Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-06-26 / 25. szám

SZABAD FÖLDMOVES

1976. június 26.

10

ötszáz korona prémiumnak örvendezett Szomjas Gáspár. Jól beosztva, egész hónapban elég lesz nyakolajra — gondolta magabiztosan. Mivel ropogós ötszázas volt, meg kellett állni a legközelebbi kocsmában és egykettőre fenekére ütött egy százasnak.

Másnap, szombaton eszébe jutott, hogy a hatéves kisfiának születésnapja lesz. „Mit is vegyek, hogy a kecske is Jól lakjon és a káposzta is megmaradjon?“ — töprengett. Mi lenne, ha vennék neki egy mogyorós csokit, azt nagyon szereti a “gyerkőc. Még egy fénylő ötössel Is megtoldom, hadd hízzon az a pénznyelő telhetetlen malac.

Illene ám egy liter borral Is köszönteni a gyereket, vagyis inkább koccintani az asszonnyal.

Többször is végigmustrálta a polcokon levő üvegtengert. Az egyiken cifrább címkék „csalogatták“, mint a másikon. Végül a Bachust választotta.

— Mi lenne — gondolta — ha venne egy üveg vodkát, aztán otthon lassanként elszopogatná, mégis olcsóbb, mint a „dühöngőben“. Nem sokat gondolkozott, azt is megrendelte. Aztán azon töprengett; hátha megtalálja az asszony, a zsebben megmaradt koronákat. Lenne akkor hadd el hadd. Ráolvasnák, hogy dugdossa a családtól a pénzt. Ezért legjobb lesz, ha megveszi a második fiaskót, Így aztán nem lesz gondja, mert a cigaretta az asszony dolga, s neki pedig meg lesz a módja, hogy lecsúsztasson egy-egy stampedlit.

Jól kitömött táskával igyekezett hazafelé, kedveskedni csemetéjének. Erzsi asszony már elkészítette az ünnepi vacsorát, természetesen nem hiányzott az asztalról a díszes torta, sem a hat szál gyertya.

— Kezet mosok és rögvest Jövök — köszönt be az érkező.

Az aktatáskából gyorsan előszedte az üvegeket és a félig-meddig telt szennyeskosár fenekére dugta. Ilyen ünnepen aligha szánja el magát mosásra az asszony.

— Hopp, már itt is vagyok! Röppent be a családapa. Isten éltessen nagy legény! — háromszor magasra emelte és odacuppantott néhány csókot az orcájára.

— Na, mit gondolsz, mit hozott neked az apuka?

— Lackó kíváncsian nézett a pocakosodó apjára.

— Húnyd be a szemed!

A kipirult arcú gyermek engedelmeskedett.

— Kinyithatod, — szólt az apja nagylelkűen.

Lackó örült a csokinak, még jobban a fényes pénznek, amelyet a többiekhez ejtett a haspók malacba.

Koccintottak a gyerkőc egészségére s eltereferéltek a csöppnyi csecsemős korról és sok mindenről, ami azóta történt. Közben előkerültek a vaskos fényképalbumban elhelyezett képek, amelyek hűen igazolták, hogyan cseperedett a „szöszlke“.

Közben a büszke apa kortyingatott, öntögetett a saját poharába, mert Erzsi éppen csak hogy belecsókolt, amikor a fia egészségére koccintottak.

A televízió bemondója már jóéjszakát kívánt a gyerekeknek. Lackó ezt nem akarta tudomásul venni s valahogy az anyuka is engedékeny volt. A kisfiú az anyucitól kapott autót futtatta vidám kacaj kíséretében. Az apjuk oda-oda tekintett, de inkább az üvegre figyelt, amely veszélyesen „apadt“ és bizony mire a felesége odatekintett, alig volt benne két újnyi.

Eljárt az Idő. Születésnap ide, születésnap oda, Lacit a nyafogása ellenére is ágyba kellett dugni. Ez nem ment éppen egyszerűen, eltartott addig, míg az unatkozó házigazda kiürítette a maradékot. Közben a kedves mese Lackó szemét Is lezárta.

— No apjuk; mi is lepihenhetnénk — Invitálta az asszony Gáspárt.

— Drága szívem örömmel mennék, de tudod annyi mostanában ez a rohadt bürokrácia, hogy az ember feje tetejére nő. Te pihenj le, drágaságom, én még dolgozok egy kicsit a konyhában.

Előszedte a papírokat és ide-oda tologatta őket. Mikor gondolta, hogy az asszony már elszenderedett, a szennyes közül előkotorászta az egyik fiaskót.

Furcsa, de a vodka a bor után is Jól csúszott. Két-három kupica fölhörpintése után azon kezdett töprengeni, mi is lenne nélküle a vállalat. Sok nyavajás pökhendi. Csak a szájuk jár, de semmihez nem konyítanak. És még az a nagy pofájú Kántor kontárkodik a munkájába s ha lehet, mindig leszorít a prémiumából.

