Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-06-26 / 25. szám
TENYÉSZTŐI TEENDŐK A napsugár „beszorul“ az al mákba, a telt kalászok lehaj tott fővel várják sorsuk beteljesedését. Félbe tört az év, mint a cipó. Növekedni kezd a jércék taréja, kialakulóban vannak a jellegzetes testformák. A kisállattenyésztő számára is közeleg az „aratás“ ideje. Mint minden jó gazdának, a kistenyésztunek is gondosnak kell lennie és tudatosítania kell, hogy októberben kezdetét veszi az új tenyészidény. Eddig az időpontig elő kell készíteni a tyúkokat a termelésre. Igen fontos az állatok nemi érettségének, a tojástermélési hajlamnak és a tenyészidény szükségleteinek összehangolása. Mi történne, ha a tenyésztő hagyná félrevezetni magát a szépen fejlődő taréjok Szépen fejlett francia ezüstnyúl. által és már türelmetlenül várná, mikor kezdenek tojni az állatok? A korán termelésre fogott tyúkok apró tojásokat tojnak és 30—40 tojás kitermelése után hosszú időre beszüntetik a termelést. Ezzel jelzik, szervezetük még nem készült fel kellően a tojástermelésre, az idényre. Csupán a kiadós takarmányozás, főleg a sok fehérje késztette őket a termelés megkezdésére. A fejlettségen és a tyúkokra jellemző testalkat létrejöttén kívül igen fontos az állatok kora is. Kisállattenyésztői viszonyaink közepette az egyes fajtákat és azok csoportjait a következőkben feltüntetett korban ajánlatos termelésbe venni: a könnyű tojástermelő fajtákat S—5,5 hónapos korban, a középnagy testű tojáshús típusú tyúkokat 6—0,5 hónapos, a nagy testű, hústípusú tyúkokat pedig 7—7,5 hónapos korban a legmegfelelőbb termelésre ösztönözni. A harcias tyúkok a kilencedik hónapban kezdenek tojni. Az adatok tájékoztató jellegűek. Ugyanezen csoportokban a kakasok tenyésztésbe vétele 1—2 hónapnap eltolódik. Mindnkét esetben ügyelni kell a kondícióra. A- mennyiben úgy takarmányoztuk a baromfit, hogy tenyésztésbe vételkor túl kövér, magunk csökkentettük a tenyészértékét. Az ilyen „túletetett“ tyúkok később kezdik я termelést és kevesebb tojást tojnak. A kövér ség ugyanis kedvezőtlenül hat a tojásképző nemi szervek működésére. Hasonlóan káros a fejletlenség és az elégtelen táplálás is. Ennek okozója a helytelen és a rendszertelen etetés, valamint azoknak az anyagoknak a hiánya, amelyek kulcsfontosságú szerepet játszanak a szervezet fejlődésében. Olyan építő összetevőkről van szó, mint amilyenek például a fehérjék, az ásványi anyagok, a vitaminok. Tehát, ha már lényegében be is fejeződött a jércék taréjának és farkának fejlődése, mégsem szabad őket beso rolni tojástermelésbe, ha nem érték el a megkívánt élősúlyt, mert még nem érkezett el a termelésbe vétel ideje. Ezen állatoknál a napi adag módosításával odázzuk el a termelés kezdetét. Korlátozzuk a napi adagban a több-kevesebb fehérjét tartalmazó összetevőket, inkább több szemest adunk. A megvont takarmányt tömeg takarmányokkal — például zöld del — kell pótolnunk. Ez nem csak a takarmány-takarékossá got szolgálja, hanem a tojáster melési időszakra való legmegfelelőbb felkészítést is; a termelési idénynek a lehető leg tovább kellene tartani. A szabadban elhelyezett nyúl ketrecek vagy ketrectömbök te tejét a forró nyári napokon meg kell hideg vízzel locsolni. Ez főleg akkor fontos intézke dés, ha az ól teteje bádogból van. Az ilyen tetőket ajánlatos zsákszövettel letakarni, mert az tovább, hosszabb ideig párologtatja a nedvességet, tartja a ketrecben a kellemes hűvösebb hőmérsékletet. A hizlalásra fogott nyulakat hűvösebb helyre tesszük, mert a nagy melegben elveszítik étvágyukat, tehát nem is híznak. A használaton kívül helyezett fialtatót alaposan tisztogassuk meg, fertőtle nítsük, majd írjuk össze, mit kell megjavítani, vagy milyen kellék helyett kell esetleg újat venni. Végétért a kanárik tenyészidénye. Az állatokat csoportokba soroljuk és a hímeket kezdjük felkészíteni az „énekiskolára“. Az egzotikus madarak arra tanítják