Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-01-31 / 4. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1978. január 31 10 Az énekkari mozgalom értelme, múltja és jelene Fonográf helyett magnóval... Minden koraiaknak ét Időszaknak Inogván a zenében a maga jellegzetes kifejező formája. Természetesen a formák lehetnek többrátfiek — sőt. ez a jő — létezhetnek egymás mellett és Így mindenki kisebb-nagyobb mértékben megtalálja az Ízlésének megfelelő zenét. Mindennapi életünk szinte elképzelhetetlen zenei táplálék nélkül, hiszen lépten-nyomon követi az embert otthon, munkahelyén és szabad idejében. Sokféle szinten szólal meg, és így kielégíti a különböző társadalmi rétegek igényeit. Figyelembe véve öntevékeny zenei mozgalmunk kibontakozását, végső fokon arra a megállapításra jutunk, hogy a komolyabb zene szférájában korunk jellegzetes zenéje a kórusmozgalomban rejlik. Ennek egyik főindltéka maga az énekszó hatása és ereje, mely összeolvasztva tudja kifejezni a zenét (hang, harmónia, ritmus és dinamika) és ennek tartalmát a szöveget. Erre más művészeti ágazat nem képes; csak a vokális zenei műfaj, amely a természet legősibb, legszebb, legfinomabb és legtökéletesebb hangszerét veszi igénybe; az emberi hangot. Az emberi hang az egyedüli hangszer, amely testünk részét képezi, élő anyag. Ezért kezelését a legnagyobb körültekintéssel kell végezni. A kórusban nagy szerepet tölt be a karnagy, ö az, aki szakmai felkészültségével, világos eszmei látásával és sznggesztivitásával irányítani „összefogni“ tudja a kórus művészi és társadalmi igényeit. Nagyszerű pedagógusnak kell lennie, türelmesen, megértőén, szinte naprél-napra, próbáről-prőbára, fellépésről-fellépésre tudatosan neveli zeneileg és eszmeileg az énekkart, a közösséget. A karvezető kiállása, kezeinek gesztusa, arcmimikája, a zene szenvedélyes átélése és hite az előadott zenei műben: mindezek olyan követelmények, melyek alapvetően meghatározzák a karmester — kórus viszonyt. Zenei vonatkozásban a kóruséneklés a szabadidő eltöltésének egy magasabbrendfi módja. A kórus éltetője a fellépés, a közönségsiker. Közönséget szerezni és ezt megtartani, illetve ennek figyelmét, érdeklődését a kórus munkája és produkciója iránt felkelteni; mindezen kérdések sikeres megoldása növeli a kórus közösségi szellemét. Ha a kórus énekese, látja és érzi munkája eredményességét, a próbákra szívesen jár, nem keres művészi kielégítést máshol. Különösen vonatkozik ez a fiatalokra, akik a kórusmunka kezdeti stádiumában nem mindig tudatosítják ennek valódi értékét és értelmét. Elengedhetetlen követelmény ezért a próbák és fellépések teljes erőbedobással történő levezetése. A közönség az a hatóerő, amely támogatja, lelkesíti a kórust, vagyis kívülről segíti belső összetartását. Ez a társadalmi megértés a közönség és kórus szoros kapcsolata, — melyet a közös eszme és magasszintfi hit köt össze — a kórus-mozgalom lényeges szempontja. Énekkari mozgalmunk több mint száz éves múltra tekint vissza. Vidékünkön az első magyar énekkar Losoncon alakult 1860-ban, ahol márcins 6-án volt az első fellépés. Majd 1884-ben alakult meg a Rozsnyói Dalárda, amikor is az alakulandó Dalárda javára „táncvigalmat“ tartottak. Ennek kezdetén a Rozsnyói Dalárda három művet adott elő s ezzel megkezdte felbecsülhetetlen kulturális munkáját, mely a mai napig tart. A rozsnyói énekkar első dalosai munkások, iparosok s a városi polgárság voltak. Megalakulásának évében Európa több országában összefogott a munkásosztály, a forradalmi hullámok eljutottak hozzánk is, Londonban megalapították az I. Internacionálét. 1887-ben alakult meg Pozsonyban a Tipographenbund, melyet a nyomdászok érdekvédelmi szervnek szántak. A szervezet dalárdájának német és magyar tagjai voltak. 