Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-02-07 / 5. szám

10 SZABAD FÖLDMŰVES 1976. február 7. Sokrétű tevékenység MANAK A MÚLTRÓL A sládkoviőovoi (diószegi) CSEMADOK helyi szerve­zetét méltán emlegetik a galántai járás legjobbjai kö­zött. Ennek bizonyítására szeretnék néhány példát fel­sorolni. Kezdjük a sort a Jónevfi kétszeres aranykoszorús Vox Humana vegyeskarral, melynek tagjai felajánlották, hogy a járás területén belül bárhol hajlandók keret­­mflsort biztosítani a jelentős állami ünnepek alkalmából. Az Illetékes szervek éltek Is a felkínált lehetőséggel; s így valósultak meg olyan fellépések, mint február 25-én a Sarai (vágsellyei), március 8-án Sládkoviöovon (Diószegen) s a felszabadulás tiszteletére rendezett al­sószeli szereplés, ahol a járás további hat magyar ének­kara is fellépett. Ezenkívül számos fellépést valósítot­tak meg temetéseken és más egyéb alkalmakból. A kórus, mely tavaly ünnepelte fennállásának ötödik évfordulóját, a járási szervektől eddigi áldozatkész és eredményes munkájának elismeréséül pénzjutalomban részesült, s ebből az összegből ój ruhákat varrattak. A májusi — diószegi — fellépés alkalmából a hnb képvi­selői emlékplakettet adtak át a kórus vezetőségének. A tavalyi sok szereplés közül, azt hiszem, a III. Kodály­­napokon való részvétel a legemlékezetesebb a kórusta­gok és vezetőjük számára, hiszen másodszor is elnyer­ték az aranykoszorús minősítést. Osztatlan sikert arat­tak a komárnoi Bárdoss-emlékesten is, melyet a zene­szerző születésének 75. évfordulója alkalmából szervez­tek. Am ne higgye senki, hogy csak énekelni szeretnek Diószegen. A múlt év elején — az egykor jónevű tánc­csoport néhány lelkes tagjára építve — újabb tánccso­port alakult, mely még az évben eljutott Zselízre, sőt Gombaszegre is. Megosztott harmadik díjjal tértek haza. Az említett két fellépésen kívül számos sikeres szerep­lés fűződik még az Oj Hajtás nevéhez. Ezek egyike volt a nádszegi dal- és táncünnepélyen való fellépés, ahol ismeretséget kötöttek a szekszárdiakkal. Ennek az is­meretségnek eredményeként eljutottak Babits Mihály szülővárosába, ahol a szüreti napok keretében léptek fel. A siker és a felejthetetlen pár nap ösztönzőleg ha­tott a fiatal gárdára, és még lelkiismeretesebben jártak próbára, gyakoroltak A már említett diószegi szabad­téri fellépésen (az SZNF tiszteletére végre odahaza is tapsolhattak a táncosoknak, hiszen knltúrháx hiányában (tatarozzák) nem volt hol fellépniük. Ha már a tánccsoportról szóltam, nem szabad kihagy­nom a citerazenekart sem, melynek megalakításához az impulzust a kosúti iskolázás, illetve a sándorfalvi cite­­razenekar vendégszereplése adta. Ez márciusban volt, és a zselízi fesztiválon (júniusban) már a citerazene­­kar kíséretével táncoltak a lányok és a fiúk. Azt hiszem, nek kell hangsúlyoznom, hogy ez mennyi próbát és mi­lyen ügybuzgalmat igényelt. v Az év elején megalakult az irodalmi színpad, mely Pereden mutatkozott be a járási fesztivál keretében. Igaz, hogy azóta többször nem jelentkeztek önálló mű­sorral, de a szavalók gyakran szerepelnek különböző keretműsorokban. Ezekben a műsorokban egyébként gyakran léptek fel az éneklőcsoport tagjai, valamint a szervezet szólóénekesei is. A szervezeti élet terén is sikereket értek el Diószegen. Rendszeresen tartották vezetőségi üléseiket, gondot for­dítottak a tagtoborzásra és a sajtóterjesztésre is. Igaz, hogy a taggyűlések megtartásánál van behoznivaló, de itt a negatív eredmény a megfelelő helyiség