Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-06-12 / 23. szám
A fagykárt szenvedett szőlőket is gondozni kell A május elsejei és az előző napi fagyok sok helyen komoly károkat okoztak úgy a nagyüzemi, mint a háztáji szőlőkben. Dél-Szlovákiában helyenként —4 fokot is mértek. Az üzemeknek a biztosító megtéríti ugyan a károk egy részét, de a kistermelők között bizony alig akad, aki rendszeresen biztosítaná szőlőjét a tavaszi fagykárok ellen. így aztán ahol a fagy elsöpörte a termést, ott nemcsak az idei évben dolgoztunk ingyen, hanem a fagykár kihat még a jövő évre is. Sok termelő úgy gondolkozik, ha nincsen termés, elhanyagolható a szőlő. Pedig épp ellenkezőleg, sokkal nagyobb gondozást igényel az ilyen szőlő. Mi tehát a teendő a fagykár után? A jó kondícióban levő, tápanyagokkal bőven ellátott talajon lefagyás után újra hoz hajtásokat a szőlő, leginkább a mellékrügyekből. Ezeken a hajtásokon még termés is akad. Igaz, csak olyan másod-termés jellegű. Nagyobb baj az, hogy az ilyen másodhajtások, főleg még ha szőlőt is hoznak, rendszerint nem érnek be, télen teljesen elfagynak és a kordonon a termőcsap ezáltal elvész. Ha maradna is életképes alsó rügy az ilyen hajtásokon, ezeken termés nem várható. Tehát még a következő évben is csak gyenge terméssel számolhatunk. A kordonkarokon az olyan hajtásokat, amelyekből várható, hogy a következő évben termőcsapot alakíthatunk, fokozottabb gondossággal kezeljük, úgy hogy legalább az alsó 4—5 rügyig tökéletesen beérhessen a vessző. Ha ezek a hajtások fürtöt is hoznak, azt inkább távolítsuk el, mert ezáltal elősegítjük a vessző beérését. Ha a kordonkarokon nincsen kilátás életképes veszszők kinevelésére, akkor vagy a tőkefejből előtörő, vagy a kordon belső, a lehajlításnál fakadó hajtásaiból válasszunk és neveljünk ki olyan hajtásokat, amelyek tökéletesen beérnek. A kordonkart ezekkel leválthatjuk. Ismétlem, hogy nem szabad sajnálni a fürtök eltávolítását ezekről a hajtásokról a jövő évi termés érdekében. Mindig ésszerűen, megfontoltan járjunk el, minden egyes tőkét úgy bíráljunk el, hogy a jövő évi termőrészek kialakítása a cél. A kordonokon a felmagasodott termőcsapokat — ha azok hajtásai teljesen lefagytak — eltávolíthatjuk, illetve leszoríthatjuk, ha a csapnak az alsó részén új hajtások törnek elő. Tőkeművelésnél nincsen olyan veszély, mint a kordonnál, mert ott a tőkefejből előtörő hajtások nagyobb lehetőséget kínálnak a válogatásra. A másik nagyon fontos dolog a hatékonyabb növényvédelem. A mellékrügyekből fakadó hajtások sokkal gyengébben fejlődnek, érzékenyebbek a gombabetegségekkel szemben, mint a termőrügyekből kihajtott rendes fakadások. A fertőzést iparkodjunk megelőzni, mert akár a peronoszpóra vagy a lisztharmat megtámadhatja és teljesen tönkreteheti ezeket a gyenge, mondhatnám kényszerhajtásokat és akkor oda a jövő évi terméslehetőség. A nitrogéntartalmú műtrágyákat óvatosan adagoljuk, mert bár a nitrogén látszatra sietteti a hajtások fejlődését, növekedését, de azok csak részben, vagy egyáltalán nem érnek be. Ilyen esetben a gombabetegségek is sokkal jobban fertőznek. Ajánlatosabb kombinált