Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-01-17 / 2. szám
i97í. Január 17. SZABAD FÖLDMŰVES 11 Az elképzelések valóra váltásának záloga a szakszerű utódnevelés és Hat évvel ezelőtt jártam utoljára Veľké Kapušanyban (Nagykapóson). A városka jó hírnévnek örvendő szövetkezetében csupa tollhegyre kívánkozó szép eredményről, munkasiker ről beszéltek az emberek. Azóta sokat fejlődött a kisváros, szebb mint valaha. Szövetkezetét meg már alig említik, vagy csak sóhajtva. Tény, hogy az utóbbi néhány évben az efsz többet és nagyobbakat lépett hátra mint előre a fejlődés útján. Mindez a nagy reményekkel végrehajtott egyesülés dacára, vagy éppen annak következtében, ki tudja? Az élenjáróból sereghajtó lett, ennek okának kell lennie. Az egyik legnagyobb problémát már néhány éve a szarvasmarha-tenyésztés, ezen belül is a tehenészet tervszerű fejlesztése okozza. Tavaly 350 ezer liter tejjel maradtak adósai népgazdaságunknak. Érthető, hogy ottjártamkor főleg ennek okát kutattam és aziránt érdeklődtem, mit tesznek a gazdaság vezetői az égető probléma megoldásáért. a helyi adottságok és termelésfejlesztési lehetőségek messzebbmenő kihasználásáért. Beszélgetőtársaim — Kmetony Ľudovít főmérnök és Šponták Juraj technikus — részletesen felvázolták a helyzetet, készségesen beavattak szövetkezetük problémáiba, ugyanakkor a közeli és a távolabbi jövőt érintő tervek és elképzelések felől is tájékoztattak. Megtudtam, hogy a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztés sajnálatos módon háttérbe szornlt az utóbbi néhány évben. A korábban önállóan gazdálkodó, majd az egyesült Veľké Kapušany-i Béke Efsz-be tömörült szövetkezetek vezetői nem minden esetben tették meg a megtehetőt az előbbrelépés érdekében. Ez a szellem bizonyos fokig átragadt az új vezetőkre is. Tény, hogy a néhol már düledező falú istállókban — melyeknek repedésein, padlásán, tetőzetén tátongó nyílásain úgy járt ki s be a szél, mintha világéletében mást sem tett volna — bizony nehéz volt és még ma is nehéz valamire való eredményt elérni a szarvasmarhákkal. Az állatok fáznak, sokat fogyasztanak, hasznosság meg sehol. Ezen objektív tényező mellé sajnos számtalan szubjektív tényező is felsorakozott. Első helyen kell megemlíteni a helytelen emberi hozzáállást! Sok éven keresztül senkit sem bántott például, hogy már-már minimumra csökkent a tenyészmunka színvonala, hogy elhanyagolták az utódnevelést, a tervszerű selejtezést, állományfejlesztést és -növelést. Az sem szúrt szemet senkinek, hogy telente nem volt mit az állatok elé tenni és rengeteg erőtakarmány fogyott. — Az állomány minőségéről, összetételéről jobb nem beszélni — nyilatkozta a többi között a főmérnök. — Vagy mégis? Kérem. Nemrég kiselejteztünk néhány tehenet, ne fogyaszszák feleslegesen az abrakot, ha már annyi tejet sem adnak, mint egy jó haszontulajdonságú kecske. Másnap beállít az irodába egy nyugdíjas bácsika, hogy tudomása szerint eladtuk a Pirost, amit ö hozott annak idején a közösbe, hát úgy gondolja neki is dukál az árából valami. Az egészben érdekes az, hogy a bácsi tizennyolc évvel ezelőtt lépett be a szövetkezetbe. Nos, nemrég még ilyen teheneink is voltak. Persze a takarmánytermesztés fejlesztését, a takarmányok ésszerű tartósítását és felhasználását sem nagyon forszírozta senki, hát nem csoda, hogy tavaly januárban például 1,5—4 liter között váltakozott az egyedenkénti napi tejhasznosság. S úgy tudom, az eredmények ilyetén alakulásában ugyancsak nagy részük volt némely állatgondozóknak is. A múlt évben már észlelhető volt némi javziias. Persze egy év alatt nem lehet csodákat művelni egy ugyancsak leromlott állománnyal. A körültekintő, gondos munka azonban már éreztette hatását. Az év végén hathét liter között volt az átlagos tejhasznosság. Ez elsősorban a tavalyinál sokkal jobb takarmányellátottságnak köszönhető. — Elsőrendű feladatnak tartottuk és tartjuk továbbra is a tervszerű állományfejlesztést — mondotta a töbkiválasztás bi között Šponták eltvárs. — Tavaly alig 2300 liter