1871- ben alakult a Lévai Dalárda. Az első világháború befejezése után több magyar énekkar alakult a Csehszlovák Köztársaságban. 1921-ben kezdte el működését a komáromi Egyetértés munkásdalárda, mely nagyon fontos szerepet játszott a helyi munkásmozgalom kulturális tevékenységében. Különböző munkásforradalmi dalok éneklésével az Ígéretesen kibontakozó kommunista mozgalom érdekeit szolgálta. Az Egyetértés szoros baráti kapcsolatban állt több szlovák énekkarral is. A Nyitrai Dalárda és az Orsekújvár Dalárda is hasznos tevékenységet folytatott. Nagyon értékes munkát végzett a kassai „Szervezett munkások dalos köre“, amely magyar, szlovák és német nyelven énekelt. Az I. Csehszlovák Köztársaságban alakult meg a Csehszlovákiai Magyar Dalosszövetség, amelyhez 82 énekkar tartozott. Az akkori Szlovenszkói Magyar Tanítók Énekkará-val karöltve fő irányítói és hangadói voltak az egész magyar énekkari mozgalomnak vidékünkön. A CSMDSZ adta ki nogyedévenként a Magyar Dal című folyóiratot és több országos jellegű énekkari fesztivált rendezett Losoncon, Léván, Érsekújváron és Komáromban. 1938—1945 között a szlovákiai énekkar-mozgalom szerény keretek között végezte munkáját. Kimagasló művészi színvonalat ért el ebben az időszakban a pozsonyi Bartók Béla vegyeskar Német István tanár vezetésével. A második világháború után énekkaraink csak az ötvenes évek elején kezdenek működni. Elsőként a dióspatonyi, rozsnyói, komáromi, nagymegyeri, rimaszombati és egerszegi énekkar ad magáról életjelt. Az első évek nehezek voltak, hiszen több szakember már nem kapcsolódott a mozgalomba, az új káderek nevelése viszont eléggé lassan ment. Lényeges minőségi változást az I. énekkari fesztivál jelentett, melyre 1961-ben került sor Zselízen. A fesztivál előkészületeiben 52 gyermek, ifjúsági és felnőtt kórus vett részt. Nyolcéves kihagyás után 1969-ben tartottuk a II. országos énekkari fesztivált a Kodály Napok keretében. Azóta ez az akció az SZSZK Művelődésügyi Minisztériumának távlati tervébe került, mely szerint a Kodály-napok minden három esztendőben kerülnek megrendezésre. Ennek alapján tartottuk meg 1972-ben a II., majd 1975-ben a III. Kodály-napokat, illetve ennek keretén belül a felnőtt énekkarok országos énekkari fesztiválját, melyeken mindig 18—20 énekkar kapott lehetőséget bemutatkozásra. Ezenkívül minden három évben kerül megrendezésre külön a gyermek- és ifjúsági énekkarok fesztiválja Nové Zámky-ban (1971-ben és 1974-ben). Az utolsó időszakban sikerült felnőtt énekkari mozgalmunkat erősen aktivizálni, és úgy látszik, hogy ez az aktivitás egy nagyon Ígéretes szakaszt jelenthet a csehszlovákiai énekkari mozgalom további fejlődésében. Ennek a reneszánsznak a magyarázatát elsősorban a CSEMADOK KB mellett működő Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkara működésében és tagjai hozzáállásában találjuk meg, hiszen az énekkar tagjai 38 iskolai, illetve felnőtt énekkart vezetnek. Szükségesnek látjuk énekkaraink bevonását olyan rendezvényekbe is ahol szlovák, morva és cseh kórusok szerepelnek, továbbá külföldi szereplésekbe is. Ma már több kórusunk tart fenn baráti kapcsolatot szlovák, valamint magyarországi kórusokkal is. Az elmúlt években Magyarországon vendégszerepeit a komáromi, dióspatonyi, galántal, diószegi, somorjai és a rimaszombati énekkar. Kóruskultúránk legkiválóbb reprezentánsa a CSMTKÉ, fellépett már az NDK-ban, Magyarországon, Lengyelországban, Finnországban, Bulgáriában és Írországban. A csehszlovák kóruskultúrát három rangos nemzetközi fesztiválon képviselte; 1968-ban a debreceni Bartók Béla nemzetközi kórusfesztiválon ezüstérmet nyert, 1971-ben az Írországi Cork-ban a női kar Aranydfjat kapott és 1974-ben a lengyelországi