Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-06-12 / 23. szám
Kifizetődő a házinyúl tenyésztése Alig akad még egy olyan ha- mert szőrzete tömött, selymes, ziállat, amely felhasználás rugalmas, hosszú szálú, tehát szempontjából olyan értékes a szőrmeipar számára a legér volna, mint a házinyúl. Húsa tékesebb. Húsa ízletes, porba ízletes, fehérjékben gazdag, nyós és a legjobb pecsenyenyúl. tápértéke jelentős és könnyen Éppen az említett jó tulajdon emészthető. Gereznája nemzet ságai miatt kezdő nyúltenyészgazdasági szempontból igen ér tőknek ajánljuk, tékes, a nyúlbélből hangszer Igen jó prém és húsnyúl a húrokat és varrófonalakat ké közepesen nagy testű nagy esin szíténak. Trágyája pedig a ház- esilla. Testsúlya gyakran eléri táji kertekben hasznosítható. A az 5,5—6 kg ot is. Gereznája házinyúl tenyésztése azért is igen értékes. Húsa izmos, de kedvező, mert jól értékesíti a nagyon ízletes. Tömör alapszőr kerti és konyhai hulladékokat, zetének színe hamvaskék, ebből A házinyúl tartási költsége emelkednek ki a ritkás fekete igen alacsony, szaporasága és és fehér végződésű, hosszú egyéb kiváló tulajdonsága miatt szálú koronaszörők. A nagy tenyséztésre igen alkalmas. Ez csincsilla jó nevelő, gondos utóbbi okoknál fogva a házi anya, közepesen edzett fajta, nyúl tenyésztése jó jövedelmi A közepesen nagy testfiek forrást jelent a tenyésztőknek, közül háztá|i tenyésztésre Kis befektetéssel biztosítható a ajánlható a bécsi fehér, vala család hússzűkségletének jelen- mint a 3,5—4 kg súlyú hollandi tűs része, a gereznából pedig nyúl. Mind a két fajta igen jói ruházati cikkek készíthető. A szaporítható, mert egy egy elnyúl tehát igen jelentős nép lés alkalmával 6—8 kicsit hoz a gazdasági tényező. világra. A bécsi fehér közepes Az utóbbi években rohamo nagyságú, selymesen lágy bunsan növekszik a nyúltenyésztők dájú és ezért a szőrme iparban száma, mivel nem nehéz mes gereznája igen keresett cikk. térség, csupán leleményesség Gereznáját eredeti színében kell hozzá. A kezdő nyúlte használják fel, vagy pedig után nyésztőknek olyan fajtákat zatokat készítenek belőle. A ajánlunk, amelyeknek húsa és kétszínűén tarka hollandi nyúl gereznája kiváló minőségű, a inkább mint húsnyúl ismeretes, betegségekkel szemben ellen- Kedvező tulajdonsága, hogy jó állók, de igen szaporák és jól nevelőanya és ezért nagyüzemi nevelhetők. Az utóbbi években tenyésztésre dajkanyúlként jól a nyúltenyésztők a Szluvákiai hasznosítható. Kisállattenyésztők Szövetsége A kistestű házinyulak átlagos helyi szervezeteibe tömörülve súlya kb. 1,5—3 kg között vál foglalkoznak szakszerűen nyúl takozik, éppen azért főleg tenyésztéssel. prémjükért vagy gyapjújáért A nyúlfajtákat általában há tenyésztik. Tenyésztésükhöz kelrom csoportba szokták sorolni, lő szaktudásra, több évi gyakor A nagy középnagy és kis tes latra van szükség, s ezért a tüek csoportjába. A nagy tes kezdő nyúltenyésztőknek nem tűek általában sok húst termel ajánljuk. Több eves tenyésztés nek, de gereznájuk értéke igen után azonban igen jó jövedelmi csekély, kzzel szemben a kis forrást jelent a tenyésztése, testűek hústermelése sokkal Amikor a nyúltenyésztö már kevesebb, gereznájuk azonban elhatározta, hogy milyen fajtát igen jó, mert a szőrzet tömör, választ, gondoskodnia kell a sűrű és értékes. Háztáji te nyúlak elhelyezéséről. Tehát nyésztésre tehát a közepesen nyúlólakat kell készítenie Ü nagy testű fajták a legalkalma gyelni kell arra, hogy a nyulak sabbak. Gereznájukat