Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-02-07 / 5. szám
ж nyúl veinhességét firtató ** kérdést nem mindig lehet kétséget kizáróan megvá'eszolni, ám a tenyésztő biztosat szeretne tudni, hogy ne vesztegesse feleslegesen az Időt. Már a kezdet kezdetén gondolni kell rá, hogy az anyalulak vemhességük idején eltérően viselkednek, de bizonyos jelekből következtetve tbbbé-kevésbé pontosan meg lehet válaszolni a vitatott kérdést. Még akkor is, ha egyelőre semmiféle olyan normák vagy egységesített jelek és tünetek nincsenek elfogadva, amelyek szerint pontosan meg lehetne mér a kezdetben határozni a vemhességet. Egyes tenyésztők már minden bizonnyal tapasztalták azt a jelenséget, hogy a nőstény két héttel pároztatás után tépni kezdi a szőrét és fészket készít. Ez a nyúl nem vemhes, hanem ismét ivarzik és gyorsan be kell pároztatni. Némely nőstény 2—3 nappal a sikeres párzás után úgy felkaparjia az almot, hogy az három nap'ig is nedves marad. Az Ilyen anyák ketreceit ellésig gyakrabban kell tisztogatni, nehogy megfázzanak a nyulak a nedves környezetben. Ez a téli szaporítást végző tenyésztőknél különösen fontos. A nyúl ezen viselkedése a tapasztalatok szerint biztos jele a vemhességnek. A nőstény általában négy-öt nappal ellés előtt hagy fel az alomforgatással, tehát ekkor már jól be kell neki almozni, hogy száraz környezetben legyen és kellően felkészülhessen az ellésre. A tapasztalt tenyésztők elletőboxot, elletőládát használnak, amit ugyancsak az ellés előtti héten tesznek he a ketrecbe, persze alommal jól kibélelve. Más nyulak nem túrják fel az almot vemhességük idején, viszont sivftással adják tudtára a tenyésztőnek „áldott“ állapotukat, ha az valamilyen okbői meg akarja fogni őket. A normális “viszonyok közepette (pl. amikor nem vemhesek) rossz, agresszív tulajdonságú állatok vemhességük idején általában kezesekké válnak, megszelídülnek. Megint mások, amelyek lényegében nyugodtak és kezesek, vemhességük idején idegesekké, támadóakká válhatnak, gyakran kiverik a tenyésztő kezéből az etető- és Itatőedényeket, s már a ketrecajtó nyitásakor harcias állásit foglalnak el. Némely, főleg az először vemhes nőstények nem változtatják meg viselkedésüket a vemhesség Idejére, harminc nap elteltével a szépen, puhán bélelt meleg fészekben mégis megtaláljuk az egymáshoz simuló vaksi fiókákat. A gyakorlati tapasztalatok tehát azt igazolják, nincsenek olyan abszolút pontos jelek vagy tünetek, amelyek félreérthetetlenül a vemhesség mellett szólnak . Ha a vemhes anyanyúl elvetél, azt az esetek többségében a tenyésztő rovására lehet és kell írni. A vemhes anyát állandó figyelemmel kell kísérni és megfelelően gondoskodni kell róla. A napi takarmányadagot úgy kell összeállítani, hogy minden szükséges tápanyagot és vitamint tartalmazzon. Kiadósán, de ésszerűen takarmányozzuk az állatot, s még véletlenül se tévesszük össze a vemhesség idejét a hizlalás idejével. A kövér, túltáplált nyűi nehezen ellik, gyakran elvetél, s többnyire szánalmas, gyenge fiókákat hoz világra. Ha nincs zöldtakarmányunk — pl. télen —, akkor sok répát és csak kevés szemet etessünk. A jó minőségű réti széna sok meszet tartalmaz, amire nagy szükségük van a vemhes anyáknak. A bakokat ajánlatos jó messze úgy elhelyezni, hogy a vemhes