Szabad Földműves, 1976. július-december (27. évfolyam, 26-52. szám)

1976-08-21 / 33. szám

1978. augusztus 21.

SZABAD FÖLDMŰVES,

15

A méhek oicié etetése egyre jobban foglalkoztatja a méhészeket. A méhlegelő változása és gazdasági okok kényszerítenek erre. A fehér répacukor (nádcukor) drága. Olcsóbb eleségek kínálkoznak ugyan, de tudni kellene, hogy milyen hatásúak a méhekre, mennyit érnek, mint mézpótlók. Vannak köztük ártalmasak is. A kísérletek eredménye és a tapasztalatok nem mindig egyeznek. Sok függ attól, hogy a méhek röpködhetnek-e, vagy kaptárba, kalitkába rekesztve fogyasztják-e az eleséget. Ha a kísérlet és a tapasztalat egybevetésekor nem five. S. Gvümölcscukor 20 százalékos oldata. 0. Keverék 2(1 százalékos gyümölcs- és 20 százalékos szölőcnkorból, egyenlő arányban. 7. Különleges „keményltőcukor“. B. Cnkorlepények: 3. Háromrész virágméz + 5 rész porcukor langyosan összegyúrva. 9. Tiszta répacukorból invartáze nevű enzimmel invertált cukor. 10. Méhetetésra árult, méznélküli lepény.

11. Tejes lepény: 400 g sovány tejpor, zsír, fehérje, tejcukor, ásványi anyagok belekeverésével, összegyúrva 400 g porcukorral és 400 g meleg virágmézzel. 12. Hasonló, de tejcukor nélkül és más arányban keverve. C. Cukorkásák. 13. Kristálycukor 6,4 kg, kásává keverve 700 cm3 gyári invertált cukorral. 14. Ez 5,5 kg kristálycukorból, 700 cm3 kereskedelmi sűrű invertált cukorból készült. 15. Összetétele: 10 kg kristálycukor és méz helyett 300 g gyári invertált cukor.

A méhek etetése cukorpótlókkal és cukorkásával

gyeinek erre. ugyanaz az élelem jónak vagy rossznak nyilvánul. Legutóbb svájci kutatók megvizsgálták, hogy a méhetetésre jól bevált tiszta fehér kristálycukorhoz képest mit ér néhány cukortartalmú anyag magában a kristálycnkorral kásává keverve. Az édességeket két módon próbálták ki: kalitkába rekesztett méheken és kaptárba függesztett etetős keretben. Azért volt szükség erre, mert régen ismeretes, hogy némelyik élelem más hatású a méhekre, ha röpködhetnek. vagy akkor ha bd vannak zárva. A kalitkás etetésnek nagy előnye, hogy a méheket megfigyelhetik, és pl. pusztulásukat időről-időre fel lehet jegyezni. A kísérleti élelem hatását tiszta, fehér kristálycukor oldatán élő méhek életének hosszúságával hasonlították össze. A kalitkákban 50—80 méh volt. Szilárd eleséggel való etetéskor a méhek vizet is kaptak. A kalitkákat sötét keltőszekrényben tartották 30 C fok hőmérsékleten. A méhek csak az eleség pótlásakor és a napi vizsgálatra jutottak világossághoz negyedórára. Általában egészséges méhcsalád fiasitásmentes lépjéröl szedték őket. csak egyszer folyamodtakfedett Hasításból keltőszekrényben kibújtakhoz.

