Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-09-18 / 37. szám

SZABAD FÖLDMŰVES 1976. szeptember 18. 10 ИЕЫШ IS CL Щ] Ami az említett problémákat illeti, megoldhatók és meg Is kell őket oldani. Mégpedig a Jelen szempont­jából, amint ezt az SZKP Központi Bizottságának nemrégen hozott ha­tározata is megköveteli: A mezőgaz­dasági termelés szakosításának és koncentrációjának továbbfejlesztése a gazdaságközi kooperációs és az agráripari integráció alapján. Ez a dokumentum kidomborítja annak szükségességét, hogy „... a mezőgaz­dasági termelés szervesen összeforr­jon az iparral“, közvetlen kapcsola­tok alakuljanak ki köztük. Ezért kell az üzemnek és a gazdaságoknak az egyenjogú partnerség és együttmű­ködés szempontjából kiindulva felül­vizsgálniuk kapcsolataikat. Nem en­gedhető meg, hogy az egyik fél ké­rőként viszonyuljon a másikhoz. A tervek szoros egybelllesztése, a cse­lekedetek egybehangolása, a közös munka — ez a jövőben követendő út. Ez nemcsak az Eléktrofígyerre és a közeli gazdaságokra vonatkozik. Hvallnszk — város, amSlyben nagy fejlődésnek Indult a feldolgozd ipar. Az utóbbi években négy új üzem fel­építése és termelésének beindítása, a talajjavítás gyors üteme lehetővé tette hatalmas agráripari komplexum létrehozását, a mezőgazdaság ipari színvonalra emelését, sok tekintetben a káderkérdés megoldását. Az Október 40 Éve Kolhoz példája különösen bizonyítja, mennyire meg­valósítható ez. A kolhoz elnökei V. I. Rzsibajev, a XXV. pártkongresszus küldötte volt. A kolhozparasztok ipa­ri és építőipari szervezetek segítsé­gével és természetesen saját törek­vésükkel.ée erőfeszítésekkel igen fej­lett, hatalmas mezőgazdasági és ál­lattenyésztő vállalattá fejlesztették gazdaságukat. Jelenleg négyezer szarvasmarhát befogadó hizlaló komplexum épül. Első, 1300 darabot befogadó részlégé már elkészült és rendeltetésének szolgál. Ez valóságos nagy húsgyár, II. RÉSZ amelyben a munkaigényes folyamato­kat gépesítették. Az itteni állatte­nyésztők munkája hasonlóvá válik az ipari dolgozókéhoz. A kolhoznak 821 hektár öntözött földje van, amelyen 22 öntözőberen­dezés működik. A közeljövőben már 1500 hektárra terjesztik ki az öntö­zést. Sokat beszélhetnénk a gazdaság sikereiről. Kedvezőtlen években is jó termést ér el a kolhoz szemgs terményekből. Nagy tejhozamok és súlygyarapodás jellemzi. Ám még va­lamit kell kiemelnünk: az emberek ragaszkodnak a kolhozhoz, nem akar­nak elvándorolni. Ez az ifjúságra is vonatkozik. — A legutóbbi tiz évben csak egyetlen fiatal gépesítő hagyta el a kolhozt, az is nyomós okból. Mind­azok, akik eleget tettek tankötele­zettségüknek és katonai szolgálatuk­nak, a kolhozban maradnak dolgozni — magyarázza az elnök. — Lakást, tetsző munkát biztosítunk a fiatal családoknak, minden szükségeset megadunk nékik. Két olyan utca alakult ki a falu­ban, amelyben csupa fiatal lakik. Sokan más helyiségekből jönnek kol­hozunkba dolgozni. Megválogatjuk őket, lelkiismeretlen, fegyelmezetlen emberekre ( nincs szükségünk. Nem érzünk munkaerőhiányt. — Itt van például a Maikin család — folytatja Vaszillj Ivanovics. — A családfő a múltban egyszerű gépe­sítő volt, most brigádvezető. Viktor és Konsztantyin fia letöltötte kato­naéveit, gépkocsivezetők. Feleségeik is a kolhozban dolgoznak. Mindhár­muknak van személygépkocsija, mind­egyik családnak háza és háztáji kürt­je. Szokványos példa ez nálunk. A nagyszerű