hatóanyagú műtrágyákkal siettetni a fejlődést. A Cererit a legmegfelelőbb, mert ebben a nitrogénen, foszforon és káliumon kívül még fontos nyomelemek is vannak. Sajnos, a kertészek bizalma, termésvárása nem mindig alakul úgy, ahogy szeretnénk. Az időjárás gyakran keresztülhúzza a számításokat, de a reményt azért nem szabad feladni. A szőlőt, a gyümölcsfát akkor is gondozni kell, ha a termést „elvitte“ a mostoha idő, mert rengeteg munkát és anyagi befektetést eszközöltünk addig, mire termőre fordultak. VARGA JÓZSEF A gyümölcsfák általában nem kedvelik, ha a nyár folyamán a hajtások visszacsípésével, metszegetésével beleavatkoznak életfolyamataikba és kizökkentik őket egyensúlyukból. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy nyáron nem foglalkoztathatjuk hasznos segítőtársunkat, a metszőollót. Vizsgáljuk át termő gyümölcsfáinkat, mert most — lombos állapotban — igen jól észrevehetők a száraz ágrészek. Ezeket tőből távolítsuk el. Számos kártevő ellen metszéssel is védekezhetünk. Az őszibarackfák hajtáscsúcsán sokszor tömegesen telepednek meg a levéltetvek: az ilyen hajtást legjobb lemet-Nyáron sem pihen a metszőolló széni és elégetni. Hasonlóan járhatunk el a vértetves vesszőkkel és az amerikai szövőlepke hernyófészkeivel fertőzött hajtáscsúcsokkal is. Augusztus második fele a legalkalmasabb arra, hogy foglalkozzunk a vízhajtásokkal. Ezek nem egyértelműen károsak, hiszen az idős, felkopaszodott gyümölcsfák koronájának felújítására is felhasználhatjuk őket, ha tudjuk a módját. Helytelenül jár el az a gyümölcskertész, aki valamennyi vízhajtást egyszerre tőből kivágja, de persze még helytelenebb a vízhajtások elburjánzását beavatkozás nélkül tűrni. Most az a teendőnk, hogy a vízhajtásokat ritkítsuk meg úgy, hogy az egymás mellett levők között legalább 20 cm távolság maradjon. Az ennél sűrűbben állókat tőből távolítsuk el, a megmaradtakat arasznyira kurtítsuk vissza. Így a megmaradók a következő évben elágaznak és termőrészekké szelídülnek, ha viszont valamennyit tőből eltávolítjuk, akkor egy helyett háromnégy vízhajtássai kell jövőre bajlódnunk. A törzsből és a törzs tövéből, valamint a gyökerekből előtörő sarjakat is most távolítsuk el, ügyelve arra, hogy a tövük körüli alvórügyek se hajthassanak ki. A tőből való kimetszésnél is hatásosabb ezért, ha a sarjakat kitépjük, és az így keletkezett sebet gondos felületi kezelésben részesítjük. A letermett cseresznye-, meggy-, kajszi- és a korai őszibarackfák koronáit megritkíthatjuk olymódon, hogy a befelé törő, túl sűrűn álló hajtásokat tőből kimetszszük. A diófák különösen érzékenyen reagálnak a metszés időpontjára. A nagyobb ágak eltávolításának most van az ideje. Tavaszra inkább csak a koronaalakítás maradjon. B. Hasznos ötlet Az öntözött zöldség jelentősen nagyobb terméshozamot nyújt, mint a csupán természetes csapadékra utalt kultúra. Időt és fizikai munkát takarít meg a felvételünkön látható egyszerű műszaki megoldás, amelyet Pécsi Ferenc agronómus, tőül (tanyi) lakos alkalmazott kertjében. A hozzávetőleg három méter magas fémcső tartóoszlopok tetején 40 méter hosszúságban vízvezető csövet