kicsinyeiket, hogyan kell megülni a madárüllőn. Hogy a fiókák egészségesek legyenek és szépen fejlődjenek, nagy biológiai értékű fehérjéket tartalmazó eledelt kell nekik adnunk. Ezeket az igényeket teljesen kielégíti a tojásos keverék. Az igényesebb állatoknak élő eledelt adunk. Ne feledjük el naponta legalább három ízben kicserélni az ivóvizet és árnyékot is biztosítsunk a madaraknak. Rendszeresen harcolni kell a fertőzéseket terjesztő állatok — főleg az egerek és a patkányok — ellen. Rendszeresen ellenőrizzük azt is, nincsenek e az állatokon külső élősködők. A beteg vagy fertőzött madarat azonnal különítsük el a többitől, kezeljük és tartsuk állandó megfigyelés alatt. Fentebb említést tettünk a tojásos keverékről. Elkészítéséhez keményre főtt tojásra van szükségünk, amit apróra reszelés után diétás kétszersültből készített prézlivel kell elkeverni. A keveréknek porhanyósnak kell lennie, reszelt sárgarépával ízesíthetjük. Az egzotikus madarakat és kanárit tenyésztők közül néhányan daralisztből és friss tojásból, meg csipetnyi sóból készítik a tojásos keverő két; a nyert kásaszerű anyaghoz teljes tejet adnak, az egészből tésztát készítenek, amit kaláccsá dolgoznak. A kalácsot vékonyan megzsírozott tepsibe teszik és lassan megsütik. A sült kalácsot kockára vágva megszárítják, ledarálják, keményre főtt tojást és reszelt karottát adnak hozzá, úgy teszik az állatok elé. Némely egzoták — főleg utódneveléskor — élő, tehát ál lati eredetű eleséget igényelnek. Erre legalkalmasabbak a bélférgek, amelyek 25Х2ИХ15 cm es ládában is elszaporlthatók. A ládát megtöltjük porhanyós kerti földdel, amit előzőleg már összekevertünk tőzeggel és homokkal. A láda fenekére körülbelül 2 cm vastagságban fűrészport teszünk, erre kerül az említett földkeverék, mintegy 10 cm es rétegben. A föld nedves — de ne vizes, sáros — legyen. Kézzel vájt gödröcskébe néhány férget teszünk és az egészet letakarjuk üveg gél. Az üveg a talajnak legalább kétharmadát fedje be, hogy ne száradjon ki a föld, mert az ilyen közegben a férgek elpusztulnak. Amikor a férgek már 1—1,5 cm hosszúak, hetente egyszer vagy kétszer tejbe áztatott kenyeret, zöldséget, reszelt sárgarépát, áztatott zabpelyhet, főtt darát stb. adunk nekik. Az eleséget szintén sekély gödröcskékbe tesszük, majd visszahelyezzük az üveget. A megfelelő apró férgeket 4—6 hét múlva kezdhetjük szedni és etetni a madarakkal. Minden apró egzotikus madár kedveli a szúnyoglárvákat. Ezeket is kitenyészthetjük és a törzset különösebb gond nélkül odahaza is tarthatjuk. Fából vagy fémből készült hordóba öntsünk esővizet, ennek felületére tojást raknak a szúnyogok. A már kelő lárvákat sűrű szitával lehalásszuk a víz tetejéről, majd üvegben némi vízzel együtt tesszük a madarak elé: a tálka vizében úszkálhatnak a lárvák, így tovább életben maradnak. Igaz, többnyire •zonnal kihalásszák és megetetik őket fiókáikkal az egzotikus madarak. A lárvák fejlődését rendszeresen ellenőrizzük, mert — nemes ügy ide vagy oda — könnyen előfordulhat, hogy a figyelmetlenség megbosszulja magát, s egy szép napon kiűznek a házból bennünket a szúnyogok. (Dp) A ludak jól hasznosítják a legelőt s ha víz is van a közelben, igen szépen növekednek. Mellesztés után szemet is adjunk nekik, ez segíti a toliképzést. Foto: —bor Védekezzünk a szőlő peronoszpóra kártétele ellen Dél-Szlovákia dombos, homokos, lankás területein, ahol az éghajlati és a talajviszonyok kedvező lehetőséget biztosítanak a szőlőtermesztéshez, egyre nagyobb területeket foglalnak el a szőlőskertek. Az említett feltételek a komárnoi járásban is adottak. Főleg a járás délkeleti és északnyugati részén folynak nagy kiterjedésű szőlőtelepítések, amelyek országos viszonylatban is rangos helyet foglalnak el. Az utóbbi években azonban a szőlőtermesztést igen kedvezőtlenül befolyásolja a csapadékos időjárás, mert elősegíti a gombabetegségek gyors terjedését és jelentős károkat okoz