyegle vállrándítással igyekszik tudo­másul venni, esetleg csak tessék­­liesék módra, ímmel-ámmal tesz ele­get ebbéli kötelessségének, valójában a fő célt téveszti szem elől, s joggal illethető a politikai vakság, — vagy szűklátókörűség — vádjával. MIT IS ÉRTSÜNK a szemléltető agitáció fogalma alatt? Minden olyan tevékenységet, amely a tervfeladatokat, azok teljesítését, a szocialista munkaverseny élenjárói­nak, vagy győzteseinek jól bevált munkamódszereit, termelési-szervezé­si eredményeinek népszerűsítését se­gítheti elő. Sőt, széles körű elterjesz­tésükhöz nyújthat támpontot, további ötletekre, újabb kezdeményezésekre késztethet, százezres, vagy milliós ér­tékek megtakarításához, találmányok, újítások, ésszerűsítések közismertté válásához, s gyakorlati alkalmazásá­hoz vezethet. Így tehető az okos el­gondolás, a szellemi érték — köz­kinccsé. A SZEMLÉLTETÉS ESZKÖZEI Kétségkívül, századunk egyik leg­hatékonyabb szemléltetö-nevolő esz­köze: a televízió. Hiszen egyugyan­azon minutumban milliókhoz képes szólni, a szemléltetés sajátos módsze­rével, kifejüezésmódjával oktat, ne­vel, tájékoztat „testközelbe hoz“ sze­mélyeket, tárgyakat, tájakat, távoli földrészeket. Meggyőző erővel hat a nézőre hallgatóra. Node, a tévét kö­vető többi tömegtájékoztatási eszköz (sajtó, rádió) is jelentős szerepet tölthet — és tölt is — be, mint szem­léltető, népszerűsítő, tömegszervezö és ismeretgazdagitó eszköz. Igenám, de a mezőgazdasági üze­mek szántára jóval könnyebben elér­hető és igénybe vehető szemléltető eszközök is vannak, amelyek úgy­mond saját házuk táján is elkészíthe­tők: pl. üzemi újság, röplap, tisztelet­tábla, faliújság, versenytábla, vezeté­kes rádió, hangosbeszélő, stb. S ter­mészetesen, a járási vagy a kerületi újság Is az eredmények népszerűsíté­sét, a hibák, fogyatékosságok feltárá­sát teszi lehetővé, ugyanakkor az épí­tő jellegű bírálat is érvényesülhet. MILYEN SZEMLÉLTETŐ ESZKÖZT ajánlunk? Csakis az eddigi legjobban beválta­kat. Jó hasznát látják a többezer hek­táros mezőgazdasági üzemekben az üzemi újságnak. Főleg ott, ahol ehhez már megteremtették az anyagi-műsza­ki, szervezési és személyi előfeltéte­leket. Ilyen szövetkezetek ma már tucatjával találhatók, amelyek saját üzemi újságot jelentetnek meg, rend­szeresen — nem csupán az aratás időszakában. Még több azoknak a szá­ma, amelyek úgynevezett Aratási Hír­adót adnak ki, két-három naponként, vagy hetente. Ezenkívül, szinte vala menyi járásban — rendszerint a járá­si mezőgazdasági igazgatóság, a Szö­vetkezeti Földművesek Szövetségének járási bizottsága és a járási népmű­velési központ közreműködésével megjelentet járási jellegű Aratási Híradót. Ez utóbiak közül jó példa­ként említhető a Dun. Streda i (duna­­szerdahelyi), amely amellett, hogy műszakilag jól kivitelezett, színes, tartalomgazdag, a cikekk időszerűsé­ge és tömegmozgósító szerepe is jól érvényesül. Csakis dicsérhető a jó, lelkiismeretes szerkesztői, kivitelezési munka. Az üzemi újságok közül mindez­idáig keveset juttatnak el szerkesztő ségünkbe. Márpedig szívesen — és bérmentesen — nyújtanánk tanácsot, segítséget. Ezt a múlt években már praktizáltuk, s most is készséggel te­szünk eleget, hogy a szerkesztési, anyagfeldolgozási vagy más jellegű tapasztaltainkat megosztjuk velük. A sinnái (abaújszinnai) szövetkezet pél­dául — attól függetlenül, hogy nem kértük, — rendszeresen küldi üzemi újságját. S néhány példányt más szö­vetkezettől is kaptunk az elmúlt években. ... Node, ne rekedjünk meg az üze­mi újságoknál! A faliújsággal találkozunk a leg­több helyütt. Sajnos, az időszerűség az, amely a leginkább számonkérhető. Bár kevés az üresen ásítoző faliújság, vagy versenytábla, de lustaságra, ér­zéketlenségre vall, ha