Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-06-26 / 25. szám

1978. június 28. SZÖVETSÉGI SZEMLE s letekkel összhangban növekednek hez vezet és rendkívüli jelentőséggel bír az integráció maga­sabb fokának előkészítésében. Komolyan kell foglalkoznunk azzal, mi az oka annak, hogy az utóbbi időben nem alakulnak közös mezőgazdasági vállala­tok. Az Idén ezeknek a vállalatoknak a száma csak az agro­kémiai vállalatokkal növekedett. Nagyobb fegyelmet kell szentelni főleg zöldség és gyümölcs feldolgozására szakosított közös vállalatok létesítésének és annak, hogy a kooperációs viszonyok kibontakozzanak a burgonyatárolók építése szaka­szán is, valamint még kedvezőbben befolyásolják az állatte­nyésztési termelésünk fejlődését. A járási szerveknek felelősségteljesen kell elbírálni a közös mezőgazdasági vállalatok megszüntetését javasló kérvényeket és az ilyen üzemeknek egyesített szövetkezetbe történő beso­rolását, mivel az utóbbi időben egyre több ilyen eset adódott, habár erre nem volt különösebb ok. A kitűzött irányelvekkel összhangban áll közös mezőgazdasági vállalatok létesítése és ezek termelési kapacitásának bővítése, amely egyúttal az ilyen üzemek tagsági alapjának növelését is jelenti. Az együttműködés és az integrációs kapcsolatok eddigi fej­lődése mellett lassan a szakágazati együttműködés is kibonta­kozik. Ez a vertikális folyamat a termelés és a feldolgozás terén kiépített együttműködésen alapul, egyes esetekben a mezőgazdasági termékek elosztását is magába foglalja a me­zőgazdasági-élelmiszeripari kombinátok formáját kihasználva. Ezekre a kérdésekre is nagyobb figyelmet kell fordítanunk, különösen a feldolgozó és a kereskedelmi szervezetek aktivi­tását illetően. A szövetkezeti és az állami szektor üzemei közötti kölcsönös együttműködés elmélyítésében elért eredményeink nem kielé­­gítóek. Vonatkozik ez egyrészt a kooperációs formára, más­részt a közös mezőgazdasági vállalatok létrehozására is. Az­­együttműködésnek ezt a formáját nemcsak azért kell szor­galmaznunk, mivel elősegíti a termelőerők továbbfejlesztését, hanem azért is, mert fokozatosan közelebb hozza egymáshoz a szocialista tulajdon két formáját, s ez szociális-gazdasági folyamatot jelent a termelőerők fejlesztésében. TÚLSÚLYBAN AZ UNIVERZÁLIS NÖVÉNYTERMESZTÉS Mezőgazdasági termelésünk összpontosítása és szakosítása elveinek szembetűnőbben kellene a növénytermesztésben meg­mutatkoznia. Sajnos, e téren csupán résziegeredményeket ér­tünk el. Az egyes üzemek keretében ez a földalap összponto­sításában és az egyes táblák területének megnövekedésében mutatkozik meg. A növénytermesztés összpontosítása és szako­sítása kérdésében csupán egyes példákra hivatkozhatunk és továbbra is túlsúlyban van az univerzális, minden növényt fel­ölelő termelés. A növénytermesztés összpontosítása folyama­tának lassú ütemét igazolják az 1974-es év adatai, amikor Szlovákiában a száz hektárt meghaladó táblákon gabonaféléket csupán 240 esetben, kukoricát 92, cukorrépát 25 és olajnövé­nyeket három esetben termesztettek. Lehetőségeink ennél jó­val nagyobbak. Napjainkban 84 az olyan szövetkezetek száma, amelyek 4000 hektárt meghaladó földterületen gazdálkodnak. Az általuk megművelt terület Szlovákia mezőgazdasági föld­területének 27 százalékát teszi ki. Továbbá 269 szövetkezet egyenként 2000 hektárt meghaladó földterületével a földalap 48 százalékán gazdálkodik. Ezért a hatodik ötéves tervidő­szakban a növénytermesztés összpontosításában, szakosításá­ban és a kooperációs kapcsolatok kiépítésében még igényesebb célokat kell kitűznünk. Cukorrépát az idén 98 mezőgazdasági üzem vetett, kétszáz hektárt meghaladó földterületen. Üzemenként az átlag csak­nem háromszáz hektár vetésterület. Ezek az üzemek a terve­zett vetésterület felét biztosították. Ezzel szemben 147 olyan mezőgazdasági üzemünk van, ahol a cukorrépa vetésterülete száz hektárnál kevesebb. Ez a jelenlegi