Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-06-19 / 24. szám

SZABAD FOLDMOVES

1976. június 19.

4

4 szavcTKf/frt FÖL OMÜVfSEK SZÖVt 1SÍGÍHEK FÓRUMA

A VESELYI SZÉKHELLYEL MOkODO E. THÄLMANN EFSZ TAPASZTALATÁBÓL

Teljesítik a társadalmi és szociális fejlesztés programját

As egységes földművesszövetkezet szocialista termelési-gazdasági és egyattel társadalmi szervezet, amely a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének alapszabályai szerint e szövetség alapszervezete. Ezért minden szövetkezet termelési-pénzügyi tervének szerves részeként kidolgozza a társadalmi és szociális fejlesztés tervét Is, amit az év elején a szövetkezet taggyűlése hagy Jóvá.

A társadalmi és szociális fejlesztés terve a taglétszámot, a dolgozók öszszetételét, a fogyasztás szintjének mutatóit és a szövetkezeti demokrácia megszilárdítását célzó intézkedéseket tartalmazó alapvető adatokon kívUl egyéb mutatókat is tartalmaz. Feltünteti, milyen mértékben vesz részt a szövetkezet a választási akcióprogram teljesítését, a szövetkezeti tagok — elsősorban a szocialista brigádok és а komplez ésszerűsítő brigádok — munkakezdeményezését, valamint a jelentős évfordulók és politikai események tiszteletére tett szocialista vállalások teljesítését. A terv továbbá külön foglalkozik a szövetkezeti földművesek iránti gondoskodás, a fürdői gyógykezelés, az üdültetés, a nyudljellétás, a munkabiztonság, a munka- és életkörnyezet javításénak, valamint a szövetkezetben folytatott kulturális nevelőmunka kérdéseivel.

Azok között a járások között, amelyekben a Szövetkezeti Földművesek Szövetségének szervei e feladatok teljesítésére kellő figyelmet fordítanak, találjuk a trnavaí járást is. Erről az ERNST THÄLMANN nevét viselő, veselyl székhellyel működő szövetkezet konkrét példáján győződhettünk meg. Társadalmi és szociális fejlesztési tervük teljesítésének eddigi eredményeivel Jozef Magala elvtárs, a szövetkezet elnöke, valamint Peter Malina, a szövetkezet társadalmi tevékenységéért felelős dolgozója tájékoztatott.

Ebben a szövetkezetben a dolgozók társadalmi és kulturális életéről példásan gondoskodik a héttagú kulturális albizottság. Kidolgozta az egyes rendezvények részletes programját, amit következetesen betartanak. Ha e programban visszalapozunk azt Iátjuk%

hogy az albizottság ünnepi gyűlést szervezett a Februári Győzelem tiszteletére, márciusban a Nemzetközi Nőnapot ünnepelték meg, májusban megszervezte a szövetkezeti tagok részvételét május elseje megünneplésében, továbbá emlékünnepséget rendezett a község felszabadítása évfordulójára.

Az albizottság által az elkövetkező Időszakra tervezett akciók közül említést érdemel a Német Demokratikus Köztársaságot bemutató kiállítás előkészítése az NDK államünnepe alkalmából. A szövetkezet elnöke ezzel kapcsolatban megjegyezte, hogy a szövetkezet vezetősége minden évben találkozik az NDK beli Alstedt járás képviselőivel tapasztalatcsere céljából. Legutóbbi alstedti látogatásuk alkalmával a szövetkezet népművészeti csoportja és fúvószenekara is járt a Német Demokratikus Köztársaságban, ahol fellépésüket nagy siker koronázta. Az NDK-beli vendégek szintén ellátogatnak Veselybe, ahol a szövetkezet számukra gazdag kulturális programot készít. A csehszlovák— szovjet barátság hónapjában a Szovjetunióból érkeznek vendégek szövetkezetükbe. Tavaly Grúziából látogatott el ide 25 kolhoztag.

Az albizottság a párt alapszervezetének és a szövetkezet vezetőségének hatékony támogatása mellett jelentős figyelmet szentel a versenymozgalom kibontakoztatására szövetkezetükben. Jelenleg négy munkaközösség versenyez a szocialista brigád cím elnyeréséért. A gépesítő részlegen megkezdték egy komplez ésszerűsítő brigád létrehozásának előkészületeit.

