Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-06-19 / 24. szám
14 SZABAD FÖLDMŰVES 1978. június 19. Nagyobb igényességgel a feladatokat túlszárnyalhatják Közismert tény, hogy a sertéshústermelést több tényező befolyásolja. Így az egy kocától elválasztott malacok száma, a malacok felnevelése, a sertéselhullás, az előhizlalás és a tulajdonképpeni hizlalás színvonala, a takarmányozási technika, az abrakkeverékek minősége, a szigorú állattenyésztési követelmények maradéktalan betartása, az állatgondozók lelkiismeretes munkája stb. Sokhelyütt problémát okoz a választott malacok felnevelése, illetve vásárlása (a gyengébb elválasztás következtében!}. az anyasertések tervszerű selejtezése és felújítása, valamint a minden tekintetben megfelelő istállózási térségek kialakítása. így van ez a Xrnovec nad Váhom-i (vágtornóci) Állami Gazdaságban is. Szeretném még elöljáróban megjegyezni, hogy a nehézségek és problémák ellenére az állami gazdaság dolgozói a múlt évben teljesítették a sertéshúsfelvásárlás tervét: a tervezett 6500 mázsa mennyiséggel szemben 6550 mázsa sertéshúst adtak a közellátásnak. Az idén — az egyre növekvő igények következtében — már 6700 mázsa sertéshús értékesítésével számolnak, ami komoly feladat elé állítja a gazdaság vezetőit, dolgozóit. Januártól április végéig 1440 mázsa sertéshúst értékesítettek, ami az évi tervnek csak 21,5 százaléka! Ebből arra következtethetünk, hogy az állami gazdaság dolgozóinak ugyancsak törekedniük kell, hogy az év végéig teljesítsék az igényes feladatot. Az állami gazdaság négy farmján 470 kocát tartanak. Év végéig — a fejlesztési tervekkel összhangban — ötszázra kell gyarapítaniuk az anyasertések számát. Egyrészt a kocaállomány szaporítása, másrészt az állomány felújítása érdekében az idén nyolcvan tenyészsüldő vásárlásával is számolnak. Eddig harmincöt darabot vásároltak a tešedikovoi (peredi) és a galantai szövetkezetből. Mivel az állami gazdaságban csak termelő tenyészetről van szó s nem önellátóak a választott malac-szükséglet tekintetében (gyenge malacelválasztás, kevés férőhely), évente vásárlással szerzik be azokat. Az idén azonban nemcsak a galantai járásban, hanem az egész nyugat-szlovákiai kerületben kevés a választott malac, ezért a kedvezőtlen helyzet megoldása céljából — a jmi határozataiból kiindulva — az idén nyolcvan átmeneti (egyszeri) kocát állítanak a termelésbe. A kocák hasznosságának a növelése érdekében az idén kilenc apaállat (elsősorban landrace) vásárlásával is számolnak. Az állami gazdaság vezetői a helyzet javulását a hústípusú sertések tenyésztésében látják, amit a jmi és a járási fajtanemesítő központ dolgozóinak közreműködésével szeretnének megoldani. Az állami gazdaság keretében többféle keresztezéssel számolnak (landrace x szlovák fehér nemesített, hampshire x szlovák fehér nemesített vagy egyéb). A hústípusú sertések tenyésztésével lehetőség nyílna a felhizlalt sertések nagyobb — 120 kg os — élősúlyban történő értékesítésére, de ugyanazon a felvásárlási áron. Ezzel természetesen kevesebb választott malacra volna szükségük, hiszen minden hetedik hizlalt sertéssel — a hagyományos módszerrel szemben — egy sertést nyernének. A sertéshústermelést kedvezőtlenül befolyásolja az is, hogy az állami gazdaság nyolc farmja közül ötben foglalkoznak sertéstenyésztéssel. A kocákat négy telepen tartják, az előhizlalás öt, a hizlalás