Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-01-17 / 2. szám
14 _ SZABAD FÖLDMŰVES 1978. január 17, A hígtrágya tisztításának és elhelyezésének módja Az utóbbi években világszerte húsz-negyvenezer férőhelyes sertéshizlaldák épültek. A tervezők a dokumentációk készítésénél legtöbb esetben nem vették figyelembe a hígtrágya felhasználásának a megoldását. Rendszerint üzemelés közben kellett valamilyen szükségmegoldást találni. Gyakran került hígtrágya az amúgyis szennyezett folyókba. A földekre való kihordása nitrogén és kálium túlteiigést okozott. Néhány éve az ENSZ határozata alapján előtérbe került a hígtrágya helyes felhasználásának a módja is. Sokféle módszer került a felszínre. Ilyen a szilárd részt leválasztó centrifugák használata, melyet éveken keresztül főmegoldásnak tartottak a szakemberek. A szilárd trágya leválasztása után, amely könnyen szállítható, a híg részt vegyileg és biológiailag igyekeznek tisztítani. Ennek több hátránya is van. A centrifugák Igényes berendezések. Gyakran meghibásodnak, a kellemetlen tulajdonságú kolloid részecskéket szétzúzták, ezzel pedig még növelték a híg rész sűrűségét. A vegyi tisztítás és derítés folyamán használt vas- és alumíniumsók a talajban felhasználhatatlan üledéket képeztek. A világ minden táján számos módszert az aktiváció alapján vezettek be. Különleges baktériumtörzsek hozzáadásával, vagy tenyésztésével a hígtrágyát aerálták (levegőztették). Ezt az istállók csatornáiban kezdték és több lépcsőn át folytatták a tároló medencékben is. így a trágya aeróbbaktérium fajtái kezdtek erőteljesen szaporodni, miközben felélték a trágya legkellemetlenebb és legnehezebben szűrhető kolloidjait. A végén a híg részt, mely kevés „szárazanyagot“ tartalmaz, centrifugán választották le. Főleg az NDK-ban terjedt el a hígtrágya öntözéses felhasználása, mely túlsúlyban nitrogént és káliumot tartalmaz, ezért az öntözésnél kilenctízszeres hígítást kell alkalmazni. Ez a megoldás is okoz problémát: mivel nem lehet bármikor öntözni, ezért a hígtrágyát bizonyos időszakokban tárolni kell. Erre a szarvasi, azaz a magyarországi módszer ad jó tájékoztatót. Jegenyesorok közé vezették a híg részt. A fák óriási mennyiséget képesek tápanyag- és vízigényük fedezésére felhasználni. Ennél a megoldásnál a munkahigiénia és a zárlat idején előfordulhat veszély. Ezt fokozta a talajvízkészletet védelmező intézkedés. Szigorú rendszabályokat szabtak a hígtrágya híg részének a felszíni vizekbe való kieresztésére — tisztítás után. A szennyezettség nem haladhatja meg a BOSz5 100 mg/liter biológiai oxigén-szükséglet értéket. Ez magával hozta a szilárd rész leválasztás utáni tisztító módszerek fejlesztését. A talajvízkészlet megóvása szempontjából nem lehet a híg részt bárhol felhasználni öntözésre. Vízvédelmi területeken a híg rész tisztítását be kell fejezni és a BOSz5 értéket 100 mg/liter alá kell szorítani. A legújabb ismeretek alapján a sűrű rész leválasztásánál a centrifugák háttérbe szorulnak. Helyettük a célszerűbb prések és a vibroszűrők terjednek el. Az elválasztott folyadékot aztán aerációs biológiai tisztítás után vegyi derítéssel és fertőtlenítéssel kezelik. A vegyi derítés módszerét az utóbbi időben az Öntözögazdasági Kutatóintézetben is fejlesztettük. Az a fő elv vezetett bennünket, hogy a derítés folytán keletkezett értékes szerves üledék ne vesszen kárba, hanem azt a talajerő fokozásánál felhasználhassák. Itt a legkedvezőbbnek