Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-06-26 / 25. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1976. június 28 6 A gabona- és a tömegtakarmánytermesztés, valamint fogyasztás összefüggései Á CSKP XV. kongresszusa elsőrendű össztársadalmi jelentőségű feladatként a gabona-termesztés és általában az élelmiszer termelés önellátottságának elérését tűzte ki. A gabonatermesztési program teljesítésének elválasztha tatlan tartozéka a saját termesztésű tömegtakarmány elégséges mennyiségű előállítása, mivel ez az állattenyésztés szemes takarmány fogyasztásának csökkenését eredményezi. Ilyen értelemben foglalta össze a mezőgazdasági vezető dolgozók „zöld-aratás‘‘-sal kapcsolatos szlovákiai munkaértekezletének lényegét Ján Janik elvtárs, a SZLKP KB titkára is. A CSSZSZK 1976—1980-as évekre vonatkozó gazdasági- és szociálpolitikai fejlesztési programjának irányelvei feladatul adják, az ötödik ötéves tervidőszak eredményösszesítésével szemben a mezőgazdasági össztermelést 18 százalékkal növelni és megközelítően 19—20 millió tonna szemes termény előállítani. A hatodik ötéves tervidőszak folyamán mezőgazdaságunknak húsokból az árutermelést 20, a tejtermelést 24, a tojástermelést pedig 23 százalékkal kell fokoznia. A réteket és legelőket az eddiginél alaposabban szükséges kihasználni jó minőségű tömegtakarmányok termesztésére és meg kell teremteni a feltételeket betakarításuk gépesítésének fokozására ... A gabonatermesztés fejlesztését a kukoricaterület jelentős bővítésével, a szántóföldi terimés takarmányok, a burgonya, a cukorrépa, a hüvelyesek, valamint az olajosok termés- és minőségfokozásával párhuzamosan kell megoldani. A sürgős feladatok közé tartozik a CSKP Központi Bizottságának múlt évi októberi ülésén megfogalmazott célkitűzés: „A növénytermesztés, valamint állattenyész tés közötti egyensúlyt a tömegtakarmány fokozott termesztése és az állattenyésztésben a szemes takarmányfogyasztás csökkentése útján elérni“. Az állati termékek bizonyos egységének előállítására felhasznált szemes takarmány mennyiség meghaladta a kívánt szintet, ami részben a gabonafélék hektárhozamának gyorsütemü növekedésével, valamint a tömegtakarmányok termesztésének helyben topogásával, illetőleg csekély növekedésével hozható összefüggésbe. Mig pl. 1969-ben 1 liter tej előállításához a burgonyatermesztő körzetben 0,24 kg abraktakarmányra volt szükség, addig 1973-ben ez a mennyiség már 0,39 kg-ra növekedett. Ugyanitt ebben az időszakban az 1 kg marhahús előállítására hizlalás folyamán felhasznált szemes takarmány mennyisége 2,10 kg-ról 2,80 kg-ra növekedett. Hasonlóan hátrányos fejlődés volt tapasztalható a hegyi termelési körzetekben, ahol 1 liter tej termeléséhez 0,41, 1 kg marhahús előállítására pedig 3,80 kg abraktakarmányt használtak. A helyzet még 1975-ben sem javult, 1 liter tej termelésére 0,31—0,33, 1 kg hús előállítására pedig a marhahizlaldákban átlagosan 2,50, a sertéshizlaldákban pedig 3,6—4,8 kg szemes takarmányt fogyasztottak. A gabonafélék összmennyiségének 75—80 százalékát az állattenyésztésben használjuk fel, ezért nem véletlen, hogy párt- és gazdasági szerveink erélyes hangsúllyal követelik a gabonafélékkel való ésszerű gazdálkodást, az állattenyésztésben felhasznált mennyiség csökkentését. Ennek egyik útja a szenázs és a szilázs minőségének alapvető javítása, mivel a tavaly tárolt mennyiségek laboratóriumi vizsgálata az esetek többségében megbocsáthatatlan hanyagságról és