Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-06-05 / 22. szám

1976. június 5. -SZÁRÁT) Frtr.DMÜVES Racionális megoldás A RÉGI TERMELŐALAP KORSZERŰSÍTÉSÉRE Mezőgazdaságunkban egyre jobban előtérbe kerül a termelést fellendítő ipari módszerek alkalmazásának a szükségszerűsége. Ez egyben azt is megköveteli, hogy a lehető leggazda­ságosabban kihasználjuk, illetve a cél érdekében felújítsuk, tökéletesít­sük a meglevő termelőalapot. Gj be­ruházások kivitelezésére ugyanis kor­látozott lehetőségeink vannak. Orszá­gos méretben nemcsak a mezőgazda­ságot, hanem a népgazdaság más ágazatait is fejleszteni kell. Ezért csak olyan összeget fordíthatunk a korszerűsítésre, amilyennel a terv is számol. Mezőgazdasági üzemeink többségé­ben ezt megértették és arra töreked­nek, hogy a belső tartalékok kihasz­nálásával belterjesebbé tegyék a ter­melést. Ez a küldetése a szövetkeze­tekben és az állami gazdaságokban elmélyülő újító és feltaláló mozga­lomnak is, ami esetenként jelentős tartalékok feltárásával jár. A Calovoi (nagymegyeri) Nagyhiz­­lalda dolgozói évente 700—720 vagon mennyiségű sertéshúst termelnek a társadalmi alap részére. Ezzel egy­idejűleg sok abraktakarmányt hasz­nálnak fel a hústermelésben, de az már nem mindegy mennyi az egység-A tej vagy a savó tárolására alkalmas FEKA—03 típusú szivattyúval felsze­relt tartály. nyi húsmennyiségre elfogyasztott táp. A nagyhizlaldát évekkel ezelőtt szá­raz táp felhasználására rendezték be. ami akkoriban korszerű módszernek számított. Később megállapították, hogy ezzel a technológiával sok ta­karmány kárba vész. Ugyanis 1 kg hús termeléséhez 4,9 kg abrakot használ­tak, ami drágította a termelést. Eleinte sokat gondolkodtak, szeret­ték volna megoldani a problémát, azonban a régi már-már elavult tech­nológia ott volt a nyakukon. Egy nagyhizlaldát egyik napról a másikra nem rendezhettek át, hiszen ez drága mulatság. Végül sok fejtörés után úgy döntöttek, hogy áttérnek a nedvesí­tett táp etetésére. Ehhez persze a régi berendezés nem felelt meg. ki kellett azt cserélni. Ogy döntöttek, hogy az új berende zést a nagyhizlalda műhelyében ké­szítik el. mert Varga Ferenc főgépe­sítő elképzelése nagyon csábítónak bizonyult. Irányításával készült el az első berendezés, majd a beszerelés és az üzemelés. Az újítás kitűnőnek bizonyult, s elkezdhették szükséges mennyipségben való gyártását. Olyan egyszerű és nagyszerű beren­dezéseket készítettek, melyek besze­relhetők a régi épületekbe anélkül, hogy lényeges költségbe kerülne azok átépítése. Ez tekintélyes megtakarí­tást eredményezett a nagyhizlaldá-I---- 3Ó Önti — 1 unszunS ÚJÍTns I ban. Ezzel egyidejűleg a nedvesített tápból minimálisra csökkent a veszte­ség. Az eleség elkészítéséhez az emészthető fehérje és a keményítő egység arányának a javítására fölö­zött tejet, savót és melaszt használ­nak. A nagyhizlalda összesen tíz 2500 férőhelyes hizlalócsarnokkal rendel­kezik. Ezekbe kellett beszerelni az újonnan elkészített berendezéseket. Csarnokonként beépítettek egy 6000 literes tartályt a hízók eleségének a keverésére. Ebbe a gondozó eseten­ként annyi abrakot, összetevőt és me­legvizet engedhet, amennyi az állatok egyszeri táplálékának az elkészítésé­hez szükséges. A