Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-06-19 / 24. szám
1976. június 19. SZABAD FÖLDMŰVES, 15 dokió méheit nézi. amelyeken már nem tud segíteni. Ki itt a felelős? Gyorsan telefonáltunk . — Műtrágyázunk ártalmatlan anyagokkal! — volt az egyszerű válasz. Legszebb virágzásában az akác, s az erdőben szanaszéjjel méhek vánszorognak. Szeretnénk valakinek a lelkiismeretéhez appellálni, de senki sem érez felelősséget. Várom az illetékes méhészegyesiilet titkárát. Még nem tudom mit okoskodunk ki. Egyelőre gyötrődöm a történtek miatt. A nagy iparkodással jót szeretnénk cselekedni, az eredményeket fokozni, de a boldogulásnak olykor-olykor nagy az ára. Mindez gondatlanságból. Jő lenne,' ha az illetékesek, mielőtt poroznak, arra is gondolnának, mikor kell azt elvégezni. Nem hinném, hogy pont akkor, amikor teljes virágzásban az akácos! Ha ig8n, az illetékeseknek illenék figyelmeztetni a méhészeket; mert lenged a szél, a por száll, száll, és könnyeket csal a méhész szemébe. —csontos— CSONTOS VILMOS: Méhész-ének Nem tudhatod, ha nem vagy méhész: Méhek közt élni milyen érzés?! Akác illattal kelt a reggel, Méhzsongással, húsz fok meleggel. Daloló szívvel állsz meg ottan, Ahol a kaptár-száj nyitottan Fogadja apró, kis gazdáit. — Érzed: ma a nap rád világít! A közelükbe ülsz, és nézed A csak sejthető édességet, Amit a szorgalmas bogárhad ....... Kaptárba gyűjt: hasznukat lássad! — Ülsz, s örömöd duplán fokozza: A kert végén nagyra nőtt bodza Egy csalogány-pár fészkét rejti; Kedvednek szárnyát megnöveszti Víg daluk, s repülsz méheiddel... — Nektárra 'találsz te is — hidd el! A méhek védelmében A tudományos-technikai forradalom gyors fejlődése nem kívánatos jelenséget hozott létre, mégpedig a környezet — a levegő, a víz és a föld szennyeződését. Ezért a Szovjetunióban nagy figyelmet szentelnek a természet védelmének. Egész sor szervezési-technikai és felvilágosítási munkát fejtenek ki. Természetesen ez az intézkedés a méhészetet is érinti. Így például a növényvédőszerek helyes használatával nem egy intézmény foglalkozik, amennyiben ezek a szerek a méhek pusztulását okozzák. Viszont a nagyüzemi mezőgazdaság elképzelhetetlen vegyszerek használata nélkül. Ezért szükséges, hogy hatásos intézkedést vezessenek be azok ellen, akik a méhek tömeges pusztulását előidézik. Nagy gondot fordítanak a már meglevő, értékes méhtenyészetek védelmére. A tudományos kutatóintézetek olyan védett területeket hoznak létre, ahová más méhfajtákat tilos bevinni. Ebbe a munkába a méhészek is bekapcsolódnak. Például az elkövetkezendő időszakban a kárpát-ukrajnai és az ukrajnai védőövezetet építik ki, az említett formában. A természeti források ésszerűbb kihasználása szempontjából a laboratóriumokban foglalkoznak a világ különféle növény- és állatvilágával, amit az ún. Vöröskönyvben dolgoznak föl. A természet védelmében széles körű munkát végeznek a kisméhészek is. akik tagjai a Szovjet Természetvédők Egyesületének. Kovács Lajos Könnyeket csel... Tegnap a méhész örömét daloltam el. Ma gondját, bánatát kell elpanaszolnom. Egy napi kifogástalan hordás után, mi, zalabai méhészek egy reggel arra ébredtünk, hogy rakásra hullanak méhemk. Dél felé alig volt „repülője“ kaptárainknak. Napok óta repülő keringet határunkban. Igaz ennek van jó következménye, de sír a méhész lelke, amikor hal-Büszkék ehetünk A Nové Zámky-i (érsekújvári) járás érdekességei közé tartoznak a természeti rezervátumok, melyek védett területté lettek nyilvánítva. Ezek közül a gbelcei (köbölkúti) mocsarak foglalják el az előkelő helyet. Növény- és állatvilága e mocsaras területnek gyöngye a járásnak, s mint természeti rezervátum Közép-Eurúpában a legnagyobb ornitológiái különlegességek közé tartozik. Kiterjedése mintegy 200'hektár. A gyékényes növényzet rezervátumát alkotja a Párizspatak mocsaras folyása. E mocsarak érdekessége közé tartozik a bibórszínü kócsag, a nádiveréb, amely itt bőven fészkel. Ez egyébként Szlovákia többi részén csak ritkán fordul elő. A kis harisból és a szürke kányából csak néhány pár fészkel itt — ez is ritkaság Közép- Európában. A különlegességek közé tartozik a nádiveréb másik fajtája, amely ornitológusaink megfigyelése szerint 1959-ig hazánkban nem fordult elő, tehát