Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-05-29 / 21. szám
tennivalók A gyümölcsösben. A szamócásban készüljünk fel a termés megvédésére. A szamócatövek körül szalmával, faforgáccsal vagy apróra vágott zöld fűvel borítsuk be a földet vagy 6 cm vastagságban. Az aláágyazott termés nem érintkezik a nedves földdel, nem támadják meg olyan könnyen a gombabetegségek. június a kiskertészkedő első örömeinek hónapja. Elérkezett az első „szüret“ ideje. Már szedhetjük az epret, a befőzésre szánt köszmétét, a ribiszkét, málnát, cseresznyét, korai meggyet. A szamócás legyűrt földjét azonnal porhanyítsuk, s amennyiben további terméshozamra számíthatunk, áranként 8—10 kg Cereritet ajánlatos kijuttatni. Néhányszor Mikrolából készített öntözővízzel is locsoljuk meg a szamócát, mert így pótolhatjuk a később jó fagyállósággal jeleskedő növények fejlődéséhez szükséges nyomelemeket. A Mikrolából egy ezrelékes oldatot kell készíteni. A folyton termő szamócát 1:100 arányban hígított OBM folyékony trágyával kelf fejtrágyázni. Száz liter öntözővízhez egy liter OBM- trágya keverhető. Megfelelő kezelés esetén már júliusban erős palántákat nyerünk. A lisztharmatra érzékeny almafákat a Karathane LC 50 0,05 %-os, vagy a Fundazol 0,06 °/o-os oldatával permetezzük. Az utóbbi szer hatással van az almagyümölcsűek varasodására is. Ä lisztharmat szárazságot kedvelő gombabetegség, ezért ellene sikeresen védekezhetünk nedves légkör kialakításával is: talajtakarás a fák alatt, a fák koronájának benedvesítése, megöntözése az esti órákban. Persze a varasodásra hajlamos fajták (pl. Golden delicious) nem öntözhetők így, mert a varasodás meg éppen a nedves környezetben károsít leginkább. Ellene jó védelmet nyújt a Perozin 75 0,4 °/o-os oldata. A júniusi gyümölcshullást követően még meglrágyázzuk a gyümölcsfák földjét, hogy szépen kifejlődjenek a gyümölcsösök. Legkésőbb június végéig kijuttatjuk a szokásos évi nitrogén-adag hátralevő harmadát — négyzetméterenként 5 dkg salétromos nitrogéntrágya —, de nem később, hogy a hajtás-növekedés időszakát ne nyújtsuk meg feleslegesen. A kései vesszők már úgysem bírnának beérni időben, s az éretlen ágak, vesszők fája télen megfagyna. A sövényekben, palmettákban vagy egyéb szigorúan alakított formákban nevelt gyümölcsfák hajtásait hajlítsuk le csaknem vízszintes helyzetbe, mert ezzel kedvezően befolyásolhatjuk a jövő évi terméshozamot. A többi gyümölcsfán végezzük el a nyári metszést, távolítsuk el az összes konkurrens hajtást, valamint azokat, amelyek a korona belseje felé és a fa törzsén nőnek. A fiatal őszibarackfák ez évi hajtásait bekurtítjuk és eltávolítjuk a koronasűrítő hajtásokat. A jövő évi hozam biztosítása céljából a kajszifák minden 30 cm-nél hoszszabb éves hajtását meg kell kurtítani. Ez a metszés elejét veszi a fiatal hajtások száradásának’, a bekurtitott részek a tenyészidő végéig újabb hajtásokat nevelnek a felső rügyekből, s ezeken az új hajtásokon olyan virágrügyek képződnek, amelyek biztonságosabban áttelelnek és valamivel korábban is kezdenek virágozni, mint az eredeti (bekurtított) hajtáson levők. Ezzel a beavatkozással meghosszabbítjuk a virágzást, biztosabbá tesszük a termést. Az átoltott fák fiatal hajtásait kötözzük ki a rögzítő csapokhoz vagy támasztófákhoz, nehogy letörje őket a szél. Az almamoly ellen — az előrejelzésnek megfelelően — Metationnal vagy Anthíoval védekezhetünk. A