műszaki lehetőségek mellett igen kevés ahhoz, hogy a nagyteljesítményű gépeket jól kihasználhassák. Jövőre lényegesen növelni kell azoknak az üzemeknek számát, amelyek száz hektárnál több cukorrépát vetnek. Burgonyát negyven hektárnál kisebb területen 316 mezőgazdasági üzem termeszt, ami a szocialista szektor a me­zőgazdasági földterülete 27 százaléka. Az adott technika ki­használásában e téren bonyolultabb a helyzet, de jövőre a bur­gonyatermesztő terület összpontosításában is komolyabb lépést kell tennünk. Olyan üzemünk is van, ahol babot 120 hektá­ron, egy másik pedig lencsét 264 hektáron vetett. Viszont a babtermesztésre kijelölt földterületnek egynegyedén 48 üzem húsz hektárnál kisebb vetésterületen termeszt babot. A lencse vetésterületének 80 százalékán 28 üzem területe nem éri el a negyven hektárt sem. A borsó, a takarmánybab, a szója és a napraforgó nagyobb hányada olyan üzemekre esik, amelyek ezeket a növényeket száz hektárnál kisebb területen termesz­tik. Húsz hektáron aluli vetésterületen termesztik a mák több mint egyharmadát. Nagyobb összpontosítást követel a kender, valamint a len termesztése is. A JÜVŰ LEGFŰBB CÉLJAI A növénytermesztés további összpontosítása és szakosítása megköveteli, hogy már a legközelebbi időszakban tervező és politikai szervező munkánkat néhány fő kérdésre összponto­sítjuk. • Nemcsak a síkságokon, hanem a hegyvidéki és a hegy­aljai körzetekben is el kell végezni a dűlők összevonását. Itt elsődleges az, hogy a táblák nagyobb területe elősegítse a me­zőgazdasági technika gazdaságosabb kihasználását, valamint a helyes agrotechnika elveinek érvényesítését. • A legfontosabb mezőgazdasági növények termesztésének szakosítását és a vetőterületek összpontosítását célzó irányzat megvalósításakor ügyelni kell arra, hogy egy mezőgazdasági üzemben a gabonafélék és a takarmányok termesztése mellett csupán erősen korlátozott választékát termesszék egyes, a piac ellátásét szolgáló növényekből, elsősorban az ipari növények­ből és a zöldségfélékből. • A növénytermesztés szakosítási tervével összhangban az eddiginél nagyobb gonddal és következetesebben kell megva­lósítani a növénytermesztés számára nyújtott szolgáltatások fejlesztését. Ez főképp a terimés takarmányok szárítására és a préselt takarmányok előállítására vonatkozik. A tapasztalatok igazol­ják, hogy a növénytermesztésnek ezt a fontos ágazatát ki kell építeni és sok esetben átépítése is szükséges a kooperáció igényei szerint. A szárítóüzemek maradéktalan kihasználása a szárítandó alapanyagok folyamatos szállítását követeli meg, hogy az állandó üzemelést fenntarthassák. Ehhez a legtöbb esetben több üzem együttműködése szükséges. A szárítók és a iakarmánypréselők komplexuma aránylag komoly igényeket támaszt a munkaszervezés és a szakmai színvonal iránt. Ezért e tevékenységi ágban az összpontosításnak olyan szintjét kell elérni, mely lehetővé teszi a termelés ipari módszereinek al­kalmazását. Szlovákiában a hatodik ötéves terv időszakában 500 ezer tonna szárított takarmányt kell előállítani, tehát egy szarvasmarhára számítva átlag négy mázsát. A préselt takar­mányokból 5,4 mázsát kell szarvasmarhánként előállítani a szocialista szektor szükségleteinek fedezésére. A gyümölcs- és zöldségtermesztés fejlesztésének koncepciója hangsúlyozottan emeli ki a gyümölcs- és zöldségraktárak, vala­mint az osztályozék építésének fontosságát. Ennek keretében szintén számolnak a mezőgazdasági termelésnek nyújtott szol­­gálutatásokkal, elsősorban a palántanevelés, a speciális gépi munkák elvégzésében. A hatodik ötéves tervidőszakban az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi tárcája csaknem nyolc­van millió korona költségráfordítással számol ilyen raktárak építésénél. Ezen felül még a kereskedelmi szervezetek anyagi hozzájárulása is szükséges lesz. NAGYOBB FIGYELMET A SZARVASMARHA TENYÉSZTÉSRE Az állattenyésztés szakaszán az üzemek