felelőtlenségről tett tanúbizonyságot. Rendet teremteni a tömeg takarmányok be takarításának, tartósításának és tárolásának munkaszakaszán összes mezőgazdasági dolgozóink feladata. Hasonló következetességgel, mint ahogyan az ötödik ötéves tervidőszak folyamán a gabonatermesztés problémájának megoldásához láttunk, a jelenlegi ötéves tervidőszakban ugyanolyan fordulatot kell elérni a tömegtakarmányok termesztése terén. Ebben rejlenek ugyanis a mezőgazdaságunk legnagyobb tartalékai. Jelenleg az a helyzet, hogy míg évelő fűkultúráink a mezőgazdasági terület 31 százalékát foglalják el, addig ezek a takarmánymérleg fedezésében mindössze 15 százalék erejéig vesznek részt. Szlovákiában a rétek 1970- ben 27,8, de az elmúlt évben is csak 30,4 métermázsa átlagos hektárhozamot adtak száraz állapotban. Ennél is rosszabb volt a helyzet a legelőkön, ahol az ötödik ötéves tervidőszak folyamán a hektárhozam mindössze 4,5—14,7 métermázsa volt. Az évelő fűkultúrák leltározása és minősítése során kitűnt, hogy több mint 150 ezer hektárnyi területen a fűtermést nem lehet kellőképpen kihasználni, mivel ez a terület részben erdős tereppé változott. A leltározás azt is megmutatta, hogy a fűkultúrákat mindössze az összterület 50 százalékán műtrágyázzák, csekély adagolásban. A vizsgálat azt is bebizonyította, hogy a fűkultúrák fele a IV. és az V. intenzitási csoportba tartozik, ahol kiadós trágyázással a hektárhozamot 80—70 métermázsára lehetne emelni, mégpedig egy-két éven belül. A nitrogén műtrágyák a fííkultúrában igen előnyösen hasznosíthatók a takarmányfehérjék előállítására. Ehelyett azonban gyakran feleslegesen nagy adag nitrogén műtrágyát alkalmaznak egyes gazdaságokban a sörárpa, vagy a cukorrépa tápanyag ellátására. Dél-Szlovákiában öntözéses körülmények között az intenzíven műtrágyázott és istállótrágyázott fűkultúrák egy hektárról a legnagyobb mennyiségű takarmányfehérjét és száraz anyagot adják. Ezt bizonyítják az Öntözőgazdálkodási Kutatóintézet és számos mezőgazdasági üzem tapasztalatai, ahol hektáronként 1000—1200 métermázsa zöldanyagot, illetőleg 200—220 métermázsa száraz takarmányt takarítanak be. Az évelő herefélék termesztése terén sem kielégítő a helyzet, bár az ötödik ötéves tervidőszak folyamán a hektárhozam 20 százalékkal növekedett és az elmúlt évben Szlovákiában 62,5 métermázsás átlagos hektárhozamot értünk el. Ez azonban lehetőségeinkhez mérten kevés. A CSKP KB múlt évi októberi ülésének irányszáma reális, hiszen eszerint 1980-ig Szlovákiában évelő takarmányokból 70—75 métermázsás átlagos hektárhozamot kell elérni. A szántóföldön termesztett évelő takarmányok százalékaránya azonban egyre csökken, s a zsugorodás az ötödik ötéves tervidőszakra vonatkoztatva 106 ezer hektárnyi területet jelent. A részarány tehát 20,4- röl 14,4 százalékra csökkent s a csökkenés a nyugatszlovákiai kerületben a szántóterület 11,9 százalékára szorult vissza. Ez nagy veszteség, mert a terményszárító berendezésekben a herefélékből olyan takarmányliszt állítható elő, amely kalória értékével a zabbal és az árpával egyenlő, míg fehérje tekintetében ezeket jelentősen felülmúlja. A terimés takarmányok betakarítása műszaki felszerelés, valamint emberi munkaerő igény tekintetében a gabonabetakarítás fölött áll. A második és a harmadik kaszálás ugyan hosszabb időt igényel, hiszen az első kaszálást egyforma, sőt rövidebb idő alatt kell elvégezni, mint az aratást. Tudatosítani kell, hogy a terimés takarmányok