a mésztej felhasználása mutatkozott, mely nagyon jól kicsapja a kolloid anyagokat, gyorsan ülepszik és tökéletes a híg rész derítése. Az üledék szerves-meszes trágya és a hátramaradt folyadék pedig klórmeszes fertőtlenítés után visszavezethető a felszíni vizekbe. A kísérletek azt igazolják, hogy a sertés-hígtrágyák szilárd részének a leválasztása után aerálással, vagy nélküle, meszes derítéssel és fertőtlenítéssel jó eredményeket lehet elérni. A hígtrágya tisztításához 0,05 százalék körüli mész szükséges. Rosszabb a helyzet a szarvasmarha hígtrágya esetében. A kérődzés által nagy mennyiségű rostfoszlány kerül a trágyába, amely annyira növeli a derítéshez szükséges mészigényt, hogy a derítés túllépi a gazdaságosság határát. A szarvasmarhatartó nagyüzemek fejlesztésénél egyes technológiák visszatérnek a szalmás trágyázáshoz, az Istállótrágya kezelésének teljes gépesítésével. Ezzel kapcsolatban már vannak újabb szabadalmak. A sokféle megoldás közül a sertéshígtrágya-gazdálkodás terén az utóbbi időben figyelemre méltóak a Tatabányai Szénbányák Asványellenőíző és Vízkezelési Fővállalkozása által kidolgozott módszerek. Ez a fejlesztőcsoport kipróbálta az összes megoldást és évek során eljutott a na-' gyón jó eredményeket nyújtó vibroszürős-öntözéses sertéshígtrágya tisztításához. Ennek egy VSz—5 típusú szűrőberendezés az alapja, amely a sertéstelepekről érkező hígtrágya folyékony és szilárd részre bontását szolgálja. Lehetővé válik a sűrű rész hagyományos rakodó- és szállítóeszközökkel való továbbítása. A szűrőfelület erőteljes vibráltatásával lehetővé válik majdnem olyan elválasztó és szárító hatást elérni, mint a centrifugás megoldásnál. A szűrés 0,4 mm-es lyukbőségü szitán történik. A hígtrágya szilárd fázisa aztán a szűrő felszínéről szállító szalagról egyenesen a pótkocsira kerül. A hátramaradt folyadékot a szivattyúk szállítják az 1500 m3-es tároló tartályokba. A vibroszűrő. A Vass mérnök, a Dun. Streda-i járás Belová Ves-i sertéshizlaldája igazgatójának az a véleménye, hogy ez a berendezés náluk kifogástalanul működik. A mintegy 2,2 millió koronás költséggel készített két vibroszűrő és a két 1500 m3-es tartály kitűnően megoldotta a hígtrágya problémát. Sajnos, a 3000 m3-nyl eddig elválasztott híg részt, amellyel tele van a két tartály, még hosszasan tárolni kell, mert nem készült el időre a felhasználását szolgáló öntöző-rendszer. A tisztítóállomás és az 1500 m3es tároló tartályok. Ahol ez lehetséges ezzel a módszerrel sikerül a talaj tápanyag-készletét is fokozni. Szigorúan szem előtt kellett tartani azt, hogy a hígtrágyát nem megsemmisíteni, hanem felhasználni kell. A hígtrágya nagy nitrogén- és káliumtartalmát fontos biológiai hatóanyagaival együtt a talajerő fokozásában kell kihasználni. Az istállótrágya hiányában semmivel sem lehet fokozni hatásosan a talaj mikrobiológiai tevékenységét. Tarr Gyula, mérnök Vegyszermaradványok és a környezet A használat után megmaradt vagy valaminő okból használhatatlanná vált vegyszereket régebben egyszerűen a szemétbe vagy vízbe dobták. Ez azonban környezetvédelmi szempontból erősen kifogásolható. Különösen Jól mutatják ezt a világ vegyszertermelésére és fogyasztására vonatkozó adatok. 