Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)

1976-05-22 / 20. szám

■SZABAD FÖLDMŰVES 1976. május 22 10 r Piktúrája éppen ezért organikus, ki­egyensúlyozott, egyenletesen gazda­godó. Korszerűnek minősül még azok számára Is, akik a konstruktivitást veszik alapul, de azok számára is, akik az árnyalatos íestőlességet tart­ják célszerűbbnek. A képszerűség, a festőiesség és a szerkezetesség béké­sen fér el egymás mellett képein és magabiztos alkotóerőt tételez fel. Fon­tos ezt hangsúlyozni, mert Gerő Gusz­táv legelőszörís a természet ínyence. Rendkívül jártas a növénytanban s imponáló szakértelemmel láttatja a fák különböző fajtáit, az erdők han­gulatát, a vidék szépségét. Közvetlen­ségre utal minden festménye, bár ecsetje nyomán az első benyomás él­ményét tükröztetilc alkotásai. Tudato­sított piktűra ez, megszámlálhatatlan dimenzióval, a lélek, az értelem, az idegrendszer vallomásos izgalmaival, tisztáncsengő reflexeivel, a tapaszta­lat és a révület határán járő monda­nivalóval. Nem feszélyezi kétely, fö­lösleges gátlás Gerő Gusztávot, ami­kor kimondja igazát. Nyíltan vállalja hivatását, amelyet a maga tehetségé­nek jellege, adottságainak természete szerint értelmez. Tisztelet és hála illeti őt, mert- személyében a művé­szettel elmélyülten foglalkozó, harmo­nikusan fejlődő érdekes egyéniséggel ismerkedhettünk meg ezen a komáro­mi kiállításon. (szuchy) TAR LATON A festőművész és pedagógus Gerő Gusztáv művészetének eredményeit összegezi a Dunamenti Múzeum má­jusi tárlata. Bensőséges és kifejező természetlátása, egyéni és következe­tes megfogalmazásban tárja elénk a 87 esztendős, Luöenecen (Losoncon) élő mester alkotásait, immár életmű­nek is minősíthető munkásságát. Tájképeit szemlélve nagy elődeink Jő szellemét érezzük magunkra árad­ni. Rudnay, Réti, Szinyei, Aba-Novák vagy Révész Imre hatását, a klasszi­kus festőiességű táj nagyvonalúságát, a Selmeci hegyvidék vadregényes szépségű részleteit, a Kremnica és Banská Štiavnica erdőségeit, Lučenec és Filakovo környékének sokatmondó vidékét. Sötét tónusú színfoltok közé ágyazza fel-feltörő élénkebb színeit, erőteljesebb feszültséget adva ezáltal képeinek. Gerő Gusztáv ebben a természetes közegben, az anyaggal és önmagával vívott küzdelmében alakította ki fes­tői világát, keresvén az önkifejezés egyéniségéhez és felfogásához, tarta­lom- és témaválasztásához leginkább illő eszközeit, módszerét és stílusát. Oeuver-jéban azonban nemcsak önma­gukért való szépségeket találunk: tájképei, erdőrészletei, de figurális és tematikus kompozíciói is, bensősé­ges ihletet sugároznak. A természet iránti áhítata, összhangigénye és min­denek előtt becsületes munkássága a magyar klasszika közvetlen szellemi utódává avatják. Küzdenitudásával, hagyományainak ésszerű felhasználá­sával, a munka iránti felelősségével, alázatával és kitartásával jutott el idáig. Ez a tárlat mégis több, mint céljainak, törekvéseinek a jelzése, többet jelent egy bemutatkozásnál, hiszen a száznál jóval több alkotása kellően bizonyítja tehetségét, alkotó­erejét. A táj annyira őseleme művé­szetének, hogy az embert is legszíve­sebben a természetes környezetbe ál­lítja a lomb, a cserje szövedékének szerves elemeként bukkantva elénk. Egyéniségét jelző szerénységgel lép elénk Gerő Gusztáv, aki egész életét a képzőművészetnek szentelte. A hadi­fogság és a két világháború közötti évtizedek, a kisszerű polgári felsőbb­­ség sem tudta megtervezett útjáról eltéríteni. Művészi pályáját nem kísér­te lárma, nevét és munkásságát nem jegyezték kellő figyelemmel az erre hivatottak. Mégis tekintélyt vívott ki magának. Igényességével, újító ked­vével alakította ki jól megalapozott művészetét, s vált élbeli alkotóvá. A CSSZSZK 1976—1980. ÉVI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS FEJLŐDÉSÉNEK IRÁNYELVEIBŐL Egészségügyi ellátás, művelődés és kultúra Az egészségügyben tovább kell fej­leszteni a lakosságról való gondosko­dás már elért magas színvonalát. 