Szabad Földműves, 1976. január-június (27. évfolyam, 1-25. szám)
1976-05-08 / 18. szám
1578. májas S. SZABAD FÜblMÍÜVSS f3 zógazdaságunkban a szarvasmarha-tenyésztés egyike a legfontosabb feladatoknak. Ezért fordítunk fokozott figyelmet hasznosításukra és szaporításukra. Gazdasági szempontból nem mindegy, hogy mennyire használjuk ki állományunkat, hiszen olyan állatokról van szó, amelyeknél sok ideig kell várni, amíg a borjakból tehén lesz és az sem mindegy, milyen tehén. A betegségben szenvedő állatok közül aránylag sok elhullik (kb. 5—10 százalék). A kigyógyultaknál pedig csökken a súlygyarapodás. Ilyen borjak visszafejlődnek és tartásuk ráfizetéses. Nehéz problémák elé vagyunk állítva a szelektálással is, hiszen a kulájú fehérjéket átereasteni (főleg a gamma globulinokat, melyek nagyon fontos szerepet töltenek be a szervezetben). Ebből is látható, hogy az annyira kényelmes kétszeri szoptatás egyáltalán nem elegendő sem mennyiségre, sem pedig minőségre. Fontos tehát legalább az első öt napban az ötszöri, a későbbiek folyamán pedig a háromszori napi szoptatás. A szoptatásnak rendszeresnek kell lennie, mert egy elmaradt szopás után a borjak „megzabálják" magukat. Komoly problémák adódhatnak főleg télen a tehenek helytelen etetésével. Ettől függ ugyanis a borjak életképessége. Az А-vitamin hiányában például a szopási reflex, s ennél fogmeg a tisztaságról sem, mely alapját képezi a gazdaságos termelésnek. Ezek mind ismert dolgok, csak sajnos, a valóság más. A gondozók, állattenyésztők és állategészségügyi dolgozók sokat tehetnek azért, hogy az elhullások ne haladják meg a gazdaságilag elviselhető határt. Ez azonban másokon is múlik. A takarmányt például a növénytermesztők készítik be és rajtuk múlik a minőség is. Szárazonálláskor a teheneket a vemhesség idejétől függően egyedenként kell gondozni. A takarmányt átlagosan 8 liter tejre kell adagolni. Minőségileg kifogástalan takarmányt adjunk az állatoknak, s lehetőleg ne támaszkodjunk a vegy- és gyógyszerköldökgyulladásos borjú már aligha alkalmas lesz anyaállatnak. A megbetegedett borjak hét százaléka kényszervágásra kerül. Szlovákia járásaiban évente átlagban kb. 1500 borjú hullik el, ami járásonként 1,5 millió korona kár. Legtöbb borjúelhullásra az anyák alatt kerül sor. Mi a legfőbb okozója az elhullásoknak? Ezt elmondani nagyon nehéz. Rövid ismertető talán mégsem árthat. A beteg borjak 17 százaléka fertőző, 80 százaléka nem fertőző betegségekben, a maradék pedig egyéb, okoknál fogva pusztul el. Ebből is látható milyen nagyok a tartalékaink, hol kell javítanunk a köz érdekében. A leggyakoribb okok közé tartozik a rossz minőségű takarmány (tejpor, penészes-gazos lucernahere stb.), a tehenek szakszerűtlen előkészítése az ellésre (nem tartják be a két hónapos szárazonállósi időt, a külön etetést, az egyedi kezelést stb.), tőgygyulladás (akár fertőző, akár nem). Gyakori okozója a bajnak a helytelen köldökkezelés, vagy ha azt egyáltalán nem kezelték. Ebből származik a májbántalom. mely majdnem mindig örökös nyomot hagy az állatok egészségében. Régi hiba az ellést követő föcstejjel való azonnali szoptatás elmulasztása. Sokan ma sem hisszik ennek szükségességét. holott a szakembernek tudnia kell, hogy a tejnek csak 3—5 napig van rendkívüli minősége. Az sem mellékes, hogy a belek is csak 24—48 órán keresztül képesek a nagymoleva a bendő oltógyomori