Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-06-05 / 22. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1976. június 5. П A TUDOMÁNYOS-TECHNIKÁI tájékoztató intézet közleménye A MEZŐGAZDASÁGI GÉPEK CSOPORTOS ALKALMAZÁSA A növénytermesztési munkafolyamatok racionális szervezésének fontos alapját a mezőgazdasági gépek csoportos alkalmazása képezi, az egyidejű, műszakilag megindokolt idő- és szállítóeszköz-szükséglet meghatározása mellett, tekintetbe véve az adott termelési körülményeket. A gépek csoportos alkalmazásának a lényege az, hogy egy táblán több gép vagy gépcsoport egyidejűleg dolgozik, egyforma vagy különböző munkaműveletet végez. Az előbbihez — a gépek ún. párhuzamos alkalmazásához — pl. a szántás több gépcsoport alkalmazásával vagy az aratásnak több arató-cséplőgép bevetésével való végzése, az utóbbihoz — a munkagépcsoport szalagszere alkalmazásához — pl. az egyidejű talajeiőkészités, valamint a gyomirtészerek kipermetezése és bedolgozása tartozik. A gépek csoportos felhasználása saját üzemen belül vagy kooperációs alapon történhet. A munkacsoport élén egy vezető technikus áll, aki szervezi és irányítja a munkafolyamatokat és biztosítja az előirányzott napi teljesítmény elérését. A gépek csoportos alkalmazása a hagyományoshoz viszonyítva sok szempontból előnyösebb. Több gépeszköz összpontosítása rendszerint nagyobb teljesítményt eredményez, ami az adott parcella megmunkálásának gyorsításával is jár, főleg az alapmunkaműveletek végzésénél. Ez lehetővé teszi az utóműveletek gyors keresztül vitelét is, ami végső fokon nagyobb termés eléréséhez vezethet. Ezen túlmenően a gépek csoportos alkalmazása könnyíti a javítások végzését, csökkenti a szállítóeszközök szükségletét, lehetőséget nyújt a munka jobb szervezéséhez és a minőség ellenőrzéséhez. Altalanos elvi kérdések A gépek csoportos alkalmazásánál a munkaműveletek sikeres végzése feltételezi a földalap célszerű rendezését, a jó műszaki állapotban levő mezőgazdasági gépekkel való ellátottságot és a munkafolyamatokban résztvevő dolgozók megfelelő szakképzettségét. Különböző gazdasági és műszaki beavatkozás által a földalap rendezését úgy kell megoldani, hogy megfelelő méretű parcellák vagy ezek blokkfai alakuljanak ki, célszerűen kiépített mezőgazdasági úthálózatai. Már az egy km-nél hosszabb parcellák kialakítása is a munka termelékenységének fontos eleme lehet, mert csökken a gépek fordulóinak száma és ezáltal növekszik az operatív idő (ciklikus munkaműveletek időszükségletének az összege — a gépek munkameneteire, fordulóira, a tartályok töltésére és ürítésére fordított összidöszükséglet) jobb kihasználás. A gépek jó műszaki állapota és zavarmentes üzemeltetése csak az előirt műszaki karbantartás napi elvégzésével érhető el. Minden bekövetkezendő zavar bármely gépen bizonyos mértékben akadályozhatja a többi gép üzemeltetését is. Ezért ajánlatos nagyobb gépcsoport esetén két kisebb, egyforma csoport alakítása ügy, hogy ezek ugyanazon a pareellán, de ennek különböző részein dolgozzanak. Ezen túlmenően fontos követelménynek tekinthető az is, hogy necsak a csoport vezetőjének, de a munkacsoport összes tagjának megfelelő színvonalú szakképzettsége legyen. A munkacsoport vezetőjének kötelessége, hogy a munkafolyamatban résztvevő összes dolgozót a munkamenet fontosabb elvi kérdéseivel, beleértve a munkaminőség egyes mutatóinak betartására irányuló követelményeket is, a napi munkarenddel és a teljesített vagy túlteljesített munkafeladatok anyagi érdekeltségének a feltételeivel ismertesse. Ezt legcélszerűbb a munka kezdete előtt rövid értekezlet formájában megtartani s így lehetőség nyílik az összes megoldandó kérdés közös megtárgyalására. A