1950-ben egyedül a tőkés országokban összesen 7 millió tonna vegyszert gyártottak. Ez a mennyiség 1972-ig 65 millió tonnára nőtt, és ebből mintegy 20 millió tonna kerül évente vissza a környezetbe úgy; hogy azt szennyezi. A növényvédőszerek gyártásánál öSSzesen hat-hétszázféle hatóanyagot használnak. Ha pedig az egyéb vegyszereket is hozzávesszük, akkor a felhasznált hatóanyagok száma kb. ezerre tehető. A különféle készítmények közül a növényvédő szerek fogyasztása növekszik a leggyorsabban, bár a felhasznált növényvédő szerek mennyisége viszonylag még nem nagy. Svédországban évente kb. 4000 tonna növényvédő szert, ezzel szemben 1,6 millió tonna műtrágyát, holott az iparban 300 000 tonna klórt használnak fel éventel Az ipar polivinilkloridból is nagy mennyiséget fogyaszt, évente több tízezer tonnát. Svédországban 1971-ben az ország egyik részére kiterjedő felméréssel megpróbálták felderíteni a háztartásokból felhasználatlanul kikerülő vegyszerek mennyiségét. A felmérés 1200 háztartásra terjedt ki. Ezek összesen 1400 kg vagy 5 m3 vegyszert, túlnyomó részben régi gyógyszereket szolgáltattak be. Ebben a növényvédő szerek, elsősorban a Lidan és a DDT csak 200 kg-ot tett ki! Az ilyen típusú vegyszerek megsemmisítése aránylag könnyű és csupán szervezés kérdése. A legtöbb szerves készítmény ugyanis 650—700 C fokos hőmérsékleten elbomlik. A kisebb mennyiségeket a fogyasztók maguk is megsemmisíthetik: eláshatják, vagy elégethetik. Ezek a szerek a talajban is gyorsan elbomlanak, ha nem temetik őket túlságosan mélyre. Svédországban az eként meg nem semmisíthető vegyszerek elbontására állami érdekeltségű vállalatot alapítottak. Ennek lövstai üzemében finomító, desztilláló és hamvasztó részleg működik. A finomító részleg évente kb. 35 000 m3 fáradt olajat alakít át harmadosztályú minőségű fűtőolajjá. A desztilláló részleg ipari oldatok tisztításával foglalkozik, és a belőlük kivont szerves oldószereket új használatra teszi alkalmassá. Kapacitása kb. évi 6000 m3. A hamvasztó részleg két kazánjában 1000—1200 C fok hőmérsékleten évente mintegy 6000 m3 vegyszert, elsősorban gyógyszertári hulladékokat égetnek el. Külön problémát okoz a megmaradt jelentős mennyiségű DDT készletekmegsemmisítése. A DDT elégetése körülményes, mert ehhez 1400 C fok hőmérséklet szükséges, ekkora hőmérsékletet pedig a kazánokban általában nem lehet előállítani. Az is nehézségeket okoz, hogy a DDT készítményekben igen sok a vivőanyag, tehát égetés után nagy mennyiségű hamu maradna vissza. A vegyszerek megsemmisítése iránti érdeklődés évről évre fokozódik, amivel a módszerek fejlődése és a kapacitás alakulása nem tudott lépést tartani. Jelenleg azonban már sok vállalat foglalkozik ezekkel a problémákkal, és remélhető, hogy a vegyszermaradványok a jövőben környezetünket kevésbé fogják szennyezni. —T.— A tenyésztői munka előfeltételeinek megteremtése A Kr. Kraőany-i Efsz már évek óta a nyugat-szlováklal kerület élenjáró mezőgazdasági üzemei közé tartozik. Munkájukról, eredményeikről már nem egyszer lapunkban is írtunk. Legutóbbi ottjártunkkor az állattenyésztésben, konkrétan a borjúnevelésben elért eredmények iránt érdeklődtünk. Both József zootechnikus véleménye szerint a borjak felnevelése egyike azoknak a döntő tényezőknek, amelyektől az egészséges és nagy termelőképességű tehénállomány kialakítása függ. Hogy megőrizzük, sőt kibontakoztassuk az elődöktől örökölt jó tulajdonságokat, már az állatok korai fejlődésétől kezdve gondoskodni kell a kedvező feltételek kialakításáról, biztosítani az állatok szervezetének kívánt fejlődését és jó funkcióját. A helyes vagy rossz nevelésnek hatása van többek között a tejtermelésre, az