csatornája sem működik kívánt módon. A tej szétömlik a bendőben, holott az első napokban még képtelen az a tej befogadására. A tej a bendőben erjedésnek indul s nem is sejtjük mitől puffad fel a borjú és természetesen el is pusztul. Ezért fontos télen a tehenek vitaminos kezelése, s ezen keresztül természetesen a borjaké is. Az előgyomor fejlesztése érdekében nagyon .fontos a kitűnő minőségű szálastakarmány, melyből az utóbbi időben egyre kevesebb van. Nagy kár ez, mert a siló az elmulasztottakat a későbbiek folyamán már nem hozza helyre. A kisborjaknak nyugodt környezetet kell teremtenünk. Ma még többen mosolyognak az állatpszichológia kifejezésen, pedig az már kezd előtérbe kerülni. Az egyed kialakulásában, ez főleg a nagytenyészetekben játszik nagy szerepet. Nem lényegtelenek az állategészségügyi problémák sem. Télen meleget,' nyáron friss levegőt kell biztosítani az állatoknak, s ne feledkezzünk iparra, melyek magas színvonaluk ellenére sem érik el a természet fejlettségi fokát. A borjak megszületése után azonnal fertőtlenítsük a köldököt, így elejét vesszük minden fertőzésből eredő bajnak. Az ellést követő hat órán belül a borjút meg kell szoptatni föcstejjel. Esetenként az állat legalább 2 liter tejet kapjon. A cuclit minden használat után fertőtleníteni kell. A lyuk ne legyen rajta nagy, hogy az állat az eleséget ne falja mohón, emésztési zavarok ne keletkezhessenek. A tehén tőgyének szoptatáskor tisztának kell lennie. A leválasztott borjak tejeleségének 37—39 C fok melegnek kell lennie. A szárított tejkészítményeket a meghatározott szavatossági időn túl használni szigorúan tilos! A borjak szállításakor, főleg télen zárt és tiszta kocsikat használjunk. A borjakat szoktatás és megfigyelés céljából karanténozni kell. Betegségek esetén mindig forduljunk a körzeti állatorvoshoz. Az tapasztalatból ismeri a fertőzöttség helyzetét és az állattenyésztővel való megbeszélés után eredményesen gyógykezelhet. Az utasításokat, főleg a gyógyszerek használatának idejét tartsuk be. Gyógyszerek, főleg antibiotikumok és szulfonamidok indokolatlan használata tilos! —dajos— lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllli A legelőnek, mint a legtermészetesebb zöldtakarmánynak igen fontos szerepe van a szarvasmarhák táplálásában. A legelők füvét az állatok szívesen fogyasztják, mert a bennük levő tápanyagok nagyrésze vízben oldott álapotban van. Így azok könnyen emészthetők és hamar felszívódnak. A legelő füve vitaminokban és ásványi adagokban is gazdag, ugyanakkor tóban való mozgásáról, jártatásáról, ott zökkenésmentesebb az átmenet. Szükséges, hogy napjainkban a teheneket és növendék állatokat egyre hosszabb Időre engedjük a kifutóba, gondoskodjunk azok rendszeres mozgatásáról. Az istálló páratartalmát és hőmérsékletét gyakori szellőztetéssel csökkentsük. Ilyenkor a friss levegő elősegíti a kinti hőmérséklethez áttérést ún. „rázott“ takarmány etetésével készítjük elő. Kihajtás előtt reggel és este száraztakarmányokát, szénát vagy szalmát, a legelők lekaszált füvével keverjük. Az együttesen elfogyasztott takarmányból a száraztakarmány megakadályozza a hurutos betegség fellépését. Az első napokban csak fél, esetleg egy órát tartózkodjanak az álla-Készítsük szarvasmarháinkat legeltetésre szabadban való tartózkodáskor az állatok sokat mozognak és szervezetük ellenáll a betegségekkel szemben. A