Még ezeken morfondírozott, jól megcsappant az üveg. Igaz, az abroszra is jutott belőle, mert a poharak nem álltak valami jó lábon.

— Mit kell ezt öntözgetni — ötlött az eszébe. S máris jól megmarkolta az üveg nyakát s húzott belőle egyet. Egyre erősebbnek érezte magát s félhangosan ezt mormolta: Most aztán elég, majd én rendet teremtek a lógó társaság között. „Ha én egyszer kinyitom a számat.“

Megcsókolta még vagy háromszor az üveg száját, azt vette észre, szárazán nyeldes.

Miért ily kicsire fújják ezeket a vacak üvegeket. Igaz, van még egy másik fiaskó. Fel akart állni, hogy elhozza, de “víszahuppant a székre.

Na ez meg mi a fene? Ojból próbálkozott, de megcsúszott és lefordult a székről a padlóra. Az asztalba kapaszkodva próbált felállni; de nem sok sikerrel. Aztán belenyugodott a sorsába, s nem sokára az igazak álmát „horkolta“.

Dideregve ébredezett. Lassanként rájött, hogy mi történt körülötte. Végül nagy keservesen az asztal segítségével feltápászkodott.

Hirtelen nem jutott semmi az eszé* be. Egy percig bámulta az üres üveget, majd eszébe jutott, hogy azt legjobb volna eltüntetni, mert ha az aszszony itt találja, megsejt valamit.

Cikk-cakkban, falhoz támaszkodva lehemperedett az asszony mellé.

Lackó ébredt elsőnek s szokás szerint az anyjához bújt.

— Kisbogaram miért nem alszol még, tudod vasárnap van, nem kell oviba menni. Légy csendben — csitítgatta. — Ne zavard apukádat, szegény hajnalig dolgozott.

A „szorgalmas“ majdnem délig húzta a bőrt. Közben elkészült a finom vasárnapi ebéd és költögetni kezdték az álomszuszékot.

Nagynehezen feltápászkodott,-de az ebédből csak ímmel-ámmal evett.

— Apuka, tudod délután hova megyünk? — csacsogta Lackó.

— Én nem készülök sehova. S merre a csudába is mászkálnánk.

— Ogy se találod ki... Hajtsd ide a fejed, megsúgom neked. Anyuci megígérte, hogy elvisztek az állatkertbe, meg a cukrászdába.

— Ilyen melegben — mondott ellent az apa.

— Nem vagyunk fagyiból, nem olvadunk el.

— Apu ezt meg kell értened, állt a gyerkőc pártjára az anyja.

— De fiacskám, még mindig nem fejeztem be azt az átkozott munkát.

— Ne törd agyon magadat, ölelte át a férfi nyakát Erzsi.

— Apucika, ne légy már olyan — bújt hozzá kedveskedve a fia.

— Higgyétek el, olyan szívesen mennék veletek, de ezt az elszámolást ha törik, ha szakad le kell adnom holnap reggel, mert a főnök a lelkemre kötötte.

Hiába a hízelgés, kérlelés, Gáspár otthon maradt. Elő Is szedte a számokkal teleírt papírokat, de valahogy összefutottak előtte a számok.

— Talán egy kis vodka rendbe hozza a fejemet —. Bebandukolt a fürdőszobába és a szennyes közül előkotorta a másik üveget. Egyet kortyintott, aztán itt-ott jegyezgetett valamit. Később félretolta a kimutatásokat, s kocintgatott az üveggel, míg nem az üres maradt. Mire csengettek a hazatérők, gyorsan eltüntette az üres üveget s bizonytalan léptekkel cammogot ajtót nyitni.

— Láttam a majmot, a mackót, megfogtam az oroszlán farkát. Tudod milyen csokis fagyit ettünk? — Lacika nem telt be az újságolással. Kelepeit feltartóztathatatlanul, mint aki megkapta a boldogság tetejét.

— Szegénykém, te meg egész délután gürcöltél — simogatta meg férje haját az asszony.

Másnap reggel Gáspár gyomrában égett a pokol. Mivel lehetne orvosolni, töprengett, összekotorta a zsebeit, de a nagy „kutatás“ egy sörre valót sem hozott össze.

— Hogy az ördög vinné el az egészet. Legalább az asszonytól kértem volna néhány koronát. De a felesége Lacikával régen elment az oviba, majd az édesanya a munkahelyre.

Mit lehet tenni — töprengett. Semmi okos nem jutott az eszébe. Aztán valami „égi“ sugallatra a pénzzel töltött malacra gondolt.

— Meg vagyok mentve!