keverőtartály mellett kapott he lyett egy 4000 literes fémlemezből ké­szítet tartály a fölözött tej vagy a savó tárolására, ahonnan FEKA—03 típusú szivattyú emeli át a folyadékot a keverőbe. Amikor elkészült a táplálék, a gon­dozó beindítja a keverőtartály alsó ré szere szerelt 152 EPK 1000 SIGMA LUTIN gyártmányú szivattyút, s a ká­sás anyag csővezetéken jut a vályúk­ba. Kutricánként két vályúsort he­lyeztek el, hogy az állatok az elesé­­gért ne tülekedjenek. A vályúk felett csap van. A gondozó annyi tápot en­gedhet a vályúkba, amennyit az álla­tok elfogyasztanak. A melegvizet na­ponta háromszor egy 40 ezer literes központi tartályból kapják. Az állatok a nedvesített táplálékot szívesen fo­gyasztják és szépen gyarapodnak. Egy-egy hizlalócsarnbk műszaki be­rendezésének az elkészítése és besze­relése 120 ezer koronába került. A múlt esztendő végéig hét csarnokban szerelték fel az új berendezést és évi átlagban 772 600 korona megtakarí­tást értek el. Ha azonban a többi csarnokba is beszerelik, úgy évente nem kevesebb mint 1 millió 100 ezer kg abrakmennyiséget takaríthatnak meg (a korábbi fogyasztáshoz ké­pest). ami a vállalati szempontokon túl egyben jelentős népgazdasági si­ker is. Csémi László elvtárs a vállalati pártbizottság elnöke megjegyezte, hogy az újításra fordított költség 3,5 éven belül térül meg. Ennek a tech­nológiának a hasznosítására már a Palárikovoi Állami Gazdaságban is Az etetővályú és az adagoló csőrendszer. sor került, s feltételezhető, hogy más gazdaságok is kihasználják a lehető­séget. hiszen használatával úgyszól­ván teljesen kiküszöbölhető az abrak­veszteség, ami napjainkban a legfon­tosabb feladatok egyike. H. I. A TUDOMÁNY ES TECHNIKA „...nríčaýKtfrŕ&L. TAL AJJAVÍT ÄS - TERMÉSZETVÉDELEM A Lett SZSZK-ban a jelenlegi ötéves tervidőszak éveiben kb. 400 ezer hektár vizenyős területet csapolnak le. A talajjavítók eddigi áldozatkész munkájáról tanúskodik, hogy napjainkban az így létesí­tett mezőgazdasági területekre a vetemények mintegy fele jut. A nagy teljesítményű műszaki berendezések lehetővé tették az 50—100 hektár kiterjedésű parcellák kialakítását. Itt figyelembe kell venni azt (s, hogy a terület dombos. A talaj- és felszíni vizek lecsapolásá­­val egyidőben öntöző rendszereket és stacionárius berendezéseket is használnak. A talajjavítást még más tényezők is befolyásolják. Á Lett SZSZK- ban több mint háromezer tó és több mint tizenkétezer folyó és patak található, amelyek nemcsak a köztársaság gazdasági életében játsza­nak fontos szerepet, hanem annak természeti szépségeiben is. Ezért a talajjavítók minden igyekezetükkel azon fáradoznak, hogy csak a lehető legkisebb mértékben változtassanak a természet harmóniáján. Ez a feladat egy tudományos terv alapját képezi, amelynek célja a Lett SZSZK vízkészleteinek komplex kihasználása és védelme. (APN) CUKORRÉPA LEVÉLTRÄGYAZÄSA A maximális levélfejlődés idején a biomassza napi súlygyarapodása rendszerint jelentősen csökken. A csökkenés 50—80 q/ha gyökérter­més kimaradást okozhat. Az adott szakaszban a növények fotoszin­tetikus aktivitását levéltrágyázással fokozni lehet. A kezelés a gyö­kértermés minőségét is javítja. Az NPK oldattal való permetezés a hajtásgyökér