Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-06-26 / 25. szám
1978. június 28. SZÖVETSÉGI SZEMLE s letekkel összhangban növekednek hez vezet és rendkívüli jelentőséggel bír az integráció magasabb fokának előkészítésében. Komolyan kell foglalkoznunk azzal, mi az oka annak, hogy az utóbbi időben nem alakulnak közös mezőgazdasági vállalatok. Az Idén ezeknek a vállalatoknak a száma csak az agrokémiai vállalatokkal növekedett. Nagyobb fegyelmet kell szentelni főleg zöldség és gyümölcs feldolgozására szakosított közös vállalatok létesítésének és annak, hogy a kooperációs viszonyok kibontakozzanak a burgonyatárolók építése szakaszán is, valamint még kedvezőbben befolyásolják az állattenyésztési termelésünk fejlődését. A járási szerveknek felelősségteljesen kell elbírálni a közös mezőgazdasági vállalatok megszüntetését javasló kérvényeket és az ilyen üzemeknek egyesített szövetkezetbe történő besorolását, mivel az utóbbi időben egyre több ilyen eset adódott, habár erre nem volt különösebb ok. A kitűzött irányelvekkel összhangban áll közös mezőgazdasági vállalatok létesítése és ezek termelési kapacitásának bővítése, amely egyúttal az ilyen üzemek tagsági alapjának növelését is jelenti. Az együttműködés és az integrációs kapcsolatok eddigi fejlődése mellett lassan a szakágazati együttműködés is kibontakozik. Ez a vertikális folyamat a termelés és a feldolgozás terén kiépített együttműködésen alapul, egyes esetekben a mezőgazdasági termékek elosztását is magába foglalja a mezőgazdasági-élelmiszeripari kombinátok formáját kihasználva. Ezekre a kérdésekre is nagyobb figyelmet kell fordítanunk, különösen a feldolgozó és a kereskedelmi szervezetek aktivitását illetően. A szövetkezeti és az állami szektor üzemei közötti kölcsönös együttműködés elmélyítésében elért eredményeink nem kielégítóek. Vonatkozik ez egyrészt a kooperációs formára, másrészt a közös mezőgazdasági vállalatok létrehozására is. Azegyüttműködésnek ezt a formáját nemcsak azért kell szorgalmaznunk, mivel elősegíti a termelőerők továbbfejlesztését, hanem azért is, mert fokozatosan közelebb hozza egymáshoz a szocialista tulajdon két formáját, s ez szociális-gazdasági folyamatot jelent a termelőerők fejlesztésében. TÚLSÚLYBAN AZ UNIVERZÁLIS NÖVÉNYTERMESZTÉS Mezőgazdasági termelésünk összpontosítása és szakosítása elveinek szembetűnőbben kellene a növénytermesztésben megmutatkoznia. Sajnos, e téren csupán résziegeredményeket értünk el. Az egyes üzemek keretében ez a földalap összpontosításában és az egyes táblák területének megnövekedésében mutatkozik meg. A növénytermesztés összpontosítása és szakosítása kérdésében csupán egyes példákra hivatkozhatunk és továbbra is túlsúlyban van az univerzális, minden növényt felölelő termelés. A növénytermesztés összpontosítása folyamatának lassú ütemét igazolják az 1974-es év adatai, amikor Szlovákiában a száz hektárt meghaladó táblákon gabonaféléket csupán 240 esetben, kukoricát 92, cukorrépát 25 és olajnövényeket három esetben termesztettek. Lehetőségeink ennél jóval nagyobbak. Napjainkban 84 az olyan szövetkezetek száma, amelyek 4000 hektárt meghaladó földterületen gazdálkodnak. Az általuk megművelt terület Szlovákia mezőgazdasági földterületének 27 százalékát teszi ki. Továbbá 269 szövetkezet egyenként 2000 hektárt meghaladó földterületével a földalap 48 százalékán gazdálkodik. Ezért a hatodik ötéves tervidőszakban a növénytermesztés összpontosításában, szakosításában és a kooperációs kapcsolatok kiépítésében még igényesebb célokat kell kitűznünk. Cukorrépát az idén 98 mezőgazdasági üzem vetett, kétszáz hektárt meghaladó földterületen. Üzemenként az átlag csaknem háromszáz hektár vetésterület. Ezek az üzemek a tervezett vetésterület felét biztosították. Ezzel szemben 147 olyan mezőgazdasági üzemünk van, ahol a cukorrépa vetésterülete száz hektárnál kevesebb. Ez a jelenlegi műszaki lehetőségek mellett igen kevés ahhoz, hogy a nagyteljesítményű gépeket jól kihasználhassák. Jövőre lényegesen növelni kell azoknak az üzemeknek számát, amelyek száz hektárnál több cukorrépát vetnek. Burgonyát negyven hektárnál kisebb területen 316 mezőgazdasági üzem termeszt, ami a szocialista szektor a mezőgazdasági földterülete 27 százaléka. Az adott technika kihasználásában e téren bonyolultabb a helyzet, de jövőre a burgonyatermesztő terület összpontosításában is komolyabb lépést kell tennünk. Olyan üzemünk is van, ahol babot 120 hektáron, egy másik pedig lencsét 264 hektáron vetett. Viszont a babtermesztésre kijelölt földterületnek egynegyedén 48 üzem húsz hektárnál kisebb vetésterületen termeszt babot. A lencse vetésterületének 80 százalékán 28 üzem területe nem éri el a negyven hektárt sem. A borsó, a takarmánybab, a szója és a napraforgó nagyobb hányada olyan üzemekre esik, amelyek ezeket a növényeket száz hektárnál kisebb területen termesztik. Húsz hektáron aluli vetésterületen termesztik a mák több mint egyharmadát. Nagyobb összpontosítást követel a kender, valamint a len termesztése is. A JÜVŰ LEGFŰBB CÉLJAI A növénytermesztés további összpontosítása és szakosítása megköveteli, hogy már a legközelebbi időszakban tervező és politikai szervező munkánkat néhány fő kérdésre összpontosítjuk. • Nemcsak a síkságokon, hanem a hegyvidéki és a hegyaljai körzetekben is el kell végezni a dűlők összevonását. Itt elsődleges az, hogy a táblák nagyobb területe elősegítse a mezőgazdasági technika gazdaságosabb kihasználását, valamint a helyes agrotechnika elveinek érvényesítését. • A legfontosabb mezőgazdasági növények termesztésének szakosítását és a vetőterületek összpontosítását célzó irányzat megvalósításakor ügyelni kell arra, hogy egy mezőgazdasági üzemben a gabonafélék és a takarmányok termesztése mellett csupán erősen korlátozott választékát termesszék egyes, a piac ellátásét szolgáló növényekből, elsősorban az ipari növényekből és a zöldségfélékből. • A növénytermesztés szakosítási tervével összhangban az eddiginél nagyobb gonddal és következetesebben kell megvalósítani a növénytermesztés számára nyújtott szolgáltatások fejlesztését. Ez főképp a terimés takarmányok szárítására és a préselt takarmányok előállítására vonatkozik. A tapasztalatok igazolják, hogy a növénytermesztésnek ezt a fontos ágazatát ki kell építeni és sok esetben átépítése is szükséges a kooperáció igényei szerint. A szárítóüzemek maradéktalan kihasználása a szárítandó alapanyagok folyamatos szállítását követeli meg, hogy az állandó üzemelést fenntarthassák. Ehhez a legtöbb esetben több üzem együttműködése szükséges. A szárítók és a iakarmánypréselők komplexuma aránylag komoly igényeket támaszt a munkaszervezés és a szakmai színvonal iránt. Ezért e tevékenységi ágban az összpontosításnak olyan szintjét kell elérni, mely lehetővé teszi a termelés ipari módszereinek alkalmazását. Szlovákiában a hatodik ötéves terv időszakában 500 ezer tonna szárított takarmányt kell előállítani, tehát egy szarvasmarhára számítva átlag négy mázsát. A préselt takarmányokból 5,4 mázsát kell szarvasmarhánként előállítani a szocialista szektor szükségleteinek fedezésére. A gyümölcs- és zöldségtermesztés fejlesztésének koncepciója hangsúlyozottan emeli ki a gyümölcs- és zöldségraktárak, valamint az osztályozék építésének fontosságát. Ennek keretében szintén számolnak a mezőgazdasági termelésnek nyújtott szolgálutatásokkal, elsősorban a palántanevelés, a speciális gépi munkák elvégzésében. A hatodik ötéves tervidőszakban az SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi tárcája csaknem nyolcvan millió korona költségráfordítással számol ilyen raktárak építésénél. Ezen felül még a kereskedelmi szervezetek anyagi hozzájárulása is szükséges lesz. NAGYOBB FIGYELMET A SZARVASMARHA TENYÉSZTÉSRE Az állattenyésztés szakaszán az üzemek közötti és az üzemen belüli szakosítás sikeresen halad a baromfi- és sertéstenyésztés terén, jelenleg Szlovákiában nagyüzemi jellegű létesítményekben a tojótyúkok 76 százalékát, a vágóbaromfi 67 és a vágósertés több mint harminc százalékát neveljük. A közös mezőgazdasági vállalatok a szocialista szektorban kitermelt tojásmennyiségnek csaknem két ötödét adták a piac ellátására. A tojók hasznossága a szocialista szektor átlagát 14,2 százalékkal szárnyalja túl. A közös mezőgazdasági vállalatok több mint egyhatodát adják a vágóbaromfi összmennyiségének. Viszont a vágósertések termelésében eddigi részvételük elenyésző. Az irányelvek hangsúlyozzák, hogy az előttünk álló időszakban rendkívüli figyelmet kell fordítanunk a szarvasmarha tenyésztésre. A tej- és a marhahús termelésében a szakosítás és az összpontosítás folyamatát jelentős mértékben korlátozza az újabb kapacitások létesítésének beruházási igényessége, valamint a farmok korszerűsítésének költségessége. A helyzet pillanatnyilag olyan, hogy a mezőgazdasági üzemek nagyobb többsége a szarvasmarha összes kategóriáját tenyészti. A mezőgazdasági üzemeknek az 1970—1974-es esztendőkben való összevonásával a gazdasági állatoknak egy üzemre jutó száma megkétszereződött. A tehenek tenyésztésében az üzemen belüli összpontosítás 186-ról 355 darabra növekedett, a borjak esetében 85-ről 134-re, az üszőnevelésben 73-ról 180-ra és a szarvasmarha hizlalásban 109-ről 191 darabra emelkedett. Ezzel lehetőség nyílt egyes állatcsoportok szakosított tenyésztésére és célszerű összpontosítására az egyes farmokon. Néhány járásban és mezőgazdasági üzemben erre idejekorán rátértek és érdemdús munkát végeztek az üzemen belüli szakosítás terén. Szlovákiai méretben azonban az egyes gazdasági állatok kategóriái részére szükséges szakosított farmok száma csupán tíz-harminc százalékkal csökkent, az összpontosítás pedig húsz-nyolcvan százalékkal növekedett. A járások többségében azonban alig használták fel a régi istállók ésszerű átépítésének és korszerűsítésének lehetőségét, gyakrabban részesítették előnyben az egész farm komplex újjáépítését. Napjainkban szlovákiai méretben egy farmra 177 tehén, 102 borjú, 106 üsző és 128 hízósertés jut. A nagy befogadóképességű épületeket illetően a múlt év adatait véve alapul, a szocialista szektor istálló kapacitásának összességéből az 500 tehénnél nagyobb koncentrációjú farmok 4,1 százalékot, a borjak kategóriájában a 800 darabon felüli koncentrációt felmutató farmok 2,7 százalékot, a szarvasmarha többi kategóriájánál az 500 egyedet meghaladó koncentrációval rendelkező farmok az összállomány 2,5 százalékát tette ki. Ezek szerint ebben a kérdésben valóban a kezdet kezdetén állunk. A műszaki és szervezési lehetőségek jelenlegi helyzetében az új építkezések tervezésekor az állatok alábbi koncentrációjával kell számolni: # A borjakat 1000-től 2000-res kapacitású szakosított borjúistállókban kell üszőkorukig nevelni. # Az üszőket az alföldeken 800—1500 darabos, a hegyvidéki és hegyaljai körzetekben 500—1000 állatot összpontosítva legcélszerűbb nevelni. • A tehenek összpontosításában 400—1000 darabos színvonalat kellene elérni és az intenzív, öntözéses feltételek közepette, ahol korlátozó tényezők az életkörnyezet védelme szempontjából nem merülnek fel, kétezer egyed' összpontosítása is lehetséges. • A hízómarha esetében kétezer-ötezer egyed összpontosítása a legcélszerűbb, a kapacitás további bővítésének lehetőségével. A szarvaemarha tenyésztés szakosításának sikeres megvalósításában alapvető és döntő feltétel a borjúnevelés kérdésének célszerű megoldása. Ezzel a problémával minden járásban meg kell birkóznunk. Ma tanúi vagyunk annak, hogy az újonnan épített nagy befogadóképességű tehénistállókban problémát jelent a jó minőségű, nagy hozamú biológiai tenyészanyag előállítása, mivel nem