Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-01-31 / 4. szám
14 ■ SZABAD FÖLDMŰVES 197B. Január 31. Tennivalók az állatállomány termelőképességének fokozásában A hatodik ötéves tervidőszakban állattenyésztésünkre — mely értékesítője a növényi termékek többségének — nagy feladatok hárulnak. Ezzel szemben az állattenyésztési felügyelőségek, valamint az állategészségügy dolgozóinak szüntelenül törekedniük kell az állomány tökéletesítésére, jó egészségi, termelő állatokban való tartására, hogy a korábbiakhoz képest jobb hozamot nyújtsanak részünkre kiváló termékek formájában. A fejlesztést a mennyiség fokozása mellett a minőség szüntelen javítására kell irányítani, ami egyrészt a kutatók, másrészt a gyakorlat szoros közreműködésének a függvénye. A minden tekintetben kifogástalan haszonállomány létrehozásának fontos követelménye, a nagy hasznú törzstenyészetek, törzskönyvezett állományok elsődleges kialakítása. Az illetékesek ebben mér lépéseket tettek. Most már az a fontos, hogy a realizálásnál ügyeljünk a minőségi követelmények betartására. A CSKP KB októberi plénuma arra hívta fel a figyelmet, hogy a velóraváltásnál következetesen járjunk el. A kiváló eredményeket necsak a kislétszámú állományoknál, hanem főleg valóban nagyüzemi méretekben érjük el, mert ez a hasznosabb a társadalom részére. Ezt csak szakosított állattartással érhetjük el, s itt lép előtérbe az állattenyésztési felügyelőségek, az állategészségügy, valamint a gyakorlat dolgozóinak a feladata. Az utóbbi években az Állami Állattenyésztési Felügyelőség és a kutatás dolgozóinak közreműködésével lényeges javulás következett be az állatállomány minőségi fejlesztésében. Az állatok nemesítésének úgyszólván minden formája a hasznosság fokozását segítette elő. A teheneknek mintegy 65,9 százalékát hasznosságellenőrzésbe sorolták, ami azt bizonyítja, hogy az állomány tekintélyes részének a hasznossága átlagon felüli. A sertéstenyésztésben a hús arányának javítása érdekében a keresztezést részesítik előnyben. A hústermelő típust annyira elszaporitják, hogy a következő időszakban a fogyasztásra kerülő húsmennyiségnek jelentékeny hányadát adja. Az állattenyésztési felügyelőségek dolgozói' arra törekednek, hogy gondos tenyészkiválasztással 100 tehéntől 100 borjút érjenek el a nagyüzemi termelésben. Ehhez azonban az szükséges, hogy a minőség javítása érdekében 100 tehenenként legalább 45 jó hasznú elődtől származó, egyévesnél idősebb üszőt tartsunk 'állományban. Most a járásokban mintegy 39 százalék erejéig nem tartják be a szarvasmarhaállomány- kívánt összetételét. Egyes járásokban meg sem közelítik azt az üszőmennyíséget, mely feltételezné az állomány minőségének további javítását. Ezért szükséges, hogy a siker érdekében a járás! mezőgazdasági igazgatóságok a щи többi érdekelt fél közreműködésével a fogyatékosság eltávolítására lépéseket tegyenek. Számottevő sikert tehát csak megfelelő mennyiségű üsző tenyészetbevételével érhetünk el. A kutatás, valamint az élenjáró tenyésztői gyakorlat megfigyelései alapján szakszerű, következetes tenyésztői munkával az üszőket 5—6 hőnappal korábban tehénsorba állíthatjuk, mint egyébként szokásos. Ezt a lehetőséget használjuk ki. Annak ellenére, hogy a helyzet valamelyest javult, az üszők első borja zásának átlagos kora 32 hónap és 9 nap volt a múlt évben, vagyis több a kelleténél. Ebben a tekintetben Szlovákiában az egyes kerületek közt is lényeges az eltérés. Egész sor olyan járás van, ahol az üszők az első borjút 36 hónapos korban ellik. Ezek közé tartozik a rožňavai járás is. Tehát ebben a tekintetben nagyok a feltárást sürgető tartalékok, ami arra sarkall bennünket, hogy érdemben keressük a megoldást. A járásokban, illetve a tenyészetekben a problémát komplex módon kell megoldani. Nem szabad szem elől téveszteni a takarmányozás, a tenyésztés és az állategészségügyi gondoskodás színvonalát. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a színvonal javításában az érdekelt felek együttes fellépésére van szükség. A trebišovi járásban egyre több szó esik arról, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban a sokoldalú gazdasági fellendülés egyik lehetőségét a juhtenyésztés fellendítése kínálja! Ebben a reális lehetőségek felismerése rejlik. Hiszen a bárány- és a juhhús napjainkban keresett lett mind a hazai, mind a világpiacon! Ugyanezt elmondhatjuk a juhtúróról és a gyapjúról is. Feltétlenül érdemes felfigyelni erre a juhtartásban egyébként is nagy hagyományokra visszatekintő bodrogközi gazdaságokban. A lehetőségek nagyon kedvezőek. Élni kell velük. Ogy látszik, a járás gazdaságaiban rájöttek arra, hogy a lehetőség reálisan idomul a kedvező természeti adottságokhoz, s a juhtenyésztés olyan fellendülését hozhatja, ami jócskán gyarapítaná a gazda Ságok és szocialista államunk jövedelmét. Több helyen halottunk olyan véleményt is, hogy nem is kell sokat gon dolkodni a tennivalókon, hiszen a juhtartásban ősi hagyománnyal, gazdag tapasztalatokkal rendelkeznek. Ez valóban igaz. Csakhogy a hagyományokkal úgy vagyunk, ahogyan általában a régi dolgokkal, amelyekből sok minden ma is jó és hasznosítható, de egészében mégis csak régimódi, javításra, korszerűsítésre szorul. Nem lehet kritikátlannl átvenni mindent, ami „hagyomány“. Persze lemondani sem szabad az egészről. A szarvasmarha- és juhtenyésztésben szerzett régi jó hagyományokat s az állattartás modern, tudományos módszereit együttesen felhasználva, eredményesen felendíthető a juh- és báránynevelés. Szerencsére nem felej tették még el egészen a régi megállapítást, miszerint a juh képes „eltartani“ a gazdáját, — a régi juhászkodást értve alatta. Elgondolkoztató azonban, hogy a gazdag tapasztalat ellenére, a juhte nyésztés a trebišovi járás gazdaságainak egész sorában mindmáig nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Pedig a kedvező természetes tartási adottságokat éppen abban kell látni, hogy túlontúl ragaszkodnak az elmaradott módszerekhez. Ahol juhtenyésztésre rendezkedtek be, att nemigen tettek mást, minthogy a hajdani juhászok valaha valóban jó módszereit próbálták mereven, változtatás nélkül átvinni a nagyüzembe. Következmény? Ami a maga öt-A tehénállomány tervezett létszámának a tartása érdekében az állategészségügyi szervek a figyelmet a termékenység javítására, valamint az üszők tenyészetbe véteiére fordítják. Több mezőgazdasági üzemben a tenyésztés alapvető higiéniai feltételeinek az elhanyagolása miatt aránytalanul sok borjú pusztul el. Ilyen esetekben az állategészségügyi gondoskodás nem hozhatja helyre a tenyésztők istállózási vagy takarmányozást hanyagságából keletkező fogyatékosságokat. Az állatorvos munkája csak ott járhat jő eredménnyel, ahol az állattenyésztők minden rájuk vonatkozó feladatot kifogástalanul elvégeztek. Tuljdonképpen ez betegségek megelőzésének a feltétele. Aggasztó azonban, hogy olyan gazdaságok többségében, ahol nagy volt a borjak vagy egyéb állatok elhullása, az állategészségügyi szervek által elrendelt intézkedéseket nem tartották be. Ezért