számlájára írható. Nem hegyhátuk ki olyan eredményt a felsorolás­ból, mint a társadalmi munka, melyből szintén alaposan kivették részüket a szervezet tagjai. Görfül jenő Az utóbbi évtizedekben a szocia­lista építkezés eredményeként telje­sen megváltozott falvaink arculata és a mezőgazdaság is óriást fejlődésen ment keresztül. :юпа Sikerekben gazdag, tartalmas évet zárt a MATESZ. Népszerű színházunk a múlt évben több jó da­rabbal örvendeztette meg a közönsé­get. A színház tagjai az új évad kez­detén nagy lendülettel és szakmasze­retettel új darabot próbálnak. A Vei­ké Krtíš-i (nagykürtösi) Járásban va­ló vendégszereplésük alkalmával né­hány kérdést tettem fel Веке Sándor­nak, a színház rendezőjének. — Hallhatnánk valamit a színház tevékenységéről? — érdeklődőm a művész szakembertől. , — Estéről-estére történő előadá­sokkal, „kemény“ délelőtti próbákkal Jellemezhetném a munkánkat. A Veiké Krtíš-i járásban Goldoni „Chioggiai csetepaté-ját“ adjuk elő — óriási közönségsikerrel. A tapsviha­rok arra utalnak, hogy a közönség szereti a vérbő vígjátékokat. Az is igaz, hogy ilyen vidám hangulatú em­berekkel a nézőtéren, mint Veiké Krtlš környékén ritkán találkozik a színész. Ezt lelkiismeretes munkánk­kal és azzal háláltuk meg, hogy egy­­egy estére autóbusszal hoztuk be az érdeklődőket ide, a krtíši színházba. jelenleg Lovicsek Béla: Alattunk a város, felettünk az ég című színda­rabját próbáljuk. Ismert írónk leg­újabb darabja a házasélet felbomlá­sának okait firtatja, nagyon érdekes, figyelmet keltő módon. A főszerepe­ket Csendes László s Kövesdi Szabó ВЕКЕ SÁNDORRAL, A MATESZ rendezőjével Веке Sándor: „A közönség szereti a vérbő darabokat. A jeleségem könyvtáros. Múlt­koriban, amikor hazajött a mun­kából, ezt mondta: —- Könyvtárunkban kevesen ol­vasnak ateista témájú könyveket, úgyhogy beírattalak. — De hát minek olvassak én ateista témájú könyvet, ha úgy­sem hiszek istenben? — Nem kell elolvasnod, csak ki­írtam okét a nevedre. Neked nem számít, én meg teljesítem a tervet. Igaz, nekem édesmindegy, az asszony meg teljesít.,, Hát jó. Ezzel rendben is lett volna a dolog, csakhogy jött a folytatás. Telefonált a húgom. — Mondd csak — kérdezte —, milyen Is a végzettséged? — Középfokú, technikumi. —■ Ugye, tudod, hogy esti iskolá­ban tanítok? Most kevés a tanuló, így hát beírattalak a hetedikbe. Nem haragszol? — Észnél vagy? — üvöltöttem a kagylóba. — Miért vagy úgy oda? — cso­dálkozott. — Bejárnod nem kell, a vizsgákat meg anélkül is be­írom, hogy letennéd őket. No, ezért tényleg kár úgy oda­lenni. Üsse кб! Másnap, amint bementem a munkába, hivatott a főnök. — Szidorov — kezdte a ter­vedet teljesítetted, de másoknak is segítened kell, különben bajok lesznek! Azt mondtam erre, hogy öröm­mel hajlandó vagyok elsajátítani Új technológiát, vagy akár újabb szakmát is. Tapasztalataimat meg készségesen átadom. Azt felelte, hogy nem ilyen segítségről van szó. Az előbb telefonált egy szín­házigazgató. Negyedév vége van, és a nézőtér üresen tátong. Mit tehettem, vettem egy jegyet. Szín­házba menet szembe főtt egyik régi barátom. — Drága öregem, áll) meg egy szórat — szólított meg. — Nálad is baj van a tervvel? — kérdeztem gyanakodva. — Hogy találtad ki? Tudod, ne­hezen megy az alkoholizmus elleni küzdelem. Ezért utólagos enqedel­­meddel beírattalak kijózanitásra. Az utcán feküdtél, delíriumban ta­láltunk rád... No, gondoltam, mindegy. Elvál­laltam, de csak ha nem közlík a dolgot a munkahelyemmel. Továbbmentem. Egyszeresük meghallom volt osztálytársam, Petrov hangját: — Levelezést rovatot vezetek egy lapnál. Levelet írtam a neved­ben, és feleltem is rá. Ha valaki érdeklődne, tudj róla! — lói van — gondoltam —, azt az újságot úgysem olvasom. Színház után hazafelé érzem, hoqu valaki merőn figyel. Fekete­­ruhás férfi jön mögöttem. Leszál­lók a villamosról, 6 utánam. Be­fordulok a sarkon, ott Is követ, fiz udvaron is a sarkamban van. Óira ki az utcára, bevágódom egy taxiba, de utolér, mellém ül, s az arcomba lihegi.