helyezett el. Ez a csősorozat az elején 5/4 colos, közepén 1 col átmrőjű, de a végén keresztmetszetben már csak 3/4 colos, vagyis a cső elejétől végéig szűkülő átméretű. Ez azért fontos, hogy a vízvezető csőre szerelt permetező fejek! nagyjából egyforma víznyomással működjenek. A kútvizet gombnyomásra két lamellás 2,5 kW-os villanyszivattyúval nyomtatják a vízvezető csőbe. A házinyelven „békának“ nevezett, 15 cm átmérőjű permetező-fejből a vízsugár előbb felfelé, a földtől 3,5—4 méter magasan, majd pedig körben oldalt ível. Az öntözést legjobb kora reggel vagy estefelé szélcsendes időben végezni. Hasonló kerti öntözőberendezés elkészítéséhez a szükséges csövek permetezőfejek és a vízszivattyú üzleteinkben beszerezhetők, tehát bárki megvalósíthatja saját kertjében Pécsi Ferenc hasznos ötletét. Kép és szöveg: K. Sz nyércfiókákat 15—20 na- kiegészítőket kellene tártál- rendelkezésükre a tiszta ivóvíz, mosságát. A kannibalizmus ki-7 fogyasztanak, mások viszont még csak akkor jönnek világra. Ezért egyedi takarmányozást kell alkalmazni. Legjobb valamilyen színnel megjelölni a 15 napnál idősebb fiókák ketrecét, s abba naponta több alkalommal tenni eleséget. A fiókákat kifogástalan takarmányokkal etetjük, amelyben dominálni kellene az izmos, rostos húsnak, s amelyben 10— 15 százalék májnak kéne lenni. A hűtőből kivett húsokat tökéletesen ki kell olvasztani, mert a hideg vagy fagyos eledel emésztési zavarokat okoz. A takarmányban megfelelő mennyiségű vitaminos kiegészítőnek kell lenni; A-vitamin: Combinál AD 2 vagy AD 3, friss halzsír; E-vitamin: csíraolaj vagy Combinál E; a B-vitamincsoport: sörgyári élesztő, Torula, Bevit, Synbevit. A fiókáknak sok ásványi anyagra van szükségük. Ezeket természetes takarmányok formájában biztosítjuk számukra. Apróra zúzott lapos csontokat vagy baromfifejeket adunk, esetleg dikalciumfoszfáttal, Plastinnal stb. egészítjük ki a napi adagot. A fiókák etetése idején a napi adagnak körülbelül 75—80 százalék húseledelt, 2—3 százalék tejport, 8—14 százalék szénhidrátos takarmányt (korpa és dara), 1—2 százalék zöldet, gyümölcsöt vagy paradicsomot, 1—2 százalék sörgyári élesztőt vagy Torulát és természetesen vitaminos és ásványi etetjük a fiókákat. Reggel és délben a napi adagnak egynegyedét, az esti etetéskor pedig a megmaradt kétnegyedét teszszük az állatok elé. Az elválasztást követően legalább két hónapon át még naponta kétszer etetjük a nyérceket úgy, hogy reggel 1/3-át, este pedig 2/3-át kapják a napi eleségnek. A kéthónaposnál idősebb nyérceket a ketrec tetejének drótszövetére vagy speciális takarmányozó rácsokra helyezett eleséggel etetjük . A takarmányozás helyességét a nyércek rendszeres mérésével, testsúlyának ellenőrzésével állapítjuk meg. A fiókák életük első három havában gyarapodnak a leggyorsabban. Kéthónapos korig több mint 10 gramm a napi súlygyarapodás, a harmadik hónapban mintegy 9, a negyedikben 7, az ötödikben 5, a hatodik hónapban 3,5 gramm stb. Világos tehát, hogy amit elmulasztunk az első hónapokban, azt később már alig vagy csak nehezen hozhatjuk be. Tájékoztatás szempontjából megemlítem a nyércek hónapok