arányt az utóbbi javára tolja el. A felhasznált oldatok­nak fiziológiailag kiegyenlítetteknek kell lenniük. Ilyen módon 15 kg/ha NPK hatóanyag juttatható ki. (Sz.) TRÄGYALÉ-KEZELÉSI ELJÄRÄS Az állattartó telepeken keletkező szennyvizek semlegesítése világ­szerte komoly gondot okoz. Egy új „Controliner“ nevű eljárással energia, vagy vegyi anyagok hozzáadása nélkül, a kellemetlen szag­hatások kiküszöbölésével végezhető a trágyalé összegyűjtése és le­bontása. A végtermék nagy nitrogéntartalmú műtrágya, amely tar­tálykocsikkal a földre szórható. A módszer nem más, mint egy előre gyártott, nagyszilárdságú mű­anyagból készített zsák, amiben a trágyalét összegyűjtik és tárolják. (A nagy befogadóképességű műanyagzsákot földbe épített medencé­ben helyezik el.) A trágyalé betöltésére a műanyagzsákban ideig­lenesen beillesztett és szigetelt töltőcső szolgál. A zárt rendszerben anaerob folyamat játszódik le, amelynek során a szerves anyagok lebontódnak és műtrágya keletkezik. Ennek eltávolítása ugyancsák csővezeték segítségével történik. A tároló egység háromféle méret­ben készül 227 és 946 m3 űrtartalom között. A tárolás időtartama a trágyalé átalakítását is figyelembe véve 120 nap. (M.) PROBLÉMÁINK ES FELADATAINK A TAKARMÁNYTERMESZTÉSBEN Az állattenyésztési termelés összpontosítása és szako­sítása érdekében a jövőben a fő figyelmet az állatok táplálása, valamint a takarmányok betakarítása, tartó­sítása és tárolása szakaszán érvényesített új rendszerek bevezetésére kell fordítanunk. Ez megköveteli a takar­mányalap új szervezését, hogy a takarmányfélék ter­mesztésére előirányzott korlátozott terjedelmű földalap­ról is biztosítsuk az állati termékek termeléséhez szük­séges saját takarmányalapot. A Rimavská Sobota-t (rimaszombati) járásban is első­rendű feladatnak tekintjük a takarmánytermesztés ha­tékonyságának a növelését. A járás minden mezőgazda­­sági üzemében kidolgozták a takarmányok termesztésé­nek és felhasználásának a koncepcióját az 1990-es évig, aminek gyakorlati megvalósítása elsősorban a takarmá­nyok hozamának a növelését, minőségének a javítását és ezáltal a gazdasági állatok hasznosságának a fokozá­sát segítené elő. Az állandó réteket — teljes kihasználásuk érdekében — az egész járás területén besoroltuk az intenzitás I.—V. fokozatába. Figyelembe vettük az eltérő ökonó­miai feltételeket és a gépesítés tokát. Ennek megfele­lően kidolgoztuk a rétek és legelők tápanyagellátását is. A rétek és legelők teljesmértékű kihasználása és a nagyhozamú szántóföldi takarmányok termesztése agro­technikájának a javítása lehetőséget ad arra, hogy csök­kentsük a takarmányfélék szántóföldhöz való kötöttsé­gét. Míg napjainkban a szántóterületnek mintegy 30—33 százalékán termesztünk takarmányféléket, addig ez az arány 1990-ben már csak 25—26 százalék lesz. A kidol­gozott takarmánytermesztési koncepció tartalmazza a hozamok növelésének előfeltételeit is. Míg napjainkban egy hektár állandó rétről 18,3 mázsa — szénára átszá­mított — takarmányt takarítunk be, addig 1990-ben már el kell érnünk a 41,3 mázsát. E tekintetben nagy 'jelen­tősége van a talajjavítási és meliorációs munkálatoknak is. Az így nyert területeket az Intenzitás III.