a termésben. A gombabetegség terjedését vegyszerekkel igyekeznek meggátolni, de a gyakori esőzések következtében kevés sikerrel. A szőlőkultúra legnagyobb ellensége a peronoszpóra vagy más néven a szőlőragya. Ezt a rendkívül káros gombabetegséget első ízben 1878-ban Franciaországban fedezték föl, ahová Amerikából hurcolták be. A francia szőlősgazdák helyett a peronoszpóra szüretelt. A termés csak ott maradt meg sértetlenül, ahol a tolvajok ellen az útmenti szőlőket meszes kékkőoldattal locsolták meg. így cselekedtek Bordeux város szőlősgazdái is, akik anélkül, hogy tudták volna, nemcsak a tolvajok, hanem a peronoszpóra ellen is megvédték a szőlőtermésüket. A tapasztalatokon okulva, a következő években már rendszeresen permetezték szőlőiket; innen a „bordódé“ elnevezés. Hogyan keletkezik ez a káros gombabetegség, mik az előfeltételei és hogyan befolyásolja az időjárás alakulása? A gombabetegségek járványos elszaporodásának három előfeltétele van: a szükséges gombabetegség és az arra hajlamos növény jelenléte, továbbá a járvány kifejlődéséhez megfelelő időjárás. Amennyiben mindhárom tényező egyidőben jelentkezik, a gombabetegség gyorsan, járványszerűen terjed. A peronoszpóra kártétele abban rejlik, hogy a szőlőleveleken, fiatal hajtásokon, zsenge virágzaton, bogyókon megtelepedő gomba kiszívja a növény nedvét, minek következtében a levelek megfoltosodnak, kilyukadnak, a fiatal szőlőbogyók leperegnek, az idősebbek megszürkülnek, ráncosakká válnak, majd rothadásnak indulnak. A gombabetegség az időjárás alakulásától függően terjed és rövid idő alatt elpusztíthatja akár az egész évi termést. A peronoszpóra terjedése elsősorban a csapadékos időjárástól függ. Ha májusban vagy júniusban sok a csapadék és kedvező a hőmérséklet, a betegség jelei már májusban mutatkoznak. A májusi esők hatására a szőlőleveleken áttetsző, kerek, sárgászöld úgynevezett olajfoltok keletkeznek, amelyek a következő eső hatására „kivirágoznak“. A levelek fonákján elágazó végű gombafonalak jelennek meg, melyekről gömbszerű sporangiumok fűződnek le. E- zekből a sporangiumokból kétostoros rajzósejtek szabadulnak ki, amelyek a vizes levélfelületen tovaúszva a gázcserenyílásnál állnak meg és azokon át gombafonalat fejlesztenek a levél laza szövetében. Vagyis újra fertőzik a növény leveleit. A rajzóspórák csak a vízben terjedhetnek tovább, tehát a betegség csak akkor terjed rohamosan, ha a júniusi időjárás csapadékos és a szőlőlevelek gyakran vizesek. Az említett foltok megjelenése és a „kivirágzás“ közötti időszakot lappángási időnek nevezik. A lappangási időben eltelt napok száma a hőmérséklettől függ. A fertőzéshez legalább 8 °C, a kivirágzáshoz pedig legalább 13 °C hőmérsékletre van szükség. Minnél melegebb van, annál rövidebb a lappangási idő. A peronoszpóra fertőzése 18—24 °C-nál a legnagyobb. A peronoszpóra éltető eleme a víz. A leveleken, hajtásokon, bogyókon levő vízcseppekben a gomba spórái megtelepednek, illetve a már megtelepedett gombák spórái kivirágoznak. A 4—5 milliméteres csapadék, valamint az éjszakai 13 fok feletti hőmérséklet elősegíti a fertőzés megindulását. Hűvös időjárás esetén, ha a napi hőmérséklet nem emelkedik 13 foknál magasabbra, még bő csapadék esetén sem következik be a fertőzés. A peronoszpóra elleni védekezés legcélszerűbb módja a rendszeres és időbeni vegyszeres permetezés. E célra legmegfelelőbb a Dithane M 45 elnevezésű készítmény 0,3 százalékos oldata (3 dkg 10 liter vízben). Úgy permetezzünk, hogy kellő mennyiségű permetlé kerüljön a levelek fonákjára és a virágzatra. A mérgezett vízben a gomba spórái elpusztulnak. Ha az eső lemossa a permetlevet, a permetezést késedelem nélkül meg kell ismételni, mert akár egy-két napos késés is végzetes lehet. (Aj) Föltegyük, ne tegyük föl? Az utóbbi két három évtizedben hatalmas lépést tettünk előre a vegyszeres növényvédelem fejlesztésében. Ennek tudható be, hogy nem egy esetben túlságosan lebecsüljük a mechanikai növényvédelem jelentőségét. Az utóbbi időben már sokan vitatkoznak azon is, vajon érdemes e továbbra is használni a hernyófogó öveket. Meglehet, hogy némely mechanikai védekezési módok igen munkaigényesek, ezért a nagyüzemi feltételek közepette nehéz vagy egyenesen lehetetlen kihasználni az előnyeiket. A hernyófogó övekre azonban még nagyon sokáig szükség lesz. A hernyófogó öv egyes rovarkártevők, főleg az almamoly bábozó hernyóinak összegyűjtésére szolgál. Hullámpapírból készítjük és spárgával vagy rafiával erősítjük fel az almafák törzsére június derekán. (A többrétegű újságpapírból vagy szénából csavart kötélöv hasonló jó szolgálatot tesz, — a szerk. megjegyzése.) Az almamoly fejlett, bábozódó hernyói előszeretettel választják búvóhelyül a fák törzsére erősített öveket. Az öveket hetente vagy tíz naponként leszedjük és az alatta meghúzódó hernyókat vagy bábokat elégetjük, az ővet ismét felkötjük. Akinek van kedve és ideje hozzá, s szeretné eredményesebbé tenni munkáját, az övék alatt lelt hernyókat vagy bábokat felhasználhatja az almamoly rajzása kezdetének pontos meghatározására. Ez a munka aránylag igényes, de nagyobb gyümölcsös vagy kiskerttelep esetében feltétlenül megéri a fáradozást. Ha tudjuk, mikor rajzik a kártevő, sokkal hatékonyabbá és eredményesebbé tehetjük a növényvédelmet. Aki a megfigyelés mellett döntött, léc- vagy vasvázas, sűrű drótszövettel bevont 20 X 20 X 50 cm-es megfigyelő ládikát készítsen úgy, hogy az egyik 20X20 cm-es oldala nyitható legyen. Legalább két darab ilyen ládikára van szükségünk: az egyiket a gyümölcsös legnaposabb, a másikat pedig a leghosszabb ideig árnyékban levő oldalán kell elhelyezni, mégpedig a föld felszínétől számított egy méter magasságban. Szél és csapadék is érje mind a kettőt, tehát természetes viszonyok közé kerüljenek a belé helyezett hernyók. A fákról leszedett hernyófogó öveket összetekerve a ládikák aljára helyezett lécekre tesszük. Egészen lombhullásig ajánlatos cserélgetni ■ fákon az öveket, s a fatörzsekről levetteket összegyűjteni, mert így begyüjthetjük a másu dekezést. A permetezést az első dik nemzedék hernyóit is. lepkék megjelenésétől számított Jövő tavasszal azután a raj- két héten belül kell megkezzás megfigyelése alapján irá- deni. nyithatjuk a virágzás utáni vé- Vanek Aranka mérnök Kihasználják a lehetőségeket A topofníkyi szövetkezet harminc hektáros kertészetét a legjobbak között tartják számon a Dunajská Streda-i járásban. Van két darab, összesen 42 ár területű üvegházuk, amelyekben palántaneveléssel foglalkoznak. Négy hektáron fólia alatt korai zöldséget termelnek, a szabadföldi termelés pedig paradicsomot, paprikát és káposztát ad a fogyasztóknak. — Az üvegházakat és a fóliasátrakat 2500 méter mélyből feltörő termálvízzel füljük — újságolta a minap Belucz János mérnök, a kertészet vezetője. — Ez a megoldás jelentős mértékben segíti a termelés gazdaságossá tételét. Mert egyébként bizony drága mulatság lenne kifüteni a termelő térségeket, így viszont nemcsak a palántanevelést, hanem a korai zöldségfélék termelését is aránylag kis ráfordítással meg tudjuk oldani. A piac ellátása is fontos számunkra. Az idén április elejéig több mint 70 ezer fej salátát adtunk a Zeleninának. Az újhagyma szállítását is az elsők között kezdtük meg. Ezt a korai karalábé követte. Most már három hektáron paprikát, egy hektáron pedig salátauborkát termelünk a fólia alatt. Csak úgy „mellékesen“ húsz áron szegfűt termel a közös. Csak ez mintegy fél millió korona bevételt biztosít évente. A trsticei szövetkezetben (galantai járás) nincs üvegház, problémát okoz a palántanevelés. A topofníkyi gazdasággal együttműködve könnyen megoldották a problémát, sőt abban is megegyezett a két szövetkezet, hogy az elkövetkezőkben már szerződés alapján nevelnek Topolníkyban jó minőségű palántákat a trsticei kertészet részére. Krajcsovics Ferdinand