A következő élelmeket próbálták ki: A. Szörpök; 1. az öszehasonlítás alapja fehér kristálycukor (nád- vagy répacukor) 50 százalékos oldata volt. 2. Fehér kristálycukor telftett oldata. (Azt jelenti ez, hogy több cukor nem oldódott a vízben.) 3. Többféle invertált cukor szörpje. 4. Szőlőcukor magában vagy 20 százalékos gyümölcscukor szörppel kever-A laboratóriumi kísérletkor bezárt méhek legtovább éltek 50 százalékos fehér kristálycukoroldaton mézből és porcukorból gyúrt lepényen és két újféle, kukoricakeményítőből előállított „keményítőcukor“ lepényen. A kísérlet nem derítette fel hitelesen a különféle lepények értékét. A szőlőcukor (burgonyacukor) régi próbálkozások szerint nem ajánlatos, mert már 30 százalékos oldatban is kristályok képződnek belőle a méhek mézhólyagjában vagy a lép sejtjeiben. A svájci kísérletezők nem tapasztalták ezt. A gyümölcs- burgonyacukor keveréke sem vált be, a méhek rövid ideig éltek ilyen táplálékon. Hasonlóan kedvezőtlen volt az eredmény tiszta gyümölcscukron is. A kísérlet szerint a mostanában ajánlott „keményitőcukorszörp" eredeti állapotában nem jó. A szerzők szerint a méhek a tejcukrot nem tudják megemészteni. A fehérjével kevert cukorlepény általános használatra nem ajánlatos. A méhek ugyanis koruk és munkakörük szerint másféle eleséget kívánnak. A fiasítás gondozóinak való a fehérjés cukorlepény, de helytelen, ha a fészken kívüli részen adják a családnak, mert ott idősebb méhek fogyasztják. A fehérjés cukorlepény bajt okozhat, ha a méhek nem szállhatnak ki tisztulni. Az ilyen lepény támogatja a Hasítást, de még nincs megoldva, hogy elsősorban a Hasítást etető méhek használják fel.

A szerzők végső megállapítása. hogy a méz legjobb pótlója a cukorrépából vagy cukornádból gyártott tiszta kristálycukor. (M)

Közeleg az ősz, legyünk óvatosak

Augusztusban a fő célunk az legyen, hogy méheinket ellássuk megfelelő élelemmel, hogy minden családnál a fiasítás a lehető legmagasabb legyen. Fontos ez azért, mert a Hasításból kikelt méheket teleltetjük. A következő év tavaszán ezek határozzák meg az egyes családok népességét. Egyszóval az augusztusi jó munkánk a biztosítéka a jő, egyészséges család kialakításának.

Ebből a célból a következőket fontos betartani

1. Arra törekedjünk, hogy a telelőre készülő méhcsaládok népesek legyenek. Ezt úgy érhetjük el, fia már ebben a hónapban serkentő etetéssel pótoljuk a hiányzó táplálékot.

2. A gondos méhész időben gondoskodik jól petéző anyákról.

3. A következő időszakban a fészek lépeit átrendezzük. A hibásakat fiatal, de már fiasításra használt lépekkel kicseréljük. A téli fészket időben készítsük el.

4. Ha nincs kilátásunk arra, hogy méheink hordásból tudják biztosítani a téli szükségletet, akkor augusztus második felében kezdjük az etetést, hogy a cukorszirupos eleséget meleg időben átdolgozzák mézzé.

Vigyázat! Serkentő etetéskor ne idézzünk elő rablást. A kaptárakon a kijáró nyílásokat előre leszűkítjük, a repedéseket, réseket betömjük. Ellenkező esetben a folyton kutató, nyüzsgő méhek a nyílásokat megtalálják, és azonnal baj keletkezhet!

(luzsicza)

Az erdők koronás királyának, lggszebb nagyvadunknak a násza ez a hónap. Csak az igazi vadász tudja, hogy mit tegyen szarvasbőgés idején, hogy célt érjen. Ekkor nem terhes a korai kelés. Éjnek idején — egyébként az alvást nagyon szerető vadász Is — egyszerre két lábbal kiugrik az ágyból, vagy fenyőgallyas pihenőhelyéről. Itt még az elkényeztetett ember sem keresi a kényelmet, Annyira természetesnek találja, hogy az erdőben táborszerűen él, földön, szalmán, vagy szénán alszik. A mosakodás is hiányos. Napokon át zsebből vagy tarisznyából táplálkozik. Éjjel keveset pihen, nappal a cserkészet és a reggeli után pótolja a mulasztást. Ebéd után azonnal elindul a legnehezebb és legfárasztóbb útra. Mindezt a bőgő szarvas becserkészéséért, meglövéséért teszi.

Ebben a hónapban a szarvastehén és borja lőhető. De vajon melyik vadász lövi meg a tehenet, annak borját bőgés alkalmával?

A bőgés nagyon rossz, ha fülledt s meleg a hajnal és az este. Esőzéskor az üzekedés csendes. Hűvös éjszakákon, deres reggeleken viszont szarvasbőgéstől hangos az erdő.