permetezést két hét elteltével meg kell ismételni. Ne feledjük, hogy az első készítménynek 21, a másodiknak 28 nap a várakozási ideje, vagyis a permetezés után csak ennyi nap elteltével szabad fogyasztani a kezelt gyümölcsöt! A fiatal hajtások csúcsain gyakran észlelünk szívogató kártevőket, levéltetveket. Ellenük fontos védekezni, mert gyakran nagy károkat okozó vírusbetegségeket terjesztenek. Permetezésre Metationból vagy Fosfotionból, esetleg Pirimorból készített oldatot ajánlunk. A szilvamoly szintén két generációjú, s a második okoz nagyobb károkat. Ellene Is a Metation hatásos, akárcsak a cseresznyelégy ellen. A szamócát atkák ellen virágzás előtt — a folyton termőknél a termés szedése után — ugyancsak Metationnal permetezünk. A lehullott almából készítsünk kivonatot, amit júliusban nagyszerűen felhasználhatunk az almamoly második generációjának tőrbecsalására. A lét 75 fokos hőmérsékleten kell tartósítani és hideg helyen tárolni. Június végén keskeny nyakú üvegekbe öntünk belőle egy keveset, s az üvegeket felfüggesztjük az almafákra — ebbe repülnek majd a lepkék, nem pedig a gyümölcsökre. A hullott gyümölcsöt persze másként is hasznosíthatjuk a konyhán. Az almamoly elleni védekezést pedig hernyófogó övék felkötözésével is segítjük. A hullámpapírt kb. 1 m magasságban kell elhelyezni a fa törzsén. Az alatta talált lárvákat a második generáció kirepülése előtt és ősszel összeszedjük és eltüzeljük. A gazdagon megrakodott fákat ne hagyjuk túlterhelve. A júniusi gyümölcshullást követően — ha még mindig sok gyümölcs marad a fán — végezzük el a ritkító válogatást. Ezzel rendszeressé tesszük a fák terméshozamát, s nem lesz egyik évben igen sok, a másikban meg nagyon kevés gyümölcsünk, de nem merülnek ki idő előtt a fák sem. A zöldségeskertben. A zöldséget esténként kiadósán locsoljuk meg, másnap reggel porhanyítsuk a földet szikkadás után. Szükség szerint öntözés előtt fejtrágyázhatunk. A későbbi vetésű gyökérzöldséget ritkítsuk ki és gyomtalanítsuk. A céklarépát 10—15 cm-es egyedtávolságra kell ritkítani. A befőzésre szánt céklát 6—8 cm-re egyeljük, de kiadósabban öntözzük, sőt néha fejtrágyézzuk is. A paprikát, paradicsomot, uborkát, dinnyét kupacoljuk fel, így jobban fejlődnek, gazdagabban teremnek. Gyakran kapáljunk. A paradicsomon csak egy két hajtást hagyjunk meg, a többit rendszeresen csípjük ki. Aztatásos módszerrel öntözzünk. A babot, a csemegekukoricát és a burgonyát tíznaponként — ha lehet eső után — töltögessük föl. A zellert és más zöldségféléket — kivéve a gyökérzöldségeket — Cererittol, Hortusszal vagy Sfinx-trágyávál, illetve speciális trágyákkal fejtrágyázzuk, utána tiszta vízzel megöntözzük a növényeket, hogy leveleikről lemossuk az égési károkat okozó trágyát. A baromfi- és a galambtrágya kitűnően megfelel a zöldségnövények számára, de erjesztve és vízben oldva kell alkalmazni. Az öntözést egyébként ügy végezzük, hogy egyszeri locsoláskor legalább 20 liter víz jusson 1 m2-re, s utána csak 7—10 nap múlva kelljen ismét öntözni, jobb hetente egyszer, mint naponta öntöznil Még ültethetünk korai karalábét, őszi retket, zöldbabot, csemegekukoricát, eltevésre szánt uborkát, előnevelt káposzta-, karalábé-, kelkáposzta- és más palántákat. Kártevők ellen Metationnal, gombabetegségek ellen Kuprikollal vagy Perozinnal permetezünk, az uborkát a negyedik levél után visszacsípjük. A komposztrakvány tetejére