munka- és életfelté­telek, a bőség, a hivatási büszkeség, az az érzés, hogy hasznos és szük­séges munkát végeznek, késztetik az embereket arra, hogy erős gyökere­ket eresszenek a kolhozban, örökre' letelepedjenek. vidékünkön több mint száz kulturá­lis dolgozó működik, múzeummal és képtárral, zeneiskolával és új falusi klubokkal büszkélkedhetünk Blago­­datnojeban. Ivanovkában, Szévernoje­­ban... Óriási propaganda és nép­művelő munkát végez 37S iskolai tanító és nevelő is. 4. Ánizsillat Hvalinszk utcái a Volgánál kez­dődnék és a várost nyugatról körül­vevő hegységhez vezetnek. Mintha az ferdőkbe, ligetekbe igyekeznének. Ez a táj fő jellemzője. A hegyoldalakon és völgyekben almások, erdőmarad­ványok — fenyvesek és kedvenc lombosfák, az orosz tájra jellemző nyír- és nyárfák. Mindnyájan szeretjük az almát. Mondjunk köszönetét a hvallnszklak­­nak, öregeknek és fiataloknak egy­aránt,, akik látástól vakulásig szüre­telik a gyümölcsöt, hogy egy darab se vesszen kárba a természet pompás ajándékából. Hálás köszönetünk azok­nak, akik a feldolgozóban serény­kednek, akiknek dolgos hétköznapjai a konzervgyárakban és borászati kombinátokban telnek. Tőlük kapjuk a kompótokat, a borféleségeket, a szörpöket és konzerveket. Hvalinszk termelői sajátossága, hogy fő vállalatai a feldolgozó ipar­hoz tartoznak. S ha fel is tűntek a városban egészen új foglalkozású emberek — galvanizálók, csiszolók, kapronöntők, sajtolők —, a lakosság zöme az élelmiszeriparban, a hús­ás sütődéi iparban, a városmellékí Szadovij Szovhozban és a konzerv­gyártő kombinátban dolgozik. A városnak más fontos Iparága is van. Cserjomsani I., II. és III., Prosz­­vescsenyec... A város mellett sor­jában szakszervezeti üdülők terülnek el. A szaratovi területen levő szana­tóriumoknak és üdülőknek szinte a fele itt van. ____A város déli pereme felől asz­faltút vezet a hegyekbe. Mindkét ol­dalán zöld tömeg — ligetek válta­koznak tűlevelű növényzettel, aztán §gy kis plátőn megpillanthatjuk a Cserjomsani III. üdülő épülettesteit. A fák sűrű koronáján keresztül alig látszanak, lenn sötétzöld szőnyegta­­karö. Balra és tovább a város utcái és a Volga vidéke. A szaratovi, kujbisevi és a többi terület dolgozói kényelmesén és fel­szabadultan érzik itt magukat. Egye­sek elvonulnak egy kis erdei sétára, mások csónakáznak, vannak, akik a könyvtárat bújják, vagy a klubban műkedvelő műsort próbálnak. — Idényben 1200 vendéget foga­dunk, — újságolja Iraida Alekszan­­drovna Pugacsova, az üdülő Igazga­tója. — Nemcsak felnőtt vendégeink vannak, az üdülő gyermekes szülők üdültetésén! létesült. A szülök pedig hálásak az üdülő egész' személyzetének, elsősorban V. I. Tupikov ácsnak és V. I. Korobova könyvelőnek, ‘ N. M. Gudkov szivattyú­kezelőnek, J. A. Lobova könyvtáros­nak, V. I. Hapilin lakatosnak és A. Sz. Mazanovának, a gyermekkony­ha szakácsának. Az ő munkájuk te­szi kellemessé és hasznossá a pihe­nést a Cserjomsani Ш.