tejet fejtünk tehenenként, de legkésőbb három év múlva szeretnénk elérni a háromezer literes színvonalat. Nem lesz könnyű, mert a mostani állomány is alapos javításra szorul, azonkívül létszámnövelési feladataink is vannak. Lényegében az alapoktól kell kezdenünk mindent és a sikert csakis a szakszerű és következetes tenyészmunka. az igényes utódnevelés és válogatás hozhatja meg számunkra. Tavaly 3100 szarvasmarhát, illetve több mint ezer tehenet tartott a szövetkezet. A hatodik ötéves tervidőszakban megközelítően kétezer darabbal növelik a szarvasmarhák, illetve 1200 darabbal a tehenek számát. Ennyi állatnak takarmány is kell! Viszont az utóbbi években éppen a takarmánygondok megoldása jelentette a legnagyobb problémák egyikét. — Igen, a szükséges takarmányalap biztosítása gyakran okozott kellemetlenségeket e gazdaság vezetőinek — vette át a szót Kmetony elvtárs. — A tömegtakarmányok kérdését tavaly már megoldottuk, de a szemesekkel való önellátottságtól még messze vagyunk. Ennek tudatában tervezzük megvalósítani a növénytermesztés további fejlesztését, a termelés összpontosítását és szakosítását. A gabonafélék termőterületét kétezer, a szemes kukoricáét ezer hektárra növeljük, tömegtakarmányokat pedig 1200 hektáron fogunk termeszteni. Ilymódon már 197B-ban elérjük a szemesekkel való önellátottság színvonalát még akokr is, ha netán a tervezettnél valamivel gyorsabban növelnénk az állatsűrűséget. Terveink valóraváltásával három év alatt az eddiginek duplájára, vagyis 1550 vagonra növelnénk az egyesült szövetkezet évi szemestermelését. A tervidőszak végéig még 2200 hektáron szeretnénk elvégezni a iecsapolást és tlilajjavítást, feltörünk 415 hektár alig hasznosítható rétet és az állattartó telepek közelében létesített intenzív legelők szakaszos legeltetéssel történő ésszerű hasznosítása révén az eddigi 1261 hektárról 700 hektárra csökkentjük a legelők összterületét. Vagyis, megtanulunk gazdálkodni, mégpedig ésszerűen gazdálkodni, mert öt-hatezer hektáron már valóban felelőtlenség lenne csak úgy „termelgetnl“. A távolabbi kis hasznot adó legelőket tehát felszámolják végre és megvalósítják az intenzív legelőgazdálkodást. Okos dolog, hiszen amúgy is csak problémájuk volt a legelőkkel meg a legeltetett állatokkal. Ha egy kicsit esett az eső és sárosak lettek az utak, az inszeminátor nem tudott — vagy nem is akart — kimenni a távolabbi legelőkön tartózkodó tehenekhez. Az egyre-másra elodázott megtermékenyítés főleg a fiatal üszők esetében bosszulta meg magát. Némelyek csak 3 éves korukban lettek megtermékenyítve. A nyilvántartás foghíjasságáról most nem akarok beszélni. Tavaly már tenyészbikákat is vittek a legelőre, s szükség esetén azonnal elvégezhették a fedeztetést. Az illetékesek eleinte ellenezték ezt, de mivel jobb megoldást ők sem tudtak, végül beleegyeztek. Most már nincs is baj az űtődokkal, van elég borjú. Első ellés után 90 napig hasznossági ellenőrzésnek vetik alá az elsőborjast. Ha megfelel a követelményeknek, akkor újra befedeztetik és besorolják az alapállományba, ha nem, akkor megy a hizlaldába, onnan a vágóhídra. A szarvasmarha-tenyésztésben is megoldják az összpontosítást és szakosítást. Két részlegen tehenek, egyen-egyen pedig növendékállatok és hízómarhák lesznek. — Az összpontosítással és szakosítással kapcsolatos tervek és elképzelések gyakorlati kivitelezését hátráltatja, hogy a ruskai részlegen nincs hova bekötni a ' teheneket — nehezményezte Šponták elvtárs. — Áttanulmányoztunk néhány tervrajzot, megtekintettünk több korszerű tehénfarmot és a tapasztalatokat levonva magunk készítettük el a viszonyainknak leginkább megfelelő, 1116 darab te lién befogadására alkalmas farm tervrajzát. Az illetékesek szerint meg felel a követelményeknek és az előírásoknak. de át kellene hivatalosan rajzoltatni, hogy végre munkához láthasson az építő csoportunk. Igen ám, csakhogy ... nincs aki elvállalja, mert úgymond „olcsó, de kiadós me ló“. Saját kivitelezéssel számolva, 29 ezer koronát számítunk költeni átla