teremtettük meg a kellő tenyészanyag nyerését biztosító alapot. A nagy befogadóképességű tehénistállók tervezésekor nélkülözhetetlen feltételt jelent a biológiai projektum kidolgozása, amely a szarvasmarha tenyésztés összpontosításának és szakosításának elvei alapján pontosan meghatározza a szükséges biológiai anyagot s a produkció lehetőségeit. A nagy befogadóképességű istállók építésére, illetve korszerűsítésére egyesíteni kell a kooperáló üzemek anyagi eszközeit Az összpontosítás és szakosítás elveinek sikeres teljesítése céljából nélkülözhetetlen, hogy járási szinten határozzák meg a szarvasmarha tenyésztés szakosításának céljait és megvalósítási módozatait. Minden kooperációs körzetnek és ezen belül minden mezőgazdasági üzemnek ki kell dolgoznia a szarvasmarha tenyésztés fejlesztését célzó tervet s ennek alapján meghatározni a többi kooperáló üzem feladatait, a termelési kapacitások kihasználását, esetleg ezek átépítését, korszerűsítését. Ezt azért hangsúlyozom, mert a beruházások kérdésében a lehető legnagyobb takarékosság szükséges. A hatodik ötéves tervidőszakra tervezett beruházási eszközeink nem engedik meg, hogy azonnal és mindenütt megkezdhessük anyagi-műszaki alapunk nagyarányú átépítését, még akkor sem, ha ezt a mezőgazdasági termelés szakosításának és összpontosításának továbbfejlesztése megkövetelné. Feladatunk megteremteni a szükséges kapacitásokat a gazdasági állatállomány további számszerű növelésére és csupán ennek keretében lehet figyelembe venni azokat a beruházási igényeket, amelyek a szakosítás és az összpontosítás fejlesztési programjából erednek. A legközelebbi időszakban tehát elsődleges feladatunk a sertéshús termelésének ipari szintre való emelése, a tenyészzootechnikai munka új rendszerének, a takarmányozás, a technika és technológia tökéletesítése, az állatok optimális összpontosítása, szakosított tenyésztése és az együttműködés megvalósítása, illetve alkalmazása. A sertéstenyésztésben a kitűzött célok elérésének eszköze a hibridizációs program megvalósítása, amelybe be kell vonni szlovákiai méretben az egész állományt. HOGYAN TOVÁBB A SERTÉSTENYÉSZTÉSBEN? További nagy befogadóképességű sertéshizlaldák építését, a húsipar kapacitásának figyelembevételével folytatjuk a közös mezőgazdasági vállalatok keretében. A minisztérium a kerületi mezőgazdasági igazgatóságokkal karöltve az ilyen jellegű új beruházásokat továbbra is központilag irányítja. A hatodik ötéves tervidőszakban a sertéstenyésztés kapacitásának fejlesztésére szolgáló eszközök szintén korlátozottak. Ogy véljük, hogy legelső sorban a kocák tenyésztését kell szorgalmaznunk. Ezért 25 ezer kocát befogadó kapacitás építésével számolunk. E létesítményeket nagyobbára a zárt állátforgójú, nagy sertésfarmokon létesítjük. Számolunk továbbá tenyésztelepek létesítésével. Oj hizlaldák építését is tervbe vettük, amelyeknek legkisebb kapacitása 5000 darab sertés egyszeri beállítása lesz, további bővítés lehetőségével. Ezáltal a jövőben további 140 ezer férőhely építését tervezzük. E kapacitások építése nagyobbára már megkezdődött és ezeket mielőbb be kell fejezni. További kapacitások létesítése természetesen a sertéshús előállításának tervezett növekedését önmagában nem biztosítja. Ezért legalább átmeneti időre számolnunk kell a már meglevő épületek átalakításával, különösen a kocák összpontosításával megürült térségekkel és egyes esetekben ideiglenes istállók építésével a kétmilliót meg nem haladó költségvetésű építkezések keretében. A jelentősebb összpontosítást felmutató juhtenyésztés fejlesztése érdekében folyamatosan olcsóbb, fából készült istái• * lókat kell építeni, ahol alkalmazni lehet a nagyüzemi technológiát s az állandó legelők legnagyobb mértékű kihasználását. Egyes kiválasztott körzetekben a kooperációs kapcsolatok elve alapján fokozatosan olyan épületeket kell készíteni, amelyekben lehetőség nyílik a pecsenyebárány hizlalás ipari módszereinek az alkalmazására. Természetesen a belterjes juhtenyésztés nem csupán a hegyvidéki körzetek feladata. Nagy tartalékokkal és lehetőségekkel rendelkeznek e téren a délvidéki járások minden kerületben is. A hatodik ötéves tervidőszak alatt 150 ezer juh számára kell megfelelő kapacitást biztosítani, ebből a nagy farmok építésére olyan összeget fordítanak, hogy 35 ezer jerke elhelyezésére teremtsenek kapacitást. A KAPCSOLATOK SZILÁRDÍTÁSA Mezőgazdaságunk nagyüzemi átépítésének folyamata egyre sürgetőbben veti fel a mezőgazdasági őstermelés együttműködésének kérdését a feldolgozó iparral, hogy gazdaságosabban használhassuk ki a mezőgazdasági terményeket, befolyásolhassuk azok minőségét, jobban kihasználhassuk a melléktermékeket és a hulladékanyagot a takarmányozás céljaira. A mezőgazdasági-élelmiszeripari komplexum kialakulása szempontjából döntő jelentőségű a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, és a szolgáltatások egyes ágazatai hosszúlejáratú fejlesztési terveinek összehangolása, biztosítva az egész mezőgazdaságiélelmiszeripari komplexum termelőerőinek legcélszerűbb széthelyezését. Az élelmiszeripar és a mezőgazdasági őstermelést biztosító üzemek közötti kooperációs és integrációs kapcsolatok nálunk egyelőre csupán a baromfifeldolgozó ipar tagüzemeinél, a tojás- és a vágóbaromfi termelése terén alakult ki. Fokozatosan javulnak a kooperációs kapcsolatok a tartósító ipar, a konzervgyárak és a mezőgazdasági üzemek között. A konzervipar tagként vett részt három közös mezőgazdasági vállalat és kooperációs társulás munkájában a gyümölcs és a zöldség termelése, betakarítása, feldolgozása terén. Ez az együttműködés a feldolgozó üzem közelében levő termesztő területek összpontosításában is megmutatkozik. Például fűszerpaprikát már nyolc üzem termeszt, száz hektárnyi területen. A mezőgazdasági őstermelés és az élelmiszeripar közötti kooperációs és integrációs kapcsolatok tervszerű irányítása céljából arra kérjük az élelmiszeripar termelési-gazdasági egységeinek vezérigazgatóit, hogy az illetékes kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóságokkal együttműködve dolgozzák ki ahatodik ötéves terv ipari programját s ezt jóváhagyás után következetesen valósítsák meg. A CSKP KB és az SZLKP KB októberi ülésének határozataival, valamint „a mezőgazdasági termelés összpontosítása és szakosítása további fejlesztésének, valamint az élelmiszeriparral létesített integrációs kapcsolatainak elveivel“ összhangban kidolgozzuk a szolgáltató szervezetek tevékenységének javítását és tartalmi irányát körülhatároló elveket, mivel ez lényegében a tudományos-műszaki haladás megvalósításának kulcskérdése. Elsőrendű fontosságú felelőségük növelése a termelés illetékes ágainak fejlesztéséért mezőgazdaságunkban és szorosabb együttműködésük nélkülözhetetlen az egyes termelőegységekkel. Igen fontos feladatuk a szakosítás és az összpontosítás további megszilárdítása a mezőgazdasági üzemekben. Sok esetben szervezési összevonásra is sor kerül, amely elősegíti a tudomány, a kutatás és a fejlesztés egyesítését és szorosabb kapcsolatát a mezőgazdasági termékek közvetlen előállítóival. Ezzel kapcsolatban konkrét intézkedésekre kerül sor, amelyeknek jóváhagyása után meghatározzák végrehajtásuk időpontját is. Ezeket az intézkedéseket, valamint az egyéb szükséges intézkedést rögzítő legfontosabb dokumentum a szövetkezet alapszabálya. Az alapszabályokat a szövetkezetek míntaalapszabályai szerint 1976 június végéig kell kidolgozni. Megállapítottuk, hogy nem minden szövetkezetben fordítanak e fontos üzemen belüli norma kidolgozására kellő figyelmet s ezért szükséges az, hogy a járások párt- és állami szervei, valamint a szövetkezetek pártszervezetei és vezetősége azonnal lássanak hozzá a szövetkezet alapszabályainak kidolgozásához.