Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-06-19 / 24. szám

1976. Június 19. SZÖVETSÉGI SZEMLE túlteljesí-Milyen Is egy szocialista munka­brigád? Mikor ne­vezhető annak egy munkacsoport? Diá­kot, tanárt, segéd­munkást, szövetke­zeti elnököt, nyug­díjast, traktoristát, fejőnőt és másokat faggatok: Jellemez­zék; szerintük mi­lyen egy szocialis­ta munkabrigád. Felmérésem e­­redményét néhány sorban próbálom összegezni. — Tervteljesítés, a lehetőségektől függően tés... — Minőségi munka ... — Kollektív, szocialista öntudat... — Minden téren magasabbra helye­zett mérce, elsősorban önmagukkal szemben... — Példaképül szolgálnak a töb­bieknek ... __és sok minden más, tán szavak­ban pontosan nem is Jellemezhető. Hogyan születik egy szocialista bri­gád, egyáltalán hogyan lesz brigáddá egy munkacsoport? Régóta izgat a kérdés. Tudom, nem kis fába vágtam a fej­szémet, nyomon kísérni, meglesni, rögzíteni egy ilyen brigád kialakulá­sát, születését, fejlődését, nem köny­­nyű feladat. Véletlenül esett rájuk a választá­som, számtalan hasonló — alakuló félben levő — brigádról tudok. Hosz­­szabb, rövidebb időközökben szeret­nék rendszeresen hírt adni róluk, tán sokaknak nem lesz érdektelen megis­merni problémáikat, gondjaikat... esetleg tanulni belőle. .. Tóth János, a rapovcei (rappi) tár­sult szövetkezet elnöke habozás nél­kül Nádasi Sándor gépszerelő-brigád­ját ajánlja. — Fiatal, nem rég alakult brigád, máris kitűnnek jól végzett, precíz munkájukkal... Hatan a nehezen „összeterelhető" gépszerelő brigádból. NEM SZERÉNYSÉGBŐL Nem beszélni, inkább dolgozni kell — mondja Mihály Imre. Csak egy pillanatra verődnek ösz­­sze, aztán szétszéledve magamra hagynak a huzatos, rozoga szerelő­­csarnokban. Mintha a motorjától meg­fosztott Zetor-matuzsálem gúnyosan vigyorogna rám... Először túlzott szerénységnek vélem ... Nádasi Sándor szótlanul topog mel­lettem (ő már csak hivatalból sem hagyhat magamra), szemlátomást kel­lemetlenül érzi magát. Aztán kifakad. — Nem kell rólunk írni... I Nem­sokára úgyis szétesik ez a brigád, én is azon gondolkodom, hogy elme­gyek ..., van aki már a felmondását is beadta. — Miért? Alig keresem meg az ezernyolcat... — elgondolkodik majd csendesen hozzáteszi,... — de nem is ez a baj, hanem a megbecsülés. Itt valamit nem értek. Az elnök, a főagronómus és a közgazdász egybe­hangzóan szuperlatívuszokban dicsér­te a brigádot, eredményeik is irigy­lésre méltóak (negyedévi tervüket és kongresszusi vállalásukat 160 száza­lékra teljesítették). Honnan ez az el­keseredettség, csalódottság, kedvsze­gett hangvétel? Csak nehezen sikerül „összeterel­nem“ a kilenc brigádtagot, de azért lassan a szavuk is megjön. Fiatalok. Átlag életkoruk alig haladja meg a harminckét évet. Ferencz Ferenc, Ur­­bán Pál, Bednár Barna, Orosz István, Mihály Imre, Klement György, Ocso­­vai Antal, Fehér Béla és vezetőjük Nádasdi Sándor. Mondatfoszlányok vésődnek emlé­kezetembe ... — Készen várjuk az aratást, min­den gépet rendbe hoztunk. Sokszor filléres értékű alkatrészeket — mert országszerte hiánycikk — időrabló munkával maguknak kellett legyárta­nunk. Nem is biztos, hogy gazdaságos ez így ..., igaz a tervet végsősoron teljesítettük. — A főszezon, az aratás Idejére „készültségi“ brigádot szervezünk, az apróbb meghibásodásokat a helyszí­nen javítjuk majd. — Elvállaltuk az épülő előhizlalda vasszerkezetének összeszerelését. Sza­badidőben. Hatvan-hetven ezer korona értékű vállalás ez ... rövidesen vég­zünk vele. Még most sem értem. Az elnök, a főagronómus és a közgazdász egybe­hangzóan dicsérte a brigádot, ered­ményeik szintén irigylésre méltók. Honnan ez az elkeseredés, csalódott­ság, kedvszegettség? — Ez mind szép, — szólok közbe —, de honnan akkor az iménti lehan­­goltság, kedvvasztettsé'g? — Kegyvesztettség I — „helyesbíte­nék“ többen. — Hiába dolgozunk mi, szabad­időnk nagyrészét is feláldozva, feltün­tetik eredményeinket, de „így kell ezt...