közötti és az üze­men belüli szakosítás sikeresen halad a baromfi- és sertés­­tenyésztés terén, jelenleg Szlovákiában nagyüzemi jellegű léte­sítményekben a tojótyúkok 76 százalékát, a vágóbaromfi 67 és a vágósertés több mint harminc százalékát neveljük. A közös mezőgazdasági vállalatok a szocialista szektorban kitermelt tojásmennyiségnek csaknem két ötödét adták a piac ellátására. A tojók hasznossága a szocialista szektor átlagát 14,2 száza­lékkal szárnyalja túl. A közös mezőgazdasági vállalatok több mint egyhatodát adják a vágóbaromfi összmennyiségének. Vi­szont a vágósertések termelésében eddigi részvételük el­enyésző. Az irányelvek hangsúlyozzák, hogy az előttünk álló időszak­ban rendkívüli figyelmet kell fordítanunk a szarvasmarha tenyésztésre. A tej- és a marhahús termelésében a szakosítás és az összpontosítás folyamatát jelentős mértékben korlátozza az újabb kapacitások létesítésének beruházási igényessége, valamint a farmok korszerűsítésének költségessége. A helyzet pillanatnyilag olyan, hogy a mezőgazdasági üzemek nagyobb többsége a szarvasmarha összes kategóriáját tenyészti. A mezőgazdasági üzemeknek az 1970—1974-es esztendőkben való összevonásával a gazdasági állatoknak egy üzemre jutó száma megkétszereződött. A tehenek tenyésztésében az üze­men belüli összpontosítás 186-ról 355 darabra növekedett, a borjak esetében 85-ről 134-re, az üszőnevelésben 73-ról 180-ra és a szarvasmarha hizlalásban 109-ről 191 darabra emelkedett. Ezzel lehetőség nyílt egyes állatcsoportok szakosított tenyész­tésére és célszerű összpontosítására az egyes farmokon. Né­hány járásban és mezőgazdasági üzemben erre idejekorán rá­tértek és érdemdús munkát végeztek az üzemen belüli szako­sítás terén. Szlovákiai méretben azonban az egyes gazdasági állatok ka­tegóriái részére szükséges szakosított farmok száma csupán tíz-harminc százalékkal csökkent, az összpontosítás pedig húsz-nyolcvan százalékkal növekedett. A járások többségében azonban alig használták fel a régi istállók ésszerű átépítésé­nek és korszerűsítésének lehetőségét, gyakrabban részesítet­ték előnyben az egész farm komplex újjáépítését. Napjainkban szlovákiai méretben egy farmra 177 tehén, 102 borjú, 106 üsző és 128 hízósertés jut. A nagy befogadóképességű épületeket illetően a múlt év adatait véve alapul, a szocialista szektor istálló kapacitásának összességéből az 500 tehénnél nagyobb koncentrációjú farmok 4,1 százalékot, a borjak kategóriájában a 800 darabon felüli koncentrációt felmutató farmok 2,7 szá­zalékot, a szarvasmarha többi kategóriájánál az 500 egyedet meghaladó koncentrációval rendelkező farmok az összállo­­mány 2,5 százalékát tette ki. Ezek szerint ebben a kérdésben valóban a kezdet kezdetén állunk. A műszaki és szervezési lehetőségek jelenlegi helyzetében az új építkezések tervezésekor az állatok alábbi koncentrá­ciójával kell számolni: # A borjakat 1000-től 2000-res kapacitású szakosított borjú­istállókban kell üszőkorukig nevelni. # Az üszőket az alföldeken 800—1500 darabos, a hegyvidéki és hegyaljai körzetekben 500—1000 állatot összpontosítva leg­célszerűbb nevelni. • A tehenek összpontosításában 400—1000 darabos színvo­nalat kellene elérni és az intenzív, öntözéses feltételek köze­pette, ahol korlátozó tényezők az életkörnyezet védelme szem­pontjából nem merülnek fel, kétezer egyed' összpontosítása is lehetséges. • A hízómarha esetében kétezer-ötezer egyed összpontosí­tása a legcélszerűbb, a kapacitás további bővítésének lehető­ségével. A szarvaemarha tenyésztés szakosításának sikeres megvaló­sításában alapvető és döntő feltétel a borjúnevelés kérdésének célszerű megoldása. Ezzel a problémával minden járásban meg kell birkóznunk. Ma tanúi vagyunk annak, hogy az újonnan épített nagy befogadóképességű tehénistállókban problémát jelent a jó minőségű, nagy hozamú biológiai tenyészanyag elő­állítása, mivel nem teremtettük meg a kellő tenyészanyag