szükséges, hogy állami szerveink a jövőben a feladatok elhanyagolása címén ilyen esetekben okulásképpen eljárást indítsanak. Az állategészségügyi dolgozók legfontosabb feladata, hogy távoitartsák a betegségeket a tenyészetekből. Az istállók túltelítettsége, azonban sokszor nagy gond elé állíja az állatorvosokat. Az ilyen állapot úgyszólván melegágya különféle betegségeknek, mert nem tarthatók be a legelemibb zoohigiéniai követelmények. A túltelített Istállók levegőjének az összetétele nem megfelelő. Ilyen környezetben gyakori a légző- és emésztési szervek megbetegedése, ami gyakori elhullást idéz elő. A helyzetet az is súlyosbítja, hogy egyes gazdaságokban évente egyetlen alkalommal sem fertőtlenítik az istállókat. ami az állatok egészségvédelmének alapvető követelménye lenne. Sok helyen a vemhes állatok elhelyezéséről sem gondoskodnak megfelelő színvonalon. Szlovákiai méretben csak a gazdaságok 15 százalékában rendelkeznek elletővel stb. Nem ritkaság a borjak tejjel való egyenetlen ellátása sem. Helyrehozhatatlan fogyatékosságnak számít, hogy Szlovákiában a gazdaságok 42 százalékában a borjaknak 10 napos korig nponta csak kétszer Juttatnak tejeleséget. Elképzelhető, hogy milyen utódok nevelhetők az ilyen egyedekből, aztán ha baj van, a tenyésztők mulasztását hozza helyre az állatorvos. De hogyan, hiszen ehhez legtöbbször az alap sincs meg. Ugyanis a serdülőkorban elmulasztottakat a felnőtt állatnál nehéz helyre hozni, mert a későbbi takarmányozás sem megfelelő ehhez. A helyzeten tehát csak úgy javíthatnánk, ha a mezőgazdaság Irányítói, a járásokban következetesen megkövetelnék a mezőgazdasági üzemek vezetőitől a feladatok és rendelkezések pontos betartását. Rendszeres ellenőrzéssel rávezetnék a termelőket a fegyelmezettségre. —hal— meg is többszörözte a jövedelmet. Sokan szidták a juhászatnt, de akik szidták, azok megfeledkeztek néhány lényeges dologról. Arról például, hogy a földművelés módszereit alapvetően megváltoztatta a műszaki haladás, nem maradt az állati igánál, a kézi munkánál, ahol azelőtt volt. S a juhászat? Ennek a korszerűsítésére, a lehetőségek jobb kihasználására nem tettek csak óvatos lépéseket. A juhászat nagyjából ás egészében az maradt, ami volt: hagyományos. Sőt, próbálkoztak már bárányexporttal is a gazdaságok, nem is mondhatni, A 10. SZOVJET ÖTÉVES TERV ÉLFRONTJÄN Ipari módszer a takarmányfeldolgozásban Az 1970—1980. évi szovjet népgazdaságfejlesztés fő irányelveinek tervezete, amelyet a XXV. pártkongresszus széles körűen megvitat és elfogad, nagyban kidomborítja a takarmánytermelés, tőként a takarmányíélék ipari feldolgozásának fontosságát az állattenyésztés íejlesztése és javítása szempontjából. A takarmányfeldolgozás jelentőségéről gyakorlatilag győződtek meg a belgorodi terület alekszejevkai kerületének Thälmann Kolhozában. Mivel a kolhozban az utóbbi években a -szokásosnál kevesebb takarmányt takarítottak be, .intézkedéseket tettek a takarmány jobb felhasználására. A szakemberek megállapították, hogy a fogyatékosságok oka a takarmány feldolgozásában rejlik, javasolták, hogy ezt feltétlenül helyezzék ipari alapra: A Thälmann Kolhozban hozzá is láttak ennek megvalósításához. Az egész területen több mint 300 takarmányfeldolgozó és amido-koncentrátumot gyártó üzemrészleg létesült. A falusi dolgozók ebben nagy segítséget kaptak a terület ipari vállalataitól. A Thälmann Kolhozban most két operátor naponta 170 mázsa takarmánykeveréket készít az 540 darabból álló tehénállomány számára. A takarmány