Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-05-29 / 21. szám
1976. május 29. SZABAD FÖLDMŰVES, 15 Már a kezdő méhész is tudja, hogy a méhászkedés sikere jelentős mértékben a Jó és szépen kinevelt anyától függ Ezt sokéves gyakorlati tapasztalatom is bizonyltja. A haladó méhészek az említett dolgokkal tisztában vannak, mégsem tartom feleslegesnek, hogy ez irányú saját tapasztalataimat ismertessem. Immár több mint húsz éve, hogy mesterségesen nevelem ki az anyákat. Számuk már több ezerre tehető. Az anyákat mindig a teljesítményük alapján osztályozom, kikeléskor sohasem mértem ókét. A megfigyelések, a helyes módszer kialakítása éveket vett igénybe, de az elért eredmény mindenért kárpótol. A tapasztalatok a párzási idő alatt. Mivel lehetőleg egyszerre neveltem az anyákat, csak pár napig kellett fennhagynom a rácsokat. E megállapítás óta kizárólag közepes tulajdonságú családokkal neveltetem anyáimat, mondhatom teljes sikerrel. A legcsábltóbb hírek és ajánlatok sem tudtak letéríteni erről az útról. Még a pár évvel ezelőtt behozott és olyannyira magasztalt ausztriai anyák sem. Bármilyen fajtatiszták voltak is, a méhészeknél csak a ml heréinkkel pároztak, s az ebből származók már nem teljesen örökölték az anya Jó tulajdonságait. Javaslom, keresztezett családoktól sohase neveljünk anyát, de még dajkának se használjuk. Keresztezett anyákat se vigyünk állományunkba! Akik ezt tették, az első egy-két évben némi javulást észleltek ugyan, de később jelentős visszaesést tapasztaltak a termelésben. Az ilyen anyák jól petéztek, szépen fejlődtek, de a termelésben semmit sem értek. Ne legyünk tehát elégedetlenek, és főleg ne kapzsik. Tapasztalataim szerint, az anyákat nem lehet és nem is helyes csupán a nagyság — testsúly — szerint elbírálni. Először is a Jó tulajdonságokat kell figyelembe venni, csak ezt követően a nagyságot, a fejlettséget. Mivel évtizedek alatt igen jó tapasztalatokat szereztem e módszerrel, Ismertetem észrevételeimet, hátha hasznára lesz valakinek. Méhészgyakorlatom alatt megfigyeltem, hogy a sokat hangoztatott módszer — a legjobb teljesítményt nyújtó családokból kell anyát ne-A többtermelés reményében ne cserélgessük a hazánkban jól bevált méheket másokkal, hanem inkább arra törekedjünk, hogy a meglevő biológiai anyagot hasznosítsuk kellően; neveljünk a közepes családoktól szépen fejlett és a termelésben is sokat érő anyákat. Ne tévesszen meg bennünket az utóbbi évek sikertelensége. Ha nincs nektárképződés, méheink sem termelhetik a mézet a semmiből. A jó anya felneveléséhez kelló gyakorlatra van szükség. Ha kellő tapasztalaa mesterségesen vélni — alkalmazásakor bizony kevés olyan anyát nyertem, amely örökölte volna a kiváló család jó tulajdonságait. Előbb a nevelésben kerestem a hibát, de rövidesen felhagytam vele, hiszen az anyák szépen fejlettek voltak, jól petéztek. Csak éppen a jó tulajdonságokat nem örökölték. Sok év és persze igen sok anya kinevelése kellett hozzá, hogy rájöjjek, hol a hiba, mi okozza a sikertelenséget. Végül arra a gondolatra jutottam, megpróbálkozom a közepes tulajdonságokkal tunk, gyakorlatunk van, úgy rajanyákkal egyenlő, vagy még annál is Jobb tulajdonságú anyákhoz Juthatunk. De erről majd legközelebb. Kísérleteimről még talán annyit: anyás és anyátlan dajkacsaládokkal is neveltettem anyát. Megfigyelésem szerint az anyás dajkáktól sohasem érhető el kielégítő tulajdonságú anya, még akkor sem, ha a bölcsők néha szebbek is voltak, ám a benne fejlődő anyák mindig lemaradtak a fejlődésben, a termelésben. Az anyátlan, jól felkészített nevelt anyákkal rendelkező anyákkal. Az Ilyen anyanevelés meglepő sikerrel járt. A kinevelt anyáknak csak kis hányada nem vált be. Megismételtem az egészet, több közepes tulajdonságú családdal. A kísérlet ismét sikert hozott. Ekkor már ugyancsak érdekelt a kérdés, mi az oka a kimagaslóan jó