szerinti optimális testsúlyát: a kéthónapos kan 710, a nőstény pedig 540 grammot nyom; a harmadik hónapban már 110O, illetve 730 gramm, a negyedikben 1400 és 850 gramm, az ötödikben 1610 és 940, a hatodikban 1760 és 1000, a hetedik hónapban pedig 1820, illetve 1030 gramm a kan, illetve a nőstény. A fiókáknak mindig álljon tény már az ellést követő hatodik héten kimerült és lesoványodott, azonnal válasszuk el a fiókákat. A tenyésztő nemtörődömségére és figyelmetlenségére leginkább a jó haszontulajdonságú, sok fiókát ellő, jó tejtermelésű nőstények fizetnek rá, mert a kései elválasztás következtében olyannyira kimerülnek, hogy fennáll a veszélye az elhullásnak, setleg a következő évi párzás elmaradásának. Nagy általánosságban elmondható, hogy az elválasztás legmegfelelőbb időpontja a hetedik hónap. Az elválasztott fiókákat kéthárom napra közös ketrecbe tesszük, majd utána alakítjuk ki a párokat, vagy azonnal az elválasztás után párosával — nőstény és kan — helyezzük szét őket. Általában előfordul, hogy a fészekben egy-egy fióka kissé elmarad a fejlődésben. A jó kondícióban levő anyánál még néhány napig meghagyhatjuk ezt az egy fiókát. Az azonban már helytelen, hogy egyes tenyésztők az ilyen fejlődésben leölésig, a prémérettségig a lemaradozó fiókákat egészen a nősténynél hagyják. A kettőnél nagyobb csoportokban elválasztott, valamint a kelleténél hosszabb ideig az anyánál hagyott fiókák körében néha elharapódzik a kannibalizmus. A rendszertelen takarmányozás még fokozza az állatok kannibalizmus iránti hajiakis néjpességű fészekből (pl. mindössze négy utód) származó, továbbá a fejlődésben elmaradozó vagy beteges fiókák is. Ezeket a kiselejtezett nyérceket külön ketrecbe tesszük, ahol a prémnyerésre tartott állatokat helyeztük el. Ilyen válogatás esetén ősszel a tulajdonképpeni válogatáskor már elég lesz a külső tényezőkre — szorminőség, nagyság — összpontosítani a figyelmünket, s biztos, hogy megfelelő tenyészanyagot nyerünk a következő évekre. A fiókákat jól kitisztított és fertőtlenített ketrecekbe helyezzük át választáskor. A tisztaságról való gondoskodás, az alom rendszeres cserélése, a ketrecek állandó tisztogatása és a ketrecek alá hulló ürülék gondos eltávolítása mind-mind a sikeres utódnevelés alapja. Szükség esetén a legyek irtását sem szabad elhanyagolni, mert ezzel megvédhetjük nyérceinket a fertőző betegségektől. Körülbelül két héttel elválasztás után he kell oltatni az állatokat a fertőző betegségek (pl. Aujeszky-féle betegség) ellen, ősz elején szopornyica ellen kell oltani a nyérceket. Ne sajnáljuk a fáradságot és a kb adást, mert a tapasztalatok sajnos, azt igazolják, hogy a védőoltásban nem részesített állományokban olykor 60—80 százalékos kárt tesznek a különféle betegségek. Ing. Kukla F., CSc., (Záhradkár clmvatelj 3» «£♦ «J* *** *** *j« «J» ♦♦♦ «j* «2« »2» *2* »2* «j« ♦j* «j* *2* »2* *2* «5* «J* »J* »2» »2« *j* »2» »2* *2* ♦♦♦ ♦♦♦ ♦♦♦ *•* *** *«* *5* ♦♦♦ •«* ♦♦♦ <2* Ф A nyércfiókák felnevelése pos korban kezdjük hússal póttakarmányozni. A ketrec alján elhelyezett etető lapokra naponta négy-öt ízben teszünk kisebb adag íinomra őrölt jó minőségű takarmányt. Azért adjuk kisebb adagokban és gyakrabban a takarmányt, hogy a lehető legfrissebb állapotban kapják a fiókák. S mivel a ketrec alján elhelyezett lapokra tesszük a húst, megkönnyítjük a nőstény dolgát — könnyebben zehúzhatja az eleséget a már lassan természetes táplálékra áttérő kicsinyeknek. Később már a fiókákat hordja ki a fészekből az eleséghez a nőstény, vagy maguk másznak ki a kicsinyek. Ilyenkor még gyakorlatilag hozzáférhetetlen a fiókák számára a ketrec tetejének drótszövetére helyezett eleség. Gyakori hiba a fiókák sablonszerű póttakarmányozása. Tudatosítani kell, hogy a nőstények ellése között néha négy hét is eltelik, tehát némely utódok már kemény takarmányt maznia. Választás előtt nem tanácsos vegyileg tartósított takarmányokat adni. Ugyancsak nem a legmegfelelőbb dolog két hónaposnál fiatalabb nyérceknek nagyobb mennyiségű száraz fehérjés keveréket adni. A jé növekedéshez sok energiára van szükségük az utódoknak, amit zsírokkal biztosítunk számukra. Tehát a húsokról ne vágjuk le a kövérjét. Az lenne az eszményi, ha a hús szárazanyaga 22—26 százalék zsírt tartalmazna. Arra azonban ügyelni kell, hogy a zsir friss és csak rövid ideig tárolt legyen. Ez nemcsak a húson található zsírra érvényes, hanem — úgyis mondhatnám főleg — a fehérjés kiegészítőkben, darákban stb., lévő zsírra is. A nevezett takarmányokban levő és már sárga színű zsír általában egészségi zavarokat okoz az állatoknál. Egyhónapos kortól kéthónapos korig naponta három ízben Főleg nagy forróságok esetén könnyen elhullhatnak a fiókák a test mértéken felüli felmelegedése következtében. Ahol nincsenek automatikus itatók, naponta kétszer-háromszor — nyáron akár ötször is — itatjuk a nyérceket. A FIÚKAK ELVÁLASZTÁSA Kétféle elválasztást alkalmazhatunk. Vagy a fiókákat különítjük el a nősténytől és teszszük másik ketrecbe, vagy pedig a nőstényt helyezzük át. Nálunk az első módszert alkalmazzák szélesebb körben. Elválasztáskor szintén figyelembe kell venni az elések közötti — néha igen nagy — időbeli eltéréseket. Helytelen minden fiókát egyszerre elválasztani, inkább a világrajövetel időpontjának figyelembe vételével végezzük ezt a fontos tennivalót. A fiókákat hat-nyolc hetes korban választjuk el. Ha azt tapasztaljuk, hogy a nőstörésének kellemetlen következményei lehetnek. Az erősebb nyércek felfalják gyengébb testvéreiket, sőt olykor még a kései elválasztás következtében legyengült nőstényt is. Elválasztáskor a személyi lapokon és az egész tenyésztői nyilvántartásban fel kell jegyezni az állatok eredetét, vagyis a szülőket, esetleg a nagyszülőket mindkét részről. Csakis a pontos nyilvántartással vehetjük elejét a nem kívánatos rokonkeresztezésnek. Negatív válogatáskor, vagyis a továbbtenyésztésre alkalmatlan egyedek selejtezésekor a tenyészet minőségének javítását célzó munkát végzünk. Elsősorban az észlelhető külső hibákkal (fehér csíkok vagy foltok és egyéb rendellenességek a szőrzeten) rendelkező, azután a bizonytalan származású (két kan használata) fiókákat selejtezzük ki, de hasonló sorsra jutnak a késel — május 10-e utáni — ellésböl vagy a