elhullás! veszteségek csökkentésére avagy növekedésére. A külső tényezők közül, amelyek a borjak fejlődését befolyásolják, legfontosabb az állatok megfelelő elhelyezése, takarmányozása, mozgása. Ogy tudom, néhány évvel ezelőtt még gondot okozott az állatok elhelyezése és a jó tenyésztői munka előfeltételeinek megteremtése, így aztán a szövetkezet vezetői legfontosabb tennivalójuknak tekintették, hogy a meglevő istállókat átalakítsák, gépesítsék, hogy növeljék a termelés hatékonyságát és a fiatalok számára vonzóbbá tegyék az állattenyésztést. Érdemes megemlíteni, hogy a közelmúltban egy régi, korszerűtlen borjúistállót alakítottak át 320 ezer korona befektetéssel és átadták rendeltetésének. Az istállóhoz az ellető, a profilaktórium tartozik. Nagy jelentősége van a negyven férőhelyes, gumlpárnás padozatú elletőnek. A vemhes teheneket két héttel a borjazás előtt ide helyezik s így az állattenyésztők fokozottabb gondot fordíthatnak az állatok takarmányozására, jobban figyelemmel kísérhetik az egyedeket az ellés előtti .és utáni időszakban. Továbbá a gumipárnás módszernek az az előnye, hogy már a borjak megszokják az új környezetet, így elkerülik azokat a reumatikus megbetegedéseket, amelyek a tapasztalatok szerint gyakran előfordulnak. A tehenek az elletőben 3$ kg jő minőségű silót és egy kilogramm abrakot kapnak naponta és darabonként. Ellés után a borjakat tíz napos korukig az anyjuk mellett külön ketrecekben tartják és naponta háromszor szoptatják. Egyébként a borjak táplálását három időszakra osztják: tejtáplálási időszakra, átmeneti időszakra (ez 3—4 hónapos korig tart) és a harmadik időszakban térnek át a növényi takarmányokkal való etetésre. Az ellető közvetlen tartozéka a tizennyolc férőhelyes előnevelde (profilaktórium). A borjakat kb. másfél hetes korukban az anyjuk mellől külön-külön ketrecekbe helyezik, s naponta háromszor itatják Laktovit, Lakto stb. tejpótló-készítménnyel. Igyekszenek a lehető legnagyobb tisztaságot fenntartani. Ügyes és lelkiismeretes gondozóik két műszakban dolgoznak. Rendszeresen ellenőrzik a tej minőségét, hőmérsékletét, következetesen betartják a higiéniai előírásokat. Ezzel elejét veszik a betegségek terjedésének. A jó gondozásnak, a helyes táplálásnak, az egészségügyi előírások betartásának eredménye járási viszonylatban sem lebecsülendő, hiszen a borjak napi súlygyarapodása 85 dkg. Az egészséges, egyenletesen fejlett, aránylag egyforma korú és súlyú egyedeket harminc napos korban az előneveldéből a szabadtartásos, gumipárnás borjüístállóba helyezik (kb. 120 db-ot). Itt még három-négy hónapos korig póttejet is kapnak az állatok, de már fokozatosan szoktatják őket a növényi eredetű takarmányokhoz. így 5 kg jó minőségű, fehérjében gazdag lucernaszénát és egy kg abrakot adnak az állatoknak naponta és darabonként. Lédús takarmányokra a második hónapban szoktatják őket. Így féléves korukban napi étrendjükből nem hiányzik a jó minőségű siló. Amikor az állatok elérik a 120 kg-ot, áthelyezik őket a TK—98-as istállókba, majd 300 kg-os élősúlyban szelektálják. Már a profilaktóriumban döntenek a borjak sorsáról. Kiválogatják továbbtartásra, hizlaásra vagy vágóhídi értékesítésre. Továbbtartásna, a legjobb elődöktől származó, egészséges üszőborjakat és a tenyészcsoportba besorolt tehenek bikaborjait válogatják ki. Hizlalásra a származásbelileg alkalmatlan, húsosabb típusú, valamint a vegyes ivarú ikreket válogatják. Vágóhídra