Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)
1976-09-11 / 36. szám
SZABAD FÖLDMŰVES. 1976. szeptember 11. a siaviTKeiín !■ ■ fOLnMuvfsth Ь fl^H L Ki slÖVHSiGÍHEK FÓRUMA Éli 4 SZOVĹTKÍZtT/ i Щ fÖLDMÚVFStA i m SZÖVI TSÍGÍHFK !*:[__ FÓRUMA Az ember felőli gondoskodás a szociális program tükrében Hazánkban az 1976—1980-as évekre kidolgozott gazdasági és szociális programot kitűző Irányelvek a dolgozók ggészsége felöli gondoskodás módozatait Is megszabják. Az Irányelvek szerint továbbra is folytatni kell az össztársadalmi egészségügyi program megvalósítását harcolva az érrendszer- és a szív megbetegedései, a rák és a vírusok okozta betegségek ellen. Az aratási munkák hazánk legészakibb járásaiban is befejeződtek. A jól végzett munka után földműveseink végre t egy kis pihenőhöz jutnak. Ahol erről megteremtették a feltételeket a szövetkezeti tagok szabadságra mehetnek, hogy áj erőt gyűjtsenek az őszi munkák és földjeink további terményeinek betakarítása előtt. Még egyszer a szövetkezeti földművesek szabadságolásáról A Szövetkezeti - Földművesek Szövetségének Központi Bizottsága a párt és a kormány szociális programjával összhangban kitűzte azokat a konkrét feladatokat, amelyek e téren a szövetkezeti földművesek felöli komplex gondoskodás keretében szükségesek. A Munka- és Szociális Ügyek Minisztériumával karöltve minden évben biztosítja a szövetkezeti földművesek és családtagjaik gyógyfürdői kezelését a nemzeti bizottságok szerveinek és a SZFSZ járási bizottságainak közreműködésével. A szövetkezeti tagoknak az állami alapokból ingyen adott gyógyfürdői utalványok beszerzésén kívül a Szövetkezeti Földművesek Szövetsége saját anyagi eszközeiből is lehetővé teszi az arra rászorulók fürdői gyógykezelését hazai, illetve külföldi gyógyfürdőkben. A kerületi nemzeti bizottságok szociális ' és munkaerő-ügyi osztályai az egyes járási bizottságoknak az elmúlt évben 9293 gyógyfürdői utalványt adtak a szövetkezeti földművesek számára. A beutalások legtöbbje reumatikus megbetegedés és szívbetegségek kezelésére szólt. A szociális biztosítás járási véleményező bizottságai a szövetkezetek aktív tagjai számára 6121 beutalást, a még dolgozó nyugdíjas tagoknak 1449 és a már nem dolgozó nyugdíjasoknak 885 beutalást adtak ki. A SZFSZ Központi Bizottsága által, illetve üdülési osztálya űtján tavaly 1985 szövetkezeti dolgozó, illetve a szövetkezeti tagok hozzátartozója részesült gyógykezelésben. A járások között, ahol a szövetkezeti dolgozók, az efsz-ek aktív tagjai a legtöbb gyógyfürdői beutalást kapták, találjuk a galántai, Dolný Kubfn-i, bardejovi és a Cadcai járást. A szövetkezetek nyugdíjas tagjait illetően a legtöbb beutalást a Nové Zámky-i, a trebišovi és a senicai járásban adták ki. Ha annak okait vizsgáljuk, hogy egyes járásokból miért mentek kevesen gyógyfürdői kezelésre, arra a megalapításra jutunk, hogy csaknem minden járásban az okok hasonlóak. A gyógykezelésre rászoruló szövetkezeti tag vagy családtagja legtöbb esetben azért nem mehet a fürdői gyógykezelésrS, mert megbetegedett, avagy a mezőgazdasági csúcsmunkák akadályozzák. Egyes járásokban a gyógykezelésre rászorulók visszautasítják a távolabb eső gyógyfürdőkbe szóló beutalókat, és igen gyakori eset az is, hogy nincs elég hely — elsősorban a reumatikus megbetegedések gyógykezelésére alkalmas fürdőkben. Lényegében megállapíthatjuk, hogy a