Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-06-12 / 23. szám

Mi okozza a júniusi gyümölcshullást? Az első vagy júniusi gyü­­mölcshullás rendszerint szirom hullástól körülbelül egy hóna pig tart. Ilyenkor az apró ab mák és körték nagy mennyisé­ge hullik le fákról. A hullott gyümölcsön a csészelevelek kö­zelében kerek lyuk látható, a gyümölcs belseje kiüregesített, magháza kirágott. Almán szüret idején egy további tipikus kár­kép is megfigyelhető — elpará­­sodott esik a gyümölcs felüle­tén, a fiatal lárva járata. Almánál és körténél a júniusi első gyümölcshullást a poloska szagú almadarázs (Hoplocam­­pa testudinea), illetve a polos kaszagú körtedarázs (H. brveis) okozza. A kártevők lárvái a ta­lajban telelnek át, tavasszal bábbá alakulnak, majd virág­zás előtt kirepülnek az élénk mozgású, mintegy S mm hosz­­szú, sárgásszínű levéldarazsak. Rajzásuk általában virágzás előtt veszi kezdetét és szinte kivétel nélkül a sziromhullás végéig tart. A darazsak általá­ban a korábban virágzó alma-és körtefajtákban tesznek leg­nagyobb kárt. A poloskaszagú almadarázs kikelő lárvái még nem odvasít­­ják ki a már megkötött gyű mölcsöt, hanem vájatot rágnak annak héja alatt. Ezek a gyű mölcsök nem hullanak le, be érnek. Csupán a gyümölcsön látható szalagszerű párásodon forradás árulkodik a kártétel ről. A fejlődő lárva azonban már kiüregesiti az almát, s mi­előtt a gyümölcs lehullana, a kártevő már „átköltözik" egy további, még ép és egészséges gyümölcsre. A lárvák életük folyamán 3—4 almát károssíta nak meg. A körtedarázs lárvái fekete szinű aknázó járatot vájnak a virág porzószálai és a bibe kö­zött. A járatban mintegy 8—10 napig károsítanak, majd a kö tődött gyümölcsbe furakodnak a lárvák, ahol egészen a mag házig hatolva kiodvasítják a köte belsejét. A lárvák három négy hét alatt 3—5 körtét káro sítanak meg. Mindkét kártevőnek hasonló az életmódja. Kifejlett lárvái is hasonlóak: 1 cm hosszúak, ele fántcsont-fehér színűek, fejük világosbarna. Elnevezésük on­nan ered, hogy érintésre polos­ka szagó válladékot bocsájta­­nak ki testükből. A fejlett lár­vák júniusban ledobják magú kát a földre, befúrják magukat a talajba, ahol 10—20 cm mély­ségben földszemcsékből készí tett bábbölcsőkben telelnek át. S a legfontosabb — hogyan védekezzünk a kártétel ellen? Mivel mindkét kártevő egynem zedékű, a kártételt a tojások­ból kikelt lárvák elpusztísával lehet megelőzni. A sziromhul­lást követő néhány nap a leg­alkalmasabb a permetezésre, amikor a kártevőknek már több mint a fele kikelt. Permetezés­re a Metation 0,2 %-os, az Ant­­hio 0,13 % os, a Nexion ЕС 40 0,1—0,2 %-os, a Nexion WP 25 0,3 %-os, a Diazinon E-60 0,15 %-os és a Dimecron 20 0,25 %-os töménységű oldata alkal­mazható. VANEK ARANKA, mérnök A poloskaszagú almadarázs lárváinak kártétele. [Vaj Szövetkezet a főváros peremén jelenleg az egy főre eső zöld­ségfogyasztás nyolcvan-kilenc­­ven kilogramm évente. Az egészségügyi szakemberek vé­leménye szerint, 120—130 kilo­gramm friss vagy mélyhűtött jkonzervált) zöldség fogyasztá­sa lenne az ideális. Ha tekin­tetbe vesszük, hogy Bratislava lakóinak a száma a tervek sze­rint 1980-ban eléri a félmilliót, megértjük, hogy a főváros kör­nyéki mezőgazdasági üzemek fejlesztése, korszerűsítése ha­laszthatatlan követelmény. E- zért fővárosunk peremén műkö­dő mezőgazdasági üzemeink — így a Bratislava-Prievozi Ruži­­nov nevet viselő Efsz is — el­sősorban a főváros lakosságá­nak ellátását szolgálják. Ennek érdekében az egyesített szövet­kezet termelése három ágazat­ra oszlik: növénytermesztésre, állati termékek termelésére és mellékágazati termelésre. Ám az utóbbi években egyre inkább a zöldség-, és virágkertészke­désre specializálódik. Ez a tény döntően meghatározza