193 —195 ezerre kell emelni a kórházi ágyak és 40—41 ezerre az orvosi ál­lások számát. A figyelmet az egész­ségügyi szolgáltatások rendszerének további kiépítésére, az egészségügyi gondoskodás minőségének javítására kell összpontosítani. A területi és üze­mi körzetekben be kell fejezni a cél­szerű szakosítást és a kórházi ágyak koncentrálását — a gyógykezelés faj­tájának megfelelően — ami az ágyak jobb kihasználásához vezet. Fejleszte­ni kell a gyógyfürdői gondoskodást, elmélyítve rehabilitációs jellegét. Folytatni kell a társadalmi-egész­ségügyi programok megvalósítását, mindenekelőtt az anyákról és a gyer­mekekről, az idősebb nemzedékről való gondoskodásban, az ér-, szív-, daganatos és vírusos megbetegedések elleni harcban. A beruházásokra előirányzott esz­közöket elsősorban a megkezdett épít­kezések befejezésére, az elavult be­rendezések javítására és mindenek­előtt a diagnosztikai, gyógyászati és kisegítő technika korszerűsítésére kell fordítani. Az egészségügy anyagi alapjának és a szakkáderek hatékony kihaszná­lásával a ráfordított eszközök éssze­rűbb felhasználásával, a munkaszer­vezés tartalékainak kihasználásával javítani kell a járóbeteg- és a kórházi ellátás minőségi színvonalát. Az egészségügyi dolgozók szocia­lista etikájának és erkölcsének ki kell fejeznie a szocialista egészségügy hu­mánus küldetését * Az oktatásügyben a fejlett szocia­lista társadalom szükségleteivel össz­hangban meg kell teremteni a feltéte­leket a műveltségi szint további eme­léséhez és a szakképzett munkaerők felkészítésének tökéletesítéséhez. Erősíteni kell az iskolák általános műveltségi és politechnikai Jellegét. Lényegesen javítani kell a fiatalság szakmai érdeklődését és a pályavá­lasztási tanácsadást. Tovább kell emelni valamennyi Iskolában a peda­gógiai és politikai nevelömunka szín­vonalát. Az oktatási folyamatban aktí­vabban kell alkalmazni a műszaki se­gédeszközöket és az új oktatási mód­szereket. Biztosítani kell a feltételeket a na­gyobb szaporulatú évfolyamok neve­léséhez. Az üzemek, mezőgazdasági vállalatok, szövetkezetek és egyéb szervezetek és intézmények együtt­működésével lényegesen bővíteni kell az óvodák és egyéb gyermekintézmé­nyek hálózatát és kapacitását. 100— 125 ezer új óvodai férőhelyet kell lé­tesíteni, vagyis 20—25 százalékkal több gyermeket kell az óvodákban elhelyezni. 200—250 ezerrel kell nö­velni az iskolai étkezdékben étkezők számát, megközelítve ezzel a kétmil­liós számot. Állandóan fokozni kell a dolgozók szakképzettségét, ami szükséges felté­tele annak, hogy széles körben fel lehessen használni a tudományos-mű­szaki haladás eredményeit a gyakor­latban és növelni tudjuk a népgazda­ság hatékonyságát. Ezért a szakem­berképzésben növelni kell a műszaki szakmákra készülők arányát, több figyelmet fordítani a szakmunkások felkészítésére a szakmunkásképző is­kolákban, tovább kell bővíteni az érettségivel járó oktatási szakokat. 