szövetkezeti dolgozók felöli gondoskodás e szakaszán az illetékesekkel még 1973-ban létrehozott megegyezés alapján foganatosított intézkedések által lényeges javulás állt be. E javulás elsősorban abban mutatkozik, hogy mindinkább szorosabb lesz az együttműködés a nemzeti bizottságok, valamint a SZFSZ járási bizottságai között a fürdői beutalók elosztásánál és bizonyos rendszer is kialakult e munkában, ami általános megelégedést eredményez a fürdői gyógykezelésben részesülő szövetkezeti tagok és nyugdíjasok körében. Pillanatnyilag legfontosabb az, hogy a SZFSZ járási bizottságai még nagyobb mértékben aktivizálják a szövetkezetek szociális albizottságait és hatékonyabban együttműködjenek a járási nemzeti bizottság véleményező albizottságával, a jnb-ok szociális ügyosztályaival. Csupán így sikerülhet teljesíteni a CSKP XV. kongresszusán kitűzött célt — a legnagyobb mértékben elősegíteni a szövetkezeti dolgozók felöli komplex gondoskodás további javítását. J. PRQKES mérnök Pártunk és kormányunk sokéves igyekezetét, hogy fokozatosan kiegyenlítődjék a szövetkezeti földművesek és népgazdaságunk többi ágazatában foglalkoztatott dolgozók élet- és munkafeltételei közötti különbség, siker koronázta és megteremtettük annak lehetőségét, hogy az új mezőgazdasági szövetkezeti törvény rendezze egységes földművesszövetkezeteinkben a munkaviszonyokat is. E rendezés új minőségi jellemzője, hogy a szövetkezeti földművesek helyzeté ma már lényegesen megközelíti a többi dolgozóét a munkakapcsolatok terén. A szövetkezeti földművesek munka- és életfeltételeiben, beállott gyökeres változást jellemzi az is, hogy az egységes földművesszövetkezetek tagjai is részesülnek üdülési szabadságban. Az új törvény értelmében az üdülési szabadságot olyan feltételek mellett és olyan időtartamban ismerik el számukra, mint a többi, munkaviszonyban álló dolgozónak. Természetesen az új törvény hangsúlyozza: az egységes földművesszövetkezeti tagok számára törvényesített üdülési szabadság megadásának feltétele, hogy a szövetkezet kialakítsa az ehhez szükséges gazdasági adottságokat (a mezőgazdasági szövetkezeti törvény 113 §-a és a Mintaalapszabályok 51. cikkelyének 1. bekezdése), tehát, hogy a szövetkezetnek van kellő anyagi eszköze a szabadságolással járó költségek fedezésére. Ez azt jelenti, hogy 1976-tól kezdődően csupán az olyan szövetkezetek tagjainak nyílik igényük üdülési szabadságra, ahol a termelésben, a gazdasági és szervezési kérdésekben kedvező feltételeket alakítottak ki. Tehát elsősorban azokban a szövetkezetekben, amelyek ilyen adottságukat ki tudják mutatni azzal, hogy tagjaiknak szabadságot már az új törvény hatálybalépése előtt (1975-ben, esetleg a korábbi esztendőkben] biztosítottak. A többi egységés földmfivesszövetkezet tagjainak a törvényben megszabott feltételek mellett és időtartamban csupán akkor adhatnak üdülést szabadságot, ha ehhez — az illetékes járási mezőgazdasági igazgatóság véleménye szerint — kialakították a szükséges gazdasági feltételeket. Addig, amíg ezt nem tudják felmutatni, tagjaiknak csupán a szövetkezet saját alapszabályaiban feltüntetett (a törvény 113. paragrafusa és a Minta-alapszabályak 51. cikkelyének 2. és 3. bekezdése) részletesen megszabott feltételei mellett és időtartamban adhatja meg. Különösen és mindenekelőtt a szabadság időtartamát rögzíti le a szövetkezet alapszabályaiban