tulajdonságú családoktól nevelt anyákkal szerzett rossz tapasztalatoknak. A továbbiakban már csak átlagos tulajdonságú családoktól neveltettem anyát. öt év sem telt bele, már tudtam ml okozta korábbi munkám eredménytelenségét. A kiváló családok mindig keresztezettek,' a tőlük nevelt anyák pedig keveset érők. Mennél tovább halad a szaporításuk, annál inkább gyengül a hasznosságuk, szétesnek a fajtatulajdonságok Természetesnek tartom, ezért eddig nem is említettem, hogy kísérleteim alkalmával a keresztezett családok kaptárainak kijáróján anyarácsot alkalmaztam dajkacsalád nagyon jól nevel. Ügyeljünk rá, hogy semmi esetre sem terheljük túl a dajka-családot. Én egyegy neveléshez 22—24 bölcsőnél többet nem adok. Az ilyen nevelésből származó *nyák teljesítménye azután összehasonlítható a termelésben az olyan anyákéval, amelyek 40—42 bölcsős nevelésből származnak. Persze a legjobban felkészített dajkacsaládok sem nevelnek azonos eredménnyel, ezért itt is fontos szerepet játszik a megfigyelés, a válogatás. Nagyobb hordás idején sohase neveljünk. Megfigyeléseim szerint, nagyobb hordás idején háttérbe szorul az etetés. Ha nagyobb etetés szükséges a családoknál, azt mindig nevelés előtt végezzülr el. A sikeres méhészkedés alapja a kiváló tulajdonságú és fiatal anya, lássuk hát el méhcsaládjainkat jóféle és szépen fejlett fiatal anyákkal. Nagy Kálmán Júniusi teendők Az erdő még madárdalos, de János napján a kakukk elnémul. A sok szerelmi éneknek, fészekrakás majd fiókanevelés lett a vége. A fáradhatatlan szülők gyermekeinek az etetése oly sok a gond, a műveletet annyi igyekezet, hogy a figyelő természetkutató órákig elnézné a tavaszonként ismétlődő megújulást. Alig győzzük tudatosítani a múló napok végtelenbe torkolását és itt van június, az ellések, szaporodások hónapja. A vérbeli vadász részére ilyenkor sok a tennivalói Sok ragyogó pillanat áll a vadászok rendelkezésére, mely szerint igazi szakmai tudással felvértezve istápolhatják, védhetik és menthetik szárnyas és a szőrmés vadszaporulatot. Szlovákiában a fogoly kelése zömmel június 10—25- ike között van. Ugyancsak erre az időre esik (gyakran) a nyári monszumszerü esőzés is, mely nagy veszteséget idézhet elő a fogolyszaporulatban. A fácánok kelése nagyrészt június elején esedékes. A fácántyúk nem a legpéldásabb nevelőanya. Megengedi, hogy a csibék alája bújjanak, védi őket a ragadozóktól s olyan helyre vezeti, ahol megfelelő táplálékot találnak. A fácáncsibék fejlődése kezdetben viszonylag hosszú. A fogolycsalád szoros köteléket alkot. Családi kapcsolatuk létbiztonságot jelent. Számos megfigyelés igazolja, hogy a fácántyúkok tojásaikat fogolyfészekbe rakták. A gondos fogolyanya gyakran ki is költi, sőt fel is neveli azokat. A fogoly, a többi tyúkféléhez hasonlóan, fészekhagyó, amint az utolsó csibe felszárad, a csibékkel együtt elhagyja a fészket. A kakas is csatlakozik a családhoz. Tudunk arról is, hogy amikor a tyúk valami oknál fogva elpusztult, a csibéket a kakas nevelte fel. A fogolykakasnak ezt a rendkívüli csibenevelő ösztönét a vadgazdálkodás gyakorlatában is kihasználják úgy, hogy a pár nélküli kakasokhoz adoptálással mesterségesen keltetett csibéket helyeznek felnevelésre. A gondos fogolyszülők ragadozó vagy ember közeledése esetén cserregéssel, csipogással magukat bénának szárnyszegettnek színlelve, a földön vergődve iparkodnak az ellenséget megtéveszteni, mialatt e csibék a sűrű növényzetben meglapulva rejtőznek. Többször előfordult, hogy ennek a műveletnek a fiatal, tapasztalatlan vadász lett az áldozata, igyekezvén a földön vergődő foglyot elfogni. Nagy volt az ámulata, amikor az egészséges fogoly az orra előtt kapott szárnyra. A vadvédelmi feladatok ellátása méllett figyeljük meg az ellés, illetve a költés eredményeit. A szaporulat számbavétele és a jellemző tulajdonságok, vagy az esetleges rendellenességek