Példásnak mondható e szövetkezetben a tagok szakmai-politikai tudásának növelésére fordított gondoskodás. Az elmúlt télen a szövetkezeti munkaiskolában a tagok 51,9 százaléka vett részt, összesen közel 340 tag, nagyobbára fiatal emberek. A tévéadások megtekintésén kívül az oktatás programján szerepelt még a fejők, továbbá a traktorosok, valamint a műszaki-gazdasági dolgozók szakmai iskolázása, továbbképzése.

A szövetkezet fiatal dolgozói az egyes tévéadások témáihoz, illetve az iskolázáson elhangzott előadásokhoz

bátran fűztek megjegyzést, kifejtették ezzel kapcsolatos véleményüket, és a bíráló hozzászólásokban sem volt hiány, amelyek a szövetkezet termelési lehetőségeinek Javítását célozták. Többek között rámutattak a munkaszervezés egyes hiányosságaira, a gépek, illetve alkatrészek hiányára, követelték, hogy különbség nélkül minden munkahelyen létesítsenek megfelelő szociális berendezéseket, hozzászóltak a takarmányok minőségéhez, a trágya kiszállításának fogyatékosságaihoz stb. Egyesek e beszélgetések során büszkén állapították meg, hogy olyan eredményeket, amilyent a tévé képernyőjén láttak, szövetkezetükben ők is elérnek. A szövetkezeti munkaiskola tartalma alatt a sertéstelepen egy új munkaközösség lépett versenyre a szocialista brigád megtisztelő cím elnyeréséért. Ez is a szövetkezet helyes nevelő munkáját tanúsítja.

A szövetkezet szociális kérdéseit példásan oldja meg a szociális albizottság. Jóváhagyja a szociális juttatások és a családi pótlékok összegét. Jelentős érdeme van abban, hogy a szövetkezetben elsőrendű üzemi konyha működik, amely az egész év alatt átlag 280 tag étkezését biztosítja. Az albizottság számon tartja a szövetkezeti tagok életjubileumait. A szövetkezet negyedévenkénti taggyűléseire előkészíti a jubilánsak jegyzékét és számukra ajándékokat biztosít. E gyűlésen a tagság jelenlétében értékeli a szövetkezet elnöke a jubilánsok érdemeit és átnyújtja nekik az ajándékokat.

Az albizottság munkája szemmellátható a munka- és életkörnyezet szépítését célzó akciókban is. Ezt bizonyítják a rendben tartott gazdasági épületek, a gazdasági udvarok díszfái és virágágyásai. Az albizottság célul tűzte ki, hogy megszervezi a munkakörnyezet csinosításét nemcsak a központban* hanem minden gazdasági részlegen.

Az albizottság jelentős intézkedései közé sorolhatjuk a dolgozók rendszeres egészségügyi vizsgálatának megszervezését, különösen az állattenyésztésben dolgozókét, továbbá a szövetkezeti tagok gyógyfürdői kezelésének és üdültetésének, valamint gyermekeik üdültetésének megszervezését is. Az albizottság utasítására a szövetkezet biztonsági technikusa a tavaszi, a nyári és az őszi munkák megkezdése előtt megszervezi az egyes részlegek dolgozóinak iskolázását, melynek keretében megismertetik őket a biztonsági intézkedésekkel, nehogy balesetek adódjanak elő.

A társadalmi és szociális fejlesztés tervének teljesítését, csakúgy mint a termelési feladatok teljesítését idejében és folyamatosan a szövetkezet ellenőrző-revíziós albizottsága kíséri figyelemmel. Rendszerint különösebb problémával nem találkozik, mivel az E. Thälmann nevét viselő szövetkezetben mind a termelési, mind a társadalmi feladatokat pontosan teljesítik. Ez az albizottság jó munkáját dicséri, de egyúttal a szövetkezet összes tagjának fegyelmezettségét és helyes hozzáállását is igazolja.

JOZEF PROKEŠ, mérnök

Kétféle szándék, s akarat, kétfajta magatartás tusakodik bennünk: nem a bibliai jó és gonosz, hanem a nyughatatlan, s a könnyen beletörődő; az Igazat százszor megrágó, s a hamisra gyorsan bólintó; a dolgát hévvel tevő s a kötelességét ímmel-ámmal teljesítő; a jónál is jobbat akaró, s a gyatrát természetesnek tartó; a nagy, közös érdekek tiszta szlvü őre, s az, ki legyint, mint semmiségre.