úgy, hogy ez a szövetkezet gazdasági-pénzügyi lehetőségeivel összhangban álljon. A szabadság megadásának egyik alapfeltétele, hogy a szövetkezeti tag állandóan, dg legalább öt hónapon keresztül (ez a várakozási idő) és minden egyes esztendőben, amikor szabadságot kér, legalább 75 napot dolgozzék. E szabályok alól azonban néhány kivétel akad, amit a törvény a következőképpen szövegez meg: — ha a szövetkezet a tagot toborzás útján nyerte meg a mezőgazdaságban végzett munkára, avagy ha addig másutt dolgozott, a toborzásról szóló előírás szerint, — ha eddigi munkahelyét átszervezés miatt hagyta el és ezután lett a szövetkezet tagja, — ha a szövetkezetbe: egészségügyi okok miatt lépett át előző munkahelyéről, esetleg ha állapotos nő lett a szövetkezet tagja stb. Az üdülési szabadság alap-időtartama két naptári hét az illető naptári esztendőben. Három hét szabadságra azoknak a szövetkezeti tagoknak van Igényük, akik 18. életévük betöltése után legalább öt esztendeje tagjai a szövetkezetnek, továbbá azoknak, akik még nem töltötték bd 18. életévüket, és végül azoknak, akik már betöltötték 50. életévüket. Négy hét szabadságot az a szövetkezeti tag kaphat, aki legalább 15 esztendeje tagja a szövetkezetnek, 18. életévének betöltésétől számítva. A szabadság megkezdését a szövetkezet a szabadságok tervezete alakján szabja meg és arra kell törekednie: a szabadságot a tagok lehetőleg folyamatosan merítsék, hogy célját teljesítse. A szövetkezeti tagok ugyanis gyakran veszik ki szabadságukat a házkürüli munkák elvégzésére és a szabadságot egy-két naponként merítik. Ha a szövetkezeti tag részletekben kívánja szabadságát meríteni, úgy legalább egy ízben egyhetes szabadságot, a fiatalkorúaknak pedig két hét szabadságot kell meríteniük. A szövetkezet a szabadságok tervezetét termelési felaadtainak figyelembe vételével dolgozza ki, számolva a szükséges munkák elvégzésével, de szem előtt tartja a szövetkezeti tagok jogos igényeit is. A szövetkezeti tag számára a szabadságot úgy adja meg, hogy ezt az év közben meríthesse, de legkésőbb a következő év április 30-ig teljes egészsében kimerítse. A Munka Törvénykönyvé' meghatározásaitól eltérően az efsz-ekben annak a szövetkezeti tagnak, aki az egész naptári év folymán különösen megerőltető vagy az egészségre ártalmas munkát végez, pót-szabadpágra Is nyílik igénye, egy naptárt hét tartamára. Az ilyen szabadságra azonban nem lehet jutalom-térítést számítani, tehát ezt feltétlenül meri-: teni kell. A tagsági viszony megszűnés? esetében a szövetkezeti tagnak megadják a szabadság arányos részét, csupán akkor nem, ha a szövetkezeti tagot kizárják, mert ez esetben elveszti, igényét a naptári évre eső szabadságra is. Az üdülési szabadság lekurtítására akkor kerül sor, ha a tag katonai szolgálat, munkaképtelenség, szülési szabadság vagy más okból nem dolgozta le a szövetkezetben az év folyamán szükséges munkamennyiséget. A szabadság idejére számított jutalom-térítést a törvény a munkáért adott jutalom, esetleg a természetbeni juttatások érékének átlagában állapítja meg. Ezt a szokásos kifizetési időpontokban számolják el. JUDr. Michal ßurdiak A verseny, a haladás motorja Dologidőben érkeztünk. Az elnököt kerestük, helyette a titkárnő fogadott. Kisvártatva jött is Csémi József mérnök, a Zemianská Olča-1 (nemesócsal) Csehszlovák Hadsereg Efsz elnöke. Szigorú — okos