például az ide-A Dun. Streda i járás Aratási Híradója. LELEMÉNYESSÉG, HELYI ADOTTSÁGOK jétmúlt tavaszi vetésről tudósító, fa­kult cikkecskék, vagy fényképek hi­valkodnak a népszerűsítő eszközön, most az aratás elején. S aránylag ke­vés községben élnek a hangosbeszélő nyújtotta lehetőségekkel, holott en­nek az eszköznek a tömegmozgósító­nevelő hatása igen nagy, fölöttébb, ha hozzáértő emberek készítik — és közmegbecsülésnek örvendő egyének, 5 vezetők — s olvassák fel az össze' állítást, jó zenével, nótával „fűszerez­ve“, tarkítva a műsort, ezáltal elűzve az egyhangúság okozta érdektelensé­get. Igen jó szolgálatot tehet a községi hangosbeszélő, az ún. „pléhember“ az aratási verseny napi eredményeinek népszerűsítését illetően is. Hiszen az egész falu, vagy község lakossága hallja jóformán: ki az első a kombáj­­nosok, gépkezelők, terményszállítók, szalmapréselők, kazalozók, vagy az éppen tarlóhántást végző traktorosok közül. Ez esetben a mozgósító és ne­velő hatás szinte egyszerre érvénye­sül. A verseny élenjáróinak számára büszkeség, ha az egész falu tudomást szerez példás, hazafias helytállásuk­ról, de ugyanakkor a munkában le­­maradozők is igyekeznek, nehogy a hátul kullogok sorában említsék a nevüket. Ugyanilyen nevelő hatás ér­vényesülhet mondjuk az egyes kollek­tívák esetében, ha csupán a vezetőjük nevét is említi a bemondó. Mert, a FALU SZÄJA a legkíméletlenebb ítélő­­bíró ... VÉGEZETÜL annyit: a szövetkezetek agitációs bi­zottságait lehetőleg úgy állítsuk össze (itt főleg a szemléltető agitációról lévén szól), hogy a bizottság tagjai legyenek ötletgazdagok, kifinomult érzékkel, írási-rajzolási készséggel rendelkezzenek, keressék, kutassák a leghatásosabb szemléltető módszere­ket, ne féljenek a bírálat fegyverét is alkalmazni, természetesen segítő szándékkal, a hibák levetkőzésének útját-módját is megmutatva. Ettől a nevelési formától sose riadjanak vissza, hiszen mindenkor a közösség ügyét képviselik. A hatékony szemlél­tető agitáció csakis úgy érhet célba, ha a nyílt véleményalkotásra, az igaz­ság bátor kimondására nevel, s nem a megalkuvásra, a kispolgári szem­léletmódra. Ez utóbbiak idegenek, a szocialista ember erkölcsi világával össze nem egyeztethetők. N. KOVÁCS ISTVÁN (A szerzó felvétele.) BIZTONSÁGOSABB MUNKÁT A SZÖVETKEZETEK MELLÉKÜZEMÁGI TERMELÉSÉBEN Az előírások mindenkire kötelezőek Mint derült égből a villám, úgy ha­tott az a megrázó hír, hogy a poprádl járásban tömeges, halálos kimenetelű baleset történt, amelynél egyszerre öt ember — köztük nők ts — vesztet­te életét. A tragikus balesetet a trá­gya robbantásos szétszórásánál a vi­gyázatlanság okozta. Sajnos, csaknem naponta olvasha­tunk hasonló híreket a sajtóban. Az esetek kivizsgálása során nagyobbára felfedik a balesetet okozó hibákat. Ezek között az első helyen a munka­­biztonsági előírások be nem tartása, súlyos megszegése szerepel. Az egészségvédelem és a munkabiz­tonság előírásainak betartása felett a társadalmi ellenőrzést a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége egyes albi­zottságai, beleértve a szövetkezetek egészségvédelmi és munkabiztonsági albizottságait, gyakorolják. Az utóbbi időben a SZFSZ szervei az egészség­védelmi és munkabiztonsági előírások betartását ellenőrizték a kő-, kavics- és a homokbányákban, ahol a nyers­anyag kitermelését a szövetkezetek — melléküzemági termelésük kereté­ben — végzik. A szövetkezetek Ilyen irányú tevé­kenységét a Mezőgazdasági és Élel­mezésügyi Minisztérium erre vonat­kozó rendelkezései, valamim a bánya­­törvény és a Szlovák Bányahivatal rendelete szabályozza. Ezért a SZFSZ szervein kívül az egyes ásványi anya­gok lelőhelyeinek célszerű kihaszná­lását az Állami Bányaigazgatóság szervei Is