gépek párhuzamos alkalmazása kétféleképpen lehetséges. Az első módszernél a gépek a parcella ugyanazon részén, ugyanazon soron haladnak egymás után úgy, hogy a legelöl haladó gép nyomában szorosan kapcsolódnak a többi utána haladó gépek. Ennél a módszernél az a veszély áll fenn, hogy a gépek egymás munkáját hátráltathatják, főleg akkor, ha zavar következik be valamelyik gépen vagy ha egyéb kedvezőtlen körülmény adódik elő. A másik módszer az egyforma teljesítményű 2—3 alapgépből álló, egymás után haladó, két vagy több gépcsoport párhuzamos alkalmazása. Ennek a módszernek minden előnye megvan az előzőhöz viszonyítva, amellett kiküszöböli az előbbi hátrányait is.' A gépek csoportos alkalmazása, rendszerint a szállítóeszközök felhasználásával egybekötve, munkaszervezés szempontjából igen igényes művelet, ami megköveteli — különböző helyi körülmények kialakulása következtében — az egyes parcellákon vagy azok blokkjain végzendő munka racionalizálási tervének esetenkénti kidolgozását. Alapjában véve a gépek csoportos alkalmazását bizonyos körülmények között minden műveletben érvényesíteni lehet. Igaz, hogy egyes műveletek erre alkalmasabbak, mások kevésbé. A gépek csoportos alkalmazása a szántás, a gabonafélék alá való talajeiőkészités, a trágyázás, a gabonafélék és a cukorrépa vetése, a gabonafélék aratása, valamint a burgonya és a cukorrépa betakarítása esetén a legeredményesebb. A MUNKA- ÉS SZÁLLlTÖESZKÖZSZÜKSÉGLET TERVEZÉSE A gépek csoportos alkalmazása esetén ajánlatos minden parcella műszakilag megindokolt munkaszükségletének és a felhasználandó szállítóeszközök mennyiségének a megtervezése. Az egyes parcellák munkaszükségletének a meghatározása módot nyújt a gazdaság keretén belül végzendő bizonyos idénymunka időszükségleti tervének a kidolgozásához. A parcellák műveléséhez szükséges munkaidőráforditást a műveletekben résztvevő alap munkagépekre kell kiszámítani, majd ezek mennyisége és teljesítménye alapján a szállítóeszköz-szükséglet határozható meg. A munkaszükséglet tervének részleges kidolgozásához a munkanorma vagy az egyéni, műszakilag megindokolt munkaidőszükséglet adatai szolgálhatnak alapul. Az egyes művelet „munkaciklusainak“ meghatározása a racionális tervezésnek, az idő ellenőrzésének és a munkagépek' esetén teljesítményük megállapításának — a konkrét parcellákra és a helyi körülményekre vonatkozóan — kiinduló alap adatát képezi. Az egyszerű munkaműveleteknél, így pl. a szántásnál, a tarlóhántásnál, a talajelőkészftésnél, vagy a takarmányok begyűjtésénél „egy ciklus“ a gépegység két munkamenetéből és kát fordulóból, az összetett munkaműveleteknél, mint pl. a vetésnél, a műtrágya kiszórásánál, aratásnál pedig a munkamenetekből, fordulókból és a tartályok kiürítéséből vagy töltéséből tevődik össze. Ahhoz, hogy az adott parcellán végzendő konkrét művelet időszükségletének helyi normáját a munka ciklusai alapján meghatározhassuk, ismernünk kell egy ciklus időtartamát és egy normatív műszakon belüli lehetséges ciklusok számát. Egy ciklus időtartama óra vagy stopperóra segítségével állapítható meg, egy műszak alatti munkaciklusok számát pedig úgy kapjuk meg, ha a műszak operatív idejét elosztjuk a ciklus időtartamával. A műszak „operatív ideje“ alatt azt az időt értjük, amely egy normatív műszakon belül a tulajdonképpeni munka és a segédműveletek elvégzéséhez szükséges, tehát a gépek munkameneteire, fordulóira, a tartályok kiürítésére és töltésére felhasznált effektiv idő. Az operatív időn kívül az ún. „nem ciklikus“ tevékenységekre, így pl. kisebb javításokra, a gépek beállítására, pihenésre stb. felhasznált idővel is számolni kell, mert ez bizonyos mértékben csökkenti az operatív idő