arcú, kutató szemű ember Még le sem ül, máris elintéznivalója akad, megy a telefonhoz. Később is többször kénytelen felállni, s egy alkalommal két telefonon is beszél egyszerre. Az aratásról, a szocialista versenyről kérdezzük. — Ezer nyalcvanöt hektárról arattunk búzát, jó volt a terméshozam, 64,35 mázsás átlagot értünk el hektáronként. Az árpa ugyan kissé gyengébben fizetett, annak ellenére gabonát az 1416 hektár összterületről 60,01 mázsás átlagot arattunk. Gyenge terméstadott a Kaukáz. aminek a kőüszög az oka, ez Iljicsovkából viszont 83,90 mázsás hektárhozamot értünk el átlagban. — Hány kombájn vett részt a munkában? ■— Huszonegy. Négyet kisegítőként kaptunk n libereci, nyolcat meg a senicai járásból. Az aratás legfőbb sikerét abban látom, hogy hagytuk Jól beérni a gabonát. A felvásárló központ munkáját is dicséret illeti, talán még nem is volt ilyen évünk, hogy ne kellett volna itt, helyben tárolni a gabonát. A szemet azonnal szállíthattuk. így aztán nyolc munkanap alatt sikerült learatni. Most már a szalma is be van hordva. Segítséget az állattenyésztés dolgozói nyújtottak, a lakosság és a tömegszervezetek segítségére égyszólván nem volt szükség. — Szem veszteség? — 1,4—1,8 százalék között. — Milyen volt a dolgozók ellátása az aratás alatt? — Az élelmezést, frissítőt a Jednota biztosította. A kombájnosok, traktorosok bejártak ebédelni, felváltva, bogy addig se álljon a munka. S természetesen nemcsak ők, hanem a többiek is, akik részt vettek az aratásban. Szocialista verseny folyt minden vonalon. A kombájnosoknál legeredményesebbek voltak: Antala József és Cseh Ernő, akik együtt 100,2 hektárt vágtak le, második helyen említjük Neština Jaromírt és Sárközi Károly kisegítőjét 83,53 hektárral, Jakab jános, Cseh Tibor kisegítőjével pedig 80,98 hektárt arattak le. A maghordást teherautók szerint értékelték,. így a 4—8 tonnásoknál Boros József és Antala Zdenek végeztek az első helyen, az előbbi 3745 mázsával, az utóbbi 3997 mázsával. A 7—9 tonnás teherautóknál: Boros János 4733 mázsát, Balogh Károly pedig 2029 mázsát szállítottak be a felvásárló központba. Csicsai Gyula és Kalmár Gyula préselték a legtöbb szalmát, személyenként 162 hektárról. De jól dolgozott Leiszner Imre, aki 137, és Kalmár Lajos, aki 136 hektáron préselték bálákba a szalmát. A felszedös szalmabégyűjtésnél Le— Hogyan állnak a silózással? Mikor kezdik? decki Sándor 208 hektárról, Rehus Milan pedig 203 hektárról gyűjtötte be a szalmát, hogy csak a legjobbakat említsük. A tarlóhántásnál első helyén végzett Salma Ferenc, aki 842 hektárt járt bé Škoda 180-as traktorával. V—650-es traktorral Herdisz László ért el legjobb eredményt, aki 187 hektárral lett első. A kazalrakást is értékelték. Ezt hektár, a kazal formája, s a csoportok erkölcsi hozzáállásai!} szerint végezték. Itt a legjobbak /Nagy Árpád, Both Sándor, Szente Károly csoportjai voltak, s a legnagyobb földterületről Nagy Nándor és csoportja rakott kazlat, 273 hektárról. Még az öntözést említhetnénk. Ezt is a terjedelem szerint értékelték s aszerint, hogy hány munkaszünnapon dolgoztak a dolgozók. Itt Fi tus Imre csoportja ilégzett az első helyen, 186 hektárt öntöztek még. Jakab István csoportja lett a második, 144 hektárral. — Hogyan zárták a félévet? . — A tavalyi év elsős félévéhez viszonyítva 118,6 százalékra nőtt a termelés, az idei féléves tervet pedig 108,4 