Miezyzdrojeben a nemzetközi kórusfesztivál nagydiját Ítélték oda a kórusnak. A kórus tízéves, nagyon sikeres működése után felzárkózott a csehszlovák énekkarok legjobbjai közé 8 ezért nem véletlen, hogy többször szerepelt az össz-szlovákiai énekkari fesztiválon, mindig kellő sikerrel. Az énekkar évente több felvételt készít a bratislavai rádiónak. E kórusművek egy része megtalálható az énekkar hanglemezén is, melyet az OPUS kiadóvállalat jelentetett meg „A csillagok csillaga“ elmen. Énekkaraink műsorpolitikájára jellemző a színes, műfajilag sokrétű műsorkészlet. Ennek alapját a magyar népdal és a magyar költők verseire komponált kórusfeldolgozások képezik Bárdos, Kodály, Bartók, Adám, Halmos és Vas tollából. A hazai magyarul Író zeneszerzők közül Németh-Samorinsky István, Szíjjártó Jenő és Schleicher László műveivel találkozunk. A szlovák zeneszerzőket Mikuláš Schneider— Trnavský, Ján Valašťan, Eugen Suchoň, Ján Cikker, Öto Ferenczy és Ondrej Francišci művei reprezentálják a legtöbb esetben. A cseh zeneszerzők közül a legközkedveltebbek Smetana, Dvoŕák, Hilmera, Picha és Dobiaš művei. Az orosz klasszikusok közül elsősorban Csajkovszkij művel szerepelnek, a mai szovjet zeneszerzőket Dunajevszkij, Alexander, Sosztakovics, Tulíkov és Fradkin kórusművei képviselik. Énekkaraink felbecsülhetetlen kultúrpolitikai feladatokat végeznek. A legtöbb ünnepélyen közreműködnek, hiszen műsoruk sokrétűsége révén népdalt, tömegdalt, munkás-forradalmi dalt egyaránt előadhatnak. Működésüket ezért a legmesszebbmenő körültekintéssel kell támogatni. Vlczay Pál Egy véletlen folytán kezembe került régi újságot olvasva a következőkre lettem figyelmes. Egy akkoriban neves újságíró Kodály Zoltánnak a következő kérdést tette fel: „Mondja mester, mi az az erő, ami önt az aktív népdalgyűjtésre készteti.“ Kodály a kérdésre csupán egyetlen szóval felelt: „A szívem...“ Valami hasonlót éreztem akkor, mikor Bodonyi András (ipolysági) és Gyürki Béla (szécsénkei) tanítókkal beszéltem, ök ugyanis — más kulturális tevékenységük mellett, anyagi támogatás nélkül — népdalt gyűjtenek. Bodonyi András, aki tulajdonképpen a szakmai tanácsadó szerepét tölti be, kitűnő alappal rendelkezik: — A zene szeretetén kívül — vallott magáról a lelkes fiatal ember — természetesen bizonyos szintű képesítés Is szükséges ahhoz, hogy műfajok szerint tudjuk rendezni és felismerni a „talált“ zenei anyag értékét. Én például hosszú éveken keresztül tanultam hegedülni, s a Nltral Pedagógiai Főiskola zeneszakán végeztem. András szavai szerint az aktív gyűjtésig vezető út nem volt könynyű. — Évekkel ezelőtt zenekart alakítottam. Eleinte jól dolgoztunk, s amit csináltunk, azt a — lelkesedés — szócskával lehetne jellemezni. Később számos meghívást kaptunk, ilyen — hogyan is mondjam — igazi falusi lagzíkba. A beattól kezdve, a szórakoztató zenét, cigányzenét játszottunk. Ez persze sokunkat nem elégített ki, más utakat kerestünk ... Természetesen, ma már jóval modernebb eszközök állnak a népdalgyűjtők rendelkezésére, mint elődeiknek. Bodonyi András társával járja az Ipolyság környéki falvakat, s magnó segítségével rögzíti az idősebb emberek nagyon szép — szívet-lelket melengető — énekeit. Munkájuk nyomán a sečianki (szécsénkén) régi népdalok már teljesen fel lettek dolgozva, s több magnószalag őrzi a Klefíaniban (Kelenyén), Ipeľské Predmostíén (Ipolyhídvégen), Ipeľské Sokolovce (Ipolyszakállason) gyűjtött dalokat. 