Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-02-07 / 5. szám

Ä zöldségeskertben. Feb­­ruár derekán elkészít­jük a palántanevelést vagy néhány zöldségféle (főleg a saláta, retek, karalábé, karotta és zöldhagyma) hajtatásét szol­gált) melegágyat. Ennek fűtését istállótrágyával (legmegfele­lőbb a ló-, kecske-, juh- vagy nyúltrágya) biztosítjuk, de jól felhasználható pl. a meleg víz­zel meglocsolt és köbméteren­ként 1—2 kg salétromos nitro­géntrágyával vagy karbamiddal kiegészített falevél (hárs, já­vor, gesztenye) is, amely így két-három hónapon át biztosítja növényeink számára a kellő talajhőmérsékletet. A melegágy földjét fertőtleníteni kell a kártevők, penészek és gombák ellen. Tíz liter vízben Nematin­­ból 150 cm3-t, 40 %-os forma­imból pedig 250 cm3-t kell ad­ni egy köbméter földre, három héttel vetés vagy palántázás előtt. A hónap végén kiültethetjük a melegágyba a palántákat, vagy a palánták sorközeibe el­vethetjük a paradicsomot, pap­rikát, karalábét, zellert, karot­­tát, retket, póréhagymát, salá­tát, korai káposztát, karfiolt, esetleg a márciusi fogyasztásra szánt leveles zöldségeket. A melegágyi ablakokat takarjuk le gyékénnyel. Ablakban, virág­ládákban is kinevelhetjük a pa­lántákat, de később át kell tűzdelni őket a melegágyba, hadd edződjenek. A már pirkadó földbe — az árankénti 4—5 kg Cererittel való trágyázás után — elvet­hetjük kertünkben a borsót, petrezselymet, mákot, sárgaré­pát (esetleg a kettőt egy par­cellába), a spenótot, a fekete­­gyökeret, retket, zöldhagymát. A vetési távolság általában 20, a borsónál pedig legalább 30 cm legyen. A korai vetőburgonyát meleg (12—15 °C) és világos helyi­ségbe tegyük, szórjunk rá 2 cm tőzeget, homokot vagy fűrész­port, háromnaponként nedve­sítsük meg, hogy jól csírázzon. Közepes nagyságú gumókat csíráztassunk. Rendszeresen ellenőrizzük a tárolt zöldséget, a helyiséget szükség szerint szellőztessük vagy növeljük levegőjének pá­ratartalmát. Forgassuk át a komposztot, rétegenként adjunk hozzá Thomasz-lisztet vagy őrölt foszfátot. Az érett kom­posztot rostálás után használ­juk fel a talaj, tápenejének nö­velésére. A gyümölcsösben. Folytatjuk a fák törzsének tisztogatását, a hernyófészkek és a gyümölcs­múmiák eltávolítását, valamint a metszést. Előbb a beteg vagy száraz ágakat vágjuk le, a rit­­kító-koronaalakító metszést csak fagymentes, esetleg gyen­gébb fagyokkal tarkított idő­ben ajánlatos végezni. Metsz szűk a fa alakúra nevelt kösz­métét is. Vezérágait 6—8, mel­lékágait 2—3 rügyre kurtítjuk, hogy szép nagy gyümölcsöket nyerjünk. A köszméte- és ri­biszkebokrokat ritkítani kell. A három- és többéves vessző­ket tőből kell kimetszeni úgy, hogy bokronként 8—12 hajtás maradjon, s ebből 4—5 egyéves legyen. A málna letermett vagy jük a kék csonthéjasok, a ba­rack és a cseresznye átoltását, de az előkészítő metszést már a hónap elején tanácsos elvé­gezni, hogy a tápanyagok ne áramoljanak át a földből az amúgy is lévágásra kerülő ág­részekbe. A gyümölcstárolóban igye­kezzünk állandósítani a hőmér­sékletet (3 °C) és a levegő pá­ratartalmát (90 %). Készítsük elő a tavaszi telepítéshez szük­séges gödröket. Ilyenkor főleg melegkedvelő gyümölcsféléket (kajszi és őszibarack) ültetünk, ha erre ősszel nem tudtunk sort keríteni. felesleges növényi részeket kés vagy olló segítségével távolít­suk el. A levágott részeket és az összegereblyézett leveleket égessük el vagy mészpor hoz­záadásával komposztáljuk. Jól bevált módszer a hullott leve­lek 3 %-os Arborollal történő permetezése, mert meggátolja a gombabetegségek terjedését-. A megtisztogatott sorközöket jó mélyen kapáljuk be, a sorok­ban óvatosabban dolgozzunk, nehogy