százalékra teljesítettük. Az állattenyésztés nyerstermelési tervének teljesítése az első félévben 108,9 százalékra sikerült, az előző évhez viszonyítva az index 113,2. A munkatermelékenység 123,3 %-üs. Összesítve, a bruttó mezőgazdasági termelést 126,3 százalékra teljesítettük. Mint látjuk, valamennyi mutatót száz százalékon felül teljesítettük. — A tervek szerint szeptember tizedikén szeretnénk elkezdeni a silózást; 300 hektárról (izénkét nap alatt akarjuk elvégezni a munkát. Ez lenne az ideális időszak, bogy elérjük a 29—31 százalékos szárazanyag tartalmat. Mind az időhúzás, mint a korai kezdés veszteséget jelentene. Kilőne silókombájn áll rendelkezésünkre, tehát napi 150—180 vagonnyit levághatunk. Erre az időre minden szükséges jármüvet mozgósítunk, hogy ne legyen fennakadás. — Problémáik? — Az első félévben fennakadás mutatkozott a sertéshús eladásánál, amit a januárban történt egyesítés vont maga után. Nem volt egységes a Sertésállomány. A közeljövőben viszont szeretnénk majd építeni egy nagy hizlaldát. — Tehát nemrég egyesülték'. Féléves rövid útról tett visszatekintéssel: mennyire sikerült a szövetkezetek összevonása? —Állíthatom, jól. Földjeink csaknem azonos lehetőségeket nyújtanak, csak itt-ott mutatkozik némi eltérés. Az emberek hangulata is jő, s a fizetésben sem mutatkozik különbség az egyes telepek dolgozói között. A beszélgetést befejezve, Csémi József megjegyzi, még egy gyűlés Is vár rá. Elköszönnünk, nem tartóztatjuk tovább. Kövesdi Károly Elsődleges kötelességüknek tartják A társadalmi és szociális fejlesztési terv feladatainak teljesítését elsődleges kötelességének tartja a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének rožňavai járási bizottsága. Ez egyben a szövetkezetek fontos társadalmi feladatainak egyikei is, mivel nekik kell gondoskodniuk arról, hogy a társadalmi és a szociális fejlesztés terjedelme, minősége összhangban álljon a termelés szintjével, a szövetkezet gazdasági helyzetével és a tagok pillanatnyi szükségletével. E járás szövetkezetei a kulturális és szociális szükségletek alapjából nagyon eltérően merítettek. Míg egyesek, például Dlhá Vas (Hosszúszó) és Slavošovce túl merítették, mások* például Silica, Roštár, Vlachovo, Licince (Lice), Honce, Gemerská Polárna csupán a tervezett összegek felét vagy még ennél is kevesebbet használtak fel az első félévben. Igen megfontoltan kezelik a kulturális és szociális alap pénzeszközét a Brzntini (berzétei) Efsz-ben, ugyanis ax idei évre tervezett 70 ezer koronás összegből az első félévben 41 ezer koronát merített — legtöbbet a gyermekek üdültetésére (23 ezer), valamint politikai-kulturális célokra (14 ezer koronát) adtak ki. A honcei szövetkezet jelentősebb összeget (27 ezer) az üzemi étkeztetés céljára, továbbá a gyermekek üdülésére (14 ezer) és szociális segélyekre (18 000 koronát) fordított. A túlmerítés jobbára abból Bred* hogy a szövetkezetek nagyobb hányadában a kulturális és szociális alap feltöltése aránylag csekély, fgy nem fedezi a tagság ilyen irányú szükségleteit. Ennek következménye, hogy ezekben a szövetkezetekben a társadalmi és szociális szükségletek kielégítését korlátozni kénytelenek. Ezért talán nem lenne érdektelen a kulturális és szociális alap feltöltésének rendszerét az ipari üzemekhez hasonlóan végezni, egy állandó dolgozóra megszabott összeget véve a feltöltés alapjául. (ben) «