-ban. A közelben, egy kisebb hegyen túl fekszik a Cserjomsani I. szanató­rium. Ez is híres és keresett. Az itte­ni üdülőkben csak egy év alatt 18 ezer személy tölti pihenését. Noha nem mind üdülnék összkomfortos viszonyok között (Cserjomsaniban és a Proszevcsenyecben is vannak régi épülettestek), Hvalinszkböl távozva szomorúan búcsúznak a várostól, la­kosaitól, a hegyektől és a ligetektől. Hvalinszk valóban mély nyomokat hagy az ember lelkében. Például új­ra szeretne ellátogatni a nevezetes képtárba, megtekinti a város szülöt­te, K. Sz. Petrov-Vodkín festményeit. A képtárat Is róla nevezték el. Sze­retnek gyönyörködni neves orosz és külföldi, valamint szovjet művészek — A. Benua, I. Ajvazovszkij, G. Ku­der, B. Prorokov és mások alkotásai­ban. Szeretnék látni a szobrokat; a könyvíllusztráciőkat, metszeteket, — mind megannyi nagyszerű művészi alkotást. — A mi embereink vonzódnak a kultúrához, bővíteni igyekeznek lá­tókörüket; részesülni kívánnak a szépből, — mondja V. I. Geraszimov, a városi pártbizottság másodtikára. Elmosolyodik: — Lehet, hogy ennek oka a Volga és a ligetek? Egyébként 5. Pillantása jövőbe Hvalinszknak most talán a leg­zajosabb helye a Komműn tér. Őszin­tén szólva szokatlan ez a zaj a hvalinszkiaknak — a kerületi szék­­hülyén még sohasem folyt Ilyen nagy­arányú építkezés. A tizedik ötéves tervnek már az induláskor feltűnik a térképen a város első mikrokerü­­lete. Emellett komplex építkezés, fo­lyik. — A 88. számú gépesítő csapat építői kétemeletes lakóházat építet­tek munkaközösségüknek, — magya­rázza I. D. Orlov, a városi végre­hajtó bizottság elnöke. — Mindjárt mellette hat egymeletes épület fog emelkedni, egy részük már áll is. Számítsa még hozzá az 1200 tanulóra tervezett iskolát meg a gyermekkom­binátot. Mint látja, egészen szépen fog festeni a míkrokerület. Orlov szobájában a térképen jelzé­sek mutatnak más építkezéseket, mint amilyen a lakáskarbantartó kom­binát, az Ujut (kényelem) lakásszö­vetkezet, valamint a város első 90 lakásos szereltvasbeton-épülete lesz. Ez nem kezdét, hanem folytatás. Hisz az utóbbi időbün a város külön­féle termelőágaiban 5 millió 900 ezer rubel beruházást eszközöltek, 6 mil­lió 800 rubel értékű termelési alapot adtak át rendeltetésének, 8200 négy­zetméternyi lakóterületet építettek be. A város megújulásának újabb ösz­tönzést adott a területi pártbizottság irodájának és a területi végrehajtó bizottságnak a Hvalinszk város fej­lesztését célzó intézkedésekről hozott határozata. Ezek az intézkedések az őst és mégis fiatal volgai város éle­tének minden oldalára kiterjednek. Csupán az újonnan létesült és mo­dernizált létesítményeket nevezzük még: a Gidroapparatura üzem ter­melési kapacitásai, az Elektrofigyer lakótelepe, a konzervgyári kombinát kazánháza, egy élenjáró vajüzem részlegei, repülőtér, aszfaltüzem, víz­elzáró berendezések, a kerületi kór­ház gyógyászati részlegének épület­testi, a 17. számú ipari szaktaninté­zet épületei. Ezek a létesítmények korántsem jelentenek valamilyen élettelen sablont, ez nem száraz fel­sorolás. A napokban kezdte meg működését a Volga—Tyerjoska vízvezeték. Hat szivattyútelep nyomja fel a Volga vizét 103 méteres magasságba, innen pedig két hatalmas csővezetéken ke­resztül a Tyerjoskába jut a víz, táp­lálva a folyót. Hvallnszk északi peremétől kilo­méterről kilométerre halad előre az új aszfaltút, amely a Szizrany—Sza­­ratov—Volgográd autópályával köti majd össze a várost. Mint látjuk, Hvalinszk újjászületik. Nagy és szükséges tettek megvalósí­tásához kezdtek. Mint általában ilyen esetekben előfordul, fogyatékosságok is adódnak. A legfőbb hiány az, hogy a város­nak nincs nagy építőipari szervezete, amely megfelelő bázissal, káderek­kel, gépesítési eszközökkel rendelkez­ne. Egyébként a városban sok építő van, de érőik több kisebb szervezet­ben szétforgácsolódnak. Ennek