ellenőrzik és ugyanakkor ügyelnek a munkabiztonság, valamint a megszabott munkafeltételek követ­kezetes betartására is. Az említett felülvizsgálás és ellen­őrzés Ismételten megállapította, hogy csaknem egyetlen olyan üzemegység sem akad, ahol a rendeletek be nem tartása ne veszélyeztette volna a dol­gozók egészségét és munkabiztonsá­gát. Ez igen komoly Intőjel. Mit állapítottak meg a Szlovák Bá­nyahivatal és a Szövetkezeti Földmű­vesek Szövetségének szervei? Elsősorban azt, hogy a dolgozók felőli gondoskodás ezekben az üze­mekben kimondottan elégtelen. Nin­csenek öltözők, illetve olyan helyisé­gek, ahol a dolgozók az idő viszon­tagságai elől menedéket találnának. Igen gyakran hiányoznak az olyan munkabiztonsági kellékek, mint pél­dául sisakok, biztonságos, fémmel erősített munkacipők, kesztyűk, szem­üvegek stb. Több munkahelyen e kellékek közül néhány ugyan fellelhető, de a dolgo­zók ezeket, érthetetlen okokból, nem használják. Nélkülözik az elsősegély nyújtására szolgáló helyiségeket, sőt számos munkahelyen még a legszük­ségesebb orvosságok, kötszerek, hord­ágy sem található. Másutt a portala­­nítási intézkedéseket mellőzik. Sok munkahely dolgozói nem járnak rend­szeres egészségügyi ellenőrzésre. Számos szövetkezetben egyáltalán nem is ismerik az Ilyen üzemágban, ilyen munkákra vonatkozó érvényes előírásokat, rendszabályokat. Hiányzik a fejtési dokumentáció, nem dolgozták ki a technológiai eljá­rást, a fejtési és robbantási munkák­ra. A fejtésfal igen magas és nem elég szilárd. Nem végzik el rendsze­resen a műszaki berendezések, felsze­relések karbantartását és ellenőrzé­sét. A dolgozók többségének (kotró­gépkezelő, lőmesterek) nincs kellő képesítése, de még rendszeres isko­lázáson sem vesznek részt. A robban­tási munkákat gyakran engedély nél­kül végzik, s a lőmestereknek nincs képesítésük felszíni fejtésre. Nem ve­zetnek nyilvántartást a robbanóanya­gokról, hiányzanak az átvételi és ki­adási elismervények. A vezető tiszt­ségviselők, a szövetkezet szakdolgo­zói a havonta kötelező ellenőrzéseket sem végzik el. A robbanóanyag-rak­tárak sok esetben nem felelnek meg az érvényes előírásoknak, és a rob­banóanyagot a megengedettnél na­gyobb mennyiségben tárolják. A bá­nya területe nincs elkerítve s ígý em­berek vagy állatok belezuhanhatnak a gödörbe. Alig fordítanak gondot a talaj rendezésére, a kitermelt terüle­teken s így csak nagy későn válik a devasztált földterület ismét a mező­­gazdasági termelés számára használ­hatóvá. Az új Jogszabályokról, a mezőgaz­dasági szövetkezeti törvényről folyta­tott országos vita során a szövetkeze­tek tisztségviselői, elsősorban pedig az elnökök tettek fel kérdéseket és érdeklődtek a szövetkezet tisztségvi­selőinek jogvédelmével kapcsolatban. Erre a kérdésre ez esetben nem lehet más választ adni, mint azt, amit an­nak idején adtak: az irányítás, a ve­zetés ellenőrzést jelent. Az efsz-ek tisztségviselőinek jogvédelme elsösor\ ban azt feltételezi, hogy önmaguk be­tartanak minden érvényes rendeletet ós szabályt. Ugyanakkor hajthatatla­­nul és következetesen megkövetelik a rendelkezések, szabályok és törvé­nyek betartását minden felelős be­osztású tisztségviselőtől csakúgy, mint az egyszerű szövetkezeti tagtól is. Más út nincsl Az előírások be nem tartása nemcsak az ilyen veszélyes munkahelyeken, hanem másutt is, balesetek eredője lehet, amely eset­leg pótolhatatlan emberéleteket kö­vetel. Ez pedig szöges ellenétben áll a CSKP XV. kongresszusának határo­zataival, amelyek a munkabiztonság és az egészségvédelem fontosságát kiemelten hangsúlyozzák. M. Ö. A NYÁRI NAGY MELEGBEN sokszor nem Is Igen vágyunk meleg ételre. Pedig enni kell az aratás idején is. Viszont kinek akaródzik a melegben főzni, sütni, különösen, ha