először az említett évben fedezték fel a gbelcei mocsarakban. Az értékesebb madarak közé sorolható a vékonylábú nádiveréb, a kék fülemüle, a bajuszos cinege, továbbá itt költ évente kb. kétszáz különféle fajtájú vadkacsapár. Kivételesen sok itt a nádityúk és bukókacsa. A rágcsálók közül megemlíthetjük a hódpatkányt, a nagyon értékes vidrát és a mocsári apróhalak néhány fajtáját. Sajnos, ez a természeti védett terület még szlovákiai viszonylatban is kevéssé ismert, ezért megérdemli a fokozottabb figyelmet. A nád és gyékény feldolgozása a gbelcei szövetkezetnek jelentős bevételi forrása. A vezetőségétől megkívántatik azonban az is, hogy az ottani madárvilág részére a fészekrakás lehetőségeit feltétlenül biztosítsa az útánunk következő generációk részére, mert igazán büszkék lehetünk arra, hogy a gépesített és kemizált világban birtokosai lehetünk egy ilyen védett természeti értéknek, amelynek ökonómiai hasznát talán fel sem tudjuk becsülni. A KOVÄCOVOI DOMBOK a turisták és a tudományos dolgozók által nagyon látogatott része a Nové Zámky-i járásnak. Ez nem is csoda. Hisz szép időben órákig el lehet gyönyörködni magában a Dunában, amely Chlabanál (Helembánál) hagyja el hazánkat. Magyarországon, Jugoszlávián, Románián át tovább hömpölyögve deltákra szakad és beleömlik a Fekete-tengerbe. A kovácsi dombokról ragyogó napsütésben gyönyörködni a dunamenti szcenériumban — élmény, amit sohasem felejtünk el. A Duna másik oldalán a pilisi domborzat hívogatőan int felénk, jobbról a sebesvízű Garam siet a Dunábá, Chlabánál pedig az Ipoly lassan, tempósan csúszik be a nagy folyamba. Ez a vizuális információ. valami csodálatos hangulatba füröszti lelkünket, felfrissültén, megújhodva gondolunk a világ eseményeire vonatkozó prognózisokra, amelyek annyira bizonytalanok. Szlovákia „meleget kedvelő növényeinek és állatvilágának egyedüli menedékhelye. Nagyon értékesek a sztyeppék’, sziklás erdei alakzatok. A növényzet sztyeppés szigetecskékkel váltakozik. Figyelemreméltóak a kőrisfákkal kevert tölgyfaerdők és ligetek. A növényzet közül a szárazságot kedvelő fajták, a dalmát csenkesz, a szőrös vékonykás fiókos nád, a szederjecserje, kontábriai bimbó, déli aranybajusz, szőrös len, ritka virágos bükknöy, abesszínai zsálya és más értékes növényzetek. Az állatvilágból helyi különlegesség a csúszó-mászók, a pannóniai rövidlábúak, a hegyi kígyók és további meleget kedvelő élőlények. Az értékes féregfajták közül Itt találhatók a különböző kabócák a pillangók sokszínű változatai, pompabogarak; a puhatestű állatok közül pedig a sztyeppés zebra. Nem messze a Duna folyásától, Muzsla község határában terül el a Cenkovi (csenkei) erdő és mezei sztyeppe. Az előbbi kb. 30 hektár kiterjedésű. Itt túlsúlyban van a fehér nyárfa, keverve közönséges boróka bokrokkal. A növényvilágot füves erdei növényzet alkotja, köztük a késői szegfűvel, nőszirommal, fiókos náddal. Az állatvilágot a tipikus erdei sztyeppés állatok képviselik. Ezek közül említésreméltő a hangyales. amely nagy számban fordul elő. A csenkovi mezei sztyeppe kb. két hektár terjedelmű. Itt lelhetők a kétkalászos nyitvatermő cserjék, a szárazságot tflrű hüvelyes csenkesz, a homoki nőszirom, a színes alkánna, a homokot kedvelő pannóniai fajták egyedül itt találhatók. A járás további természeti védett területei a palárikovoi és komjáticel park Šurany város határában. Palárikovotól nem messze megtekinthető a sajátságos halofttos vegetáció, különféle növények és halofitos mohák lelőhelye. Bőven van képviselve a vad minden faja: szarvas, vaddisznó, nyúl, a szárnyasok közül pedig a fógoly, a fácán és a fürj. Palárikovo, Jatov és Tvrdošovce (Tardoskedd) határában szépen szaporodik a túzok, amely védve van. Cserhát dombos vidékén sok a róka, nyest, menyét és görény. A ragadozó madarak közül előfordul a héja és karvaly, de sok a varjú és a szarka is. A hamvasvarjűt és szarkát jobban kell irtani. Ezeken kívül szép számmal vannak gólyák, kócsagok, vadkacsák, őszi és tavaszi vonuláskor vadlibák is. Patakokban és mocsarakban hődpatkány és vidra. Ján M. Habrovský Megriadt vadrécék, Foto: — ksz—i Kedves élmény A közelmúltban Kolárovo (Gúta) határában a csergői nagykanálison megrendezték a nyugat-szlovákiai kerület ifihalászainak versenyét, melyet a kolárovoi halászszervezet készített elő. A hideg, szeles, kedvezőtlen időjárás ugyan akadályozta a nagyhalak horogra akadását, annál inkább „haraptak“ az apróhalak. Erről tanúskodnak a végeredmények. Első helyen a trenöíni Jozef Kopecký végzett: negyvenhat halat fogott és a nemzetközi versenyszabályok szerint 1056 pontot szerzett. Az ezüstérmet a fiatal Jozef Okenica (holiči lakos) szerezte harmincnyolc hallal és 1033 CIPS ponttal. Bronzérmes lett Cerveűan Jozef (Trenčín) hetvenegy hallal és 1021 CIPS ponttal. A halászó lányokat egyedül Pesková Anna Hlohovcéről képviselte és nem is eredménytelenül. Sok halászlegényt megelőzve tizennyolc aprőhallal és 368 CIPS ponttal a nyolcadik helyen végzett. P. J., Plavec Feleségeknek ajánljuk Tegye a szívére a kezét az a horgászfeleség, aki nem szidta még a halak összes nemzetségét, amikor férjeura horgászathoz készülődve már csak testben van otthon, lelke és gondolatai már kint bolyonganak a szabad vizeken, amikor legalább háromszor kell valamit tőle kérdezni, “visszacibálva előreszaladt gondolatait, hogy válaszoljon a kérdéseinkre. Vagy amikor azt mondja, hogy „Szivem, hatra itthon vagyok“, és mi várunk türelmesen, persze nem hatra — egy gyakorié horgászfeleség ezt már tudja —, mert olyan még nem nagyon fordulhatott elő a horgásztörténelemben, hogy egy horgász pontos időben hazajött volna, mert vagy kapnak a halak, vagy nem, és mindkettő elég ok arra, hogy kedves férjeink elfeledkezzenek az Idő múlásáról. Mikor már hétnyolc éra Is elmúlt, elkezdünk aggódni, és lelki szemeinkkel már látjuk is, hogy küszködik a halakkal. Elfeledtük megkérdezni, hogy 6 este hatra, vagy reggel hatra gondolta-e a hazajövetelt? Végül, mikor már teljesen kikészültünk és az aggodalomtól nem tudunk egy helyben maradni, beállít kedves életünk párja letörve, két szem sovány keszeggel, rezignáltan megállapítva, hogy ma nem kaptak a halak, mert fújt a szél (persze már akkor is fújt, amikor elindult) vagy áradt a víz, vagy apadt, de majd holnap, mert azt minden valamire való ember tudja, hogy pitymallatkor legéhesebb a hal és újra ott csillog a szemükben a „remény“ az örök istenasszony képe, akinek azt hiszem a földkerekségen nincs nagyobb hódolója a horgászok hadánál. Nos, hogy elkerüljük ezeket az indulási és hazavárásl tortúrákat menjünk el velük horgászni. Szakítsunk rá Időt, mert megéri. Amikor a férjem megszerette ezt a sportot, eleinte haragudtam érte. Az idő múlásával azonban, mivel nagyon szeretem a természetet, el-elkísérgettem én is, persze nem próbáltam még meg a pecabotot. inkább elcsodálkoztam a horgászok optimizmusán, amint a hatalmas víztömegbe lógatják egy szem horgukat, de lassan megszerettem én is, már el sem tudnám képzelni nélküle az életemet. Nem tudok elképzelni jobb és tökéletesebb kikapcsolódást, mint feszülten figyelni a zsinór rezdülését, vagy járni a parti erdőket. Tudom hol költ a vadkacsa, hol fészkel a nádirigó, Ismerek minden bokrot és fát. A természet örökké változó, rengeteg csodát rejtegető szépségei között szinte újra gyermekké válik az élet hajszájában kifáradt felnőtt is. Még most Is félelemmel, vegyes kíváncsisággal nézem a zúgó vizet, mert édesanyám mesél nyomán távoli gyermekkoromból úgy tudom, hogy ott lakik a kígyók! rály a feleségével. Tavasszal, ha az árokparton kidugja sárga fejét a gólyahír, már olyanféle türelmetlenséget érzünk, amilyet a költöző madarak érezhetnek tavasz táján. Minden évszak más-más gyönyörűséget tartogat. Tavasszal a parti fűzek semmivel össze nem hasonlítható zöldjét csodálom, nyáron a millió virágot, ősszel a színek tobzódását, télen a dermedt havas világot. Későn fekvő emberek vagyunk, bizony nehéz korán felkelni, de egy nyári hajnal bőven kárpótol érte. Az alig pitymallő világosságban mindig találkozunk apró fácánokkal, bámész nyulakkal, tündérien kecses őzgidákkal. Kedves, nem horgászó feleségek, ne érveljünk azzal, hogy erre nekem nincs időm. De igenis van, ha úgy akarjuk, mert utána sokkal vidámabban megy a munka, nem őrlődnek fel az idegeink az örökösen megismétlődő körforgásban. Tudjunk rést vágni magunknak a hétköznapok szürkeségében, ezzel magunknak és környezetünknek is használunk. Tóth Vendelní
