Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-06-26 / 25. szám
A fellendülés útján A Szlovákiai Kisállattenyésztok Szövetségének biňai alapszervezete egyike a legfiatalabbaknak a Nové Zámky i járásban. No, nem mintha az itteni kistenyésztők ezidáig nem gondoltak volna a szervezett tevékenység megalapozására. Már szervezetük is volt évekkel ezelőtt, csakhogy az egyéni érdekeken kívül a többséget alig fűzte más a szervezethez. Kedvtelés, szórakozás, hasznos időtöltés, fajtatiszta állatok — Balázs András, az SZKSZ biňai helyi szervezetének elnöke. Foto: —bor ilyen kifejezések még a volt vezetőségi összejöveteleken is csak elvétve hangzottak el. Csoda hát, hogy végül is szétesett a nagy reményekkel megalakított szervezet? Ahogyan az már lenni szokott, minden rossznak megvan a maga jó oldala is és forditva. Most és ebben az esetben is így volt. A szervezet felbomlása tette lehetővé, hogy a kisállattenyésztést valóban szívügyüknek tartók rádöbbenjenek, másként, szilárdabb alapokra helyezve kell egy ilyen érdekvédelmi szervezetet életrehívni. Aki csak a saját érdekeit és a tagsági viszonyból eredő hasznát tartja szem előtt, annak semmi keresnivalója a kisállattenyésztők szervezetében! Ezt az alapelvet és az SZKSZ alapszabályzatát szigorúan betartva, 1974-ben szervezték újjá a községben a kisállattenyésztők alapszervezetét. Tiz lelkes taggal kezdte meg működését. Nemrég Biňában jártam. Felkerestem Balázs Andrást, aki a községi vezetők szavai szerint ítélve, fiatal kora ellenére nagy hozzáértéssel és ügybuzgalommal irányítja a helyi kistenyésztők ténykedését. András erről így vall: — Az újrakezdés nem volt éppen könnyű dolog,, de megbirkóztunk a nehézségekkel. Már eredményeket is tudunk felmutatni. A legértékesebb talán az, hogy páréves sikeres ténykedéssel ismét elnyertük a kisállatokkal komolyan foglalkozók bizalmát, sőt további egyének érdeklődését is felkeltettük e nemes ügy iránt. Ma már harminc lelkes tagja van szervezetünknek, és egy hónapon belül bármikor duplájára növelhetnénk ezt a számot. Mégsem tesszük, mert ilyen nagy számú jelentkezőnek még nem tudnánk azonnal megfelelő tenyészanyagot biztosítani. Márpedig a tagsági viszony létrejöttének feltétele, hogy a jelentkezők fajtatiszta, elismert állatokat tartsanak. Aminek kétszeresen örülünk — a fiatalok, a tizen- és huszonévesek közül is sokan érdeklődnek a szervezeti tevékenység iránt. A szervezet vezetői a tagság érdeklődésének megfelelően igyekszik beszerezni a kért fajtákat. Persze a kezdőknek inkább igénytelenebb fajtákat ajánlanak (egyszínű, rajzolat nélküli nyulakat, pl. hemsir tyúkokat stb.j, s amikor már megfelelő gyakorlatra tettek szert, akkor kérhetnek igényesebb fajtákat. A szervezetben a baromfitartók és a nyúltenyésztők vannak legtöbben, ami érthető dolog faluhelyen. A baromfitenyésztők a szép küleinű és jó tojáster melő fekete minorkát, a hatalmas, edzett, gyors növésű világos brámát, a leghornokéval azonos tojáshasznosságú rod ej lendeket, továbbá hemsir és sávozott plimut fajtát tartanak kaparó baromfiból. Ezen kívül tenyésztenek még cseh fehér ludakat, fekete pézsmakacsákat, orpingtonokat, ruani és pekingi fehér kacsákat. A baromfitenyésztők fő célkitűzése, hogy év végéig öt elismert A-tenyészetet alakítsanak ki a községben. Ehhez minden adottsággal rendelkeznek, csak kicsit nagyobb gondot kell fordítaniuk az állatok elhelyezésére és az egészségügyi követelmények be tartására. S ha a