hosszabbított műszakban kell az idénymunkák­kal megbirkózni. Mezőgazdasági üzemeink, szövetkezeteink már jó előre gondoskodnak arról, hogy az aratók, az állandó dolgozók és az idénymunkások számára is meleg ételt, ebédet, frissítő italokat biztosítsanak. A kérdés megoldása nem okoz fejtörést ott, ahol a szövetkezetnek saját konyhája, étkezdéje van. Azok a mezőgazdasági üzemek viszont, ahol a dolgozókról való gon­doskodás terén még nem jutottak el erre a szintre, a Jednota fogyasztási szövetkezettel kötnek szerződést a közös étkeztetés megoldására a csúcs­munkák idején. MILYEN A HELYZET e téren a galantai járás mezőgazdasági üzemeiben? E kérdésre készségesen válaszoltak a Jednota fogyasztási szövetkezet ga­lantai igazgatóságán F u r k o v á Magda előadó és V r a n k a Ladislav elvtárs, az üzemszervezési osztály vezetője. Gondoskodnak az aratókról — Még áprilisban körlevélben hívtuk fel járásunk közétkeztetési üzemei, vendéglői vezetőinek figyelmét arra, hogy idejében és minden téren gon­doskodjanak a szövetkezetek, az állami gazdaságok, valamint a szolgála­tainkat igénybe vevő többi mezőgazdasági üzem ezirányú szükségleteinek kielégítéséről, — mondotta Vranka elvtárs. — A körlevélhez szerződési mintát is mellékeltünk, amelynek alapján egyes üzemegységeink vezetői az étkeztetésre, illetve szolgáltatásainkra igényt tartó mezőgazdasági üzemek­kel az erre vonatkozó egyezséget megköthették. — A múlt esztendőkhöz hasonlítva — kapcsolódott be a témába Furková elvtársnő — csökkent az étkeztetést igénylő szövetkezetek száma. A leg­több mezőgazdasági üzemnek, különösen az egyesült, megnagyobbodott szövetkezeteknek saját kifőzdéje, üzemi konyhája van és ellátják a hatás­körükbe tartozó részlegeket. A továbbiakban megtudtuk, hogy a szerződéses alapon lekötött étkezte­tés a Jednota fogyasztási szövetkezet útján igen előnyös a mezőgazdasági üzemek számára, mivel az ebédekért a negyedik árcsportban érvényes ára­kat számítják, felszolgálási pótdíj nélkül. Az ételt a szövetkezet, illetve a mezőgazdasági üzem kívánsága szerint közvetlen a földekre is kiszállítják, nehogy az aratóknak sok időt kelljen veszteniük azzal, hogy ebédre a te­lephelyre jönnének be. Ugyanígy a mezőgazdasági csúcsmunkák idején a negyedik árcsoportban számlázzák a leszállított frissítőket, esetleg a meg­rendelt egyéb árut. SAJNOS AZONBAN még mindig akad olyan mezőgazdasági üzem, ahol idejében nem foglalkoznak e kérdés — a köztékeztetés és a frissítő-ellátás — minden megoldásával érdemben. Talán a határozatlanság vagy az előre­látó tervezés hiánya okozza, viszont a Jednota részéről nagy nehézségekbe ütközik az utolsó pillanatban, tehát a későn beérkező igénylések kielégí­tése. Elsősorban az étkeztetés, a meleg ebédek biztosítása kérdésében áll fenn ilyen helyzet. A frissítő italokkal történő ellátás iránt a mezőgazda­­sági üzemek amúgy sem támasztanak különösebb igényeket. Rendszerint az egyes községek vendéglátóipari üzemegységei még a fokozottabb ke­resletet is minden esetben ki tudják elégíteni. A JEDNOTA fogyasztási szövetkezet galantai igazgatóságának hatáskörébe tartozó vendéglők és éttermek dolgozói az előző esztendőkhöz hasonlóan az idén is a legnagyobb gondot fordítanak majd arra, hogy a nyári csúcs­munkák időszakában a mezőgazdasági dolgozókat ellássák elegendő és jó minőségű, hűtött, alkoholmentes itallal és az egészséges, ésszerű táplálko­zás követelményeinek megfelelő meleg étellel. Ezzel kívánnak legalább részben hozzájárulni a dolgozók felőli fokozottabb gondoskodás feladatá­nak sikeres megoldásához, ami* a CSKP XV. kongresszusának határozatai hangsúlyozottan mindannyiunk egyik elsődleges kötelességévé tettek. (obenau)

Next

/
Thumbnails
Contents