Szívderítő gyönyörűség, lelket zsongító érzés a szarvasok bőgése. Ezért a szép „zenéért“ sok éjszakát töltöttem magaslesen, beszédet nem tűrő természet „templomában“. Csodálatos szakértelemmel épített búvóhelyek nyújtottak sok izgalmas pillanatot, színes élményt.

Ne feledjük, csak azokat a szarvasbikákat válasszuk kilövésre, amelyeknek örökítése az állomány minőségének javítása érdekében nem kívánatos. A Щ tenyészértékű bikát kímélni kell! Amikor már a jó agancsfejlődési tulajdonságát átörökítette (tehát bőgés vége felé) ha golyóra érett, ajánlatos a kilövése.

Ez a hónap igen változatos vadászlehetőségeket nyújt. A szakképzett vadász azt is tudja, hogy a császármadár lövését be kell tervezni. Szeptember elején, amikor az ősz gyanútlanul a nyár kertje alatt bujkál, reggelente' megszólalnak a kakasok: cincin, cincin. Ügyes vadász csalsíppal szép eredményeket érhet el. A sípolásnak vagy a hívásnak első feltétele, hogy a hangot helyesen és élethűen utánozza. A tyúk hangja lágyabb, csalogató, figyelmeztető. Annyira halk, hogy közelből is csak figyelmes és éles fül vészi észre.

Továbbá megkezdődik a fogoly vadászata is. A felrebbenő fogolycsapat sűrűjébe sose lőjünk! Meleg időben első feladatunk, hogy a lőtt vadat kihütsük, s megóvjuk a legyek beköpésétől, hogy csökkentsük a romlás veszélyét.

Rövidesen megkezdődik a ragadozó madarak vonulása. Ezek apasztása ajánlatos „uhuk“ segítségével.

A nyulak még szeptemberben is ellenek, gnnek az utolsó fiadzásnak szenteljünk figyelmet.

A meglőtt csülkös vadat húsz-harminc percig nyugodtan hagyjuk. Ha véletlenül meglőttük a lábát, azonnal gyorsfutású kutyát menesszünk utána. Azt se feledjük, hogy a szarvasvad a magasles létráje mellett felejtett botunkat Is távolról megszagolja!

Nagyon fontos törettel megjelölni azt a helyet, ahonnan lőttünk, és ahol a meglőtt vad állt, hogy az Esetleges nyomozást sikerrel felvegyük.

Az igazi vadász éjjel s főleg reflektorral 'egyáltalán nem vadászik. Csak olyan vadászatra megy, ahová hivatalos. Már a vadászás előtt pontosan tudja, hogy mire lőhet. A vadászat vezetőjének utasításait pontosan és szigorúan betartja. Lőtávolon kívül álló vadra elvből nem lövünk, de arra a vadra sem, amely közelebb van szomszédunkhoz. Puskánkat csak a lőhelyen töltjük meg. A megsebzett vadra a második lövést ne sajnáljuk, de ez nem jelenti azt, hogy hazárd lövöldözést rendezzünk.

Ha esetleg kocsival cserkészünk, innen né lövöldözzünk.

Ebben a hónapban vizslával szalonkára is vadászhatunk, dé inkább kíméljük ezt a szép madarat.

J. M. Habrovskf

.Vadásztrófeák. Foto: —dek

Szeptemberi

teendők

ISZAT

A horgásznak megdobban a szívd, amikor mozdul az úszó, vagy feszül a zsinór, vagy ha csak mozog ide-oda. — Már megint játszogat a compő — mondják. Kín, gyötrelem kivárni, míg kóstolgatja a csalit, de amikor el akarja húzni előle a horgot, meglepi őt: ntt táncol ez a selyemhal, cigányhal, vagy akár haldoktornak is nevezhetném.

A compő fő tartózkodási helye inkább az állóvíz, mint a folyó. Ezért, főleg holtágakban, kavicsgödrökben, vagy pocsolyákban találjuk. Gyakran a Kis-Duna és a Vág holtágaiban, kanálisokban is. Külön említést érdemel az Alsó-határ közelében levő Korsós, melynek kristálytiszta vizéből gyakran két-három kilós példány kerül horogra.