1980-ig a felsőoktatási intézmények hallgatóinak számát 140—145 ezerre, a gimnáziumi tanulókét 140—150 ezer­re, a szakközépiskolások és szakisko­lák tanulóinak számát 230—240 ezer­re, az érettségivel záródó oktatási ágazatokban az 1975. évihez képest az ötszörösére kell emelni a munkás­­fiatalok részarányát. Az említett mó­dokon kell megteremteni a feltétele­ket a távlati célok fokozatos elérésé­hez — ifjúságunk nagyobb részének középiskolai végzettségét kell nyúj­tani. Tekintettel a tudomány és a tech­nika távlati fejlesztésére, meg kell teremteni a feltételeket a dolgozók szakképzettsége növelésének állandó folyamatához. Sokoldalúan támogatni kell a dolgozók középiskoláinak fej­lesztését, különösen a munkás- és földművesfiatalok számára. A / felső­­oktatási intézményekben növelni kell a munka mellett tanulók számát. Azoknak a célkitűzéseknek fokoza­tos megvalósításával párhuzamosan, amelyeket a fiatal nemzedék nevelé­sében, valamint a fejlett szocialista társadalomban a munkára és életre felkészítésben valósítunk meg, haté­kony szervezési intézkedéseket foga­natosítunk annak érdekében, hogy az oktatási rendszerrel szemben támasz­tott megnövekedett igényeket az isko­laügyi dolgozók számának kisebb gya­rapodásával elégíthessük ki, mint az elmúlt években. Az oktatásügy anyagi alapjával kap­csolatban tekintetbe kell venni a né­pesebb évfolyamok hatását, a figyel­met a megkezdett építkezések befe­jezésére és a meglevő iskolai létesít­mények korszerűsítésére kell fordí­tani. Meg kell gyorsítani a főiskolai diákotthonok és étkezdék építésének ütemét. Az új építkezéseknél a lehető legnagyobb mértékben fel kell hasz­nálni a megismételhető műszaki ter­veket és a tipizált technológiai eljá­rásokat. A fejlett szocialista társadalom épí­tésének igényes szükségleteivel össz­hangban biztosítani kell a dolgozók kulturális színvonalának állandó emelkedését, növelni kell a kultúra és a művészet szerepét az ember for­málásában és szellemi szükségletei­nek kielégítésében. Biztosítani kell a kultúra sokoldalú fejlesztését, úgy, hogy szilárdítsa az emberek viszonyát á szocializmushoz, felszabadítsa az emberek alkotóképességeit és kifej­lessze a szép iránti érzéküket. Támo­gatni kell a pártosság, a népiesség lenini elveiből és a szocialista realiz­mus alkotó módszeréből kiinduló mű­vészetet. e Tovább kell Javítani a tömeges test­nevelés, a sport és a lakosság üdülé­sének feltételeit. Az eddiginél jobban kell kihasználni a társadalmi szerve­zetek, a vállalatok, az iskolák, a nemzeti bizottságok létesítményeit, és célszerűen kell továbbiakat létesíteni. Erre kell irányítani a polgárok kezde­ményezését, valamint erre kell össze­vonni az üzemek eszközeit. A turisz­tikai létesítményeket elsősorban a lakosság széles rétegei szükségletei­nek kielégítésére s az idegenforgalom fejlesztése szempontjából kell tovább bővíteni. Kovács Klára két verse a cseresznyéskertben hol megcsókoltál naponta zeng egy fényes zsoltár ellobbant lombok földre hullnak mik megtörténnek el nem múlnak naponta zeng e fényes zsoltár a kertben ahol megcsókoltál Most van a nap lemenőben fölöttünk sátrat bont az este csillagot gyújtanak égi kezek bennünk mécsest az emlékezet Idő-örvény elragadta mink volt — a többit megtagadta állunk talpig feketében most van a nap lemenőben égi kezek hiába írnak holdvilágot a homlokunkra Utólag a Kelet-szlovákiai Fábry-napokról A sorrendben már ötödik Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok az előzőektől eltérően túlnőtték a Košice-vidéki járás hatáTait s kiterjedtek a rožňavai (rozsnyói), trebišovi (tőketerebesi) járásokra, valamint a kerület metropolisára, Koüicére is, mely az idén a nagyszerű rendezvény központja volt. Április 21-én Košicén, Moldava n/B-ban, Rožúaván, Kráľ. Chlmec-en és Vei. Kapušany-ban a bratislavai Madách Könyv- és Lapkiadó által kiadott könyvekből készített kiállítások megnyitásával kezdetét vette a négynapos rendezvény. Utána a már említett helyeken (nappal az iskolások, este pe­dig a felnőttek részvételével), valamint Páskaliázás