pedig egy farmon történik. Ez minden bizonnyal az állatok gyakori átszállításával párosul, ami szintén befolyásolhatja a kelleténél gyengébb eredményeknek elérését. Komoly probléma azonban az állatgondozók hiánya is. Évente a kocaállománynak mintegy 25—30 százalékát selejtezik, ami szintén gondot okoz az állami gazdaság vezetőinek. Csak tenyészsüldöket vásárolnak. Ez az utóbbi időben nem zökkenőmentes. A gazdaság hústermelését az is hátrányosan befolyásolja, hogy a diakovcei (deákii) telepen kétszázhúsz koca megbetegedett, ezért az állományt fokozatosan kiselejtezik és felújítják. Az ebből a tenyészetből származó egyedeknél a súlygyarapodás eleve 10—15 százalékkal kisebb! A közeljövőben törekedniük kell a szopósmalacok elhullási arányának a csökkentésére is. Az idén különféle óvintézkedésekkel szeretnék elérni a szopósmalacok elhullásának egy százalékos csökkenését, ami a múlt évi elhulláshoz viszonyítva körülbelül 150—170 darab többletet jelentene a hizlalda részére. Az állami gazdaság telepein a sertések előhizlalásáról a szó szoros értelmében nem lehet beszélni, mert férőhelyhiánnyal birkóznak. így kénytelenek hosszabb ideig hagyni a választott malacokat az anyasertések mellett. A malacokat 56 napos korban választják el. Az előhizlaldában viszonylag gyakori a hasmenéses megbetegedés, így jóval nagyobb a sertések elhullása is. A sertések hizlalása négy istállóban történik. Ebből három kapacitása 500 —500, egyé pedig ezer darab. Ezen a szakaszon már magas színvonalú a gépesítés és megfelelő az egy gondozóra jutó munkatermelékenység is. A takarmányozás önadagoló kiskocsikkal, az ürülék eltávolítása pedig mechanikus lapátokkal történik. Jelenleg 0,50 kg körüli átlagos napi súlygyarapodást érnek el a hizlaldában. Egy kg sertéshús termeléséhez 4—4,2 kg erótakarmányt fogyasztanak. A következő időszakban. — különösen a sertések elöhizlalásában —, számolnak a termelés színvonalának az emelkedésével. A hiányzó férőhelyek kialakítása érdekében háromszintes ketreceket helyeznek üzembe, 600—700 választott malac felnevelésére. A ketreceket egy régi típusú, de felújított épületbe helyezik el. Egy ketrecben tíz malac fér el. Ez a felnevelési mód lehetőséget nyújt a malacok korai — 21-napos korban — történő elválasztására. Az elmondottakból arra következtethetünk. hogy a Trnovec nad Váhom-i Állami Gazdaság dolgozói és vezetői — a sertéshústermelés tekin tétében — az idén komoly feladatok előtt állnak. Jozef Daniel főállattenyésztő bízik a feladatok teljesítésében. Ha rövidesen sikerül megoldaniuk a tenyészsüldök problémamentes vásárlását és az egyszeri kocák termelésbe állítását, valamint a választott malacok férőhelyeinek a kialakítását, az igényes feladatot nem csak teljesíthetik, hanem túl is szárnyalhatják! Bara László Az anyasertések hasznosságának növelése és egészségvédelmének javítása érdekében nagy jelentőséggel bír a napfényes kifutókban történő mozgás. (A szerző felvétele) Ügyeljünk a tej tisztaságára! Ügy gondolom, nem kell különösebben hangsúlyozni, milyen a tej tápértéke és az élelmiszeriparban vaíó sokrétű felhasználása. Azt azonban már kevesen tudják, hogy az időjárás és a szennyeződés következtében fellépő baktériumok a tej savanyodását, romlását idézik elő. A veszély elhárítására legmegfelelőbb orvosság a tisztaság. Elsősorban az istállók tisztaságáról kell gondoskodni. Az istállók belső