gyors és helyes technológiával történő betakarítása, jó minőségű konzerválása és tárolása a kiváló minőség záloga. A herefélék és a fűkultúrák betakarítását minden kaszálásra vonatkozóan legfeljebb 10 nap alatt kell befejezni. Minden silógödör megtöltését és lezárását nagyon gyorsan, legfeljebb 2—4 nap alatt kell befejezni. Az ilyen gyors ütemet a gépi eszközök összpontosításával lehet megvalósítani. Legelőnyösebb a betakarító gépek csoportos alkalmazása, amit egyes mezőgazdasági üzemek közötti együttműködés tehet legjobban lehetővé. A közép-szlovákiai kerületben takarmány érését előrejelző szolgálatot létesítettek a Rét- és Legelőgazdálkodási Kutatóintézet segítségével. A nagyobb gazdaságokban takarmánytermesztési agronómus funkciót is létesítettek. A takarmány tárolásához idejében kell gondoskodni kisegítő tároló helyekről is. Az utóbbi időben valahogy elhanyagoljuk a terimés takarmányok hideg-, illetőleg meleglevegős utánszárítását, ami helytelen. Bár a forrólevegős, forgóhengeres terményszárító berendezések építése tovább folyik, jelenleg azonban a tárolt takarmá nyok összmennyiségének mindössze 3—6 százalékát kezeljük ezzel a módszerrel. Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a forrólevegős módszer üzemeléséhez nyersolajra van szükség, amellyel takarékoskodnunk kell. Széna formájában konzerváljuk a terimés takarmá nyok 40 százalékát. Legolcsóbb energia forrásunk a napenergia, amelyet a legnagyobb mértékben ki kell használnunk. Nagy mennyiségű nyersolajat takaríthatunk meg azzal, ha a forrőlevegős takarmányszárítókba nem teljesen nedves, hanem már fonnyadt takarmányt szál lítunk. , A hegyi és a hegyaljai körzetekben, ahol több a csa padék továbbra is alkalmazni kell a régebben bevál szénaszárító állványokat. A széna továbbra is fontos ré szét képezi a szarvasmarha és a juhállomány takar mányadagjának. Az állattartás hasznosságával szemben támasztott követelményeket csak jó minőségű szénává lehet teljesíteni. Ez vonatkozik a szenázsra és a szilázsra is. A gépeke összpontosítani kell nemcsak a betakarításra, hanem takarmány alapos meggyuratására is a levegő kiszorító sa végett. A tárolásra való előkészítést konzerváló anya gok hozzáadásával végezzük. Ha a silógödröt nem tölt jük meg és nem zárjuk le pár nap alatt, a takarmány tönkremegy és bármilyen állat számára ártalmas lehet A takarmány minősége annak betakarításától, és táró lásától függ. Ezért helyes ha a tárolás minőségéért az agronómiái szolgálat felelős. Az állattenyésztési szolgá lat necsak mennyiségileg, de minőségileg is vegye át tárolt takarmányt, amelynek tárolásáért és ésszerű fel használásáért már az a felelős. A takarmány minőségének vizsgálatára ki kell hasz nálni a laboratóriumi szolgálatot. A mezőgazdasági üze mekben minden silógödörről, minden tétel takarmányró nyilvántartást kell vezetni, melynek mintáját a reszor már szétküldte. Idén minden talpalatnyi földről be kell takarítani takarmányt, ami nemcsak a mezőgazdasági területre, de az árokpartokra, a vízmenti gátakra, erdei tisztásokr és a parkokra is vonatkozik. Ebben legfelsőbb szerveink elvárják a nemzeti bizottságok, a járási mezőgazdaság igazgatóságok és az ifjúsági szervezetek közreműködé sét. Az akcióban brigádmunkára is szükség lesz a gépel kezeléséhez, valamint a kézi kaszálás és begyűjtés vég zéséhez. A Szövetkezeti Földművesek Szövetsége és a Szak szervezet szocialista munkaversenyt kezdeményezett a idei takarmánybetakarítás