a beteg és fejletlen egyedek kerülnek. Az üszőborjak további válogatását az első fedeztetés idején hajtják végre, amikor a tenyésztésből kiselejtezik a gyenge, fejletlen, továbbtenyésztésre alkalmatlan egyedeket. Ezeket felhizlalják és átadják a felvásárló üzemnek. Jelenlegi tehénállományuk 330 db. Száz tehén után 90 db borjút nyernek. A felnevelt állatokból kb. 130 db kerül évente toVábbtartásra. Ezekkel pótolják a kiselejtezett teheneket. Az idén például 105 db-ot selejteztek ki és 120 db-ot átvittek a tehénistállóba. A helyes borjúnevelés, a rendszeres utánpótlás nagy haszontulajdonságokkal rendelkező tehénállományt eredményez, amit az is bizonyít, hogy egy tehéntől átlagosan 10,2 liter tejet nyernek naponta. így tejeladási tervüket 25 ezer literrel túlteljesítették. Tehát, mint a fentiekből kiderült, a tenyésztési munka jó feltételeinek megteremtése, az istállók rekonstruálása, illetve gépesítése, az új módszerek bevezetése következményeképpen a munka termelékenysége is növekedett. Míg régebben a 330 db szarvasmarhát huszonhárom gondozó látta el, jelenleg mindössze kilenc személy gondozza az állományt. A szövetkezet vezetői mindenkitől megkövetelik a pontos, minőségileg jól végzett munkát. Fizetésüket az egészségesen felnevelt borjú, a napi súlygyarapodás, valamint az átlagos napi tejelékenység szerint kapják. A nagyobb fokú gépesítés következtében természetesen a nevelési költségeket is csökkentették. —nt— Megduplázott hatóanyag-felhasználás Igen érdekes statisztikát állított össze a közelmúltban a Szentesi TESZOV a táj termelőszövetkezeteinek gazdálkodásáról. Azt keresték többek között, hogy milyen összefüggés van a műtrágya-felhasználás és a hozameredmények között. Mindenekelőtt a műtrágya-felhasználás mutatói tanúskodnak a termelési előrelépésről. A szentesi járás tsz-ei 5 esztendeje hektáronként 130 kg műtrágya-hatóanyagot használtak fel a gazdálkodáshoz, ma viszont ez az arány 197,7 kilogramm. Csongrád területén a hektáronkénti 1970-es évi 136 kilogramm hatóanyag-felhasználás 230,6 kilóra növekedett. Szentes város területén öt esztendeje 151, ma 207 kilogramm az 1 hektárra jutó hatóanyag-mennyiség. A gondosabban, tervszerűbben ellátott termőföld a búzák tonnáiban adta vissza a befektetéseket. A statisztika arról vall, hogy öt éve 28,5 mázsa volt a szentesi járásban a búza hektáronkénti átlagtermése, míg tavaly meghaladta a 36 mázsát. Sajnos, még mindig három gazdaság van amely csak 30 mázsa alatti átlaghozamot produkált, de hét viszont már 40 mázsa felett termelt. Csongrád határában öt esztendő alatt 24,7 mázsáról 36,9 mázsára növekedett a búza hozama, s ami sajátosság, itt nincsenek nagy hozamkülönbségek a tsz ek termésátlagaiban. A szentesi térségben Szentes város szövetkezetei állnak az élen a kalászosok hozameredményeiben, ahol már öt éve is 29 mázsa volt a hektáronkénti átlag, míg tavaly meghaladta a 38 mázsát. A gazdaságokból három ért el 35 és 40 mázsa közötti hozamot és kettő túlhaladta a hektáronkénti 40 mázsát. Most, hogy az eddiginél nagyobb mértékben várja el a népgazdaság a közös gazdaságok vezetőitől a termelés hatékonyságának növelését, tovább kell fokozni a talajerő-gazdálkodás üzemi szintjét. Igaz, hogy mindenütt a takarékos termelés jegyében gazdálkodnak, de ahogy a szakemberek vallják, mindennel lehet takarékoskodni, viszont a legfontosabb alapanyagokkal, a nagyobb hozam összetevőivel, közöttük a műtrágyával nem. (csmti)