“ mondják elégedetten s ezzel vége. — Nemrég egy sürgős munkára cél­prémiummal is ösztönöztek. Határidő előtt végeztünk... Jó néhány hete már annak, de a prémiumot még most sem kaptuk meg. Kinek nem lohasztja le a lelkesedését az Ilyesmi? Az újítómozgalomról, szabadidejük kultúrált kihasználásáról érdeklődöm. — Több használható gondolat is született itt, csakhát... A Luőeneci (losonci) Járási Mezőgazdasági Igaz­gatóságon többen is felajánlották se­gítségüket, elsősorban a dokumentá­ció, a rajzok, a műszaki leírások el­készítésénél lenne erre szükség, de mindez csak Ígéret maradt. — Tavaly sikerült megoldanuhk az „ötvenhatosokhoz“ gyártott vetőgép 8011-es Crystallal való üzemeltetését. Néhány héttel később a tévében lát­tuk viszont módszerünket, mint az egyik szomszédos szövetkezet dolgo­zóinak újítását. — Soroljuk még? Panaszkodjunk? Nem vagyunk népszerűek. Nem sze­mélyes ellentét mondatja velem, de például az állatgondozásban a keve­sebbet is jobban megbecsülik. Nem értjük miért? — Nem csupán ezek a problémák. Egy Jó brigádnak nemcsak a tervet kell teljesíteni. Attól még nem szo­■ A kongresszusi verseny változást hozott a brigádok életébe. A košicet S járás mezőgazdasági üzemeiben áj brigádok alakulnak, de a régiek is úgy I dolgoznak, mintha most kellene először bizonyítaniuk: méltók a szocia­lista brigád cimre. A járás szövetkezeteiben jelenleg 144 kollektíva versenyez a büszke cím elnyeréséért, ПВО taggal. Csupán a CSKP XV. kongresszusa ideje alatt 28 új brigád alakult 180 taggal. Mostanáig 33 kol­lektíva nyerte el a megtisztelő címet. A felajánlások szövege nemcsak a kongresszusi időszakra szóló elhatá­rozásokat tartalmaz. Minden brigád magasabbra emelte a mércét, hogy méltó részük legyen az országos versenyben. Például a líraničnai szövet­kezet gépjavító szocialista brigádja már elnyerte a CSKP XV. kongresz­­szusának brigádja címet. Üjabban vállalták, hogy az aratás és a kukorica betakarítása alatt vasárnapokon térítésmentesen dolgoznak és az év végéig az alkatrészeknél 30 ezer korona értékű megtakarítást érnek el. Továbbá vállalták, hogy a javítások minőségéért szavatolnak. Munkaverseny A košicei járásban a jelenlegi versenyben nem csupán termelési, gazda­sági eredmények születnek. Napról napra erősödik a dolgozó emberek kap­csolata, és ez megsokszorozza a munkateljesítmények értékét. A brigád­­mozgalom célja az, hogy az emberek maguk alakítsák ki munkájuk, közös­ségi életük szocialista normáit; ez egyre több helyen valósul meg. Ismét megmutatkozik: a munka a legnagyobb közösségteremtő erő. Mégsem csupán az egyéni képességeken és szándékokon múlik, ki meny­nyit képes hozzátenni a közös teljesítményhez. A szövetkezetekben most sokat beszélnek arról is, hogyan szabja meg a munkában elfoglalt hely a lehetőségek mértékét. A gazdaságvezető nyilvánvalóan más összefüggések­ben látja a gazdaság munkáját, mint az a brigádtag, aki csak saját környe­zetét ismeri. A dolgozók nem végezhetik el a gazdaságvezetők dolgát. Joguk és kötelességük azonban, hogy az üzemi demokrácia eszközeivel élve részt vegyenek a vezetésben, de tapasztalataik csak kiegészítik a gazdasági irá­­_ nlítást. Megbízatása szerint a vezető felelős a gazdaság életéért, egyaránt J számadással tartozik a termelésért és a politikai munkáért. Nem lehet ered­­~ ményes a brigádok összefogása ott, ahol a vezetés, az irányítás nem köz­vetlen része a versenynek. Soha nem volt akkora összhang a gazdaságok termelési érdeke és a ver­senymozgalom célkitűzései között, mint most a kongresszusi időszak után. Minden gazdaság azt tartotta a legméltóbb vállalásának, ha saját tevékeny­ségét teszi gazdaságosabbá, a szövetkezet, a népgazdaság száméra hasz­nosabbá. Sok helyütt nem bízták a