A compő igénytelen, megél ott is, ahol más halfajta már-már pusztulásra van ítélve, főleg oxigénhiány miatt. Sokan talán azért

kalmazok hatos horoggal, aránylag kicsi úszóval. Ha nagy compókra számítok, csak harmincason felüli zsinórt használok. Ha távolabbra kell juttatni a csalit, akkor viszont nagyobb, de karpsúbh úszót teszek. Erdekeá megfigyelni a kapások közötti különbségeket. A halastóban a kapás aránylag sokáig tart, de amikor a hal elindul, nyugodtan be lehet vágni. A benőtt, nádas, vagy rencés helyeken viszont hiába várjuk a dugó elindulását. Az egyik helyről a másikra tapad, alig tizenöt-húsz cm-es távolságra. Ilyen esetben az üsző megindulását kell választani a bevágásra.

Illusztrációképpen elmondok egy esetet kezdő horgászkoromból.

A farkasdi öreg Vágban horgásztam. Itt-ott szép pontyok is akadtak horogra, de leginkább olyan 30—40 dedagrammos comnókbél lehetett a legtöbbet fogni. Mint

Ahol a compók „teremnek“.

(A szerző felvételé)

idegenkednek tőle, mert azt állítják, hogy iszap-ize van. Ez szerintem még mindig jobb, mint a fenol- vagy kátrányvíz. Arról nem is beszélve, hogy az iszap Izét jól semlegesíti pár csepp citromlé, esetleg ecet. A tisztítása okoz gondot? Ezt könnyen megoldhatjuk, ha a compót pár percre forró vízbe mártjuk. Utána könnyen lehúzható a bőre pikkelyestől együtt. Az elkészített compó húsa jóízű, kárpótol bennünket a fáradságért.

A nyár végén megéri horgászni, meri ekkor kap a legjobban. Csalinak harmat- és trágyaférget, tésztát, esetleg piócát használjunk. A piócát nem azért említettem utolsónak, mintha ez volna a legrosszabb csali. Sőt! A legjobbak egyike. De már horogra tűzésénél kezdődik a baj. Csipeszt kell használni, mert különben az ember ujjára tapad. Le kell vágni a szfvókáját, hogy ne tapadjon rá a vízinövényekre, vagy a vizfenékre.

Jó eredményt nyújthat a harmatnyiv-csali is. Ahol van rá lehetőség, fenéken horgászom rá. Leginkább a halastavakban, esetleg a karbantartott holtágakban. Ezek legtöbb esetben akadálymentes helyek, itt huszonötös zsinórt alkalmazok kapásjelzővel. Ilyenkos a kapásjelző mozgása elárulja a vendég jelenlétét a horognál; mikor megmozdul, bevágok. Az eredmény: 25—30, esetleg 50 dkg-os compó.

Leggyakoribb tartózkodási helye a benőtt, akadályos helyek; itt inkább a dugózás érvényesül. Az ilyen helyeken 30—35-ös zsinórt elkezdő, nem igen ismertem ki magam a halak kapásaiban. Mindjárt az első alkalommal jó vastag harmatnyívet tettem a horogra. A jelszóm: Ha akad, hát nagy hal akadjon! Egy jókora rencecsomó mellé tornásztam a horgot csalistól együtt. Volt is kapás, de csak billegette az úszót egyik helyről a másikra. Bevágni nem mertem. Vártam, hogy elinduljon a dugó, de csak nem akart, sőt idővel a kapás is abbamaradt. Csalódottan húztam ki az üres horgot. Üj csalit tettem a horogra és ugyanarra a helyre dobtam. Ojra kezdődött az egész, de most már nem vártam a dugó elindulására! Bevágtam. Bezzeg nyoma sem volt az addig tapasztalt lanyhaságnak. Mintha száz ördög kergetőzött volna a víz alatt, olyan vadul szaladgált a horoggal. Hirtelen nem tudtam mit kezdeni vele. Végül befutott egy ágcsomó közé. Erős zsinórt alkalmaztam, Így a compó ott függött az egyik ágon, félig kint a vízből. Az volt a szerencsém, hogy kéznél volt a merítőzsák. Különben búcsút mondott volna, de Így sikerült a majd két kilós „haldoktort“ biztonságba helyezni.

Ebből kitűnik, hogy a nagy compó jó sporthaj. Erősen védekezik, de elvesztése nem valószínű, mert a horog jól tart a szájában. Tehát megéri compóra horgászni. Aki megismeri tisztításának módját, megízleli finom húsát, nem fogja sajnálni a fáradtságot, és nem boszszankodik azon, hogy a csalival játszogat a compó.

Adamcsfk Ferenc