nőstény még a szagát se érezze a baknak, nem még hogy lássa is. A bakok közelléte ugyanis ivarzást, és ennek következtében vetélést válthat ki a nősténynél. Igyekezzünk biztosítani az állatok nyugalmát, nehogy feleslegesen ijedezzenek. Csak szükség esetén fogjuk meg a vemhes nyulat, akkor is őrizkedjünk a helytelen fogásoktól. Ha nyugodt természetű anyáról van szó, még az ól tisztogatása idejére sem feltétlenül fontos őt másik ketrecbe költöztetni. A nyugtalan környezet, az 61 közelében végzett zajos munkák, a kutyaugatás stb. gyakran nagy veszteségeket okoznak a nyúltenyésztőknek. A sikeresen pároztatott és vemhesült anyanyúlnak a pároztatástól számított 30—31-ik napon kellene leelleni. A könynyebb és pontosabb ellenőrzés érdekében tanácsos a kalitka falán — vagy az ajtóra, falra erősített nyilvántartási lapon — feltüntetni a pároztatás pontos dátumát. EUéskor a nőstény igen szomjas, ezért nagyobb mennyiségű lédús répát vagy tiszta, de nem túl hideg vizet tegyünk eléje. Vizet csak akkor adjunk, ha egyébként is szoktunk itatni. Víz helyett sokan tejet adnak, de ennek nincs különösebb jelentősége; ugyanazt a célt szolgálja az ivóvfz is. (Er) »*• А А А А А Л Л A A A .*« A nyulak vemhessége A fiókák elválasztása és a nutria leprémezése Az állatok vitaminokkal való ellátásáról különösen télvíz idején fontos gondoskodni. Á tél folyamán etetett takarmányok nem tartalmaznak kellő mennyiségű vitamint. A hiányt legegyszerűbben úgy pótolhatjuk, hogy a takarmányba vagy az ivóvízbe vitaminokat tartalmazó tápszert keverünk. A tudományos dolgozók már régóta azon fáradoznak, hogy minél egyszerűbben legyen megoldható az állatok vitaminokkal való ellátása. Az eddigiekben a gyógyszergyárak készítettek injekciókat, emulziókat és különböző tápszereket, amelyek mindegyike különböző vitamint tartalmazott. Az injekcióknak az volt a hátrányuk, hogy azokat csak az állatorvos alkalmazhatta. Az emulzióknak és a múltban készített tápszereknek az volt a rossz oldaluk, hogy a takarmányban is, de főleg az ivóvízben, vagy a tejben nem voltak jól elkeverhetők. Némelyiknek még kellemetlen ize vagy szaga is volt, ami miatt az állatok nem szívesen fogyasztották. Ezeket a hiányosságokat sikerült kiküszöbölni s olyan készítményt előállítani, amely az ivóvízben, a tejben vagy a takarmányban egyaránt jól elkeverhető. Kellemes ize van, így az állatok szívesen fogyasztják. A készítmény neve Roboran. Szürkésfehér, kellemes illatú és ízű por, A, Bi, В2, Bs, В12, D3, E, Kj és PP vitamint többféle ásványi elemet tartalmazó készítmény. A Roboran különösen ajánlható a kisállatoknak, tehát a dísz- és énekes madaraknak, galamboknak, baromfiaknak, nyulaknak és a szopós állatoknak. 250 g-os csomagolásban 10,50 koronáért lehet beszerezni. Dr. Patus Sándor Ismét népesedik a nutriatenyésztők tábora, s a kezdők szájából mind gyakrabban hallani a kérdéseket, mikor a legmegfelelőbb elválasztani a fiókákat, mikor következik be a szőrmeérettség stb. Sokéves gyakorlati tapasztalataim alapján elsősorban a tenyésztői feljegyzések pontos és áttekinthető vezetésének fontosságára szeretném felhívni társaim figyelmét. így mindig tudni fogják, melyik szülőktől mikor és hány ntódot nyertek, s hogy ezek az utódok milyen mértékben váltották be a reményeket, tehát