—V. foko­zatába soroljuk be. Hasonló növekedés tapasztalható az évelő takarmányok hozamának a tekintetében (45 má­zsáról 71,2 mázsára) is. A takarmánytermesztési koncepció gyakorlati megva­lósítása lényegében már folyamatban van. Ugyanis a já­rás mezőgazdasági üzemeiben már tavaly kidolgozták a takarmányok termesztésének és felhasználásának- prog­ramját. Különösen a IV.—V. intenzitás csoportba beso­rolt állandó rétek esetében ellenőrzik szigorúan a ter­vezett tápanyagellátás betartását és a folyamatos beta­karítást. Az évelő szántóföldi takarmányok közül a jövő­ben — a kukorica és répatermelő körzetekben — első­sorban a lucernát (tisztán), a hegyi és a hegyaljai körzetekben pedig a vörösherét termesztjük. A takarmá­nyok betakarításának, tartósításának és tárolásának' szintén komoly figyelmet fordítunk. Termelési viszo­nyaink mellett elsősorban a szilázs- és szenázskészltés­­sel számolunk, mert nagy kapacitású szárítóberendezé­sekkel a járás területén még nem rendelkezünk. Azokban a körzetekben, ahol a csapadékviszonyok következtében problémák merülnek fel a takarmányter­mesztésben, teljes mértékben kihasznlájuk az öntözés adta lehetőségeket. Eddigi kedvező tapasztalataink alap­ján a jövőben további öntözőberendezések építésével számolunk. Az állandó rétek és legelők lehető legjobb kihasználása érdekében a hegyi és a hegyaljai körzetek­ben tartósan használható legelőket létesítünk és az ada­golt legeltetést alkalmazzuk. A takarmánytermesztés hatékonyságának növelése ér­dekében a járás területén szocialista versenyt szerve­zünk, melynek célja a tervezett hektárhozamok elérése és túlszárnyalása, valamint a takarmányok minőségének a javítása. Az említett feladatok megvalósítását a jmi mellett működő járási takarmányozási bizottság - tagjai irányítják és ellenőrzik. Napjainkban a járás területén ugyan hiány mutatko­zik mind tömeg-, mind pedig abraktakarmányból. Ezért a meglevő készletek ésszerű felhasználásának érdeké­ben intézkedéseket tettünk, melyek célja a termékegy­ségekre jutó abrakfogyasztás csökkentése, de ugyanak­kor a gazdasági állatok hasznosságának a jelenlegi szin­ten valő megtartása. A tömegtakarmányból vett mintá­kat laboratóriumban vizsgáltattuk ki. Az állattenyésztők' ennek alapján állítják össze a szarvasmarhák és juhok takarmányadagját. Minden mezőgazdasági üzemben el­lenőriztük a takarmányok felhasználását. A legjobb mi­nőségi szilázst vagy szenázst a tehenek, a legjobb mi­nőségű szénát pedig a borjak kapják. A közeljövőben tovább folytajtuk a kisebb tápértékű takarmányoknak etetésre való felhasználását és ezek ízesítését. Nagyobb igényeket támasztunk a gondozókkal, az állategészség­ügyi feltételek betartásával szemben. Ugyancsak nagy jelentőséget tanúsítunk a takarmányadagok ásványi anyagokkal és vitaminokkal történő kiegészítésének is. Bízunk abban, hogy a takarmányok termesztése, be­­takrítása, tartósítása és tárolása céljából kidolgozott fül­adatoknak a gyakorlati életben való megvalósítása nagv. mértékben hozzájárul járásunk takarmánygondjainok' a megszűnéséhez és ezáltal az állati eredetű termékek zavartalan termeléséhez is. Július Ferencz, a jmi agronőmusa A 125 EPK 1000-s pumpával felszerelt keverőtartályt.

Next

/
Thumbnails
Contents