* — Segítsen ki, az istenért! A te­metkezési vállalattól vagyok, és baj van a tervvel... DOHÄNV TIBOR: arcod nélkü nem járhatok a Te arcod nélkül minden mozdulatod mélyebb kérkedek nem szánom magam mindig útra kelek nem hallom lépteid de arcod szédítő mosolya utolér s fölém hajol Árnyék­ban Nyugszik a szépség a felhő lepedőjén Mélységben izzad a fény A füst elcsúszott a tájon A könny bírálókat szült Mária játsszák, példás művészi hoz­záállással. Remélem a közönségnek ez a játék is ugyanúgy tetszik majd, mint általában minden Lovicsek­­darab. — Egy múlt évi beszélgetésünk al­kalmával említetted, hogy a Szovjet­unióba készülsz. Voltál-e, s milyen élményekkel tértél vissza? ' — Igen voltam, s nagyon örülök, hogy feltetted ezt a kérdést. Szovjet­­uniőbell látogatásom olyan élmény volt számomra, amiről szívesen be­szélek, amire szívesen gondolok visz­­sza. Néhány mondatban összefoglalva szakmai „kirándulásomat“, talán mindjárt „szerelmemmel“, a színház­zal kezdem. A szovjet színházi élet, valami varázslatos. Az állandóan tö­mött nézőterek, az egyes darabok Iránti rendkívüli érdeklődés a színé­szek és a közönség összeforrottsága, minden ittjárő külföldi szakemberre nagy hatással van. Természetesen én a rendező szemével néztem az előadá­sokat, s számomra nagyon megkapó számtalan üj ötletet, színházi „fo­gást“ láttam meg a művészien kivite­lezett drámákban. Ezekről az élményekről napokig tudnék beszélni, de mivel most erre nincs módom, még elmondom: re­­mélhetőeg hamarosan lehetőségem nyílik arra, hogy ismét a Szovjetunió­ba utazzam — ezzel is bővítve rende­zői látókörömet. Kalita Gábor ményt láthatunk, amelyhez hasonló kevés van a Szlovák Szocialista Köz­társaságban. , A múzeumban a feudalizmusban és a kapitalista társadalom Idején a ré­gi gazdasági eszközök, szerszámok, a tájegység népviselete, a hajdanában használt lakásberendezési tárgyak, fő­zó-, munkaeszközök bemutatása mel­lett a legnagyobb súlyt a faluban ki­alakult munkás- és kommunista moz­galom fejlődésére fektetik, (hivatalos okmányok Igazolják az akkori viszo­nyokat) és természetesen hűen áb­rázolják a mezőgazdaság szocialista átalakulását, a kezdettói a 20. évfor­dulóig. Bemutatják profilokban a szö­vetkezet alapító tagjait, elnökeit, ki­váló munkásait, díszoklevelek állami kitüntetések egész sorát. Legbeszéde­sebbek azok a számok, amelyek a nö­vénytermesztés, állattenyésztés, gépe­sítés, a dolgozók szociális helyzeté­nek alakulását szemléltetik. Ott lát­hatjuk a tápanyagellátás növekedését bemutató grafikonokat a különböző Időben használt ültető- és vetőmagot. A szövetkezetben, ahol döntő több­ségben nők dolgoznak, az elmúlt húsz esztendő során a legtöbb termelési szakaszon megháromszorozódtak az eredmények. A szövetkezet a járás legjobbjai közé tartozik. Természete­sen a tagok keresete is négyszerese, mint az első években volt. A múzeumot, amelynek anyagát gondosan válogatták össze és három helyiségben Ízlésesen rendezték el, bármikor meglátogathatják a trnava