kifogástalan elvégzésére. Annak ellenére, hogy a tömegtakarmányok előállítása betakarítása és tárolása össztársadalmi feladattá vál hangsúlyozni kell, hogy ennek teljesítéséért mindenek előtt a mezőgazdasági dolgozók tartoznak felelősséggé KUCSERA SZILÁRD Szerda délelőtt. A Ver. Ülany-i (nagyfödémesi) egyesített szövetkezet ókai részlegének egyik kis termébe a nagy kétszárnyas ablakon keresztül zűrődik be a fény. A világosbarna íróasztal mellett ül Svingruha Lajos, főagronómus. Gondterhelt arccal magyaráz, fejti ki néhány gondolatát. Nem vitás: valamennyiükre igényes feladatok várnak a termelés intenzitásának és hatékonyságának növelésében. A múlthoz viszonyítva jobban ki kell használniuk a rendelkezésükre álló ermelési eszközöket, a föld termőképességét. Ehhez természetesen a belüzemi szakosítás, a nagytáblás parcellák kialakítása, műtrágyák, vegyszerek nagyobb mértékű használata, a nagyhozamú fajták termesztése, újabb gépek, gépsorok, öntözőberendezések, valamint az új technológiai módszerek alkalmazása szükséges. A jó szakembernek — ha gazdaságosan akar ermelni — ismernie kell az adott talaj- és éghajlati viszonyokat. A szociaista termelési viszonyok további megszilárdulása, a szocialista tudat elmélyülése és a dolgozók kezdeményezésének kibontakoztatása meghozzák várt eredményt — mondotta Svingruha elvtárs. A CSKP XV. kongresszusa ismételten hangsúlyozta, hogy jelentős tartaékaink vannak a lemaradó és az átlagon alul gazdálkodó szövetkezetekben egyes járások keretén belül. Ezeknek a tartalékoknak a feltárása és célszerű hasznosítása igényes politikai hozzáállást követel mezőgazdasági dolgozóinktól. A nagyüzemi termeléshez a hazai és külföldi jó tapasztalaok alapján négyezer hektáros vagy még ennél is nagyobb mezőgazdasági termelőegységeket kell kialakítani. E határozatnak megfelelően ez év január elsejével egyesült a Veľ. Gl'any-i, a jelkai és a sládkoviöovoi (diószegi) efsz. A három közül az utóbbi volt a leggyengébb. A közös gazdaság 4702 hektár szántóterületen gazdálkodik. Ez egyike a galántai járás legnagyobb mezőgazdasági üzemeinek. Nem mindegy, hogy egy ekkora gazdaság miképpen használja ki az új módszereket és hogyan gazdálkodik. Gazdaságosabb Régebben számoltak az egyesítéssel, ezért a jókai és a Veľké 0fany-i részlegen 120—140 hektárig terjedő parcellákat hoztak létre, míg a diószegiben csak 50—60 hektárosokat, mert ezen a részen nagyobbakat nem lehetett kialakítani. Azután vannak itt úgynevezett konkrét problémák is. Egyike ezeknek az öntözéses termelés. Földterületüknek háromnegyedrészét öntözik. Pontosan a Veľ. 0lany-i részlegen 1420, a jelkain pedig 1720 hektárt. ÖNTÖZNEK, TERMESZTENEK A vetésforgót úgy állítják össze, hogy minden növény a számára legmegfelelőbb helyre kerüljön. Szántóterületüknek huszonegy százalékán termesztenek takarmánynövényeket. Többek között lucernát (540 hektáron) termelés hatvan százalékát tavaszi árpa alávetéssel, negyven százalékát tiszta kultúrában. A tavaszi fagyok, s a szárazság gyengítették a növényzet fejlődését. Tápanyaggal és öntözéssel pótolták visszamaradását. A diószegi részlegen mintegy százhúsz hektárnyi területen kiszántják az elöregedett, értéktelen növényzetet. Fokozatosan áttérnek e növény tiszta kultúrában való, öntözéses termesztésére. Az utóbbi termesztési módszer ezen a szakaszon az idén is bevált. A terület háromnegyed részét minden kaszálás után 50 mm-es adagokkal öntözik. Kilencvenöt mázsa szénatermést akarnak