gosan egy férőhelyre. A košicei Pro jektový ústav prešovi kirendeltségé nek dolgozója kérésünkre azt válaszolta, emeljük fel legalább 49—42 ezer koronára a férőhelyenként tér vezett költséget, hogy nekik is megérje a dolog, akkor elvállalják a másolást. Most mit tegyünk? Érdekes, milyen dolgok vannak, amelyek egyre-másra elodázzák egyegy hasznos elgondolás gyakorlati megvalósítását. Az ország népe azon fáradozik, hogy olcsóbbá és takarékosabbá tegye a termelést, s akkor jön egy tervhivatal rajzolója és nem vállalja el egy egyébként kifogástalan tervrajz másolását, mert nem kereshet rajta annyit, amennyit az ilyesmin általában szokott. Az egyéni érdeket látjuk, de vajon hová lett a pártplénumok határozatainak megvalósítására való törekvés a tervhivatal dolgozójának részéről? A Veľké Kapušany-i egyesült szövetkezet ma még a sereghajtók között kullog a tejtermelésben, de az új vezetőség igyekezetét és tenniakarását látva, merész, de megvalósítható terveit és elképzeléseit ismerve bízvást remélhetjük, hogy rövidesen felzárkózik e gazdaság a járás tejtermelőinek derékhadába vagy élcsapatába, s a hatodik ötéves tervidőszak feladatainak példás teljesítésével ismét kivívja magának a méltó elismerést. A magyar búzanemesítők ** már közel két évtizede fáradoznak a mai körülményeknek és követelményeknek mindenben megfelelő új őszi búzafajták előállításán. Munkájuk eredményét jelzi, hogy 1970 óta hét űj magyar búzafajtát minősített az Országos Fajtaminősítő Tanács, melyek közül négy martonvásári nemesltésű. Ebben az évben befejeződött egy újabb martonvásári fajtajelölt, az Mv 32—72 vizsgálata az állami fajtakísérletekben, és az eredmények alapján ismét új búzafajta minősítésére számíthatunk, amely a Martonvásári—5 nevet fogja viselni. Az új búzafajták minősítése és termesztésbe vétele nagy népgazdasági haszonnal jár. Ha a jelenlegi 1,3 millió hektár termését csak egy százalékkal tudjuk növelni, akkor az országosan több mint 40 ezer tonna terméstöbbletet jelent, melynek értéke meghaladja az évi 120 millió forintot. Egy új búzafajtának azonban legalább 4—6 százalékkal többet kell teremnie az eddig legjobban bevált fajtánál ahhoz, hogy minősítésre kerüljön. Tehát ha a régi fajtákat újakkal cseréljük fel, az sok százmilliós népgazdasági hasznot eredményez. Egy új fajta megszületéséhez hosszú és fáradságos út vezet. A nemesítő először tanulmányozza a kiindulási anyagot, keresztezi a fajtákat, vizsgálja Az Mv 32—72 nemesítését 1963-ban kezdtük, és most fejeződött be hároméves vizsgálata az állami fajtakísérletekben. A vizsgálatok szép eredménnyel zárultak, mert bebizonyosodott, hogy a fajtajelölt több tulajdonsága felülmúlja a standard Bezosztája 1-ét; termőképessége például 8 százalékkal jobb. Azonkívül ellenállóbb a lisztharmattal szemben, amely ma már rendszeresen károsítja a búzát. A többi tulajdonsága — minőség, télállóság, rozsdarezisztencia, gépi arathatőság — jobb, vagy legalább olyan jó, mint a többi Jajtáé. A fajtajelölt kiváló tulajdonságai már a vizsgálatok <első két évében megmutatkoztak, ezért a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium engedélyezte a szaporítást. így már ebben az évben számottevő területen vetettük el, és a következő évben jelentős mennyiségű vetőmagot adhatunk át köztermesztésre. Az Mv 32—72 elszaporítása újabb lendületet adhat búzatermesztésünknek, mert jobb tápanyagreakciója révén ugyanazért a műtrágyáért és gondoskodásért több terméssel „fizet“, mint a régebbi fajták. Ha pedig tovább fejlesztjük a búzatermesztés technológiáját is, még inkább javíthatjuk előkelő ötödik helyünket az egymillió hektárnál nagyobb területen búzát termelő országok listáján. A martonvásári búzanemesítés az utóbbi években elért eredményeivel felzárkózott a világviszonylatban kimagasló eredményeket elért szovjet búzanemesítéshez, sőt bizonyos kérdésekben felül Is múlta aat. Várható, hogy a következő években az új magyar fajták — köztük az Mv 32—72 — elterjednek, és kiszorítják a külföldieket, melyeket a hatvanas évek eleje óta sikeresen termesztettünk. KADER GABOR Dr. Balia László (Népszava) Tapasztalataink a gabonatermesztésben és a jövö évi nagy hozam megalapozása (Folytatás az előző számból) Az őszi búza tápanyagellátásának hozamnövelő hatását évek hosszú során figyeltük úgy a kísérleti parcellákon, mint a nagytermelésben. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyíttották, hogy a leghelyesebb NPK arány a járásunkban 1:0, 8:1,2. Pl. 1974-ben járásunkban az őszi búzára adagolt műtrágya átlagosan hektáronként 121,0 kg N, 86,0 kg P, 132,0 kg К volt tiszta tápanyagban. 1974-ben 1,0 kg tiszta tápanyag felhasználásával (NPK) elértünk 17,1 kg magtermést, Í975-ben pedig 1,0 kg tiszta NPK terméseredménye 15,3 kg magtermés. Természetes, a tápanyagellátás megállapításánál figyelembe kell venni a búzafajta igényeit, az éghajlati viszonyokat, a talajtulajdonságot s főleg az előveteményt. Természetes, ha a tápanyagellátásről beszélünk nem szabad megfeledkeznünk a vetésforgó keretében a szervestrágyáról sem, mert a jelenlegi hozamaink a talajból évente 40—60 q szervesanyagot használnak el, ezt pedig pótolni kell, mert szervesanyag nélkül nincs humusz-' képződés. Mindezen feltételeken kívül a jó hozamok eléréséhez feltétlenül szükséges a búzák gyomtalanítása, mert enélkül jó termés, magas hozam nem érhető el. Az minden termelőnek nagyon világos, hogy mennél több a gyom, annál kevesebb a hozam. A gyomnövények edzett élősködő tevékenységükkel egyaránt elvonják a kultúrnövénytől a nedvet és a tápanyagot. Hogy milyen kellemetlenségek vannak a gyomos parcellákkal a vegetáció alatt, s főleg a betakarításnál, azt a termelőknek fölösleges részleteznem. Az utóbbi években a mezőgazdaságban több fajta vegyszer áll rendelkezésünkre a gabonaneműek gyomtalanítására. Ezeknél a vegyszereknél nagyon fontos követelmény a használati utasítás betartása olyan értelemben, hogy minden vegyszer használatánál tudnunk kell azt, hogy az egyes vegyszereket a búzánál melyik fejlődési szakaszban (stádiumban) alkalmazzuk. Pl. Feekes szerint 1972—1973-ban a kereskedelmi néven ismert Keropur, Bandex bizonyították a gabona szétfutását, illetve fékezték a gabona fölfelé irányuló növekedését. 1973-ban a nagy meleg és a szárazság miatt a gabonák — amikor gyomtalanítottuk — alacsonyak voltak, de már a fejlődési folyamat 6—7-ik szakaszába tartoztak, s ezért volt a vegyszerezésnek káros hatása. Ez annyit jelent, hogy a nevezett vegyszereket az 5-ik fejlődési szakaszban lett volna ideális alkalmazni. Ha ezeket a vegyszereket a kelleténél korábban használjuk, akkor pedig kalász-deformálódást idéznek elő. Tehát úgy a korai, mint a kései használatuk a hektárhozam csökkenését idézi elő. A búza termesztését az említett tényezőkön kívül károsan befolyásolják a betegségek Is. Nálunk Is az utóbbi években végbement fajtacsere, illetve az igényesebb búzafajták termesztésbe vétele az eddig nem ismert betegségek gyors elterjedését vonta maga után. Az új inténzív fajták nagyon fogékonyak a lisztharmat-fertőzésre, de ez ellen legalább van védekezési lehetőség, elsősorban a jó agrotechnika, továbbá a Fundazol és á Calixin vegyszer. Az utolsó években észrevehető volt a fuzáriumos megbetegedés a mi járásunkban, pl. a dlóspatonyi szövetkezetben. Ez a megbetegedés gyökérrothadást idéz elő és a kalászt is megtámadja. Ez a fertőzés nemcsak mennyiségi, de minőségi csökkenést is von maga után. Vegyszeres védekezés erre vonatkozólag még nem áll rendelkezésünkre, csupán szorítkozunk a helyes agrotechnikára, s ebből főleg arra, hogy ne vessünk gabonát gabona után; s mivel a betegség a maggal terjed, alaposan és nagyon tökéletesen csávázzuk a vetőmagot. Mivel tudjuk azt, hogy a döntő lépések az emberektől függnek, ezért az agronómusoknak úgy mint mindenki másnak, haladéktalanul tudomásul kell venni azt, hogy elérkezett az az idő, amikor az irányítás egész szakaszán szükségessé vált a felelősség fokozása és az agrönómusi tisztségnek ehhez megfelelelő méretű megszilárdítása. Szutter Ш