keltetőgépet is sikerül beszerezniük, jövőre már lényegesen kevesebb gondjuk-bajuk lesz a megfelelő fajtatiszta csirkék beszerzésével, s az új tagoknak is könnyebben biztosíthatják a kezdéshez nélkülözhetetlen tenyészanyagot. A nyúltenyésztők körében a csincsilla és a francia ezüstnyúl a legelterjedtebb, de immár egyre nagyobb közkedveltségnek örvendenek a kaliforniai és az új-zélandi fehér nyulak is. Korábban messziről rendelték a tenyésznyulakat, s bizony nem egy Ízben nagyot csalódtak a tenyésztőtársak becsületességében. Gyakran selejtezett állatokat kaptak, persze első osztályú áron. Most már a járáson belül igyekeznek megoldani a beszerzést, ami nem is vak buzgalom, hiszen számos jó! működő alapszervezet, elismerten szép eredményekkel büszkélkedő nyúltenyésztő találtatik a Nové Zámky-i járásban. A külöféle helyi vagy járási viszonylatú kiállításokon is módjukban áll kapcsolatot teremteni a szervezetekkel vagy tenyésztőkkel, s személyes választás alapján vásárolhatják meg a kiszemelt tenyésznyulakat. Az eredmény máris mutatkozik. Két éve még elismert fajnyúl sem volt a faluban, most meg már saját tenyésztésű törzskönyvezett nyulaik is vannak. A kilátások sze rint az év végére már tizenöt nyulásznak lesz elismert állománya, az elszaporftás pedig csak akarat kérdése. A tenyésztői munka sikerét igazolja az a tény is, hogy a nyulászok mindinkább érdeklődnek a pecsenyenyúl értékesítés lehetőségei iránt. Már kérték a szervezet vezetőit, jelezzék a nitrai Bran ко felvásárló vállalatnak, hogy a község tenyésztői igényt tartanak a vállalat szolgáltatására. Az előbbieknél lényegesen kisebb számban, de tartanak még a községben juhokat, galambokat, sőt egzotikus madarakat is. El kell még mondani, hogy az alapszervezet tagjai becsülettel kiveszik részüket a községiéj lesztési célkitűzések valóra váltásából is. Tavaly például a faluszépítési akcióban vettek részt, előtte pedig a kultúrház építésénél segítkeztek. А XV. pártkongresszust köszöntő felajánlásukban Ígéretet tettek rá, hogy tagonként nyolc órát dolgoznak le a faluszépftési mozgalomban, nyáron pedig személyenként kétnapi munkával segítik elő az aratási munkák gyors lefolyását. Végezetül még annyit: az újjászületett szervezet tagjai közül Magát Sándor, Veres Nándor és Simon Erzsébet végez elismerésre legérdemesebb munkát. A szervezet vezetőinek és legagilisabb tagjainak köszönhető, hogy ma már szilárd lába kon áll és bátran tekinthet a jövő elébe a biňai kisállattenyésztők alapszervezete. KADEK GABOR Alusznak-e ha csukva a szemük? Külföldi szakemberek azt vizsgálták, mikor, mennyit és hogyan alusznak némely háziállatok, juhokkal, sertésekkel, tehenekkel és lovakkal kísérleteztek. Az elektroencefalografikai megfigyelések azt mutatták, hogy az összes megfigyelt állatok az éj folyamán több alvási ciklust abszolválnak. Általában 21 óra körül szenderülnek első álmukra, s ez a ciklus 2—3 óra időtartamú. Utána felébrednek, felkelnek az állatok és többnyire ürítenek, vizelnek. Röviddel ez után ismét lefeküsznek — a másik oldalukra — és körülbelül hajnali háromig tartó álomba kezdenek. A harmadik alvási ciklus azután reggeli 4—6 óráig tart, attól függően, milyen zavaró körülmények játszanak közre. A szakemberek azt is kimonodták, hogy az alvás ilyen ciklusos megosztása teljességében megfelel az állatok reális igényeinek. Az embertől eltérően azonban az állatoknál nem jelentkezik olyan sürgetően az alvás iránti igény. Az állatok