Hol meghúzódik egyik mögött a másik, hol egyszerre mutatkoznak. Van, hogy kibékíthetetlen ellenfeleknek tűnnek, s azután összeborulnak, mintha testvérek lennének. Melyik kerekedik felül a kettő közül? Az-e, aki képes félretolnl egyéni érdekeit, hogy előnyt adjon a közügynek, vagy az, akinek mindig és mindenben a saját ügye a fontos, a többi előtt álló? Felelhetünk erre is, arra is igennel. Nem azért, mert az igazság arcvonásai klfürkészhetetlenek, hanem mert • e mások folyamatosan átrajzolódnak. Vonzóról, taszítóra, komorra, s mosolygósra. Holnapot építeni annyi, mint mássá tenni önmagunkat. Csakhogy ez nem megy parancsszóra, s az elhatározás sem elegendő.

Valamennyi emberben ott a tisztesség, a becsület. S mivel a munka az értelmes cselekvés, a jobbító szándék nem egyik, hanem alapvető Jellemzője, s mércéje az emberi értékeknek, a tisztesség, a becsület legfőbb talaja sem lehet más, csak ez. Okosabbak s tehetősebbek vagyunk elődeinknél, mert amit ránkhagytak, azt a tudomány, a technika seregnyi vívmányával gyarapítottuk.

A szabadság fogalmához eltéphetetlenül hozzáfűztük az internacionalizmust, a humanitáshoz a szolidaritást, a béke óhajához a békéért való küzdést, a munkához a tudatosságot, az országhoz a miénk birtokos névmást. Ennek általános, tehát meghatározó érvényét nem vonja kétségbe senki sem, ám miféle önáltatásként hlhetnők, hogy a társadalmat alkotó egyedek mindegyikében, mindenkor csakis ez van jelen?l

Ott van bizony ezek mellett s olykor fölébük kerekedve a közírántt közömbösség, a cselekedeteket másokra hagyó tunyaság. A mérnök elnagyolt rajza, a dudva lepte föld, a selejt halomra lökött termék, bélyegzőit az embernél fontosabbnak tartó tisztviselő, a csak Jogokat ismerő állampolgár ma még nem szabályt erősítő kivétel, de vigyázzunk nem is szabály! Hanem tükre egy változó társadalom kisebb, s nagyobb ellentmondásainak, megjelenítője annak az emberi egyenetlenségnek, mely mindannyiunkban meglelhető.

Szavaink szárnyán könnyen repülünk előre, ám lassabban mozdul lábunk. Olykor megoldottnak véljük azt, ami még elvégzésre vár, mert türelmetlenül kívánjuk a jobbat, szebbet, emberibbet, de el-elfelejtjük, hogy e sietség elsősorban nem mások noszogatása, hanem a magunk ösztökölése. Tiszta, másokat s bennünket egyaránt szolgáló tettekre, példaadásra, társadalmat és egyént összeforrasztó cselekedetekre. Ha beletörődünk abba, hogy ami kikerül kezünk alól az silány, semmit nem ér, — nagy hibát követünk el.

Van, hogy beletörődünk. Fejünket elfordítva tűrjük a pazarlást, s magunk Is pocsékolunk. Elfogadjuk az

elfogadhatatlan, fontossá emeljük а lénygtelent, s a sor végére lökjük azt, ami döntő. Hol azért, mert Így kényelmesebbnek látszik, hol mert kedvünket szegik, mert mások is ezt csinálják. Azután föltámad bennünk a gazda indulata, jogérzése, s elkezdjük csapkodni az asztalt, hogy ez Így tovább nem mehet. S megmutatjuk, mit tudunk, mi telik tőlünk, ha akarjuk ml mindenre vagyunk képesek. Nagyszájú, mindenből tréfát csináló legények festenek csodálatot az idősebbek arcára, amikor fele idő alatt, mint ahogy a program előírja, megcsinálják a nagy javítást. Az örökös fegyelmezetlenkedőt ráncba szedi — mert Így fogadja be — a brigád, s a mérnök, aki únt rutinnal tervezett, egyszer csak rálel a nagybetűs „feladatra“, mely fölössé teszi az órát, összemos nappalt és éjjelt.

Ilyenek vagyunk. Bevallva magunknak vagy csak sejtve, két arc néz a tükörből ránk. Erényeink és gyengeségeink vonásai, akkor sem tűnnek el, ha behúnyjuk egyik vagy mindkét szemünket. Együtt, erényeinkkel és gyengéinkkel vagyunk igaziak, emberek. Most is, amikor a munkát a teremtést köszöntjük, amikor közösségek és egyének a társadalmi elismerést megtestesítő kitüntetést vették, vagy veszik át, a jutalmat, mert úgy cselekedtek, úgy dolgoztak, hogy elsősorban saját gyengéiket gyűrték le, magukkal küzdöttek meg. Ez sikereik magyarázata.

Holnapra a jók mellé újak sorakoznak. S egyetlen eredmény sem örök, hapem mindig frissítést, gyarapítást kíván. Társadalmi haladásunk mértéke ezer dologtól függ, de végső soron mégis attól, miként alakul a küzdés önmagukkal. Attól, szembenézünk-e gyengéinkkel, s azokkal együtt szemléljük-e azt, amit elértünk, Sok mindent elértünk, sok mindent kell még elérnünk. J. M. H.

A fejlett szocialista társadalom teljes felépítésének szerves része munkánk további tökéletesítése, a szocialista demokrácia erősítése, és szélesítése. Az a lényeg, hogy a dolgozók mind nagyobb arányban vegyenek részt közvetlenül Is a hatalom gyakorlásában.

A felszabadulás óta eltelt több mint három évtized alatt a kommunista párt vezetésével megteremtettük, megszilárdítottuk a szocialista államhatalmat, amely a nép érdekeit védi és a dolgozók javát szolgálja.

Az elmúlt évtizedben megváltoztak a társadalmi viszonyok, a munkásságnak, a szövetkezeti tagoknak és az értelmiségieknek érdekel azonosak. A közélet egészségesen fejlődik, és a szocialista demokrácia kibontakozása közéleti vitákat, tettrekészséget eredményez az emberek szabadságának, akaratának még teljesebb érvényesülést biztosít.

Persze mindig akadtak emberek, akik a jogok összességét demokráciának tartják, kötelezettségeiket viszont vele összeegyezhetetlen kényszernek. Napjainkban is akadnak olyanok, akik úgy értelmezik a demokráciát, hogy a közösben mindenki azt csinál, amit akar. Ez egyeseknek kapóra Jön, mert alkalmat ad annak a hamis véleménynek az „indokláséra“, amely szerint a földet művelők többsége nem érett arra, hogy saját maga döntsön az őt érintő legfontosabb kérdésekben.

Sokhelyütt olyan törekvések tapasztalhatók, hogy a szövetkezeti vezetők, szakemberek akkora hatáskört akarnak maguknak, amely teljesen

Időszerű feladat

A szövetkezeti demokrácia fejlesztése

megszüntetné a tagság beleszólási lehetőségét az irányításba. Sokán megfeledkeznek arról, hogy a szövetkezeti tagok nem alkalmazotti viszonyban vannak, hanem a közös gazdaság egyenlő jogú tulajdonosai. Egyebek között ez annyit jelent, hogy az efsz-tagok megélhetése, életszínvonalénak alakulása szorosan összefügg a szövetkezet jövedelmével.

Igaz, manapság a szövetkezetek más körülmények között gazdálkodnak, mint néhány évvel ezelőtt. Az efsz-ek többségének átlagterülete (társulás útján) jelentősen megnövekedett. Ez egyben azt is jelenti, hogy sokkal több lett az egyesült szövetkezethez tartozó tagok száma. A régebben társult szövetkezetek intézkedéseket tettek a szakosítás, a korszerűsítés, a kemizálás útján. Bonyolulttá, nehezebbé vált a többezer hektáros nagyüzemek irányítása és továbbfejlesztése.

A nagyobb mezőgazdasági üzemek létrejöttével 900—1000, sőt még több tagja is van egy-egy szövetkezetnek. A tagság létszámának ilyen növekedése lehetetlenné tette a tagsági vagy évzáró és évnyitó gyűlés közös megtárgyalásét. Ezért az egyes munkaszakaszokon küldötteket választanak, akik a tagtársaikat is képviselik a közgyűléseken.

Különben már régen tapasztalható, hogy a nagy létszámú zárszámadó évnyitó közgyűlések nem tudják kielégítően betölteni szerepüket és egyre inkább ünnepi formákká válnak.

Persze sokan ezt az elméletet vallják: „Jól megy abban a szövetkezetben, ahol nincsen vita“. Olyan vélemények is kialakulnak, hogy az egyszerű tag úgy is képtelen megbirkózni a bonyolult mezőgazdasági problémákkal,

fölösleges tehát okvetetlenkedni.

Tény, a közgyűlések előtt a különböző ágazati tanácskozásokon már minden kérdéssel megismerkedtek, alaposan megvitatták a problémákat, örvendetes, hogy a legtöbb helyütt az ágazati gyűléseket a pértcsoportok' összejövetele előzte meg ahol alaposan bonckés alá vették a haladás fékezőlt.