feljegyzése minden vadász elsőrendű feladata. Az őz vöröses színűre váltotta kopottas, szürke csuháját. Az agancsot rakó őzbak és szarvasbika igen óvatos, mivel puha, fejlődő agancsa érzékeny, ha megsérül, az torz formájúvá alakulhat. Lassanként előmerészkednek rejtekeikből fiaikkal a leellett tehenek és suták. Ügyeljünk rájuk. Ne feledkezzünk meg a begyűjtött lombtakarmány szárításáról és penészmentes tárolásáról. Idejében állapítsuk meg a lóhere, lucerna kaszálását és az aratás kezdetének az időpontját a szövetkezetekben, az állami gazdaságokban, hogy a vadóvás előfeltételeinek mindenben eleget tehessünk. Jó vfzellátású és erdőkkel tűzdelt területeken a fácán elszaporftása kézenfekvő. Érdemes erre pénzt és időt áldozni, hogy a mezőgazdaságnak e hasznos madara és a vadászok által kedvelt zsákmány minél nagyobb számban legyen a vadászterületeken. A tojások összegyűjtése, kotlókkal történő keltetése és növelése a legkevesebb, amit tehetünk. A tudomány, de a gyakorlat is bebizonyította, hogy a fácán viszonylag könnyen tenyészthető. A vadásztársaságok fácántenyésztési munkájának beindításához a Szlovák Vadász- Szövetség Központi Bizottsága anyagi, erkölcsi és szakmai támogatóst nyújt. A fácánértékesítés lehetőségei olyan sokrétűek, hogy szinte mindenfajta területi adottságú vadásztársaság megtalálja feltételei közt a legmegfelelőbb formát. Ezek közül legelterjedtebb az élőfácánszállítás. Végezetül még néhány figyelmeztetés: A sózókat állandóan ellenőrizzük. A fehér ürülékről könnyen felfedezhetjük a ragadozómadarak fészkeit. A támadó szúnyogok elől az őzvad előszeretettel a gabonafélékbe vonul. Itt kell keresni az őzbakokat is. JÄN m. HABROVSK? jávorszarvasok Érdekes adatokat olvastunk a szovjet szaksajtóban a jávorszarvas-állományról. A dél-uráli területen a jávorszarvasok számát kb. 650 ezerre becsülik. Pontos adatokat igen nehéz ezeken az óriási területeken megállapítani. A szovjet erdőgazdaságok a vadbecslést itt helikopterekkel végzik. Ezen a területen kb. 1 millió őz tartózkodik.. Utóbbi vadfajta szaporodását a farkasok gátolják, melyek apasztása nem halad tervnek megfelelően. A farkast minden eszközzel irtják. 1963-ban itt 8 ezer farkast lőttek. Meg kell említeni, hogy ugyanitt 1946 ban 42 600, míg 1957-ben 19 600 db. farkas került puskavégre. (Oh.) Milyen A kanalas villantók az utóbbi időben valahogy háttérbe szorultak a már csaknem „csodaszerszámként“ számon tartott körforgó villantók mellett. S tegyük kanalas mindjárt hozzá, jogtalanul. Mert azokban a horgászvizekben, amelyekben a halak már úgymond únják a horgászok által kitünően sikerültnek tartott Mepss típusú villantót és más körforgó villantók egyhangú villogását, éppen a közönséges kanalas villantó hozhatja meg a bot végét szorongatónak a várt sikert. S ez érthető is — a változás válaszaz életet jelenti, és az új mindig csábít, vonz. Kanalas villantókban általában nagy a választék, s talán éppen ez okozza, hogy a kezdő horgász tanácstalan a szunk legmegfelelőbb kellék kiválasztását illetően. Választáskor elég ügyelni néhány alapvető szabályra, nem szabad lebecsülni a helyi tapasztalatokat, s főleg mindig új ismeretek szerzésére kell törekedni. Igen fontos, hogy különbséget tudjunk tenni a horgászvízek olykor alig észrevehető, szinte Jelentéktelennek tűnő jellegzetességei között és a ragadozók ebből eredő eltérő viselkedése között. Vagyis vigyázzunk, hogy ne általánosítsuk a tapasztalatokat! A hagyományos alakú kanalas villantókat szélesebb és keskenyebb, nyújtottabb formában egyaránt gyártják. Az alak nem is olyan döntő fontosságú, inkább a kanál helyes kidolgozásán, valamint az alkotó elemek kölcsönösen arányos nagyságán, tehát a kiegyensúlyozottságon múlik minden. Hogy a gyártók még napjainkban is durván megsértik ezeket az alapelveket, arról a minap személyesen is meggyőződhettem. A felkínált