uborkát, tököt vagy dinnyét ültethetünk — szépen fejlődik és egyúttal beárnyékolja a komposztot is. A szőlőben. Virágzás előtt szükség szerinti adaggal trágyázunk, a hajtásokat befűzzük a duplaszálú vezetékbe, virágzás után a terméshozó éves hajtásokat a virágzat utáni 5—8-ik levél fölött bekurtítjuk. Időben lássunk hozzá a peronoszpóra elleni védekezéshez. Permetlét a Dithane M 45-ből (0,2—0,3 %) vagy a Kuprikolból (0,5 %) készíthetünk. A leveleket és a fürtöket is jól mossuk le a pcrmetlével. A szőlő lísztharmata ellen 0,1 °/o-os Karathane-, vagy 0,5 %-os Sulikol-készítménynyel védekezünk. Elvirágzás után áranként 3 kg mészsalétromot juttatunk a földbe, hogy meggyorsítsuk a bogyók fejlődését. A kétéves telepítésű szőlőt Is megtrágyázzuk. A tartalékcsapokon kitördeljük, a többi éves hajtáson a 2—3-ik levél fölött visszacsípjük a hónaljhajtásokat. A fiatal oltványokon egy két hajtást hagyunk meg, a többit eltávolítjuk. A virágoskertben, június elején megjelennek a rózsán a levéltetvek, ellenük Pirimorral, Metationnal vagy Fosfotionnal, a lisztharmat ellen pedig Karathanevel vagy Sulikol К-készítménnyel permetezünk, majd erjesztett baromfitrágyával trágyázunk. A virágokat is rendszeresen kell öntözni, csapadékszegény időjárás esetén kiadósabban. A megfelelően előkészített — trágyázott, porhanyított, de főleg gyomtalanított — talajba elvethetjük az évelőket, és a palántázásra szánt virágok magját. A most ültetett kardvirághagymák szeptemberben hozzák virágjukat. A tavaszi hagymás virágok már lassan behúzódnak, ezért szüntessük be az öntözésüket. A száraz levelű tulipánhagymákat szedjük föl, tisztogassuk meg a földtől és a virágszáraktól, majd száraz, jól szellőző helyiségbe tesszük. Óvjuk a hagymákat az egerektől és egyéb rágcsálóktól. Csak augusztus végén vagy ennél Is később fogjuk kiültetni őket. Rendszeresen kaszáljuk a füvet, a pázsitot, öntözzük és időnként trágyázzuk (10 dkg salétrom 10 liter vízben). A dús gyökérzetfl krizantémot ültessük ki, oltsuk be a rózsát. CvíCela Alexej Negyven éve foglalkozom angóra nyulakkal Idestova negyven éve, pontosabban 1937 óta foglalkozom nyúltenyésztéssel. Angőrákat tartok, kezdettől fogva. Naponta két ízben — reggel és este — etetem őket. Reggel két deka szemet -és 8—10 deka takar mányrépát vagy sárgarépát kapnak. Este szénát és szintén egy darabka takarmányrépát adok nekik. Tavasszal fokozatosan térek át a zöldtakarmányo zásra. Nyáron annyi eleséget adok nyulaimnak, amennyit vá iogatás nélkül és jóízűen el bír nak fogyasztani. Csapadékos napokon szénát teszek eléjük, aminek bizony nem nagyon örülnek. Elvből nem adok anynyi takarmányt a nyulaknak, hogy meghízzanak, mert a túltápláltság nem egészséges és felesleges kiadásokkal jár. Egyes tenyésztők már korszerű ketrecekben, többrészes ketrectömbökben tartják nyu~ laikat. Ezeknek a ketreceknek már nem deszkából van a padozatuk és nem telepadlósak mint a régiek, hanem rácsos vagy drőtszövetes padlőjúak. Elhiszem, hogy jó megoldás, mert a padló résein leszóródik a ketrecből az ürülék, elfolyik a vizelet stb. Csakhogy én sajnálom az állatokat ilyen pad lójú ketrecekben tartani, hiszen az állatnak nem lehet kényei mos állandóan rácson vagy drótszüveten állni ülni feküdni. Hagyományos megoldású, tele padlós ketrecekben tartom angóráimat. A ketrecek padozata fából, deszkából készült és mérsékelten hátrafelé lejt, hogy a