tápértéke ugyanakkor 20 százalékkal fokozódott.' Míg a takarmánygyárak beindítása előtt a téli napi tejhozam tehenenként nem haladta meg a hat kilogrammot, most már elérte a hét és felet. A tejhozam növekedése lehetővé teszi a kolhozgazdaságnak, hogy idei ' első negyedévi tervét határidő előtt tel-; jesítse. v , A belgorodi terület valamennyi kerületében nagy gondot fordítanak az ésszerű és takarékos takarmányozásra. A termékegységenként számított takarmány-felhasználás az állattenyésztői munka értékelése egyik fő kritériumának tartják. A sebekinoi kerületben például kibontakozott a tejfarmok kollektíváinak általános versenye a takarmányegység lehető leghatékonyabb felhasználásáért, amely a hústermelésben is nagyfokú gazdasági hatékonyságot .eredményez. Ezek a gazdaságok példát mutatnak a terület lemaradó kolhozainak. amelyeket szervezési és technológiai hibák visszahúznak az élenjárók színvonalának elérésétől, ugyanakkor azt az irányt követik, amelyekét az ú] ötéves terv irányelvei mutatnak a mezőgazdasági termelés ipari alapokra helyezése, a korszerű technika és technológia, haladó módszerek alkalmazása terén. (A moszkvai Pravda alapján: 16) Ш!ЬтпМШш a 3UHTENTÉIZTÉS ven-száz juhnyáját terelgető egykori juhásznak viszonylag jól bevált, az a szocialista nagyüzemi termelésben már korántsem megfelelő. A közös tulajdont képező nagy nyájak ahelyett, hogy szaporodtak volna, ahogyan az induláskor elgondolták, inkább zsugorodni kezdtek. Sok gazdaságban le is mondtak a juhtartásról. Szerencsére nem minden gazdaságban. De ahol nem számolták fel a juhnyáját, ott is csak az állattenyésztés ideig-óráig megtűrt mostohagyermekének tekintették, amivel csak baj van, mivel több a ráfizetés mint a haszon. Igaz, sehol sem jövedelmezett az elvárásoknak megfelelően. Megközelítőleg sem arányosan a földek hozamának alakulásával, ahol a nagyüzemi művelés megduplázta, vagy hogy haszontalanul. Am a hasznuk korántsem volt akkora, amekkora lehetne. Nem is voltak igényesek. Ha az exportra hizlalt bárányoknál eljutottak a havi 3—3,5 kilós súlygyarapodásig, erre már elégedetlen azt mondták, hogy elfogadható az eredmény. Pedig nem volt az, messze alatta maradt a lehetőségeknek. A Streda nad Bodrogom-i (bodrog szerdahelyi) Állami Gazdaságban Csáji Lázló gazdaságvezetővel beszélgettem a juhtenyésztés problémáiról. Elmondotta, hogy ebben a tekintet ben náluk megváltozott a szemlélet. Immár újabb jelentős jövedelmi fordást látnak benne a hatodik ötéves tervidőszakban. Kár, hogy erre csak most jöttek rá. Persze most se késő, hiszen az elkövetkező években sok-Küzdelem a tögygyulladás ellen Az egyik lengyelországi lap terjedelmes Írásban számolt be a tehéntej elégtelen minőségének az okáról. Megállapította, hogy a tehénállomány jelentős hányada idült tőgygyulladásban szenved. Lengyelországban Incozan W elnevezéssel forgalomba hoztak egy szert, amely a tehéntőgy fejős utáni fertőtlenítésére alkalmas. Ezzel a készítménnyel azonban még nem oldódott meg a probléma. A helyzet azt követelné, — jegyzi meg a cikk írója, — hogy a tőgygyulladás további elhatalmasodásának meggátmilliós. pluszbevételre tehetnek szert a juhtartás jóvoltából. Szükségesnek tartom elmondani, hogy például az 1975-ös háromnegyed évben a tervezett juhállományból a trebišovi járásban 3552 hiányzott, vagyis ennyivel csökkent év elejétől az állomány. Nos, mi a helyzet a Streda nad Bodrogom-i gazdaságban? Ebben a gazdaságban 4500 juhot tartanak. Évente 3500 mázsa juhhúst értékesítenek, ugyanakkor 