falait évente legalább egyszer kell meszelni, a belső berendezéseket pedig gyakrabban tisztítani vagy fertőtleníteni. Az állásokat — amennyiben ilyen istállóról van sző — naponta tiszta alomszalmával kell ellátni, a felgyülemlett trágyát pedig azonnal kihordani, lehetőleg távolabbra az istállótól, mert a legyek és az egyéb élősködők petéiket a trágyába rakják. Ezek a nap melegétől rövid időn belül kikelnek és megkezdik fertőző munkájukat. A tehenek tisztántartása nem csupán abból áll, hogy a trágyát eltávolítjuk, hanem az állatok rendszeres tisztántartásából. Ha azt akarjuk, hogy a tej tiszta, szennyeződéstől mentes maradjon, akkor a trágyakihordást, seprést és az almozást követően legalább félórát várni kell a fejés megkezdésével. A fejés előtt tiszta, langyos, majd hideg vízzel öblítsük ki a fejőedényeket, de ugyanakkor mossuk meg kezeinket is. A fejésnél igen célszerű tiszta, fehér köpenyt használni, nehogy a ruhánkra tapadt szennyeződés érintkezésbe kerüljön a frissen fejt tejjel. A tej tisztaságának megóvásához arra is szükség van, hogy a tehén tőgyéről langyos vízzel eltávolítsuk a rárakódott piszkot. E célra egy külön edényt használjunk, sosem azt, amelyikbe a fejést végezzük. A tisztára mosott tőgyet száraz ruhával töröljük tisztára, majd tiszta, sótlan zsírral vagy ún. fejőzsírral puhítsuk meg, hogy a fejés könnyű lefolyású legyen. Tehát fejés előtt a tőgymaszsázs alkalmazása elengedhetetlen követelmény. A fejés megkezdésekor az első tejsugarakat fejjük egy külön edénybe, mert ezek mossák tisztára a tőgybimbó tejcsatornáit. Ha az említett műveletet elmulasztjuk, tulajdonképpen mesterségesen szennyezzük a tejet“ a csatornába hatoló baktériumok szennyeződése révén. A tejet — főleg gépi fejésnél — az utolsó cseppig ki kell fejni, azonnal átszűrni és lehűteni. E műveletre azért van szükség, hogy a tehén tőgyében ne maradjon visza tej, mert ez lelassítaná a tejmirigyek működését, ami végül is a tejelékenység csökkenéséhez vezetne. ^ tej azonnali leszűrésére, illetve lehűtésére pedig azért van szükség, hogy ezáltal elejét vegyük a baktériumok terjedésének. A nyári meleg időjárás kedvezőtlenül befolyásolja a tej tárolását, mivel a nagy hőségben gyorsan szaporodnak a baktériumok. Ezért nyáron nem ajánlatos a tejet hosszabb időn át hűtetlenül tárolni. A fejőedényeket fejés után azonnal meg kell tisztítani. Előbb forró vízzel mossuk ki, majd hideg vízzel öblítsük. Időnként azonban ajánlatos az edényeket szódásvízzel is jól kisúrolni, hogy az esetleges zsiradékok lerakódásától mentesüljenek. A gépi fejésnél különösen arra kell ügyelni, hogy a szívó- vagy elvezető csövekben ne maradjon zsírlerakódás. Az elmondottakból tehát megállapítható, hogy a tej kezelésének és tartósításának elengedhetetlen előfeltétele a higiéniai követelmények, más szóval a tisztaság következetes betartásai ANDRISÉIN JÓZSEF A nagy termelőképességű és a nagyüzemi termelési viszonyokhoz jobban alkalmazkodó szarvasmarhák nemesítése hazánkban szorosan kapcsolódik a külföldi vérvonalak kihasználásához. A fekete-tarka marhával történő keresztezés leszármazottjai sokkal igényesebbek a takarmányozással és az istállúzási feltételek kialakításával szemben és nehezebben alkalmazkodnak, az olyan helyeken, ahol hiányoznak a kedvező tenyész-A feketetarka marha alkalmazása tési feltételek. Ezzel a problémával a Nitrai Állattenyésztési