kö­vetkeztében azután elhúzódik a léte­sítmények átadásának határideje, szétforgácsolódnak az eszközeik, és mindez fékezi a haladó építési for­mák érvényesülését. A lakosság nemegyszer annak az óhajának adott kifejezést, hogy a kis részlegeket vonják össze egysé­ges építőipari szervezetben, tegyék akcióképessé és ez a szervezet egy­séges építési politikát folytasson a városban és kerületben. Ez az óhaj egyelőre nem talált visszhangra az illetékes területi hatóságoknál. Pedig már felette szükségessé vált. Még egy probléma követel megol­dást. Az ipar fejlesztése munkaerő­hiányt okoz a „pihenés iparában“ — a hvalinszki üdülőkben. Hisz a tan­kötelezettségüknek eleget tett fiata­lok szakképzettség szerzésére töre­kednek, hogy állandó munkahelyen dolgozzanak. Ilyen lehetőséget az üzemek biztosítanak a fiúknak és lá­nyoknak. Ezért nem tudják őket meg­nyerni a helyi üdülők és szanatóriu­mok,' ahol viszont idénymunka van. Ezért aztán az üdülők egyre nehe­zebben teremtik meg a beutaltak kényelmét és megfelelő kiszolgálá­sát, pedig ők nümesak a terület vá­rosaiból és falvalból jönnek ide, ha­nem az ország további részeiből Is. Méltán számítanak teljes értékű üdü­lésre, gondoskodásra, mert ez aztán százszorosán fog kamatozni munka­helyeiken. Egy a következtetés: egész éven át vendégeket fogadó üdülőket kell épí­teni. Hatalmas, fűtött épületek kel­lenek, a téli sportok űzéséhez szük­séges minden felszereléssel gilátva. Akkor aztán teljés lesz a nem idény­munkában, hanem állandóan foglal­koztatott, képzett és hivatásukat sze­rető alkalmazottak létszáma. Télen is csodaszép az itteni táj. Fenyőerdővel borított havasok, ezüs­tös csillogású erek vonzzák azokat; akik jól és egészségesen akarnak pihenni, s mi lehet ennél vonzóbb? Ilyen megoldandó problémák előtt áll a város. Hvalinszk méltán lehet büszke múltjára, a krónikájában migöröki­­tett évekre: a születés, fejlődés, épít­kezés éveire. A város azonban a jö­vőbe néz, törekvései a holnap felé irányulnak. A tizedik ötéves terv távlatai, a gazdasági, szociális és kulturális fejlődés tervei arra Irá­nyulnak, hogy modern szocialista arculatot nyerjen Hvalinszk és az egész környék, ugyanakkor féltve' őrzik és gyarapítják a természet szépségeit és gazdagságát, az itteni táj páratlan szépségét. A volgai sza­natórium-város volgai kovácsműhely­­lyé és éléstárrá is válik. А. I. JASIN illllllllllllllillillllllíllll A jelen történelemíróinak - a múlt nyomolvasóinak... A történelmi- és honismereti nevl­­lés szerves része pártunk ideológiai munkájának. Ezért válik szükség­szerűvé, hogy egyre aktívabban fog­junk hozzá szocialista és munkás­­mozgalmi hagyományaink ápolásához. Az elmúlt történelmi korok nyom­olvasása az ifjú nemzedék számára elsősorban azért fontos, mert ők ké­pezik a jelent, s formálják egyúttal a jövő történelmét is. Örvendetes, hogy a vázolt célok szempontjából a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járásban egyre jobban szélesedik a munkásmozgalmi hagyományokat fel­elevenítő, összefoglaló vörössarkok és honismereti emlékszobák számo. Ezen a téren úttörő szerepet vállaló ipari és mezőgazdasági nagyüzemek mellett egyre több iskola ismeri fel a forradalmi hagyományok ápolásá­nak időszerűségét és nevelő hatá­sát. Az utóbbi iskolákhoz tartozik a mlieónoi (tejfalusi) AKI is, ahol B ó d i s Ferenc igazgatótanitó több­éves fáradtságos munkájának