elérni egy hektárnyi területről. Fő terményük közé tartozik továbbá a gabona, — beleértve a szemes kukoricát is — a cukorrépa és a kender. Az őszi gabonaneműek összterülete 1370 hektár, melynek 87 százalékán szovjet, és 13 százalékán jugoszláv érdekében búzákat termesztenek. Az összterületből 530 hektár nem öntözhető. Tavaszi árpájuk 410 hektár, ebből 110 hektár nem öntözhető, cukorrépájuk 315 hektár, amiből hetven hektár nem öntözhető, a kender háromszáz hektárjából hetven hektár nem öntözhető. Szlovákiai viszonylatban a kender vetésterülete 1800 hektár, s tizennyolc százalékát ebben a szövetkezetben termesztik. A megnagyobbodott gazdaságban 1005 hektáron termesztenek szemes kukoricát — monokultúrában. Ebből idén, legalább egyszer 300—400 hektárt szeretnének öntözni. Közvetlenjül a vetés után nem öntöztek, mert megvolt az optimális csapadékmennyiség (15—16 mm), ami a kelésnek kedvezett. Hagyományos öntözőberendezésük van, ezért a kukorica öntözése, főleg kalászolás idején nehézségekbe ütközik, de még így is kifizetődő, mert egyszeri öntözés is nyolc mázsa többletet jelent hektáronként. Az agronómus azt is elmondotta, hogy a közeljövőben ötven darab PP—6-os típusú öntözőberendezéssel számolnak. Amennyiben sikerül beszerezniük, a kukorica egész vetésterülete öntözhetővé válik, ezáltal pedig nyolcvan mázsás termést is betakaríthatnak egy hektárnyi területről. Addig — így idén is — a múlt évi átlagot szeretnék megtartani, azaz hatvanhárom mázsát. A gabonaneműek átlagtermését 1,5—2 mázsával akarják fokozni. AZ ÖNTÖZÉST IS SZERVEZIK A szövetkezet vezetősége nagy jelentőséget tulajdonít a szervezésnek, irányításnak és a részletfeladatok megoldásának. Az egyes munkálatokat megbeszélik a dolgozókkal, hogy mindenki tudja mi a kötelessége, mert akkora területet, mint az övék nehéz állandóan ellenőrizni. Ott jártamkor az öntöző csoport tagjai megbeszélést tartottak á berendezések gazdaságos kihasználásáról. A csoport vezetője Prétor jános. Mint már említettem, hagyományos, hordozható öntözőberendezésük van, sok kézi munkaerő szükséges, különösen az idén, mert a földterületük jóval nagyobb lett. Ezért az öntözést idén úgy szervezték meg, hogy tizenöt gyakorlattal, tapasztalatokkal rendelkező egyén mellé két-két brigádost osztottak be, akik az öntözés idején segítenek, főleg a csövek áthelyezésében. Érdemes megemlíteni ifj. Hanakoviö Ferenc, Križáň László, Adami Pál, Horváth Béla és Horváth Mihály nevét, akik odaadó munkát végeznek. Hogyan öntöznek? Déli tizenkét óráig „hurcolkodnak“. A tulajdonképpeni öntözést 12—18 óra közt végzik. Ez elég rövid idő ilyen nagy terület öntözésére. Ezért kénytelenek lerövidíteni az öntözési időt. A vizet 140 szórófejjel juttatják a növényre. Mivel ezen a vidéken a talajok homokosak, vízáteresztők, egyszerre kevesebb mennyiséget adagolnak. Ügyelnek a szórófejek széthelyezésére. Egy vezetéken három szórófejet hagynak. Többet azért вега^ mert nem egyenletesen szór, és kisebb területet öntöz. így a lucernára 50, a búzára 25, a cukorrépára 20, a kukoricára pedig 30 mm-es adagban juttatják a vizet. Termelékenység? Vegyük például a gabonaneműeket: négy öt mázsa a különbség az öntözött és a nem öntözött területek termésátlaga között. A kukoricánál nyolc mázsa különbség is elérhető. A Feketevíz és a Kis-Duna eléggé fertőzött vize a zöldségfélék öntözésére nem alkalmas. Ezért a kertészetben — amely ötvenhat hektáron terül el — fúrott kutakból öntöznek. NAGY TERÉZ