író-olvasó találkozók keretén belül került sor a hazai magyar írók és költők, illetve az olvasók beszélgetésére. A mérleg, vagyis hogy a kerület hét városában és falujában 11 író-olvasó találkozón 19 hazai író és költő látogatott el az olvasók kö­rébe — arra vall, hogy a Fábry-napok jó irányban haladnak. Tartalmi szempontból igen értékes eseménynek számít „A műfaj neve — antifasizmus“ című országos vetélkedőnek a Thália Színházban megtartott döntője, melybe az első forduló 295 versenyzője közül kilencen jutottak. A győzelmet a šafári kovoi (tornaijai) Tamás László szerezte meg s ezzel elnyerte a CSEMADOK Központi Bizottsága és a Csehszlovák Rádió Magyar Szerkesztőségének a díját. A második helyen a hrhovi (tornagörgői) Balázs Mária, a harmadikon pedig a komárnoi (komáromi) Szénássy Ibolya vég­zett. A döntő résztvevői tudásukkal nem vallottak szégyent s így főleg nekik köszönhető, hogy a rendezésnél felmerülő néhány hiányosság nem volt túl káros hatással a döntő végső kimenetelére. Ezzel kapcsolatban talán csak annyit, hogy egy ilyen országos döntőt alaposabban kell előkészíteni. Is­merve a kor követelményeinek több gondot kell fordítani az esztétikai kér­désekre is (hiányos díszítés, hiányzó virágok, átfirkált eredménytábla, stb.), ki kell használni a modern technika lehetőségeit (főleg az időmérés­nél és a pontozásnál), nem beszélve arról, hogy a műsorvezető nem he­lyettesítheti, mint jelen esetben néhányszor a bírálóbizottságot. Ha a következő rendezvényeken ilyen hiányosságok már nem fordulnak elő, akkor az egyben a színvonal emelés biztosítékát is jelenti. Az említett döntő utáni délutánon a Fábry-napok résztvevői Stőszra men­tek, ahol megtekintették az író emlékházát, majd megkoszorúzták Fábry Zoltán sírját. Este a Thália Színházban a Fábry-emlékműsor keretén belül Varga Béla elvtárs, a CSEMADOK KB titkárának emlékbeszéde után felléptek a kerületi szavalóverseny győztesei, továbbá a Košicei Szép Szó és a Moldava n/B-i (szepsi) Csillag irodalmi színpadok, valamint a CSERMELY énekkórus. A négynapos rendezvény sorozat szerves részét képezte a két részre osztott szeminárium, melyre április 22-én és április 24-én a Hutník Szálló­ban került sor. Az első napon Batta György Fábry személyiségéről, dr. Csanda Sándor Fábry és írótársai közötti kapcsolatokról, dr. Turczel Lajos Fábry és Ady közös eszmei felfogásáról, dr. Benkő László Fábry írói stílu­sáról, majd dr. Fonód Zoltán a Madách Könyv- és Lapkiadó jelenlegi hely­zetéről, terveiről beszélt. A rendezvény befejező napján, dr. Szeberényi Zoltán a modern irodalom és a társadalom viszonyáról, dr. Balázs Béla pedig az irodalom népszerű­sítő munkának, a tudományos-technikai forradalom korszakában való fel­adatairól, illetve az irodalomnépszerűsítő munkának a Szovjetunió Kom­munista Pártja XXV. és a CSKP XV. kongresszusait követő időszakban való fontos társadalmi szerepéről tartott előadást. A rendezvénysorozat előkészítéséből és megvalósításából a CSEMADOK KB és járási bizottságok, valamint a Madách Könyv- és Lapkiadó és a ke­rület népművelési intézményei mellett a Thália Színház is kivette részét s bemutatta Lovicsek Béla „Alattunk a város, felettünk az ég“ című szín­művét. Az idei Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napok már kerületi méretet öltöttek s ez jelentős fejlődésnek számít az öt évvel ezelőtt járási rendez­vényként induló irodalmi és kulturális esemény eddigi történetében. Az egykori elképzelés — hogy a Fábry-napok olyan fórummá váljanak, ahol rendszeresen mérlegelni lehet és kell irodalmunk eseményeit — már a megvalósulás útján halad. Gazdag József

Next

/
Thumbnails
Contents