gyü­mölcseként az iskola egyik termében megnyílt a forradalmi hagyományok emlékszobája. Az emlékszoba külde­tése, célja felöl érdeklődve az iskola igazgatója Gyárfás Miklós: „A forradalom nyomolvasóihoz“ című verséből idéz: — Az idő dzsungeljében jártok, nyomolvasók, a rőt avar apáink küzdelmes korából számtalan szép nyomot takar. A mai kor felé mutatnak a nyomok, mint nyílhegyek, már ti is törtnelmet írtok, nyomolvasók, figyeljetek! — A küzdelmes történelmi időszakok felé mutató, „nyílhegyek“-fókuszában léltetóbben kivitelezett tablókat to­vább figyelve, történelmi hőséggel elevenednek fel előttünk újabbkor! történelmünk legdicsőbb fejezetei. A* NOSZF, melyben vöröskatonaként harcolt Chemeister János, a Magyar­éi Szlovák Tanácsköztársaság, mely­nek eszméiért a községből Csiba Ist­ván, Galambos Mihály és Molnár Fe­renc harcolt mint vöröskatona. Kora­beli dokumentumok szemléltetik a gazdasági válság okozta megpróbál­tatásokat, s azokat a szenvedéseket, melyeket a fehér terror zúdított a község kommunistáira és haladé szel­lemű polgáraira. Erről a korszakról a költőt idézve: „Megvallattak, bogy vérzltt a húsunk“ — alkot hű kor­rajzot a tabló. Felsoroltak a történelmi és eszmei mondanivalójukon túlmenően hű ké­pet nyújtanak arról is, hogy az em­lékszoba tartalmi összeállítása is si­került. Annál is inkább, mert az egyes történelmi korok ábrázolását nem ötletszerűen, egymástól elszige­telten, hanem történelmileg szerve­zetten, úgyszólván élő történelmi kö­zegben, egymásból következtetvd oldja meg. További pozitívumként emelhetjük kt ezt a tényt, hogy az emlékszoba a község regionális érte­lemben vett munkásmozgalmi törté­netét dialektikusán, a járás munkás­mozgalmának szerves részeként tár­ja fel. Örömteli az a tény, hogy az emlék­szoba nemcsak a „beskatulyázott“ múltat tárja elénk — ez egyébként gyakori negatívum a hasonló létesít­ményeknél —, a történelmi összeha­sonlítás sikeres módszereivel, a múlt és a jelen eredményeit párhuzamba áliitja. A szocialista mezőgazdaság szempontjából, s így a múlt megprő-SSKP 1923.jft DÉNES BÉLA* BOTLÓ MIHÁLY NAGY VENDEL 1938. XI.8. MEGVALLATTAK, HOGI^ E VÉRZETT A HÚSUNK " J.A BOTLÓ L*BOTLÓ M f PISI L ZELINKA V •* OROSZ \ *£ valóban boldog jelenünk élő doku­mentumává válnak, a község regio­nális történelmét bemutató küzdel­mes időszakok, s az ezeket fémjelzó személyek nevei, s írásos hagyaté­kuk. A sort azok kezdik, akik a köz­ségből 1848-ban önként álltak Kos­suth zászlaja alá, folytatva azokkal a „katonagyerekkel“, akik 1849. má­jus 12-én a község határában a Pipa­gyújtó csárdánál haláltmegvetően harcoltak a túlerővel szemben, s hal­tak hősi halált. A sort újabbkori történelmünk di­cső fejezetei folytatják. Az eszmei mondanivaló szempontjából tartal­mas, esztétikailag a lehető legszem­báltatásai és harcai boldog jelenünk alapdokumentumaivá válnak. A múlt és a jelen összehasonlítá­sa lehetővé teszi a szintén nevelő hatású régi használati tárgyak és eszközök bemutatását, melyek a sze­rencsés formamegválasztásnak kö­szönve, ilymódon nem veszélyeztetik a létesítmény jellegét. A példás munkáért — melyet anya­gilag a mliečnoi hnb is támogatott — feltétlenül dicséret illeti a helyi iskola igazgatóját, mert lelkes, oda­adó munkájával a fiatal nemzedék és az egész falu lakossága részére jelentős kultúrpolitikai emléket állf­­tott. Csiba László

Next

/
Thumbnails
Contents