kihasználását. Ennek a nem effektiv időnek a részaránya korrekciós koefficiensnek tekinthető. Ügy számítjuk ki, hogy a műszak operatív idejét elosztjuk a műszak normázható idejével. A párhuzamosan alkalmazott aratócséplőgépek vagy más betakarítógépei? csoportjánál a szükséges szállítóeszközök számát többféle módon határozhatjuk meg: • ф becslés alapján s ezt követően a gépek egynapi csoportos alkalmazásánál nyert tapasztalatok szerinti pontos meghatározással; • a betakarítógépek és a szállítóeszközök egyes munkaműveleteihez szükséges idő összehangolásával; • a betakarítógépek és a szállítóeszközök munkaidő-szükséglet összhangjának grafikus ábrázolásával. A tervezésnél tekintetbe kell venni azt is, hogy a betakarítógépek tartályosak vagy tartály nélküliek-e, mert a szállítóeszköz-szükséglet meghatározását ennek a függvényében kell módosítani. A tartály nélküli betakarítógépek esetében a betakarítandó termény a betakarltógép mellett haladó szállítóeszköz tartályába szóródik, ezért a szállítóeszközök számát minden betakarítógépnél külön-külön kell meghatározni. Fontos követelmény, hogy a betakarítógép és a mellette haladó szállítóeszközök egyforma típusúak legyenek és egyforma befogadóképességgel rendelkezzenek. Itt is fontos, hogy az arató-cséplőgép tartálya és a szállítóeszközök űrtartalma megegyezzen. A munka- és a szállítóeszközök szükségletének a tervezése csak akkor lehet eredményes, ha az egyes munkaműveletekre fordított idő adatai rendelkezésünkre állnak. Ezért ajánlatos — adott körülmények között — az elvégzendő műveletek egyes munkaciklusaira fordított idő felvétele és feljegyzése. Mivel a munkaciklusok időtartamát a legnagyobb mértékben a gépegységek munkasebessége folyásolja be, szükséges ezeknek a mutatóit is különböző körülmények között megfigyelni és feljegyezni. Csak így lehetséges a munkaszükséglet objektív és reális tervezéséhez, valamint a gépek csoportos alkalmazásának racionális szervezéséhez megfelelő feltételeket biztosítani. —К. М,— A jó hozam érdekében A búza termesztésében élenjáró mezőgazdasági üzemek rendszerint azért használnak nagy vetőmag-mennyiséget, hogy a talajt borító sűrű növényzet már ősszel elnyomhassa a gyomot. Ezzel szükségtelenné válik a gyomirtószerek használata. A vegyszeres kezelés közvetlenül nem árt a búza növényzetének, azonban nem is használ annak. Sajnos, búzavetéseink rendszerint annyira gyomosak, hogy elkerülhetetlen kezelésük. Ilyenkor az Idejekorán végzett vegyszerezés nagyon gazdaságos. Ä búzavetések kezelésére alkalmas szerek mennyisége az utóbbi években bővült. A legjobb hatásúak használata során azonban be kell tartani az utasításokat, máskülönben elkerülhetetlen a növény károsítása. A gyomirtószerek aplikálására legjobban az Agrolet gépei felelnek meg, melyek gyorsan és megfelelő időben juttatják a vegyszert a növényekre, s ezzel elkerülhető a búza taposása is. Köztudomású, hogy a növény a permet formájában levelekre juttatott karbamidot (nitrogént) és a vegyi anyagokat asszimilálja és beépíti saját szervezetébe. Ezt egyesek célszerűnek, mások pedig kevésbé célszerűnek tartják. Bizonyos azonban, hogy a szakemberek többsége pozitívnak minősíti ezt a módszert. Ha tehát valahol vonakodnak tőle, biztos, hogy korábban az adagolásnál hibáztak, nem tartották be az utasításokat. Ha tehát több karbamidot adagolnak a növényre a kelleténél, úgy megperzselhetik azt. Tapasztalat szerint a hektáronként juttatott 20 kg nitrogén (karbamid) hatóanyag már súlyos perzselést idéz elő a növényen, ami hozamcsökkenéssel járhat. Az egyenetlen keverés és kijuttatás is nagy károkat okozhat. A növény károsításában természetesen egyebek is közrejátszhatnak. Hűvös, csapadékos