a gaz­dálkodás hogyanját és miként­jét. A rentábilis kérdés itt nem ugyanaz, mint más, egyéb irány­ban szakosított üzemeknél. A termelés elsődleges meghatáro­zója a társadalmi szükséglet, hogy városunk dolgozói пъ szenvedjenek hiányt zöldség­félékből. A közelmúltban fel­kerestem a gazdaságot, elbe­szélgettem a dolgozókkal. A szövetkezet főkertésze Ku­lacs Rudolf. Tizenkét éve dol­gozik a gazdaságban. Jelenleg a hajtatott zöldség és a virág­kertészet vezetője, tgy őt kér­tem meg, mint a legilletékeseb­­bet, hogy mondja el, milyen kö­rülmények között termelnek. Elmondotta, hogy a szövetkezet hetven hektáron termeszt zöld­ségféléket: szabad földön, fólia alatt és üvegházakban. A föld­terület hagyományos csöves ön­tözőberendezéssel van ellátva, így szükség esetén csak a szó­rófejeket hordják át egyik par­celláról a másikra. Tudjuk, hogy zöldségféléket víz nélkül nagyüzemi szinten lehetetlen termeszteni, így az öntözőbe­rendezéseket is az időjárástól függően, a szükségletek szerint használják ki. A cél az, hogy városunk lakóit folyamatosan el tudják látni zöldségfélékkel. Ebben az évben négy hektár­nyi területen — fólia alatt — termesztettek korai zöldségfé­léket. Első termésük a saláta — naponta 20—30 ezer darabot szállítanak a fővárosba —, a retek és a karalábé. Második termés a paprika és az uborka. Szabadföldi termesztésnél fő terményeik a karfiol, a hagy­ma, a zeller és a káposztafélék, de kisebb mennyiségben a töb­bieket is termesztik. A koraiak palántázását már befejezték s jelenleg a zeller, a paradi­csom, a karalábé palántázása folyik. A zöldségellátás folyamatos­sága érdekében három évvel ezelőtt tizennyolc hektáron ti­zenkét darab üvegház-rend­­szer építését elkezdték. S hogy ebben az évben hat darabot át­adnak rendeltetésének, főleg Bálint István építészmérnök ér­deme, aki ugyancsak sokat tett annak érdekében, hogy min­denkit meggyőzzön az üveghá­zak fontosságáról. Május első felében megjelent az első üvegházi paprika, amelyet első­sorba fővárosunkba szállítottak. Milyen is tulajdonképpen ez az üvegház-rendszer? Az üvegházakat a teljes 'be­rendezéssel együtt a Bolgár Népköztársaságból hozták be. Komplex automatikus berende­zéssel van ellátva. Külön ka­zánházzal, szociális és mellék­­épületekkel. Az üvegházakat földgázzal fűtik, a hőszabályo­zás teljesen automatizált, a külső hőmérséklet és a belső páratartalom szerint. Hasonlóan automatikusan működik az ön­tözőberendezés ľs. Erre szolgál a programátor. Amikor a nö­vényzet megkapta a számára szükséges mennyiségű vizet, önműködően kikapcsol. Továb­bá az öntözőberendezésen ke­resztül lehet adagolni a műtrá­gyát, a növényvédőszereket is. Ezenkívül az egész berendezés el van látva fertőtlenítő beren­dezéssel is, amely a talajvizs­gálatok alapján elvégzi a talaj fertőtlenítését. Az üvegház­­rendszerhez tartozik még egy aklimatizált raktár és több te­rem a zöldség feldolgozására és csomagolására. Az üvegház-rendszer nagy je­lentőségű, ezért építése a jövő­ben is tovább folyik. A zöldség­­termesztés folyamatossá válik, ezáltal lesz gazdaságos. Állan­dó dolgozókat tudnak alkalmaz­ni, viszont kevesebbet, mint a szabadföldi termesztés esetén. Itt egy hektárnyi földterület megművelésére elegendő tíz­­tizenkét személy. Ezáltal emel­kedik a munka termelékenység ge. Továbbá, miután az üveg­ház-rendszer építése befejező­dik, évente hatvannyolc vagon­nal több zöldséget tudnak ter­melni, s termékeikkel nap, mint nap találkozhatunk fővá­rosunk boltjaiban. De nemcsak itt, hanem a cseh országrészek­ben is. —nt— Az őszibarack regenerálódása Egy csaknem pusztulóban le­vő őszibarackost a Magalin táp­­elemmel sikerűit teljes termo állapotba visszaállítani. A Ma­galin kizárólag növényi és ál­lati eredetű anyagok fermentá­­lódásából nyert, por vagy gra­nulált alakban forgalomba ho zott szervestrágya, jelentős ion­cserélő képességgel. Kalcium­mal, magnéziummal és kálium­mal megfelelő arányban dúsít­ják, a talaj ásványos tartalma szerint. A szervesanyag tartal­ma, a szén-nitrogén bevitel és az intenzív mikrobás aktivitás fenntartja, sőt fokozza a talaj termékenységét (A. F.j Felkarolják a fiatalokat Május derekán rendezték meg a Szlovákiai Kisállattenyész­tők Szövetségének levicei járási konferenciáját. Résztvevői értékelték a járás kisál lattenyésztőinek gazdag tevékenységét. Megállapították — a szervezett kistenyésztők a kaparóbarom­fiak tenyésztésében érték el e legkiemelkedőbb eredményeket. Ez jórészt annak köszönhető, hogy a járási bizottság is beha­tóan segítette a szakosztály tagjainak ténykedését. A szövetség által üzemeltetett keltetőből rendszeresen ellátták az érdek­lődőket fajtatiszta tenyészanyaggal. Szó esett arról is, hogy a Márton-vásárral egyidőben évente megrendezésre kerülő kisállat-bemutatókat a jövőben is meg kell szervezni, sőt, ha lehet, bővíteni kell a kiállítást. A te­nyésztők kivétel nélkül egyetértettek abban, hogy ez a minden évben megrendezett seregszemle sokat segít a tenyésztői munka eredményesebbé tételében, a keresett tenyészállatok beszerzésében, és nem utolsó sorban a jó vagy rossz tapasz­talatok kölcsönös kicserélésében is lehetőséget kínál. A kisállattenyésztők immár ötezer tagot számláló „családja“ minden évben gazdag tevékenységet fejt ki. Az új célkitűzések szerint nemcsak bővíteni akarják a tevékenységüket a kis­­állattenyésztök, hanem a minőségi javulást is szem előtt tart­ják. Fő céljuk továbbra is a szervezeti élet iránti érdeklődés fokozása, a fajtatiszta tenyészállatok és elismert tenyészetek számának állandó növelése. Az utóbbi években aránylag sok problémába ütközött, ezért némileg alábbhagyott a juhtenyésztés és a prémes állatok tenyésztése iránti érdeklődés. Most elhatározták, mindent el­követnek ezen tenyésztői irányzatok színvonalának ismételt fellendítéséért. Nem feledkeznek meg a fiatalokról sem. Sőt! Az alapiskolák mellett több kisállattenyésztő szakkört terveznek létesíteni, a gyermekek érdeklődési körének megfelelően. A tervek sze­rint nemcsak hozzáértő vezetőt jelölnek ki az alapszerveze­tekben, aki majd irányítja és szakmai szempontból hasznossá, célszerűvé teszi a diákok, illetve a szakkörök tevékenységét, hanem a munka megkezdéséhez nélkülözhetetlen tenyész­­anyagot — esetleg a lehetőségekhez mérten még tenyésztői berendezéseket és némi takarmányt — is adnak az érdeklődő diákoknak. Cimmermann Mária A lúdtenyésztésben is ésszerűbben A Szovjetunióban olyan lúdtenyésztési eljárással kísérletez­nek, amely egész évben biztosítja a zavartalan lúdhús terme­lést. A kínai és holmogori fajtájú tenyésztörzseket az első évben normális fényviszonyok közepette tartották, miközben 22,8, illetve 35,8 db-os átlagos iojáshozamot értek el. A második évben decembertől 14 órára növelték a világos órák számát, minek következtében a tojáshozam 30,2, illetve 51,4 darabra nőtt. Június elején három héten keresztül a normálisnál rövi­­debbre kurtították a napfényes időtartamot, majd ezt követően hetente egy órával meghosszabbították a megvilágítás időtar­tamát úgy, hogy a végén már napi 14 órán át világosban vol­tak az állatok. A tojásrakás szeptember derekán vette kezde­tét. Decemberig a kínai Indák 22, a holmogoriak pedig 20 to­jást termeltek. Az újféle tenyésztői eljárás következtében a holmogori ludak átlagos évi tojástermelése 50,3 darabra, a kfnai ludaké pedig 73,5 darabra nőtt. Az őszi-téli tojástermelést követően a harmadik hasznossági évben azonnal januártól normális fényviszonyok közepette tartották