rendsze számára tágas helyet készítrint természetes színükben dől sünk, hogy szabadon mozoghasgozzák fel, s talán ezért kere sanak. A ketreceket pedig úgy sett cikk a szűcsiparban. készítsük el, hogy padlózaton A nagy testű fajták közül a át az ürülék és különféle hullegisinertebb a belga óriás, a ladék könnyen lehulljon egy kosorrúak francia, német és erre a célra készített sekély angol változatai. Tenyésztésű vályúszerű edénybe, amely Rét — húsban a 6—8 kg os könnyen kihúzható és tisztítliasúlyt is elérik — azonban kéz- tó. A nyúlól tetejét cseréppel, döknek nem ajánljuk, mert a bádoggal, kátránypapírral vagy betegségekkel szemben kevésbé palával fedjük be, hogy az eső ellenállók, rossz nevelők, rossz elől védve legyenek az állatok, fialók és gyakran meddők. Ge- Az ól elülső részét sűrű drótreznájuk nagyon laza, szőrük hálóval látjuk el, hogy azon át pedig igen hullik. sem egér, sem pedig más kár-A közepesen nagy testűek tevő ne jusson be az ólba. Az közül igen értékes nyúlfajta a ajtó belső részére vékony lébécsi kék, melynek vágósúlya eecskékből készítsünk széna-, eléri a 4—5 kg-ot is. Csodála illetve lucernatartó rácsot, hogy fosán ragyogó szőrméje ham- a nyúl könnyen hozzáférhessen vaskék színű, de több változata az eleséghez. A nyulak almozais van, mint például: sötétkék, tát állandóan tartsuk tisztán, acélkék is. Legértékesebb ge ezáltal meggátoljuk a fertőzést, rezna a december és február a különböző betegségek terje hónapokban vágott állatoké, dését. Az etetéssel és itatással kap esolatban igen fontos két tényezőt kell szem előtt tartani: mégpedig a tisztaságot és pon tosságot. A nyálaknak sosem szabad poros, piszkos eleséget adni. Ha úgy véljük, hogy az eleség poros vagy piszkos, ak kor mossuk meg és hagyjuk megszáradni, majd csak azután adjuk az állatok elé. Az eleség legyen változatos, ízletes. Leg jobb abraktakarmány a zab, az árpa, napraforgó mag és a granulált eleségfélék. A lágyelesé gek közül a következőket ajánl juk: főtt burgonya, reszelt re pa, kölesdara, borsódara és korpa. Az említett eleségeket azonban mindig forrázva adjuk és a vízbe tegyünk egy kevés sót. A lágyeleségek mindig kásaszerűek legyenek. Az etetésnél tartsunk rendet és pontosságot. Télen kétszer etessünk és itassunk. Lehetőleg reggel 7 és este 19 órakor. Nyári etetésnél a reggeli 6. a déli 12 és az esti 20 órát ajánl juk. Néhány szól még az anyanyúl vemhességi idejéről. Az anya nyúl veinhessége kb. 30—35 na pig tart. Fialás előtt néhány nappal fialtató ketrecének részét jól kitisztítjuk, bealmozzuk szénával vagy egyéb e célra megfelelő alommal és elsötétít jiik, mivel a nyúl a fészekrakás közben igen félénk és nyugta lan. Fialás elült és után gondosan ügyeljünk az anyára, nehogy az esetlegesen fellépő láz következtében a nedves fiókákat felfalja. Ebben az időszak bau naponta több ízben adjunk neki friss ivóvizet és bőséges eleséget, főleg abrakfélét. A ki csínyek szeme 8—9 nap múlva nyílik ki és 8—10 hétig szopnap. Ezután leválasztjuk őket és külön ketrecekbe zárjuk. Négy öt hónapos korukban a nőstényeket és a bakokat elkü limitjük vagy eladjuk. A süldő kel 7—8 hónapos korukba bepároztatjuk. A levágásra szánt süldőket a téli hónupokban | december— február) dolgozzuk fel, mert prémjük ekkor a legértékesebb. A házinyúl húsa nemcsak frissen fugyaszthaló. Kitűnően tárolható például lesütve vagy füstölve is. ANDRISK1N JÓZSEF Fából készült telepadlós ketrec, benne új-zélandi fehér nőstény. Folo: —bor ■ Hogyan fürdessük a tengeri malacokat? Rendszeres gondozás esetén az állat nem piszkítja be magát annyira, hogy tényleges fürdőt igényelne a tisztogatása. Elég időnként némi keményítölisztet bedörzsölni a szőrébe, jól átdörzsölni, majd kikefélni a szőrt. Így megtisztítjuk a szőrzetet a kisebb tisztátalanságoktól és a zsírtól. Néha azonban elkerülhetetlen a fürdetés. A tengeri malacok többsége nem fél a víztől — vadon élő rokonaik kitűnő úszók. Fürdetéshez nagyobb, de nem túl mély edénybe tegyünk (körülbelül 5 cm) meleg vizet, amihez adhatunk megfelelő fertőtlenítő szert és — főleg a hosszúszőrű állatok esetében — egy kevés sampont is. Az első ízben fürdetett állatot óvatosan tegyük a vízbe: ültessük a kezünkre és fokozatosan merítsük a vízbe. Az állatok: többsége gyorsan megszokja a fürdetést és már játszik is a yízben. A fürdetés egyszerű, de lehetőleg • minden testrészt jól mossunk meg. Ha sampont is használtunk, tiszta vízben jól le kell öblíteni a szőrzetet. Legfontosabb tennivalónk az állat szőrzetének megszárítása. Erre a célra a ma már csaknem minden házban megtalálható hajszárító a legalkalmasabb. Persze ügyelni kell rá, nehogy túlságosan felhevítsük az állat testét. Akinek nincs hajszárítója, jól törülje szárazra az állatot. A hosszúszörű tengeri malacok törülgetését fokozott óvatossággal végezzük. A tiszta és immár száraz állatot tegyük tiszta ketrecbe. A A kisállattenyésztők jól hasznosíthatják a különféle gyomokat is. Olcsóbbá teszik ezzel az állattartási és pusztítják a sok bosszúságot okozó gyomnövényeket. Mindössze ar ra kell ügyelniük, nehogy mérgező gyomokat adjanak az állatoknak. mert az bizony meg bosszulná magái. De arra is ügyeljenek, hogy a felkínált gyomok zsengék és mag nélküliek legyenek. Az állatok ugyanis nem emésztik meg a magvakat, amelyek az ürülék kel kiválasztódnak a szervezetből és a trágyával bekerülnek a kertbe, ahol elgyomosítják a talajt. Kertésze _ Kati 1978. június 12. Щ MÓDKEKKEL KÍSÉRLETEZNEK Fűszerpaprika - helyrevetéssel A XV. pártkongresszus egyik legfontosabb határozata kimondja, a termelés hathatós fejlesztésével elő kell segíteni az élelmiszer-ellátás további javítását. Ahogy a múltban, úgy a jelenben is jelentős gondot okoz a zöldség- és a gyümölcs termesztés fejlesztése. De nem csak az, hanem például a fűszerpaprika iránti* növekvő ke reslel saját forrásból történő kielégítése is. A helyzetei sú lyosbitja az a tény, hogy a ha gyuinányos termelési technoló gia nagyon munkaigényes, vi szent a mezőgazdasági nagyüzemekben mindjobban elmé lyül a munkaerő hiány. Sajnos, egyelőre sem a gép-, sem pedig a vegyszerellátás nincsen olyan színvonalon, hogy legalább részlten csökkenteni tudnánk a kézi munka szükségletét. Jórészt ennek tudható be. hogy a korábban szép eredményeket elérő szövetkezetek és állami gazdaságok is szépen lassan korlátozták a paradicsom, vagy például a fűszerpaprika tér mesztésének fejlesztését, eset leg teljesen felhagytak ezen munkaigényes növények terme lésével. Pedig paradicsomra is, fűszerpaprikára is szüksége van népgazdaságunknak. Az izai Béke Efsz fiatal szakember gárdáját elgondolkoztat ták ezek a tények. Hallottak róla, hogy a chntíni szövetke zetben újféle, helyrevetéses módszerrel termelik a konzerv paradicsomot. Gondolták, miért ne lehetne fűszerpaprikát is helyrevetéssel termelni. A gondolatot tett követte, és így Csehszlovákiában elsőkként ne kilátlak a fűszerpaprika helyrevetéses termelésének. Pollák János mérnökkel megtekintettük a mintegy negyed száz hektáros parcellát. Szépen kelt a paprika. — A „házilag“ készített — átalakított vetögéppel mintegy 1,4—1,5 millió magot juttattunk a földbe hektáronként — újságolta a jónevű szakember. — A gondos talajelőkészítés és a szakszerű vegyszerezés máris érezteti kedvező hatását. A parcella gyommentes, a növényzet szépen sorol. Számításunk szerint legalább 500—550 ezer egyed van egy hektáron. Ez már igen. Hagyományos palántázáskor egyesével ültetve körülbelül 55 ezer, párosával téve a fészekbe pedig mintegy 80 — 100 ezer palántát ültettek ki egy hektárra — persze, ha volt elég palánta ás ügyesek voltak az ültetőgépet kiszolgáló asszonyok. Már ebből is következtetni lehet az áj módszer ígéretes mivoltára. Hiszen egy* szerű: több tű — több termés! Mert a hagyományos módszert alkalmazó kiváló termelők még 80—100 ezres egyedszám esetén is csak 25 mázsa száraz anyagot nyertek egy hektárról. Most viszont? Ha csupán két paprika teremne tövenként, és mindegyik csak két dekát nyomna, akkor is elérné az ižai szövetkezet a hektáronkénti 25—30 mázsa szárazanyagot, azaz őrölt pirospaprikát. Ésszerű és főleg gazdaságos módszernek ígérkezik a helybevetéses fűszerpaprika termesztés. Persze a növekedés, a fejlődés és a beérés még sokat javíthat ronthat a várt eredményen, ezért a módszer termesztés-technológiai és ökonómiai elemzésére majd ősszel kerítünk sert. KÁDEK GÁBOR 1 Ribiszke és köszméte zöldoltása Aki a konyhakert ésszerű kihasználására törekszik, az előnyben részesíti a törzses ribiszkét és a köszmétefácskákat. A nehezen beszerzett kerttelepi négy-öt áras kiskertet is nagy gonddal keli beosztani, s bizony aligha jut hely a terebélyes ribiszke- vagy köszmétebokroknak. A törzses fák előállításának nagyüzemi módszere speciális tárolóhelyeket, leg rosszabb esetben üvegliázat igényel, tehát a kiskertészkedők többségének hozzáférhetetlen. Hogyan neveljük hát ki a fa alakú ribiszkét vagy köszmétét? A tenyészidöben végzett oltás nyújt segítséget. Ez — valamint az oltás ideje — kétféle lehet. Az első a zöldoltás. A törzses ribiszke- és köszmétefácskákat Ribes aureum (aranyribiszke) alanyra zöldoltással szoktuk oltani. Ideje máíus . vagv június. Akkor a legjobb végezni, amikor az alany és az oltóvessző állománya is torzsás, vagyis amikor a fás szövet éppen kialakulóban van és a vessző hajlításkor nem pattan, hanem rostosán törik. Oldalékezést vagy hasltékoltást végzünk. Az alanyt megfelelő magasságbaj) visszavágjuk, majd úgy behasítjuk éles késsel vagy borotvapengével, hogy a közelben legyen egy levél és egy szem. A levéllemezt eltávolítjuk. Csúcsán két-három levéllel rendelkező, végén ék alakúra kiképzett oltóvesszőt helyezünk a hasítékba. Pamutszállal kötözünk, oltóviaszt nem szabad használni. A kész oltásra húzzunk, kissé benedvesítelt, esetleg mérsékletesen árnyékolt műanyag zacskót — így védjük az oltóvesszőt a kiszáradástól. A zacskót két hét múlva eltávolíthatjuk. Az alany hajtásait csípjük le és idejében lazítsuk fel a kötözést. A zöldoltás nem elterjedten alkalmazott módszer a ribiszke és a köszméte szaporításában, mert nagy gyakorlatot igényei — főleg az oltás időpontjának' helyes meghatározásához — mégsem nyújt biztos sikert. A ribiszke és köszmétefák házi kinevelésének legjobb és legbiztosabb eredményt hozó módja a nyári szemzés. Erre azonban majd csak augusztusban vagy szeptemberben keríthetünk sort. —bo» korszerű telepítésű szőlőkben jól kihasználhatók a gépek.