környékén Járók, és meggyőződhet­nek: az összefogás, az áldozatkészség csodákat tud varázsolni, az új gene­rációknak hűen vissza tudja adni a múlt és közelmúlt történetét. Tóth Dezső A múzeám épülete. A korszerű lakások berendezései semmiben nem hasonlítanak a régi paraszti házakéhoz és a falusi viselet Is teljesen átformálódott. Természe­tesen a mezőgazdaság kollektivizálása óta szin­te teljes egészében eltűn­tek a régebben használt eszközök, szerszámok. Persze, a falusi házak padlásán, fészerekben sok helyütt megtalálha­tók a lakások régi be­rendezései és jónéhány helyen őrzik az elődök népviseletét. Vannak, a­­kik a gazdasági felszere­léseket félrerakták és a régi időkben használt kocsikat, nyomtatókat, szecskavágőt, faekéke és sok mást, amelyeknél használata elkerülhetel len volt a kisüzemi gaz dálkodásban. Ezek közül láthatunk még itt-ott egy-két darabot, de ez a ma emberé­nek nem sokat jelent, mert nem is­meri fel bennük egészében elődeik életét, munkakörülményeit. Pedig csak az becsülheti igazán a jelent, aki ismeri a múltat, nagyapáink, déd­­szüleink életét. Szerencsére akad az országban né­hány szövetkezet, ahol gondolnak a múlt értékének az összegyűjtésére, nem sajnálva időt, pénzt, fáradságot, múzeumot létesítenek belőle. Az úttörők közé tartozik a Hrnčiá­­rovcel Efsz (trnaval járás), amely Vita Hűlik elnök kezdeményezésére mintegy 240 ezer korona költséggel létrehozta a szocialista mezőgazdaság múzeumát. Az alig 600 hektáros szö­vetkezetben olyan kulturális léteslt-‘ лУ' • •• t A szövetkezet alapító tagjai. Foto: —tt­múzeumi vállalkozás Levicén (Léván) a járási párt- és állami szervek határozata alapján ki­dolgozták a múlt dokumentumai ösz­­szegyűjtésének és felhasználásának tervét. Ennek alapján a levicei Barsi Múzeum megvásárolt Horša (Horhl) községben egy a 20. század első fe­lére jellemző középparaszti portát, melyet objektumaival, mezőgazdasági felszereléseivel és egyéb tárgyi be­rendezésével együtt konzerválni fog. A telek szomszédságában pedig csar­nokokat építenek, melyekben a járási mezőgazdasági igazgatóság segítségé­vel összegyűjtött régi mezőgazdasági gépek kapnak helyet (pl. cséplőgé­pek, traktorok, gőzgépek). A létesít­ményhez tartozó adminisztratív épü­let egy részében pedig állandó jelle­gű kiállítás lesz, mely a járás mező­gazdaságának történetét fogja bemu­tatni a legrégibb időktől kezdve, a forradalmi átalakulásokon át, egészen napjainkig. Ezen épület rendbehozása ás a kiállítás elkészítése felett az SZFSZ JB vállalt patronátust A jnb tanácsa által jóváhagyott négy évre szélé terv komoly feladat elé állítja a múzeum dolgozóit. 1976 ban a régi paraszti ház rekonstruk­ciója tervének az elkészítése és a tárgyi berendezés tervszerű beszerzé­sének a megkezdése a fő feladat. Reméljük, a több mint két millió korona befektetést igénylő terv meg­valósítói, főképp az anyaggyűjtés so­rán támogatásra, segítségre találnak. Hiszen a gazdasági üzemeknél, ma­gánházak sopáiban, pajtáiban, padlá­sain, sok, már hasznavehetetlen me­zőgazdasági eszköz, a régi paraszti élet emlékeit őrző tárgy található. Felkutatásuk, összegyűjtésük és tudo­mányos igénnyel való múzeumi elren­dezésük még nem elkésett vállalko­zás. Kultúr- ég gazdaságtörténeti, oktatási és nevelési szempontból is követésre méltó példa. PhDr, Sándor Károly, a Levice) Jnb művelődési felügyelője A múzeum mellett a nagyobb használati eszközök láthatók. (A felvételen egy régi szecskavágó­járgányt láthatunk.)

Next

/
Thumbnails
Contents