véletlenre, a brigádok találékonyságára a felajánlásokat. Nyíltan, tudatosan irányították a figyelmet a CSKP KB októberi plénuma határozataira és a gazdasági feladatokra. A gazdasági részlegvezetők kötelességévé tették, hagy saját területükön határozzák meg az elsődleges tennivalókat. Ami eddig a vezetők jóindulatán, segftő­­készségén múlt, most egyértelmű kötelesség lett. A határozatok szólnak arról, hogy a verseny szervezése, irányítása a ve­zetők munkaköri kötelessége. De ez a határozat most, a kongresszus utáni időszakban válik napi gyakorlattá. Hiszen közel hát millió korona értékű vállalást kell a brigádoknak az idén teljesíteniük. A feladatok ismertetésé­vel, a feltételek kialakításával, a brigádtagok ötleteinek, újításainak támo­gatásával, a vállalások teljesítését szolgáló szervezési intézkedésekkel a vezetők olyan segítséget adnak a brigádmozgalomnak, amilyent nélkülök senki más nem adhat. Azzal, hogy saját munkájuk a versenyhez kapcsoló­dik, a maguk helyét is megtalálják a .brigádmozgalomban, (Illés) Fehér Béla brigádtag munka közben. (A szerző felvételei.) cialista ... Legalább olyan fontos a kultúrált, szocialista életmód is. — Két évvel ezelőtt még járatta a szövetkezet a Szabad Földművest és más lapokat is. Nemrég „rájöttek“, hogy ez fölösleges kiadás. Már csak egy-két Új Szót és Pravdát járatnak, amit muszáj. Pedig szívesen olvastuk a Szabad Földművest, a Hetet, a Nőt Is. — Együtt voltunk színházban, az egész brigád. A MATESZ járt Itt.. már nem emlékszem, mi volt a címe, de jő volt. Beszélgetésünk újra hallgatásba ful­lad. Jól sejtem, ez minden. Ök sem, én sem merem ezt kulturális életnek nevezni. — Feleslegesen vesztegeti az idejét, jobb témát Is találhatna. Túl sok Itt a probléma, maguk újságírók meg azt nem szeretik — kezdi újra a brigád­­vezető. Néhány percig hallgat, aztán megnyugodva folytatja — sokszor el­veszti a kedvét az ember ... pedig hát máshol sem könnyű. Nem Ígérek én semmit, nem szeretem az ígérgetése­ket, de legközelebb biztosan többet, jobbat mondhatunk..., hiszem és akarom Is, a többiek is ... (pálházy) \’rCeruzaíe&fzet^*~ • Híres, jó víz, de nincs Közeli és távolabbi vidéken is híres, jó víz a hokovcei (egegi) ásványvíz. Már régtől szívesen itták a község lakosai ezt az üdítő, kellemes Ízű, kiváló ásványvizet. Csupán az utóbbi időben hiányzik (és elég gyakran) mindazoknak, akik az évek hosszú során megkedvelték, szívesen fogyasztják. Hogy miért hiányzik? E forrást régebben, hogy tiszta­ságát megőrizzék, szivattyús kútként képezték ki. És ez a baj eredője. Amint ezt Majer János elvtárs, a ho­kovcei helyi nemzeti bizottság elnöke elmondta, a szi­vattyú a vízben oldott ásványi anyagok hatására egy­kettőre berozsdásodik elromlik és így kénytelenek üze­men kívül helyezni. Pedig akad a községben olyan, aki készségesen megjavítja, de mit ér ez, ha nem tudnak a kútra a meghibásodott kicserélésére megfelelő alkat­részt szerezni? > Vajon csak azóta ilyen áldatlan a helyzet, mióta a ho­kovcei szövetkezet a társítás során a Horné Semerovce-i (felsőszemerédi) egyesült szövetkezetbe olvadt bele? Napjaink sokszor hangoztatott korparancsa a helyi nyersanyagok, a helyi lehetőségok és adnttságok mara­déktalan kihasználását szorgalmazni. Az észlelt hiányos­ság azonban nem támasztja alá ennek az elvnek követ­kezetes megvalósítását Hokovcóben. Mindenekelőtt a helyi nemzeti bizottság kötelessége — véleményem sze­rint — gondoskodni arról, hogy a község lakossága ne nélkülözze ezt a mindenki számára egészségi szempont­ból előnyös lehetőséget, amit nagyobb költségráfordítás nélkül biztosíthat a község polgárainak. De a Horné Semerovbe-i székhellyel társult Május 1. szövetkezet ve­zetőségének, illetékeseinek is nagyobb gondot kellene fordítaniuk arra, hogy támogatásukkal, eredményes hoz­zájárulásukkal a szövetkezet hokovcei részlegén dolgo­zók, de a környékbeli lakosság is élvezhesse ezt в kitű­nő ásványvizet, ami egyesek szerint még jobb, mint a világhírű Slatinai (szalatnai) ásványvíz. Talán érdemes lenne az aratás idején lajtokban vagy deminozsokban Is kiszállítani belőle a földeken dolgozóknak, mert bizo­nyára értékesebb, mint a sör. vagy a nagyobb távolsá­gokból szállított, gyárilag készített málnás, citromos vagy más alkoholmentes frissítők. (obenau) Hatékony segítség Az olyan községekben, ahol nincs nagyobb ipari üzem, a kulturális- és sportélet legfőbb támasza, a szövetkezet. Példák egész sorával szolgálhat­nánk, amelyek bizonyítják a hnb-ék, a falvakban működő tömegszervezetek és az efsz-ek együttműködését. !gy van ez a tvrdošovcel (tardoskeddl) egyesült efsz-ben Is. Mivel a közös három község — Palárikovo, Jatov és az említett Tvrdošovce — határát foglalja magába, háromfelé Irányul a szövetkezet által nyújtott segítség is. Vegyük talán szemügyre a sportéletet. A falvakban a labdarúgáson kívül aktívan hódolnak a kézilabda sportnak is. E sportágak követelte költsé­geket, jórészt az efsz vállalta magára. Ezen kívül, hogy saját költségén megépítette a sportpályákat, évente mintegy 15—20 ezer koronát áldoz a felszerelésre. Dicséretes törekvés ez, hiszen a Spartakiáda utáni időszak­ban nagy súlyt fektetünk a szocialista sport fejlesztésére. A választási program terveinek teljesítésébe Is aktívan bekapcsolódik a közös. Jatovban a kultúrház építését szállító eszközökkel, különböző gé­pekkel segíti a szövetkezet. A közeljövőben sorra kerülő óvoda és szolgál­tató központ építéséből is oroszlánrészt vállalnak majd. A faluszépítési akció keretében a központi községben kiépítették a Járda­hálózatot, résztvettek a zöldövezetek létesítésében. Mindezt Kubii Jozef mérnöktől, a közös elnökétől tudtuk meg. Ezek után a tvrdošovcel művelődési otthon vezetőjét, Hegyi elvtársat kerestük fel, akit arról faggattunk, hogy mivel segíti munkáját a szövet­kezet és együttműködésüket hogyan gyümölcsöztetik a lakosság, valamint a szövetkezeti tagok politikai-ideológiai nevelése, a művelődés terén. — Együttműködésünk sokrétű — szögezte le a kérdezett. — A jelentős anyagi támogatáson kívül eszmei téren, a nevelés szakaszán Is számítha­tunk a szövetkezet segítségére. Vince elvtárs révén — aki az efsz-ben mű­ködő összüzemi pártszervezet elnöke — tartjuk fenn a kapcsolatot. Mivel községünkben kultúrház nincs, ős sajnos, a közeljövőben sem számíthatunk e téren kedvező változásra, kulturális rendezvényeinket, Ideológiai és po­litikai előadásainkat a közös birtokában levő kastélyban bonyolítjuk le. A helyiségeket természetesen Ingyenesen, vagy minimális összeg ellenében használjuk. — örvendetes tény — mondta a művelődés! otthon vezetője a továbbiak­ban —, hogy akcióinkban tömegesen résztvesznek a szövetkezeti dolgozók is. Ha színház, vagy mozilátogatásokat szervezünk, a jegyek felét több­nyire az efsz köti le. A nyár folyamán szeretnénk egy színpadot építeni, ■ ígéretet kaptunk arra, hogy a szövetkezet dolgozóinak egy csoportja el­végzi a munkálatokat. — A sokrotű segítség viszonzása gyanánt „Ideológiai nevelés“ címmel előadássorozatot indítottunk a szövetkezeti tagok számára. Örömmel álla­píthatom meg, hogy nagy érdeklődést keltett törekvésünk, bizonyítja ezt a nagyszámú részvétel. Ezen kívül a szövetkezeti munkaiskola elmúlt évfo­lyamában többször vetítettünk szak- és politikai jellegű filmeket, ami ta­gadhatatlanul nagy segítséget jelentett a felnőttoktatásban — fejezte be nyilatkozatát elégedett mosollyal Hegyi elvtárs. Méltán lehet elégedett. A fentiek bizonyítják, hogy az említett községek­ben a szövetkezet valóban a kulturális és sportélet fő támogatója. Törek­véseikről másutt is példát vehetnének. Barak László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents