Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-06-05 / 22. szám

1976. június S. SZABAD FÖLDMŰVES, 9 Szeressük A tömegtájékoztató eszközök nagy­méretű térhódítása ellenére a köny­vek továbbra is nélkülözhetetlenek az általános műveltség és a tájékozó­dás megszerzésében. Természetes, hogy a legnagyobb törekvésünk elle­nére sem szerezhetünk be minden számunkra érdekes kiadványt, hiszen már a válogatás is problémát jelen­tene, s anyagilag sem bírnánk. Lehetőség csak egyféle kínálkozik tehát: mindent egy helyen! Ez pedig csak a könyvtárban realizálható. Mit is jelent az iskolába még nem járó gyermek számára a könyvtár? A csa­ládi otthon és az iskola mellett a gyermekek társadalmi életének egyre fontosabb területévé válik. De csakis az igazi könyvtár! Vagyis, amely nem­csak a könyvek tárolóhelye, hanem olyan pedagógiai intézmény, amely áj ismereteket nyújt és rendszerez, a gyermekek érdeklődését formálja, szé­lesíti és mélyíti, kíváncsiságukat meg­felelően kielégíti, aktív közreműkö­désre serkenti őket, egyszóval a gyer­meki személyiség formálásában tevé­kenyen vesz részt, figyelembe véve általános és különleges életkori sajá­tosságaikat, olvasási szokásaikat stb. A gyermek a könyvvel — amelyről köztudott, hogy jelentősen hozzájá­rul az érzelmi élet, szépérzék, fantá­zia, értelmi képesség fejlesztéséhez — nem az iskolában találkozik először. Már a legkisebb korban adódik alka­lom a könyvekkel való megismerke­désre, igaz, hogy ekkor még a szülői közvetítés szükséges. A szülők közül ki ne ismerné azt a rendszeresen visz­­szatérö kérdést: „Anyu, mesélj!“, a­­mely kifejezi a kicsik csillapíthatat­lan szomját a mese után. Kezdetben főleg képeskönyveket olvasnak, majd ezeket fokozatosan felváltják az egyre több szöveggel rendelkező kiadvá­nyok. Ez utóbbiakat kezdetben a szü­lők olvassák fel, majd amikor a gyermekek már ismerik a betűket, akkor maguk is böngészgetik ezeket. Van, aki már otthon, de a többség az iskolában ismerkedik meg a betűk­kel. Megtanulnak olvasni. Ekkor még a rendszeres szülői segítség és ellen­őrzés nélkülözhetetlen feltétele az ol­vasáskészség kialakításának. A tanu­lás alapja a jó, kifejező olvasás. Mert hogyan is értené meg a tanuló a szö­veges számtanpéldát, amikor nem a szövetgre figyel, a szavak értelmére, összefüggésére, hanem arra. hogy a Z-betü után mi következik. Nem tudja magát érthetően kifejezni, kicsi a szókincse. a könyvet A gyerekek megfelelő foglalkozás és irányítás mellett, a gondos és rend­szeres olvasástanitás eredményeként fokozatosan önálló és rendszeres ol­vasóvá válnak. Nem elégedhetünk meg azonban azzal, hogy ismerik a betűket és tudnak olvasni, hanem fo­koznunk kell a tanulók érdeklődését az olvasás és a könyvek iránt. A meg­valósítás egyik formája, hogy mind gyakrabban alkalmat nyújtunk nekik az olvasottak elmeséléséhez. Ezáltal felcserélődik az eddigi megszokott szerep, a gyermek inkább átveszi a felolvasó szerepét, a szülő pedig a hallgatóét. Már az önálló olvasás szakaszában is — amikor a gyermek rátér a néma olvasásra — valódi szükségletté vál­hat az olvasás, ezért már akkor hozzá kell szoktatni a könyvgyűjtéshez és a gyermek folyóiratok beszerzéséhez. A gyermekek vagy ajándékok formá­jában jutnak könyvekhez, vagy meg vásárolják azokat. A másik út: legye­nek gyermekeink rendszeres könyv­tárlátogatók. Az utóbbira nemcsak anyagi okokból van szükség, hanem nevelési szempontból is. Ugyanis 10— 15. életév között beszélhetünk az ún. extenzív olvasási szakaszról, amely nek egyik fő jellemzője, hogy nagyon sokat, de szinte válogatás nélkül, olvasnak a gyerekek. Ekkor a szülők­nek is különleges éberséggel kell fi­gyelniük gyermekeik olvasmányait, tehát feltétlenül irányításra szorul­nak. De nemcsak ekkor, később is. A mélyreható, azaz intenzív és las­súbb, de elmélyültebb olvasás szaka­szában, amely kb. a 15. és 18. életév között jelenik meg, ugyancsak nélkü­lözhetetlen a szülők, nevelők, s külö­nösen a könyvtárosok segítsége. A gyerekek igénylik, hogy olvasmányai­kat megvitassák szüleikkel vagy ne­velőikkel, elmondhassák bíráló meg­jegyzéseiket az olvasottakról, legyen az könyv, folyóirat, vagy akár egy ér­dekes cikk. Már maguk a gyerekek is rájöttek arra, hogy nemcsak jó, szó­rakoztató olvasni, hanem szükséges is. Ha a könyvek esetében igaz az az állításunk, hogy képtelenek vagyunk a könyvpiacon megjelent kiadványok­kal lépést tartani, akkor ez még in­kább érvényes a sajtótermékekre. A könyvek mellett elsősorban az újsá­gok, folyóiratok tükrözik rohanó éle­tünk ezerarcúságát, nap mint nap tu­dósítanak bennünket a világ esemé­nyeiről. Mindent megvenni és elolvas-CSALÄÍDI W'-.l ni képtelenség, ugyanakkor mégis az a cél, hogy sokoldalúbb műveltséget szerezzünk, s megfelelően eligazod junk a világ dolgaiban. Nos. az újsá­gok, könyvek birodalma: a könyvtár. A könyvtári környezet, az ülőhelyek elrendezése, és a könyvek, folyóira tok, újságok, bibliográfiák, a külön­féle kiállítási anyagok által nyújtott szemelvényanyag igen alkalmas cso­portos, játékos foglalkozásokra. A ta­nítási órák könyvtárban tartása még meglehetősen ritkaságszámba megy, módszerei még nincsenek kimunkál­va, de annyi mindenesetre megálla­pítható, hogy segítséget nyújt á tanú lóknak az ismeretek önálló megszer­zésében, segíti olvasóvá nevelésüket, s legalább elemi ismereteket nyújt a könyvtárban való otthonosabb moz­gáshoz, a folyóiratok, könyvek kivá­lasztásához. Sajnos, nagyon kevés azoknak a száma, akik jól tudják használni a lexikonokat, szótárakat, vagy ismernék a könyvek kiválasztó nak módját. Feladatunk tehát abban foglalható össze: gyermekeinket ne csak olva­sásra ösztönözzük, az olvasást ne csak életszükségletté tegyük, hanem ezen túlmenően erőteljesebb hang súlyt kapjon az olvasni tudásra neve­lés, az olvasási igényesség felkeltése és az olvasói ízlés fejlesztése. Ha a gyermek a könyv által sikerélményhez jut, elértük célunkat. Ennélfogva nem csupán a mennyiség, a fontos, hanem elsősorban a minőség, a mit és ho­gyan kérdése. Amennyiben ezt sikerül elérnünk, elmondhatjuk, hogy gyer­mekeinkét a könyv szeretetére, tuda­tos olvasásra, a könyvtárak rendsze­res látogatására neveljük. Svinger István A GYOMORIDEG ESSÉG „Milyen betegség a gyomoridegesség? Mi köze van a gyomor egyéb be­tegségeihez?“ — kérdi egyik olvasónk. A táplálkozás és az emésztés a vegetatív indegrendszer irányítása alatt áll és így az idegrendszer és magasabb fokon ez agykéreg általános álla­potának a függvénye. A gyomor munkáját a gyomoridegek szabályozzák. Serkentik vagy gátol­ják a gyomornedv termelését és irányítják a gyomor ritmusos összehúzó­dásait. Érző idegeink tájékoztatják a központot a gyomor állapotáról, hely­zetéről, teltségéről, tartalmának minőségéről és működőképességéről, hogy ennek megfelelően alakuljon a mozgató idegek munkája. Mindez az igen bonyolult érző és mozgató munka az egészséges ember előtt titokban ma­rad. Nem vesz róla tudomást. Csupán azt érzi, hogy időnként megéhezik, táplálékát jóízűen elfogyasztja és utána jól érzi magát. Legfeljebb dicsek­szik, hogy a gyomra olyan, mint a vas, megeszik mindent, mindent meg­emészt és minden jól esik neki. De akad olyan ember is, aki soha sem éhes, soha nincs étvágya. Soha sem fogyasztja az ételt jóízűen. Ha erőszakkal megtömi magát, — csak azért, mert az evés ideje elérkezik — teltség érzés, túllakottság, puffadás, gyomorfájás kínozza és nyűgössé válik. Ezekhez a kellemetlen tünetekhez igen gyakran fejfájás, szívdobogás, fáradtság, álmatlanság, idegesség is társulhat. A magával törődő, gondos ember ilyenkor orvoshoz megy, de gyakran megesik, hogy az orvos a legkörültekintőbb vizsgálattal sem talál semmi számottevő elváltozást. Egyesek megörülnek ennek, és megnyugszanak. Mások szinte sértve érzik magukat, ha azt hallják, hogy nincs komoly bajuk. Azt gondolják,;hogy az orvos nem veszi elég komolyan a betegségü­ket és nem akar velük kellő gondossággal foglalkozni. Annyira nem, hogy még táppénzes állományba sem veszi őket. ... és itt a hiba! A gyomorpanaszok ideges eredetűek is lehetnek, és ha az elvégzett vizsgálatok semmilyen kézzel fogható elváltozást nem mutat­nak jogos a feltevés, hogy a beteg lelki feszültsége nagyfokú idegessége nyilvánul meg emésztőszervi elváltozás formájában. Hogy mi lehet ez a lelki-idegrendszeri zavar? Ezerféle! Családi, munka­helyi és egyéb minden, ami a beteget nyugtalanítja, idegesíti. Valamilyen kellemetlenség, vagy kellemetlenségtől való félelem, ami miatt az ilyen ember valósággal betegségébe menekül. A beteg nem tetteti, nem játssza meg magát — ahogyan újabban mond­ják, mert valóban beteg és érzi a fájdalmat, ;a kellemetlent, ha nincs is annak kézzel'fogható oka. Ilyenkor a betegségérzet minden bizonyítható bonctani vagy élettani elváltozás nélkül kínozhatja heleken-hónapokon, éveken át a beteget. Mindezek ellenére a gyomoridegességben szenvedő beteg nem gyomor­beteg. Nem a gyomra, hanem az idegrendszere károsodott. Azt kell gyó­gyítani! Hiába koplalt, diétázik vagy szed bármiféle orvosságot, mindaddig nem javul, amíg a bajt előidéző ok meg nem szűnik. Környezetváltoztatás­sal, életrendi helyesbítéssel, a család, a munkahely, a baráti kör, esetleg egyéb környezeti kapcsolat megjavításával kell az idegrendszert — a szel­lem — ficamát helyrehozni és rendet teremteni a beteg érzelmi és Ideg­életében. Ha ez megtörténik, hamarosan enyhülni fognak a panaszok. Ez már csak azért is fontos, mert ugyanilyen okokra vezethető vissza az általánosan is­mert gyomorfekély. Szakszerűen fekélybetegség kialakulása, ami viszont már észlelhető kórbonctani elváltozással jár. 3UGA doktor ÉNEKPRÖBA EBÉSZTBEJTYťHY Pionírok között A Nové Zámky-i (érsekú)vári) Járá- azokkal, amelyek járásunk fejleszté­st Pionírház vezetősége, a járási, il- sével kapcsolatosak. A találkozó vé­tetve körzeti pionírvezetőkkel karölt- gén azzal a jóleső érzéssel indultunk ve találkozót rendezett, amelyen 24,haza, hogy megismerve a problémá­­pionírral elbeszélgettek a CSKP XV. kát, még szorgalmasabban kivesszük kongresszusának küldöttel, élükön részünket a járásra háruló feladatok ing. Cuba és M. Šúcha elvtársakkal. , teljesítéséből. Ebbe az építő munkába A szívélyes hangú beszélgetésen a bevonjuk pionírtársainkat is. pionírok megismerkedhettek a párt­határozatokkal, amelyek a XV. párt- Csomó Éva, VII. А-oszt. tanuló, kongresszuson fogantak, valamint KÁLÓI JÁNOS: Sok-sok éve. éjszaka nőtt egyszer egy mesefa. Oly magas volt, mint az ég. Szállt a híre szerteszét. A csúcsába ült a Hold, ágainak udvarolt. Ámuldozott a világ, csodálta a mesefát. Zúgott-zengett az a fa, múlhatatlan moraja. Mesét mondott szüntelen a végtelen éjeken. Szólt a mese csodamód, bűvölte a hallgatót. Akit útja arra vitt, nem felejti szavait. BESZÉLGETÉS a kongresszusi küldöttei A Zbrojníkyl (Fegyverneki) Alapfo­kú Kilencéves Iskola Jurij Gagarin nevű pionírcsapata a CSKP megalaku­lásának 55. évfordulója alkalmából elbeszélgetett Pintér János elvtárssal, a CSKP XV. kongresszusának küldött­jével. Pionírjaink értékes kulturális mű­sorral, s a XV. pártkongresszus tisz­teletére vállalt kötelezettségeik telje­sítésével lepték meg, a becses vendé­get, majd szekfűcsokrot és emléktár­gyakat nyújtottak át neki. Ezt követte a szívélyes beszélgetés. A pionírok kérdések özönével árasz­tották el Pintér elvtársat. Főleg afe­lől érdeklődtek, milyen munkafelaján­lásokat tettek a Želiezovce! (zselízi) Gépállomás dolgozói a kongresszus tiszteletére miként teljesítették azo­kat (itt dolgozik Pintér elvtársi], be­szélt-e Husák elvtárssal, mikor vált párttaggá, mi ragadta meg leginkább figyelmét a kongresszuson, s milyen tapasztalatokkal, elhatározással jött haza, milyen feladatokat kell a gép­állomás dolgozóinak teljesíteniük a 6. ötéves tervidőszakban,..? Stb. A beszélgetés nagyon hasznosnak, tanulságosnak bizonyult. Veress V. KIVESZIK RÉSZÜKET A MUNKÄBÖL Az életkörnyezet szépítésébe Salkán az AKI pionírjai is bekapcsolódtak. Az utóbbi napokban a VIII. A-osztály tanulói Szász Éva tanítónő vezeté­sével az újonnan létesült parkban munkálkodtak. Aktív munkáinkért Vinkler Lászlót, Csala Mihályt, Színek Máriát, Gyetven Emmát, Molnár Évát és Zsitkó Andrást illeti dicséret. M. M. VÍZSZINTES: 1- A rejtvény harma­dik része. 8. Olta­lom, megvédés. 12. Az isten neve a mohamedán vallás­ban. 13. Európai főváros. 14. Házőr­ző. 15. ötvenegy római számmal. 17. V. Y. 18. Azonosak. 19. Nem egészen balra. 22. Kisebb ragadozó emlősál­lat. 25. Káposzta­féleség. 26. Ö reá betűi felcserélve. 28. Hóhér szlová­kul. 29. Színültig. 30. Kettős mással­hangzó. 31. Egyip­tomi napisten. 33. Bizalmas megszólí­tás. 34. Nem halt. 35. Az Odera (fo­lyó) rövidített for­mája. 36. Dél-ame­rikai tevefajta. 37. Strázsa. 39. Pata­kocska. 41. Irány. 42. Egyforma más­salhangzók. 43. Bordázott kelme. 45. Mely helyen. 47. Az arc része. 49. Személyes névmás. 50. Köralakű. 52. Birka. 53. Kötőszó. 54. A melléknév felsőfokának jele. 55. Hímállat. 57. Izomkötő. 58. Ütle­gel. 59. Ékezetei: mező. 81. Király franciául. 63. A galántai autók jelzé­se. 65. Község Szlovákiában. 67. A rejtvény negyedik része. FÜGGŐLEGES: 2. Lócsemege. 3. Tél kezdete és vége. 4. Nem mozog. 5. Együgyű. 7. Véredény. 8. Filmcsillag. 9. Számnév. 10. Francia névelő. 11. A rejtvény második része. 14. A rejtvény első része. 16. Porció. 18. Aramerősítő. 20. Ide-oda tologat. 21. Argon vegyje­­le. 23. Gyakori igevégzödés. 24. Rész­vénytársaság. 25. Kicsinyítő képző. 27. Az erdőre felügyelő egyén. 29. Fo­lyó Romániában. 32. Levegő görögül. 33. Edény. 38. Folyó Szlovákiában. 40. 7 a 9 10 11-Г? * Ünnepi lakoma. 42. ... fari ikerszava. 44. Görög betű. 45. Forradás. 46. Al­bán pénzegység. 48. Zűr kezdete. 50. Bolondos, hóbortos. 51. Szelet. 53. Küzdelem. 54. A mélybe. 56. Finom ital. 58. Tudja szlovákul. 60. Tíz an­golul. 62. Tengely szlovákul. 64. Taka­róban vani 65. Négyszázötven római számmal. 66. Cikkszélek. Beküldendő a függ. 14., 11., vízsz. i. és 67. számú sorok megfejtése. MEGFEJTÉS — NYERTESEK Lapunk 20. száma keresztrejtvényé­nek helyes megfejtése: Aki sokat akar tudni, annak nem szabad sokat alud­nia. Könyvnyertesek: Lelkes Katalin, Štvrtok na Ostrove (Csallóközcsütör­­tök), Skultéty Hedvig, Belá (Béla), Sző Sarolta, Dubno (Dobfenék).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents