Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-01-17 / 2. szám
1978. Január 17. SZABAD FÖLDMŰVES. 15 A sikeres méhészkedés alapja Á sikeres mébészkedés legfontosabb tényezői közé tartozik a jó fajta és fiatal anya kiválasztása. Ettől függ, hogy az utédok, illetve a méhek milyen természetűek. Л jé fajtától származó méhek csendesek, nem rajzóak, vagyis nyugodtak ós kiváló mézgyűjtők. Tapasztalatból tudom, hogy ezt szinte lehetetlen elérni minden családnál, de a méhésznek törekednie kell arra, hogy legtöbb családja ilyen vagy ehhez hasonló legyen. Ezért az anyákat szükség esetén szelektáljuk. Nem kell félni, sajnálni őket még akkor sem. ha esetleg az új fajták az igények valamelyikét nem tudják teljesíteni. Ugyanis a közeljövőben adódik lehetőség elismert anyanevelőktől jó fajták — Szlovák és Osztrák anyák (kranykák) — vásárláséra, amit méhészközpontunk dotációval is támogat. A múlt év nyarán örömmel vettem részt a Szlovákiai Méhészek Szövetségének Központi Bizottsága mellett működő anyaneveléssel és fajtatenyésztéssel foglalkozó bizottság tagjaként az elismert anyanevelők munkájának ellenőrzésében. Л hat tagú ellenőrző bizottságot Stevonka mérnök, központi titkár vezette. A tapasztalatokat összegezve a bizottság többek között a következő határozatot hozta. A közeljövőben fokozatosan föl kell újítani a területi anyanevelő állomásokat fajtatiszta Szlovák kranykák — tehát nem Osztrák — kinevelésére. A területi anyanevelők feladata lesz a mesterségesen megtermékenyített fajágak létrehozása, a bevált fajták továbbadása, valamint tejesztése a központilag elismert anyanevelők felé. Továbbá Szlovákia területén megszervezni és fölépíteni több nagy kapacitású anyanevelőt etb. A fent említettek a tapasztalatok parányi része, de ezzel Is érzékeltetni szeretném azt, hogy a méhészkedők ne idegenkedjenek a fajtatiszta anyák beszerzésétől. Természetesen, mint említettem, csakis a központilag elismert anyanevelőktdl. Még egy kis figyelmesség: Mielőtt elküldik megrendeléseiket a központilag elismert anyanevelőkhöz, ne feledkezzenek meg a bioklíma és a tengerszint fölötti magasságról. Tehát a déli lakók, illetve méhészkedők ne rendeljenek anyát északról, vagy fordítva, mert ezeket az anyákat előbbutóbb a családok leváltják. Danes László A gyümölcstermesztés és a méhészet Shäfer megállapítja, hogy méhek nélkül nincs megporzás, megporzás nélkül pedig nincs gyümölcs. Az évek óta erősen használt gyomirtó szerek a poszméheket és a másféle vadméheket meggyérltették. Az utóbbi évek vizsgálatai szerint különösen Svájc középső részén a gyümölcsfák virágait úgyszólván csak mézelő méhek látogatják, annyira kiirtottak már minden másféle rovart. A megporzás 80—100 százalékban a mézelőméh feladata lett. Természetesen nagyon fontos, hogy olyan gyümölcsfajtákról is gondoskodjanak, amelyek a megporzásra alkalmasak. Sok fajtánál különösen a Jonathán és Golden Delicious almafajtáknál azt tapasztalták, hogy minden virágot ismételten meg kell látogatnak a megporző méheknek, csak így jut elegendő virágporszem a bibére, így termékenyítődik meg tökéletesen a virág és fejlődik majd szép, szabályos alakú, nem pedig féloldalas alma. A cikk kiemeli a méh megporző jelentőségét a cseresznye termesztésekor Is. Löwel kísérlete szerint, ha a fák a méhcsaládoktól 200, 160, 75, 35 és 20 m-re voltak, a virágok következő százalékából fejlődött gyümölcs ugyanilyen sorrendben, három esztendő átlagaként: 23, 35, 50, 74 és 88. Mindezt pedig különleges mesterkedés és költség nélkül érték el, csupán azzal, hogy méheket vittek a gyümölcsös közelébe. Schäfer a - következőket tanácsolja a teljes eredményhez. A családokat a virágzás előtt 8—10 nappal oda kell szállítani. Vigyázni kell, hogy előbbi helyük elég távol legyen, különben egy részük visszaszáll és nem vehet részt a megporzásban. A kaptárakat úgy kell elhelyezni a fasorokban, hogy átt lehessen járni közöttük. (m) A szamóca méhes megporzása A termesztett szamóca (földieper) keresett, jól értékesíthető gyümölcs. A torinói egyetem kísérlete azt bizonyítja, hogy azokon a táblákon, melyeket fátyollal elzártak a méhek elől, jóval kevesebb gyümölcs termett, mint ott, ahol a méhek szabadon látogatták és megporozták a virágokat. Basoccu Luigl szerint a méhek elől fátyolsátorral elzárt szamőcavirágoknak 55,7 %-áből lett gyümölcs, de ha a sátor alá méheket is juttattak, 65,5 %-áből. Érdekes, hogy a hiányosan megporzott virágok termésében sok a nyomorék, a rosszul fejlett. Az ilyen szamóca nem való piacra, elriasztja a vevőt. A fátyolsátor alatt méhek nélkül a termés 48,8 %-a fejlődött rosszul, de ez az arány 20,7 %-ra javult, mihelyt megporző méheket juttattak a sátorba. Darázs és méh a szolofurton A mézelő méhnek sok az ellensége a szőlőtermelők közt: „a méh kirágja a szemeket, tönkreteszi a fürtöt“. A panaszosok legtöbbször nem tudják megkülönböztetni a méhet az apró darazsaktól, amilyenek pl. a közönséges darázs, francia darázs, német darázs. Ezeknek a fekete-sárga jószágoknak hegyes, éles, fűrészes rágójuk van. A mézelő méh rágőja ellenben kevésbé éles, és nincs rajta fog. Általában tehát a darazsak kezdik ki a szőlőszemet, a méh csak a sértett szemből szivogatja az édes levet. Csupán néhány különlegesen vékony héjú csemegeszőlőt kezdhet ki néha a mézelő méh is. Vidano, a torinói egyetemi méhészeti intézet vezetője a darázs nyomába lépő méhnek valami hasznát is tulajdonítja. A darázs rágójátől képződött sérülésben gombák telepednek a szőlőszemre, elszaporodnak rajta s tovább terjednek az ép szemekre Is. Ha azonban a méh kiszívja azt a nedvet, amit a darázs meghagyott, a szőlőszem maradványa megfonnyad, összeaszik, megszárad. A gombák tehát nem találnak talajra. (Méhészet) A vadat etetni is kell! Már harmadik éve, hogy az Új Év első napján — ünnep Ide, ünnep oda — „nyakamba veszem a lábam“ és egy félnapon át gyalogolok a határban. Ilyenkor nem csak a természet „lélegzését“, hanem a vadnyulak, a foglyok, az őzek és a fácánok viselkedését Is módomban áll megfigyelni. Ha hő borítja a földeket, s csikorog a lépteim alatt, csak kőhajltásna szalad előttem a vad. Ha azonban süvölt a szél, s kavarja a havat úgy tűnik, mintha a határban nyoma veszett volna az állatoknak. Nem csoportosulnak a nyílt terepen, ösztönösen a vadetetők köré húzódnak. A kemény télben, ha az etetők üresek Is, ott tartózkodnak a közelükben, s várják az embert, aki majd viszi számukra az élelmet és nem menekülnek el előle. Harminc-negyven méterre is bevárják az embert és szinte kérdően néznek rá: — vajon eleséget hoztál, vagy rossz szándékkal jöttél? Ha viszont az etetőkben bőven van élelem — bármilyen hideg is legyen — odaérve az ember mindenkor a vadnak csak a hűlt helyét találja. Barangolásaim kezdete óta — s így az idén is — mindig a šamorini (somorjai) vadásztársaság határát választom. A hároméves tapasztalataim pedig azt igazolják, hogy az úgynevezett „szélfogókban“ a vadetetők elhelyezése rendszerezett, s alattuk a búza, az árpa és a kukorica „törmeléke“ mindenkor megtalálható. így nem véletlen tehát, hogy 1976. január elején az etetők körül egyetlen vadat sem láttam. Lábnyomaik, néhány elhullajtott fácántoll és az ürülékük azonban arra engedett következtetni, hogy az állatok rendszeresen látogatják az etetőket. Fehér Károly, a vadásztársaság elnöke elmondta, hogy egyesületük 29 taggal és 2147 hektár vadászható területtel rendelkezik. Az elmúlt évben 143 fácánt lőttek és 87 nyulat pedig élve adtak el a felvásárló üzemnek. Az eladott vad mennyisége azért ilyen kevés, mivel az első körvadászatkor megállapították, hogy vadállományuk a szokottnak — főleg a nyúlnál — csupán a 60—70 százalékát teszt ki. Ezért elhatározták, az engedélyezett kilövésüket nem merítik ki, mert csak úgy tudják elérni, hogy az elkövetkezendő években újra gazdag vadállománnyal rendelkezzenek. A vadásztársaság közkedvelt elnöke még megjegyezte, hogy érthetetlen számukra a vadlétszám nagyarányú csökkenése, mivel a számláláskor mind a nyúlnál, mind a fácánnál a létszám több volt a tervezettnél. Tavasszal pedig a kicsinyeket csapatostul lehetett látni a határban és semminemű elhullást sem tapasztaltak. Természetesen ez a csalódás nem törte le a vadászokat, mert a téli hónapokban — hét végén — rendszeresen etetik a vadat, függetlenül az időjárás szeszélyétől. A fáradozás pedig sohasem hiábavaló, mert szinte bizonyosra vehető, hogy a jó erőben levő vad egészséges utódokat hoz a világra. Másrészt az sem közömbös, hogy etetés közben nem egyszer káros vadat Is lőhetnek a vadászok. Befejezésül csak annyit: a šamorini vadásztársaság területén 48 etető szolgálja a vadak élelmezését. A vadászok pedig tudják, a vadat nem csak elejteni, de etetni is kelll öváry Péter Jó| dolgoztak a vadászok A rúbaríi (Für) vadászegyesUlet 16 tagot számlál. A múlt év elején ígéretet tettek, hogy a helyi Vörös Csillag egyesült szövetkezet segítségére sietnek bármikor, főleg a csúcsmunkák idején. Felajánlásukban 500 óra ledolgozása szerepelt. Először a lucerna begyűjtésénél segédkeztek. Az aktivitás fokozódott az aratási munkók idején. A megtisztításon kívül a szalma begyűjtésénél is tevékenykedtek. ]6 munkát végeztek a kukorica betakarításánál, ahol teljesítményük 1700 mázsa volt. A kukorica betakarítása idején kitűnő gépkezelőkként is helytálltak. Hogy teljesítették vállalásaikat, ehhez Bazsalik József vadászgazdának és Zubnár Dezsőnek, a vadászegyesUlet elnökének a jó szervezőmunkája is hozzájárult. Szlávik Rudolf Vizsgáztak a vizslák A Szlovák Vadászszövetség levicel járási bizottsága szeptemberben tartottá a vizslák őszi képességi értékelését. Az értékelésre nyolcvannégy vizslát jegyeztek be, ezek közül hatvannyolc vizsgázott a járási zsűri előtt. A szakemberek tizenkilenc vizslát az első, tizenötöt a második, tizenegyet pedig a harmadik minőségi osztályba soroltak. Huszonhárom vizslát a gyenge előkészítés miatt eltanácsoltak. Az értékelés után megállapították, hogy negyvennyolc elismerten kitűnő képességű vizslával gyarapodott a lévai járásban levő vadászebek száma. Nagy Károly Mikor még nem volt rádió Nyolcvanhat éves korában hányt el városunk egyik legöregebb sporthorgásza, Vaskó Imre volt iskolaigazgató. Életében úgyszólván soha nem hiányzott a komáromi korzóról. Ha az idő megengedte, az Európa szálló előtti parkban üldögélt. Szerette tehát a természetet, a friss levegőt, így nem csoda, hogy szenvedélyes sporthorgászként is sokan ismerték. Nem sokkal halála előtt látogattam meg őt lakásán. Horgászélményeiről beszélgettünk. Csendes élénkséggel válaszolgatott kérdéseimre. — Hogyan igazodtak a halászok a „bevetéshez“ valamikor, hisz rádió nem volt még abban az időben, Így a vízállást sem ismerhették? — kérdeztem többek között. — Egyszerűen — mosolyodon el a tiszteletreméltó idős ember. — A Bécs ős Budapest közötti személyforgalmat figyeltük. Az a személyhajö, amely reggel hétkor indult el Bécsböl, felvette a vízállásjelentést, amit jól látható helyen függesztettek ki. Ha Bécsben áradás volt, akkor nagy piros nulla volt a jelzés. Ha apadt, akkor fehér nulla, így tudtuk meg mi horgászok abban az időben rádió híján: mikor pezsdül meg a víz, mikor érdemes halászni. Ismeretes ugyanis, hogy a víz pezsdülésekor kapnak igazán a halak. Ez természeti törvényszerűség a Dunán. Ha Bécsben apad, akkor ne számítsanak kapásra a horgászok, ha viszont árad, akkor tele lesz a halásztarisznya. Holczer László, Komárno Hasznos segítőtárs A vérbeli és tapasztalt horgászok általában többféle felszereléssel rendelkeznek s vízhez indulóban emmit sem bíznak a véletlenre. Vagyis, mindig több botot — könnyebbet, nehezebbet, rövidebbet, hosszabbat stb. — visznek magukpos bot lett már a gondtalanság vagy éppen a tanácstalanság áldozata. Ezért fogadják örömmel horgászaink a horognyelek átmeneti tárolására, biztonságos elhelyezésére irányuló ésszerű megoldásokat. Ezek közül mutatunk be az alábbiakban egy valóban ötletes megoldást. A mellékelt rajzot a Rybáfství cseh szaklap tava* lyi kilencedik számából ollóztuk. Peterek Karel opavai sporthorgász készítette ezt a tartóállványt. Készítésének módjával úgy hiszem felesleges bővebben foglalkozni, hiszen az ábna mindent elárul. Mindössze anykal, hogy szükség esetén azonnal „fegyvert“ cserélhessenek. Ilyenkor bizony gondot okoz a pillanatnyilag éppen nem használt botok, horognyelek elhelyezése. Legtöbbször csak a földre fektetik őket s aztán nem ritkaság, hogy a nagy igyekezet közben — például fárasztáskor — bizony megfeledkeznek a letett botokról, amikor meg már ropog a fém, vagy a laminát a cipő sarka alatt, akkor késő a bánat. Nem egy valóban jő segítőtárs, drága teleszkónyit kell kiemelni, hogy az állvány földbe szúrható vége hegyesre kiképzett tömörvas, a többi rész csőből készül. Mint a harmadik ábra is mutatja, az állvány hegyes része kicsavarható a vázat képező csőből, majd megfordítva — a hegyes részt a csőbe szúrva — ismét felcsavarozható. Így könnyebb az állvány szállítása és nem áll fenn a sérülés veszélye. Az állvány hegyének menetes részére mindkét oldalról ellenanyát kell felhajtani. —bor— Szúnyogűző A szúnyogok elleni védekezéshez új ötletet adott az állatok sexuális magatartásának vizsgálata. A biológusok egyebek között azt állapították meg, hogy csak a nőstény szúnyog vérszívó, s az sem mindenkor, hanem csupán amikor terhes. Ám, sajnos, a nőstény szúnyog elég gyakran terhest A terhes szúnyog azonban — amint ez több más állat esetében is előfordul — nem viseli el a hímek társaságát. Ha a hím a nyomába szegődik és szerelmes hangokat hallat, a nőstény gyorsan elrepül. Ezt a magatartást hasznosítja az a kis készülék, amelyet az amerikai kutatók kifejlesztettek. Neve „skeeter skat“, azaz szúnyogüzö. Cigarettadoboz méretű, 9 voltos elem működteti, amely kb. 100 órán át szolgáltat áramot. A kis készülék olyan hangokat ad ki, amelyek megfelelnek a hím szúnyogok szerelmi „énekének“. Hatósugara alig több, mint 2 méter, de arra éppen elég, hogy aki a nyakában hordja, azt minden nőstény szúnyog elkerülje. Okos kis masina, annyi bizonyos, hasznát vehetik még a sporthorgászok is. Mindössze az a kérdés, mi történik akkor, ha a szerelemi ének-utánzattal üldözött és a hím szúnyogoktól rettegő szegény párákban végül is felülkerekedik az éhségcsillapítási vágy?.