1974 nyarán a két tanító egy hasznos néprajzi szemináriumon vett részt a luőeneci járásban, Medvesalján. Az ott összegyűltöknek dr. Martin György neves néprajzkutató adott elő, mely hasznos tájékoztatásnak bizonyult. A résztvevők megismerkedhettek a népdalok rendszerezési módjaival, kottázásukkal, s számtalan „mesterfogással“. Bizonyára sokakban felmerül A kérdés: vajon ez a Šahy (Ipolyság) környékén összegyűjtött soksok népdal milyen úton jut el aa értőközönséghez. Erről Gyürki Bélának ez a véleménye: — A csehszlovákiai magyarság körében ismertek azok az énekkarjaink, vegyeskórusaink, citeraszínvonalas rendezvényen szereegyütteseink, melyek már számos peltek. Mi az összegyűjtött dalaink közül a legértékesebbeket, a gyöngyszemeket, ezen csoportok rendelkezésére bocsátjuk, sőt olykor betanításuknál is segítünk, így Jutnak el az érdeklődők „fülébe“ azok az értékes dalocskák, melyek ezáltal fennmaradnak a jövőnek is. Persze ezen a „terjesztő-munkánkon“ kívül nem feledkezünk el arról sem, hogy csoportokba osszuk, s tájékoztassuk munkánkról az egyes néprajzi intézményeket. Bodonyi András és társa zeneszeretetét, és tudását az idén megrendezésre kerülő jókai-napok is bizonyították. Gyürki Béla mint segédrendező, Bodonyi András zenei rendezőként vette ki részét előadott műveikből. Веке Sándor, a Thália Színház rendezője így nyilatkozott a szécsénkeiek fellépéséről: — Ez a Csáky Károly tanító vezette fiatal együttes nagyon megragadott. Ahogyan Bodonyi megzenésítette a népies jellegű Csontos-verseket, és ahogyan kísérte az énekbetéteket hegedűn, ez valami elragadó volt. Ha így folytatják, a csehszlovákiai magyar kultúra ismét gazdagodik egy gyöngyszemmel. Mi mással is fejezhetném be ezt a rövid, — a két lelkes hagyományt tisztelő tanítóról szóló — portrét, ha nem egy általuk először rögzített, nagyon régi és nagyon szép népdalrészlettel: (Felvéve 1974-ben Hangyás-pusztán, — énekelte: Frenko Károlyné). Felle Mara Burétékos menyecske, Mondd тёд nékem Kivel háltál az este Két szál gyertya az ablakban Virágom Ez lesz az én Gyönyörű szép világom KALITA GABOR Élenjáró CSEMADOK-szervezet A somodiak a CSEMADOK negyedszázados tartalmas múltjához méltóan az utóbbi évben is bebizonyították, hogy nem véletlenül tartoznak a Košice-vidéki járás legjobb CSEMADOK-szervezetei közé. Munkájukat a nemrégen megtartott évzáró közgyűlésen értékelték, melyen a tagság 95 százaléka volt jelen. Nagy Sándor, a szervezet elnöke a tartalmas beszámolóban elmondotta, hogy a szervezet tagjainak munkakészségével az elmúlt évben sem volt baj. A község felszabadulása 30. évfordulójának ünnepsége alkalmából a színjátszók előadták Lovicsek Béla Tűzvirág című színművének egyik részletét. A Képes Viktor vezette tánccsoport az év folyamán öt új tánccal bővítette műsorát, mellyel több rendezvényen is sikeresen szerepelt. A felnőttoktatás terén megtartott három előadás közül a Ml illik és mi nem című előadássorozat iránt volt a legnagyobb érdeklődés. A helyi szervezet a tavasszal megrendezett Fábry Zoltán napok keretén belül megkoszorúzta a neves író sírját 8 ugyanakkor aktívan kivette részét a somodl fürdőben megrendezett előadás elkészítéséből. Jelesre vizsgázott a szervezet a helyi fürdőben sorra kerülő hagyományos, szabadtéri járási dal- és táncünnepély rendezésénél. Munkájukat mi sem dicséri jobban mint az, hogy a járási párt- és államszervek ezt a kultúrműsort hazánk felszabadulása 30. évfordulója alkalmából a járás területén rendezett ünnepségek egyik legértékesebbjének minősítették. A kultúrszervezet tagjai 1600 óra ledolgozásával a faluszépítésből is kivették részüket. A két évzáró közötti időszakban 27 új tag jelentkezett a CSEMADOK helyi szervezetébe, így 176-ra nőtt az összlétszám. Az értékelés, valamint az elkövetkezendő időszak fő feladatainak és munkatervének ismertetése után a vita következett, majd az új vezetőség megválasztása, a határozati javaslat elfogadása, majd a zárszó után kultúrműsor következett, melyben a tánccsoport szórakoztatta a közönséget. Gazdag József