áruból találomra kiválasztottam három — egy kisebb, egy középnagy és egy nagyobb — kanalas villantót. Ahogy egymás mellé tettem őket az asztalon, bizony furcsa látványt nyújtottak. A keskenyebb, hosszúkás alakú villantó — külső oldalának felső részén nem túl feltűnő pikkelyezóssel — hossza 4 cm, a középpen elhelyezett legkisebbé 2,5 cm, a jobb szélre került legnagyobbnak pedig 5,5 cm volt a hossza. Már ebből is érzékelhető, hogy három különböző nagyságú kellékről van szó; annál feltűnőbb, hogy a forgókapocs mindegyikén azonos nagyságú — egyformán nagy mindegyikre. A hármas horgok felfüggesztését és esetleges gyors cseréjét segítő acélkarikák viszont nem egyformák — éppen a legkisebb villantóra került a legnagyobb karika. A hármas horgok nagysága sem a legmegfelelőbb. Csupán a legnagyobb villantó esetében van összhangban a kanál nagyságával, a közepes és a legkisebb villantó azonban Jelentősen túl van terhelve a nagy hármas horoggal. Egy kis hozzáértés és főleg megértés kellett volna hozzá csupán a gyártók részéről, s könnyen eltávolíthatók lettek volna a hibák. A sporthorgásznak csak a szakszerűen elkészített, megfelelően kiegyensúlyozott kellék jelent segítséget és nyújt hasznos időtöltést, de ezt a gyártók valahogy nem akarják megérteni. Pedig a követelményeknek megfelelő minőségben gyártott holmik sem kerülnének többe. Milyen kevés kellene ahhoz, hogy a vontató horgászat céljaira gyártott műcsalijaink világszínvonalú minőségben kerüljenek forgalomba! A villantók nagyságát a kanál hosszában adják meg. A pisztrángozók és a sügérre horgászók a 2,5 cm körüli hosszúságú villantókat válasszák. A domolykó, a ragadozó őn és a süllő a 4 cm, a csuka az 5 cm és a galóca a 9 cm körüli nagyságú kanalas villantóval akasztható meg legkönnyebben. Természetesen ez csupán tájékozódásra szolgál, hogy a kezdőknek is legyen fogalmuk, milyen villantóval milyen halra csalizzanak. Nem egyszer előfordult már, hogy a legki' sebb villantóval fogtunk egy hatalmas csukát. De ugyanúgy a kapitális csukáknak szánt villantóra rávetheti magát akkora sügér vagy pisztráng is, hogy a horgász kalaplevéve tiszteleg a ragadozó vakmerősége, bátorsága láttán. Üjabban a hosszúság mellett a vilantó súlyát is megadják a gyártók, sőt esetenként már csakis a súlyt tüntetik fel. Ez teljes egészében megfelel a vontató horgok tulajdonsága megjelölésének (az akció típusa és a megfelelő csalisúly); ha tehát orsóból és zsinórból is a legmegfelelőbbet választjuk, máris biztosítottuk a távoli és pontos dobásokat, amelyek a vontató horgászat sikerét biztosítják. Összességében a korszerű villantók általában nehezebbek, mint a régiek, ami azért előnyös, mert nem szükséges nehezéket használni. Ha netán mégis használunk ólomnehezéket, akkor csak azért, hogy csökkentsük vagy teljesen megakadályozzuk a zsinór csavarodását. A nehezék egyébként csak felesleges problémákat, bosszúságot okoz. Külön kell megemlíteni a villantók színezését és csillogását. A kristálytiszta és főleg lassan csörgedező vizekben a cslllogós felületű, de egyébként kevésbé feltűnő villantók érvényesülnek a legjobban. Mennél derűsebb idő van, annál sötétebb, annál diszkrétebbnek kell lennie a villantónak, legalább az egyik oldalának. A mindkét Oldalán különféle színűre mázolt villantók egyébként is fogósabbak. A nem egészen átlátszó vizekbe legmegfelelőbbek a tompán ezüstös fényű villantók. Legalább az egyik oldaluk legyen ezüstszínű. Ugyanez érvényes az esti órákban vagy a borús, felhős napokon történő vontató horgászatra is. A csukák és a sügérek számára vonzóbbá tehetjük a kanalas villantót. Nem kell hozzá más, csak kis piros rojtot kötni, vagy piros műanyagból készített „úszószárnyat“ erősíteni a hármas horogra. Persze a műanyag úszőszárnyacska — főleg ha lapos kiképzésű — némileg rontja a villantó mozgását a vízben. (Ing. Simek Z., Rybárství)