Kutatóintézet koáicei (kassai) részlegén is foglalkoztak (Prof. Gabriš, CSc., Ing. Timko, CSc. és Ing. Dobog). Megállapították, hogy a Dániából behozott fekete-tarka marha keresztezettjeinek alkalmazkodása Szlovákia déli részein sikeresen folytatódott. Kedvező eredményeket értek el a tejtermelésben és javult a tej zsírtartalma is. Ezzel szemben az utódok az első és második tejelékenységi időszakban nem érték el azt a hasznossági fokot, amelyet az eredeti egye dek elértek. Ez lényegében azzal indokolható, hogy viszonylag rövidebb volt a tejelékenységi időszak és a Iaktáció sem volt állandósult jellegű. A kísérlet bebizonyította, hogy a fekete tarka marhák igen érzékenyen reagálnak a környezeti feltételek változásaira. Az alkalmazkodóképességük javítása érdekében elsősorban jó minőségű és egyenletes takarmányozást igényelnek. —Nvt— A borjú betegségeinek és ezek gyógykezelésének ismertetése nem tartozik szorosan a felnevelésbe, mert a beteg állatok kezelése és a betegségek gyógyítása az állatorvos feladata. Az állattenyésztő, állatgondozó feladata tehát a betegségek megelőzése. A leggyakoribb betegségek nagyrészt megelőzhetők, ha a borjakat szakszerűen takarmányozzuk, gondosan ápoljuk és megfelelően helyezzük el. Ha betegség lépett fel, akkor az állatorvos megérkezéséig is szükségesek bizonyos előzetes rendszabályok, esetleg kezelések. Minden esetben legfontosabb és legsürgősebb teendő a beteg állatok elkülönítése. Ha egy borjú betegedett meg a közös rekeszben, akkor azt tegyük máshová. Ha az egész csoport beteg, akkor sok esetben nem tudjuk elvinni őket. Ilyenkor ügyeljünk arra, hogy ezek a többi borjúval ne érintkezhessenek. Igen fontos a betegség mielőbbi felismerése. Ezért mind a reggeli, mind az esti itatás alkalmával nézzük meg a borjakat a ketrecekben. Figyeljük meg étvágyúkat és viselkedésüket. A beteg borjú nemcsak bágyadt, hanem társaitól is elkülönül. Ha fertőző betegség lépett fel, akkor az állatorvos utasítására az istállót fertőtleníteni kell. Akár egyszerű, akár szigo-Hogyan védekezzünk a gyakori borjúbetegségek ellen? rított fertőtlenítést rendel el az állatorvos, a munkát tisztogatással kell kezdeni. A tisztogatás ugyanis sok fertőző anyagot távolít el. így a fertőtlenítő szerek azokra a helyekre is bejutnak, ahol a kórokozók megtelepedhettek. A borjúnevelőben előforduló gyakori betegségek felismerésében és gyógyításában a gondozók is részt vesznek. Ilyen betegség például az emésztési zavarokból eredő hasmenés. A betegséget rendszerint a túletetés, a rendszertelen etetés, a tejfogyasztás erőltetése, a szennyes edények és eszközök használata, a hideg tej itatása, áttérés az anya tejének itatásáról az ún. kevert tejre stb. okozhatja. Az emésztési zavarok legtöbbször bélhurut és bélgyulladás formájában jelentkeznek. Az állat ilyenkor bágyadt, étvágytalan, esetleg támolyogva jár. A bélsár híg, sárgás, szürkés színű, esetleg habos, tejalvadékokat és vércsíkokat is tartalmazhat, melyek savanykás vagy feltűnően bűzös, rothadt szagúak. A has gyakran felhúzódott, a test hátsó része és a farok híg bélsárral szennyezett. A nagy vízveszteség következtében a borjú leromlik és beesett szemekkel bódulatszerű állapotban fekszik. Ha észrevesszük, hogy a borjú bágyadt és nem issza jól a tejet, a tejivást ne erőltessük. Ilyen esetekben célszerű a tejadag elvonása, a koplaltatás s a kamillateában az orvos