nye­rését biztosító alapot. A nagy befogadóképességű tehénistállók tervezésekor nél­külözhetetlen feltételt jelent a biológiai projektum kidolgo­zása, amely a szarvasmarha tenyésztés összpontosításának és szakosításának elvei alapján pontosan meghatározza a szük­séges biológiai anyagot s a produkció lehetőségeit. A nagy befogadóképességű istállók építésére, illetve kor­szerűsítésére egyesíteni kell a kooperáló üzemek anyagi esz­közeit Az összpontosítás és szakosítás elveinek sikeres telje­sítése céljából nélkülözhetetlen, hogy járási szinten határozzák meg a szarvasmarha tenyésztés szakosításának céljait és meg­valósítási módozatait. Minden kooperációs körzetnek és ezen belül minden mezőgazdasági üzemnek ki kell dolgoznia a szarvasmarha tenyésztés fejlesztését célzó tervet s ennek alap­ján meghatározni a többi kooperáló üzem feladatait, a terme­lési kapacitások kihasználását, esetleg ezek átépítését, kor­szerűsítését. Ezt azért hangsúlyozom, mert a beruházások kér­désében a lehető legnagyobb takarékosság szükséges. A hatodik ötéves tervidőszakra tervezett beruházási eszkö­zeink nem engedik meg, hogy azonnal és mindenütt megkezd­hessük anyagi-műszaki alapunk nagyarányú átépítését, még akkor sem, ha ezt a mezőgazdasági termelés szakosításának és összpontosításának továbbfejlesztése megkövetelné. Fel­adatunk megteremteni a szükséges kapacitásokat a gazdasági állatállomány további számszerű növelésére és csupán ennek keretében lehet figyelembe venni azokat a beruházási igénye­ket, amelyek a szakosítás és az összpontosítás fejlesztési programjából erednek. A legközelebbi időszakban tehát elsődleges feladatunk a ser­téshús termelésének ipari szintre való emelése, a tenyész­­zootechnikai munka új rendszerének, a takarmányozás, a tech­nika és technológia tökéletesítése, az állatok optimális össz­pontosítása, szakosított tenyésztése és az együttműködés meg­valósítása, illetve alkalmazása. A sertéstenyésztésben a kitű­zött célok elérésének eszköze a hibridizációs program megva­lósítása, amelybe be kell vonni szlovákiai méretben az egész állományt. HOGYAN TOVÁBB A SERTÉSTENYÉSZTÉSBEN? További nagy befogadóképességű sertéshizlaldák építését, a húsipar kapacitásának figyelembevételével folytatjuk a kö­zös mezőgazdasági vállalatok keretében. A minisztérium a ke­rületi mezőgazdasági igazgatóságokkal karöltve az ilyen jel­legű új beruházásokat továbbra is központilag irányítja. A ha­todik ötéves tervidőszakban a sertéstenyésztés kapacitásának fejlesztésére szolgáló eszközök szintén korlátozottak. Ogy vél­jük, hogy legelső sorban a kocák tenyésztését kell szorgal­maznunk. Ezért 25 ezer kocát befogadó kapacitás építésével számolunk. E létesítményeket nagyobbára a zárt állátforgójú, nagy sertésfarmokon létesítjük. Számolunk továbbá tenyész­­telepek létesítésével. Oj hizlaldák építését is tervbe vettük, amelyeknek legkisebb kapacitása 5000 darab sertés egyszeri beállítása lesz, további bővítés lehetőségével. Ezáltal a jövőben további 140 ezer férőhely építését tervezzük. E kapacitások építése nagyobbára már megkezdődött és ezeket mielőbb be kell fejezni. További kapacitások létesítése természetesen a sertéshús előállításának tervezett növekedését önmagában nem biztosít­ja. Ezért legalább átmeneti időre számolnunk kell a már meg­levő épületek átalakításával, különösen a kocák összpontosí­tásával megürült térségekkel és egyes esetekben ideiglenes istállók építésével a kétmilliót meg nem haladó költségvetésű építkezések keretében. A jelentősebb összpontosítást felmutató juhtenyésztés fej­lesztése érdekében folyamatosan olcsóbb, fából készült istái• * lókat kell építeni, ahol alkalmazni lehet a nagyüzemi techno­lógiát s az állandó legelők legnagyobb mértékű kihasználását. Egyes kiválasztott körzetekben a kooperációs kapcsolatok elve alapján fokozatosan olyan épületeket kell készíteni, amelyek­ben lehetőség nyílik a pecsenyebárány