A pufók pusi megcsörrent, mikor felemelték a megszokott helyéről. Gáspár rázogatni kezdte, de a pénzeső nem kezdett hullani a keskeny résen. Kezdte türelmét veszteni s egyre jobban lóbálta, rázogatta és megtörtént a baj. A malac megúnta a „druváskodást“ és „kiugrott“ a dühös ember kezéből. S oly szerencsétlenül esett, hogy kettétört; a két- és egykoronások elkezdtek gurulni a szélrózsa minden irányába.

Gáspár megdermedt. Mi lesz most, ezt aztán nem lehet letagadni. Ahogy ténfergett a szobában, véletlenül a tükörbe tekintett és nem ismert magára. Egv viaszsárga, ráncos arc nézett vissza rá, a tükörből.

— Mi lesz, ml lesz? Oda lesz a család előtt a becsület. Aztán hirtelen mentő ötlete támadt. Közel az üzlet, vesz ragasztót és egésszé teszi a „ketté hasított“ malacot.

Rohant az üzletbe. Szerencsére kapott ragasztót. Nagy sokára sikerült is a malacot egybe varázsolni. Négy ötös híján még a pénzt is visszatette a telhetetlen gyomorba.

A huszas folyékony állapotban csúszott le Gáspár torkán, a sarki kocsmában.

A hivatalból bizony jól elkésett.

Mi baj, Szomjas elvtárs, kérdi a kapus. Csak nem feküdt az asszony a

nadrágjára?

— Semmi, azaz a gyerek... A szíve a torkában dobogott, amikor belépett a hivatali szobába.

— Csak nem beteg, hogy ennyire elkésett? — vonta felelősségre a főnöke.

— Nem, de tudja a gyerek — mondta savanyúan. — Születésnapja volt, össze-vissza torkoskodott, elrontotta a gyomrát.

— A gyerek? — hisz az imént telefonált a felesége és azt mondta, hogy a Lacika milyen boldogan mesélte az óvodában a társainak, mi mindent látott az állatkertben.

Szomjas lerogyott a székbe, és egy szó sem jött ki a megolajozott torkán.

— Mondja már mi történt! — faggatta a főnöke.

Hallgatás volt a válasz.

— Kedves kolléga! Emlékszik olyan határozatot hoztunk, hogy aki indokolatlanul elkésik a munkából, abban a hónapban nem kap prémiumot.

Gáspár még mélyebbre hajtotta a fejét. Fájó szívvel gondolt arra, hogy az 1976-os év júliusa nagyon száraz hónap lesz. TÖTH DEZSŐ

Az idei Jókai-napok műsorát —

sorrendben a tizenharmadikát — a CSKP megalakulásának 55. évfordulója tiszteletére és jegyében készítették elő a Bratislavai Népművelési Intézet, a CSEMADOK KB, valamint a járási és a városi szervek.

A XIII. Jókai-napokat dr. R á c z Olivér, az SZSZK művelődésUgyi miniszterhelyettese nyitotta meg. Tartalmas beszédéből idézünk néhány gondolatot: „Mi,

tanújelét adtuk annak, hogy tudunk gyarapítani, tudunk szervezni, és kettős kötéssel tudjuk építeni kultúránk jövőjét is.

Kettős kötéssel az egyetemes magyar kultúra felé s a szlovákiai kultúra felé. Ennek a szellemében dolgozunk tovább, ennek az országnak dolgozói vagyunk, s mi, aki < ennek az országnak asztalára ral :juk a kenyeret, a termelés, a munka eredményeit, ennek az országnak asztala mellől ünnepeljük az élet ünnepnapjait is ...“

■ Ugyancsak szombaton a már hagyományos vers és prózamondók országos versenyén, az I.—V. kategóriákban, összesen 37 szavaló és prózamondó mérte össze erejét. Versmondásban: Lelkes H., Mészáros I., Réczey I., Kaszás A., Csanaky E. Prózában Csákó E., Dobai Cs., Cseke M„ Vavreczky M. tartoztak a legjobbak közé. Velük egyidejűleg került sor a kiejtési verseny megrendezésére tizenkét résztvevővel.

Este pedig a komáromi öntevékeny színjátszó együttes, Szakonyi Károly, Honkongi paróka című kétrészes komédiáját mutr*'ta be. Tarics Jánost, e komédia rendezőjét a legjobb rendezésért, az együtest pedig a legjobb műsorválasztásért tüntette ki a bírálóbizottság.

■ Vasárnap este J. Ivan BarC: Ketten című színművét tekinthette meg a köznöség, a Kráľova nad Váhom-i (vágkirályfai) színjátszó együttes előadásában. Harmadik esztendeje, hogy ez a fiatal együttes feltűnt, s azóta mindig szép sikerrel szerepel a Jókainapokon. Az együttes rendezője a nagyon tehetséges Vincze Gábor.

■ Hétfőn és kedden az irodalmi

színpadok bemutatójával gazdagodott a seregszemle, s a különböző összeállításokat szép számú közönség tekintette meg.