érdemes e tovább tartani a szülőket stb. Természetesen az utódolkat is pontosan meg kell jelölni, egyébként mit sem érne az egész nyilvántartásunk. Tenyésztői munkámról is szólok. Még véletlenül sem választok el két hónapnál fiatalabb fiókákat. Az elválasztás ideális idejének a 3 hónapos kort tekintem. Bárhogy hangoztatják is egyesek, szerintem egyáltalán nem elégséges hat hétig anyjánál hagyni a kicsit. Az évek során megfigyeltem, mennél később választom el a fiókákat — természetesen az észszerű időn belül —, annál gyorsabban növekednek. Ennek egyetlen feltétele van — az időközben újra vemhesült anyákat kiadósán kell takarmányozni, hogy le ne gyengüljenek vagy meg ne betegedjenek és szépen fejlett, egészséges utódokat' hozzanak ismét világra. A szűrmeérettséggel kapcsolatban tudni kell, hogy a muriénál nem különböztetünk meg nyári és téli gereznát, csupán érettet és éretlent. A felszörök és a pehelyszőrök egész évben hullanak és újra nőnek, tehát a nutria egész évben leprémezhető. A gerezna minőségét elsősorban a tápláltság szintje, a víz tisztasága, az állattartás módja és az öröklött tulajdonságok befolyásolják. Persze jelentőséggel bír a leprémezés időszaka és az állat kora is. A szakirodalom szerint a nutria szőrméje már a hetedik hónap végére beérik méghozzá kiváló minőségire. Hiába elég hosszú ez a bőr, mégis csak fiatal és az átvételnél általában az alacsonyabb minőségi osztályokba sorolják, mivel ritkább a szőr. Én már okultam a dolgon és tíz hónapnál fiatalabb állatokat nem ölök le. Tapasztalatom szerint megéri a továbbtartás, mert az általam felkínált prémek 90 százalékát az első minőségi osztályban veszik át. A leprémezést kizárólag a téli hónaitokban végzem, amikor a pehelyszőrök észrevehetően sűrűbbek, mint tavasz utolján vagy nyáron. Bilkovský A. (Slavonice) Előzzük meg a vitaminhiányt A szőlő metszése A metszés februárban nyu godtan- elkezdhető. A korai metszés előnye, hogy a „köny nyezés“ elmarad (a rügyek nem „vakulnak“ be) ugyanak kor a szőlő korábban fakad. A fagyos földön, vagy a havon történő metszésnek előnye továbbá, hogy a taposással nem gyúrjuk agyon a felásott talajt, nem romboljak annak morzsás szerkezetét. A késői (március vége, április eleje) metszés csak ott indokolt, ahol a rügyeket fagy vagy pállási kár érte. Ahhoz azonban, hogy a metszést megkezdjük, bizonyos alapfogalmakkal tisztában kell lennünk. A többéves tőkerésze ken (tőkefej, tőketörzs, kordonkar) az egyéves vesszőket küvissza (rövidcsap, hosszúcsap). A visszametszés mértékét első sorban a tőke fajtája és kon diciója, valamint a vesszők rendeltetése szabja meg. A rügyek termékenysége, helyzetüktől függően ugyanis változó. Vannak fajták, amelyeknek csak a vessző középső felső rügyei termékenyek, míg más fajtáknál az alsó világos rügy, sőt az alig látható „sárszem“ is fürtöt hoz. A gyenge kondíciójú tőkék vesszőit rövidebbre, az erősebbeket hosszabbra metsszük. Tudnunk kell továbbá azt is, hogy azokat a vesszőket, amelyeket elsősorban a jövő évi termés céljából neveltünk, mindig rövidebbre (2 rögy) vág juk vissza (ugarcsap). Azokat a vesszőket pedig, amelyeken ez évben akarunk termést nyerni hosszabbra (4—Я rügy) metsszük, sőt egyes fajták ese tében csak szál vessz özéssel érhetünk el megfelelő eredményt. A metszést a letermett veszszök, elszáradt termőrászek (csonkok) eltávolításával kezd jük. Minden tőkeformánál az alsó helyzetű vesszőkre raetszszünk, vagyis igyekezzünk a termurészeket a termőalapokra (tökefej. kordonkar) leszorítani. Másik fontos szabály, hogy egy egy elágazáson egy egy termőugar- és biztosítócsapnál többet ne hagyjunk. Szükség szerint (erős kondíció) inkább a termőcsapok hosszát növeljük. Az eltávolításra szánt vesszőket tőből metsszük le, megakadályozva ezzel az előnytelen alapi rügyek kihajtását. Az éves vesszük csapra metszésekor a felső rügy felett 2—3 cm es csonkot hagyjunk. Lobenwein G. eCWV4444\\444444VsX4VlXWC*VC^VwVV4V<VC4.44VCvV4NX44VS4N4444N4X44XS>X>.XNNX4VX4NN4XNN444NXNNXNXX4XXNNVWV4N4\44N44VV4W.Vv4444\XV\\ Gyurász Lajos, Balogh nad Ipľom i olvasónknak üzenjük: Leveléből nem tűnik ki, mit is szeretne tulajdonképpen termeszteni, csupán annyi, hogy a törpe fák iránt érdeklődik. Nos, a törpe fák törpe alanyra oltott alma- és körtefák. Törzsük 40-7-60 cm magas, koronájuk kisebb, mint vad alanyra oltáskor. Már a harmadik évben termőre fordulnak, aránylag nagy kezdő hozammal indulnak, de élettartamuk rövtdebb. A rendes térállásnál kisebb távolságra ültetjük és minden lehetséges módszerrel (hajtások, vesszők leívelése, gyűrűzés stb.) siettetjük a korai termőrefordulást. Gondozásuk, kezelésük és a termés szedése könnyebb, a talajművelés viszont nehezebb és a szakszerű metszés is sok munkát igényel. A törpe almafákat M IX, M II, M IV, MM 106 típusalanyokon termesztjük. Az M IX sekélyen gyökerező, támasztókarét vagy vezetéket igénylő ttpusalany, a dús növésű fajták számára legalkalmasabb. Az M II közepes növekedésű, nehezen gyökeresedő, az első években támaszt igénylő típusalany, főleg a gyengébb növekedésű fajták és a nedvesebb talajok megfelelő típusalanya. M IV: buja növekedésű, jobban gyökeresedő és fagytűrő típusalany. A nehéz talajokra alkalmas. Az MM 106 könnyebben gyökeresedik, mint az M IX és nála ellenállóbb, viszont termőrefordulás és termőképesség tekintetében az M IX típusalannyal azonos tulajdonságú. A törpe fának nevelt körte számára legmegfelelőbb alany a gyengébb növekedési hajlamú M A birs, bár egyes fajták nem fejlődnek rajta megfelelően, mert kialakul az összeférhetetlenség. A törpe cseresznye és meggy számára legalkalmasabb alany a mabaleb, török meggy. A kajszi, az őszibarack és a szilva számára egyelőre nincs kimondottan jó alanyunk, de aki törpe fát akar nevelni, a gyengébb növekedésű szilva-alanyokat jól felhasználhatja oltáskor. Cviőela Alexej szaktanácsadó szerint törpe fákat az alábbi címeken lehet beszerezni: Ovocné škôlky ŠM Senec, Bratislava-vidiek-i járás; Ovocné škôlky ŠM Kvetoslavov, Dunajská Streda i járás; Ovocné škôlky Veselé pri Piešťanoch, trnaval járás; Šlachtitelská a výskumná stanica ovocinárska Bojnice, prievidzai járás; Šľachtiteľská stanica Klčov, Spišská Nová Ves-i járás. Ha ezeken a helyeken hiába érdeklődne, próbálkozzon meg a litomyšli közüzemi szolgáltatások vállalatának faiskolájával kapcsolatot teremteni. Nemrég láttam egy hirdetést, amelyben a többi között törpe művelésű prespektív almafajtákat is népszerűsítettek (10 db 150 korona). Címük: Komunálni služby — škôlky, Litomyšl, svitavyi járás. Ha nagyobb tételt rendel, ne feledje el megírni a legközelebbi vasútállomás nevét, mert feltételezhető, hogy vonaton kapja meg a küldeményt. —dek— Tél van. Érdekes, milyen csendesek, elhagyatottak ilyenkor egyes kiskertek. Pedig — mint ahogy a Jelvétel is mutatja —, némely kerttelepen, kiskertben ugyancsak volna mit tenni a gazdának: letakarítani. eltüzelni vagy komposztálni a növényi maradványokat, felszedni a támasztó karókat és tisztogatás után kötegelve tárolni azokat. Persze, ahol a tavalyi gyom ďiszlik, ott „megfeledkeztek“ az őszi talajmunkákról is, de ezt már most nem lehet helyrehozni, mert csontkemény a föld. A gyümölcsfák tisztogatására, metszésére és lemosó permetezésére, sőt a melegebb fekvésű helyeken már a szőlő metszésére ts sort lehetne keríteni. Annál ts tnkább, mivel az ilyen aránylag elhanyagolt kertekben sok tennivaló jön össze tavaszra. —bor— Ne tétlenkedjünk! Szaporítás előtt A vetőmagvak csírázóképes sége a tárolás során — a tárolás körülményeitől, időtartamától és a mag sajátosságaitól függően — lassan vagy rohamosan csökken. Bő termést viszont csak akkor várhatunk, ha annyi magot vetünk el, amennyiből megfelelő százalék kicsirázik. Vetés előtt két-há rom héttel tehát vizsgáljuk meg magvaink csírázóképssségét! Legalább kétszer ötven szem magot számoljunk ki válogatás nélkül a megfelelő magkészletből és csíráztassuk ki. Legegy szerűbb, ha az apró magvakat két nedves itatóspapír közé szórjuk, a nagyobbakat pedig nyirkos homokkal töltött lapos ládába vetjük el, majd nedves itatóspapírral leborítjuk. Ügyel jünk arra, hogy csiráztatás alatt az itatóspapírok állandóan nedvesek legyenek, mert ha kiszáradnak vagy túl sok vizet öntünk rájuk, s a magvakat is víz lepi el, elpusztulnak a csírakezdemények. A legmegbízhatóbb eredmény érdekében a csíráztatáshoz ké szítsunk készüléket. Keressünk a csíráztatáshoz kiszámolt magok méretének megfelelő lapos tálkát vagy több kisebb tányért, Petri-csészét. Rozsdamentes fémhúzalból hajlítsunk a tálba illő karikákat három kis lábbal, hogy a tálba helyezve vizet önthessünk alája. Itatóspapírból vágjunk ki a huzal-karikára lapokat úgy, hogy kéthárom csík maradjon rajtuk, amelyeknek a vége a vízbe ér. Két megnedvesített itatóspapír közé terítsük el a magokat, majd azokat tegyük a karikákra. Ha a lapok középen megtörnének, helyezzünk a karikákra meghajlított végű huzaldarabokat, hogy ezeken feküdjenek. Az itatóspapírok vízbe érő része automatikusan pótolja az elpárolgott vizet. A páratartalom fokozására a csíráztató edényt fedjük le üveglappal vagy búréval, de a légcsere biztosítására egy kis rést hagyjunk szabadon. A csíráztatáshoz legkedvezőbb a 20—22 °C-os hőmérséklet. Kis hőingadozás még nem árt. Fényre általában nincs szükség, de a pázsitfűfélék magjai csak fényben csíráznak. A csiráztatás1 időtartama növényfajonként meghatározott, azonban 10—14 napnál nem hosszabb. Ekkor szedjük le a takaró itatóspapírt és számoljuk meg, hány mag csírázott ki száz szem magból, annyival többet vessünk el af előírt mennyiségnél. A csírázás gyorsaságát (csirázási erélyt) a csiráztatás ötödik napján értékelhetjük. Ha addig a magvak többsége kicsírázott, jó a mag csírázást erélye, ha viszont kevés mag csírázott ki, a vetés vontatott kelésére számíthatunk. (Uc)