tavaszon a lisztharmatfertőzés, az érzékeny búza termését veszélyezteti, azonban a károsodást ideje korán végzett vegyszeres kezeléssel megelőzhetjük, ami hektáronként két-három mázsa szemtermés-többlettel jár. Nagyon fontos azonban, hogy a kezelést megfelelő időpontban végezzék. A korán végzett vegyszerezés ugyanis nem jó megoldás. Ezzel szemben a növényen nagy mennyiségben előforduló konidiumok megjelenésével azonos időbeni repülőgépes vegyszeres kezelés már jó eredménnyel járhat. Ugyanakkor a gabonapoloska esetleg a levéltetvek tömeges megjelenésével is számolhatunk, ami indokolté teszi ezen rovarkártevők elleni védekezést is. —hai— A Nové Zámky-l (érsekújvári) járásban nagy lépést tettek előre az étkezési hüvelyesek termesztésében. Ezt az is bizonyltja, hogy termesztésüket az idén néhány mezőgazdasági üzembe összpontosították s így szakosított üzemeket alakítottak ki. A járás területén az étkezési hüvelyesek közül a babot és a borsót termesztik. Az előbbi a svodíni (szőgyéni) szövetkezetben 120, az utóbbit a mikulást állami gazdaságban 100, a tvrdošovcei (tardoskeddi) szövetkezetben 80, a dubníki (csúzi) szövetkezetben pedig 60 hektár területen termesztik. Az étkezési hüvelyesek termesztésének összpontosítására a Járásban nagy szükség volt, mert azelőtt egy-egy mezőgazdasági üzemben csak 20, legfeljebb 30 hektár területen termesztették a hüvelyeseket, ami nem adott lehetőséget a termesztés magasabb fokú gépesítésének és a helyes agrotechnika meghonosulásának. Közismert tény, hogy a hüvelyesek termesztése, főleg betakarítása gépesítés nélkül sok kézi munkaerőt igényel. A termelés összpontosításával és szakosításával, valamint a nagy teljesítményű betakarítógépek beszerzésével a munkaerő-szükséglet csökkentését is célul tűzték. Ellátogattunk a svodíni BARÁTSÁG társult szövetkezetbe, hogy meggyőződjünk, milyen tapasztalatokat szereztek az étkezési hüvelyesek termesztése tekintetében. A múlt évben huszonnyolc hektáron termesztettek babot. Vetőmagra tíz hektáron a Valja, tizenöt hektáron pedig a Perlička fajtát szaporították, míg a hiányzó három hektárt az utóbbi fajta alkotta. Tavaly csak 6 mázsás hektáronkénti termés elérésével számoltak, a valóságban azonban 24 mázsa termést takarítottak be hektáronként. Szeretném megjegyezni azt is, hogy a vetőmagra szaporított Valja fajtát a balvanyi (bálványt) magnemesítő állami gazdaságban száríttatták, ahol a helytelen szárítás (magasabb hőmérséklet) következtében megégették. Ennek eredményeként csökkent a magvak csíraképessége s vetésre az idén már nem lehetett felhasználni. A múlt évben a babot napraforgó után vetették. Bebizonyosodott, hogy e növényi kultúra nem felel meg teljes mértékben a bab előveteményének. A betakarításkor elszóródott magvak ugyanis tavaszszal kicsíráztak és ellepték a bab növényzetét, ami ellen nem tudtak hathatósan védekezni. Az Idén már őszi búza után vetették a babot, mert az általános tapasztalatok szerint a gabonafélék vagy a trágyázott kapásnövények a bab legjobb előveteményei. Tavaly 45 cm-es sortávolságra a Valjárt Sex típusú, a Perliőkát pedig SPC—6-os típusú Tapasztalatok az étkezési hüvelyesek termesztésében vetőgéppel vetették. A betakarítást fűkaszálógépekkel végezték. Ä lekaszált növényzetet kézi erővel rendre rakták, majd természetes szárítás után, átalakított SZK—4-es kombájnnal csépelték. Az idén amint már említettem 120 hektár területen termesztik a babot. Vetőmagra negyvenöt hektáron szaporítják, ebből húsz hektáron a Valja és huszonöt hektáron a Perlička fajtát. Ezenkívül az utóbbit — étkezési célokra — még hetven hektáron termesztik. A hiányzó öt hektárt a CL—K—50-es fajta képezi, amelynek termesztésére — a brnoi magnemesítő