napfény hatására az állatok szervezetében D-vitamin képződik. Legeltetésre fokozott gonddal készítsük a szarvasmarhát. Tapasztalhattuk, hogy a téliről a zöld takarmányozásra való áttérés sohasem történik zökkenő nélkül. A tavaszi legeltetésre a szervezet csak fokozatosan alkalmazkodik, ami sokszor a termelés csökkenésével jár. Az állatok gyomor- és bélbántalraakban szenvedhetnek, ha felkészületlenül térünk át a zöld etetésre. Rendszerint változik a tej mennyisége és a zsírtartalma is. Súlyos gyomor bántalmakkor az állatok lesoványodnak. Azokban a gazdaságokban, ahol télen is gondoskodtak az állatok kifuvaló alkalmazkodást. A legeltetés megkezdése előtt etessünk nedvdús takarmányt is. Így lehetővé válik az állatok fokozatos hozzászoktatása a zöldtakarmányhoz. Az átmenet a szárazról a zöldtakarmányra 8—10 napot vesz igénybe és zöldtakarmány napi tömegének fokozatos növelésével csökkentjük a száraz takarmány mennyiségét. Mivel a legelők füve fehérjében igen gazdag, ezért az istállóban gondoskodjunk elegendő szénhidrátdús takarmány adagolásáról, mert így az állatok takarmányértékesítő képessége sokkal jobb lesz. A legelőre hajtáskor az első napokban kevesebb ivóvizet adjunk állatainknak. Ezzel megakadályozhatjuk a súlyosabb gyomorbántalmak fellépését. J61 bevált módszer, ha a zöldtakarmányozásra való tok legelőn, akkor is lehetőleg csak délig. Később fokozatosan növeljük a kint tartózkodást. Ajánlatos a szarvasmarhák körmét a kíhajtás előtt megvizsgálni, a túlnőtt körmöket levágni. A kihajtás idejét mindig a legelő állapota és talaja határozza meg. Amikor a fűállomány elérte a megfelelő nagyságot és az állatok azon bőséges tápanyagot találnak, megkezdhetjük a legeltetést. Törekedjünk mindenütt a szakaszos, villanypásztoros legeltetés bevezetésére, mert így 20— 25 százalék fütöbblet jut állatainknak. A fenti szempontok figyelembevételével nagyban hozzájárulhatunk a legelők fiitermésének jobb kihasználásához és ezen keresztül szarvasmarhaállományunk bőséges ellátásához. L. L. Korszerű takarmányozás a szarvasmarhatenyészetben Szarvasmarháink takarmányellátása igen sok gazdaságban hagyományos módon történik. A kelet-szlovákiai kerületben manapság napi téma: hogyan lehet jobb tejelékenységet elérni? Eszmefuttatások hangzanak el. Esetünkben olyan gazdaságot kerestünk fel, ahol a tejtermelésnek gazdag hagyománya van. A Valaliky Állami Gazdaságban éppen munkaértekezletet tartottak a tehéngondozókkal. Így elbeszélgethettünk a vezetőkkel és a gondozókkal. A Nový Dvor-i részleg vezetője Michalik elvtárs az alábbiakat mondotta: — A legeltetés, előnye mellett sok problémával jár. Legnagyobb hibája, hogy a jó fűösszetétel ellenére aszályos éghajlatunk miatt dús növedéket csak a legeltetési idény elején május, június hónapban ad. Előfordul, hogy az állatok az említett időben sem fo-Aranyosi Margit brigádvezetó. gyaszthatják az életfenntartáshoz és a tejtermeléshez szükséges fűmenynyiséget. Ezért a tehenek pótadagot is kapnak. problémát okoz. Csapadékos Időjárás esetén mellőznünk kell a legeltetést, de a zöldtakarmány bekészítését is. A hátrány tehát abban van, hogy mindkettő az időjárás függvénye. LEGELTETÉS HELYETT SILÚZAS — Említettem, hogy a legeltetést nem javaslom. Azért nem, mert a nyári forróságban a ki- és behajtás, az állatok zavarása, lekötése, mind a vemhesállatokra, mind a tejtermelésre nézve