hizlalás ipari módsze­reinek az alkalmazására. Természetesen a belterjes juhte­nyésztés nem csupán a hegyvidéki körzetek feladata. Nagy tartalékokkal és lehetőségekkel rendelkeznek e téren a dél­vidéki járások minden kerületben is. A hatodik ötéves tervidő­szak alatt 150 ezer juh számára kell megfelelő kapacitást biz­tosítani, ebből a nagy farmok építésére olyan összeget fordí­tanak, hogy 35 ezer jerke elhelyezésére teremtsenek kapaci­tást. A KAPCSOLATOK SZILÁRDÍTÁSA Mezőgazdaságunk nagyüzemi átépítésének folyamata egyre sürgetőbben veti fel a mezőgazdasági őstermelés együttműkö­désének kérdését a feldolgozó iparral, hogy gazdaságosabban használhassuk ki a mezőgazdasági terményeket, befolyásolhas­suk azok minőségét, jobban kihasználhassuk a melléktermé­keket és a hulladékanyagot a takarmányozás céljaira. A mező­gazdasági-élelmiszeripari komplexum kialakulása szempont­jából döntő jelentőségű a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, és a szolgáltatások egyes ágazatai hosszúlejáratú fejlesztési ter­veinek összehangolása, biztosítva az egész mezőgazdasági­élelmiszeripari komplexum termelőerőinek legcélszerűbb szét­­helyezését. Az élelmiszeripar és a mezőgazdasági őstermelést biztosító üzemek közötti kooperációs és integrációs kapcsolatok nálunk egyelőre csupán a baromfifeldolgozó ipar tagüzemeinél, a tojás- és a vágóbaromfi termelése terén alakult ki. Fokozato­san javulnak a kooperációs kapcsolatok a tartósító ipar, a konzervgyárak és a mezőgazdasági üzemek között. A konzerv­ipar tagként vett részt három közös mezőgazdasági vállalat és kooperációs társulás munkájában a gyümölcs és a zöldség termelése, betakarítása, feldolgozása terén. Ez az együttműkö­dés a feldolgozó üzem közelében levő termesztő területek összpontosításában is megmutatkozik. Például fűszerpaprikát már nyolc üzem termeszt, száz hektárnyi területen. A mezőgazdasági őstermelés és az élelmiszeripar közötti kooperációs és integrációs kapcsolatok tervszerű irányítása céljából arra kérjük az élelmiszeripar termelési-gazdasági egy­ségeinek vezérigazgatóit, hogy az illetékes kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóságokkal együttműködve dolgozzák ki ahatodik ötéves terv ipari programját s ezt jóváhagyás után következetesen valósítsák meg. A CSKP KB és az SZLKP KB októberi ülésének határozatai­val, valamint „a mezőgazdasági termelés összpontosítása és szakosítása további fejlesztésének, valamint az élelmiszeripar­ral létesített integrációs kapcsolatainak elveivel“ összhangban kidolgozzuk a szolgáltató szervezetek tevékenységének javítá­sát és tartalmi irányát körülhatároló elveket, mivel ez lénye­gében a tudományos-műszaki haladás megvalósításának kulcs­kérdése. Elsőrendű fontosságú felelőségük növelése a termelés illetékes ágainak fejlesztéséért mezőgazdaságunkban és szoro­sabb együttműködésük nélkülözhetetlen az egyes termelőegy­ségekkel. Igen fontos feladatuk a szakosítás és az összponto­sítás további megszilárdítása a mezőgazdasági üzemekben. Sok esetben szervezési összevonásra is sor kerül, a­­mely elősegíti a tudomány, a kutatás és a fejlesztés egyesítését és szorosabb kapcsolatát a mezőgazdasági termékek közvet­len előállítóival. Ezzel kapcsolatban konkrét intézkedésekre kerül sor, amelyeknek jóváhagyása után meghatározzák végre­hajtásuk időpontját is. Ezeket az intézkedéseket, valamint az egyéb szükséges in­tézkedést rögzítő legfontosabb dokumentum a szövetkezet alapszabálya. Az alapszabályokat a szövetkezetek míntaalap­­szabályai szerint 1976 június végéig kell kidolgozni. Megálla­pítottuk, hogy nem minden szövetkezetben fordítanak e fontos üzemen belüli norma kidolgozására kellő figyelmet s ezért szükséges az, hogy a járások párt- és állami szervei, valamint a szövetkezetek pártszervezetei és vezetősége azonnal lássa­nak hozzá a szövetkezet alapszabályainak kidolgozásához.

Next

/
Thumbnails
Contents