az állatokat, vagyis 7 óráig tartó megvilágításnál. A tavaszi-nyári tojásrakás áprilisban vette kezdetét; ennek folyamán a holmogori ludak 26,3 darab, a kínaiak pedig 39,8 darab tojást termeltek. A kifejlesztett módszer lehetővé teszi, hogy az év tiz hónap­jában folyamatossá váljon a keltető tojások termelése, közben 35—65 százalékkal növelhető a a ludak hasznossága. (zch) ÉLETKÉPEK Példás kisállattenyésztő A Szlovákiai Kisállattenyész­tők Szövetségének Központi Bi­zottsága a kisállattenyésztő nők 1975 novemberében megrende­zett országos *találkozóján az SZjiSZ l. fokú oklevelével és arany emlékérmével tüntették ki Ertlová Emília elvtársnőt, aki több éve példás tevékenysé­get fejt ki a szövetségben. A kisállattenyésztők szövet­sége járási bizottságának ta­nácskozásán ismerkedtem meg Ertlová elvtársnővel. Elbeszél­gettem vele kedvteléséről, örö­meiről és gondjairól — ez utób­biból van több: három év alatt nemcsak férjét és édesanyját veszítette el, hanem három fi­vérét és több ismerősét is ■— s azokról a tapasztalatokról, amelyekre a több éves tenyész­tői gyakorlat során szert tett. Az özvegy hatvanegy éves. Sereden, földműves család sár­­iáként látta meg a napvilágot. Most Zvolenban él. A kisállat­­tenyésztők szövetségének 1960 februárja óta tagja. Baromfival kezdte, most is azt tart. Kezdet­től fogva kitartott a fogolyszí­­nü olasz tyúkoknál. Idestova húsz éve már. Törzsállományá­ban az 1:5 ivararányt alkalmaz­za. Hisz a klorofillnak a növe­kedésre, fejlődésre és tojáster­melésre gyakorolt kedvező ha­tásában. Ebből kiindulva, amíg csak teheti, friss lucernával eteti a tyúkokat. A zöldet kor­pával keverve és kissé sózva adagolja. Ha elfogy a lucerna, akác falevéllel helyettesíti. Nagy fontosságot tulajdonít a tiszta és friss ivóvízzel való állandó ellátás biztosításának. Kellő mennyiségű, jól átmosott folyami homok is mindig ren­delkezésére áll a tyúkoknak: meg is hemperegnek benne rendszeresen. Emília asszonynak van egy százötven darab tojást befogadó villamos keltető gépe is. A szo­bában helyezte el, hogy amikor csák eszébe jut, azonnal ellen­őrizhesse a gép működését, a hőmérséklet és a páratartalom megfelelősségét, illetve azt, hogy van-e villany és műkö­dik-e egyáltalán a gép. Mint mondja, nem egy tenyésztő' rá­fizetett már a rendszeres ellen­őrzés elhanyagolására. Ottjár­­tamkor fácántojásokat kelte­tett. Az idei kisállat-seregszem­lére készül velük. Mondta, lesz még egy érdekessége az idei bemutatónak, de mivel tudja, hogy vadász vagyok, nem árul­ja el mi lesz az. Hívott, láto­gassak el majd a kiállításra. Megtekintettem az állomá­nyát is. Húsz tyúkot és négy kakast tart. Eldicsekedett vele, hogy tyúkjai egyáltalán nem kotlának, egész évben termel­nek. Ertlová Emília nemcsak oda­haza végez elismerésre méltó munkát. Több éven keresztül ő vezette az SZKSZ járási bizott­sága mellett működő baromfi­­tenyésztő szakosztályt, most pedig a járási bizottság helyet­tes elnöke. Ma már nyugdíjas, de harmnlc éven keresztül egy zöldség- és gyümölcsboltban dolgozott, előbb mint elárusító, később mint vezető. Most, hogy teljesen egyedül maradt — gyenge testalkata nem tette lehetővé számára, hogy gyermeket hozzon a vi­lágra, — minden idejét az álla­tok gondozására fordítja. Ami­kor már nincs mit tenni oda­kint, az asztalra helyezi a ma­dárkalitkát és órákon át gyö­nyörködik kedvenc kanárijá­ban. Olykor benéz a járási bi­zottságra, résztvesz a tanácsko­zásokon, elbeszélget más te­nyésztőkkel, kicseréli, tovább­adja tapasztalatait. Így telnek, morzsolódnak egymás után nyugdíjas napjai. A kitüntetés­nek, az elismerésnek viszont nagyon örül, s ugyancsak saj­nálja, hogy már oly kevésre futja az erejéből. Ján M. Habrovský

Next

/
Thumbnails
Contents