Azt hiszem, ennek ellenére sem kell félni a köz- és taggyűléseken nyíltan feltárni azokat a hiányosságokat, amelyek kerékkötői az egész szövetkezet fejlődésének s rámutatni a szövetkezeti demokrácián esett csorbákra.

Napjainkban már valóban korszerű nagyüzemi módon gazdálkodunk. De nem szabad feledni, hogy a magasszintű gazdálkodáshoz a szakszerű vezetés mellett olyan emberekre van szükség, akik hozzáértő, igaz hívei a szocializmus építésének.

Sok szövetkezetben beblznyosodott, hogy a kiváló szakmai képesítés egymagában nem elegendő. Nélkülözhetetlen a tagsággal való szoros kapcsolat, a dolgozók bizalma. A szövetkezet sokhelyütt bizonyítja, hogy születnek szép, tartós eredmények, ahol a régi alapltótagok szakmailag tovább képezték magukat, de jöttek a technikumot és főiskolát végzett fiatalok, egymást becsülve, segítve együtt dolgoznak a tapasztalt és az elméletileg alaposan felvértezett szakemberek. El kell Ismerni: a veterán szakemberek sokat tettek, hogy pártunk elképzelései valóra váltak és a mezőgazdaság óriási fejlődésen ment keresztül.

Természetesen, a fejlődés további záloga a tagság szakmai fejlődése. Napjainkban már nem elég az erő, a jóakarat, mindenkinek érteni kell az egyre nagyobb felelősséget igénylő munkát. Milliós értékek mennek tönkre, mert a tagok nem ismerik jól a drága gépeket, vegyszereket, új módszereket stb.

Az is tény. hogy a tagok mindent észrevesznek, de abból a különböző csoportgyűléseken vajmi keveset mondanak el. „Nem akarok én rosszban lenni senkivel“. Ez a hallgatás legtöbbször! indoklása. Valóban a szövetkezet vezetői között is vannak olyanok, akik nem szeretik, ha bírálják őket és ezt ha mód adódik rá, éreztetik is a szókimondó taggal.

Természetesen, ott vannak a pártcsoportok, a pártszervezetek kommunistái, akik rendszerint útját tudják állni a visszavágásoknak. Nagyon sokat árthat ugyanis a szövetkezeti mozgalomnak, a közös fejlődésének, de az egész társadalomnak is az a szövetkezeti vezető, aki önteltségből vagy sértett hiúságból visszaél a hatalmával és elfojtja a tagok véleményét.

Az utóbbi években szocialista brigádok és a nemes cél eléréséért versenyző csoportok százai alakultak. Ezeknek a kollektíváknak — ahol a legjobb munkások tömörülnek, — elsősorban az a feladatuk, hogy bátran feltárják a hibákat és javaslatokat tegyenek azok orvoslására.

Sok problémának elejét lehetne venni, ha a szövetkezetek vezetői és tagjai mindig szem előtt tartanák, hogy az efsz nemcsak gazdasági, hanem társadalmi közösség is. A tagok nemcsak munkavállalók, hanem a szövetkezet gazdái, tulajdonosai is.

A nagy szövetkezetekben nem tudnak közvetlenül irányítani a központi vezető szakemberek. Ez még nagyobb felelősséget ró a tagságra ős becsületbeli kötelességük figyelmeztetni a részlegvezetőket a fennálló hiányosságokra, a munka közben felmerült váratlan problémákra. Ha panaszuk, tanácsuk nem talál meghallgatásra, kötelességük figyelmeztetni az ellenőrző bizottság tagjait, vagy más illetékest.

Rohan az idő, egykettőre Itt az aratás. Rendszerint a gabona betakarítása után szokták megtartani a gazdaság elért eredményeinek féléves értékelését. Nyár derekán rendszerint szép napsütéses az idő és lehetséges, hogy a nagy családot szabad téren egybe hívják és a közös feje ott számol be a gazdaság féléves eredmnyeiről és a felmerült problémákról. Jó lenne, ha a nagy közösségben nemcsak a vezetők beszámolója, az ünnepélyre hívott vendégek üdvözlő beszédei hangzanának el, hanem a tagok is hallatnák szavukat, rámutatnának a komoly hibákra, vagy megmondanák, miképp oldottak meg valamilyen nehéznek látszó feladatot.

Az őszinte, segltőszándékú bírálat nem rontja az ünnepélyes hangulatot. Harag, sértődöttség nélkül koccinthatnak az elért eredményekre és a még biztosabb holnapra. TÖTH DEZSŐ