megsértsük a gyökere­ket. A fagy által „kihúzott“ nö­vényeket nyomjuk vissza a földbe. Ha ősszel nem trágyáz­tunk, a hónap végén áranként Ne feledjük el időnként lerázogat­­ni vagy vékony pálcával leütögetni a díszfákról, cser­jékről, az örök­zöldekről és tűle­velűekről a rájuk rakódott vastag hóréteget, mert előfordulhat, hogy megkárosodnak a szokatlanul nagy súly alatt, jó vol na, ha a kisker­­tészkedők figyelme kiterjedne az ut­cák, terek és par­kok díszeinek gon dozására is. Foto: —bor— 5 kg Cereritet juttassunk ki, esetleg hóra kiöntözhetünk 2 kg szunperfoszfáttal dúsított (1 hl-re) és 1:1 arányban hígí­tott trágyalevet. A szőlőben. Rendszeresen el­lenőrizzük a pincében tárolt ültetöanyagot, nem fogta-e meg a penész, eléggé nedves e a homok. A szemeken levő pe­nészképződményeket hintsük be kénporral, a száraz homokot nedvesítsük meg, de ne áztas­suk el, mert a fiatal gyökerek megfeketednek és elhalnak. A hónap végén ellenőrizzük, hogyan telel át a szőlő. A talá­lomra levágott vesszőket vág­juk 3—4 szemet tartalmazó da­rabokra és meleg helyiségben — alsó végükkel lefelé — te­gyük vízbe őket. Fakadás után számítsuk ki a ki nem fakadt szemek százalékát. Az ellenőr­zéshez minden fajtából leg­alább 10 vesszőt kell felhasz­nálni. A bort gyakrabban ellenőriz­zük és fejtéskor mindig kénez­­zük. A fejtést a levegővel való érintkezés kizárásával végez­zük. Kedvező időjárás esetén már metszhetjük a szőlőt, főleg a magas és középmagas vezeté­kest, a hónap végén a többit«is. Persze nem árt gondolni az esetleges kései fagyok kártéte­lére is, vagyis néhány százalé­kos tartalékkal dolgozni és in­kább később utómetszést végez­ni. A tapasztalt termelők álta­lában 40—60 százalékos tarta­lékot szoktak kialakítani. Fő­leg ott ajánlatos korábban el­végezni a metszést, ahol a ta­vaszi olvadás után csak nehe­zen — vagy egyáltalán nem — lehet megközelíteni a nehéz, mély talajon levő ültetvényt. A virágoskertben. Fagymen­tes napokon befejezzük a dísz­fák és cserjék metszését, elő­készítjük a gödröket a telepí­téshez. Ha netán ezután akarná behozni a természet, amit el­mulasztott és vastag hótakarót borítana a tájra, ne feledjük el lerázni a díszfákról és bokrok­ról a felesleges terhet, nehogy letörjenek az ágak. Száraz, fagymentes időben folytatjuk a gyep trágyázását, szükség szerint öntözzük az örökzöldeket és a tűlevelűeket. A gyepesített területeken por alakú oltottmésszel, érett кот­­poszttal szórjuk be a mohás foltokat. Jót tesz a fahamu is. Lassan készítsük elő a kom­posztot és a kerti földet a ve­tésre és a szobanövények átül­tetéséhez. Ha már felengedett a fagy, még ültethetünk tuli­pánt. A tárolt gumók és hagy­mák februárban igen hajlamo­sak a károsodásra. A rotha­dásnak indultakat ne dobjuk ki, hanem vágjuk ki a beteg részt és a vágási felületet hint­sük be fahamu és kénpor vagy por alakú aktív szén és kénpor keverékével. A szaporításra szánt dáliahagymákat ültessük cserépbe és tegyük meleg, vilá­gos helyiségbe. Az élő sövé­nyek alakitő metszésekor ügyel­jünk a tavalyi fán virágot ho­zókra, nehogy levágjuk a virág­rügyeket. Az örökzöldeket és a tűlevelűeket fagyos földlab­dásai együtt ültethetjük át. Cvíčela Alexej ■finden galambász talál­­kozott már ezzel a szín­megjelöléssel szakkönyvekben, kiállítási katalógusokban, apró­­hirdetésekben, de csak kevesen tudják milyen az igazi izabella szín. Még kiállítási bírálóink sincsenek tisztában vele. Jó lesz tehát egy s mást elmondani róla. Az épszemű ember a szivár­vány valamennyi színét ismeri. De ha azt mondoüi: izabeUa, akkor még a divatszlnek ren­geteg árnyalatában járatos höl­gyek is bizonytalankodnak, sőt még a festők — akiknek