A koéicei Szép Szó Irodalmi Színpad, Kassai Munkás című műsorát a legjobb műsorválasztásért tüntette ki a zsűri. A műsort összeállította és rendezte Gágyor Péter. A műsor zenei munkatársai Kollár Péter és Bodonyi András. A kassai Szép Szó is harmadszor vett részt a Jókai napokon. Eddigi műsoraikat énekkel, zenével és tánccal is színesítették, kihangsúlyozva ezzel a szöveget, a gondolatokat. Idei műsorukat a Kassai Munkás elmű lap alapján állították össze.

A bratislavai Forrás Irodalmi Színpad, Fecske Márta: Jajszó nélkül című műsorát mutatta be, G. Molnár László rendezésében. A műsor az ifjúságot érintő időszerű problémákkal foglalkozott. A Forrást a legjobb összeállításért tüntette ki a bírálóbizottság.

A legjobb rendezésért pedig Szilvássy József, a Samoríni (somórjai) Üzenet Irodalmi Színpad rendezője

A vers- és prózamondók versenyén sikeresen szerepeltek a Duna utcai magyar iskola diákjai is. Tankó Agnes verssel a II. kat. II. helyezettje, Vavreczky Mónika prózával a II. kát. I. helyezettje lett.

lett kitüntetve. Az Üzenet lett az idei kerületi verseny győztese is. Jelenlegi produkciójukat Nagy László verseiből, Rege a tűzről és a jácintról címmel, összeállította, színpadra alkalmazta Zalabai Zsigmond.

Az Ipeľský Predmostie-i (ipolyhídvégi) Madách Imre Irodalmi Színpadot a legszebb színpadképért díjazta a bírálóbizottság. A Föld, ember, idő című műsor összeállítója és rendezője Csáky Károly.

A Sahyi (ipolysági) József Attila Irodalmi Színpadot a legszebb színpadi beszédért tüntette ki a zsűri. A Dolgozni csak pontosan, szépen ... című műsort összeállította és rendezte Vass Ottó.

Az irodalmi színpadok szereplői közül Vass Ottót a kiváló versmondásért, Jarábikné Truchy Gabriellát — a Fókusz Irodalmi Színpad rendezőjét és szereplőjét — az Átkelés című műsorban nyújtott alakításáért, Kaszás Attilát pedig a legjobb férfialakításért tüntették ki.

■ Szerdán este az izsai színjátszó együttes Sásdi Sándor: Nyolc hold föld című darabját adta elő, Izsák Lajos rendezésében. Az együttest a legszebb színpadi beszédért tüntette ki a zsűri.

■ Csütörtökön a Moldava n/Bodvou-i (szepsi) színjátszó csoport, Kállai István: Ilyennek hazudtalak című kétrészes komédiájával mutatkozott be.

■ Pénteken este zárult a színjátszó együttesek seregszemléje a N. Zámky-i (érsekújvári) színjátszó együttes Petőfi—Heltai—Kacsóh: János vitéz című daljátékával. A mintegy száztagú együttes, illetve a daljáték rendezője Záhorszky Elemér.

A színjátszó együttesek szereplői közül a legjobb alakításokért, az érsekújvári Tornóczyné Pék Erikát, a komáromi Sztrecskó Rudolfot és a vágkirályfai Morovics Imrét tüntette ki a seregszemle bíráló bizottsága.

Itt említjük meg a MATESZ Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig című színművének ünnepi előadását is, amelyet a XIII. Jókai napok tiszteletére mutattak be a komáromi színművészek, gazdagítva ezzel az idei seregszemlét.

Hasonlóan tartalmasabbá tette az országos rendezvényt, hogy állandó kiállítás keretében tekinthették, illetve vásárolhatták meg a szereplők, a közönség a Madách Könyv- és Lapkiadó gondozásában megjelent műveket, tovább, hogy Gerő Gusztáv festőművésszel és alkotásaival is megismerkedhettek a Dunamenti Múzeumban.

■ Szombaton: délelőtt június 5-én) díszünnepéllyel zárult a sorrendben immár XIII. Jókai-napok, amely minden tekintetben megfelelt a várakozásnak. S ez egyben a rendező szervek jó munkáját dicséri. Azonban a legnagyobb elismerést és köszönetét főként azok az öntevékeny együttesek vezetői, rendezői, szereplői érdemelnek, akik fáradságot nem ismerve, önzetlenül tevékenykednek, hogy nemzetiségi kulturális életünk még tartalmasabb legyen. —m—

Ä

szép szó ünnepe

(1976. MÄJUS 29. — JCNIÜS 5.)

Színjátszók közül Tornóczyné Pék Erikát a francia királylány szerepében nyújtott alakításáért tüntette ki a bíráló bibizottság.