képesek néhány óra alatt teljesen felfrissülni az igen hosszú alvás nélkül eltöltött idő fáradalmaitól. A kutatás eredményei arra is választ adtak, hogy az állatok kora és testsúlya nem befolyásolja az alvás időtartamát, viszont az adott fajon belül is előfordulhatnak jelentős egyedi különbségek. Megállapítást nyert, hogy az állatok nem mindig alusznak, amikor feküsznek, vagy amikor csukva a szemük. A háromhónapos malacok például az idő 70 százalékát mozdulatlanul töltik és úgy tűnik alusznak, holott a tényleges alvással eltöltött idő alig felét adja ennek a mozdulatlanságban eltöltött időnek. Vagyis a malacok a nap jelentős részében csak pihennek, de nem alusznak. A francia szakemberek megfigyelték például, hogy kelleténél kevesebb alvás különféle zavarokat Idéz elő az állatoknál. Például gyorsítja az érverést, lassítja az emésztést, sőt exorbitácíót is okozhat. Egyes keveset alvó állatok elveszítik étvágyukat és ingerültekké válnak. Mások gyorsan lefogynak. Megfigyelték például, hogy egy fejlett 500 kilogrammos szarvasmarha 3—4 alvás nélkül eltöltött nap folyamán 30—40 kilogrammot lefogyott, holott talán egy dekával sem kapott és fogyasztott kevesebb takarmányt, mint a kísérletet megelőző időben. Zch /VS^WWWWVWWS/>ÄÄ^A^4A/S«/WW4/V\ Ribiszke és dísztök Idestova több mint harminc éve foglalkozom kiskertészkedéssel. A Csehországi Gyümölcsészek és Kiskertészkedők Szövetsége škvoreci alapszervezetének vagyok a tagja, pontosabban az elnöke. Aránylag nagy kertem van, amelyben a család ellátásához szükséges zöldségféléken kívül főleg ribiszkét és más bogyós gyümölcsöt termelek. Régóta töltöm ezzel az időmet, van már benne némi tapasztalatom és gyakorlatom is, de erről majd egy más alkalommal. Most inkább egy más kedvtelésemről, a dísztök-termelésről számolok be. Mert ilyesmit is termelek, és nem is keveset. Egyelőre ötféle dísztököt termesztek, mondhatnám úgy is, hogy szaporítok, mert minden évben ellátom a termések és a vetőmag iránti rengeteg érdeklődőt. Nemcsak a faluban, hanem a szomszédos községek kertbarátjai is felkeresnek egy marék vetőmagért. Sőtl Még Szlovákiába is küldtem néhány érdeklődőnek, hadd ültessenek. Az egyik dísztök zöldes-narancsszínű, gömbölyű és sima, a másik zöld alapszínű, sárga csíkokkal, a harmadik egészen sárga, de ráncolt felületű, a negyedik meg zűldes-sárga színű, nagy termésű. Van még egy uborkára hasonlító fajta is, amely sötétzöld színű, sárgán sávozott termést ad. Ez talán a legérdekesebb: 50—60 cm hoszszú, uborkához hasonló terméseket hoz, amelyek esetenként az 5 kilogrammos súlyt is elérik. A tők melegkedvelő növény, ezért — az időjárástól függően — többnyire május tizediké körül szoktam vetni. Lehetőleg igen jó minőségű földbe, komposztba, vagy legalább komposzttal jól megtrágyázottba. Egy fészekbe 3—4 magot teszek, a sortávolság 50—70, az egyedtávolság pedig körülbelül 50 cm. Kelés után ritkítom a fészkek növényállományát. Fészkenként egy, de legfeljebb két növényként hagyok meg. Többet nem célszerű meghagyni, mert egyébként is messzire elfutnak, hát még ha versenyezniük kell a több fényért, levegőért stb. Az uborka alakú dísztökkel vigyázni kell, mert dús növényzetet és hatalmas terméseket fejleszt. Már vetni is minimálisan 1X1 méterre kell. A dísztököt legjobb kerítés mellé vetni, mert könnyen felkapaszkodnak akár a deszkára is, terjedelmes leveleikkel teljesen beborítják azt és terméseikkel valódi díszévé válnak a kertnek. Van úgy, hogy a szomszéd kikéri magának, márpedig az 6 oldalán semmiféle dísztököt ne termeljünk. Ilyenkor dróthuzalos támveztéken oldhatjuk meg a termelést. Tapasztalatom szerint a dísztök nagyon jól megfelel például az udvar vagy a kert nem éppen szép látvány nyújtó részeinek (szemétdomb, komposzttelep stb.) álcázására is. Egy idő óta rendszeresen ültetek néhány dísztököt a komposzt köré, sőt még a tetejére is. Ha másra nem, árnyékolásra is kitűnő. A terméseket nem szabad korán leszedni, mert akkor könynyen megromlanak, penészednek, s oda a lakás dísze. A jól beérett termések viszont egész évben szép diszítö elemei otthonunknak. Főleg télen, amikor igen kevés a vágott virág, ami van, az meg méreg drága. A dísztök termelése lránt behatóbban érdeklődőknek szívesen nyújtok bővebb felvilágosítást, esetleg némi magot is tudok adni, amíg a készlet tart. Persze az idő már eléggé előrehaladott, ám a jövő évről sem árit már most gondoskodni, öszszel már talán gomba és körte alakú dísztökkel, sőt patizón vetőmaggal is szolgálhatok az érdeklődőknek. Egyébként is szeretnék közelebbi kapcsolatot teremteni a szlovákiai klskertészkedőkkel — szervezeti vagy magánúton — mert véleményem szerint, a kölcsönös együttműködés és tapasztalatcsere csak javára lehet a közös ügynek. A humennéi klskertészkedőkkel már jó kapcsolatom van, kölcsönösen kisegítjük egymást. Nemrég néhány tő fekete és piros étkezési berkenyét szereztem nekik, ami után igen érdeklődtek. Mint említettem, leginkább a ribiszke érdekel, s ha megjelenik egy új fajta, azonnal kipróbálom, milyen. Egyelőre korlátozott mennyiségben, de nálunk már beszerezhetők a legújabb fajták is, mint például a Heinemann kései ribiszke, a Rondon, a Red Lake, a Jonkheer v. Tets. Esetleg e téren is segítségére lehetek a hozzám hasonló érdeklődésű kertbarátoknak. Poéta Josef (Škvorec) Miért szerénykedünk? Az idén immár tizedik alkalommal rendezték meg a hagyományos „Valticei borvásár“-t. Ez a mostani jelkép, a letűnt századok jónevű borvásárainak állít maradandó emléket. Azokat a régieket minden híresebb európai borkeres kedű ismerte és felkereste. Valtice a dél-morvaországi bortermő vidék központja, közelében találhatók a külföldön is ismert bőrtermelő helységek: Mikulov, Vefké Bilovice, Veľké Pavlovice stb. A város jónevű szőlészeti-borászati szakközépiskolája hároméve ünnepelte fennállásának 100. évfordulóját. Szlovákiába is jut innen szakember csaknem minden évben. A városban van a Mikulovi Állami Gazdaság borpincéje, ahonnan az Európaszerte ismeretes Grácia borokat szállítják. E gazdaság több mint ezer hektáron termel sző löt, a termést maga dolgozza fel. tárolja, palackozza és szállítja közvetlenül a megrendelőnek. A híres borvásárok felújításának gondolata 1967 ben született meg. A mai vásár küldetése: bemutatni az érdeklődőknek a korszerű technikával termelt kiváló borokat és propagálni az ésszerű és helyes borfogyasztást. Bizony ma sem mindenki tud különbséget tenni a minőségi és az odahaza készített pancsborok között. Az ünnepély borversennyel és borbemutatóval van egybekötve. Bárkinek módjában áll megkóstolni a versenyben szereplő és díjazott vagy nem díjazott bármelyik bort. A híres valticei vár lovardájában 1973-ban mindössze 73 borminta került bemutatásra, az idén pedig már 478. Ez is a népszerűség növekedését jelzi. Nem túlzás, ha azt állítom, hogy ennek a versenynek amolyan félhivatalos országps. seny jellege van. Az idén 