intézet dolgozóinak közreműködésével — kísérletképpen kerül sor. Az idén 12,5 mázsás hektárhozammal számolnak. A bab termesztésének agrotechnikája az ős?t mélyszántással (22— 28 cm mélységű) kezdődik, amikor talajba juttatják a foszfor- és a káliumtartalmú műtrágyák kétharmadát. Tavasszal simítózás következik, majd a megfelelő magágy előkészítésének idején dolgozzák a talajba a foszfor- és a káliumtartalmú műtrágyák egyharmadát, valamint a nitrogéntartalmú ipari trágyák egész mennyiségét. Az idén 400 kg NPK hatóanyagot juttattak a talajba (80 kg nitrogént, 120 kg foszfort és 200 kg káliumot). öt nappal a vetés előtt végezték a vegyszeres gyomirtást. Ebből a célból hektáronként 5 liter Treflan készítményt adagoltak 450 liter vízben feloldva, amit tárcsákkal dolgoztak be a talajba, majd hengereztek. A babot május harmadikától ötödikéig vetették el. A Valja és a CL—К—50-es fajtákat Sex, a Perličkát pedig SPC—6-os típusú vetőgéppel. A különféle típusú vetőgépek alkalmazására azért került sor, mert a vetőmagvak — fajták szerint — eltérő nagyságúak. A vetésnél (hektáronként 120 kg vetőmag) arra ügyeltek, hogy a magvak csíraképességének, 1000 mag súlyának és tisztaságának figyelembevételével elérjék a bab hektáronkénti 500—550 ezer tőszámát, ami egyik előfeltétele a jó hozamnak. A babot az idén 50 cm-es sortávolságra vetették, mert a betakarítógép csakis az így elvetett bab begyűjtésére alkalmas. Vetés után Patoran gyomirtószert (ha-onkénit 2—2,5 kg) alkalmaztak, amit boronákkal dolgoztak a talajba. A bab termesztése esetén számolni kell az antraknózis gombabetegséggel Ц, ami nagymértékben csökkentheti a hozamot. Ezért ajánlatos kétszer vagy háromszor permetezni a Perozin 0,3 és a Dithan 0,2 százalékos oldatával. Az első permetezést a bab 2—3 leveles fejlődési stádiumában, a másodikat a bokor kialakulásakor, a harmadikat pedig virágzás után célszerű végezni. A bab sorközi művelése ezután már csak egy sarabolásból áll. A széleslevelű gyomnövények nagyobb elterjedése esetén Basagran gyomirtószerrel (ha-onként 2 liter, 400 liter vízben feloldva) is ajánlatos permetezni, de csak a bokrok kialakulási stádiumában. A szövetkezetben a bab betakarítását az idén új importált géppel végzik, mely egyszerre hat, 50 cm-es sortávolságra ültetett, sort takarít be olyan formában, hogy a bab szárát körülbelül 3—5 cm-re a talaj alatt vágja el, majd a növényzetet rendre rakja. A természetes szárítás után kombájnokkal csépelik ki a termést. Erre a célra legmegfelelőbb az átalakított E—512-es és az SZK—5-ös (Nyiva) kombájn. A magvak tisztítását és szárítását az idén már az új, nagy teljesítményű (bábolna típusú) szárítóberendezéssel végzik. A szárítás legfontosabb alapelve, hogy nem szabad túllépni a 40 fok Celzius hőmérsékletet, mert ellenkező esetben csökken a magvak csíraképessége és a termést nem értékesíthetik vetőmagként. A szövetkezet a vetőmagra szaporított babot egyrészt a bratislavai SEMEX (Valja), másrészt a megnemesítő vállalatnál (Perlička), a többi, étkezési céllal termesztett babot pedig a mezőgazdasági felvásárló és ellátó vállalatnál értékesíti. Az elmondottakból arra következtethetünk, hogy — az elmúlt évek tapasztalataiból okulva — a svodíni szövetkezetben megteremtették a bab termesztésének helyes agrotechnikáját. A korszerű betakarítógép alkalmazásával kapcsolatosan ugyan még nincsenek tapasztalataik, de a szövetkezet főagronómusa, Puskás Lajos mérnök, bízik abban, hogy e géppel teljes mértékben gépesítik a bab termesztését. Reméljük az étkezési hüvelyesek termesztése érdekében a járás többi mezőgazdasági üzemében is mindent elkövetnek, hozzájárulva ezzel a társadalmi igények kielégítéséhez. BARA LÁSZLÓ