pedig szakmájuk a színismeret — gyak­ran adósok maradnak az egy­értelmű magyarázattal. Az em­ber a színeket a természetből veszi: piros, mint a kiserkedő vér; zöld, mint a fák lombja; fehér, mint a hó; fekete, mint a korom stb. — De honnan ered az izabella szín? Van a katolikus egyháznak egy Izabella nevű középkori szentje, akinek a legenda sze­rint a belső tisztasága külső dolgokban is oly messzemenően megmutatkozott, hogy inge nem szennyeződött be, csak idővel a fehér gyolcs egyenle­tes halvány színeződést öltött, mégpedig a krémszínnek egyik változatát, amit elneveztek a szentről izabella színnek. Minket az izabella mint ga­lambszín érdekel, s mint ilyen is vitás. Az igaz, a többi szín is gyakran problematikus, mert a galambszínek többnyire nem egyeznek meg a köznapi érte­lemben vett színfogai makkal. Például egy kék galambra a Milyen az izabella szín? legtöbb ember, hacsak nem te­nyésztő, azt mondja: szürke, a vöröset barnának, s a sárgát meg drappszínűnek nevezi. Nem is ok nélkül, mert a tenyésztő, igen sok esetben nem tudja produkálni a kívánt tiszta szí­neket. Különösen a vörös és a sárga csak gesztenyebarnára, illetve drappra sikeredik, sőt a kék is gyakran szürke ma­rad, kivált ha sötétebbr árnya­latú ún. acélkékre törekszünk. Az izabella szín is éppen elég gondot okoz. A ritka és ezért különleges galambszínek közé tartozik. A nálunk tenyésztett fajták közt leginkább a brűni hegyeseknél fordul elő, de a külföldön tenyésztettek közt is, a szász begyesnél és egy két berlini keringőfajtánál. Azontúl már csak elvétve található. Tudtommal, még a szín- és rajzváltozatokban rendkívül gazdag modenainál sincs meg. Mintha a legtöbb fajtánál hiá­nyoznék az adottság az izabella szín kitenyésztésére. Láttam pl. német díszpostát, amit Izabel­laként szerepeltettek, pedig csak világos sárgafakó volt. A szakirodalom sem egységes az izabella szín meghatározá­sában. Lapunk májusi száma pl. csontszínűnek mondja. A csontszínre azonban, csak ak­kor emlékeztet az izabella, ha a nap már nagyon kiszítta. T. i. az izabella, ha huzamosabb időn át erős napfény éri, épp­úgy fakul, mint a sárga, vagy a vörös. Vedléskor azonban visszakapja a tollazat az élén­­kebb színárnyalatot. A kiállí­tásra szánt példányokat ezért vedlés után árnyas helyen szok­ták tartani. A szakirodalom szokta még az izabellát világos krémszínű­nek vagy vajszínűnek jellemez­ni. De éppúgy, mint a csont­szín, ez sem pontos megjelölés, mert figyelmen kívül hagyja, hogy az izabellának mindenkor finom rózsaszínes árnyalata van. Ez különösen a fészekha­gyott fiatalokon feltűnő, de ki­sebb mértékben az idősebbek­nél is megmarad. Éppen e tet­szetős rózsaszínes árnyalat folytán közeledik színe a vili gos drapp felé. A tenyésztők is, a birálók is, az izabellánál a világosabb ár­nyalatot részesítik előnyben. De azért ne legyen annyira vilá­gos, hogy a fehér szárnyszalag már ne lássák. Annak jól kell látszania. Az izabella szín ugyanis a hegyeseknél minden; kor fehér szárnyszalaggal for­dul elő. Itt nem okoz gondot a fehér szárnyszalag, amit pl. a fekete brűninél oly nehéz meg­tartani. Esetünkben ez az iza­bella szín természetes velejá­rója. Ha nem látszik jól a fehér szárnyszalag, akkor már nem is az izabella színnel van dol­gunk, hanem valami színkeve­redéssel. Ha az izabella színrokonait keressük, a fehérszalagos ezüst, az aranysárga és a fehérszala­gos vadgerle szín áll hozzá legközelebb. Az izabella, persze csak egy szín a sok-sok galambszín kö­zül. Érdekes lenn©, ha tenyész­tőtársaink tapasztalataik alap­ján más színekről is beszámol­nának lapunk hasábjain. Akár sorra lehetne venni valameny­­nyi alap- és mellékszínt. Egy ilyen cikksorozat egész sereg hasznos tapasztalatot tárna ol­vasóink elé. Dr. Török István (Galambjaink) t A nemzetközi versenyben is helytálltunk Nem mindennapos élményben részesültek azok a kisállaté nyésztők, akik megtekintették 1975 decemberében a Budapes­ten megrendezett Nemzetközi Kisállattenyésztési Kiállítást. A Lengyelország, Csehszlovákia, Szovjetunió, a Német Demokra­tikus Köztársaság, Románia, Ju­goszlávia, Bulgária, az NSZK és Magyarország részvételével megrendezett kiállítás fővédnö­ke a Magyar Galambtenyészlők Szövetségének Főhatósága, va­lamint a Mezőgazdasági- és Élelmezésügyi Minisztérium vol tak. A kiállítás, melyen mintegy nyolcezer kisállatot mutattak be, lehetőséget adott a testvéri országok, valamint az NSZK kisállattenyésztőinek kapcsola­tuk további bővítésére és a hasznos, sokoldalú tapasztalat­­cserére. Főleg a galamb- és nyúltenyésztők cserélhették ki tapasztalataikat, mivel a bemu­tatott kisállatok összességéből 6350 darab galamb és 421 házi­­nyül volt. A nemzetközi ver­senyben résztvevő országok mindegyike 200 galambot mu­tatott be. Hazánk színeit leg­eredményesebben az alábbi ga­­lambtenyésztők képviselték: Fajta Szín Pont­szám Díj A tenyésztő neve és lakhelye 1. Keleti sirályka bluetta 96 Inter Schampion Nosaf Miroslav, Ban. Bystrice 2. Brűni golyvás fehér 96 Inter Schampion Kučera Jaroslav, Hŕebec 3. King (király) fehér 96 Inter Schampion Hoŕejši Josef, Praha — Bohnice 4. Komáromi bukó kék nyerges 96 Schampion Mórocz Eudovít, Komárno 5. Cseh szárny­fekete színes kovácsolt 96 Schampion Tureček Václav, 6. Cseh szárny­vörös Praha — Hostiač színes kovácsolt 96 Schampion Šruma Miroslav, 7. Cseh dobos vörös Mníchúv Týnec fehérkürtös 96 Schampion Langr Jan, 8. Parókás vörös Moraäice, Svitavy-i járás tigris 96 Schampion Makana Stefan, Kráfovce, 9. Fodros vörös 96 Schampion Cellár Jozef, Trnava 10. Cseh hágós fekete * nyerges 96 Schampion Babčan Richard, 11. Cseh hágós fekete Solčany, topolčanyi járás hókás 95 Schampion Burič Oldŕich, Podébrady 12. Cseh begyes szürke 95 Schampion Ehl Jiŕí, Hradec Králové 13. Morva begyes szürke 96 Schampion Kolbl Vladimír, Žabčice 14. Szlovák begyes kék fehér­szál. 96 Schampion Ondrašík Michal, Piešťany 15. Cseh talptoll. vörös begyes nyerges 96 Schampion Sovkup Karel, Chomútov 16. Angol begyes fehér 96 Schampion Mészáros Bedfich, Bratislava 17. Kányik vörös 96 Schampion Brejcha František, Strakonice 18. Morva stresszel­kék 96 Schampion Ing. Sekanina Ant So-kolnice Magyarázatként annyit, hogy az „Inter Schampion“ nemzetközi fajtagyőztest jelent, a „Schampion“ pedig az illető ország fajta­győztesét jelöli. A feltüntetettek szerint, szép eredményt értek el Budapesten a hazánkat képviselő ga­lambok; amiért nyíltan is köszönetét kell mon­dani a példás munkát végző tenyésztőknek. Agues József Időszerű tennivalók gyenge pajtásait tőből vágjuk ki, más hajtásait a jól fejlett rügyig kell visszavágni. A mechanikai kezelés és metszés után fagymentes na­pon permetezzük le fáinkat (kivétel a málna). A Nitrosan N 50 1,5 %-os, vagy a Nitro­san N 25 3 %-os töménységű permetlevét borús időben, az Arborol M 4 %-os oldatát pe­dig inkább napsütéses időben alkalmazzuk. A hónap végén megkezdhet­Ha nem túl szeles az időjá­rás és aránylag száraz a talaj, hozzáláthatunk a szamócás tisztogatásához. Szeles idő ese­tén inkább várjunk, mert a nö­vények később fejlődő levelei sokat szenvednének a széltől, ha letakarítanánk a téli taka­rót. A beteg vagy elhalt leve­leket és indákat nem szabad tépve, szaggatva eltávolítani, mert megsérül a gyökérnyak, s ez lehetőséget teremt a szür­kepenész megtelepedéséhez. A

Next

/
Thumbnails
Contents