38 szövetkezet; Jb állami gazdaság, 13 borászati üzem, 8 tangazdaság, 5 kísérleti intézet és összesen 30 kiskertészkedő küldte el termékeit. Ami számunkra igen elszomorító — a 478 mintából mindössze 98 volt Szlovákiából! Pedig tudunk és termelünk is jó bort Szlovákiában, csak mintha szerénykednénk. A kiosztott díjak zöme igy természetesen a morva termelők birtokába vándorolt. A beküldött dél szlovákiai borok is megállták a helyüket. A búéi szövetkezet egy ezüst- és egy bronzérmet kapott, a gbelcei szövetkezet Cabernet és Kocsis Irma bora szintén ezüstérmet nyert. A kelet-Szlovákiából szárma zó tokaji borok több arany-, ezüst- és bronzérmet szereztek. Érdemes szót ejteni a beküldött minták fajtaösszetételéről. Rajnai rizlingből volt a legtöbb (40) minta, ezt a Tramini (37), az Olasz rizling (28), Sauvignon, Fehér burgundi, Szentlőrinci, Müller Thurgau, Kékfrankos, Zöld veltelini, Muskotály stb. követte, hogy csak az ismertebbeket említsem. Dél-Szlovákiából, Csallóközből, a Duna menti és a nagykürtusi körzetből aránylag kevés termelő jelentkezik termékeivel ezen a rangos versenyen. Pedig az itteni borok is megállnák helyüket a morva borok mellett. Az idei vetélkedőn a zemnéi szövetkezet Fehér burgundi vagy Muskotály bora, a farnadi és a sallói Peszeki leányka is minden bizonnyal érmet szerzett volna. De nem kellett volna szégyenkezni a mocsi, a muzslai, a tűri, a nagykéri, a bagotai stb. szövetkezetek boraiért sem. Vagy azon a véleményen vagyunk, a jó bornak nem kell cégér? Lehet, hogy nem kell, de meg nem árthat. Sőt éppenséggel az sem utolsó szempont, hogy hirt adjunk magunkról, s eredményeinkkel megmutassuk, mi is tudunk jó minőségű bort termelni! VARGA JÖZSEF A Gyümölcsészek és Kiskertészkedők Szlovákiai Szövetségének Trebiáov—Sady alapszervezete is megtartotta évzáró taggyűlését. Ezen a tagok nem csupán az utóbbi év tevékenységét és gazdálkodásának eredményességét vitatták meg, hanem felmérték az alakulás óta eltelt tíz év eredményeit is. Az alapszervezet tagjai annak idején 3,5 hektár mezőgazdasági termelésre alkalmatlan, parlagon heverő földön kezdték meg a gazdálkodást. Előbb persze el kellett egyengetniük a talaj felszínét, felparcellázni, kerttelepet termékennyé tenni a földet. Évek folyamán szépen kiépített, viruló kertteleppé fejlődött ez a terület. Nem csoda, hiszen csupán a múlt évben 151 gyűlétesítenek mölcsfát, 17 díszfát és 23 tő szőlőt telepítettek a szervezet tagjai. Lencák Juraj, az alapszervezet fiatal és agilis elnöke, beszámolójában elmondotta a többi között azt is, hogy a hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 30. évfordulója tiszteletére rendezett akciókban 528, a városfejlesztési és szépítési akciókban 432, a mezőgazdasági munkák menetének meggyorsításában pedig összesen 468 órát dolgoztak le társadalmi munkában a helyi kiskertészkedők. Jövőbeli terveik? Először is elkövetnek mindent annak érdekében, hogy még eredményesebbé tegyék tagjaik munkáját. Szeretnék befejezni az önsegé- I lyezéssel készülő gazdasági létesítmény építését. Nemes cél! kitűzésük — eleget tenni a további érdeklődők igényeinek, új kerttelepet létesíteni. A kiszemelt, ugyancsak ezidáig parlagon heverő területen már folynak a talajmunkák. Több mint száz lakótelepi, házgyári lakásban élő családnak teremtenek lehetőséget rá, hogy kiskertészkedéssel tegye kellemesebbé és hasznosabbá a szabad idő eltöltött óráit. Háromáras parcellát kapnak az érdeklődők. fWI)