lehető leggyorsabban elfoly lyon a vizelet. Szalmával almozok be az állatoknak. Főleg a nyírást megelőző hónapban fordítok nagy gondot a kiadós és megfelelő almozásra. az alom rendszeres cserélésére, a kelre cek tisztogatására. így ugyanis nem tapad annyi tisztátalanság az állatok szőrére. A kicsinyeket hathónapos ко rig párosával tartom, utána he lyezem szét őket külön ketre cekbe, amikor már ivaréretté válnak. A nőstényeket évente csak egyszer pároztatom. Előfordul, hogy kilenc-tíz fiókát ellik egyegy nőstény, de én csak öt-hat kicsit hagyok egy fészekben. A fölös számú fiókákat — ha lehet — dajkaságba adom. Az angóra nyúl megfigyelésem szerint kevésbbé igényes a takarmányokkal szemben, mint egyéb fajták. Talán azért, mert az angóra kisebb testű? Az enyémek nem túl nagyok. Leölés után legfeljebb két kilo gramm tiszta búst nyerek egy kifejlett példányból, de az aztán finem, ízletes, diétás ele delnek is megfelelő . Az angóra élete folyamán gyapjúval fizeti meg a tenyésztő fáradozását, gondoskodását. Kezdetben, amikor először nyírtam meg nyulaimat, bizony el szomorodtam az eredményen. Ma már jóval több és aránylag jobb minőségű gyapjú nyerhető egy nyúltól. Most néhány szót a nyitásról. Első Ízben akkor nyírom a nyu lakat, amikor elérik a 2—2,5 hónapos kort. Ekkor mintegy két deka másodosztályú gyap jut nyerek egy növendékről. A felnőtt' nyulakat rendszeresen háromhavonként nyírom. Egy kifejlett állatról- átlagosan nyolc-tíz deka gyapjú nyírható le. Persze nem szabad kopasz ra nyírni az állatot, fin mintegy 1 cm-es gyapjútarlót hagyok, a fiatalabb állatoknál na gyobbat, az idősebbeknél kiseh bet. Nyíráshoz közönséges, jól megélezett, lekerekített végű ollót használok. A szakirodalom rendszeres gyapjúkezelés ről, fésülésről és kefélésről beszél. Én a nyírást megelőző hónapban háromszor kikefélem, kifésülöm a nyulak gyapjúját és kész. Az angóra a háton és az oldalain termeli a leghoszszabb gyapjút. Nyíráskor az elkészített asztalra vagy ládára fektetem a nyulat, jól átfésülöm a gyapjút, majd lekefélem róla a tisztátalanságokat, kinyírom a koloncos részeket, a fejtől a farokig választékot fé sülök a nyál gerincélén és kezdődhet a tulajdonképpeni nyírás. Előbb a hátáról, majd az oldaláról nyírom le a gyapjút, utána az áll alatti rész követ kezik. Mikor ezzel kész vagyok, hátára fektetem a nyulat az ölemben és lenyírom a hasáról is a gyapjút. A nyúl feje a térdemen van, a nyírást a hátsó lábaktól kezdem és a fej felé haladok. A fejről, a farokról, a fülekről és a lábakról nem szabad lenyírni a gyapjút. Fokozott figyelemmel kel) dolgozni, nehogy megsebezzük az állatot. Egyébként jól tűrik a nyírást. A füleket ajánlatos beszorítani a térdek közé, akkor nem is nagyon izeg mozog az állat. A lenyírt gyapjút azonnal osztályozzuk és a kikészített edényekbe, dobozokba gyűjtjük. Az utólagos válogatás szinte lehetetlen. Első osztályú gyapjú az, amelyiknek a szálai leg alább bal centiméter hosszúak. A 3—6 cm hosszú szálú gyapjú második, az ennél is rövidebb pedig harmadik osztályba sorolható. Az első osztályú gyapjú kilogrammja 420 koronát ér, a másodosztályúért 360, a harmadik osztályba tartozóért pedig 120 koronát kap a tenyésztő. Az utolsó minőségi osztályba sorolt gyapjút — amit filcnek is nevezünk — elküldöm a Bystré n Poličky i pamutfonóba (Prádelna vlny, svitavyi járás), ahol megfonják és tetszés szerinti színűre befestik, és