utasítása szerint előkészített gyógyszer adagolása. Ilyenkor naponta háromszor itassuk a borjút kamillateával. Egy itatásra 3—4 litert adjunk. Ha egy-három alkalommal a tejitatást kihagyjuk és az említett kezelést folytatjuk, a borjú hasmeiése rendszerint megszűnik. Súlyosabb esetben ez hosszabb ideig tart, amikor célszerű a borjú takarmányadagját a felére csökkenteni és kis részletekben adagolni. A hasmenés szűnésével a kamillateába fokozatosan egyre több tejet keverjünk. Nem kell attól tartanunk, hogy a hosszabb koplaltatás következtében a borjú elhullik. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy túletetés miatt már sok borjú elpusztult. A borjak fertőző hasmenése, azaz heveny gyomor- és bélgyulladása is gyakori. Ez a betegség főleg a születéstől számított néhány napos korig fordul elő. A betegségre dohánysárga, bűzös híg bélsár, a hőemelkedés a szapora, szívverés, a légzések számának növekedése, az étvágytalanság, a szem szaruhártyájának fénytelensége és a teljes elesettség jellemző. Ha az istálló fertőzött, akkor az odakerülő újszülöttek valamennyien sorra megbetegednek s az elhelyezett 3—10 napos borjaknak gyakran a fele is elpusztul. A beteg állatok csakis az állatorvos utasítása szerint kezelhetők. A betegség észlelését követően fertőtleníteni kell az istállórészt, s ketrecet is, ahol a betegség előfordult és azt néhány hétig üresen kell hagyni. Tüdőgyulladás gyakran fordul elő a csökkent életerejű, gyengébb szervezetű borjaknál, amelyek emésztési zavarok okozta bántalmakban szenvednek vagy a brucelláktól legyengülve, eleve kisebb életerővel születnek. Ha az emésztési zavarokból eredő hasmenés gyógyítására idejében nem fordítunk kellő gondot, akkor rendszerint tüdőgyulladás következik be. Megbetegedhetnek tüdőgyulladásban a borjak akkor is, ha szeles, nyirkos időben hirtelen hőmérsékletváltozás érte őket, vagy huzatos, esetleg párás az istálló. A tüdőgyulladásos borjú étvágytalan, fénytelen a szutyakja, lázas és feltűnően nehéz a légzése. Az ilyen borjút azonnal különítsük el és kövessük az állatorvos utasításait. Bendőfelfúvódás mohón ivó és emésztési zavarokban szenvedő borjakon fordul elő. Könnyen felismerhető abból, hogy a bendőmozgás szünetel, a has térfogata növekszik, feszes lesz és a borjú riadtan tekinget és nyugtalan. Ilyen esetekben az állatorvos megérkezésére sokszor nem várhatunk. A felfúvódás kezdetén vezetgessük a borjút négy-öt percig és nyomkodjuk a horpaszát. Ha ez nem segít, akkor tegyünk a szájába — zabla módjára — vastag kötelet és a gyomorszondát vezessük a nyelőcsövön keresztül a bendőbe. Az állat első lábait állítsuk magasabbra, hogy a szondával könnyebbé váljon a bendőgázok elérése. Erre a célra csakis borjúszondát lehet használni. Fulladási veszély esetén — ami a bendő nyomása következtében keletkezhet — a bal horpaszon a bendőt meg keli szűrcsapóim. A szűrcsapót marokra fogva, hegyével a jobb könyök felé irányítva, egyetlen erélyes mozdulattal tövig beszúrjuk. A tőrt kihúzzuk, a szúrcsap helyét pedig a pereménél a bőrhöz szorítjuk. Ha a gáz kiáramlása akadozik, a szúrcsap tőrét néhányszor a hüvelybe dugjuk, majd kivesszük. A gázok eltávozása után a szúrcsap mellett a bőrt leszorítjuk és a hüvelyt kihúzzuk. A szúrási sebbe sebolajat kell csepegtetni. A bendőgázok elvezetése után itassunk kamillateát és egy-két napig csökkentsük a tejadagot. _bim —