kedvezőtlen, sok emberi munkaerőt igényel és felesleges energiaveszteséget okoz az állatoknak. Egy kilométer „gyaloglás“ egy liter tejveszteséggel jár. Ezért az állatokat csak „sétálni“ eresztjük ki az istállóból. — Mondana valamit eredményeikről? — Jelenleg napi fejési átlagunk 16,9 liter. Ezt télen is tartjuk. Naponta több mint 14 ezer liter tejet adunk a tejcsarnokba. Célszerű tehát a legelő fűhoaamát más zöldtakarmányokkal együtt besilózni. Egy egységnyi területről így nagyobb mennyiségű takarmányt lehet nyerni, amely a legelőhöz hasonló Lápértékü és étrendi hatású. A gazdaságban a fűhozamot már több éve lesilózva etetik. A Košicei Állategészségügyi Főiskola vizsgálata szerint a zölden etetett vöröshere szárazanyagtartalma 238,9, keményítő-értéke 110, emészthető fehérje-tartalma pedig 25 gramm. A kezelés nélküli szenázsban levő szárazanyag 240, keményítőérték 142, az emészthető fehérje érték pedig 21 g. A hangyasavas tartósítással készített fűszilázsban a takarmány fehérjében és keményítő értékében mindössze 10—15, karotin-tartalmában pedig 20—30 százalék veszteség keletkezik. Előnye, magas tápanyagtartalma mellett az, hogy Jó betonsilóban romlás nélkül évekig eltartható, öszszetételben és minőségben pedig biztosítja a takarmányellátás folyamatosságát. JOBB MUNKASZERVEZÉS, ÉRTÉKESEBB TAKARMÁNY A PÖTTAKARMÄNY HATRÄNYA A többszörösen kitüntetett Aranyos Margit, a gazdaság legjobb fejőbrígádja vezetőjének a véleménye: — Gyerekkoromtól az állattenyésztésben dolgozok, tapasztalatból tudom, hogy az időszakonként etetett póttakarmány igen változó összetételű, minősége és emészthetősége legtöbbször nem kielégítő. Van közte elöregedett pillangós, füveskeverék, kukorica-csalamádé, leveles répafej stb. A takarmányok gyakori változtatása átállást követel az állatoktól. Látszólag pár nap elegendő ehhez, azonban a bendőflóra átállása az emésztéshez kb. két hét alatt következik be, ezért esetünkben is előfordult, hogy a napi tejhozam öt literrel csökken, ami gazdasági méretben több ezer litert tesz ki. — Ezek szerint nem javasolja a póttakarmányadagot? — Nem. A legeltetést sem javaslom. Ezen takarmányoknak a kiadagolása nehéz és pontatlan. Sok kézi munkát igényel. Az etetés veszteséggel jár. Többször előfordul, hogy az állatok tápanyag-igényét csak két-háromféle takarmánnyal érjük el. ami szervezési A szálas takarmány így időben és gyorsan begyűjthető. A nagy levélpergés elmarad. A gazdaságok elkerülik a csapadék okozta tápanyag és vitamin veszteséget és kilúgozódást, ami a košicei járásban mindig nagy kárt okooztt a béltartalomban, s a penészgombák elszaporodásával a szénák egy része szinte fogyaszthatatlanná vált. A gazdaságban a siló etetése gépesített. Házi keverésű tápokkal kiegészítve jól biztosítható az állatok bőséges, pazarlás nélküli, a tejtermeléshez fontos fehérjében és ásványi anyagokban gazdag takarmányellátása. Ebben a gazdaságban tavaly egv tehén átlagában 4030 literes fejési átlagot értek el. Aranyos Margit fejőbrigádja közel 6000 literes fejési-átlaggal dicsekedhet, de ami a legfontosabb a gazdaságban 1 liter tej termeléséhez mindössze 25 deka abraktakarmányt használnak. A jelenlegi korszerű takarmányozási módszer a gazdaságban megszüntetett számtalan nehézséget és zavart, s optimálissá teszi a szarvasmarha-állomány takarmányellátását. Illés Bertalan A korszerű istállóban könnyű a munka.