300 hízott bárányt exportálnak. A törzsállományuktól átlagban 5,5 kiló gyapjút termelnek. Összegezve a bevételeket a juhászat 3 millió korona hasznot nyújt a gazdaságnak. Itt már az elsó, 76 napos periódusban átlagosan 22,8 kilós súlygyarapodást értek el — több mint kétszeresét a járás eddigi rekordjainak. És mindezt nem több, hanem jóval kevesebb takarmánnyal, hiszen lerövidült a hizlalás időtartama. A hízott bárányokat 45 kilós élősúlyban értékesítik. A gazdaságban a hatodik ötéves tervidőszakban bővítik a juhállományt, szélesítik a bárányhizlaldát, növelik az exportmennyiséget. Évente 400 bárányt selejteznek ki és nagy gondot fordítanak a törzsállomány vérfrissítésére. Jelenleg a közönséges merinői és stavropolsky merinói fajtákat tartanak. A 450 törzskönyvezett anyajuh bárányait továhbtenyésztésre hagyják és a haszontenyészet anyáinak az utódait hizlalják. Végezetül elmondhatjuk, hogy a gazdaság eredményeire a felsőbb szervek is felfigyeltek és kijelölték az újabb, hasonlóan korszerű, de a Streda nad Bodroginál is nagyobb ka pacitású bárányhizlaldák helyét. Számíthatunk azzal, hogy a trebišovi járásban rövidesen korszerűsödik és fellendül a juhtenyésztés. Illés Bertalan lására a szöbanforgó fertőtlenítő használata mellett — amelyből évente 1200 tonnát hoznak forgalomba — egyéb védőszerekre, de még inkább hatékony -intézkedésekre is szükség volna. Ez annál Is Inkább esedékes, mert ahol valamilyen formában harcra keltek a tőgygyulladás ellen, ott a tej minősége és mennyisége lényegesen javult. Ez főleg a nagyüzemi termelésre jellemző. Tény, hogy a tőgygyulladás elleni küzdelem eléggé költségigényes, mégis megéri, mert szemmel láthatóan javul a kezelt állomány hasznossága és a kitermelt tej népegészségügyi értéke. Köztudomású, hogy a tőgy a tehén legérzékenyebb szerve. Annak fiziológiai állapotától függ a tej mennyisége és minősége. A lengyelországi adatok szerint az ottani teheneknek mintegy 60 százaléka szenved tőgygyulladásban és mivel több helyen nem gyógyítják a betegségben szenvedő állatokat, ott aránytalanul nagy a tejveszteség. A betegség megelőzéséhez és elhárításához szükséges a zoohigiénia lelkiismeretes betartása, az állatgondozók állattegészségügyi szakismereteinek bővítése és nem utolsó sorban elegendő fertőtlenítő és más védőszer forgalomba hozatala. (Znj Korszerű fejöberendezés A tehenészetekben a tejés egyike a legmunkaigényesebb teendőknek. Napjainkban a rendelkezésre álló gépesítéssel a tejés túlsúlyban az emberi erőre támaszkodik. A fejést gépesítő eszközök kifejlesztése során a kivitelezők az állategészségügyi eljárás betartása mellett az emberi munkaszükségletnek legminimálisabbra való csökkentésére és a termelékenység fokozására törekednek. Az utóbbi években a pelhfimov! Agrostroj több fejőberendezést kifejlesztett és tökéletesített. Ezek közé tartozik a DZ-2k, a DZ-9k, a DZ-100, a DZD (2X5), a DZD (2X10) berendezés is. Ojabban azonban a DZKD 15-ös, azaz az 15 állásra méretezett köraiakű fejőház berendezését készítik. A kivitelezők ebben a fejőházban óránként 86—90 tehén fejésével számolnak s feltételezik, hogy ez a berendezés megfelelő lesz a nagylétszámú tehénállománnyal rendelkező üzemekben. A berendezés az eddigi fejőtechnikák közül a legtökéletesebb. Üzemelését elektromos meghajtású motor végzi. Ha a gyakorlatban való használata során nem észlelnek különösebb fogyatékosságot, akkor idén megkezdik sorozatgyártását. Előreláthatólag egv berendezés kb. 550 ezer koronáért lesz beszerezhető. —hai—