mint kötésre alkalmas gyapjúfnnalat kapom vissza. Első alkalommal február végén nyírom az állatokat, majd májusban, augusztusban és novemberben kerül műkökésbe ismét az olló. Novemberben általában megvárom amíg kissé felmelegszik az idő, nehogy megfázzanak a nyulak a szabadban elhelyezett ketrecekben. Aki istállóban tartja az állatokat, bármikor bátran nyírhatja az angőrákat. Egy tanács: ha nyíráskor ruhánkra vagy köpenyünkre tapad a gyapjú, ne keféljük. Inkább nedvesítsük meg a kezünket és úgy sodorjuk ie ruhánkról a rátaapadt gyapjószálakat. Végezetül csak annyit: négy évtized alatt sohasem csalódtam az angórákban. A szorgalmas munka mindig meghozza a remélt sikert, csak nem szabad türelmetlenkedni és egyszerre sokat, mindent akarni, mert akkor biztos a csalódás. Az utóbbi időben sokan érdeklődnek az angóratenyésztés iránt. Sok sikert kívánok az új tenyésztőtársaknak, s ha netán nem tudnának beszerezni az induláshoz kellő tenyészanyagot, ebben is segíthetek. Vao három eladásra szánt fiatal anyám, mindegyik öt öt darab fiókát nevel. Anyánként száz koronát számitok. Akit érdeke), a következő címre Írjon: Cbocholná-Veléice 293, trenéini járás. A személyesen érdeklődőket előnyben részes! lem, de kérem, jelezzék előre érkezésüket. Ondris Stefan ► •> ♦> ♦> Л »:• »•• ♦ Néhány sorban A BAROMFTTRÁGYA MINŐSÉGE, Attól függ, milyen almot ltasználtunk. Legmegfelelőbb a tőzeg, amely megköti a nitrogént és szinte hihetetlenül nagy — mintegy tízszeres — felszívóképessége van. Jól beválik a zúzás nélkül használt szalma is, bár ennek felével kisebb a nedvesség-felszívó képessége. A fűrészpor és a gyaluforgács sok nedvességet képes felszívni, de hátrányuk, hogy a talajban nagyon lasšan bomlanak el és csak hosszadalmas komposztálás után teljesítik küldetésüket. A falomb kevés nedvességet szív magába, ezért csak végszükség esetén használjuk almozásra. LÉZERREL AKTIVÁLT VlZ. Felfedezték, hogy a közönséges víz lézerbesugárzása jelentősen megnöveli a víz biológiai aktivitását. Az ilyen víz gyorsabban áthatol a sejtfalon, a vele öntözött főzelékfélék 50 százalékkal nagyobb termést hoznak. A kazalt állami egyetemen kifejlesztett berendezés köbméterenként egy kopeknél kisebb költséggel végzi a lézerbesugárzást és a víz több hónapon át aktivált állapotban marad. Ä lézerrel besugárzott közönséges folyóvíz kitűnően felhasználható a vízgyógyászatban. A BAROMFI VÍZIGÉNYE. A baromfinak mindig rendelkezésére kell, hogy álljon a megfelelő hőmérsékletű tiszta ivóvíz. Egy tyúk vagy csirke 100 gramm takarmánya átlagosan 200 ml vizet fogyaszt. A Shaver kanadai cég azt tanácsolja, ad libitum adjunk vizet a baromfinak. A cég megfigyelései szerint a csirkék nyolchetes korig, 129 ml vizet igényelnek 100 gramm elfogyasztott takarmány után. A 9—12 hetes csirkék 173 ml, a tojók pedig 189—-238 ml vizet vesznek fel 100 gramm takarmányra számítva. SZÍVÓS ROVAROK. Évszázadunkban 50 állatfaj kihalásával kell számolni. Körülbelül ennyi állatfaj pusztult ki a korábbi évszázadok folyamán is. Neves kutatók szerint az élet hárommilliárd éve során mintegy százmillió állatfaj pusztult ki véglegesen a Földről. Minthogy az ember csak viszonylag rövid idővel ezelőtt jelent meg a földi élet színpadán, a legtöbb állatfaj kihalásához semmi köze sincsen. Még egyetlen rovarfajt sem sikerült végleg kiirtania — a legkorszerűbb vegyi hatóanyagokkal és módszerekkel sem.
